Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2024. április 17.(*)
„Nemesített növényfajták – A Melrose burgonyafajtára vonatkozó közösségi növényfajta‑oltalom megadása – Az éves díj határidőn belüli megfizetésének elmulasztása – Az oltalom visszavonása – In integrum restitutio iránti kérelem – A CPVO határozatainak és közleményeinek kézbesítésére vonatkozó feltételek”
A T‑2/23. sz. ügyben,
a Romagnoli Fratelli SpA (székhelye: Bologna [Olaszország], képviselik: E. Truffo és A. Iurato ügyvédek)
felperes
a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) (képviselik: M. García‑Moncó Fuente és Á. Martínez López, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: F. Schalin elnök, I. Nõmm (előadó) és G. Steinfatt bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Romagnoli Fratelli SpA a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) 2022. november 7‑i határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.
A jogvita előzményei
2 2009. december 10‑én a felperes, a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) alapján közösségi növényfajta‑oltalmi bejelentést nyújtott be a CPVO‑hoz. A bejelentést 2009/2240. számon vették nyilvántartásba.
3 A növényfajta, amelyre vonatkozóan az oltalmat kérték, a Solanum tuberosum L. növényfajba tartozó Melrose burgonyafajta volt.
4 A CPVO 2012. február 20‑i határozatával a szóban forgó növényfajtára megadta a közösségi oltalmat.
5 2021. október 27‑én a CPVO a „MyPVR” elnevezésű személyes felületén a szóban forgó közösségi növényfajta‑oltalom éves díjának megfizetésére vonatkozó terhelési értesítést bocsátott ki és küldött meg a felperes részére.
6 Mivel a terhelési értesítést az előírt határidőn belül nem fizették meg, a 2100/94 rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően a MyPVR személyes felületén keresztül 2022. január 10‑én hivatalos felszólítást küldtek a felperesnek. A felszólítás keretében a CPVO felhívta a felperest, hogy egy hónapon belül fizesse meg az éves díj címén fizetendő összeget annak érdekében, hogy elkerülje a szóban forgó közösségi növényfajta‑oltalmi jognak az említett rendelet 21. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti törlését.
7 2022. február 16‑án, mivel az éves díjra vonatkozó dokumentumokat a felperes nem töltötte le a MyPVR személyes felületéről, a CPVO elektronikus levélben újabb felszólítást küldött a felperesnek, a fizetési határidőt viszont nem hosszabbította meg.
8 2022. március 21‑én, mivel az éves díjat az előírt határidőn belül nem fizették meg, a CPVO törölte a szóban forgó közösségi növényfajta‑oltalmat. A törlésről szóló határozatot a felperessel 2022. március 22‑én közölték.
9 2022. május 6‑án a felperes a 2100/94 rendelet 80. cikke alapján in integrum restitutio iránti kérelmet nyújtott be a fent említett éves díj megfizetésének határidejét illetően.
10 2022. május 6‑án a felperes megfizette az addig ki nem fizetett éves díjat.
11 A megtámadott határozattal a CPVO nem adott helyt a felperes in integrum restitutio iránti kérelmének. Az említett kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy egyrészt az nem felel meg a 2100/94 rendelet 80. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknek, másrészt a felperes nem bizonyította, hogy előre nem látható körülményekkel szembesült, és kellő gondossággal járt el annak érdekében, hogy az említett rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesüljenek.
A felek kérelmei
12 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– a CPVO‑t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
13 A CPVO lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Az elfogadhatóságról
14 A CPVO azt kéri, hogy a Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében utasítsa el, mivel sem a 2100/94 rendelet, sem a CPVO előtti eljárások tekintetében a 2100/94/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2009. szeptember 17‑i 874/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 251., 3. o.) nem biztosít jogalapot a jelen kereset számára. Ezenkívül, figyelemmel arra, hogy e rendeletek nem biztosítanak jogalapot, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének alkalmazhatóságát is vitatja.
15 A felperes vitatja a CPVO érveit.
16 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
17 Az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet.
18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megsemmisítés iránti keresettel megtámadható az Európai Unió intézményei, szervei vagy szervezetei által hozott valamennyi rendelkezés vagy intézkedés, függetlenül annak formájától, amely olyan joghatások kiváltására irányul, amely valamely természetes vagy jogi személy érdekeit érintheti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd: 2019. január 31‑i International Management Group kontra Bizottság ítélet, C‑183/17 P és C‑184/17 P, EU:C:2019:78, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy először is a felperes a megtámadott határozat címzettje, másodszor pedig az említett határozatban a CPVO egyértelműen kifejtette a szóban forgó in integrum restitutio iránti kérelemre vonatkozó végleges álláspontját, és ezáltal olyan kötelező joghatásokat váltott ki, amelyek érinthetik a felperes érdekeit.
20 Mindazonáltal a CPVO azt állítja, hogy az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése jogszerűvé teszi, hogy az in integrum restitutio iránti kérelmekről a CPVO fellebbezési tanácsához vagy a Törvényszékhez benyújtott fellebbezés lehetősége nélkül dönthet, mivel ilyen fellebbezésről sem a 2100/94 rendelet, sem a 874/2009 rendelet nem rendelkezik, amelyek az említett cikk ötödik bekezdése értelmében vett „külön feltételeknek” minősülnek. Ennélfogva rámutat, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján nem képezheti kereset tárgyát a Törvényszék előtt.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 2. cikkből az következik, hogy az Unió többek között az egyenlőség és a jogállamiság értékein alapul. Márpedig az uniós jogi rendelkezések tiszteletben tartásának biztosítására irányuló bírói felülvizsgálat fennállása már önmagában a jogállamiság létének velejárója (lásd: 2020. június 25‑i Satcen kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkben rögzített értékét konkretizáló EUSZ 19. cikk a nemzeti bíróságokra és az Európai Unió Bíróságára ruházza azt a feladatot, hogy biztosítsák az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyok számára e jogból eredő hatékony bírói jogvédelmet, és kizárólag a Bíróság hatáskörébe tartozik az említett jog végérvényes értelmezése (lásd: 2020. június 25‑i Satcen kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Ezenkívül, az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének első mondata értelmében a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel első fokon az EUMSZ 263., EUMSZ 265., EUMSZ 268., EUMSZ 270. és EUMSZ 272. cikkben említett keresetek elbírálására, kivéve azokat, amelyeket a 257. cikk alapján létrehozott különös hatáskörű törvényszékek hatáskörébe utaltak, illetve amelyek az Európai Unió Bíróságának alapokmánya értelmében a Bíróság hatáskörében maradnak.
24 Az uniós bírósági rendszer a jogorvoslatok és eljárások olyan teljes egységéből áll, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós intézmények, szervek és hivatalok jogi aktusai jogszerűségének vizsgálatát (lásd: 2020. június 25‑i Satcen kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Következésképpen, noha az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésében említett „külön feltételek” kétségkívül lehetővé teszik, hogy az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala a bírósági keresetet megelőző olyan belső feltételeket és részletes szabályokat állapítson meg, amelyek többek között a saját hatáskörben végzett felülvizsgálati mechanizmusok működését, illetve a békés vitarendezés lefolytatását szabályozzák, e feltételek és részletes szabályok nem értelmezhetők úgy, hogy azok lehetővé teszik, hogy az Unió valamely intézménye az uniós jog értelmezésével vagy alkalmazásával járó jogvitákat kivonjon az uniós bíróság hatásköréből (lásd: 2020. június 25‑i Satcen kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Egyébiránt a 2100/94 rendelet 81. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az említett rendeletben vagy az e rendelet alapján hozott rendelkezésekben foglalt eljárási szabályzat hiányában a CPVO a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveket alkalmazza.
27 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése – amely előírja az uniós intézmények, szervek és hivatalok jogi aktusaival szembeni keresetindítás lehetőségét – éppen a 2100/94 rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében foglalt, „a tagállamokban általánosan elfogadott [ilyen] eljárásjogi alapelvet” fejez ki. Ennélfogva, noha a 2100/94 rendelet nem rendelkezik kifejezetten a CPVO fellebbezési tanácsához, sem közvetlenül a Törvényszékhez benyújtott jogorvoslati lehetőségekről a CPVO által a 2100/94 rendelet 80. cikke alapján benyújtott, in integrum restitutio iránti kérelem nyomán hozott határozatok tekintetében, az említett rendelet 81. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében mégis létezik jogorvoslati lehetőség.
