A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2015. szeptember 16.(*)
„REACH – Valamely anyag regisztrálását terhelő díj – A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezmény – A vállalkozás méretére vonatkozó nyilatkozatban szereplő hiba – Igazgatási díjat kiszabó határozat – 2003/361/EK ajánlás – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”
A T‑89/13. sz. ügyben,
a Calestep, SL (székhelye: Estepa [Spanyolország], képviseli: E. Cabezas Mateos ügyvéd)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä, A. Iber és C. Schultheiss, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Garcia Molyneux ügyvéd)
alperes ellen
az ECHA 2012. december 21‑i SME (2012) 4028 határozatának a megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amely határozat megállapította, hogy a felperes nem felel meg a kisvállalkozások számára előírt díjkedvezményre vonatkozó feltételeknek, és igazgatási díjat szabott ki a felperessel szemben,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Calestep, SL 2010. november 29‑én a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 136., 3. o.) alapján két anyagot regisztráltatott.
2 A regisztrálási eljárás során a felperes azt tüntette fel, hogy a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 3‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL L 124., 36. o.) értelmében vett „kisvállalkozás”. E nyilatkozat lehetővé tette számára, hogy az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében fizetendő díjból valamennyi regisztrálási kérelem után kedvezményben részesüljön. Ugyanezen rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett díjat a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16‑i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 107., 6. o.) határozta meg. A 340/2008 rendelet I. melléklete tartalmazza az 1907/2006 rendelet 6. cikke szerint benyújtott regisztrálási kérelmek után fizetendő díjak összegét, valamint a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások számára biztosított kedvezményeket. Egyébiránt a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése értelmében amennyiben a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely állítása szerint kedvezményes díjra vagy díjmentességre jogosult, nem tudja bizonyítani e jogosultságát, az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kiveti a teljes díjat, továbbá az igazgatási díjat. E tekintetben az ECHA igazgatótanácsa 2010. november 12‑én elfogadta a díjjal terhelt szolgáltatások osztályozásáról szóló MB/D/29/2010 határozatot (a továbbiakban: MB/D/29/2010 határozat). E határozatnak a tényállás időpontjában alkalmazandó változata a 2. cikkében és 1. táblázatában azt írja elő, hogy a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében foglalt igazgatási díj 20 700 euró a nagyvállalkozásoknak, 14 500 euró a közepes vállalkozásoknak, 8300 euró a kisvállalkozásoknak és 2070 euró a mikrovállalkozásoknak.
3 Az ECHA 2010. november 29‑én két számlát állított ki (a 10024188. sz. és a 10024196. sz. számlát), melyek közül mindkettő 9300 eurós összegre szólt. Ezen összeg a 340/2008 rendelet I. mellékletének a tényállás időpontjában alkalmazandó változata szerint az 1000 tonna feletti mennyiségi tartományba eső anyagok után a kisvállalkozások által közös benyújtás keretében fizetendő díjnak felelt meg.
4 Az ECHA 2011. február 28‑án felkérte a felperest bizonyos dokumentumok benyújtására annak érdekében, hogy ellenőrizze a felperes azon nyilatkozatának valóságosságát, hogy kisvállalkozásnak minősül.
5 Az ECHA 2012. december 21‑én, dokumentumok és elektronikus levelek váltását követően, elfogadta a felpereshez címzett, SME (2012) 4028 határozatot, amelyben megállapította, hogy a felperes nem felel meg a kisvállalkozások számára előírt díjkedvezményre vonatkozó feltételeknek, és igazgatási díjat szabott ki vele szemben (a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozatban az ECHA tájékoztatta a felperest arról, hogy középvállalkozásnak minősül, és az ECHA ezt követően az eredetileg fizetett díj és a véglegesen fizetendő díj közötti különbözetről számlát fog a számára kiállítani, valamint az igazgatási díj megfizetéséről egy 14 500 euró összegű számlát állít ki.
6 Az ECHA a megtámadott határozat végrehajtásaként a felperes számára 2013. január 23‑án és 2013. február 8‑án három számlát állított ki, 6975 euró, 6975 euró és 14 500 euró összegről.
Az eljárás és a felek kérelmei
7 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. február 18‑án benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.
8 A felperes 2013. február 19‑én ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a 2013. január 23‑i és 2013. február 8‑i számlák kifizetése végrehajtásának a felfüggesztése iránt.
9 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a 2013. március 11‑i Calestep kontra ECHA végzésben (T‑89/13 R, EU:T:2013:123) elutasította e kérelmet, és a költségekről ezen időpontban nem határozott.
10 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet 2013. szeptember 27‑én e tanács elé utalták.
