A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. március 9.

F‑33/09. sz. ügy

Aglika Tzvetanova

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében szereplő feltételek – A szolgálatba lépés előtti szokásos tartózkodási hely – A referencia‑időszakot megelőzően, hallgatói minőségben az alkalmazási helyen való tartózkodás – A referencia‑időszakot megelőzően nem az alkalmazási helyen teljesített gyakorlat – A tényleges lakóhely figyelembevétele”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Tzvetanova (születési neve: Sabeva) a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalnak a felperes egyéni jogosultságainak megállapításáról szóló 2008. július 10‑i feljegyzésében foglalt bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amelyben megtagadták tőle az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata VII. melléklete 4. cikke szerinti külföldi munkavégzési támogatást.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke szerinti külföldi munkavégzési támogatást A. Tzvetanovától megtagadó 2008. július 10‑i bizottsági határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

Bár a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a „nem rendelkeztek lakóhellyel”, illetve a „nem folytattak főfoglalkozásként végzett tevékenységet” kifejezést használja, e rendelkezést úgy kell értelmezni, mint amely a külföldi munkavégzési támogatás biztosításának elsődleges feltételeként a tisztviselőnek a szolgálatba lépés előtti szokásos lakóhelyét (nem pedig lakóhelyet vagy egyszerűen az ottlakást) határozza meg. A szokásos lakóhely az a hely, ahol az érintett érdekeinek állandó vagy szokásos központját kijelölte azzal a szándékkal, hogy annak tartós jelleget biztosítson.

A valamely település lakcímjegyzékébe való felvétel pusztán formális aktus, amely alapján nem lehet megállapítani, hogy az érintett tényleges lakóhelye az említett településen volt. Hasonlóképpen nincs bizonyító erejük az érintett és az adott ország közötti kapcsolatra utaló dokumentumoknak, még akkor sem, ha az említett országban lévő lakcímre vonatkoznak, mint például az állampolgári jogok gyakorlására, vagy egy gépjármű rendszámára és a gépjárművel kapcsolatos adók és terhek megfizetésére vonatkozó igazolások, amelyeket a hatóságok, illetve természetes vagy jogi személyek anélkül bocsátottak ki, hogy ellenőrizték volna, hogy az érintett tényleges lakóhelye hol található.

Bár főszabály szerint az adott országban különösen avégett való tartózkodás ténye alapján, hogy valaki kiegészítő egyetemi tanulmányokat folytasson, és szakmai gyakorlaton vegyen részt, amely két tevékenység jellegénél fogva ideiglenes, és az egyén képzésének részét képezi, nem vélelmezhető az érdekek központja ezen országba való áthelyezésének szándéka, azonban nem zárható ki, hogy az ilyen célú tartózkodás az ebben az országban való szokásszerű lakásnak minősül, ha más releváns tényekkel együtt figyelembe véve az érintett személy és a kérdéses ország közötti tartós szociális kapcsolatok fennállását bizonyítja. Ha ezen egyéb „releváns tények” között szerepel az a körülmény, hogy az érintett egyetemi hallgató a tanulmányait követően továbbra is az azok helye szerinti országban lakott szinte megszakítás nélkül, sőt még a referencia‑időszak leteltét követően is, önmagában a tanulmányok folytatásának ténye alapján nem vélelmezhető az érdekek központjának a tanulmányok helye szerinti országba való áthelyezésére irányuló szándék, hanem legfeljebb az áthelyezés egyelőre bizonytalan jövőbeli lehetősége.

A tisztviselő csak akkor veszíti el a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultságát, ha a referencia‑időszak teljes tartama alatt rendelkezett szokásos lakóhellyel vagy folytatott főfoglalkozásként végzett tevékenységet az alkalmazási helye szerinti országban.

(lásd a 39., 43., 45., 46., 48. és 57. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 201/88. sz., Atala‑Palmerini kontra Bizottság ügyben 1989. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 3109. o.) 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑18/91. sz., Costacurta Gelabert kontra Bizottság ügyben 1992. április 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑1655. o.) 42. pontja; T‑72/94. sz., Diamantaras kontra Bizottság ügyben 1995. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑285. o. és II‑865. o.) 48. pontja; T‑317/99. sz., Lemaître kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑191. o. és II‑867. o.) 51. pontja; T‑60/00. sz., Liaskou kontra Tanács ügyben 2001. május 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑107. o. és II‑489. o.) 52., 55. és 56. pontja; T‑124/01. és T‑320/01. sz., Del Vaglio kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑157. o. és II‑767. o.) 85. pontja; T‑299/02. sz., Dedeu i Fontcuberta kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑303. o. és II‑1377. o.) 66. pontja; T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑897. o.) 90., 105. és 106. pontja; T‑473/04. sz., Asturias Cuerno kontra Bizottság ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑139. o. és II‑A‑2‑963. o.) 73. és 74. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008.,. I‑A‑1‑87. o. és II‑A‑1‑435. o.) 74., 76. és 77. pontja.