A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. október 7.(*)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Az információs technológiák terén program‑ és projektkezeléssel, valamint műszaki tanácsadással kapcsolatos külső szolgáltatások nyújtása – Ajánlattevő rangsorolása az eljárásban – Az odaítélés szempontjai – Esélyegyenlőség – Átláthatóság – Nyilvánvaló értékelési hiba – Indokolási kötelezettség – Szerződésen kívüli felelősség – Esély elvesztése”

A T‑299/11. sz. ügyben,

a European Dynamics Luxembourg SA (székhelye: Ettelbrück [Luxemburg]),

az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE (székhelye: Athén [Görögország]),

a European Dynamics Belgium SA (székhelye: Brüsszel [Belgium])

(képviselik őket kezdetben: N. Korogiannakis és M. Dermitzakis, később: I. Ampazis ügyvédek)

felpereseknek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: N. Bambara és M. Paolacci, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Wytinck és B. Hoorelbeke ügyvédek)

alperes ellen

egyrészről „Az információs technológiák terén program‑ és projektkezeléssel, valamint műszaki tanácsadással kapcsolatos külső szolgáltatások nyújtása” című, AO/021/10. számú nyílt közbeszerzési eljárás keretében az OHIM által elfogadott és a felperesekkel a 2011. március 28‑i levélben közölt, az elsőrendű felperes ajánlatát a keretszerződés odaítélése céljából a rangsorolási mechanizmus alapján a harmadik helyre rangsoroló határozat megsemmisítésére irányuló kérelem, másrészről pedig kártérítési kérelmek tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka és V. Kreuschitz (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 21‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

 A jogvita előzményei

1        A felperesek – az European Dynamics Luxembourg SA, az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE és az European Dynamics Belgium SA – az információs és kommunikációs technológiai ágazatban végzik tevékenységüket, és rendszeres ajánlattevők az Európai Unió különböző szervei és intézményei, köztük a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által meghirdetett közbeszerzési eljárásokban.

2        Az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiegészítésében 2010. augusztus 28‑án közzétett hirdetményében (HL 2010/S 167–255574) az OHIM megindította „Az információs technológiák terén program‑ és projektkezeléssel, valamint műszaki tanácsadással kapcsolatos külső szolgáltatások nyújtása” című, AO/021/10 közbeszerzési eljárást, amelyet követően az elsőrendű felperes 2010. október 11‑én ajánlatot nyújtott be. Az odaítélendő szerződés tárgyát az információs technológiák terén program‑ és projektkezeléssel kapcsolatos külső szolgáltatások nyújtása, valamint az összes technológia terén és valamennyi informatikai rendszerrel kapcsolatban műszaki tanácsadás nyújtása képezte.

[omissis]

4        A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény II.1.4 pontja értelmében a szerződés maximum négy évre szóló, legfeljebb három szolgáltatóval megkötött keretszerződésre vonatkozott. E tekintetben a dokumentáció (az ajánlattevői útmutató I. melléklete) 14.2 pontja rögzítette, hogy az említett keretszerződéseket az úgynevezett „rangsorolási” mechanizmus szerint kell megkötni. Ez a mechanizmus azt jelenti, hogy amennyiben az első helyre rangsorolt ajánlattevő nem képes a kért szolgáltatás nyújtására, az OHIM a második helyre rangsorolt ajánlattevőhöz fordul, és így tovább. Ezen túlmenően, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény IV.2.1 pontja szerint a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek kell odaítélni.

5        A műszaki értékelés alapján a dokumentáció felkérte az ajánlattevőket, hogy ismertessék „az 1. munkahipotézis szerinti projekt kezeléséhez és sikeres teljesítése céljából elvégzendő feladatokat és tevékenységeket”. Ez a dokumentáció 18. mellékletében kifejtett munkahipotézis „informatikai rendszer kiépítésére irányuló projekt” OHIM általi létrehozására irányult.

6        A dokumentáció 13.3 pontja e célból a következő öt odaítélési szempontot jelölte meg:

–        „1. [odaítélési] szempont: az ajánlattevő – saját módszertana és tapasztalata alapján – ismerteti azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a projektkezelés területén el fog végezni, többek között (de nem kizárólag) az alábbiakat:

a)      az előrehaladás ellenőrzése [azaz a munkálatok alakulásának ellenőrzése];

b)      konkrét kérdések kezelésére irányuló folyamat;

c)      változáskezelési folyamat;

d)      eszkalációs folyamatok kezelése;

e)      a megszerzett tapasztalatokra irányuló program;

f)      kommunikációs terv;

g)      a leszállítandó termék elfogadására irányuló eljárások

(40 pont, minimális pontszám: 20 pont);

–        2. [odaítélési] szempont: az ajánlattevő – saját módszertana és tapasztalata alapján – ismerteti azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a műszaki tanácsadás területén el fog végezni, többek között különösen (de nem kizárólag) az alábbiakat:

a)      az architektúra értékelése;

b)      teljesítményelemzés;

c)      a biztonság értékelése;

d)      integráció más rendszerekkel

(30 pont, minimális pontszám: 10 pont);

–        3. [odaítélési] szempont: a projektkezelés egyes feladataihoz és tevékenységeihez rendelt becsült erőkifejtés (10 pont);

–        4. [odaítélési] szempont: a műszaki tanácsadás egyes feladataihoz és tevékenységeihez rendelt becsült erőkifejtés (10 pont);

–        5. [odaítélési] szempont: mindezen feladatok és tevékenységek elvégzésének megtervezése (Microsoft Project vagy azzal egyenértékű más program alkalmazásával) (10 pont).”

[omissis]

8        Az OHIM 2011. március 28‑i levelében tájékoztatta a felpereseket az AO/021/10 közbeszerzési eljárás eredményéről (a továbbiakban: odaítélésről szóló határozat) és arról, hogy a harmadik helyre rangsorolta az elsőrendű felperes ajánlatát, amivel tartalékos szerződő fél lett.

[omissis]

11      Az OHIM 2011. április 11‑i levelében közölte az elsőrendű felperessel az első és a második helyre rangsorolt többi nyertes ajánlattevő, azaz egyrészről az Unisys Belgium SA alvállalkozó részvételével az Unisys SLU és a Charles Oakes & Co. Sàrl konzorcium, másrészről pedig az ETIQ Consortium (by everis és Trasys) nevét. Ez a levél egy, a műszaki minőséggel kapcsolatos különféle szempontok tekintetében az egyes nyertes ajánlattevők által megszerzett pontokat feltüntető táblázatot is tartalmazott.

12      Az alábbi táblázatról van szó:

13      Ebben a levélben egyébként az OHIM kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az elsőrendű felperes ajánlatához a fent említett táblázat utolsó oszlopában feltüntetett pontszámokat rendelte a műszaki minőséggel kapcsolatos egyes releváns szempontok tekintetében. Az elsőrendű felperes harmadik, negyedik és ötödik kérelmét illetően (lásd a fenti 10. pontot), az OHIM azt állította, hogy a közbeszerzések területén a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó iránymutatások értelmében nem jogosult sem az értékelésről szóló jelentésnek, sem az értékelő bizottság tagjai nevének, sem a többi nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlatának közlésére.

[omissis]

19      2011. április 18‑i közös levelükben a felperesek tájékoztatták az OHIM‑ot, hogy véleményük szerint az OHIM 2011. április 11‑i levelében kifejtett homályos és általános indokolás nem elégséges, valamint hogy az nem teszi lehetővé jogaik gyakorlását. Ezen túlmenően megismételték azon kérésüket, hogy az OHIM közölje velük – többek között – a többi nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlatát, valamint az értékelésről szóló jelentés teljes másolatát. A felperesek egyebekben az ajánlatuk műszaki minőséggel kapcsolatos különféle szempontjait illetően az OHIM által elvégzett értékelésekre vonatkozóan részletesen kifejtették azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélik, hogy – meglátásuk szerint – az ajánlatkérő értékelése hiányos és téves, sőt, hogy az nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz. A felperesek végezetül kérték az OHIM‑ot, hogy vizsgálja felül értékelésének eredményét, határozataival kapcsolatban szolgáljon részükre részletes indokolással és javítsa ki a hivatkozott nyilvánvaló értékelési hibákat.

20      Az OHIM 2011. április 29‑i levelében közölte a felperesekkel a pénzügyi ajánlatukhoz, valamint a többi nyertes ajánlattevő egyes ajánlataihoz rendelt pontokat tartalmazó alábbi táblázatot:

Ezenfelül a műszaki odaítélési szempontok értékelését illetően az OHIM jelezte a felpereseknek, hogy a következő munkanapokon fog teljes körű válasszal szolgálni.

[omissis]

22      A faxon 2011. május 12‑én eljuttatott 2011. május 2‑i levelében az OHIM lényegében az elsőrendű felperes ajánlatának műszaki minőségének értékelésével kapcsolatban a 2011. április 11‑i levelében szereplő értékelést ismételte meg.

[omissis]

28      A felperesek 2011. május 13‑i levelükben kifogásolták az OHIM megközelítését, és jelezték, hogy immár kötelességük keresetet indítani a Törvényszék előtt.

 Az eljárás és a felek kérelmei

29      A Törvényszék hivatalához 2011. június 6‑án benyújtott keresetlevéllel a felperesek megindították a jelen keresetet.

30      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

31      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (negyedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

32      A Törvényszék a 2015. január 21‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszaikat.

33      A felperesek a tárgyaláson elálltak egyrészt a – többek között – az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a 2006. december 13‑i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 390., 1. o.; helyesbítés: HL 2008. L 48., 88. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.; a továbbiakban: általános költségvetési rendelet) 93. cikke (1) bekezdése f) pontjának, 94. és 96. cikkének, és az [általános] költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; helyesbítés: HL 2005. L 345., 35. o.; a továbbiakban: részletes végrehajtási szabályok) 133. és 134. cikkének megsértésére alapított negyedik jogalapjuktól, másrészt pedig kereseti kérelmüknek az ésszerűen elvárt nyereség elveszítése címén elszenvedett kár megtérítésével kapcsolatos részétől. Ezen túlmenően, a 2013. szeptember 12‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra OHIM végzésre (T‑556/11, EBHT, EU:T:2013:514) tekintettel, az OHIM elállt a megsemmisítés iránti kérelem és a kártérítési kérelem elfogadhatatlanságára irányuló jogalapjától. Mindezeket az elállásokat rögzítették a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben.