11 2015. január 9‑én, a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezetési intézkedések keretében a feleket felhívták arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket a 2014. október 2‑i Spraylat kontra ECHA ítéletnek (T‑177/12, EBHT, EU:T:2014:849) a jelen jogvita szempontjából esetlegesen fennálló relevanciájára vonatkozóan, valamint arra, hogy válaszoljanak meg egy kérdést. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.
13 Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– másodlagosan utasítsa el a keresetet, és erősítse meg a megtámadott határozat jogi érvényességét;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
14 Az eljárási szabályzat 126. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az előadó bíró javaslatára – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
15 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy dönt, hogy az eljárás folytatása nélkül hoz határozatot.
A Törvényszék hatásköréről
16 Először is, jóllehet a felek nem vitatják a Törvényszék hatáskörét, a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset elbírálására vonatkozó hatásköréről határozzon. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a Törvényszék hatásköre az eljárás lefolytatásának nélkülözhetetlen feltétele, azt a Törvényszék hivatalból vizsgálhatja (lásd: 2005. március 15‑i GEF kontra Bizottság ítélet, T‑29/02, EBHT, EU:T:2005:99, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[az EUMSZ 263. cikkel] összhangban [a Törvényszékhez] vagy a Bírósághoz a fellebbezési tanács határozatait, vagy a tanács előtti fellebbezési jog hiányában az [ECHA] határozatait megtámadó kereset nyújtható be”.
18 E tekintetben az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy [az ECHA‑nak] a[z 1907/2006 rendelet] 9. cikk[e], 20. cikk[e], a 27. cikk[ének] (6) bekezdése, a 30. cikk[ének] (2) és (3) bekezdése vagy az 51. cikk[e] alapján hozott határozataival szemben fellebbezéssel lehet élni a fellebbezési tanács előtt.
19 Márpedig a megtámadott határozatot nem az 1906/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések alapján fogadták el, hanem a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése, és a MB/D/29/2010 határozat 2. cikke alapján. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy sem a 340/2008 rendeletet, sem pedig a MB/D/29/2010 határozatot nem az 1906/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések végrehajtása keretében fogadták el.
20 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az 1907/2006 rendelet 9., 27., 30. és 51. cikkének rendelkezései, amelyeket ugyanezen rendelet 91. cikk (1) bekezdése említ, olyan határozatokra vonatkoznak, amelyek nincsenek összefüggésben a bejelentést tévő vállalkozások által fizetendő díjjal.
21 Ami az 1907/2006 rendelet 20. cikkét illeti, az „az [ECHA] kötelezettségeire” vonatkozik. E cikk (5) bekezdése előírja, hogy „[a]z e cikk (2) bekezdése szerinti [és az ECHA által hozott] határozatok ellen az [1907/2006 rendelet] 91., 92. és 93. cikk[ével] összhangban lehet fellebbezni”. A (2) bekezdés az egyes regisztrálások „hiánytalanságának” az ECHA általi ellenőrzésére vonatkozik, ideértve a díj megfizetését is. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az ellenőrzés „nem foglalja magában a benyújtott adatok vagy indoklások minőségének vagy megfelelő voltának értékelését”. Ezenfelül az 1907/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben a regisztrálási kérelem „hiányos”, és a regisztráló „a meghatározott határidőn belül nem gondoskodik a regisztrálás hiánytalanságáról”, az ECHA „elutasítja a regisztrálást”. Márpedig a jelen ügyben, azon túlmenően, hogy a határozat nem az 1907/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésén alapul, az ECHA nem utasítja el a szóban forgó anyagok regisztrálását.
22 Következésképpen e tényezők összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására.
A kereset elfogadhatóságáról
23 Az ECHA megállapítja, hogy a keresetlevél és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a felperes képviselőjének adataiként a felperes székhelyét adja meg, valamint egy olyan vállalkozás elektronikus levelezési címét, amely egy olyan vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a felperes is a tagja. Ez a helyzet kételyeket ébreszt a felperes Törvényszék előtti képviselőjének a függetlenségét illetően. A felperes által a válaszhoz csatoltan benyújtott dokumentumok nem oszlatják el az e tekintetben fennálló kételyeket. Konkrétan teljes mértékben lehetséges, hogy a felperes képviselője független ügyvédként nyilvántartásba legyen véve, és ugyanakkor valamely munkáltatóval munkaviszonyban álljon.
24 A felperes a válaszban közli, hogy a képviselője 1975 óta be van jegyezve a sevillai (Spanyolország) ügyvédi névjegyzékbe, és csak az általa kiválasztott ügyfelek nevében jár el, ezen ügyfelek pedig a megfelelő hozzáadottérték‑adó (héa) alkalmazásával számlát kapnak. Másként fogalmazva, a felperes ügyvédjét semmilyen munkabérrel kapcsolatos alárendeltségi viszony nem fűzi a felpereshez. Az a döntés, hogy a keresetlevélben a felperes székhelye és elektronikus levelezési címe kerüljön megadásra, csupán a kommunikáció megkönnyítése céljából született, de az semmilyen alárendeltségi kapcsolatot nem jelez. Ezenfelül a felperes a válaszhoz számos dokumentumot csatol a képviselőjének a tevékenységét illetően.
25 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének első, harmadik és negyedik bekezdése értelmében – amelyek ugyanezen alapokmány 53. cikke alapján a Törvényszékre is alkalmazandók:
„A tagállamokat és az uniós intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.
[…]
A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.
A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.”
26 A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése ezenfelül a következőképpen rendelkezik:
„A Bíróság előtt a keresetet a hivatalvezetőnek címzett keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, az aláíró perbeli állását […]”
27 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 43. cikke 1. §‑ának első albekezdése értelmében:
„A fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.”
28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fent hivatkozott rendelkezésekből, különösen a „képviselnie” kifejezésnek az alapokmány 19. cikkének harmadik bekezdésében való használatából, az következik, hogy az e cikk értelmében vett „fél” nem terjeszthet saját maga keresetet a Törvényszék elé, hanem olyan harmadik személy közreműködését kell igénybe vennie, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult (1996. december 5‑i Lopes kontra Bíróság végzés, C‑174/96 P, EBHT, EU:C:1996:473, 11. pont; 1999. december 8‑i Euro‑Lex kontra OHIM [EU‑LEX] végzés, T‑79/99, EBHT, EU:T:1999:312, 27. pont, és 2009. november 19‑i EREF kontra Bizottságvégzés, T‑40/08, EU:T:2009:455, 25. pont].
29 Ez a harmadik személy közreműködésére vonatkozó követelmény az ügyvéd szerepéről alkotott azon elképzelésen alapul, amely szerint az ügyvéd közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van. Ez az elképzelés a tagállamok közös jogi hagyományait tükrözi, és az uniós jogrendszerben is megtalálható, amint az éppen a Bíróság alapokmányának 19. cikkéből is kitűnik (EU‑LEX‑végzés, fenti 28. pont, EU:T:1999:312, 28. pont; EREF kontra Bizottság végzés, fenti 28. pont, EU:T:2009:455, 26. pont).
30 A jelen ügyben, még ha igaz is az, hogy a felperes székhelyének és egy olyan vállalkozás elektronikus levelezési címének a felperes ügyvédjére vonatkozó adatokként való feltüntetése, amely ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozik, mint a felperes, első látásra kétségeket ébreszthet ezen ügyvéd függetlenségét illetően, e kétségeket eloszlatják az eljárás során benyújtott iratok, valamint a válasz szakaszában adott magyarázatok.
31 Különösen a válaszhoz mellékelt iratokból az következik ugyanis, hogy először is a felperes ügyvédje 1975 óta be van jegyezve a sevillai ügyvédi névjegyzékbe, mint „por cuenta propria” (saját nevében eljáró) ügyvéd, amely megkülönbözteti őt a „por cuenta ajena” (harmadik személy nevében eljáró) ügyvédektől; másodszor a felperes ügyvédje saját címmel, telefonszámmal és faxszámmal rendelkezik; harmadszor a felperes ügyvédje a saját nevében bejelentett egy alkalmazottat a „kisegítő személyzet” kategóriában; negyedszer a személyi jövedelemadóra és a héára vonatkozó pénzügyi nyilatkozatok azt mutatják, hogy a felperes ügyvédje a felpereshez nem kapcsolódó ügyvédi tevékenységeket jelentett be. Ezenfelül a felperes a válaszában kifejezetten közölte, hogy semmilyen munkabérrel összefüggő alárendeltségi viszony nem köti az ügyvédjéhez.
32 E tényezőkre tekintettel a jelen keresetet elfogadhatónak kell tekinteni.
Az ügy érdeméről
33 A jelen kereset egyetlen jogalapon alapszik, melynek keretében a felperes lényegében „középvállalkozásként” való minősítését illető hibára hivatkozik.
34 A felperes pontosabban a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva azzal érvel, hogy bár a vállalatcsoport, amelynek tagja, valóban több mint 50 személyt alkalmaz, az éves üzleti forgalomra vagy a teljes éves mérlegre vonatkozó egyéb feltételek nem teljesülnek. A felperest tehát „kisvállalkozásnak” kell tekinteni, nem pedig „középvállalkozásnak”.
35 Az ECHA vitatja ezt az értelmezést. A 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (2) bekezdése semmilyen kétséget nem hagy azt illetően, hogy egy vállalkozás nem tekinthető kisvállalkozásnak, ha megfelel két kumulatív feltételnek, melyek szerint 50‑nél kevesebb személyt kell alkalmaznia, és az éves mérlegfőösszege kevesebb 10 millió eurónál. Ez következik az említett cikk szó szerinti értelmezéséből, valamint az uniós ítélkezési gyakorlatból.
36 Először is meg kell állapítani, hogy a felperes kizárólag a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikke (2) bekezdésének azon értelmezését vitatja, amely szerint a vállalkozás személyzeti létszámára vonatkozó feltétel kumulatív feltétel a „kisvállalkozásnak” való minősülésre vonatkozóan.
37 E tekintetben mind az 1907/2006 rendelet – a 3. cikkében –, mind pedig a 340/2008 rendelet – a (9) preambulumbekezdésében és a 2. cikkében – a 2003/361 ajánlásra hivatkozik a mikro‑, a kis‑ és a középvállalkozások meghatározása tekintetében. Konkrétabban a 340/2008 rendelet 2. cikke előírja, hogy a kisvállalkozás „a 2003/361/EK bizottsági ajánlás szerinti kisvállalkozás”.
38 A 2003/361 ajánlás tartalmaz egy mellékletet, amelynek az 1. címe a mikro‑, kis‑ és középvállalkozásnak „A Bizottság által elfogadott meghatározás[ára]” vonatkozik. Az említett cím 2. cikkének címe „A vállalkozáskategóriákat meghatározó személyzeti létszám és pénzügyi küszöbértékek”.
39 A 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „a kisvállalkozás olyan vállalkozás, amely 50‑nél kevesebb személyt foglalkoztat, és amelynek éves üzleti forgalma vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurót”.
40 E rendelkezés szó szerint értelmezéséből az következik, hogy egyrészről a vállalkozás személyzeti létszámára vonatkozó kritérium (a továbbiakban: a személyzeti létszám kritériuma), és másrészről a pénzügyi küszöbértékekre vonatkozó kritérium (a továbbiakban: pénzügyi kritérium) a 2003/361 ajánlás melléklete 2. cikkének (2) bekezdése értelmében kumulatív kritériumok. Ez következik egyértelműen az „és” kötőszó használatából, amely a kritériumok kumulatív jellegét jelzi, ellentétben a „vagy” kötőszó használatával, amely az alternatív jelleget jelzi (lásd ebben az értelemben: 1997. július 17‑i Ferriere Nord kontra Bizottság ítélet, C‑219/95 P, EBHT, EU:C:1997:375, 13–15. pont; 2012. május 24‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑111/08, EBHT, EU:T:2012:260, 139. pont).
41 Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti létszám kritériuma meghatározó kritérium annak eldöntése szempontjából, hogy valamely vállalkozás a 2003/361 ajánlás értelmében mikro‑, kis‑ vagy középvállalkozás. Amint azt az ECHA az írásbeli beadványaiban jogosan állapítja meg, a 2003/361 ajánlás (4) preambulumbekezdése szerint „[a személyi létszám kritériuma] továbbra is kétségtelenül az egyik legfontosabb kritérium, és a legfőbb kritériumnak kell tekinteni; mindazonáltal a pénzügyi kritérium szükséges kiegészítést jelent a vállalkozás valós méretének és teljesítményének, valamint a versenytársaihoz képest elfoglalt helyzetének meghatározásában.” Ezenfelül meg kell állapítani, hogy bár a tagállamok, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) a 2003/361 ajánlás 2. cikke értelmében jogosult alacsonyabb küszöbök megállapítására, mi több, a pénzügyi kritérium alkalmazásától való eltekintésre bizonyos politikáik végrehajtása érdekében, a személyzeti létszám kritériuma mindig alkalmazandó.
42 Végezetül meg kell állapítani, hogy a kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 1996. április 3‑i 96/280/EK bizottsági ajánlás (HL L 107., 4. o.) értelmezése keretében, mely ajánlás a 2003/361 ajánlás helyébe lépett, és amely lényegében a személyzeti létszám kritériumának és a pénzügyi kritériumnak hasonló ismertetését foglalja magában, az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az említett kritériumok kumulatívak (lásd ebben az értelemben: 2004. július 8‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, T‑50/00, EBHT, EU:T:2004:220, 285. és 286. pont).
43 Következésképpen a felperes értelmezése, amely lényegében annak megállapítására irányul, hogy az olyan vállalkozás, amely több mint 50 személyt foglalkoztat, mint a jelen ügyben, a 2003/361 ajánlás értelmében kisvállalkozásnak minősülhet, nyilvánvalóan téves.
44 Ezen tényezőkre tekintettel a felperes által előterjesztett egyetlen jogalapot, és következésképpen a keresetet nyilvánvaló jogi megalapozatlanság miatt teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
45 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerülő költségeket is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Calestep, SL a saját költségein túlmenően viseli az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) részéről felmerülő költségeket is, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerülő költségeket is.
Luxembourg, 2015. szeptember 16.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |