A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)
2014. január 21.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Magánjog hatálya alá tartozó jogi személy – A jog szerinti létezésre vonatkozó bizonyíték hiánya – A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 5. §, a) pont – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
A T‑168/13. sz. ügyben,
a European Platform Against Windfarms (EPAW) (képviseli: Kiss Cs. ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: K. Herrmann és P. Oliver, később: L. Pignataro Nolin, K. Herrmann és J. Tomkin, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, [helyesen: valamint a Régiók Bizottságának] szóló, 2012. június 6‑i bizottsági közlemény, valamint a felperesnek az említett közlemény felülvizsgálatára irányuló kérelmét mint elfogadhatatlant elutasító, 2013. január 21‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni (előadó) és L. Madise bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
Az eljárás és a felek kérelmei
1 A European Platform Against Windfarms (EPAW) felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. március 18‑án benyújtott keresetlevele útján előterjesztette a jelen keresetet.
2 A Törvényszék 2013. április 4‑i, 25‑i, valamint május 14‑i levelében – eljárási szabályzata 44. cikkének 6. §‑a alapján – hiánypótlás céljából egyrészt azon dokumentumok benyújtására hívta fel a felperest, amelyek lehetővé teszik az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §‑a a) pontjának megfelelően a felperes – a keresetlevélben megjelölt címen letelepedett jogi személyként – jog szerinti létezésének ellenőrzését, másrészt pedig az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §‑a b) pontjának megfelelően arra vonatkozó bizonyíték előterjesztésére, hogy a felperes ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.
3 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. április 19‑én, illetve május 30‑án benyújtott levelében válaszolt az előírt határidőn belül a 2013. április 4‑i, valamint május 14‑i levélre.
4 Az Európai Bizottság 2013. június 26‑án az eljárási szabályzat 77. cikkének d) pontja értelmében a jelen eljárás felfüggesztését kérte a Törvényszéktől addig, amíg a Bíróság eljárást befejező határozatot nem hoz a C‑401/12. P. sz., Tanács kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ügyben, a C‑402/12. P. sz., Parlament kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ügyben, a C‑403/12. P. sz., Bizottság kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ügyben, a C‑404/12. P. sz., Tanács kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ügyben valamint a C‑405/12. P. sz., Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ügyben. A felperes e kérelem tekintetében az előírt határidőn belül nem terjesztett elő észrevételt. A Törvényszék második tanácsának elnöke 2013. szeptember 30‑i határozatával elutasította e kérelmet.
5 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának szóló 2012. június 6‑i bizottsági közleményt;
– semmisítse meg az említett közlemény felülvizsgálatára irányuló kérelmét mint elfogadhatatlant elutasító, 2013. január 21‑i bizottsági határozatot.
6 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
7 Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
8 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.
9 A valamely jogalany által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága mindenekelőtt e jogalany jogi személyi minőségétől függ.
10 Az eljárási szabályzat 44. cikkének 5. §‑a értelmében ha a felperes a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, az általa benyújtott keresetlevélhez csatolnia kell az említett jogi személyt létesítő vagy szabályozó okiratot, illetve a cégjegyzékből vagy az egyesületek nyilvántartásából származó újabb keletű kivonatot, illetve a jogi személy jog szerinti létezésének bármely más bizonyítékát, valamint bizonyítékot arról, hogy a jogi személy ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.
11 A jelen ügyben – anélkül, hogy állást kellene foglalni a felperes ügyvédje számára adott meghatalmazás szabályszerűségéről – meg kell állapítani, hogy a keresetlevél – abban a formában, ahogy a Törvényszék Hivatalához 2013. március 18‑án benyújtották – nem felel meg az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §‑a a) pontjának, mivel a felperes nem csatolta a keresetleveléhez sem a jogi személyt létesítő vagy szabályozó okiratot, sem az egyesületek nyilvántartásából származó újabb keletű kivonatot, sem pedig a jogi személy jog szerinti létezésének bármely más bizonyítékát.
12 Továbbá a Törvényszék által a felpereshez intézett, hiánypótlás iránti kérelmek ellenére (lásd a fenti 2. pontot) az utóbbi nem nyújtott be semmilyen, a jog szerinti létezését alátámasztó iratot. Megelégedett két olyan érvcsoport előadásával, amelyek álláspontja szerint bizonyíthatják, hogy jogi személyiséggel rendelkezik. Márpedig ezen érvek nem fogadhatók el.
