VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. szeptember 22.(1)
C‑493/10. sz. ügy
M. E.
A. S. M.
M. T.
K. P.
E. H.
kontra
Refugee Applications Commissioner
Minister for Justice, Equality and Law Reform
(A High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„343/2003 rendelet – Menedékkérők átadása a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamnak – A 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlására vonatkozó kötelezettség – A menedékkérő átadásának az Alapjogi Chartával való összeegyeztethetősége – Az Alapjogi Charta 18. cikke – Menedékjog”
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. Az Európai Unió Alapjogi Chartája
2. A másodlagos jog
a) A 343/2003 rendelet
b) A 2001/55 irányelv
c) A 2003/9 irányelv
d) A 2004/83 irányelv
e) A 2005/85 irányelv
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
IV – A Bíróság előtti eljárás
V – A felek érvei
VI – Jogi értékelés
A – Bevezető megjegyzések
B – A 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlásának kötelezettsége, ha a menedékkérő elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadása esetén az alapvető jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn
C – Az átadó tagállam a menedékkérőnek a 343/2003 rendelet alapján történő átadását megelőzően köteles megvizsgálni, hogy a fogadó tagállamban biztosítva vannak‑e az Alapjogi Charta alapján a menedékkérőt megillető jogok
VII – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. Az Unióban benyújtott menedékjog iránti kérelemért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003 tanácsi rendelet(2) tartalmazza. Az e rendelettel bevezetett menekültügyi felelősségmegosztási rendszer egyik lényeges jellemzőjét az képezi, hogy az Unióban benyújtott valamennyi menedékjog iránti kérelemért főszabály szerint csak egyetlen tagállam felelős. Arra az esetre, ha egy harmadik ország állampolgára a 343/2003 rendelet alapján olyan tagállamban kért menedékjogot, amely nem elsődlegesen felelős a kérelem megvizsgálásáért, az említett rendelet a menedékkérő elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadására vonatkozó eljárási szabályokat ír elő.
2. A görög menekültügyi rendszert jelenleg sújtó válságra tekintettel mindazonáltal a többi tagállam részéről felmerül a kérdés, hogy a 343/2003 rendelet előírásainak megfelelően átadhatók‑e a menedékkérők Görögországnak, ha a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmód és kérelmeik megvizsgálása Görögországban már nem felel meg az uniós előírásoknak. Mivel a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a rendes felelősségi szabályoktól eltérve az elsődlegesen felelős tagállamtól átvállalják a területükön benyújtott menedékjog iránti kérelmek megvizsgálását, felmerül továbbá a kérdés, hogy a tagállamok ezen úgynevezett „független felelősségvállalási joga” „független felelősségvállalási kötelezettséggé” alakulhat‑e át akkor, ha az elsődlegesen felelős tagállam már nincs abban a helyzetben, hogy a menedékkérővel szemben az uniós jogi előírásoknak megfelelő bánásmódot tanúsítson.
3. A kérdéseket előterjesztő bíróságnak ezekről a kérdésekről kell az alapeljárásban határoznia, amelyben az Unió területére Görögországon keresztül jogellenesen belépett, de Írországban menedékjogot kért öt menedékkérő az Írországból Görögországba történő kiutasítással szemben védekezik.
4. A jelen ügy szoros kapcsolatban áll a C‑411/10. sz. N. S.‑üggyel, amelyben ugyanazon a napon ismertetem az indítványomat, mint a jelen ügyben. Az N. S.‑ügy középpontjában a menedékkérőknek az Egyesült Királyság által Görögország részére a 343/2003 rendelet előírásai alapján történő átadásával kapcsolatos kérdéskör áll, és ezt az ügyet a Bíróság elnökének végzésével a jelen üggyel – az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából – egyesítették. Az áttekinthetőség érdekében mindazonáltal a jelen ügyben és az N. S.‑ügyben külön‑külön ismertetem indítványaimat. A jelen indítvány mindamellett többször is hivatkozik az N. S.‑ügyben ismertetett indítványra.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. Az Európai Unió Alapjogi Chartája
5. Az Alapjogi Charta „Az emberi méltóság” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.”
6. Az Alapjogi Charta „A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”
7. Az Alapjogi Charta „A menedékjog” című 18. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28‑i genfi egyezmény és az 1967. január 31‑i jegyzőkönyv rendelkezéseivel, valamint az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel […] összhangban a menedékjogot biztosítani kell.”
8. Az Alapjogi Charta „Védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben” című 19. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Tilos a kollektív kiutasítás.
(2) Senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá.”
2. A másodlagos jog
9. Az Európai Tanács az 1999. október 15–16‑i tamperei rendkívüli ülésén egyetértett abban, hogy olyan közös európai menekültügyi rendszert kell kidolgozni, amely az 1967. január 31‑i New York‑i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28‑i genfi egyezmény (a továbbiakban: genfi menekültügyi egyezmény) teljes és átfogó alkalmazásán alapul, tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét, és biztosítva ily módon, hogy senkit nem küldenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve. Az Európai Tanács e rendkívüli ülésen elismerte továbbá a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek átmeneti védelmére vonatkozó megállapodás szükségességét a tagállamok közötti szolidaritás alapján.
10. A tamperei következtetések átültetése céljából többek között az alábbi rendelet és az alábbi irányelvek elfogadására került sor(3):
– a 343/2003 rendelet,
– a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20‑i 2001/55/EK tanácsi irányelv(4),
– a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i 2003/9/EK tanácsi irányelv(5),
– a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv(6),
– a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv(7).
11. E rendelet és irányelvek konkrétan a következőket írják elő.
a) A 343/2003 rendelet
12. Az 1. cikke értelmében a 343/2003 rendelet megállapítja egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok valamelyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.
13. A 343/2003 rendelet 3. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok megvizsgálják harmadik országok minden olyan állampolgárának kérelmét, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjogot kér. A kérelmet az a tagállam köteles megvizsgálni, amely a III. fejezetben előírt feltételek szerint felelős.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve minden tagállam megvizsgálhatja a harmadik ország állampolgára által hozzá benyújtott menedékjog iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős. Ez esetben ez a tagállam válik e rendelet értelmében felelős tagállammá, vállalva a felelősséggel együtt járó kötelezettségeket. Ez a tagállam szükség esetén tájékoztatja a korábbi felelős tagállamot, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytató tagállamot, vagy azt a tagállamot, amelyet a kérelmező átvételével vagy visszavételével kapcsolatban kerestek meg.
