A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2014. szeptember 25.
T‑86/13. P. sz. ügy
Diana Grazyte
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel – Tízéves referencia‑időszak – Nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatok”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) 2012. december 5‑i Grazyte kontra Bizottság ítélete (F‑76/11, EBHT‑KSZ, EU:F:2012:173) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. D. Grazyte maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenység – Fogalom – Az Európai Képzési Alapítvány (ETF) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részére végzett tevékenység – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – A referencia‑időszakban az alkalmazási hely szerinti tagállamon kívüli lakóhely – Az időszak számítása – Államnál vagy nemzetközi szervezetnél eltöltött szolgálati idő figyelmen kívül hagyása – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
3. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Objektív elemekre való alapozás – Azon indokok figyelembevétele, amelyek miatt az érintett személy elhagyta azon országot, amelynek állampolgárságával rendelkezik vagy rendelkezett – Hiány
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
1. Az Európai Képzési Alapítványt (ETF) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA), mint az Unió által létrehozott szerveket a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nemzetközi szervezeteknek kell minősíteni.
Egyébként, mivel a Bizottságnál végzett tevékenységeket az említett rendelkezés értelmében vett nemzetközi szervezet számára végzett tevékenységnek kell tekinteni, az Unió szervei tekintetében az ettől eltérő megoldás semmilyen módon nem volna igazolható.
(lásd a 33–35. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1989. október 10‑i Atala‑Palmerini kontra Bizottság ítélet, 201/88, EBHT, EU:C:1989:365, 6. pont;
Törvényszék: 1993. március 30‑i Vardakas kontra Bizottság ítélet, T‑4/92, EBHT, EU:T:1993:29, 47. pont; 2001. május 3‑i Liaskou kontra Tanács ítélet, T‑60/00, EBHT‑KSZ, EU:T:2001:129, 49. és 50. pont.
2. A külföldi munkavégzési támogatás biztosításának feltételeit illetően, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tisztviselőnek kell bizonyítania, hogy lakóhelye valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatok ellátásától eltérő okból volt azon állam európai területén kívül, ahol őt alkalmazták, és amelynek állampolgárságával rendelkezik vagy rendelkezett. Amennyiben a tisztviselő lakóhelye ténylegesen az alkalmazási hely szerinti államon kívül volt, de a tisztviselő valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában állt, nem tekinthető úgy, hogy az említett tisztviselő megszakította az alkalmazási helye szerinti országgal kialakított tartós köteléket, amelynek állampolgárságával rendelkezik vagy rendelkezett. Önmagában tehát azon egyszerű tény, hogy az érintett a tízéves referencia‑időszakban valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában állt, megdönti azt a vélelmet, amely szerint megszakítottnak lehet tekinteni az alkalmazási hely szerinti országgal kialakított tartós köteléket, amelynek állampolgárságával az érintett rendelkezik vagy rendelkezett.
Ennélfogva a tízéves referencia‑időszak számítása során figyelmen kívül kellene hagyni azon időszakokat, amelyek alatt az érintett valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatokat, ami a referencia‑időszak hasonló mértékű meghosszabbításával jár. Azon megközelítés ugyanis, amely az említett időszak behatárolása tekintetében semmilyen következményt nem fűz azon tényhez, hogy valamely állam vagy nemzetközi szervezet részére munkát végeztek, sértené a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának mind szövegét, mind célját, mivel gyakorlatilag az ilyen munkát valamely más munkáltató számára végzett munkához hasonlónak tekintené.
(lásd az 50., 51. és 54. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. január 24‑i Adam kontra Bizottság ítélet, C‑211/06 P, EBHT‑KSZ, EU:C:2008:34, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Törvényszék: ügyben 2000. szeptember 27‑i Lemaître kontra Bizottság ítélet, T‑317/99, EBHT‑KSZ, EU:T:2000:218, 59. pont.
3. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövegéből egyáltalán nem tűnik ki, hogy az új országba költözést vagy az ottmaradásra vonatkozó döntést meghatározó indokokat figyelembe kell venni a külföldi munkavégzési támogatás nyújtása céljából. Ugyanis azon indokok érdemi vizsgálata, amelyek az érintett személyt arra késztették, hogy elhagyja azon országot, amelynek állampolgárságával rendelkezik vagy rendelkezett, és valamely más országba telepedjen le, szükségszerűen szubjektív szempontokon alapulna, ami összeegyeztethetetlen az említett rendelkezésnek mind a szövegével, mind céljával.
Végezetül a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkéből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy annak szerzői rendkívüli jelentőséget szándékoztak tulajdonítani akár a lakóhely azon államon kívülre való áthelyezése időpontjának, amelynek állampolgárságával az érdekelt rendelkezik vagy rendelkezett, akár ezen áthelyezés indokainak.
(lásd az 56., 58. és 78. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 1992. április 8‑i Costacurta Gelabert kontra Bizottság ítélet, T‑18/91, EBHT, EU:T:1992:56, 42. pont; 2000. április 13‑i Reichert kontra Parlament ítélet, T‑18/98, EBHT‑KSZ, EU:T:2000:113, 25. pont.