13 Először is a felperes – elismerve ugyanakkor, hogy az Európai Unió egyik tagállamában sincs bejegyezve – úgy véli, hogy mivel alapvetően írországi illetőségű, az ír jog szerinti jogi személyiséggel rendelkezőként kell őt elismerni, ugyanis az ír jog semmilyen bejegyzési kötelezettséget nem ír elő a nemzeti hatóságoknál. E tekintetben a Planning and Development (Strategic Infrastructure) Act 2006‑tal (a területrendezésről és fejlesztésről szóló 2006. évi törvény [stratégiai infrastruktúra]) módosított Planning and Development Act 2000 (a területrendezésről és fejlesztésről szóló 2000. évi törvény, a továbbiakban: a területrendezésről és fejlesztésről szóló módosított 2000. évi törvény) 37. szakasza (4) bekezdése c)–e) pontjának rendelkezéseire utal. A felperes pontosítja továbbá, hogy a keresetlevélben említett címmel ellentétben székhelye ténylegesen Írországban található. A keresetlevélben szereplő franciaországi cím megjelölése téves, e cím a felperes elnöke címének, valamint egy Franciaországban bejegyzett olyan nem kormányzati szerv székhelye címének felel meg, amely a tagjai közé tartozik.
14 E tekintetben pontosítani kell, hogy a területrendezésről és fejlesztésről szóló módosított 2000. évi törvény 37. szakasza (4) bekezdésének c) pontja szerint az ugyanezen rendelkezés d) pontjában meghatározott feltételeket teljesítő valamely jogalany vagy magánjogi szervezet a Bord Pleanálához – amely egy kvázi igazságszolgáltatási hatóság – fordulhat a fejlesztési kérelem (application for development) benyújtása következtében meghozott határozatok vitatása érdekében. Ugyanezen törvény 37. szakasza (4) bekezdésének d) pontjából e tekintetben az tűnik ki, hogy a szóban forgó jogalanynak vagy szervezetnek teljesítenie kell különösen a környezetvédelem elősegítésére irányuló célok követésére vonatkozó feltételeket a Bord Pleanálához való fordulást megelőző tizenkét hónapos időszakban, valamint adott esetben – különösen a különleges jogi személyiséggel való rendelkezést, valamint a létesítő vagy szabályozó okiratnak, illetve a szabályoknak való alávetettséget tekintve – az ír környezetvédelmi, kulturális örökségi és helyi önkormányzati miniszter által a területrendezésről és fejlesztésről szóló módosított 2000. évi törvény 37. szakasza (4) bekezdése c) pontjának megfelelően meghatározott kiegészítő feltételeket.
15 Pontosítani kell továbbá azt, hogy – amint az az ügy irataiból is kitűnik – az ír környezetvédelmi, kulturális örökségi és helyi önkormányzati miniszter 2010. október 26‑án a területrendezésről és fejlesztésről szóló módosított 2000. évi törvény 37. szakasza (4) bekezdésének c) pontja értelmében semmilyen kiegészítő feltételt nem határozott meg. Egyébiránt ebben az időpontban nem létezett semmilyen, ilyen kiegészítő feltételek meghatározására irányuló terv.
16 Ekképpen e rendelkezések – mivel azok a területrendezésre és fejlesztésre vonatkozó ágazati jogszabályok hatálya alá tartoznak – a hatályuk alá tartozó területeken arra korlátozódnak, hogy a szóban forgó jogalanyoknak korlátozott és egyetlen szerv – a jelen esetben a Bord Pleanála – előtti egyedi keresetindítási jogot biztosítsanak.
17 Márpedig az olyan korlátozott keresetindítási jog, mint amilyenre a felperes hivatkozik, ráadásul olyan jogalany előtt, amelynek bírósági jellege nem teljes mértékben bizonyított, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a felperes az ír jog értelmében olyan általános jogi személyiséggel rendelkezik, amely – a jog szerinti létezését alátámasztó bármilyen okirati bizonyíték hiányában – feljogosítja az EUMSZ 263.cikk negyedik bekezdésén alapuló keresetnek az uniós bíróságok elé történő terjesztésére.
18 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy – még annak feltételezésével is, hogy a felperes székhelye Írországban található, valamint hogy a keresetlevélben a franciaországi cím megjelölése csak egyszerű hibának minősül – az ír jognak kizárólag a fenti 13–15. pontban említett rendelkezéseire való utalás – a felperes jogi személyiségének bizonyítására alkalmas bármilyen más bizonyíték hiányában – nem elegendő az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §‑ának a) pontja alapján a jog szerinti létezésének bizonyításához.
19 Ez a felperesnek az uniós átláthatósági nyilvántartásba történő felvételével sem nyert bizonyítást. Még annak feltételezésével is, hogy e felvétel bizonyítja, hogy a felperes – ahogy azt állítja – egy írországi illetőségű létező szervezet, az említett nyilvántartásba történő felvételnek nem feltétele a szóban forgó jogalany jogi személyiségének a megléte, ahogy az különösen az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek számára egy átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti 2011. június 23‑i megállapodás (HL 2011. L 191., 29. o.) 14. pontjából kitűnik. Az említett 14. pont szerint ugyanis „[a] jogi státusszal vagy jogi személyiséggel nem rendelkező, azonban a gyakorlatban szervezett befolyást megvalósító és a nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységet folytató hálózatoknak, platformoknak vagy a kollektív tevékenység egyéb formáinak regisztrálniuk kell a nyilvántartásban”.
