A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2018. szeptember 25.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – GUGLER európai uniós ábrás védjegy – Gugler France korábbi nemzeti cégnév – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) – Összetéveszthetőség”
A T‑238/17. sz. ügyben,
Alexander Gugler (lakóhelye: Maxdorf [Németország], képviseli: M.‑C. Simon ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli kezdetben: Sipos P., később: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Gugler France (székhelye: Besançon [Franciaország], képviseli: A. Grolée ügyvéd),
az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Gugler France és A. Gugler közötti törlési eljárással kapcsolatban 2017. január 31‑én hozott határozata (R 1008/2016‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva és G. De Baere (előadó) bírák,
hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2017. április 25‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2017. június 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2017. június 12‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék által a felekhez intézett írásbeli kérdésekre, és a Törvényszék Hivatalához 2018. február 13‑án és 20‑án benyújtott válaszokra,
tekintettel a 2018. március 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A Gugler GmbH, a felperes Alexander Gugler jogelődje kérelmére az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2005. augusztus 31‑én 3324902. számon lajstromozta az alábbi európai uniós ábrás védjegyet (a továbbiakban: vitatott védjegy):
2 E lajstromozás iránti kérelmet 2003. augusztus 25‑én nyújtották be.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17., 19., 22., 37., 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 6. osztály: „Árnyékoló eszközök; zsaluk, rolók; fém ablakredőnyök”;
– 17. osztály: „Hangszigetelő anyagok; kőzetgyapot; celluláris műanyag elemek”;
– 19. osztály: „Keretek üvegezett ablakokhoz; tetőszerkezetek; ajtók; ajtók; külső spaletták ablakokhoz; redőnyök üvegből és műanyagokból; üvegszerkezetek; télikertek; télikertek tetőszerkezetei; árnyékoló eszközök; reluxák és redőnyök műanyagból”;
– 22. osztály: „Árnyékoló eszközök; műanyag árnyékolók”;
– 37. osztály: „Ablakkészítő által nyújtott szolgáltatások; ajtók és ablakok beszerelése”;
– 39. osztály: „Közlekedés”;
– 42. osztály: „Ablakkészítő által nyújtott szolgáltatások; ajtók és ablakok megtervezése”.
4 2009. december 15‑én az EUIPO nyilvántartásba vette a vitatott védjegy használatára vonatkozóan a felperes által a Gugler GmbH részére adott engedélyt.
5 2010. november 17‑én a beavatkozó fél, a Gugler France a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az említett védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában. E kérelem egyrészt a vitatott védjegy jogosultjának a védjegybejelentés során tanúsított, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o) 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.] 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében vett rosszhiszeműségén, másrészt a beavatkozó fél cégnevén alapult, amely a francia jog értelmében feljogosítja, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének c) pontja) értelmében megtiltsa a vitatott védjegy használatát.
6 A beavatkozó felet 2002 januárjában hozták létre, és 2002. február 7‑én jegyezték be a registre du commerce et des sociétés de Besançon (besançoni cégnyilvántartás, Franciaország) előtt Gugler France cégnéven. E nyilvántartás szerint, valamint az alapító okirata 2. cikkének megfelelően a beavatkozó fél tevékenysége „épületek nyílászáróinak bármely módszerrel vagy eljárással történő adásvétele, kereskedelme, értékesítése és beépítése”.
7 2011. december 21‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján helyt adott a törlés iránti kérelemnek a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.
8 2009. február 16‑án a felperes fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.
9 2013. augusztus 26‑án a felperes kérelmére a vitatott védjegyet részben megújították, amely megújítást a 19., 37. és 42. osztályba tartozó, a fenti 3. pontban említett árukra és szolgáltatásokra korlátozták. A részleges megújítást a Közösségi Védjegyértesítő 2013. szeptember 4‑i 167/2013 számában tették közzé.
10 2013. október 16‑i határozatával (R 356/2012‑4. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és elutasította a törlési kérelmet.
11 2013. december 18‑án a beavatkozó fél keresetet nyújtott be a Törvényszékhez az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának határozatával szemben.
