A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2017. december 14.(*)
[A 2018. március 20‑i végzéssel kijavított szöveg]
„Előzetes döntéshozatal – Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek – EN 1090‑1:2009+A1:2011 harmonizált szabvány – Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által az Európai Bizottság megbízása alapján elfogadott szabvány hatálya meghatározásának kritériumai – A betonba annak megkötése előtt rögzített, a homlokzati paneleknek, valamint a faltartóknak az épület vázához történő rögzítésére szolgáló horgonyzóelemek”
A C‑630/16. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Helsingin hallinto‑oikeus (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2016. december 7‑én érkezett, 2016. december 1‑jei határozatával terjesztett elő
az Anstar Oy
által indított,
a Turvallisuus‑ ja kemikaalivirasto (Tukes)
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: J. Malenovský tanácselnök, D. Šváby (előadó) és M. Vilaras bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. szeptember 27‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Turvallisuus‑ ja kemikaalivirasto (Tukes) képviseletében P. Kulmala et K. Siponen, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Zavvos, P. Aalto és M. Huttunen, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 9‑i 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 88., 5. o.), valamint az „Acél‑ és alumíniumszerkezetek kivitelezése. 1. rész: Szerkezeti elemek megfelelőségértékelésének követelményei” című EN 1090‑1:2009+A1:2011 harmonizált szabvány (a továbbiakban: EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Helsingin hallinto‑oikeus (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország) előtt az Anstar Oy, finn jog szerinti társaság által a Turvallisuus‑ ja kemikaalivirasto (Tukes) (biztonsági és vegyianyag‑hivatal, Finnország; a továbbiakban: Hivatal) azon határozata tárgyában indított eljárásban terjesztették elő, amelyben a Hivatal lényegében megtiltja, hogy az Anstar az EN 1090‑1:2009+A1:2011 harmonizált szabvány jogcímén a „CE” jelölést alkalmazza az általa gyártott termékek négy kategóriája tekintetében.
Jogi háttér
A 305/2011 rendelet
3 A 305/2011 rendelet (6) és (10) preambulumbekezdése kiemeli, hogy e rendeletnek az a célja, hogy felszámolja az építési termékek kereskedelmét gátló technikai akadályokat az építési termékek teljesítményének értékelését szolgáló, harmonizált műszaki előírások kidolgozásával, e termékek belső piaci szabad mozgásának fokozása céljából.
4 A 305/2011 rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében e rendelet alkalmazásában:
„10) »harmonizált műszaki előírások«: harmonizált szabványok és európai értékelési dokumentumok;
11) »harmonizált szabvány«: [a műszaki szabványok és szabályok terén, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.)] I. mellékletében felsorolt valamelyik európai szabványügyi testület által, ugyanezen irányelv 6. cikkének megfelelően a Bizottság kérelme alapján elfogadott szabvány;
[…]”
5 E rendeletnek a „teljesítménynyilatkozatra” vonatkozó 4. cikke (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„Harmonizált szabvány által szabályozott építési termék esetében, vagy ha a termék megfelel egy, a termék vonatkozásában kiadott európai műszaki értékelésnek, a gyártónak forgalomba hozatalkor nyilatkozatot kell kiállítania a termék teljesítményére vonatkozóan.”
6 E rendelet „Harmonizált szabványok” című 17. cikkének (1), (3) és (5) bekezdése előírja:
„(1) A harmonizált szabványokat a 98/34/EK irányelv I. mellékletében felsorolt európai szabványügyi testületek dolgozzák ki a Bizottság által az irányelv 6. cikkének megfelelően és az e rendelet 64. cikkében említett építésügyi állandó bizottsággal (a továbbiakban: építésügyi állandó bizottság) folytatott konzultációt követően benyújtott kérelmek (a továbbiakban: a megbízások) alapján.
[…]
(3) A harmonizált szabványok meghatározzák az építési termékek által alapvető jellemzőik tekintetében nyújtott teljesítmény értékelésére szolgáló módszereket és kritériumokat.
Ha a vonatkozó megbízás előírja, a harmonizált szabványban megjelölik a hatálya alá tartozó termékek rendeltetését.
A harmonizált szabványok megállapíthatnak egyszerűsített és kevésbé költséges vizsgálati módszereket az építési termékek alapvető jellemzőikkel kapcsolatos teljesítményének értékelésére, ahol ez indokolt és ahol ez az eredmények pontosságát, hitelességét és állandóságát nem veszélyezteti.
[…]
(5) A Bizottság elbírálja, hogy az európai szabványügyi testületek által megállapított harmonizált szabványok megfelelnek‑e a vonatkozó megbízásoknak.
A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a vonatkozó megbízásoknak megfelelő harmonizált szabványok hivatkozásainak jegyzékét.”
7 Az említett cikknek „[a]z európai értékelési dokumentumra” vonatkozó 19. cikke többek között ezt mondja ki:
„(1) Valamely gyártó európai műszaki értékelésre vonatkozó kérelmét követően a műszaki értékelést végző szervek szervezete kidolgozza és elfogadja az európai értékelési dokumentumot minden olyan építési termék esetében, amely nem vagy nem teljes mértékben képezi harmonizált szabvány tárgyát, és amelynek teljesítményét alapvető jellemzőinek tekintetében nem lehet teljes mértékben valamely meglévő harmonizált szabvány alapján értékelni, többek között az alábbi okok miatt:
a) a termék nem képezi egyik meglévő harmonizált szabvány tárgyát sem;
b) a harmonizált szabványban meghatározott értékelési módszer a termék legalább egy alapvető jellemzője tekintetében nem megfelelő;
c) a harmonizált szabvány a termék legalább egy alapvető jellemzője tekintetében nem ír elő értékelési módszert.”
8 A 305/2011 rendelet 21. cikke, amely a műszaki értékelést végző szervek (a továbbiakban: TAB) kötelezettségeire vonatkozik, európai műszaki értékelés iránti kérelem beérkezése esetén, többek között az alábbiakat írja elő:
„(1) Az európai műszaki értékelés iránti kérelmet kézhez vevő [TAB] a következők szerint tájékoztatja a gyártót arról, hogy az építési terméket teljesen vagy részben harmonizált műszaki előírás szabályozza:
a) amennyiben a terméket teljes mértékben harmonizált szabvány szabályozza, a [TAB] tájékoztatja a gyártót arról, hogy a 19. cikk (1) bekezdése értelmében a szóban forgó termékre nem adható ki európai műszaki értékelés;
b) amennyiben a terméket tejes mértékben európai értékelési dokumentum szabályozza, a [TAB] tájékoztatja a gyártót arról, hogy a szóban forgó dokumentumot fogják alapul venni a kiadandó európai műszaki értékeléshez;
c) amennyiben a terméket nem, vagy nem teljes mértékben szabályozza harmonizált műszaki előírás, a [TAB] a II. mellékletben meghatározott vagy a 19. cikk (3) bekezdésével összhangban kidolgozott eljárási szabályokat alkalmazza.”
9 E rendeletnek „Az előírások formai megsértése” címet viselő 59. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) Ha egy tagállam a következő megállapítások egyikére jut, akkor – az 56. cikk sérelme nélkül – felszólítja a vonatkozó gazdasági szereplőt, hogy vessen véget az előírások említett megsértésének:
a) a CE jelölést a 8. vagy 9. cikket megsértve helyezték el;
b) a 8. cikk (2) bekezdése előírása ellenére nem helyeztek el EK jelölést;
c) a 4. cikk előírása ellenére az 5. cikk sérelme nélkül, nem állítottak ki teljesítménynyilatkozatot;
d) a teljesítménynyilatkozatot nem a 4., 6. és 7. cikk szerint állították ki;
e) a műszaki dokumentáció nem hozzáférhető vagy nem teljes.
(2) Ha az előírásokat az (1) bekezdésben említett módon továbbra is megsértik, a tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz az építési termék forgalmazásának korlátozása vagy megtiltása érdekében, illetve annak biztosítására, hogy a terméket visszahívják vagy kivonják forgalomból.”
Az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány
10 Az eredetileg EN 1090‑1:2009 szabvány formájában elfogadott EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt az Európai Szabványügyi Bizottság (a továbbiakban: CEN) 2008. június 15‑én fogadta el a Bizottság – az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/106/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 9. kötet, 296. o.) alapján elfogadott – 1998. március 11‑i megbízásának (M 120 – A fémből készült építési termékekre és kiegészítő termékekre vonatkozó harmonizált szabványok megállapítására irányuló szabványosítási munkálatok elvégzésére vonatkozóan a CEN/CENELEC‑nek adott megbízás; a továbbiakban: M 120 megbízás) megfelelően.
11 Az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt „EN 1090‑1:2009” hivatkozás alatt az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2010. december 17‑i számában (HL 2010. C 344., 1. o.) tették közzé.
12 A CEN által 2011. október 3‑án végzett 1. módosítását követően az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt újból közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2012. június 19‑i számában (HL 2012. C 176., 1. o.).
13 E szabványnak az „Alkalmazási kör” című 1. pontja értelmében:
„A jelen európai szabvány, az acélból és alumíniumból készült szerkezeti elemek, valamint az építési anyagokként forgalmazott szerelvények megfelelőségértékelésének követelményeit írja elő. A megfelelőségértékelés a gyártási jellemzőket, valamint, szükség esetén, a szerkezeti számítás jellemzőit foglalja magában.
A jelen európai szabvány a beton‑acél szerkezetekben használt acélelemek megfelelőségértékelését is magában foglalja.
[…]
A jelen európai szabvány nem foglalja magában a függesztett mennyezeti elemei, valamint a vasúti sínek és talpfák megfelelőségértékelését.
[…]”
14 Az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány 3.1.9. pontja a következőképpen határozza meg a „szerkezeti elemek” fogalmát:
„valamely építmény tartórészeiként használt olyan elemek, amelyek rendeltetése az építmény mechanikai ellenállásának és stabilitásának, és/vagy tűzállóságának biztosítása, a tartósság és a használatra való alkalmasság szempontjait is beleértve, és amelyek közvetlenül a szállításnak megfelelő állapotukban felhasználhatók, illetve beépíthetők.”
15 E szabványnak a „szerkezeti jellemzőkre” vonatkozó 4.5. pontja „Általános információk” című 4.5.1. alpontja többek között ekképp rendelkezik:
„A jelen európai szabvány hatálya alá tartozó elemek szerkezeti jellemzői az elem teherviselő képességére, használhatósági határállapotban való deformációjára, a fáradásnak és a tűznek való ellenállására vonatkoznak.”
Az EN 845‑1:2013 harmonizált szabvány
16 A „Falazatok kiegészítő elemeinek követelményei. 1. rész: Falkötő vasak, hevederek, függesztők, konzolok” című EN 845‑1:2013 harmonizált szabványt (a továbbiakban: EN 845‑1:2013 szabvány) a CEN 2013. március 21‑én fogadta el a Bizottság – 89/106 irányelv alapján elfogadott – 1997. május 28‑i megbízásának (M 116 – A falazatokra és kiegészítő termékekre vonatkozó harmonizált szabványok megállapítására irányuló szabványosítási munkálatok elvégzésére vonatkozóan a CEN/CENELEC‑nek adott megbízás; a továbbiakban: M 116 megbízás) megfelelően.
17 Az EN 845‑1:2013 szabvány hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2015. február 13‑i számában (HL 2015. C 54., 80. o.).
18 Az EN 845‑1:2013 szabvány „Alkalmazási kör” című 1. pontja értelmében:
„A jelen európai szabvány a falazatok közötti kötések, valamint a falazatok és a mű vagy az építmény más részei közötti kötések biztosítására használt falkötő vasakra, hevederekre, függesztőkre és konzolokra vonatkozó követelményeket írja elő, a falakat, a födémeket, a gerendákat és a konzolokat is beleértve. Ha a merevítő‑ és rögzítőelemeket valamely kiegészítő összetevő elválaszthatatlan részeként szállítják, illetve határozzák meg, a követelményeket az egész termékre kell alkalmazni, a teljesítményre vonatkozó követelményeket is beleértve.
Az alábbi termékek nem tartoznak a jelen európai szabvány hatálya alá:
a) valamely kiegészítő összetevő elválaszthatatlan részét alkotó elemektől eltérő merevítő és rögzítőelemek;
b) sarokvasak;
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19 2014. február 18‑i határozatában a Hivatal 305/2011 rendelet 59. cikkének alapján felszólította az Anstart, hogy hagyjon fel az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány alapján „CE” jelöléssel ellátott négy termékkategória rendelkezésre bocsátásával és értékesítésével, illetve, hogy 2014. március 4‑től kezdődően hagyjon fel a „CE” jelölés, valamint a 305/2011 rendelet 4. cikkében előírt terméknyilatkozat használatával e négy termékkategória mindegyikével összefüggésben (a továbbiakban: vitatott határozat).