34      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2011. március 28‑i levélben közölt, az odaítélésről szóló határozatot, amennyiben az az ajánlatukat a rangsorolási mechanizmus alapján a harmadik helyre sorolja;

–        semmisítse meg az OHIM valamennyi kapcsolódó határozatát, köztük azokat is, amelyek a szóban forgó szerződést a rangsorolási mechanizmus alapján az elsőtől a második helyig rangsorolt ajánlattevőknek ítélik oda;

–        kötelezze az OHIM‑ot az általuk esély elvesztése, valamint jóhírnevük és hitelességük megsértése következtében elszenvedett kár megtérítésére 650 000 euró összegben;

–        az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.

35      Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     A megsemmisítés iránti kérelemről

 A megsemmisítési jogalapok összefoglalása

36      Megsemmisítés iránti kérelmük alátámasztására a felperesek – a negyedik jogalaptól való elállást követően (lásd a fenti 33. pontot) – három jogalapot terjesztenek elő.

37      Első jogalapjukban a felperesek azt róják fel az OHIM‑nak, hogy megsértette az általános költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdését és a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkét, valamint az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettséget annak megtagadásával, hogy elégséges magyarázattal vagy indokolással szolgáljon számukra az odaítélésről szóló határozat tekintetében.

38      Második jogalapjukban a felperesek „a dokumentáció megsértésére” hivatkoznak, amennyiben az OHIM – a felperesek kárára – a dokumentációban nem szereplő, új odaítélési szempontokat fogadott el.

39      Harmadik jogalapjukban a felperesek azt kifogásolják, hogy az OHIM több nyilvánvaló értékelési hibát vétett.

40      A Törvényszék először a második jogalap, majd a harmadik jogalap, végül pedig az első jogalap értékelését tartja célszerűnek.

 A második, a dokumentációban előírt követelmények megsértésére alapított jogalapról

41      E jogalap keretében a felperesek többek között ajánlatuknak a többi nyertes ajánlattevő ajánlatával – az első odaítélési szempontra tekintettel – történő összehasonlító elemzését kifogásolják, amelyet az ajánlatkérő 2011. május 2‑i levelében fejtett ki. Ez a levél e tárgyban különösen a következőt tartalmazza: „[...] az első odaítélési szempontot illetően [a többi nyertes ajánlattevő] ajánlata igen jónak, sőt, kiválónak bizonyult, és »a Prince2 keretnek – a mindenekelőtt a keretet kifejtő – igencsak jó alkalmazását« képviselte, mielőtt meghatározta volna a keret OHIM esetében történő alkalmazásának módját, ily módon az említett ajánlatok a Prince2 keret alkalmazásának mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati aspektusaira kiterjedtek”. Egyébként ugyanezen levél szerint ezek az ajánlatok „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozt[ák] meg” (lásd a fenti 23. pontot).

42      A felperesek szerint lényegében az ajánlatkérő általi ezen értékelést egyáltalán nem támasztja alá a dokumentáció, továbbá olyan tényezőkre – köztük a Prince2 módszertanra – épül, amelyeket nem hoztak idejében az ajánlattevők tudomására. A dokumentációból az sem tűnik ki, hogy a „változáskezelés” és a „kommunikáció” képezi az OHIM szemében a „leginkább alapvető” alszempontokat. Ily módon az ajánlatkérő utólagosan új szempontot vezetett be és az említett alszempontokhoz új súlyozást rendelt.

43      Az OHIM szerint a jelen jogalap a 2011. május 2‑i levelének téves értelmezésén alapul, amely levél nem utal új odaítélési szempontok bevezetésére. Az OHIM egyfelől emlékeztet arra, hogy az első odaítélési szempont értelmében az ajánlattevőket arra kérték, hogy írják le azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a projektkezelés tekintetében el fognak végezni. Márpedig a Prince2 képezi a rendelkezésre álló egyik olyan módszertant, amelyet maguk a felperesek választottak ki e célból. Másfelől annak jelzése, hogy a legjobb ajánlatok „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozt[ák] meg” nem képezi új odaítélési szempont bevezetését, sem pedig utólagosan megállapított súlyozási tényező alkalmazását, mivel a dokumentáció pontosította, hogy az ajánlattevőknek le kell írniuk azokat a feladatokat és tevékenységeket – köztük a változáskezelési folyamatot és a kommunikációs terveket –, amelyeket a projektkezelés tekintetében el fognak végezni. Ezen alszempontokhoz semmiféle különös pontszámot nem rendeltek, az OHIM pedig annak megerősítésére szorítkozott, hogy a többi nyertes ajánlattevő helyesen fogta fel, hogy a változáskezelés és a kommunikáció képezi a két leginkább alapvető feladatot.

44      Emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve értelmében az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás minden szakaszában köteles gondoskodni az egyenlő bánásmód tiszteletben tartásáról, és ebből következően valamennyi ajánlattevő esélyegyenlőségéről. Ehhez hasonlóan, az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy az ajánlattevőknek egyenlő helyzetben kell találniuk magukat mind az ajánlat elkészítésének, mind pedig az ajánlat ajánlatkérő általi értékelésének időpontjában. Ez konkrétabban azt vonja maga után, hogy az odaítélési szempontokat a dokumentációban vagy a hirdetményben úgy kell megfogalmazni, hogy az elvárható mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró valamennyi ajánlattevő ugyanúgy tudja értelmezni azokat, továbbá hogy az ajánlatok értékelésekor ezeket a szempontokat objektíven és egységesen kell alkalmazni valamennyi ajánlattevőre (2011. február 17‑i Bizottság kontra Ciprus ítélet, C‑251/09, EU:C:2011:84, 39. és 40. pont; lásd még ebben az értelemben: 2012. október 25‑i Astrim és Elyo Italia kontra Bizottság ítélet, T‑216/09, EU:T:2012:574, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen túlmenően, az átláthatóság elve – amelynek célja alapvetően az ajánlatkérők részéről a részrehajlás és az önkényesség kockázata hiányának biztosítása – azt vonja maga után, hogy a közbeszerzési eljárás minden feltételét és részletes szabályát a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben vagy a dokumentációban világosan, pontosan vagy egyértelműen kell megfogalmazni, egyrészt annak érdekében, hogy az elvárható mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró valamennyi ajánlattevő megérthesse azok pontos jelentését, és azokat ugyanúgy értelmezhesse, másrészt azért, hogy az ajánlatkérő ellenőrizhesse, hogy az ajánlattevők ajánlatai ténylegesen megfelelnek‑e a szóban forgó szerződésre irányadó szempontoknak (lásd ebben az értelemben: a fent hivatkozott Astrim és Elyo Italia kontra Bizottság ítélet, EU:T:2012:574, 37. pont; 2013. szeptember 16‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑402/06, EBHT, EU:T:2013:445, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Ami az arra alapított első kifogást illeti, hogy az OHIM a dokumentációban elő nem írt odaítélési szempontot alkalmazott, ugyan nem vitatott, hogy abban kifejezetten nem említik a Prince2 keretet, illetve módszertant, tekintettel arra, hogy az első odaítélési szempont többek között azt követeli meg, hogy „az ajánlattevő – saját módszertana és tapasztalata alapján – ismerte[sse] azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a projektkezelés területén el fog végezni”. Ugyanakkor egyrészről az elsőrendű felperes ajánlatából egyértelműen kitűnik, hogy az abban javasolt módszertan „az OGC‑nek a legjobb gyakorlatok közé tartozó és nemzetközi szinten tág körben elfogadott Prince2 projektkezelési módszerén alapul, amelyet az ITIL keretébe tartozó projektekre irányuló megközelítésként szoktak meghatározni”, valamint hogy az említett módszer „fogja a projektben alkalmazandó domináns módszertant képezni”. Másrészről nem vitatott, hogy a többi nyertes ajánlattevő ajánlata is a Prince2 módszertanon alapultak, ami lehetővé tette az ajánlatkérő számára, hogy elvégezze a fenti 41. pontban említett összehasonlító elemzést.

46      E körülmények között nem lehet helyt adni a felperesek azon kifogásának, amely szerint az OHIM utólagosan állapított meg olyan új odaítélési szempontot, azaz a Prince2 módszertant, amelyet nem írtak elő a dokumentációban és amelyet nem is közöltek időben az ajánlattevőkkel. Az elsőrendű felperes ajánlatának az OHIM általi értékelését ugyanis nyilvánvalóan „a saját módszertan[án] és tapasztalat[án alapuló]” szempont vezérelte, amit nem von kétségbe az, hogy ezen ajánlat esetében és a többi nyertes ajánlattevő ajánlata esetében ez a módszertan éppen a Prince2 módszertannak felelt meg. Éppen ellenkezőleg: ez már önmagában bizonyítja, hogy minden nyertes ajánlattevő jól megértette, hogy az első odaítélési szempont lehetővé teszi számára, hogy ajánlatát az említett módszertanra építse. Ily módon nem róható fel az ajánlatkérőnek, hogy az érintett ajánlatokat éppen e módszertan szempontjai alapján hasonlította össze, ami pusztán megkönnyítette az ajánlatok minőségi jegyeinek összehasonlítását és előmozdította az összehasonlító értékelés tárgyilagosságát. Végezetül, az említett odaítélési szempont követelményeit egyértelműen meg kell különböztetni a dokumentáció II. mellékletének 2.3 pontjától, amely szerint „[a]z OHIM által a projektkezelés tekintetében alkalmazott módszertan a Prince2 személyre szabott változata”, és amelyben egyértelműen jelzik, hogy „ezt csak a keretszerződés kezdőidőpontjában fogják a szerződő fél rendelkezésére bocsátani”, ily módon ez nem képezhetett olyan modellt, amelyhez az ajánlatokat igazítani kellett volna.