20 Másodszor a felperes azt állítja, hogy – amint azt a Bizottságnak a fenti 5. pontban említett 2013. január 21‑i határozata is elismerte – teljesíti a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 264., 13. o.) 11. cikkében meghatározott feltételeket. Ebből arra következtet, hogy az említett rendelet 10. cikkének megfelelően jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani, következésképpen pedig a Bizottság által e tekintetben meghozott határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet előterjeszteni a Törvényszék előtt.
21 Ez az érvelés nem fogadható el.
22 Egyrészt ugyanis az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében bármely, az ezen rendelet 11. cikkében előírt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon uniós intézményhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el. Ugyanezen rendelet 11. cikkének (1) bekezdése e tekintetben négy feltételt határoz meg. Az 1367/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt első feltétel szerint a szóban forgó szervezetnek a tagállam nemzeti joga vagy joggyakorlata szerint független, nonprofit jogi személynek kell lennie. Márpedig, ahogy az megállapításra került, a felperes nem bizonyította, hogy jogi személyisége valamely tagállam joga vagy joggyakorlata alapján elismerésre került.
23 Másrészt az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül kitűnik, hogy az uniós bírósági rendszerben a felperes akkor rendelkezik jogi személyi minőséggel, ha legkésőbb a keresetindítási határidő lejártának napján a létrejöttére alkalmazandó jog értelmében jogi személyiséget szerzett (lásd analógia útján a Bíróság 50/84. sz, Bensider és társai kontra Bizottság ügyben 1984. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 3991. o.] 7. és 8. pontját), vagy akkor, ha az uniós intézmények független jogalanyként kezelték (a Törvényszék T‑161/94. sz., Sinochem Heilongjiang kontra Tanács ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑695. o.] 31. pontja és a T‑170/94. sz., Shanghai Bicycle kontra Tanács ügyben 1997. szeptember 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1383. o.] 26. pontja; lásd a tisztviselők szakmai egyesülései tekintetében a Bíróság 175/73. sz., Union syndicale – Service public européen és társai kontra Tanács ügyben 1974. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 917. o.] 11–13. pontját és a 18/74. sz., Syndicat général du personnel des organismes européens kontra Bizottság ügyben 1974. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 933. o.] 7–9. pontját).
24 Mindazonáltal, amennyiben a felperes a fenti 20. pontban kifejtett érveléssel a fenti 23. pontban idézett ítélkezési gyakorlatra kíván hivatkozni, annak értékeléséhez, hogy valamely intézmény a felperest független jogalanyként kezelte‑e, pontosítani kell, hogy a Bíróság a fenti 23. pontban hivatkozott Union syndicale – Service public européen és társai kontra Tanács ügyben, valamint a Syndicat général du personnel des organismes européens kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben három tényezőt vett figyelembe, azaz először a szóban forgó jogalany reprezentativitását, másodszor a létesítő vagy szabályozó okiratának megfelelően a belső szerkezete által biztosított autonómiáját, amely ahhoz szükséges, hogy a jogviszonyokban felelős jogalanyként járjon el, harmadszor pedig azt, hogy valamely uniós intézmény a szóban forgó jogalanyt tárgyalópartnerként ismerte el (a fenti 23. pontban hivatkozott Union syndicale – Service public européen és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 10–13. pontja és a fenti 23. pontban hivatkozott Syndicat général du personnel des organismes européens kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 6–9. pontja).
25 Márpedig a jelen ügyben – a felperes reprezentativitásáról való döntés szükségessége nélkül – meg kell állapítani, hogy létesítő vagy szabályozó okirata vagy a létrehozására és belső működésének módjára vonatkozó minden egyéb dokumentum közlésének hiányában – a Törvényszék három hiánypótlás iránti kérelme ellenére – az ügy iratai nem tartalmaznak semmilyen olyan bizonyítékot, amely azt igazolja, hogy a felperes rendelkezik a szükséges autonómiával ahhoz, hogy a jogviszonyokban felelős jogalanyként járjon el.
26 Kétségtelen, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy a felperes teljesítette az 1367/2006 rendelet 11. cikkében megjelölt feltételeket. Különösen a fenti 22. pontban felidézett első feltételt tekintve a Bizottság úgy vélte – a felperes által az említett rendelet 10. cikke alapján benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelmében szolgáltatott információk, valamint a felperes által a Bizottság részére utólag küldött levél alapján –, hogy a felperes Franciaországban bejegyzett nonprofit jogi személy. Mindazonáltal az ilyenként való kezelés a címével kapcsolatos téves információk felperes általi közléséből származott (lásd a fenti 13. pontot). Következésképpen az, hogy a Bizottság az említett információk alapján a megtámadott határozatban a felperest független jogalanyként kezelte, jellegénél fogva nem bizonyíthatja a felperes jogi személyi minőségét.
27 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §‑ának a) pontjára tekintettel el kell utasítani.
A költségekről
28 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A European Platform Against Windfarms (EPAW) maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
Kelt Luxembourgban, 2014. január 21‑én.
E. Coulon | | M. E. Martins Ribeiro |