(3) Minden tagállam fenntartja a jogot nemzeti joga szerint, hogy a genfi menekültügyi egyezmény rendelkezéseivel összhangban harmadik országba küldje a menedékkérőt.
(4) A menedékkérőt írásban tájékoztatják e rendelet alkalmazásáról, az abban előírt határidőkről és joghatásokról, olyan nyelven, amelynek megértése a menedékkérőről ésszerűen feltételezhető.”
14. A 343/2003 rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A felelős tagállam e rendelet szerinti meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a menedékjog iránti kérelmet először benyújtják a tagállamhoz.
(2) A menedékjog iránti kérelem akkor tekintendő benyújtottnak, ha a menedékjog kérelmezője által előterjesztett formanyomtatvány, vagy a hatóságok által készített jelentés megérkezik az érintett tagállam illetékes hatóságához. Ha a kérelmet nem írásban nyújtják be, a szándéknyilatkozat és a jelentés elkészítése között a lehető legrövidebb időnek kell eltelnie.
[…]”
15. A 343/2003 rendelet 5. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A felelős tagállam meghatározásának feltételeit az e fejezetben megállapított sorrendben kell alkalmazni.
(2) A feltételek szerinti felelős tagállam meghatározása során azt a helyzetet kell alapul venni, amikor a menedékkérő először nyújtotta be kérelmét egy tagállamhoz.”
16. A 343/2003 rendelet 10. cikke értelmében:
„(1) Amennyiben a 18. cikk (3) bekezdésében említett két listán ismertetett közvetlen vagy közvetett bizonyíték alapján, beleértve a 2725/2000/EK rendelet III. fejezetében említett adatokat, megállapítást nyer, hogy a menedékkérő harmadik országból érkezve jogellenesen lépte át egy tagállam határát szárazföldön, tengeri vagy légi úton, az a tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, amelynek területére így lépett be. Ez a felelősség 12 hónappal a jogellenes határátlépést követően megszűnik.
(2) Ha egy tagállam az (1) bekezdés szerint nem vagy tovább már nem minősül felelősnek, és a 18. cikk (3) bekezdésében említett két listában leírt bizonyíték vagy közvetett bizonyíték alapján megállapítást nyer, hogy a menedékkérő – aki szabálytalanul lépett a tagállamok területére, vagy akinek belépési körülményei nem állapíthatók meg – a kérelem benyújtásának időpontját megelőzően már legalább öt hónapig folyamatosan egy tagállamban élt, ez a tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért.
Amennyiben a menedékjog kérelmezője legalább öt hónapos időszakokon keresztül tartózkodott különböző tagállamokban, az a tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, amelyben legutóbb ennyi időt töltött.”
17. A 343/2003 rendelet 13. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„Amennyiben az e rendeletben felsorolt feltételek alapján egyetlen tagállam sem határozható meg felelősként a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, az első olyan tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, amelynél a menedékjog iránti kérelmet benyújtották.”
18. A 343/2003 rendelet 16. cikke értelmében:
„(1) A menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért e rendelet szerint felelős tagállam köteles:
a) a 17–19. cikkben megállapított feltételek mellett átvenni azt a menedékkérőt, aki egy másik tagállamban nyújtotta be menedékjog iránti kérelmét;
b) teljesíteni a menedékjog iránti kérelem elbírálását;
[…]
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek megszűnnek, amint a harmadik ország állampolgára legalább három hónapra elhagyta a tagállam területét, kivéve, ha a harmadik ország állampolgára a felelős tagállam által kiadott érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik.
[…]”
19. A 343/2003 rendelet 17. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Amennyiben az a tagállam, amelyben menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be, úgy véli, hogy egy másik tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, haladéktalanul, de mindenképpen a 4. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott kérelem időpontját követő három hónapon belül felkérheti a másik tagállamot, hogy vegye át a kérelmezőt.
Amennyiben a kérelmező átvétele iránti megkeresésre a három hónapos időszakon belül nem kerül sor, a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a kérelmet benyújtották.
[…]”
20. A 343/2003 rendelet 18. cikke értelmében:
„(1) A megkeresett tagállam elvégzi a szükséges ellenőrzéseket, és a kérelmező átvétele iránti megkeresésről a kézhezvételtől számított két hónapon belül határozatot hoz.
[…]
(7) Az (1) bekezdésben említett két hónapos határidő és a (6) bekezdésben említett egy hónapos határidő be nem tartása a kérelem elfogadásával egyenértékű, és az adott személy átvételének kötelezettségét vonja maga után, beleértve a megérkezésével kapcsolatos megfelelő intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket.”
21. A 343/2003 rendelet 19. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Amennyiben a megkeresett tagállam kész átvenni a kérelmezőt, az a tagállam, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották, értesíti a kérelmezőt arról a határozatáról, hogy nem vizsgálja meg a kérelmét, valamint a kérelmező felelős tagállamnak történő átadására vonatkozó kötelezettségéről.
(2) Az (1) bekezdésben említett határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat. Tartalmazza az átadás lebonyolításának részletezett határidejét, és szükség esetén információt nyújt a helyről és időpontról, ahol és amikor a kérelmezőnek meg kell jelennie, ha utazásáról a felelős tagállamba maga gondoskodik. Ez a határozat fellebbezés vagy felülvizsgálat tárgya lehet. A határozatra vonatkozó fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs felfüggesztő hatálya az átadás végrehajtására, kivéve, ha a bíróságok vagy az illetékes hatóságok, amennyiben ezt a nemzeti jog megengedi, eseti alapon másként nem döntenek.
(3) A kérelmező átadása a menedékjog iránti kérelem benyújtása szerinti tagállam részéről a felelős tagállamnak az előbbi tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az átvétel iránti megkeresés elfogadását, illetve a felfüggesztő hatályú fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos határozatot követően.
[…]
(4) Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, az a tagállam a felelős, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották. E határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadásra a menedékkérő börtönbüntetése miatt nem kerülhetett sor, illetve legfeljebb tizennyolc hónapra, ha a menedékkérő ismeretlen helyen tartózkodik.
[…]”
b) A 2001/55 irányelv
22. Az 1. cikke értelmében a 2001/55 irányelv célja a hazájukba visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült, harmadik országból származó személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeinek, valamint a tagállamok e személyek befogadására, illetve a befogadás következményeinek viselésére tett erőfeszítései közötti egyensúly elősegítésére irányuló intézkedések meghatározása.