12 2016. január 28‑i Gugler France kontra OHIM – Gugler (GUGLER) ítéletével (T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44) a Törvényszék a fenti határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009/EK rendelet 75. cikkében (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 94. cikke) előírt indokolási kötelezettséget egyrészt azzal, hogy határozott a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjára alapított törlési okról, másrészt azzal, hogy határozott a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított törlési okról.
13 2016. június 6‑i határozatával az EUIPO fellebbezési tanácsainak elnöksége visszautalta az ügyet az első fellebbezési tanács elé (R 1008/2016‑1. sz. ügy) annak érdekében, hogy a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdésével (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdése) összhangban új határozatot hozzon.
14 2017. január 31‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO első fellebbezési tanácsa elutasította a törlési osztály határozatával szemben benyújtott fellebbezést, és megállapította, hogy a vitatott védjegy törlése iránti kérelemnek a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján helyt kell adni.
15 A fellebbezési tanács rámutatott, hogy az a korábbi megjelölés, amelyen a törlési kérelem alapult, a beavatkozó fél, a Gugler France cégneve. Először is megállapította, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek. Először ugyanis úgy vélte, hogy a korábbi megjelölést a nem csak helyi jelentőségű kereskedelmi forgalomban használták. E tekintetben megállapította, hogy a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok, többek között a 2002. és 2003. évre vonatkozó éves beszámolójának, valamint számlák másolatai kellőképpen bizonyítják, hogy cégneve alatt a vitatott védjegy bejelentési napját megelőzően és a helyi jelentőségűt meghaladó mértékben olyan tevékenységeket folytatott, amelyek kapcsolatban álltak azon tevékenységekkel, amelyek végzése céljából a beavatkozó felet létrehozták. Másodszor rámutatott, hogy a beavatkozó fél a cégnyilvántartásba történő bejegyzésének napján szerezte meg a megjelöléshez fűződő jogokat, amely a francia code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 210‑6. cikkének alkalmazása szempontjából releváns időpont, a jelen esetben 2002. február 7., amely megelőzi a vitatott védjegy bejelentési napját. Harmadszor megállapította, hogy a francia code de la propriété intellectuelle (a szellemi tulajdoni törvénykönyv L. 711‑4. cikke) alkalmazásában, amelyen a törlési kérelem alapult, a beavatkozó fél cégneve feljogosítja az utóbbit arra, hogy megtiltsa a későbbi védjegy használatát, amennyiben a vásárlóközönség képzetében fennáll az összetévesztés veszélye.
16 Ezt követően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az érintett vásárlóközönség a magas szintű figyelmet tanúsító francia végső fogyasztókból és szakemberekből áll. Megállapította egyrészről, hogy a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások, illetve a korábbi megjelölés oltalmi körébe tartozó tevékenységek azonosak vagy hasonlók, másrészről pedig, hogy a vitatott védjegy és a korábbi megjelölés között nagyfokú hasonlóság áll fenn. A fellebbezési tanács megállapította az összetévesztés veszélyének fennállását, és abból arra a következtetésre jutott, hogy teljesülnek a francia jogszabályok által a korábbi védjegy használatának megtiltásához előírt feltételek.
17 Végül a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése) előírt, belenyugvás általi jogvesztés alkalmazási feltétele, amely szerint a beavatkozó fél tudomással bírt arról, hogy a vitatott védjegyet öt éven keresztül használták Franciaországban, és ő e használatot eltűrte, nem teljesül.
A felek kérelmei
18 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
19 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
20 Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapítja. A második jogalapot a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapítja, és az lényegében két részre oszlik, amelyek közül az első a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdése alkalmazási feltételeinek a fellebbezési tanács általi téves értékelésén, a második pedig az összetéveszthetőség téves értékelésén alapul. A harmadik jogalapot ugyanezen rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapítja.
21 Pergazdaságossági okokból és az ügy sajátos körülményeire tekintettel a Törvényszék a második jogalapnak az összetéveszthetőség téves értékelésére alapított második részét vizsgálja.
22 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell az e rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek. A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint – a megjelöléshez fűződő jogokat az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban szerezték meg, és a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.
23 Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az európai uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabályokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek (2009. március 24‑i Moreira da Fonseca kontra OHIM – General Óptica [GENERAL OPTICA] ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 33. pont).