20 E határozat a következőképpen írja le az érintett négy termékkategóriát:
„1. A homlokzati paneleknek és tartókonzoloknak az épület vázához történő rögzítésére használt horgonyzórendszerek; […]
2. Horgonyzócsapok […];
Horgonylemezek és standard acélelemek […];
Merevítőrendszerek; […]
3. Oszloptartók és faltartók; […]
4. Korlát összekötő elemek”.
21 Az említett határozat értelmében e termékkategóriák nem kerültek említésre az M 120 megbízásban, tehát nem tartoznak EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány hatályába.
22 A Hivatal szerint ugyanis a horgonyzócsapok, a horgonylemezek, a standard acélelemek, a merevítőrendszerek és az oszloptartók, amelyeket az Anstar által gyártott termékekkel azonos vagy azokkal analóg használatra szántak, az ETA‑02/0006 és az ETA‑04/0056 európai műszaki engedélyek tárgyát alkotta. Márpedig, mivel egyfelől ezen, a 89/106 irányelv alapján kibocsátott és a 305/2011 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének értelmében vett európai értékelési dokumentumoknak megfelelő engedélyek még mindig érvényesek, másfelől pedig egy ilyen engedélyt vagy dokumentumot csak olyan termék tekintetében lehet kiállítani, amely egyáltalán nem, vagy nem teljes egészében tartozik egy harmonizált szabvány hatálya alá, az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány nem alkalmazható az említett termékekre.
23 A homlokzati paneleknek és a tartókonzoloknak az épület vázához történő rögzítésére használt horgonyzórendszereket illetően, ezek az M 116 megbízás alkalmazási körébe tartoznak. Következésképpen a Hivatal szerint e horgonyzórendszerek „CE” jelölése csak akkor igazolható, ha az M 116 megbízás alapján kidolgozott harmonizált szabványt tiszteletben tartották.
24 Mivel úgy ítélte meg, hogy az általa gyártott termékek EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány és az M 120 megbízás hatálya alá tartoznak, az Anstar a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Helsingin hallinto‑oikeushoz (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország).
25 E kereset alátámasztására az Anstar azt állítja, hogy a vitatott határozatban említett termékkategóriák nem tartoznak sem az EN 845‑1:2013 szabvány, sem pedig az ETA‑02/0006 és az ETA‑04/0056 európai műszaki engedély hatálya alá.
26 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az M 120 megbízás és az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány hatálya tág és általános értelemben került megfogalmazásra, amely megfogalmazás nem zárja ki szükségszerűen, vagy mindenesetre nem teljes egészében az Anstar által gyártott termékeket, amelyekre a vitatott határozat vonatkozik, mivel azokat 305/2011 rendelet 4. cikke szerinti teljesítménynyilatkozatoknak megfelelően használják.
27 A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal kiemeli, hogy ugyanez a megállapítás tehető az M 116 megbízás és az EN 845‑1:2013 szabvány tekintetében is. Márpedig, ha az Anstar által gyártott termékek e megbízás és e szabvány hatálya alá tartoznak, nem tartozhatnak az M 120 megbízás és az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány hatálya alá.
28 Végül a kérdést előterjesztő bíróság nem zárja ki, hogy az Anstar által gyártott termékek összessége vagy egy része az ETA‑02/0006 és az ETA‑04/0056 európai műszaki engedély hatálya alá tartozik.
29 A kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, mivel úgy tűnik, hogy az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány hatályát eltérően alkalmazzák a tagállamokban. Márpedig ezek az értelmezési eltérések hatással lehetnek az építési termékek szabad mozgására, következésképpen sérthetik a 305/2011 rendelet által kifejezetten követett, és elsősorban az annak (6) és (10) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzést.
30 E körülmények között a Helsingin hallinto‑oikeus (helsinki közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az M 120 megbízást és az annak alapján megalkotott EN 1090‑1:2009+A1:2011 […] szabványt, hogy a [vitatott határozat] 1–4. pontjában felsorolt, a betonba annak megkötése előtt rögzített termékek (homlokzati paneleknek és tartókonzoloknak az épület vázához történő rögzítésére használt horgonyzórendszerek, meghatározott horgonycsapok, horgonylemezek és standard acélelemek, merevítőrendszerek, oszloptartók és faltartók, valamint korlát összekötő elemek) nem tartoznak azok hatálya alá?
2) Egyéb szempontból ellentétes‑e a [305/2011] rendelettel, a Bizottság jelen ügyben hivatkozott megbízásaival vagy az uniós joggal a [Hivatal] azon értelmezése, amely szerint a hivatkozott termékek nem tartoznak az M 120 megbízás és az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány hatálya alá?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
31 Kérdéseivel – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a beton megkötése előtt rögzítésre szánt termékek annak hatálya alá tartoznak‑e.
32 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a 305/2011 rendelet 2. cikkének 11. pontja értelmében vett olyan harmonizált szabvány előzetes döntéshozatal keretében történő értelmezésére, amelynek hivatkozásait a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétette (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑i James Elliott Construction ítélet, C‑613/14, EU:C:2016:821, 47. pont).
33 Tekintettel erre, ha a Bíróság elé egy ilyen harmonizált szabvánnyal kapcsolatban terjesztenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróság által adott értelmezés alapján és a rendelkezésére álló ténybeli elemekre figyelemmel meghatározza az adott termékre alkalmazandó műszaki szabványt (lásd analógia útján, a tarifális besorolást illetően: 2002. november 7‑i Lohmann és Medi Bayreuth ítélet, C‑260/00–C‑263/00, EU:C:2002:637, 26. pont; 2016. április 28‑i Oniors Bio ítélet, C‑233/15, EU:C:2016:305, 28. pont).
34 E tekintetben az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány értelmezése érdekében először is az említett szabvány tartalmát kell megvizsgálni, a hatályára vonatkozó mellékleteket is beleértve.
35 Másodsorban, a harmonizált szabványt az alapjául szolgáló megbízás fényében kell értelmezni. A 305/2011 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a harmonizált szabványokat a 98/34/EK irányelv I. mellékletében felsorolt európai szabványügyi testületek dolgozzák ki a Bizottság által benyújtott kérelmek alapján. Márpedig e rendelet 17. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság feladata annak elbírálása, hogy az európai szabványügyi testületek által megállapított harmonizált szabványok megfelelnek‑e a vonatkozó megbízásoknak.
36 Ebből következik, hogy valamely harmonizált norma hatálya nem értelmezhető tágabban, mint az alapjául szolgáló megbízásé.
37 A jelen ügyben tehát az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt az M 120 megbízás fényében kell értékelni.
38 Harmadsorban, amennyiben – amint az alapeljárás keretében is – valamely termék több harmonizált műszaki előírás hatálya alá is tartozhat, először is azt kell megvizsgálni, hogy az újabb szabvány nem helyezte‑e hatályon kívül a korábbit.
39 E tekintetben a 305/2011 rendelet 17. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontja értelmében az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, a vonatkozó megbízásoknak megfelelő harmonizált szabványok hivatkozásainak jegyzékében szereplő valamennyi harmonizált szabvány esetében fel kell tüntetni „a hatályukat vesztő harmonizált műszaki előírások hivatkozásai[t], amennyiben van ilyen”, ami e rendelet 2. cikkének 10. pontjára figyelemmel egyaránt vonatkozik a harmonizált szabványokra és az európai értékelési dokumentumokra.
40 Ily módon, amennyiben a harmonizált szabvány nem utal kifejezetten arra, hogy egy másik harmonizált szabvány, illetve egy vagy több európai műszaki értékelés helyébe lép, az említett harmonizált műszaki előírások hatályban maradnak, és eltérést engedő különös szabályozásnak minősülnek. Ugyanis, a 305/2011 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében az európai értékelési dokumentumot csak olyan építési termék esetében lehet elfogadni, amely nem vagy nem teljes mértékben képezi harmonizált szabvány tárgyát, és amelynek teljesítményét alapvető jellemzőinek tekintetében nem lehet teljes mértékben valamely meglévő harmonizált szabvány alapján értékelni.
41 A 305/2011 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének ezt az értelmezését e rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja is alátámasztja, amelynek értelmében olyan európai műszaki értékelés iránti kérelem beérkezése esetén, amely teljes mértékben harmonizált szabvány által szabályozott termékre vonatkozik, a TAB tájékoztatja a gyártót arról, hogy az említett 19. cikk (1) bekezdése értelmében a szóban forgó termékre nem adható ki európai műszaki értékelés.
42 Ezenfelül, bár a 305/2011 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett európai értékelési dokumentumok, akárcsak az e rendelet által hatályon kívül helyezett 89/106 irányelv 8. cikk értelmében vett európai műszaki engedélyek csak olyan építési termékek tekintetében készíthetők el, amelyek nem vagy nem teljes mértékben képezik harmonizált szabvány tárgyát, e szabványok értelmezése, amint az a jelen ítélet 32. pontjában is megállapításra került, végső soron a Bíróság, nem pedig az ilyen dokumentum vagy engedély kibocsátójának feladata. Amennyiben a Bíróságtól valamely harmonizált szabvány értelmezését kérik, a többi tényező között azt is figyelembe veheti, hogy létezik‑e európai értékelési dokumentum vagy európai műszaki engedély mint arra utaló jel, hogy az azok tárgyát képező termékek, illetve az e termékekkel analóg termékek semmilyen harmonizált szabványnak nem alkotják tárgyát, anélkül azonban, hogy e tényező meghatározó jellegű lehetne, vagy adott esetben megakadályozhatná, hogy a Bíróság eltérően értelmezze az érintett harmonizált szabványt, mint e dokumentum vagy engedély kibocsátója.
43 Mindazonáltal a jelen ügyben, bár a kérdést előterjesztő bíróság kérelmében megemlítette az ETA‑02/0006 és az ETA‑04/0056 európai műszaki engedélyeket, azok nem szerepelnek a Bírósághoz benyújtott iratokban, így a Bíróság nem veheti azokat figyelembe az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány értelmezése céljából.
44 Negyedsorban, a nemzeti vagy nemzetközi szabványügyi testületek által közzétett iránymutatásokat illetően meg kell állapítani, hogy bár ezek a dokumentumok arra irányulnak, hogy pontosítsák azon harmonizált szabványok alkalmazási körét, amelyek hivatkozásait a Bizottság közzétette, mégsem tekinthetők jogilag kötelező aktusoknak az uniós jogrendben. Ebből következik, hogy e dokumentumok nem gyakorolnak hatást a harmonizált szabvány értelmezésére és a nemzeti bíróságokat sem kötik, még akkor sem, ha hasznos útmutatónak minősülnek e szabvány végrehajtása tekintetében.
45 A jelen ügyben a vitatott határozatban szereplő termékeket illetően először is az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány 1. pontjából, amely e szabvány „[a]lkalmazási körét” határozza meg, az következik, hogy e harmonizált szabvány egyfelől az acélból és alumíniumból készült szerkezeti elemek, valamint az építési termékként forgalmazott szerelvények megfelelőségértékelésének követelményeit határozza meg, másfelől pedig a beton‑acél szerkezetekben használt acélelemek megfelelőségértékelését foglalja magában.
46 Ezenfelül, az említett szabvány 3.1.9. pontja értelmében a „szerkezeti elemek” valamely építmény tartórészeiként használt olyan elemeket jelentenek, amelyek rendeltetése az építmény mechanikai ellenállásának és stabilitásának, és/vagy tűzállóságának biztosítása.
47 Egyébiránt az EN 1090‑12009+A1:2011 szabvány 4.5.1. pontja értelmében az e szabvány hatályába tartozó elem szerkezeti jellemzői annak teherviselő képességére vonatkoznak.
48 E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványnak az a célja, hogy azt a szerkezeti funkcióval rendelkező építési termékekre alkalmazzák, tehát olyan termékekre, amelyeknek az építményből történő kiemelése azonnal csökkentené az építmény szilárdságát. A teherviselő szerkezet funkciójának tehát az egész építmény szerkezetét tekintve kell alapvetőnek lennie.
49 A fenti megfontolások összességére figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire azt a választ kell adni, hogy az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a betonba annak megkötése előtt rögzített termékek e szabvány hatálya alá tartoznak, ha abban az értelemben rendelkeznek teherviselő funkcióval, hogy az építményből történő kiemelésük azonnal csökkentené az építmény szilárdságát.
[A 2018. március 20‑i végzéssel kijavítva] A költségekről
50 [A 2018. március 20‑i végzéssel kijavítva] Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
Az „Acél‑ és alumíniumszerkezetek kivitelezése. 1. rész: Szerkezeti elemek megfelelőségértékelésének követelményei” című EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a betonba annak megkötése előtt rögzített termékek e szabvány hatálya alá tartoznak, ha abban az értelemben rendelkeznek teherviselő funkcióval, hogy az építményből történő kiemelésük azonnal csökkentené az építmény szilárdságát.
Aláírások