23. A 2001/55 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében az „átmeneti védelem” kivételes jellegű eljárás, amelynek célja a hazájukba visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült, harmadik országból származó személyek tömeges beáramlása vagy várható tömeges beáramlása esetén azonnali és átmeneti védelem biztosítása az ilyen személyek részére, különösen akkor, ha annak kockázata is fennáll, hogy a menekültügyi rendszer nem lesz képes ezt a beáramlást feldolgozni anélkül, hogy az hátrányosan ne érintené annak hatékony működését az érintett, illetve a védelemért folyamodó más személyek érdekében.
24. A 2001/55 irányelv II. fejezete az átmeneti védelem időtartamát és végrehajtását szabályozza. A III. fejezet a tagállamoknak az átmeneti védelmet élvező személyeket illető kötelezettségeire vonatkozik. Az irányelv IV. fejezete az átmeneti védelem alatt álló személyek menekültügyi eljáráshoz való hozzáférésének lehetőségét szabályozza. Az irányelv V. fejezete az érintett személyek visszatérésére és az átmeneti védelem megszűnését követő intézkedésekre vonatkozik. A VI. fejezet a tagállamoknak az uniós szolidaritás jegyében megvalósuló közös teherviselésére és feladatellátására vonatkozik.
c) A 2003/9 irányelv
25. Az 1. cikke értelmében a 2003/9 irányelv célja, hogy megállapítsa a menedékkérők befogadásának minimumszabályait a tagállamokban.
26. A 2003/9 irányelvben megállapított minimumszabályok a tagállamok menedékkérőkkel szembeni tájékoztatási kötelezettségére (5. cikk), a menedékkérők dokumentációval való ellátására (6. cikk), a menedékkérők lakóhelyére és mozgásszabadságára (7. cikk), a menedékkérők családja egységének fenntartására (8. cikk), a kiskorúak iskoláztatására és oktatására (10. cikk), a menedékkérők munkavállalásra való jogosultságára (11. cikk) és szakképzésére (12. cikk), valamint a menedékkérők befogadásának anyagi feltételeire és egészségügyi ellátására (13. és azt követő cikkek) vonatkoznak.
27. Az irányelv „Jogorvoslat” című 21. cikke értelmében a tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv szerinti ellátások nyújtását érintő elutasító határozatokkal, illetve a 7. cikk alapján hozott, menedékkérőket egyénileg érintő határozatokkal szemben a nemzeti jogban előírt eljárások szerint jogorvoslattal lehessen élni. Legalább a végső szakban biztosítani kell bírósági szerv elé tartozó fellebbezést vagy felülvizsgálatot.
28. A 2003/9 irányelv 23. cikke értelmében alkotmányos berendezkedésük figyelembevételével a tagállamok gondoskodnak megfelelő vezetés, ellenőrzés és irányítás kialakításáról a befogadási feltételek szintjén. A 24. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok továbbá ezen irányelv végrehajtására hozott nemzeti rendelkezéseknek megfelelően osztják el a szükséges erőforrásokat.
d) A 2004/83 irányelv
29. A 2004/83 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja a harmadik országok állampolgárai, illetve hontalan személyek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerése feltételeinek és a védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályok megállapítása.
30. A 2004/83 irányelv II., III. és V. fejezete a menekült jogállás elismerése, illetve a kiegészítő védelem biztosítása iránti kérelem értékelésére, valamint valamely harmadik ország állampolgára menekültkénti, illetve kiegészítő védelemre jogosult személykénti elismerésére vonatkozó előírásokat és kritériumokat tartalmazza. A IV. fejezet egyrészt rögzíti, hogy a tagállamok harmadik ország olyan állampolgárát, illetve olyan hontalan személyt ismernek el menekültként, aki megfelel a II. és III. fejezetben előírt feltételeknek (13. cikk). Az említett fejezet másrészt meghatározza a menekült jogállás visszavonásának, megszüntetésének, illetve megújítása megtagadásának módját (14. cikk). A VI. fejezet a kiegészítő védelmi jogállás elismerésére (18. cikk), valamint visszavonására, megszüntetésére, illetve megújításának megtagadására (19. cikk) vonatkozó megfelelő előírásokat tartalmazza. A VII. fejezet a nemzetközi védelemnek a többek között a visszaküldés elleni védelmet (21. cikk) magába foglaló tartalmát határozza meg. A VIII. fejezet a közigazgatási együttműködés kérdéseit szabályozza. A 36. cikk értelmében a tagállamok gondoskodnak többek között arról, hogy az ezen irányelvet végrehajtó hatóságok és más szervezetek megkapják a szükséges képzést.
e) A 2005/85 irányelv
31. A 2005/85 irányelv 1. cikke értelmében ennek az irányelvnek a célja a tagállamokban a menedékjog megadására és visszavonására vonatkozó minimumszabályok és eljárási szabályok megállapítása.
32. A 2005/85 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen irányelvet a tagállamok területén, ideértve a határon vagy a tranzitzónákban benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálására és a menekültstátusz visszavonására kell alkalmazni. A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok valamennyi eljárásra kijelölnek egy eljáró hatóságot, amely ezen irányelv rendelkezései szerint felelős a kérelmek megfelelő elbírálásáért.
33. Az ezen eljárásokra vonatkozó alapelveket, valamint a menedékkérők számára azokkal összefüggésben biztosítandó garanciákat a 2005/85 irányelv II. fejezete állapítja meg. A menedékjog megadására vonatkozó eljárásokat szabályozó konkrét előírásokat az irányelv III. fejezete tartalmazza, amely a biztonságos harmadik ország (27. cikk), illetve a biztonságos származási ország elvét (31. cikk) is rögzíti. Az V. fejezet a menedékkérő hatékony jogorvoslathoz való jogát szabályozza (39. cikk).
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
34. Az alapügy tárgyát a Refugee Applications Commissioner (a menedékkérelmek elbírálásáért felelős biztos, a továbbiakban: az alapügy elsőrendű alperese) által öt menedékkérőnek az általuk benyújtott menedékjog iránti kérelmek megvizsgálása céljából – a 343/2003 rendelet előírásai szerint – Görögország részére történő átadása tárgyában hozott határozatokkal szemben az említett öt menedékkérő által benyújtott keresetek képezik.