24 Ugyanakkor a „ha az irányadó […] tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által előírt szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy az európai uniós védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre lehessen hivatkozni valamely európai uniós védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e, mint az európai uniós védjegy, és ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását (2009. március 24‑i GENERAL OPTICA ítélet, T‑318/06–T‑321/06, EU:T:2009:77, 34. pont; 2015. szeptember 18‑i Federación Nacional de Cafeteros de Colombia kontra OHIM – Accelerate [COLOMBIANO COFFEE HOUSE] ítélet, T‑359/14, nem tették közzé, EU:T:2015:651, 24. pont).
25 A jelen ügyben a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a beavatkozó fél a francia code de la propriété intellectuelle (szellemi tulajdoni törvénykönyv) L. 711‑4. cikkére alapította álláspontját, amelyet az említett jogszabály alkalmazási módját alátámasztó bizonyítékokkal egészített ki. Kiemelte, hogy a beavatkozó fél benyújtotta a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) egyik 1999. november 24‑i ítéletének másolatát, amelynek tárgyát egyrészről valamely francia cégnév, másrészről egy későbbi cégnév és későbbi védjegyek közötti összeütközés képezte. Az említett ítéletben a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) kimondta, hogy a cégnév másolással vagy utánzással való bitorlása, illetve megsértése tisztességtelen versenymagatartásnak minősül, amennyiben bizonyított, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, és hogy a francia code de la propriété intellectuelle (szellemi tulajdoni törvénykönyv) L. 711‑4. cikke alapján fennálló oltalom megköveteli az összetévesztés veszélyének fennállását. A fellebbezési tanács megállapította, hogy e rendelkezésből és annak alkalmazási módjából kitűnik, hogy annak, hogy a beavatkozó fél a cégneve alapján megtilthassa a vitatott védjegy használatát, az összetévesztés veszélyének fennállása a feltétele.
26 A fellebbezési tanács kimondta, hogy a francia jogban az összetévesztés veszélyének fogalma nem különbözik az uniós jogi fogalomtól, mivel feltételezi az egyrészt a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások, illetve a korábbi megjelölés oltalmi körébe tartozó tevékenységek, másrészről az ütköző megjelölések közötti hasonlóság fennállását. Jogosan érvelhetett tehát a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése) alkalmazási szempontjaira vonatkozó analógia útján.
27 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni annak alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 A felperes arra hivatkozik, hogy 2009 októberéig tevékenységét a beavatkozó féllel szoros kereskedelmi kapcsolatban végezte, és hogy az utóbbi által értékesített áruk a vitatott védjegy oltalmára jogosult vállalkozástól, majd később az említett védjegy vonatkozásában használati engedéllyel rendelkező vállalkozástól, azaz mindkét esetben a Gugler GmbH‑tól származtak. A beavatkozó fél ablakok promócióját végezte, amelyeket úgy értékesített, mint amelyeket Maxdorfban (Németország), a Gugler GmbH székhelye szerinti városban állítottak elő. A felperes azt állítja, hogy azon időszak alatt, amikor a beavatkozó fél Franciaországban értékesítette a Gugler GmbH áruit, feltüntette azok német származását. Az érintett vásárlóközönséget tehát nem téveszthették meg azon származását illetően, és nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
30 Végül a felperes rámutat, hogy a Gugler GmbH és a beavatkozó fél közötti üzleti kapcsolat 2010‑es megszakítását követően sem állt fenn az összetévesztés veszélye, mivel a beavatkozó fél megváltoztatta cégnevét, egy másik német ablakgyártótól vásárolt, és többé nem értékesítette az árukat a GUGLER védjegy alatt.
31 Emlékeztetni kell arra, hogy azon időpont, amelyet az összetéveszthetőség értékelése céljából figyelembe kell venni, a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napja, azaz 2003. augusztus 25.
32 Következésképpen a felperes azon érveit, amelyek szerint nem áll fenn az összetévesztés veszélye a Gugler GmbH és a beavatkozó fél közötti üzleti kapcsolat 2010‑es megszakítását követően, hatástalanként el kell utasítani.
