Language of document : ECLI:EU:T:2021:780

(T678/20. sz. ügy)

Solar Electric Holding és társai

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2021. november 10.

„Állami támogatások – A megújuló energiaforrásokból, köztük a fotovoltaikus energia felhasználásával előállított villamos energia piaca – A piaci árnál magasabb ár ellenében történő, a francia törvény által előírt villamosenergia‑vásárlási kötelezettség – Panasz elutasítása – Az (EU) 2015/1589 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése és 24. cikkének (2) bekezdése – Hatály”

1.      Államok által nyújtott támogatások – A panaszok vizsgálata – A Bizottság kötelezettségei – Be nem jelentett támogatási intézkedések kedvezményezettjei által annak érdekében benyújtott panasz, hogy kifogást nem emelő határozat meghozatalát érjék el – A Bizottságnak a panasz vizsgálatára irányuló kötelezettsége – Hiány

(2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont, 12. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 22‐39., 43. pont)

2.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottságot, illetve a nemzeti bíróságokat megillető hatáskörök – A nemzeti bíróságok szerepe – A jogalanyok jogainak védelme az előzetes bejelentési kötelezettség megsértése esetén – A nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy a nemzeti joguknak megfelelően e jogsértés minden következményét megállapítsák – Terjedelem

(EUMSZ 107. és 108. cikk)

(lásd: 30, 31. pont)

3.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Be nem jelentett támogatási intézkedések – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy a belső piaccal való összeegyeztethetőséget értékelje – Feltétel – Valamely érintett fél által benyújtott és az állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezések megsértésére alapított panasz

(2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont, 12. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 49‐54. pont)

Összefoglalás

A megújuló energiaforrások saját területén történő fejlesztésének ösztönzése érdekében Franciaország 2000‑ben bevezette az Électricité de France (EDF) és bizonyos más villamosenergia‑forgalmazók arra vonatkozó jogi kötelezettségét, hogy az érintett termelők kérésére szerződéseket kössenek a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia (a továbbiakban: zöld villamos energia) megvásárlására. E szerződéseket 20 év időtartamra kötötték, és azok előírták, hogy a zöld villamos energiát azon az áron kell megvásárolni, amelyet a díjszabásról szóló azon miniszteri rendelet állapított meg, amely azon a napon volt hatályban, amikor a termelő a nyilvános hálózathoz való csatlakozás iránti teljes körű kérelmet terjesztett elő.

E kontextusban a Solar Electric csoport, amely Guyanában és Martinique‑en fotovoltaikus létesítmények fejlesztésével, építésével és üzemeltetésével foglalkozik, szerződéseket kötött arra vonatkozóan, hogy az EDF a 2006. július 10‑i, a 2010. január 12‑i és a 2010. augusztus 31‑i díjszabási rendeletekben rögzített árakon zöld villamos energiát vásároljon.

Azok a költségek, amelyeket a villamosenergia‑forgalmazók a zöld villamos energia vásárlására vonatkozó kötelezettség folytán viseltek, 2015 végéig olyan teljes körű ellentételezési mechanizmus tárgyát képezték, amelyet a villamosenergia‑fogyasztóktól beszedett hozzájárulásból finanszíroztak. E költségeket 2016 óta olyan elkülönített számláról ellentételezik, amelyet az energetikai termékek fogyasztására kivetett adókból finanszíroznak.

A francia Cour de cassation (semmítőszék) 2019‑ben megállapította, hogy a 2006. július 10‑i díjszabási rendeleten és a 2010. január 12‑i díjszabási rendeleten alapuló, a piaci árnál magasabb áron történő zöld villamosenergia‑vásárlási kötelezettségből álló mechanizmust kialakító intézkedések jogellenes állami támogatásoknak minősülnek, mivel azokat elmulasztották bejelenteni az Európai Bizottságnak.

A Solar Electric – miután megerősítést kapott a Bizottságtól, hogy a szóban forgó díjszabási rendeleteken alapuló intézkedéseket nem jelentették be neki – panaszt nyújtott be az említett díjszabási rendeletekből eredő támogatási programokra vonatkozóan, és azt kérte a Bizottságtól, hogy kifejezetten foglaljon állást e támogatási programok belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.

E panaszt az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló rendelet(1) 24. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtották be, amelynek értelmében bármely érintett fél panaszt nyújthat be annak érdekében, hogy feltételezett jogellenes támogatásról vagy támogatással való feltételezett visszaélésről tájékoztassa a Bizottságot.

A Bizottság 2020. szeptember 3‑i levelében elutasította a panaszt azzal az indokkal, hogy annak tárgya nem tartozik az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelet 24. cikke (2) bekezdésének hatálya alá.

A Törvényszék e következtetést helybenhagyva elutasítja a Solar Electric által e határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék mindenekelőtt kiemeli, hogy a Solar Electric által benyújtott panasz arra irányult, hogy a Bizottság olyan határozatot hozzon, amelyben nem emel kifogást azon intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, amelyeket a francia hatóságok hajtottak végre, és amelyek a 2006. július 10‑i, a 2010. január 12‑i és a 2010. augusztus 31‑i díjszabási rendeleten alapulnak.

Így a Solar Electric keresete azt a kérdést veti fel, hogy az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdése egy jogellenesen folyósított új támogatás kedvezményezettje számára alanyi jogot biztosít‑e arra, hogy a Bizottsághoz panaszt nyújtson be abból a célból, hogy a Bizottság olyan határozatot hozzon, amelyben megállapítja egy olyan támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, amelyet az érintett tagállam nem jelentett be.

Márpedig, jóllehet az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendeletben foglalt rendelkezések szövege azt látszik alátámasztani, hogy a jogellenesen folyósított támogatások kedvezményezettjei panaszt nyújthatnak be a Bizottsághoz az említett rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján, e következtetést mégis el kell vetni olyan indokok alapján, amelyek az állami támogatások ellenőrzésének felépítésére, valamint a panaszok mechanizmusának szerkezetére vonatkoznak.

Egyrészt, az állami támogatások ellenőrzésének felépítését illetően a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a bejelentési kötelezettség az állami támogatások ellenőrzésére irányuló, az EUM‑Szerződés által létrehozott rendszer egyik alapvető eleme, amely az új támogatásokra irányuló projektek felett olyan megelőző jellegű ellenőrzést alakít ki, amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése vezetett be. Ennek keretében az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének magából a szerkezetéből következik, hogy a tervezett támogatások Bizottsághoz történő bejelentésének kötelezettsége a tagállamokat terheli. Márpedig annak elismerése, hogy egy jogellenesen folyósított támogatás kedvezményezettje panaszt nyújthat be a Bizottsághoz annak érdekében, hogy a Bizottság állapítsa meg e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, nem járna egyéb hatással, mint azzal, hogy lehetővé tenné e kedvezményezett számára, hogy az érintett tagállam helyébe lépjen, amely tagállam egyedüliként rendelkezik hatáskörrel arra, hogy valamely támogatási intézkedést bejelentsen a Bizottságnak.

Ráadásul az, ha elismernék egy jogellenesen folyósított támogatás kedvezményezettjének ilyen lehetőségét arra, hogy a Bizottsághoz forduljon, kétségbe vonná az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből eredő, a támogatási intézkedések bejelentésére irányuló kötelezettség és a végrehajtásukkal kapcsolatos tilalom alapvető és feltétlen érvényesülést kívánó jellegét, valamint a főszabályként érvényesítendő azon szankció – vagyis a támogatás visszatéríttetése – alapvető és feltétlen érvényesülést kívánó jellegét, amely ahhoz társul, ha a tagállam nem tesz eleget többek között ezen előzetes bejelentési kötelezettségnek.

Egyébiránt a jogellenes támogatás kedvezményezettjei a nemzeti bíróságaikhoz fordulhatnak annak érdekében, hogy elérjék annak szankcionálását, hogy az e támogatást nyújtó állam kifejezetten vagy hallgatólagosan megtagadta a bejelentési kötelezettségének teljesítését. Ennélfogva nem lehet elismerni számukra azt a jogot, hogy a Bizottsághoz benyújtott panasz útján megindítsák a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatát annak érdekében, hogy e támogatást engedélyeztessék.

Másrészt, a panaszok mechanizmusának az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelettel létrehozott szerkezetét illetően a Törvényszék megállapítja, hogy e mechanizmust úgy alakították ki, mint amely a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások azonosítására irányul. Ebből következik, hogy az említett rendelet 24. cikke (2) bekezdésének hatálya azokra a panaszokra korlátozódik, amelyek azon jogellenes támogatások kifogásolására irányulnak, amelyeket a panaszosok a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tartanak. Ezzel szemben az említett 24. cikk (2) bekezdésének hatálya nem terjed ki azokra a panaszokra, amelyekben a panaszosok azt állítják, hogy valamely támogatás összeegyeztethető a belső piaccal, és ezért azt a Bizottságnak engedélyeznie kellene.

Következésképpen valamely jogellenes támogatás kedvezményezettjei nem hivatkozhatnak az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelet 24. cikkének (2) bekezdésére annak érdekében, hogy panaszt nyújtsanak be olyan jogellenes támogatásra vonatkozóan, amelyben közvetlenül vagy közvetve részesülnek, mindezt pedig azért, hogy a Bizottság olyan határozatot hozzon, amely e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét állapítja meg.

Végül a Törvényszék elutasítja a Solar Electric azon érvét is, amely szerint az, hogy a Bizottság nem foglalt állást a panaszáról, olyan joghézagot eredményez, amelyet az EUMSZ 107‐109. cikk, valamint a 2015/1589 rendelet el kíván kerülni, emlékeztetve arra, hogy az uniós jog nem ír elő kötelezettséget a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy értékelje egy be nem jelentett támogatás összeegyeztethetőségét, amint a Solar Electrichez hasonló kedvezményezett által benyújtott panasz útján az ilyen támogatásról tudomást szerez.


1      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) (a továbbiakban: az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló rendelet).