47      Ennélfogva az első kifogást mint megalapozatlant kell elutasítani.

48      A második kifogást illetően a Törvényszék úgy véli, hogy a felperesek helytállóan terjesztik elő, hogy az ajánlatkérő a „változáskezelés” és a „kommunikáció” alszempontnak ténylegesen jelentősebb súlyt tulajdonított, mint az első odaítélési szempont keretében ismertetett többi alszempontnak. Nem lehet ugyanis másként értelmezni az OHIM 2011. május 2‑i levelében kifejtett azon egyértelmű indokolást, amely szerint a többi nyertes ajánlattevő ajánlata „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozta meg”. Ez az indokolás bizonyítja, hogy az ajánlatkérő elfogadta a többi nyertes ajánlattevő által javasolt megközelítést azzal, hogy az említett alszempontok olyan súlyozására épített, amely nem tűnik ki az első odaítélési szempont szövegéből. Márpedig figyelemmel a fenti 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra az ajánlatkérő nem alkalmazhat az alszempontokra olyan súlyozást, amelyet nem ismertetett előzetesen az ajánlattevőkkel (lásd ebben az értelemben: 2008. január 24‑i Lianakis és társai ítélet, C‑532/06, EBHT, EU:C:2008:40, 38. pont).

49      E tekintetben egyrészről pontosítani kell, hogy a „változáskezelés” és a „kommunikációs terv” mindössze két alszempontot képezett összesen hét alszempont – jelesül az előrehaladás ellenőrzése, a konkrét kérdések kezelésére irányuló folyamat, a változáskezelési folyamat, az eszkalációs folyamatok kezelése, a megszerzett tapasztalatokra irányuló program, a kommunikációs terv és a leszállítandó termék elfogadására irányuló eljárások – között, amelyeket az első odaítélési szempont keretében ugyanazon a szinten és nem kizárólagos jelleggel soroltak fel, továbbá amelyek tekintetében az ajánlatkérő összesen 40 pont kiosztását irányozta elő (lásd a fenti 5. pontot). Márpedig sem az említett szempont szövegéből, sem pedig a dokumentáció más vonatkozó szakaszaiból nem tűnik ki, hogy az ajánlatkérő az 1. sz. munkahipotézisben szereplő terv ismertetése céljából – adott esetben és nyilvánosságra nem hozott sajátos okok miatt – eltérő jelentőséget szándékozott tulajdonítani ezeknek az alszempontoknak, vagy akár a benyújtott ajánlatoknak az első odaítélési szempontra tekintettel történő értékelése alapján több vagy kevesebb pontot kívánt volna rendelni aszerint, hogy az említett ajánlatok az alszempontok egyikére vagy másikára helyezték a hangsúlyt. Különösen igaz ez a „változáskezelés” és a „kommunikációs terv” alszempont esetében, amelyek esetében a dokumentáció nem jelzi, hogy az ajánlatkérő azokat „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatnak” tekinti.

50      Másrészről – a dokumentációban szereplő áttekintésnek megfelelően – az ajánlattevők által teljesítendő követelmények körében felkérték az ajánlattevőket, hogy ismertessék „az 1. munkahipotézis szerinti projekt kezeléséhez és sikeres teljesítéséhez szükséges feladatokat és tevékenységeket”, amit a dokumentáció 18. melléklete tartalmazott és ami „informatikai rendszer kiépítésére irányuló projekt” OHIM általi létrehozására irányult. Ebből következik, hogy az első odaítélési szemponttal összefüggő különféle alszempontokkal kapcsolatos feladatoknak és tevékenységeknek a benyújtott ajánlatokban történő leírása szükségszerűen az említett projektre vonatkozott, amely – per definitionem – ugyanaz volt valamennyi ajánlattevő esetében.

51      E körülmények között „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozt[ák] meg” tagmondatot csak akként lehet érteni, hogy az abszolút hatályú és általános értékítéletet tartalmaz a „változáskezelés” és a „kommunikációs terv” („a leginkább alapvető”) alszempontnak az OHIM által az 1. munkahipotézis alapján előirányzott projekt keretében fennálló különös jelentőségére vonatkozóan („a projekt sikeréhez”), amit a többi nyertes ajánlattevő ajánlata figyelembe vett, és – megfordítva – hogy az azt rója fel az elsőrendű felperes ajánlatával szemben, hogy nem az említett nyertes ajánlattevők által e tárgyban javasolthoz hasonló megközelítést alkalmazott.

52      E tekintetben az OHIM nem megalapozottan állítja lényegében, hogy a fent említett indokolást a többi nyertes ajánlattevő ajánlatának jó minőségével kapcsolatos értékítéletként kell érteni, amely két különös alszempont – jelesül a „változáskezelés” és a „kommunikáció” – meghatározásán alapult, és amely nem választható külön az említett alszempontoknak az első odaítélési szempont keretében felsorolt öt másik alszemponthoz képest történő előzetes és elvont, különös értékelésétől. Egyebekben már pusztán a fenti 48–51. pontban hivatkozott okok miatt sem tűnik hihetőnek, hogy a rendelkezésre álló összesen 40 pontból az ajánlatkérő ne rendelt volna különös pontokat az ott szereplő különféle alszempontokhoz (lásd még az alábbi 93. és 94. pontot).

53      Ily módon meg kell állapítani, hogy az ajánlatkérőnek az elsőrendű felperes ajánlatával kapcsolatos, erre a kérdésre vonatkozó kedvezőtlen összehasonlító elbírálását semmi nem támasztja alá az első odaítélési szempont szövegében. Kiváltképpen az ezen elbírálás mögött meghúzódó súlyozás nem tűnik ki kellőképpen világosan, pontosan és egyértelműen az említett szempontból ahhoz, hogy az elvárható mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró valamennyi ajánlattevő megérthesse azok pontos jelentését, és azokat ugyanúgy értelmezhesse. Az OHIM azzal, hogy – a fenti 44. és 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból eredő követelményekkel ellentétben – sem a dokumentációban elő nem írt, sem pedig az ajánlattevőkkel előzetesen nem közölt súlyozást alkalmazott az odaítélési szempontba tartozó különféle alszempontok tekintetében, a felperesek kárára megsértette az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvét.

54      Következésképpen a második kifogásnak helyt kell adni.

55      Ennélfogva a második jogalapot részben el kell utasítani, részben pedig annak helyt kell adni.

 A harmadik, a nyilvánvaló értékelési hibákra alapított jogalapról

 Előzetes észrevételek

56      A felperesek úgy vélik, hogy már önmagukban az OHIM által nyújtott hiányos információk számos súlyos és nyilvánvaló értékelési hibára utalnak, amelyek hiányában a rangsorolási mechanizmus szerint az elsőrendű felperes ajánlatát az első helyre rangsorolhatták volna. Véleményük szerint ezek a hibák érvénytelenné teszik a dokumentációban előírt egyes odaítélési szempontoknak az ajánlatkérő általi értékelését. Ebben az összefüggésben a felperesek különösen az OHIM 2011. április 11‑i és május 2‑i levelében kifejtett negatív megjegyzéseket kifogásolják.

57      Az első odaítélési szempontnak az ajánlatkérő általi értékelését illetően a felperesek tizenegy kifogásra hivatkoznak, amelyeket az alábbiakban vagy egyenként, vagy pedig – amennyiben átfedik egymást – együttesen kell értékelni. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett odaítélési szempont azt követelte meg az ajánlattevőtől, hogy „saját módszertana és tapasztalata alapján” ismertesse „azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a projektkezelés területén el fog végezni”, aminek különösen, de nem kizárólag hét alszempontot – azaz az előrehaladás ellenőrzését, a konkrét kérdések kezelésére irányuló folyamatot, a változáskezelési folyamatot, az eszkalációs folyamatok kezelését, a megszerzett tapasztalatokra irányuló programot, a kommunikációs tervet és a leszállítandó termék elfogadására irányuló eljárásokat – kellett magában foglalnia (lásd a fenti 5. pontot).

58      Egyebekben hangsúlyozni kell, hogy az ajánlatkérő széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a szerződés odaítéléséről szóló határozat meghozatalakor a közbeszerzési eljárás során, továbbá hogy a Törvényszék mindössze az eljárási és az indokolási szabályok betartását, a tényállás tartalmi pontosságát, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányát vizsgálhatja (lásd: 2011. november 23‑i bpost kontra Bizottság ítélet, T‑514/09, EU:T:2011:689, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az első odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

[omissis]

–       A hatodik kifogásról

81      Hatodik kifogásukkal a felperesek az OHIM azon értékelését kifogásolják, amely szerint nem volt szükség minden egyes projekt tekintetében programmenedzserre, elsődleges projektmenedzserre és projektmenedzserre. Az 1. munkahipotézis követelményeire tekintettel ajánlatuk 2. és 4. fejezetében a felperesek – a dokumentációban megkövetelteknek megfelelően – tapasztalatuk alapján ismertették és indokolták a programmenedzsert és elsődleges projektmenedzsert is magában foglaló projektiroda létrehozására irányuló javaslatukat.

82      Emlékeztetni kell arra, hogy az OHIM 2011. április 11‑i levelében rámutatott arra, hogy „[a felperesek] ajánlatában szereplő nem minden projekt esetében van szükség programmenedzserre, elsődleges projektmenedzserre és projektmenedzserre”. A Törvényszékhez benyújtott írásbeli beadványaiban az OHIM megerősítette, hogy a felperesek tévesen feltételezték, hogy mindezen projekteket az OHIM ugyanazon program keretében kezeli, ami őket arra késztette, hogy minden egyes projekt tekintetében programmenedzsert, elsődleges projektmenedzsert és projektmenedzsert magában foglaló megoldást javasoljanak. Márpedig a példaként alkalmazandó projekt – azaz az 1. munkahipotézis – korlátozott léptéke és terjedelme nem igazolta e három profil igénybevételét.

83      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ajánlattevők által teljesítendő követelményeknek a dokumentációban szereplő általános leírásából kitűnik, hogy az ajánlattevőket felkérték „az 1. munkahipotézis szerinti projekt kezeléséhez és sikeres teljesítéséhez szükséges feladatok és tevékenységek” ismertetésére. Ezen túlmenően a dokumentáció 18. mellékletében kifejtett 1. munkahipotézis egyetlen, „informatikai rendszer kiépítésére irányuló projekt”, nem pedig különféle ilyen típusú projekteket magában foglaló program bejelentésére korlátozódott, ily módon az ajánlatkérő érvényesen bírálhatta a felperesek programmenedzserre irányuló javaslatát.

84      A dokumentációból – különösen az első odaítélési szempontból, valamint az 1. munkahipotézis meghatározásából – ugyanakkor nem tűnik ki a fenti 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megkövetelt egyértelműséggel és pontossággal, hogy az OHIM arra kívánta kérni az ajánlattevőket, hogy olyan megoldást ismertessenek, amely nem foglalja magában az elsődleges projektmenedzser és a projektmenedzser személyét sem, ahogyan ezeket a felperesek javasolták. Ehhez hasonlóan az OHIM nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt az ilyen profilokra irányuló javaslat összeegyeztethetetlen lenne az 1. munkahipotézissel. Végezetül az OHIM – az elsőtől az ötödikig terjedő kifogásokkal szemben felhozott védekezésétől eltérően – e kérdés tekintetében nem hivatkozott arra, hogy a felperesek eltértek a Prince2 módszertantól. Márpedig a dokumentációban az e tárgyra vonatkozó pontosítás hiányára tekintettel, emlékeztetni kell arra, hogy az első odaítélési szempont értelmében a felperesek – saját módszertanuk és tapasztalatuk alapján – szabadon ismertethették a projektkezelés területén elvégzendő feladatokat és tevékenységeket.

85      Tekintettel különösen a dokumentációban e pontosítás hiányára, valamint az értékelő bizottság általi elbírálás szűkszavú és homályos jellegére, sem a Törvényszék, sem a felperesek nem tudják vizsgálni az elsődleges projektmenedzser és a projektmenedzser alkalmazását illetően előadott bírálat hitelességét, ekként pedig azt a kérdést sem tudják megválaszolni, hogy az nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz‑e.

86      E körülmények között meg kell állapítani az általános költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolás hiányosságát (lásd a lenti 125–135. pontot).

–       A nyolcadik kifogásról

87      Nyolcadik kifogásukkal a felperesek az értékelő bizottságnak az első odaítélési szemponttal kapcsolatos végső megjegyzését kifogásolják, amely szerint „[az elsőrendű felperes] ajánlata teljes egészében igencsak operatív, nem pedig stratégiai jellegű, és az OHIM által előirányzottól eltérő projektmenedzser‑típusra összpontosít”. Ez a megjegyzés önkényes és azt a dokumentáció nem támasztja alá. Az elsőrendű felperes ajánlata megfelelt a dokumentáció valamennyi követelményének és a projektkezelési szektor helyes gyakorlatainak, azaz a Prince2‑nek. A felperesek e tekintetben ajánlatuk „Szervezeti felépítés” címet viselő 4.1.1 pontjára hivatkoznak, amely olyan egységes és központosított felépítést javasol, amelynek keretében bármely projektet – köztük az 1. munkahipotézis szerinti vagy a valamely programba illeszkedő független projekteket – a projektiroda irányít, kezel, ellenőriz és követ nyomon. A programmenedzser a projektiroda tagja és teljes körű rálátással rendelkezik, emellett pedig a keretszerződés alapján megvalósított valamennyi projekt és program felett ellenőrzést gyakorol azzal a céllal, hogy ily módon biztosítsa ezek hatékony, egységes és megfelelő kezelését. Ennélfogva az OHIM nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy az elsőrendű felperes ajánlatát a dokumentációban elő nem írt követelmény, azaz annak alapján szankcionálta, hogy „az OHIM valamennyi projektjét ugyanazon program keretében belül irányítja”.

88      Az OHIM az eljárás során a fenti 82. pontban felidézett érv e tárgyban történő előterjesztésére szorítkozott. Márpedig – a fenti 84. pontban kifejtett megfontolásokhoz hasonlóan – meg kell állapítani, hogy a dokumentációban kellően egyértelműen és pontosan kifejtett szempontok hiányában érthetetlen az értékelő bizottság végső megjegyzése, mindenekelőtt az arra alapított homályos kritika, hogy az OHIM „eltérő projektmenedzser‑típust” irányzott elő, ily módon sem a Törvényszék, sem a felperesek nem tudják vizsgálni ennek hitelességét, ekként pedig azt a kérdést sem tudják megválaszolni, hogy ez a kritika nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz‑e, vagy sem. Annál inkább igaz ez, hogy az első odaítélési szempont értelmében az ajánlattevőknek saját módszertanuk és tapasztalatuk, ennélfogva pedig nem az OHIM – dokumentációban körül nem írt – esetleges gyakorlata vagy tapasztalata alapján kellett ismertetniük a projektkezelés területén elvégzendő feladatokat és tevékenységeket.

89      E körülmények között meg kell állapítani az általános költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti, erre a kérdésre vonatkozó indokolás hiányosságát (lásd a lenti 125–135. pontot).

–       A kilencediktől a tizenegyedikig terjedő kifogásokról

90      Kilencediktől tizenegyedikig terjedő kifogásaikkal a felperesek lényegében az OHIM 2011. május 2‑i levelében ajánlatuknak a többi nyertes ajánlattevő ajánlatához képest – az első odaítélési szempontra tekintettel – történő pontozása és összehasonlító értékelése vonatkozásában adott, állítólagosan hiányos, semmitmondó és homályos választ kifogásolják. Az OHIM annak homályos kifejtésére szorítkozott, hogy a két másik ajánlatot jobbnak tartotta, mivel mindkettő ismertette a „Prince2 keret alkalmazásának elméleti és gyakorlati aspektusait”, valamint „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozt[ák] meg”. Mindazonáltal a felperesek – ajánlatuk 2.1.1 és 2.1.2 pontjában – maguk is ismertették a Prince2 projektkezelési módszertan elméleti és gyakorlati aspektusait, továbbá részletes javaslattal szolgáltak az OHIM projektje esetében alkalmazott változáskezelési és kommunikációs feladatokra. Emellett az említett ajánlat 2.2–2.11 pontjában részletesen kifejtették a Prince2‑n alapuló módszertani megközelítésüknek a projektkezelés és az 1. munkahipotézissel kapcsolatos projektkezelési feladatok elvégzése tekintetében történő alkalmazása gyakorlati aspektusait. Ugyanígy, ezen ajánlat 2.5 pontja részletesen ismertette a változáskezelés esetén alkalmazandó megközelítést, az ajánlat 2.10 és 2.8 pontja pedig kifejtette a kommunikációs tervet és a javasolt eszkalációs folyamatokat, az OHIM pedig nem szolgált magyarázattal az állítólagos hiányosságokra vagy a többi ajánlat e tekintetben meglévő állítólagosan jobb tartalmára (kilencedik kifogás). Az első odaítélési szempont egyébként nem követelte meg a projektkezelés területén javasolt feladatok fontosságának pontos meghatározását, ami ellentétes a nemzetközi szinten megszilárdult helyes gyakorlatokkal és módszertanokkal. A felperesek mindenesetre olyan igencsak jól meghatározott, koherens és hozzáértéssel felépített projektkezelési módszertant ismertettek, amely előírta, hogy a projektkezelési folyamatok, tevékenységek és feladatok mind alapvetőek a projekt sikeres teljesítéséhez (tizedik kifogás). Az OHIM végezetül nem igazolta az elsőrendű felperes ajánlatához az első odaítélési szempont tekintetében rendelt igen alacsony 22,81 pontot, miközben az első helyre rangsorolt nyertes ajánlattevő ajánlata megkapta a maximális 40 pontot (tizenegyedik kifogás).

91      Mindenekelőtt a fenti 48–53. pontban a második jogalapra válaszul kifejtett megfontolásokra kell utalni, amelyek megállapítják, hogy sérti az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvét az elsőrendű felperes ajánlatával kapcsolatos kedvezőtlen összehasonlító elbírálás – amely szerint a többi nyertes ajánlattevő ajánlata „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozta meg” –, amennyiben azt az első odaítélési szempont szövegében semmi nem támasztja alá, ekként pedig az említett odaítélési szempontba tartozó különféle alszempontoknak az ajánlattevőkkel előzetesen nem közölt súlyozását képezi. Ebből szükségszerűen következik, hogy ez az elbírálás hiteltelen, és emellett az említett alszempontok súlyozását illetően nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz.

92      Ezután, az OHIM az eljárás során nem tartotta célszerűnek állást foglalni a felpereseknek sem az arra vonatkozó részletes érveléséről, hogy az értékelő bizottság hogyan jutott az elsőrendű felperes ajánlata tekintetében a maximális 40 pontból 22,81 összpontszámra, amint az az OHIM 2011. május 2‑i levelében szerepel. A Törvényszék egyik pontos kérdésére válaszul azonban az OHIM a tárgyaláson lényegében kifejtette, hogy a jelen ügyben az elsőrendű felperes ajánlatának az értékelők általi értékelése nem olyan matematikai képlettel történt, amely alszempontonként vagy bizonyos negatív megjegyzések tekintetében pontok levonását eredményezte volna, mivel az említett értékelők az ajánlat első odaítélési szempontra vonatkozó teljes részének általános minőségéhez rendeltek összpontszámot. E tekintetben a tizedesvessző után két számjegyet tartalmazó pontszám (22,81) meghatározása annak tudható be, hogy az ajánlatokat több értékelő értékelte, és az általuk adott pontszámokat előbb összeadták, majd pedig elosztották az említett értékelők számával.

93      Márpedig a Törvényszék úgy véli, hogy az OHIM 2011. május 2‑i levelében nem szereplő e magyarázatok elkésettek és egyben hiteltelenek is. E tekintetben a dokumentációban az első odaítélési szempontba tartozó különféle alszempontok tényleges súlyozására vonatkozó pontos meghatározás és az OHIM által e célból előterjesztett okirati bizonyíték hiányában nem hihetőként kell elutasítani az OHIM azon érvét, amely szerint az értékelők bizonyos pontok odaítélését nem kötötték az ezen odaítélési szempont keretében felsorolt, említett alszempontokhoz és amely értelmében az ajánlattevők legfeljebb 40 pontot érhettek el. Ezután – amint azt a felperesek a tárgyaláson előadták – az sem tűnik hihetőnek, hogy az értékelők nem alkalmaztak matematikai képletet, illetve legalábbis, hogy alszempontonként ne adtak volna töredékpontokat az ajánlatoknak az említett odaítélési szempontra tekintettel történő értékelése céljából. Annak feltételezése esetén ugyanis, hogy az összesített értékeléseket elosztották az értékelők összlétszámával – ahogyan azt az OHIM állítja –, ilyen matematikai megközelítésnek vagy töredékpontok alszempontonként történő kiosztásának hiányában, nem lehetett volna olyan összesített pontozásra jutni, amely a tizedesvessző után két számjegyet tartalmaz. Ennélfogva nem fogadható el az OHIM azon érve, amely szerint az elsőrendű felperes ajánlatának első odaítélési szempontra vonatkozó teljes részéhez rendelt összpontszámot.

94      Meg kell állapítani, hogy az OHIM 2011. május 2‑i levele semmiféle releváns magyarázattal nem szolgál ebben a kérdésben. Az említett levél ugyanis annak nagyvonalakban történő megállapítására szorítkozik, hogy „mivel az első odaítélési szempontot illetően [a többi nyertes ajánlattevő] ajánlata igen jónak, sőt, kiválónak bizonyult, és a Prince2 keretnek – a mindenekelőtt a keretet kifejtő – igencsak jó alkalmazását képviselte, mielőtt meghatározta volna a keret OHIM esetében történő alkalmazásának módját, az említett ajánlatok a Prince2 keret alkalmazásának mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati aspektusaira kiterjedtek”. Ezenfelül annak megállapításához, hogy „[ö]sszehasonlítás alapján, az értékelő bizottság [a felperesekénél] jobb minőségű javaslatokat talált”, az OHIM pusztán annyit jegyzett meg, hogy ezek az ajánlatok „a projekt sikeréhez leginkább alapvető két feladatként a változáskezelést és a kommunikációt határozt[ák] meg”. Márpedig tekintettel az e levélben kifejtett azon pontatlan és hiányos értékelési megfontolásokra, amelyek az első odaítélési szempontnak csupán bizonyos alszempontjaira terjednek ki, és amelyek nem jelzik azt a precíz pontozást, amelyet az ajánlatkérő az egyes említett alszempontoknak juttatni kívánt, továbbá tekintettel a dokumentációban az összes alszempont súlyozásával kapcsolatos információk hiányára, sem a felperesek nem értik, sem a Törvényszék, hogy a benyújtott ajánlatok egyedi és összehasonlító értékeléseinek keretében az ajánlatkérő milyen módon osztotta ki az első odaítélési szempont és annak különféle alszempontjai alapján rendelkezésre álló pontokat.

95      Következésképpen – a fenti 91. pontban említett nyilvánvaló értékelési hiba megállapításán kívül – a Törvényszék azt sem tudja megállapítani, hogy e tekintetben fennállnak‑e ilyen nyilvánvaló hibák, vagy sem, pontosan azért, mert az odaítélésről szóló határozat nem rendelkezik az általános költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti megfelelő indokolással (lásd a lenti 124–134. pontot).

–       Közbenső következtetés

96      A fenti megfontolások összességére tekintettel – az első, az indokolás hiányosságaira alapított jogalap értékelésére is figyelemmel – helyt kell adni a harmadik jogalap első értékelési szemponttal kapcsolatos e része kilencedik kifogásának, amennyiben az a fenti 91. pontban megállapított nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik, a jogalap említett részének fennmaradó részét pedig mint megalapozatlant kell elutasítani.

 A második odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

97      A felperesek kifogásolják ajánlatuknak a második odaítélési szempontra tekintettel történő, a 2011. április 11‑i levélben kifejtett kedvezőtlen értékelését, amely szerint „a leszállítandó termékekre egyetlen példával sem szolgáltak az esettanulmány tekintetében: napi bontásra épülő nyilvántartás, konfigurációs eszközök nyilvántartása, a főbb indikátorokra vonatkozó jelentések”. A jogalap e részének alátámasztására a felperesek először is lényegében előadják, hogy az OHIM nem reagált a 2011. április 18‑i levelükben e tárgyban megfogalmazott egyik részletes állításukra sem. A dokumentáció ugyanis nem követelt meg ilyen példát, hanem pusztán a műszaki tanácsadás területén megvalósítandó feladatok és tevékenységek ismertetését követelte meg. Másodszor, az elsőrendű felperes ajánlatának 6.2 pontja az egyes leszállítandó termékek esetében alkalmazott formai példákkal és modellekkel szolgált, amit az OHIM végül elismert. Ezek a modellek kimerítőek és elegendően részletesek, mivel ismertetik a dokumentációban kifejtett elméleti forgatókönyv keretében nyújtandó szolgáltatások pontos szerkezetét, szakaszait és tartalmát. Harmadszor, 2011. május 2‑i levelében az OHIM nem magyarázta meg, hogy a többi nyertes ajánlattevő miként szolgált igen jó példákkal a leszállítandó termékekre, és azokat az okokat sem fejtette ki, amelyek miatt ajánlatukat jobb minőségűnek ítélte a felperesekénél. Az OHIM által hivatkozott tényezők nem a műszaki tanácsadás területén történő szolgáltatásnyújtás keretében leszállítandó termékek, hanem pusztán a projektkezeléssel összefüggő és a Prince2 módszertan által javasolt leszállítandó termékek. A felperesek – a viszonválaszban kifejtettekhez hasonlóan – a tárgyaláson hozzáfűzték, hogy az ajánlatoknak a második odaítélési szempontra tekintettel történő értékelése keretében az OHIM kedvezően bírálta el a korábbi projektekkel kapcsolatos mintáknak a többi ajánlattevő általi benyújtását, ami egyrészről új alszempont utólagosan történő bevezetését, másrészről pedig a tapasztalatra vonatkozó kiválasztási szempontnak a szóban forgó odaítélési szemponttal való, jogszerűtlen elegyítését eredményezi. A dokumentáció 11. pontjának „Példák benyújtása” cím alatti részéből azonban egyértelműen kitűnik, hogy „az ajánlat benyújtásához nem kötelező példákat benyújtani”.

98      Az OHIM válasza értelmében a 2011. április 11‑i levélben alkalmazott „példa” kifejezést akként kell értelmezni, hogy az lényegében a javasolt szolgáltatások „ismertetését” jelenti. A dokumentáció e tekintetben annak leírását követelte meg, hogy miként fogják elvégezni a feladatokat és a tevékenységeket, ekként tehát a szolgáltatások – 1. munkahipotézis alapján nyújtott szolgáltatások mintáival alátámasztott – megfelelő ismertetését követelte meg. Az arra vonatkozó negatív megjegyzés, hogy az elsőrendű felperes ajánlata mindössze öt „üres mintát” tartalmazott, már önmagában bizonyítja az ajánlat alacsonyabb minőségét, valamint azt, hogy a felperesek tudatában voltak annak, hogy ajánlatuknak a szolgáltatások mintáit is tartalmaznia kell. Márpedig – eltérően a többi ajánlattevő és különösen az e tekintetben maximális pontszámot szerző Accenture által benyújtott mintáktól – a felperesek által benyújtott üres minták nem az 1. munkahipotézishez igazodtak. Az OHIM a tárgyaláson pontosította, hogy ezzel nem az ajánlattevők korábbi tapasztalatát értékelte, hanem pusztán azt vette figyelembe, hogy a leszállítandó termékekkel kapcsolatban benyújtott minták hozzáadott értéket képeznek, amennyiben azt bizonyítják, hogy az említett ajánlattevők megfelelően megértették az OHIM igényeit, és azt, hogy mire van szükség.

99      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra egyrészről, hogy a második odaítélési szempont előírta, hogy „az ajánlattevő – saját módszertana és tapasztalata alapján – ismerteti azokat a feladatokat és tevékenységeket, amelyeket a műszaki tanácsadás területén el fog végezni, többek között különösen (de nem kizárólag) az alábbiakat: az architektúra értékelése; teljesítményelemzés; a biztonság értékelése; [és] más rendszerekkel való integráció”, valamint másrészről, hogy az elsőrendű felperes ajánlata az odaítélési szempont alapján összesen elérhető 30 pontból 24,5 pontot, míg a többi nyertes ajánlattevő 28, illetve 20 pontot kapott.

100    Ezután meg kell állapítani, hogy az OHIM 2011. április 11‑i levelében szereplő azon kritika, amely szerint az elsőrendű felperes ajánlata „a leszállítandó termékekre egyetlen példával sem szolgált […] az esettanulmány tekintetében [...]” nem vitatott tényeken alapul, mivel a felperesek üres minták, illetve egyszerű üres modellek benyújtására szorítkoztak, amelyeket ajánlatuk 6.2 pontjához csatoltak.

101    A dokumentációból és különösen a második odaítélési szempontból azonban nem tűnik ki, hogy az ajánlattevőknek vagy „a leszállítandó termékre [vonatkozóan] példá[kk]al” kellett volna szolgálniuk „az esettanulmány tekintetében”, vagy hogy ennek benyújtását az ajánlatkérő hozzáadott értéknek tekintheti, amint azt az eljárás során az OHIM állítja. Éppen ellenkezőleg – amint arra a felperesek hivatkoznak – a dokumentáció 11. pontja a „Példák benyújtása” cím alatt egyértelműen előírta, hogy „az ajánlat benyújtásához nem kötelező példákat benyújtani”. E tekintetben el kell utasítani az OHIM‑nak azt a nem hihető érvét, amely szerint a 2011. április 11‑i levélben alkalmazott „példa” kifejezést akként kell értelmezni, hogy az lényegében a javasolt szolgáltatások „ismertetését” jelenti, mivel az arra vonatkozó negatív megjegyzést, hogy „a leszállítandó termékekre egyetlen példával sem szolgáltak az esettanulmány tekintetében”, kizárólag akként lehet értelmezni, hogy – az ajánlatkérő szerint – a felperesek elmulasztottak ilyen példákat benyújtani. Az említett levélből egyébként nem tűnnek ki elegendő pontossággal azok az indokok, amelyek miatt az ajánlatkérő úgy vélte, hogy az elsőrendű felperes ajánlata nem megfelelően ismertette a „napi bontásra épülő nyilvántartást, a konfigurációs eszközök nyilvántartását, a főbb indikátorokra vonatkozó jelentéseket”.

102    Ezek a megfontolások elegendők annak megállapításához, hogy az OHIM 2011. április 11‑i levelében kifejtett negatív megjegyzést a dokumentációban semmi nem támasztja alá, és ekként nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz, az ebben a kontextusban a felperesek által hivatkozott többi kifogást pedig nem szükséges vizsgálni.

103    Ennélfogva helyt kell adni a jelen jogalapnak az elsőrendű felperes ajánlata második odaítélési szempontra tekintettel történő értékelésével kapcsolatos részének.

 A harmadik odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

104    Emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik odaítélési szempont megkövetelte, hogy az ajánlattevők meghatározzák „a projektkezelés egyes feladataihoz és tevékenységeihez rendelt becsült erőkifejtést”, valamint hogy az elsőrendű felperes ajánlata e tekintetben csak négy pontot ért el a maximális tízből. E pontszám alátámasztására az OHIM 2011. április 11‑i levelében a negatív aspektusokat illetően azt állította, hogy „nincs szükség programmenedzserre ahhoz a projekthez, amely nem programhoz kapcsolódik (az 1. munkahipotézishez hasonlóan)[;] túl sok szintűek az általános költségek[;] a projektkezeléshez rendelt becsült erőkifejtés az 1. munkahipotézis keretében ismertetett projektre biztosított összes erőkifejtés 24%‑át teszi ki”. 2011. május 2‑i levelében az OHIM továbbá pontosítja, hogy „a legjobb javaslatok nem rendeltek erőkifejtést a programmenedzserhez, és ezt ennek megfelelően indokolták”, valamint hogy „[a]z értékelő bizottság ehhez képest ezt a megközelítést részesítette előnyben és azt pontozta magasabban”.

[omissis]

107    Mindenekelőtt a programkezeléshez rendelt becsült erőkifejtéssel – azaz 24% helyett 12%‑kal – kapcsolatos számítási hibát, illetve az azzal összefüggő tények értékelési hibáját illetően meg kell állapítani, hogy az OHIM már a közbeszerzési eljárás során elismerte e hiba fennállását, a Törvényszék előtti eljárás során pedig benyújtott egy 2011. április 24‑i belső feljegyzést, amely olyan alternatív számításokat tartalmazott, amelyek alapján úgy lehetett vélni, hogy ezt az ajánlatot a rangsorolási mechanizmus szerint még számítási hiba nélkül is, illetve abban az esetben is a harmadik helyre rangsorolták volna, ha az elsőrendű felperes ajánlata a maximális tíz pontot kapta volna. Márpedig nem igazolhatják a megtámadott jogi aktus megsemmisítését az olyan egyszerű ténybeli tévedések vagy számítási hibák, amelyek nem befolyásolhatják valamely eljárás eredményét (lásd ebben az értelemben: 2005. október 19‑i Freistaat Thüringen kontra Bizottság ítélet, T‑318/00, EBHT, EU:T:2005:363, 191. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. március 19‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑50/05, EBHT, EU:T:2010:101, 159. pont).

108    E nem kifogásolt ténybeli tévedés alapján ezért nem lehet megállapítani olyan jogszerűtlenséget, amely igazolná az odaítélésről szóló határozat megsemmisítését.

[omissis]

111    Ennélfogva az ajánlatkérő általi, a harmadik odaítélési szempont tekintetében történő értékeléssel szemben felhozott valamennyi kifogást el kell utasítani.

[omissis]

 A harmadik jogalappal kapcsolatos következtetés

121    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy – az indokolás hiányosságaira alapított első jogalap értékelésére is figyelemmel – helyt kell adni egyrészről a fenti 91. pontban megállapított nyilvánvaló értékelési hibát illetően az első értékelési szemponttal összefüggő rész kilencedik kifogásának, másrészről pedig a második odaítélési szemponttal kapcsolatos teljes második résznek (lásd a fenti 97–103. pontot), továbbá hogy a harmadik jogalapot fennmaradó részében el kell utasítani.

 Az első, az indokolás hiányosságaira alapított jogalapról

122    A felperesek első jogalapjukkal az általános költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének, a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkének, valamint az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettségnek a megsértésére hivatkoznak.

123    Ebben az összefüggésben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék kötelezze az OHIM‑ot a többi nyertes ajánlattevő ajánlata teljes és nem bizalmas változatainak, valamint az értékelésről szóló teljes jelentésnek – többek között az említett ajánlatokra vonatkozó megjegyzéseknek – a benyújtására. A felperesek emellett lényegében azt állítják, hogy az ő ajánlatukra vonatkozó értékelést tartalmazó, értékelésről szóló jelentés kivonatainak indokolása – hiányos és homályos volta miatt – hiányos, ami megakadályozza őket abban, hogy hasznosan érvényesíthessék jogaikat, és ami – legalábbis részben – lehetetlenné teszi az odaítélésről szóló határozat jogszerűségének Törvényszék általi felülvizsgálatát. Különösen igaz ez az OHIM 2011. május 2‑i levelében kifejtett hiányos és nem megfelelő indokokra, amelyeknek az elsőrendű felperes ajánlatának a többi nyertes ajánlattevő ajánlatához képest elvégzett összehasonlító értékelését kellett volna igazolniuk.

124    AZ OHIM vitatja ezeket az érveket, és a felperesek pervezető intézkedésekre, illetve bizonyításfelvételre irányuló kérelmének elutasítását kéri.

125    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben – az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, ajánlatkérői minőségükben, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrendben biztosított garanciáknak az igazgatási eljárásokban való tiszteletben tartása még inkább alapvető jelentőségű. E garanciák közé tartozik különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy határozatait megfelelően indokolja. Az uniós bíróság csak ily módon képes annak vizsgálatára, hogy megvalósulnak‑e azon ténybeli és jogi elemek, amelyektől a mérlegelési jogkör gyakorlása függ (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EBHT, EU:C:1991:438, 14. pont; 2009. május 20‑i VIP Car Solutions kontra Parlament ítélet, T‑89/07, EBHT, EU:T:2009:163, 61. pont; 2012. december 12‑i Evropaïki Dynamiki kontra EFSA ítélet, T‑457/07, EU:T:2012:671, 42. pont).

126    Az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség értelmében a jogi aktus kibocsátójának világosan és egyértelműen kell előadnia érvelését egyrészről azért, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről azért, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása. Ezen túlmenően, ezt az indokolási követelményt az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhozott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni (lásd: 2013. február 21‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑9/10, EU:T:2013:88, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az indokolási kötelezettség egyébként olyan lényeges alaki követelmény, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségét veti fel (lásd: 2012. május 22‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑17/09, EU:T:2012:243, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

127    A közbeszerzései szerződések odaítélése tárgyában az általános költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, valamint a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett az ajánlatkérő teljesíti indokolási kötelezettségét az ajánlattevőkkel szemben.

128    Ily módon, az általános költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint „[a]z ajánlatkérő tájékoztatja a határozat indokairól azon pályázókat [helyesen: részvételre jelentkezőket] vagy ajánlattevőket, akiknek az ajánlatát vagy pályázatát [helyesen: akiknek a részvételi jelentkezését vagy ajánlatát] elutasították, és a sikeres pályázat [helyesen: nyertes ajánlat] jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről azon ajánlattevőket, akiknek a pályázata [helyesen: az ajánlata] elfogadható, és akik ezt írásban kérik”.

129    E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az említett rendelkezés alapján nem lehet megkövetelni az ajánlatkérőtől, hogy azon ajánlattevő számára, akinek ajánlatát nem választották ki, egyrészről – az ajánlat elutasításának indokain felül – részletes összefoglalót küldjön arról, hogy ajánlatának értékelésekor miként vették figyelembe annak egyes részleteit, másrészről pedig hogy – a nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek közlése keretében – a nyertes ajánlat és az elutasított ajánlattevő ajánlatának aprólékos összehasonlító elemzésével szolgáljon. Ugyanígy, az ajánlatkérő nem köteles az elutasított ajánlattevő számára biztosítani – ezen utóbbi írásbeli kérelmére – az értékelésről szóló jelentés teljes másolatát (2012. október 4‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, EU:C:2012:617, 21–23. pont; 2011. szeptember 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság végzés, C‑561/10 P, EU:C:2011:598, 27. pont; 2011. november 29‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság végzés, C‑235/11 P, EU:C:2011:791, 50. és 51. pont). Az uniós bíróság ugyanakkor vizsgálja, hogy az ajánlatkérő által az ajánlatok műszaki értékelése tekintetében alkalmazott módszer – többek között a különféle odaítélési szempontok, azok súlya az értékelés során, azaz az összpontszám kiszámításában, valamint az egyes szempontok tekintetében a minimális és a maximális pontszám – egyértelműen szerepel‑e a dokumentációban (lásd ebben az értelemben: a fent hivatkozott, Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, EU:C:2012:617, 29. pont).

130    Az ítélkezési gyakorlat emellett pontosította, hogy amennyiben az ajánlatkérő a kereset benyújtása előtt, de a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő után megküldött, az odaítélésről szóló határozattal kapcsolatos kiegészítő magyarázatok iránti kérelemre levelet küld, ezt a levelet is figyelembe lehet venni annak vizsgálatához, hogy a szóban forgó indokolás elegendő volt‑e. Az indokolási kötelezettséget ugyanis azon információk függvényében kell megítélni, amelyekkel a felperes a kereset benyújtásának időpontjában már rendelkezett, azzal a feltétellel azonban, hogy az intézmény nem jogosult teljesen új indokolással helyettesíteni az eredeti indokolást (lásd ebben az értelemben: a fenti 126. pontban hivatkozott, Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, EU:T:2013:88, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a fenti 129. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az ajánlatkérő nem köteles az elutasított ajánlattevő számára hozzáférést biztosítani sem a szóban forgó szerződés nyertes ajánlattevője ajánlatának, sem az értékelésről szóló jelentésnek a teljes változatához. Egyébként a jelen ügyben, a felek beadványaira, valamint az ügy iratait képező és a tárgyalás eredményeképpen felmerült bizonyítékokra figyelemmel a Törvényszék úgy véli, hogy kellő információval rendelkezik ahhoz, hogy a jelen jogvitában meghozza döntését (lásd ebben az értelemben: 2006. november 16‑i Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ítélet, T‑120/04, EBHT, EU:T:2006:350, 80. pont), ily módon nem kell helyt adni a felperesek pervezető intézkedésekre, illetve bizonyításfelvételre irányuló kérelmének (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 24‑i Erste Group Bank és társai kontra Bizottság ítélet, C‑125/07 P, C‑133/07 P és C‑137/07 P, EBHT, EU:C:2009:576, 319. pont; 2010. június 10‑i Thomson Sales Europe kontra Bizottság végzés, C‑498/09 P, EU:C:2010:338, 138. pont).