28 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az, hogy a CPVO kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a 2100/94 rendelet, és különösen az említett rendelet 80. cikkének értelmezésére és alkalmazására, ellentétes a fenti 21–25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal (lásd: 2020. június 25‑i Satcen kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 64. pont).
29 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a CPVO elfogadhatatlansági kifogását.
Az ügy érdeméről
30 A kereset lényegében két jogalapon alapul, az első a 2100/94 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének, a második pedig a 874/2009 rendelet 65. cikkének megsértésén.
Az első ízben a Törvényszék előtt hivatkozott bizonyítékok elfogadhatóságáról
31 Meg kell állapítani, hogy a CPVO aktájából az tűnik ki, hogy a keresetlevélhez csatolt 1., 8–12., 14–16. és 23–25. sz. mellékletet a felperes nem nyújtotta be a CPVO előtti közigazgatási eljárás során.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi aktus jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek az aktus meghozatalakor az intézmény rendelkezésére álltak. Így tehát senki sem hivatkozhat az uniós bíróság előtt a közigazgatási eljárás során elő nem terjesztett ténybeli elemekre (lásd: 2023. március 8‑i Novasol kontra ECHA ítélet, T‑70/22, nem tették közzé, EU:T:2023:106, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Következésképpen, mivel a fenti 31. pontban említett mellékletekre első alkalommal a Törvényszék előtt hivatkoztak, azokat a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata céljából nem lehet figyelembe venni, ennélfogva azokat figyelmen kívül kell hagyni.
A 2100/94 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalapról
34 Az első jogalap keretében a felperes lényegében két kifogást hoz fel, amelyek közül az első a Covid19‑világjárvány által okozott vis maiorra vagy előre nem látható körülményekre vonatkozik, amelyekkel igazolható a CPVO által meghatározott éves díj megfizetésére vonatkozó határidő be nem tartása, a második pedig az általa benyújtott bizonyítékok CPVO általi téves értelmezésére vonatkozik.
35 A CPVO vitatja a felperes érveit.
36 A 2100/94 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha az adott körülmények között elvárható, kellő gondosság ellenére a közösségi növényfajta‑oltalmi jog bejelentője, jogosultja vagy a CPVO előtt folyó eljárásban részt vevő egyéb fél nem tudja betartani a CPVO által meghatározott határidőt, akkor kérelmére jogaiban az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio) engedélyezhető, amennyiben a határidő elmulasztása e rendelet erejénél fogva közvetlenül valamely jogának vagy jogorvoslati eszközének elvesztését eredményezte.
37 A 2100/94 rendelet 80. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az eredeti állapot visszaállításának két feltétele van: az első feltétel szerint a szóban forgó személynek a körülményekre tekintettel szükséges gondossággal kellett eljárnia, a második szerint pedig az említett személy mulasztásának jogvesztéséhez, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztéséhez kellett vezetnie (lásd 2011. szeptember 15‑i Prinz Sobieski zu Schwarzenberg kontra OHIM – British‑American Tobacco Polska [Romuald Prinz Sobieski zu Schwarzenberg] ítélet, T‑271/09, nem tették közzé, EU:T:2011:478, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A határidők tiszteletben tartása továbbá közrendi jellegű, és az eredeti állapot visszaállítása sértheti a jogbiztonságot. Következésképpen az eredeti állapot visszaállítása alkalmazásának feltételeit szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2022. december 9‑i AMO Development kontra EUIPO [Orvosi műszerek] végzés, T‑311/22, nem tették közzé, EU:T:2022:822, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A jelen ügyben az első jogalap keretében a felperes lényegében a CPVO‑nak a fenti 37. pontban említett első feltételre vonatkozó értékelését vitatja, amennyiben a CPVO azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy egyrészt előre nem látható körülményekkel szembesült, másrészt hogy e körülmények között kellő gondossággal járt el.
40 Először is a felperes arra hivatkozik, hogy ilyen előre nem látható körülményeket bizonyítottak egyrészt a Covid19‑világjárvány váratlan felmerülése miatt, amely a CPVO‑val folytatott levelezésért felelős egyetlen alkalmazottjának távollétét vonta maga után, másrészt pedig a felperest ért kibertámadás miatt.
41 A felperest ért állítólagos kibertámadást illetően meg kell állapítani, hogy a CPVO‑hoz sem ezt az érvet, sem az azt alátámasztó bizonyítékokat nem nyújtották be az in integrum restitutio iránti kérelem előterjesztésének időpontjában. Ennélfogva a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében ezt az érvet el kell utasítani.
42 Ami a Covid19‑világjárványból eredő előre nem látható körülményeket illeti, amelyek a CPVO‑val folytatott levelezésért felelős egyetlen alkalmazottjának távollétét okozták, a felperes egyetlen bizonyítékot nyújtott be, nevezetesen a Confcommercio Ascom Bologna 2022. június 7‑i igazolását, amely szerint a 2021 októbere és 2022 áprilisa közötti időszakban a felperes irodai személyzete a Covid19‑járvánnyal összefüggő betegség miatt 600 órát hiányzott. Ezenkívül a CPVO‑nak címzett 2022. június 7‑i levelében a felperes pontosította, hogy az említett alkalmazott a Covid19‑járvány miatt kétszer hiányzott az előző öt hónap során.
43 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Confcommercio Ascom Bologna 2022. június 7‑i igazolása, amelyben a felperes valamennyi alkalmazottja által elmulasztott összes munkaóra van feltüntetve, nem jelöli meg sem azon órák vagy napok számát, sem azt az időszakot, amikor a CPVO‑val folytatott levelezésért felelős egyetlen alkalmazott hiányzott, és ezért nem volt képes ellátni a CPVO‑val folytatott levelezéssel kapcsolatban rábízott feladatokat. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az említett alkalmazott hiányzott, és így a Covid19‑világjárvány miatt olyan különleges körülményekkel szembesült, amelyek megakadályozták abban, hogy betartsa az éves díj befizetési határidejét.
44 Másodszor a felperes azzal érvel, hogy közepes méretű vállalkozásként nem rendelkezett pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy kiegészítő személyzetet vegyen fel a betegszabadságon lévő személyi állomány helyettesítésére.
45 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes az in integrum restitutio iránti kérelmében a Confcommercio Ascom Bologna fenti 42. pontban említett 2022. június 7‑i igazolásán kívül nem terjesztett elő más bizonyítékot. Következésképpen erre vonatkozó bizonyítékok hiányában önmagában véve a kiegészítő személyzet felvételéhez szükséges pénzügyi eszközök elégtelenségére vonatkozó megállapítás nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felperes előre nem látható körülményekkel szembesült, és hogy e körülmények között kellő gondossággal járt el a CPVO által az éves díj megfizetésére vonatkozóan meghatározott határidő betartása érdekében.
46 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a felperes nem fejtette ki annak indokait, hogy miért nem alkalmaztak más lehetséges megoldásokat a CPVO‑val való levelezésért felelős alkalmazott hiányzását illetően. Például, még ha ezen alkalmazott hiányzása bizonyítást nyert is volna – ami a jelen ügyben nem történt meg –, a felperes nem magyarázta meg és nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy mi akadályozta őt öt hónapig abban, hogy átadja a személyzet másik tagjának az említett alkalmazott feladatait és azokat az azonosítókat, amelyekkel be tudott lépni a MyPVR személyes felületére.
47 2022. február 16‑án a CPVO továbbá még egy elektronikus levelet küldött a felperesnek, amelyben felhívta, hogy lépjen be a MyPVR személyes felületére, és jelezte, hogy készséggel rendelkezésre bocsátja a MyPVR‑hez való hozzáféréssel kapcsolatos további információkat. Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a felperesnek nehézségei voltak a MyPVR‑hez való hozzáférést illetően, meg kell állapítani, hogy nem reagált erre az e‑mailre, és nem is kért segítséget ezzel kapcsolatban. A felperesnek tehát nem sikerült bizonyítania, hogy a 2100/94 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése értelmében kellő gondossággal járt el.
48 Következésképpen a CPVO, miután figyelembe vette az in integrum restitutio iránti kérelem benyújtásakor elé terjesztett ténybeli elemeket, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította, hogy különleges körülmények merültek fel, sem pedig azt, hogy e körülményekre tekintettel kellő gondossággal járt volna el.
49 A fentiekre tekintettel az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A 874/2009 rendelet 65. cikkének megsértésére alapított, második jogalapról
50 A második jogalap keretében a felperes először is azt állítja, hogy nem kapta meg a be nem fizetett éves díjra vonatkozóan a CPVO által 2022. január 10‑én küldött felszólítást, és azt rója fel a CPVO‑nak, hogy megsértette a 874/2009 rendelet 65. cikkét, mivel nem bizonyította a felszólítás tényleges közlését és kézhezvételét. Másodszor általános jelleggel vitatja azt a tényt, hogy a MyPVR személyes felülete a 2100/94 rendelet és a 874/2009 rendelet értelmében a dokumentumok, illetve határozatok hivatalos kézbesítési módjának minősül, következésképpen megkérdőjelezi a CPVO‑tól érkező és a CPVO felé irányuló kommunikációt biztosító elektronikus rendszerek használatára vonatkozóan a CPVO elnökének 2016. december 20‑i határozatában meghatározott általános feltételek (a továbbiakban: a MyPVR‑re vonatkozó általános feltételek) alkalmazhatóságát.
51 A CPVO vitatja a felperes érveit.
52 Először is meg kell vizsgálni, hogy a MyPVR személyes felülete a 2100/94 rendelet és a 874/2009 rendelet értelmében a dokumentumok, illetve határozatok hivatalos kézbesítési módjának minősül‑e. A jelen ügyben, mivel a 2021. október 27‑i terhelési értesítést és a 2022. január 10‑i felszólítást a MyPVR személyes felületén keresztül közölték, meg kell vizsgálni, hogy a MyPVR személyes felülete érvényes hivatalos értesítési módja‑e ennek a két dokumentumnak.
53 A 2100/94 rendelet 79. cikke értelmében a CPVO saját hatáskörében gondoskodik mindazon határozatainak és felhívásainak, valamint értesítéseinek és közleményeinek a kézbesítéséről, amelyeknek a kézbesítésével valamilyen határidő veszi kezdetét, vagy amelyek kézbesítése az említett rendelet rendelkezései, az e rendelet alapján elfogadott rendelkezések vagy a CPVO elnökének utasítása alapján történik. A kézbesítés a tagállamok illetékes fajtahivatalai útján is történhet.
54 Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben, mivel mind a 2021. október 27‑i terhelési értesítés, mind a 2022. január 10‑i felszólítás olyan határidőt állapított meg, amelyet a felperesnek be kell tartania, azokat a 2100/94 rendelet 79. cikke értelmében olyan „értesítés[nek vagy] közlemény[nek]” kell tekinteni, amelynek „a kézbesítésével valamilyen határidő veszi kezdetét”.
55 A 874/2009 rendelet 64. cikkének (4) bekezdése értelmében a 2100/94 rendelet 79. cikke szerint kézbesítendő intézkedéseket tartalmazó dokumentumok vagy másolataik kézbesítése a CPVO elnöke által meghatározandó elektronikus úton vagy postai úton, tértivevényes ajánlott levélben történik.
56 A 874/2009 rendelet 64. cikke (4) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy egyrészt a CPVO‑nak a 2100/94 rendelet 79. cikke értelmében vett határidőt megindító közleményei és értesítései elektronikus úton is kézbesíthetők, másrészt pedig az elektronikus úton történő kézbesítés részletes szabályait a CPVO elnöke határozza meg.
57 A 874/2009 rendelet 64. cikkének (4) bekezdésével összhangban a CPVO elnöke 2016. december 20‑án határozatot fogadott el a CPVO‑tól érkező és a CPVO felé irányuló elektronikus kommunikációról.
58 A CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 3. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a CPVO a „www.cpvo.europa.eu” internetes oldalán elektronikus kommunikációs platformot bocsát rendelkezésre, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a CPVO által elektronikus úton küldött iratok és értesítések, valamint az aktába, illetve iratokba való betekintés iránti kérelmekre adott válaszok átvételét, megjelenítését, kinyomtatását és lementését. Ez az elektronikus kommunikációs felület („személyes felület”) korlátozott hozzáférésű rendszer, amely a „MyPVR” nevet viseli.
59 A CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 3. cikkének negyedik bekezdése előírja, hogy a MyPVR a fejlesztés befejezését követően felajánlja, hogy a CPVO‑tól származó valamennyi beadványt elektronikus úton kézbesítsék. Ha a felhasználó ezt a lehetőséget választja, a CPVO – amennyiben az műszakilag lehetséges – minden értesítést elektronikus formában, ezen a személyes felületen keresztül fog megküldeni.
60 A CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 4. cikkének első bekezdése értelmében, amint a felhasználó aktiválja azt az opciót, hogy elektronikus úton tartja a kapcsolatot a CPVO‑val, a CPVO minden, elektronikus formában elérhető hivatalos értesítést a MyPVR‑on keresztül továbbít. Az olyan iratokat, amelyek esetében a 2100/94 rendelet 79. cikke hivatalból történő kézbesítést ír elő, a MyPVR‑en keresztül kell kézbesíteni.
61 A CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozatának 6. cikke értelmében a CPVO‑tól érkező és a CPVO felé irányuló, a MyPVR‑en keresztül történő elektronikus kommunikációra vonatkozóan a CPVO honlapján szereplő általános használati feltételek tovább pontosítják a CPVO‑tól érkező és a CPVO felé irányuló elektronikus értesítésekre és/vagy közleményekre vonatkozó elektronikus lépéseket, kapcsolódó feltételeket és technikai szabályokat, valamint a felhasználók által a használattal kapcsolatban vállalt kötelezettségeket.
62 Meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 3. cikkének első és negyedik bekezdéséből, valamint 4. cikkének első bekezdéséből, amelyek a fenti 58–60. pontban szerepelnek, az következik, hogy valamennyi közlemény és értesítés közlésére – beleértve a 2100/94 rendelet 79. cikkének hatálya alá tartozókat is – a MyPVR személyes felületén keresztül is sor kerülhet, feltéve hogy a felhasználó aktiválta azt az opciót, amely lehetővé teszi a CPVO számára, hogy elektronikus úton tartsa a kapcsolatot vele.
63 Ezenkívül a CPVO elnökének a fenti 61. pontban említett 2016. december 20‑i határozatának 6. cikke előírja, hogy a MyPVR általános szerződési feltételei részletesebben meghatározzák az elektronikus értesítésekre és/vagy közleményekre vonatkozó elektronikus lépéseket, kapcsolódó feltételeket és technikai szabályokat. Következésképpen ezen általános feltételek alkalmazhatósága sem kérdőjelezhető meg.
64 Egyébiránt a MyPVR általános szerződési feltételei 3.0 változata 4. pontjának b) alpontja megerősíti, hogy amennyiben a felhasználó az elektronikus kommunikációt választotta, a CPVO a személyes felületen keresztül elektronikus úton érvényes módon értesíti a felhasználót a határozatokról, közleményekről és az egyéb dokumentumokról, kivéve, ha ez technikai okokból nem lehetséges, vagy ha az említett felület egyes funkciói fejlesztés alatt állnak. Ezekben az esetekben az e‑mailben vagy bármely más érvényes kommunikációs eszköz útján történő elektronikus kommunikáció megengedett kézbesítési módként elfogadható.
65 Következésképpen nem lehet helyt adni annak a kifogásnak, amely szerint jogellenes, hogy a MyPVR személyes felülete az egyik hivatalos kézbesítési módnak minősül.