35. Az egymással kapcsolatban nem álló kérelmezők mindegyike átutazott Görögországon, ahol jogellenes beutazás miatt letartóztatták őket. Valamennyien felnőtt férfiak, és nem hivatkoznak semmilyen különleges sebezhetőségre vagy fogyatékosságra. Valamennyi kérelmező menedékjog iránti kérelem benyújtása nélkül hagyta el Görögországot, és Írországba utazott, ahol menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be.
36. Az öt kérelmező azt állítja, hogy Afganisztánból, Iránból és Algériából származik. Valamennyi kérelmező elutasítja a Görögországba történő visszairányítást. A kérelmezők érvelése szerint a menedékkérők számára nem állnak rendelkezésre megfelelő eljárások, illetve feltételek Görögországban, ezért Írország köteles gyakorolni a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti diszkrecionális jogkörét, és vállalni a felelősséget menedékjog iránti kérelmük megvizsgálásáért és elbírálásáért.
37. Az alapügy elsőrendű alperese elutasította a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlását, és a Minister for Justice and Law Reform (az igazságügyért és a jogi reformokért felelős miniszter, a továbbiakban: az alapügy másodrendű alperese) a 343/2003 rendelet előírásait betartva mind az öt ügyben átadási végzést írt alá. Ugyanakkor az átadásokat felfüggesztették a kérdéseket előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás befejezéséig, amelyben az alapügy elsőrendű alperese azon döntésének érvényességét vitatják, amellyel megtagadta a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlását.
38. Mivel a kérdéseket előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a 343/2003 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének olyan ügyekben való értelmezése és alkalmazása felől, mint az alapeljárás tárgyát képező ügy, felfüggesztette az alapeljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
1. A 343/2003/EK tanácsi rendelet alapján köteles‑e az átadó tagállam vizsgálni azt, hogy a fogadó tagállam megfelel‑e az Európai Unió Alapjogi Chartája 18. cikkének, valamint a 2003/9/EK, a 2004/83/EK és a 2005/85/EK tanácsi irányelveknek, továbbá a 343/2003/EK tanácsi rendeletnek?
2. Igenlő válasz esetén, és amennyiben az állapítható meg, hogy a fogadó tagállam nem felel meg a fenti rendelkezések közül egynek vagy többnek, az átadó tagállam köteles‑e a 343/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján vállalni a felelősséget a kérelem megvizsgálásáért?
IV – A Bíróság előtti eljárás
39. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2010. október 15‑én érkezett a Bíróság Hivatalához. A Bíróság elnökének 2010. november 9‑i végzésével a C‑411/10. sz. és a C‑493/10. sz. ügyeket az írásbeli szakasz, valamint a Bíróság elnökének 2011. május 16‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítették.
40. Az írásbeli szakasz során az alapeljárás felperesei, az Amnesty International Limited és az AIRE (Advice on Individual Rights in Europe) Centre mint beavatkozók, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa, az Ír Köztársaság, a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság, a Holland Királyság, az Olasz Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Görög Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Svájci Államszövetség, valamint az Európai Bizottság nyújtottak be észrevételeket. A 2011. június 28‑i tárgyaláson az alapeljárás felpereseinek, az Amnesty International Limitednek és az AIRE Centre‑nek, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának, az Ír Köztársaságnak, a Görög Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak, a Holland Királyságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Francia Köztársaságnak, az Egyesült Királyságnak, valamint a Bizottságnak a képviselői vettek részt.
V – A felek érvei
41. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, vagyis arra, hogy a 343/2003 rendelet alapján köteles‑e az átadó tagállam vizsgálni azt, hogy a fogadó tagállam megfelel‑e az Alapjogi Charta 18. cikkének, valamint a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelveknek, továbbá a 343/2003 rendeletnek, az alapügy felperesei, az Amnesty International Limited és az AIRE Centre szerint igenlő választ kell adni. Az Amnesty International Limited és az AIRE Centre ezenfelül hangsúlyozza, hogy az átadó tagállamnak ezzel összefüggésben azt is vizsgálnia kell, hogy a fogadó tagállam tiszteletben tartja‑e az Alapjogi Charta valamennyi releváns rendelkezését.
42. A belga, a német és a francia kormány, a Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az átadó tagállamnak a 343/2003 rendelet alkalmazása körében lehetősége van azt vélelmezni, hogy a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam az uniós joggal összhangban jár el, e vélelemnek mindazonáltal megdönthetőnek kell lennie. Az Egyesült Királyság Kormánya hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta 18. cikkének, illetve a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek, valamint a 343/2003 rendelet rendelkezéseinek a fogadó tagállam részéről való megfelelés vizsgálatára irányuló kötelezettség csak rendkívüli körülmények között állhat fenn, mégpedig akkor, ha a felelős tagállam emberi jogokkal és uniós joggal összhangban álló eljárásának vélelme egyértelműen megdőlt.
43. Az ír, az olasz, a holland, a cseh, a lengyel és a finn kormány véleménye szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni. A görög és a lengyel kormány ezzel összefüggésben kifejti, hogy uniós jogi szempontból kizárt, hogy valamely tagállam ellenőrizze, hogy más tagállam eljárása összhangban áll‑e az uniós joggal.
44. Az osztrák kormány kifejti, hogy annak a tagállamnak, amely megvizsgálja, hogy lehetőség van‑e a 343/2003 rendelet értelmében felelős tagállamnak történő átadásra, figyelemmel kell lennie arra, hogy a fogadó tagállam főszabály szerint megfelel‑e azoknak a minimumszabályoknak, amelyek betartása megalapozza annak vélelmét, hogy az átadás összeegyeztethető az Alapjogi Chartával.
45. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, vagyis arra, hogy az átadó tagállam köteles‑e a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján vállalni a felelősséget a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért, ha a fogadó tagállam nem felel meg az Alapjogi Charta 18. cikkének vagy a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek, valamint a 343/2003 rendelet rendelkezései közül egynek vagy többnek, az Amnesty International Limited és az AIRE Centre véleménye szerint igenlő választ kell adni. Az Amnesty International Limited és az AIRE Centre ezenfelül hangsúlyozza, hogy a független felelősségvállalási jog gyakorlásának kötelezettsége minden olyan esetben fennáll, amelyben a fogadó tagállamban a Charta valamely releváns rendelkezésének való meg nem felelés veszélye áll fenn.