132    Ezután, ami az OHIM által utólagosan – azaz 2011. április 11‑i és május 2‑i levelében – előadott indokokat illeti, nem vitatott, hogy az említett levelek az odaítélésről szóló határozat indokolásának az általános költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, valamint a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése szerinti olyan kiegészítését képezik, amelyet a Törvényszék figyelembe vehet. Mindenesetre, még ha az OHIM 2011. május 2‑i levelét csak 2011. május 12‑én, azaz a részletes végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdésében előírt és a felperesek 2011. március 30‑i első kérelmétől számított határidő lejártát követően, faxon juttatták is el a felpereseknek, ezt a levelet figyelembe lehet venni az odaítélésről szóló határozat indokolása elégséges voltának vizsgálata céljából (lásd a fenti 130. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

133    Annak meghatározása van tehát hátra, hogy az e levelekben szereplő indokolás hiányos‑e, és ha igen, milyen mértékben, éppen azért, mert e levelek nem tették lehetővé a felperesek számára, hogy érvényesítsék jogaikat, az uniós bíróság számára pedig, hogy gyakorolja a jogszerűség érdemi felülvizsgálatát.

134    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik jogalap értékelése keretében – az első odaítélési szemponttal kapcsolatos hatodik kifogást és a nyolcadiktól a tizenegyedikig terjedő kifogást, valamint a negyedik odaítélési szempontra vonatkozó részt illetően – a Törvényszék nem tudja elvégezni az odaítélésről szóló határozat jogszerűségének érdemi felülvizsgálatát, mivel a határozat az ajánlatoknak a szóban forgó műszaki odaítélési szempontokra tekintettel történő egyedi és összehasonlító értékelésén alapul. Márpedig a vitatott értékelések a dokumentációból eredő követelmények – köztük bizonyos alszempontok relatív súlya –, valamint az ajánlatoknak az ajánlatkérő által e tekintetben elvégzett egyedi és összehasonlító értékelés megfelelő megértéséhez szükséges, alapvető indokokat képeztek (lásd a fenti 81–86., 87–89. és 90–95. pontot).

135    Ebből következik, hogy az odaítélésről szóló határozat indokolása az általános költségvetési rendelet – EUMSZ 296. cikk második bekezdésével összefüggésben értelmezett – 100. cikkének (2) bekezdése értelmében vett több szempontból hiányos, és hogy az első jogalapnak helyt kell adni.

 A megsemmisítés iránti kérelemre vonatkozó következtetés

136    A fenti megfontolások összességére tekintettel, az elsőtől a harmadikig terjedő jogalapokkal összefüggésben megállapított, az OHIM által elkövetett érdemi és formai hibák miatt az odaítélésről szóló határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni, többek között abban a részében, amelyben az a többi nyertes ajánlattevőnek a rangsorolási mechanizmus szerint az első és a második helyre történő rangsorolására vonatkozik (lásd a fenti 34. pont második francia bekezdését).

 2. A kártérítési kérelemről

137    A kártérítési kérelmet illetően emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek a tárgyaláson korlátozták az említett kérelem terjedelmét azzal, hogy lemondtak az ésszerűen elvárt nyereség elveszítéséből eredő kár megtérítéséről, amit rögzítettek a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben (lásd a fenti 33. pontot). A felperesek ily módon pontosították, hogy már nem kívánnak kártérítést kérni a szóban forgó szerződés elveszítése miatt, hanem kizárólag az említett szerződés első helyre rangsorolt nyertes ajánlattevőként történő megkötésével kapcsolatos esély elvesztésének megtérítése – ami tehát különbözik magának a szerződésnek az elveszítésétől (lásd ebben az értelemben: 2008. május 21‑i Belfass kontra Tanács ítélet, T‑495/04, EBHT, EU:T:2008:160, 124. pont; 2011. szeptember 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EBHT, EU:T:2011:494, 210. pont) –, valamint a jóhírnevük és hitelességük sérelme okán elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése miatt.

138    A felperesek szerint lényegében a kártérítés és a kamatok ilyen jóvátétel formájában történő megítélése azért szükséges, mert a szóban forgó szerződés részükre történő odaítélésének megtagadása „visszafordíthatatlan”, mivel azt az eljárást befejező ítélet kihirdetésének időpontjáig valószínűleg teljes mértékben teljesítették. A szóban forgó szerződést még annak feltételezése mellett sem lehet ugyanolyan versenyfeltételek mellett odaítélni, hogy a Törvényszék megsemmisíti az odaítélésről szóló határozatot, az OHIM pedig új közbeszerzési eljárást szervez, ami egyenértékű az esély bizonyos fokú elvesztésével és ami számukra súlyos kárt okoz. Ekként az OHIM – mivel a többi nyertes ajánlattevővel szerződést írt alá – visszavonhatatlan ténybeli helyzetet hozott létre, amelynek eredményeként véglegesen és helyrehozhatatlanul elveszítették az esélyét annak, hogy részükre a szerződést odaítéljék. Meghatározható kárról van szó, mivel azt a pontos számszerűségét övező bizonytalanság ellenére gazdaságilag fel lehet mérni, amelyet a jelen ügyben a felperesek – a szerződés értékére, a műszaki kérdések bonyolultságára, valamint az ajánlatkérő presztízsére tekintettel – 650 000 euróra értékelnek. Ebben a kontextusban a felperesek vitatják, hogy az ajánlatkérő jogellenes magatartása és az elszenvedett kár közötti okozati összefüggésre kihatással van a szerződés eredetileg egyéves időtartama és három évre történő esetleges meghosszabbítása, valamint az OHIM azon szabadsága, hogy konkrét megrendeléseket adhat a nyertes ajánlattevőnek. Mindenesetre a hatékony bírói jogvédelem alapelvének tiszteletben tartása megköveteli a sérelmet elszenvedő valamely ajánlattevő által elszenvedett kár teljes mértékű megtérítését.

139    Az OHIM vitatja ezt az érvelést, és különösen a felperesek által esély elvesztése, illetve jóhírnevük és hitelességük sérelme címén elszenvedett kár összegét, e sérelem fennállását, valamint – figyelemmel az ajánlatkérő széles mérlegelési jogkörére – az állítólagos jogszerűtlenségek és egyrészt az említett sérelem, másrészt az állítólagosan elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

140    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében, a szervei jogellenes magatartása esetén fennálló szerződésen kívüli felelősségéhez több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az intézményekkel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár valós jellege, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (lásd: 2013. október 15‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑474/10, EU:T:2013:528, 215. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kártérítési kérelem az odaítélésről szóló határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására felhozottakkal azonos jogszerűtlenségeken alapul, és hogy a határozat több érdemi jogszerűtlenséget – többek között az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvének megsértését (lásd a fenti 53. pontot) és nyilvánvaló értékelési hibákat (lásd a fenti 96., 102. és 121. pontot) – tartalmaz, valamint több indokolási hiányosságban (lásd a fenti 86., 89., 95., 134. és 135. pontot) szenved.

142    Mindazonáltal ami az említett érdemi és formai jogszerűtlenségek és az állítólagosan elszenvedett kár közötti okozati összefüggést illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az indokolás hiányossága mint olyan nem alapozhatja meg az Unió felelősségét, különösen azért, mert nem lehet bizonyítani, hogy annak hiányában a szerződést a felperesnek lehetett volna, sőt, kellett volna odaítélni (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑i Alfastar Benelux kontra Tanács ítélet, T‑57/09, EU:T:2011:609, 49. pont; 2012. október 17‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bíróság ítélet, T‑447/10, EU:T:2012:553, 123. pont; 2015. január 14‑i Veloss International és Attimedia kontra Parlament ítélet, T‑667/11, EU:T:2015:5, 72. pont).

143    Ennélfogva a jelen ügyben nem lehet elismerni a megállapított indokolási hiányosságok és a felperesek által hivatkozott károk közötti okozati összefüggés fennállását.

144    Ezzel szemben egyrészt a megállapított érdemi jogszerűtlenségek – azaz az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvének megsértése, valamint a nyilvánvaló értékelési hibák –, másrészt pedig az esély elvesztése közötti okozati összefüggést illetően az OHIM nem szorítkozhat annak állítására, hogy tekintettel az ajánlatkérőként meglévő széles mérlegelési jogkörére, nem volt köteles keretszerződést aláírni a felperesekkel (lásd ebben az értelemben: a fenti 137. pontban hivatkozott, Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, EU:T:2011:494, 211. pont). A jelen ügyben úgy kell tekinteni, hogy a nyertes ajánlattevők ajánlatának egyedi és összehasonlító értékelése keretében az ajánlatkérő által elkövetett érdemi jogszerűtlenségek érinthették az elsőrendű felperes azon esélyét, hogy a rangsorolási mechanizmusban az első vagy a második helyre rangsorolják. Különösen így van ez az említett ajánlatoknak az első odaítélési szempont alapján történő összehasonlító értékelése esetében, amelynek keretében az OHIM nyilvánvalóan tévesen értelmezte a dokumentációt és amelynek értelmében az elsőrendű felperes ajánlata a maximális 40‑ből csupán 22,81 pontot kapott. Emellett ebből következik, hogy még az ajánlatkérőnek a szóban forgó szerződés odaítélésével kapcsolatos széles mérlegelési mozgásterére is figyelemmel, a jelen ügyben az esélynek az elsőrendű felperes általi elvesztése az ítélkezési gyakorlat értelmében vett tényleges és biztos kárt képez (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2006. november 9‑i Agraz és társai kontra Bizottság ítélet, C‑243/05 P, EBHT, EU:C:2006:708, 26–42. pont; Cruz Villalón főtanácsnok Giordano kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑611/12 P, EBHT, EU:C:2014:195, 61. pont; a fenti 137. pontban hivatkozott, Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, EU:T:2011:494, 66. és 67. pont). A jelen ügyben ugyanis az a puszta tény, hogy az elsőrendű felperest a rangsorolási mechanizmusban a harmadik helyre rangsorolták, valamint hogy ily módon lehetséges szerződő félnek ismerték el, aligha teszi hihetővé azt a feltevést, amely szerint előfordulhatott volna, hogy az ajánlatkérő nem neki ítélte volna a szóban forgó szerződést.

