C‑398/11. sz. ügy
Thomas Hogan és társai
kontra
Minister for Social and Family Affairs, Ireland
és
Attorney General
(a High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94/EK irányelv – Hatály – Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek – Szolgáltatásmeghatározott, költségegyensúlyi rendszer – Forráshiány – A védelem minimális szintje – Gazdasági válság – Kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés – Az érintett tagállam kötelezettségei forráshiány esetén – A tagállam felelőssége nem megfelelő átültetés esetén”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. április 25.
1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Hatály – A munkáltató által létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jog – Bennfoglaltság
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek – Az érintett tagállamot terhelő, a munkavállalók érdekeinek védelméhez szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség – A kötelező nyugellátások figyelembevétele – Hiány
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)
3. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek – Az érintett tagállamot terhelő, a munkavállalók érdekeinek védelméhez szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség – Hatály – A fizetésképtelenség időpontjában fennálló fedezethiány – Bennfoglaltság
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)
4. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 2008/94 irányelv – Szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerek – Az öregségi nyugellátásokhoz való jogok védelme – Megkövetelt minimális védelmi szint – Olyan nemzeti intézkedések, amelyek eredménye nem teszi lehetővé, hogy a fizetésképtelen vállalkozás volt munkavállalói a jogaik értékének több mint 49%‑át megkapják – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az érintett tagállam gazdasági helyzete – Kizártság
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)
5. Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Tagállam általi megsértés – A magánszemélynek okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettség – Feltételek – Kellően súlyos megsértés – A tagállamokat terhelő kötelezettségek egyértelmű és a Bíróság által pontosított jellege és terjedelme – Olyan nemzeti intézkedések, amelyek eredménye nem teszi lehetővé, hogy a fizetésképtelen vállalkozás volt munkavállalói a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaik értékének több mint 49%‑át megkapják
(2008/94 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)
1. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a volt munkavállalóknak a munkáltatójuk által létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaira.
(vö. 27. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak megítélésénél, hogy valamely tagállam eleget tett‑e az e cikkben írt kötelezettségnek, a kötelező nyugellátások nem vehetők figyelembe. E cikk célja ugyanis a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók érdekei védelmének biztosítása azon öregségi nyugellátásokhoz való jogaikat illetően, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szereztek meg. E rendelkezés maga is utal arra, hogy kizárólag a szakmai és szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekre vonatkozik, pontosítva, hogy e védelem keretén belül a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli rendszerekről van szó.
(vö. 29., 33. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak alkalmazásához elegendő, ha a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkeztének időpontjában nem rendelkezik kellő anyagi fedezettel, és fizetésképtelensége miatt a munkáltató nem rendelkezik kellő forrásokkal ahhoz, hogy át tudja utalni e rendszerbe az ahhoz szükséges hozzájárulásokat, amelyek lehetővé tennék az említett rendszer kedvezményezettjei részére járó ellátások teljes körű kifizetését. A munkavállalóknak nem kell bizonyítaniuk olyan egyéb tényezőknek a fennállását, amelyek az öregségi nyugellátásokhoz való jogaik elvesztését okozták.
E cikk ugyanis nem tesz különbséget a munkáltató fizetésképtelenségének különféle lehetséges okai között, hanem általános kötelezettséget állapít meg a munkavállalók érdekei tekintetében, és a tagállamokra bízza azon módszereknek az uniós jognak és különösen a szakmai nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41 irányelvnek megfelelő meghatározását, amelyekkel e kötelezettségnek eleget tehetnek.
(vö. 38., 40. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
4. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az érintett tagállam által az Európai Unió Bíróságának C‑278/05. sz., Robins és társai ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletét követően megtett intézkedések, amelyek eredménye nem teszi lehetővé, hogy a fizetésképtelen vállalkozás volt munkavállalói a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaik értékének több mint 49%‑át megkapják, nem tesznek eleget az ezen irányelv által előírt kötelezettségeknek, és az érintett tagállam gazdasági helyzete nem képez olyan kivételes körülményt, amely indokolhatja a munkavállalók érdekeinek alacsonyabb szintű védelmét azon nyugellátásokhoz való jogaik tekintetében, amelyeket valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szereztek.
Nem a tagállam által elfogadott intézkedések sajátosságai, hanem az e nemzeti intézkedések alkalmazásának eredménye határozza meg ugyanis azt, hogy a tagállam megfelelően teljesítette‑e a 2008/94 irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.
(vö. 45., 47. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
5. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló 2008/94 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az érintett tagállam által az Európai Unió Bíróságának a C‑278/05. sz., Robins és társai ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletét követően megtett intézkedések eredménye nem teszi lehetővé, hogy a fizetésképtelen vállalkozás volt munkavállalói a szakmai kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugellátáshoz való jogaik értékének több mint 49%‑át megkapják, önmagában véve is e tagállam kötelezettségeinek súlyos megsértését képezi.
A fent hivatkozott Robins és társai ügyben hozott ítélet kihirdetése, azaz 2007. január 25‑e óta ugyanis a tagállamok számára ismert volt, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkének megfelelő átültetéséhez az szükséges, hogy a munkavállaló – munkáltatójának fizetésképtelensége esetén – azoknak a felhalmozott nyugdíjjogosultságokból eredő öregségi nyugellátásoknak legalább a felét megkapja, amelyek tekintetében valamely szakmai kiegészítő nyugdíjrendszer keretében járulékokat fizetett. Ezért – bár a 2008/94 irányelv 8. cikke értelmében a tagállamokra háruló azon kötelezettség jellege és terjedelme, amelynek célja magánszemélyek részére jogok keletkeztetése, legkésőbb 2007. január 25‑étől kezdve világosan és pontosan meghatározott volt – az érintett tagállam nem megfelelően hajtotta végre e kötelezettség teljesítését, ami e tagállam magánszemélyekkel szembeni kártérítési felelősségének esetleges vizsgálata szempontjából e jogszabály kellően súlyos megsértését képezi.
E tekintetben a jogsérelmet szenvedő magánszemélyek három feltétel együttes fennállásakor rendelkeznek kártérítéshez való joggal, nevezetesen, ha a megsértett közösségi jogi szabály célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, ha e szabály megsértése kellően súlyos, és ha fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a jogsérelmet szenvedő magánszemélyek kára között.
(vö. 49., 51–53. pont és a rendelkező rész 5. pontja)