46. Az alapügy felpereseinek, a belga és a francia kormánynak, a Bizottságnak, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának a véleménye szerint az átadó tagállam köteles a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolni, ha bizonyított, hogy a menedékkérőt a fogadó tagállamban az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye fenyegeti. A finn kormány hasonló álláspontot képvisel abban az értelemben, hogy a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlásának kötelezettsége kivételes jelleggel azokban az esetekben állhat fenn, amelyekben megállapítást nyer, hogy a menedékkérő átadása súlyosan sértené az Alapjogi Charta 18. cikkében számára biztosított jogokat.
47. A görög és a holland kormány véleménye szerint viszont az átadó tagállam nem köteles gyakorolni a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogot, ha a fogadó tagállam nem felel meg az Alapjogi Charta 18. cikkének vagy a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvnek, valamint a 343/2003 rendelet rendelkezései közül egynek vagy többnek. A 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdéséből a lengyel és a szlovén kormány véleménye szerint sem következik a független felelősségvállalási jog gyakorlásának kötelezettsége. A német és a holland kormány azonban rámutat arra, hogy a menedékkérő nem adható át olyan tagállamnak, amelyben az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn.
48. Mivel az ír és az olasz kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ adott, úgy vélik, hogy szükségtelen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolása. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válasza fényében az Egyesült Királyság Kormánya sem véli szükségesnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolását.
49. A Svájci Államszövetség véleménye szerint(8) a 343/2003 rendelet azt a megdönthető vélelmet foglalja magában, hogy a genfi menekültügyi egyezményben és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (a továbbiakban: EJEE) részes államok ezen egyezményeket betartják. Ha azonban ez a vélelem valamely konkrét esetben megdől, és nem garantált, hogy a menedékkérőt a felelős államban a nemzetközi joggal összhangban álló módon kezelik, akkor kizárt az ezen államnak történő átadás, és a 343/2003 rendelet szerinti független felelősségvállalási jog kivételesen kötelezettségé válik.
VI – Jogi értékelés
A – Bevezető megjegyzések
50. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésével az azokat előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy köteles‑e a tagállam – és ha igen, milyen körülmények között – a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolva megvizsgálni a menedékkérő menedékjog iránti kérelmét, ha az elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadás esetén a menedékkérőt az Alapjogi Charta 18. cikkében számára biztosított jogok megsértése fenyegeti, illetve fennáll a veszély, hogy az utóbbi tagállam nem tartja be a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet szerinti kötelezettségeit.
51. Az előterjesztő bíróság azért veti fel e kérdéseket, mert egyértelmű adatokkal rendelkezik arra nézve, hogy széles szakadék tátong a menekültügyi rendszerének és menekültügyi eljárásának kialakítása tekintetében Görögországra vonatkozó uniós jogi előírások és a menedékkérőkkel való konkrét görögországi bánásmód között, olyannyira, hogy a menedékkérők Görögországnak történő átadása esetén akár a menedékkérők alapvető jogai is sérelmet szenvedhetnek.
52. A kérdéseket előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a 343/2003 rendelet szellemével ellentétes lenne, ha a tagállamoknak vagy a nemzeti bíróságoknak a 343/2003 rendelet alkalmazása körében meg kellene vizsgálniuk másik tagállam menekültügyi rendszerének hatékonyságát. Arra utaló bizonyíték hiányában, hogy a menedékkérő átadása folytán fennállna az EJEE 3. cikkével ellentétes bánásmód veszélye, főszabály szerint a tagállam feladata annak eldöntése, hogy helye van‑e a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlásának. Ennek körében nem a nemzeti bíróságok feladata annak meghatározása, hogy a tagállam mikor és milyen módon élhet diszkrecionális jogkörével.
53. A kérdéseket előterjesztő bíróság véleménye szerint e megállapításait alátámasztja az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) 2008. december 2‑i K. R. S. kontra Egyesült Királyság határozata(9), amelyben az EJEB‑nek az Egyesült Királyság által Görögország részére a 343/2003 rendelet előírásainak megfelelően átadandó iráni állampolgár emberi jogi keresete tárgyában kellett határoznia. Az iráni menedékkérő különösen arra hivatkozott, hogy Görögországba történő kitoloncolása ellentétes lenne az EJEE 3. cikkével. 2008. december 2‑i határozatával az EJEB e keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.
54. A kérdéseket előterjesztő bíróság mindazonáltal kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a 343/2003 rendelet általa javasolt értelmezése összeegyeztethető‑e – és ha igen, miként – az Alapjogi Charta 18. cikkében – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – az elsődleges jog szintjén rögzített menedékjoggal. A kérdéseket előterjesztő bíróság e körülmények között iránymutatást kér a Bíróságtól a 343/2003 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének olyan esetekben történő alkalmazásához, amelyekben azt állítják, hogy a fogadó tagállamban kedvezőtlenek a befogadás feltételei, és/vagy nem hatékonyak a menekültügyi eljárások, és ezt adott esetben szakértői vélemények is alátámasztják.
55. Különösen a kérdéseket előterjesztő bíróság által az EJEB ítélkezési gyakorlata kapcsán kifejtettekre tekintettel elsőként arra kell rámutatni, hogy az EJEB a menedékkérők Görögországnak történő átadásához kapcsolódó – a 2008. december 2‑i K. R. S. kontra Egyesült Királyság határozat alapjául szolgáló – jogi és ténybeli értékelését az előzetes döntéshozatalra utaló végzés benyújtását követően továbbfejlesztette. Az EJEB a 2011. január 21‑i M. S. S. kontra Belgium és Görögország elvi jelentőségű ítéletben(10) ugyanis egy afgán menedékkérő görögországi őrizetének körülményeit és az ottani életfeltételeit az EJEE 3. cikke Görögország általi megsértéseként értékelte. Az említett eljárásban ezenfelül a menedékkérő menedékjog iránti kérelmének megvizsgálásával összefüggő bizonyított hiányosságok, a menedékkérőnek a származási országába a menedékjog iránti kérelme megalapozottságának alapos vizsgálata nélkül történő közvetlen vagy közvetett visszatoloncolásával járó kockázatok és a hatékony jogorvoslat hiánya az EJEE‑nek a 3. cikkével összefüggésben értelmezett 13. cikke Görögország általi megsértésének megállapítását eredményezte. E megállapításokra tekintettel az EJEB a menedékkérőnek Belgium által Görögország részére a 343/2003 rendelet alapján történő átadását is az EJEE 3. cikkének és a 3. cikkével összefüggésben értelmezett 13. cikkének Belgium általi megsértéseként értékelte.
56. Azon kérdés feltárásához, hogy az EJEB‑nek a menedékkérők Görögország részére történő átadásának az EJEE‑vel való összeegyeztethetőségével (összeegyeztethetetlenségével) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában bekövetkezett fejlődése az uniós jog, és különösen az Alapjogi Charta fényében milyen hatást gyakorol az ilyen átadások bírósági felülvizsgálatára, az N. S.‑ügyben ismertetett indítványban tett megállapításaimra kell utalni. Az említett indítványban kiemeltem, hogy az Alapjogi Charta 52. cikkének (3) bekezdésével összhangban biztosítani kell, hogy az Alapjogi Charta által azokon a területeken nyújtott védelem, amelyeken az Alapjogi Charta rendelkezései átfedést mutatnak az EJEE rendelkezéseivel, ne maradjon el az EJEE által nyújtott védelem mögött. Amennyiben az EJEE által nyújtott védelem tartalmát és terjedelmét az EJEB ítélkezési gyakorlata pontosította, annyiban ezen ítélkezési gyakorlat az Alapjogi Charta megfelelő rendelkezéseinek Bíróság általi értelmezése során különös jelentőséggel és rendkívüli súllyal bír.(11)
57. E megállapításokra tekintettel a következőkben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdéssel fogok foglalkozni. Ennek során először az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést fogom megvizsgálni, amely arra vonatkozik, hogy a tagállam mely feltételek mellett köteles a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolva megvizsgálni az olyan menedékkérő menedékjog iránti kérelmét, akiért elsődlegesen másik tagállam felelős. Ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre válaszolva annak kérdéskörével fogok foglalkozni, hogy a tagállam ezzel összefüggésben miként köteles annak megvizsgálására, hogy a másik tagállam megfelel‑e az uniós jogi előírásoknak.
B – A 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlásának kötelezettsége, ha a menedékkérő elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadása esetén az alapvető jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn
58. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével az előterjesztő bíróság arról kér tájékoztatást, hogy a tagállam köteles‑e a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolva bekapcsolódni a területén benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásába, ha megállapítást nyer, hogy a kérelem megvizsgálásáért elsődlegesen felelős tagállam nem képes megfelelni az Alapjogi Charta 18. cikkében, illetve a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvekben vagy a 343/2003 rendeletben a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmód és a menedékjog iránti kérelmük megvizsgálása tekintetében rögzített előírásoknak.
59. Miként azt már az N. S.‑ügyben ismertetett indítványomban megállapítottam, a 343/2003 rendelet sem a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek megállapításakor, sem pedig a menedékkérők tagállamok közötti átadására vonatkozó eljárási szabályok rögzítésekor nem hivatkozik kifejezetten a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmódra és kérelmeik fogadó tagállambeli megvizsgálására. Ezt arra a körülményre figyelemmel kell értékelni, hogy a tagállamok menekültügyi rendszereinek a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek szerint lényeges minimumkövetelményeket kell kielégíteniük, illetve hogy valamennyi tagállam csatlakozott az EJEE‑hez és a genfi menekültügyi egyezményhez, és így jogi szempontból biztosított, hogy a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmódnak és kérelmeik megvizsgálásának minden tagállamban meg kell felelni az Alapjogi Charta és a genfi menekültügyi egyezmény, valamint az EJEE előírásainak.(12)
60. Ha valamely tagállam bármely okból nincs abban a helyzetben, hogy a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmód, illetve menedékjog iránti kérelmeik megvizsgálása tekintetében betartsa a 2003/9, a 2004/83 vagy a 2005/85 irányelvek előírásait, illetve alapvető és nemzetközi jogi kötelezettségeit, ténylegesen fennáll annak veszélye, hogy a menedékkérők az e tagállamnak történő átadás esetén az Alapjogi Chartával összeegyeztethetetlen bánásmódnak lesznek kitéve.
61. Így valamely tagállami menekültügyi rendszer teljes túlterheltségének következményeként bizonyos körülmények között lehetetlenné válhat e tagállamban az Alapjogi Charta 18. cikke alapján a menedékkérőket megillető jogok biztosítása.
62. Az Alapjogi Charta 18. cikke értelmében a menedékjogot a genfi menekültügyi egyezmény rendelkezéseivel, valamint az EUSZ‑szel és az EUMSZ‑szel összhangban kell biztosítani. A genfi menekültügyi egyezmény egyik alapvető eleme a menekült üldöző államba történő közvetlen vagy közvetett kiutasításának vagy visszaküldésének az ezen egyezmény 33. cikkében rögzített tilalma, az úgynevezett non‑refoulement elve. Jóllehet a visszaküldés e tilalmának pontos hatálya vitatott, abból kell kiindulni, hogy az a menekülteket(13) nem csupán az üldöző államba történő közvetlen kitoloncolással, hanem az úgynevezett láncszerű kitoloncolással szemben is védi, amelynek esetében a menekültet olyan államnak adják át, amelyben az üldöző államba történő kitoloncolás veszélye áll fenn.(14) A visszaküldés tilalmának e tág fogalommeghatározására tekintettel közvetlenül megállapítható, hogy valamely tagállami menekültügyi rendszer túlterheltsége és az ezáltal okozott hiányosságok a menedékjog iránti kérelmek megvizsgálása során egyedi esetekben a visszaküldés e tilalmával, és ennélfogva az Alapjogi Charta 18. cikkével is összeegyeztethetetlen kitoloncolások alapjául szolgálhatnak.
63. Valamely tagállami menekültügyi rendszer túlterheltsége esetén ezenfelül az Alapjogi Charta 1. cikkében rögzített, a menedékkérők emberi méltóságának tiszteletben tartásához és védelméhez való jognak, illetve az Alapjogi Charta 4. cikkében foglalt, a menedékkérők érintett tagállambeli kínzása és a velük való embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának a megsértésétől lehet tartani.(15)
64. Ha a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért a 343/2003 rendeletnek a III. fejezete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése szerint elsődlegesen felelős tagállamban a menedékkérők számára az Alapjogi Charta 1., 4. vagy 18. cikkében biztosított alapvető jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn, akkor a többi tagállam egy menedékkérőt sem adhat át ennek a tagállamnak, hanem azok főszabály szerint kötelesek gyakorolni a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogot.