33 Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy a vitatott védjegy jogosultja és a törlést kérelmező fél közötti gazdasági kapcsolatnak a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában való fennállása ellentétes‑e az összetéveszthetőség megállapításával.
34 A fellebbezési tanács megállapította, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy az érintett vásárlóközönség nagy fokú figyelmet tanúsít, az a körülmény, hogy az ütköző megjelölések a megkülönböztető elemükben azonosak, semlegesíti a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó egyes áruk és szolgáltatások, illetve a korábbi megjelölés oltalmi körébe tartozó tevékenységek közötti kismértékű hasonlóságot. Úgy vélte, hogy azok a fogyasztók, akik az épületek nyílászáróinak területén a cégnévvel találkoztak, észszerűen úgy gondolják, hogy a Franciaországban GUGLER védjegy alatt értékesített azonos vagy hasonló nyílászárók, valamint kapcsolódó szigetelőanyagok kereskedelmi származása azonos, és ezért megállapította az összetéveszthetőséget.
35 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács elutasította a felperes azzal kapcsolatos érvét, hogy a beavatkozó fél és a Gugler GmbH forgalmazói hálózat részét képezték. Megállapította, hogy semmi nem bizonyítja, hogy a forgalmazási megállapodás létezése a vásárlóközönség előtt ismert volt, és hogy a Németországban gyártott áruk Franciaországban a GUGLER védjegy alatt történő értékesítése nem biztosított semmilyen jogot e védjegyre vonatkozóan a Gugler GmbH részére Franciaországban, mivel a francia jog alapján valamely védjegy használata nem hoz létre a védjegy használatára vonatkozó kizárólagos jogokat.
36 Emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napján, 2003. augusztus 25‑én kereskedelmi kapcsolatok álltak fenn a beavatkozó fél és a Gugler GmbH között, mely utóbbi akkor a vitatott védjegy jogosultja volt. A beavatkozó fél ugyanis a Gugler GmbH áruinak franciaországi forgalmazója volt. Üzleti kapcsolataik 2000‑re nyúlnak vissza, amikor a beavatkozó fél cégneve még PK Fermetures volt. 2002 júliusa óta a Gugler GmbH a beavatkozó fél 498 részvényével rendelkezett.
37 Ezenkívül 2003‑ban a Gugler GmbH francia partnerekkel, köztük a beavatkozó fél alapítóival létrehozta a Gugler Europe társaságot, amely 2003. augusztus 28. óta a GUGLER francia ábrás védjegy jogosultja. A Gugler Europe engedélyezte e védjegy használatát a beavatkozó fél részére.
38 A jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy a vitatott védjegy jogosultja és a törlést kérelmező fél között a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napján fennálló gazdasági kapcsolat ellentétes‑e az összetévesztés veszélyének megállapításával, amely a meghatározása szerint akkor áll fenn, „ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak”.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség megállapításának célja a védjegy származást jelölő funkciójának védelme azzal, hogy lehetővé teszi a valamely védjegy lajstromozásával szembeni felszólalást vagy törlésének kérelmezését, amennyiben fennáll annak veszélye, hogy a fogyasztót megtévesztik a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származását illetően, mivel az tévesen azt hiszi, hogy az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
40 A védjegy alapvető rendeltetése abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a Szerződés által létrehozni és fenntartani szándékozott torzulásmentes verseny rendszerében, a védjegynek biztosítékot kell jelentenie arra, hogy a vele jelölt valamennyi árut és szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd: 2002. november 12‑i Arsenal Football Club ítélet, C‑206/01, EU:C:2002:651, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 8‑i W. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Annak érdekében, hogy e származástanúsítás – amely a védjegy alapvető rendeltetése – biztosítva legyen, a védjegyjogosult számára védelmet kell nyújtani azon versenytársakkal szemben, akik a védjegy helyzetét és hírnevét olyan áruk értékesítésével akarják kihasználni, amelyek jogosulatlanul viselik a védjegyet (2002. november 12‑i Arsenal Football Club ítélet, C‑206/01, EU:C:2002:651, 50. pont).
42 A jelen ügyben a vitatott védjeggyel megjelölt áruk és szolgáltatások tekintetében fennálló összetéveszthetőség megállapítása feltételezi, hogy az érintett vásárlóközönség tévesen azt hiheti, hogy az azzal megjelölt áruk és szolgáltatások, valamint a korábbi megjelölés oltalmi körébe tartozó tevékenységek gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
43 Márpedig a jelen ügyben a vitatott védjeggyel megjelölt árukat a Gugler GmbH gyártja, és a korábbi cégnév jogosultja ezen áruk forgalmazója. Következésképpen olyan esetről van szó, amikor az a körülmény, hogy a fogyasztó azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak, nem minősül a származásukkal kapcsolatos tévedésnek.
44 Azt a kérdést is meg kell vizsgálni, hogy ahogyan azt a fellebbezési tanács állította, az összetéveszthetőség kizárásához a fogyasztónak tudomással kell‑e bírnia a korábbi megjelölés jogosultja és a védjegy jogosultja között fennálló gazdasági kapcsolatról.
45 Ahogyan az EUIPO rámutat, a francia vásárlóközönség valószínűleg nem tudott a Gugler GmbH létezéséről, és arról a tényről, hogy e vállalkozás a beavatkozó fél által forgalmazott árukat gyártott, mivel az utóbbi nem jelent meg kifejezetten a Gugler GmbH forgalmazójaként. Az EUIPO jelzi, hogy azon egyedüli körülmény, hogy a beavatkozó fél úgy mutatta be áruit, mint amelyeket a németországi Maxdorfban gyártottak, nem elegendő ahhoz, hogy a francia vásárlóközönség tudomást szerezzen arról, hogy azon helyről van szó, ahol a Gugler GmbH székhelye található.
46 Az összetéveszthetőség értékelése objektív jellegű. Különösen nem követeli meg, hogy a fogyasztó tudatában legyen annak, hogy téved, amikor azt hiszi, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. A fentiekkel megegyező módon, nem követelhető meg, hogy tudomása legyen arról, hogy nem téved az áruk származását illetően, mivel tud az ütköző védjegyek jogosultjai közötti gazdasági kapcsolat fennállásáról.
47 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a pontos kereskedelmi származás, amelyet az érintett vásárlóközönség a két ütköző védjegy által jelölt áruknak és szolgáltatásoknak tulajdonít majd, nem sokat számít azon kérdést illetően, hogy fennáll‑e közöttük az összetévesztés veszélye. Ami számít, az az, hogy vajon e kereskedelmi származást az érintett vásárlóközönség úgy fogja‑e fel mindkét esetben, mint azonosat (2010. június 9‑i Muñoz Arraiza kontra OHIM – Consejo Regulador de la Denominación de Origen Calificada Rioja [RIOJAVINA] ítélet, T‑138/09, EU:T:2010:226, 26. pont).
48 A fellebbezési tanács állításával ellentétben meg kell tehát állapítani, hogy az összetéveszthetőség kizárásához abban az esetben, ha az ütköző megjelölések jogosultjai között gazdasági kapcsolat áll fenn, nem szükséges, hogy a fogyasztó e kapcsolatról tudomással bírjon.
49 Ebből következik, hogy a beavatkozó fél, aki a korábbi cégnév jogosultja, és a Gugler GmbH, amely a lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában a vitatott védjegy jogosultja, között fennálló gazdasági kapcsolat ellentétes az összetéveszthetőség fennállásának megállapításával.
50 A fellebbezési tanács tehát tévesen következtetett az összetéveszthetőség fennállására, és ezért a második jogalap második részének helyt kell adni.
51 Ennélfogva, anélkül hogy a második jogalap első része keretében meg kellene vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta‑e a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazási feltételeit, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni. Következésképpen nem kell sem az első és a harmadik jogalapról, sem pedig az EUIPO‑nak a keresetlevél bizonyos mellékleteinek elfogadhatóságával kapcsolatos érveiről határozni.
A költségekről
52 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
53 Az EUIPO‑t, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
54 Mivel a beavatkozó fél pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2017. január 31‑i határozatát (R 1008/2016‑1. sz. ügy).
2) Az EUIPO saját költségein felül viseli az Alexander Gugler részéről felmerült költségeket.
3) A Gugler France maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások