2011. június 10-én benyújtott kereset - HeidelbergCement kontra Bizottság

(T-302/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: HeidelbergCement AG (Heidelberg, Németország) (képviselők: U. Denzel és T. Holzmüller, Rechtsanwälte)

Alperes: az Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39520 - "cement és kapcsolódó termékek" ügy) 2011.március 30-án hozott határozat 1. és 2. cikkének felperest érintő részét;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 2.§-ának megfelelően kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Az első, az 1/2003/EK rendelet¹ 18. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

A megtámadott határozat megsérti az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdését azálta, hogy nem határozza meg megfelelően a vizsgálat célját és olyan üzleti információkat kér, amelyek az 1/2003 rendelet 18. cikkének értelmében nem "szükségesek" a kifogásolt tényállás feltárása érdekében.

A felperes szerint a Bizottság sem a megtámadott határozatban, sem a vizsgálati eljárás bármelyik szakaszában nem közölte, hogy konkrétan milyen magatartást kifogásol vele szemben. A határozat tehát sérti a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azon kötelezettségét, hogy közölje a vizsgálat célját. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis a kifogásolt tényállást a határozatban megfelelő pontossággal meg kell jelölni annak érdekében, hogy a címzettjei és az uniós bíróság értékelni tudja a kért információk bizonyítási eljárás tekintetében fennálló szükségességét.

A határozat újfent olyan, nagy mennyiségű információ nyújtására szólít fel, amelyeket a felperes az előző információkérésekre adott válaszában már megadott. Azon információk, amelyek már a Bizottság rendelkezésére állnak, az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének értelmében nem minősülnek "szükségesnek".

Nem szétválasztható a kért információk és a Bizottság "gyanúja" közötti összefüggés. A Bizottság az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének címén visszaél a hatáskörével annak érdekében, hogy általános körű vizsgálatot folytasson a felperessel szemben ("fishing expedition"). Az ilyen piacra vonatkozó vizsgálatok tekintetében a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 17. cikkében meghatározott eszköz áll rendelkezésére.

A Bizottság tehát az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének címén túllépi hatáskörét, mivel a megtámadott határozatban arra kényszeríti a felperest, hogy elemezze és értékelje a tőle kért információkat.

A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

A kért információk terjedelme, az eszközök megválasztása és a kitűzött határidő sérti az arányosság elvét.

A kért információk összegyűjtése és előírt formában való benyújtása túlzott terhet ró a felperesre. Ez a teher aránytalan a kért információk általános jellegéhez és a vizsgálat céljához képest.

A válaszadásra kitűzött 12 hetes határidő és az, hogy a Bizottság elutasította e határidő meghosszabbítását, aránytalan. A felperes objektív okokból képtelen e határidőt betartani.

A harmadik, az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap

A megtámadott határozat továbbá megsérti az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében a jogi aktusok megfelelő indokolása tekintetében előírt követelményeket, mivel nem teszi lehetővé a Bizottság arra vonatkozó indokainak megismerését, hogy miért kér ennyi információt, hogy milyen alapon jár el az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének címén, és hogy mi igazolja az eljárás keretében a szoros határidőt.

A megtámadott határozat nem határozza meg, hogy a Bizottság milyen konkrét tényállást kíván megvizsgálni, vagy hogy milyen indokból van szüksége ilyen, különösen részlete és nagy mennyiségű információra.

A Bizottság az előző információkérésekkel ellentétben nem indokolja, hogy miért véli úgy, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával indított eljárás megfelelő és szükséges.

A biz nem indokolja meg megfelelően, hogy miért ír elő ilyen szűk határidőt a válaszadásra és miért utasítja el e határidő meghosszabbítását.

4.    A negyedik, a pontosság elvének megsértésére alapított jogalap

A felperes szerint a megtámadott határozat és az ahhoz mellékelt formanyomtatvány sérti a pontosság általános elvét, mivel e dokumentumok sok helyütt homályosak, meghatározatlanok és ellentmondásosak, valamint nem tartalmaznak egyértelmű utalást arra, hogy a felperes mely magatartására vonatkoznak. A felperes nem igazán tudja minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy elhárítsa magáról a szankcionálás veszélyét. A Bizottság nem válaszolt kielégítően a felperes által feltett számos, pontosításra vonatkozó kérésére.

5.    Az ötödik, a felperes védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalap

A megtámadott határozat megsérti a felperes részére az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 6. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikkében biztosított védelemhez való jogát azáltal, hogy arra kényszeríti a felperest, hogy aktívan vegyen részt az üzleti információk értékelésében, miközben ez a tevékenység a Bizottság bizonyításfelvételi kötelezettségének hatálya alá esik.

____________

¹ - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).