65. A független felelősségvállalási jog gyakorlásának e kötelezettsége egyrészt a tagállamoknak a 343/2003 rendelet alapvető jogokkal összhangban álló alkalmazására vonatkozó kötelezettségéből fakad.(16) Az előbbi kötelezettség másrészt abból a körülményből fakad, hogy a menedékkérők olyan tagállamnak történő átadása, amelyben a menedékkérők számára az Alapjogi Charta 1., 4. vagy 18. cikkében biztosított alapvető jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn, főszabály szerint egyúttal ezen alapvető jogoknak az átadó tagállam általi megsértését jelenti.(17) Azáltal, hogy a tagállamok a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogukat gyakorolják, az Alapjogi Charta megsértésének e veszélyét teljes mértékben elhárítják.
66. Ezzel szemben a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezései olyan megsértésének a fogadó tagállamban fennálló súlyos veszélye, amely nem minősül az Alapjogi Chartában az átadandó menedékkérők számára biztosított jogok megsértésének, nem elegendő annak megalapozásához, hogy az átadó tagállamot a független felelősségvállalási jog gyakorlására irányuló kötelezettség terheli.
67. Ezzel összefüggésben elsősorban azt kell kiemelni, hogy a 343/2003 rendelet alapvető jogokkal összhangban álló értelmezése nem követelheti meg a 3. cikk (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlását, ha az elsődlegesen felelős tagállam megsérti ugyan a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezéseit, de nem sérti meg az Alapjogi Chartában a menedékkérők számára biztosított alapvető jogokat. Ezenfelül a menedékkérő olyan tagállamnak történő átadását, amelyben nem áll fenn az Alapjogi Chartában a menedékkérők számára biztosított alapvető jogok megsértésének veszélye, főszabály szerint az alapvető jogokkal összhangban állóként kell értékelni.
68. Csak nehezen lenne továbbá összeegyeztethető a 343/2003 rendelet céljaival, ha a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet tiszteletben tartásának elmulasztása minden esetben elegendő lenne ahhoz, hogy meghiúsuljon a menedékkérő átadása a 343/2003 rendelet III. fejezete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése szerint elsődlegesen felelős tagállamnak.(18) A 343/2003 rendelet célja ugyanis a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására irányuló, világos és alkalmazható módszer kialakítása, amely ezen felül e tagállam gyors meghatározását is lehetővé teszi.(19) E célkitűzés megvalósítása érdekében a 343/2003 rendelet olyan szabályozást tartalmaz, amely szerint az Unióban benyújtott valamennyi menedékjog iránti kérelemért csak egyetlen tagállam felelős, amelynek meghatározására objektív szempontok alapján kerül sor. Ezen objektív szempontok körébe tartozik többek között a menedékkérő vagy valamely családtagja és a tagállamok egyike között fennálló menedékjogi vagy idegenrendészeti kapcsolat.(20) Az Unió területére történő jogellenes beutazás esetén a 343/2003 rendelet 10. cikke értelmében az első beutazás szerinti tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért.(21)
69. Ha az, hogy az elsődlegesen felelős tagállam nem tartja tiszteletben a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelveket vagy a 343/2003 rendeletet, minden esetben azzal járna, hogy a menedékjog iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam köteles lenne a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolni, akkor a felelős tagállam meghatározása tekintetében a rendelet III. fejezetében rögzített objektív szempontok mellett egy új, széles körű kizáró feltétel jönne létre, amely szerint a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet előírásainak az egyes tagállamok általi jelentéktelen mértékű megsértése is azt eredményezhetné, hogy e tagállamok mentesülnének a 343/2003 rendeletben megállapított felelősségeik és az azokhoz kapcsolódó feladatok alól. Ez nem csupán a 343/2003 rendeletben kialakított felelősségi rendszer teljes kiüresedésével járhat, hanem az e rendszer által szolgált, az Unióban benyújtott menedékjog iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős tagállam gyors meghatározására irányuló célt is veszélybe sodorhatja.
70. E megállapítások arra engednek következtetni, hogy a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet rendelkezéseinek az elsődlegesen felelős tagállamban elkövetett megsértése csak akkor válthatja ki a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlására vonatkozó kötelezettséget, ha e másodlagos jogi jogsértés egyúttal az Alapjogi Chartában a menedékkérő számára biztosított jogok megsértését is jelenti.
71. A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a tagállam köteles a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolni, ha megállapítást nyer, hogy a menedékkérőt a 343/2003 rendeletnek a III. fejezete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése szerint elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadás esetén az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye fenyegeti. Ezzel szemben a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezései olyan megsértésének az elsődlegesen felelős tagállamban fennálló súlyos veszélye, amely nem minősül az Alapjogi Chartában az átadandó menedékkérők számára biztosított jogok megsértésének, nem elegendő a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlása tekintetében fennálló kötelezettség megalapozásához.
C – Az átadó tagállam a menedékkérőnek a 343/2003 rendelet alapján történő átadását megelőzően köteles megvizsgálni, hogy a fogadó tagállamban biztosítva vannak‑e az Alapjogi Charta alapján a menedékkérőt megillető jogok
72. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az a tagállam, amelyben a menedékkérő olyan menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, amelynek megvizsgálásáért a 343/2003 rendeletnek a III. fejezete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése szerint elsődlegesen valamely másik tagállam felelős, a menedékkérő elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadása előtt köteles‑e megvizsgálni, hogy e tagállamban biztosítottak‑e az Alapjogi Charta alapján a menedékkérőt megillető jogok, és hogy e tagállam megfelel‑e a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek, valamint a 343/2003 rendelet előírásainak.
73. Az általam az előzőekben kifejtettekből egyrészt az következik, hogy a menedékkérők olyan tagállamnak történő átadása, amelyben az Alapjogi Chartában a menedékkérő számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye áll fenn, nem egyeztethető össze az Alapjogi Chartával, és így a menedékjog iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam ilyen esetben köteles a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogot gyakorolni. Másrészt arra a következtetésre jutottam, hogy a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezéseinek a fogadó tagállamban elkövetett megsértése, illetve a jogsértés ott fennálló súlyos veszélye folytán az átadó tagállam csak akkor válhat kötelessé a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlására, ha a másodlagos jog említett megsértése egyúttal az Alapjogi Chartában a menedékkérő számára biztosított jogok megsértését is jelenti.