145    Egyebekben – amint azt a felperesek helytállóan előadják – a jelen ügybelihez hasonló helyzetben, amikor is a Törvényszék előtt folyamatban lévő peres eljárás végén fennáll annak jelentős kockázata, hogy a szóban forgó szerződést teljes mértékben teljesítették, már maga az ilyen esély elveszítése és e tekintetben a kártérítés megítélése szükségessége uniós bíróság általi elismerésének hiánya is ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében kimondott, hatékony bírói jogvédelem elvével. Ilyen helyzetben ugyanis az odaítélésről szóló határozat visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése semmiféle előnyt nem jelent az elutasított ajánlattevő számára, ily módon az esély elveszítése helyrehozhatatlanként jelenik meg. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy a Törvényszék elnöke előtti ideiglenes intézkedés iránti eljárásokra irányadó feltételek miatt az az ajánlattevő, akinek ajánlatát jogellenesen értékelték és utasították el, a gyakorlatban csak nagyon ritkán képes az ehhez hasonló határozat végrehajtásának felfüggesztését elérni [2015. április 23‑i Bizottság kontra Vanbreda Risk & Benefits végzés, C‑35/15 P(R), EBHT, EU:C:2015:275; 2014. február 4‑i Serco Belgium és társai kontra Bizottság végzés, T‑644/13 R, EBHT, EU:T:2014:57, 18. és az azt követő pontok].

146    Következésképpen a Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügyben az esély elvesztése címén kártérítést kell megítélni az elsőrendű felperes számára, amennyiben az odaítélésről szóló határozat – még visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése esetén is – gyakorlatilag véglegesen megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy ajánlata a rangsorolás szerint jobb helyre kerüljön, ekként pedig attól az esélytől, hogy valamely keretszerződés teljesítésével összefüggésben különös végrehajtási megállapodásokat ítéljenek oda számára.

147    Az esély elvesztésével összefüggő kár megtérítésének – a felperesek által 650 000 euróra becsült – mértékét illetően azonban a Törvényszék, tekintettel az ügyiratokra, az eljárásnak ebben a szakaszában nem hozhat végleges határozatot az Unió által az elsőrendű felperes számára megfizetendő kártérítés összegére. Mivel a kár értékelésének kérdése még nem rendezhető, a pergazdaságosságra irányuló megfontolások miatt először az Unió felelősségét célszerű egy közbenső ítéletben megállapítani. Az OHIM által elkövetett jogsértésekből eredő kártérítési összegeknek – akár a felek közös megegyezésével, akár ilyen egyezség hiányában a Törvényszék által történő – meghatározását a Törvényszék egy későbbi időpontra fenntartja (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑i ATC és társai kontra Bizottság ítélet, T‑333/10, EBHT, EU:T:2013:451, 199. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148    Mindazonáltal a jelen ügyben e célból mind a feleknek, mind pedig a Törvényszéknek a következő szempontokat kell figyelembe venniük.

149    Először is, figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó szerződésnek a hirdetmény szerinti becsült értéke nettó 13 000 000 euró a keretszerződés négyéves maximális teljesítési időszakára, valamint hogy ezért a keretszerződés első évre történő megszerzésének értéke legalább 3 250 000 euró.

150    Másodszor, meg kell határozni az elsőrendű felperes ajánlata sikeressége valószínűségének mértékét, azaz annak esélyét, hogy azt az OHIM által a közbeszerzési eljárás során elkövetett különféle érdemi jogsértések hiányában a rangsorolási mechanizmus szerint az első vagy a második helyre rangsorolhatták volna. E tekintetben figyelembe kell venni, hogy az elsőrendű felperes műszaki és pénzügyi ajánlatát a második helyre rangsorolták (lásd a fenti 12. és 20. pontban szereplő táblázatokat), valamint hogy a dokumentáció 13.5 pontjában szereplő számítási mód szerint az említett ajánlatokat a szóban forgó szerződés odaítélése céljából 50/50 arányban súlyozták.

151    Harmadszor, figyelembe kell venni, hogy a keretszerződést csak egy kezdeti egyéves időszakra ítélték oda és írták alá, valamint hogy egyáltalán nem biztos, hogy azt az OHIM a következő három évre megújítja (lásd a dokumentáció 14.3 pontját és a keretszerződés‑tervezet 1.2.5 pontját). Annak a valószínűségét is fel kell mérni, hogy az első szerződő fél képes kielégíteni az ajánlatkérő által mind a keretszerződés első évében, mind pedig – annak megújítása esetén – a további években kibocsátott különféle megrendelések követelményeit. Ebből következik, hogy a sikeresség valószínűségének mértékét a keretszerződés megújítását övező bizonyosság hiánya, és az alapján kell kiigazítani, hogy az említett szerződő fél esetlegesen nem tudja teljesíteni az említett megrendeléseket.

152    Negyedszer, a megtérítendő kárt azon nettó nyereség figyelembevételével kell meghatározni, amely az elsőrendű felperesnél a keretszerződés teljesítése során jelentkezhetett volna. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek azzal érvelnek, hogy kereskedelmi projektek keretében az elsőrendű felperes a 2006‑os pénzügyi év során 10,33%‑os átlagos bruttó nyereséget ért el.

153    Ötödször, a túlkompenzáció elkerülése érdekében le kell vonni az elsőrendű felperesnél a szóban forgó szerződés odaítélésének elmaradása miatt másként keletkezett nyereségeket.

154    Hatodszor, az esély elvesztése címén fizetendő kártérítés teljes összegének meghatározása céljából a meghatározott nettó nyereséget meg kell szorozni a sikeresség valószínűségének mértékével.

155    Végezetül, a felperesek jóhírnevének és hitelességének állítólagos sérelmét illetően elegendő megállapítani, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az odaítélésről szóló határozat Törvényszék általi esetleges megsemmisítése – főszabály szerint – elegendő az említett sérelem által okozott kár megtérítésére (lásd ebben az értelemben: 2005. szeptember 20‑i Deloitte Business Advisory kontra Bizottság végzés, T‑195/05 R, EBHT, EU:T:2005:330, 126. pont), anélkül hogy határozatot kellene hozni arról, hogy az elsőrendű felperes ajánlatának a rangsorolási mechanizmus szerint az első vagy második hely helyett a harmadik helyre történő – adott esetben indokolatlan – rangsorolása ilyen sérelmet képez‑e.

156    A fenti megfontolások összességére tekintettel tehát a felperesek kártérítési kérelmének az esély elvesztésével kapcsolatos kártérítésre vonatkozó részében helyt kell adni, és a kártérítési kérelmet az azt meghaladó részében el kell utasítani.

157    Ami az esély elvesztése címén fizethető kártérítés összegét illeti, a Törvényszék későbbi határozatára is figyelemmel fel kell hívni a feleket, hogy a fenti megfontolások fényében jussanak egyezségre erről az összegről, és a jelen ítélet kihirdetésének napjától számított három hónapon belül közöljék a közös megegyezéssel megállapított, fizetendő összeget, vagy ilyen megegyezés hiányában – ugyanezen határidőn belül – saját számszerűsített kereseti kérelmeiket (lásd ebben az értelemben: a fenti 147. pontban hivatkozott, ATC és társai kontra Bizottság ítélet, EU:T:2013:451, 101. pont).

 A költségekről

158    A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék „az információs technológiák terén program‑ és projektkezeléssel, valamint műszaki tanácsadással kapcsolatos külső szolgáltatások nyújtása” című, AO/021/10. számú nyílt közbeszerzési eljárás keretében az OHIM által elfogadott és a European Dynamics Luxembourg SA‑val a 2011. március 28‑i levélben közölt, az ennek ajánlatát a keretszerződés odaítélése céljából a rangsorolási mechanizmus alapján a harmadik helyre rangsoroló, valamint az egyrészről a Unisys SLU és a Charles Oakes & Co. Sàrl konzorcium, másrészről pedig az ETIQ Consortium (by everis és Trasys) ajánlatát az első, illetve a második helyre rangsoroló határozatot megsemmisíti.

2)      Az Európai Unió köteles megtéríteni a keretszerződésnek a rangsorolás szerinti első szerződő félként történő odaítélésével kapcsolatos esély elvesztése címén a European Dynamics Luxembourg által elszenvedett kárt.

3)      A Törvényszék a kártérítési kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A felek az ítélet kihirdetésének napjától számított három hónapon belül közlik a Törvényszékkel a kártérítésnek a közös megegyezéssel megállapított, számszerűsített összegét.

5)      Megegyezés hiányában a felek – ugyanezen határidőn belül –megküldik a Törvényszék részére saját számszerűsített kereseti kérelmeiket.

6)      A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Prek Labucka Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. október 7‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  A megsemmisítés iránti kérelemről

A megsemmisítési jogalapok összefoglalása

A második, a dokumentációban előírt követelmények megsértésére alapított jogalapról

A harmadik, a nyilvánvaló értékelési hibákra alapított jogalapról

Előzetes észrevételek

Az első odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

–  A hatodik kifogásról

–  A nyolcadik kifogásról

–  A kilencediktől a tizenegyedikig terjedő kifogásokról

–  Közbenső következtetés

A második odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

A harmadik odaítélési szemponttal kapcsolatos állítólagos nyilvánvaló értékelési hibákról

A harmadik jogalappal kapcsolatos következtetés

Az első, az indokolás hiányosságaira alapított jogalapról

A megsemmisítés iránti kérelemre vonatkozó következtetés

2. A kártérítési kérelemről

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.

1 – A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.