74. E megállapításokból közvetlenül következik, hogy az átadó tagállamnak a menedékkérő átadása előtt meg kell vizsgálnia, hogy a menedékkérőt nem fenyegeti‑e az elsődlegesen felelős tagállamban az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye. Csak így biztosítható ugyanis, hogy az átadó tagállam a 343/2003 rendeletet az alapvető jogokkal összhangban alkalmazza. Az annak vizsgálatára vonatkozó, ettől külön értékelendő kötelezettség fennállását azonban, hogy a fogadó tagállam megfelel‑e a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek, valamint a 343/2003 rendelet egyes rendelkezéseinek, el kell vetni.
75. Az annak vizsgálatára vonatkozó tagállami kötelezettség, hogy a menedékkérők valamely másik tagállamnak történő átadása összhangban áll‑e az alapvető jogokkal, mindazonáltal nem jelenti azt, hogy az átadó tagállamnak minden egyes menedékkérő átadása előtt tevékenyen meg kell győződnie arról, hogy az Alapjogi Charta alapján a menedékkérőket megillető jogokat a fogadó tagállamban ténylegesen is biztosítják. Annak vizsgálata szempontjából ugyanis, hogy a menedékkérőt az elsődlegesen felelős tagállamban fenyegeti‑e az alapvető jogok megsértésének veszélye, a tagállamok abból a megdönthető vélelemből indulhatnak ki, hogy az elsődlegesen felelős tagállamban tiszteletben tartják a menedékkérők alapvető jogait.
76. Az ilyen megdönthető vélelem uniós jogi jogszerűségét elsősorban az támasztja alá, hogy a menedékkérőkkel kapcsolatos bánásmódnak és kérelmeik megvizsgálásának a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek szerint minden tagállamban lényeges minimumkövetelményeket kell kielégíteniük. Ezenfelül valamennyi tagállamnak tiszteletben kell tartania az Alapjogi Chartát(22), valamint – részes államokként – az EJEE‑t és a genfi menekültügyi egyezményt, és így a menedékkérők számára azokban biztosított alapvető és emberi jogokat is. Az ezáltal – jogi szempontból – biztosított magas szintű védelemre tekintettel tehát kézenfekvő a menedékkérők 343/2003 rendelet szerinti átadása körében abból a megdönthető vélelemből kiindulni, hogy e menedékkérőkkel szemben a menedékjog iránti kérelmeikért felelős tagállamban az emberi és alapvető jogokkal összhangban álló bánásmódot fognak tanúsítani.(23) A 343/2003 rendelet preambuluma ebben az értelemben kifejezetten hangsúlyozza, hogy a tagállamok, amelyek mind tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét, harmadik országok állampolgárai vonatkozásában biztonságos országoknak tekintendők.(24)
77. Ha a tagállamok egy ilyen megdönthető vélelem alkalmazása mellett döntenek, tiszteletben kell tartaniuk a hatékony érvényesülés elvét, amely szerint az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlása nem tehető gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé.(25) Amennyiben tehát a tagállamok egy megdönthető vélelem bevezetése mellett döntenek, úgy a menedékkérők számára eljárásjogi lehetőséget kell biztosítani e vélelem tényleges megdöntésére. Az ehhez rendelkezésre álló bizonyítékok konkrét formája, valamint a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályok és elvek megállapítása a tagállamok eljárási autonómiájának elvével(26) összhangban az egyes tagállamok nemzeti jogrendjének feladata, minek körében az Alapjogi Chartában biztosított jogok gyakorlása nem tehető gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé.
78. A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre úgy kell válaszolni, hogy annak a tagállamnak, amely a 343/2003 rendeletet alkalmazva egy menedékkérőt a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért elsődlegesen felelős tagállamnak kíván átadni, meg kell vizsgálnia, hogy a menedékkérőt ebben az elsődlegesen felelős tagállamban nem fenyegeti‑e az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye. Az átadó tagállamot nem terheli az annak vizsgálatára vonatkozó, ettől külön értékelendő kötelezettség, hogy a fogadó tagállam megfelel‑e a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezéseinek. Annak vizsgálata szempontjából, hogy a menedékkérőt az elsődlegesen felelős tagállamban fenyegeti‑e az alapvető jogok megsértésének veszélye, a tagállamok abból a megdönthető vélelemből indulhatnak ki, hogy az elsődlegesen felelős tagállamban tiszteletben tartják a menedékkérők alapvető jogait.
VII – Végkövetkeztetések
79. A fenti megállapításokra figyelemmel azt indítványozom, hogy a Bíróság az alábbi értelemben válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:
1) A tagállam köteles az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jogát gyakorolni, ha megállapítást nyer, hogy a menedékkérőt a 343/2003 rendelet III. fejezete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 3. cikke (1) bekezdése szerint elsődlegesen felelős tagállamnak történő átadás esetén az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye fenyegeti. Ezzel szemben a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i 2003/9/EK tanácsi irányelv, a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv vagy a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezései olyan megsértésének az elsődlegesen felelős tagállamban fennálló súlyos veszélye, amely nem minősül az Alapjogi Chartában az átadandó menedékkérők számára biztosított jogok megsértésének, nem elegendő a 343/2003 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti független felelősségvállalási jog gyakorlása tekintetében fennálló kötelezettség megalapozásához.
2) Annak a tagállamnak, amely a 343/2003 rendeletet alkalmazva egy menedékkérőt a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért elsődlegesen felelős tagállamnak kíván átadni, meg kell vizsgálnia, hogy a menedékkérőt ebben az elsődlegesen felelős tagállamban nem fenyegeti‑e az Alapjogi Chartában számára biztosított jogok megsértésének súlyos veszélye. Az átadó tagállamot nem terheli az annak vizsgálatára vonatkozó, ettől külön értékelendő kötelezettség, hogy a fogadó tagállam megfelel‑e a 2003/9, a 2004/83 és a 2005/85 irányelvek vagy a 343/2003 rendelet egyes rendelkezéseinek. Annak vizsgálata szempontjából, hogy a menedékkérőt az elsődlegesen felelős tagállamban fenyegeti‑e az alapvető jogok megsértésének veszélye, a tagállamok abból a megdönthető vélelemből indulhatnak ki, hogy az elsődlegesen felelős tagállamban tiszteletben tartják a menedékkérők alapvető jogait.