66 Mindazonáltal a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 3. cikkének negyedik bekezdéséből és 4. cikkének első bekezdéséből, valamint a MyPVR általános feltételei 3.0 változata 4. pontjának b) alpontjából az következik, hogy a MyPVR hivatalos kézbesítési módként történő használatának feltétele, hogy a felhasználó aktiválja azt az opciót, amely lehetővé teszi a CPVO számára, hogy elektronikus úton tartsa a kapcsolatot vele.
67 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felek nem vitatják, hogy a felperes a fenti 66. pontban említett rendelkezések értelmében a MyPVR útján történő elektronikus kommunikációra vonatkozó opciót választotta. Ezenkívül a CPVO 2023. szeptember 19‑i válaszbeadványának C.2 mellékletéből kitűnik, hogy 2021. február 12‑én a felperes elfogadta a MyPVR általános szerződési feltételeinek 3.0 változatát, és ezzel megerősítette azt a döntését, hogy az elektronikus úton történő kapcsolattartást választja.
68 A MyPVR általános szerződési feltételei 3.0 változatának 2. pontja szerint a felhasználók kötelezettséget vállalnak arra, hogy a személyes felületet használják többek között a CPVO által küldött értesítések és dokumentumok kézhezvételére. Az e‑mailben történő elektronikus kapcsolattartás csak abban az esetben fogadható el engedélyezett kommunikációs eszközként, ha a platform nem megfelelő. E pont második bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy a személyes felület használatával a felhasználó vállalja, hogy eleget tesz az említett pont első bekezdésében foglalt kötelezettségeknek.
69 Ennélfogva nem kétséges, hogy a felperes a személyes felület használatával és a MyPVR általános szerződési feltételeinek elfogadásával elfogadta, hogy a CPVO közleményeit és értesítéseit a MyPVR személyes felületén keresztül kapja meg.
70 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a MyPVR‑nak mint a felperest érintő hivatalos kézbesítési módnak a jogellenességére vonatkozó kifogást.
71 Másodszor, ami a 874/2009 rendelet 65. cikkének állítólagos megsértését illeti, amennyiben a CPVO nem bizonyította a 2022. január 10‑én küldött felszólítás tényleges közlését és kézhezvételét, pontosítani kell, hogy a CPVO irataiból kitűnik, hogy a felszólítást a MyPVR‑on keresztül küldték meg. Ennélfogva a 874/2009 rendeletnek a postai kézbesítésre vonatkozó 65. cikke a jelen ügyben nem alkalmazható. E tekintetben a 874/2009 rendeletnek az elektronikus úton vagy bármely más műszaki eszközzel történő kézbesítésre vonatkozó 64a. cikkére kell hivatkozni.
72 A 874/2009 rendelet 64a. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elektronikus úton történő kézbesítés esetén a kézbesítendő dokumentum digitális másolatának továbbításával történik. A kézbesítés azon a napon tekintendő megtörténtnek, amikor a címzett megkapta a tájékoztatást. A CPVO elnöke meghatározza az elektronikus úton történő kézbesítés részleteit. Ugyanezen rendelet 64a. cikkének (3) bekezdése szerint a CPVO elnöke meghatározza az egyéb műszaki kommunikációs eszközzel történő kézbesítés részleteit.
73 A fenti 67–69. pontokhoz hasonlóan ismételten emlékeztetni kell arra, hogy a felperes elfogadta, hogy a CPVO közleményeit és értesítéseit a MyPVR‑on keresztül kapja meg. E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 4. cikkének első bekezdése szerint, amint a felhasználó aktiválja azt az opciót, hogy elektronikus úton tartja a kapcsolatot a CPVO‑val, a CPVO minden, elektronikus formában elérhető hivatalos értesítést a MyPVR‑on keresztül kézbesít részére, beleértve az olyan aktusokat tartalmazó dokumentumokat is, amelyek tekintetében a 2100/94 rendelet 79. cikke előírja a kézbesítést. Ennélfogva a MyPVR‑t kell a hivatalos értesítések egyetlen hivatalos közlési módjának tekinteni, ideértve a 2100/94 rendelet 79. cikkében előírt hivatalos értesítéseket is.
74 Következésképpen a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 4. cikkének első bekezdése értelmében a CPVO a MyPVR‑on keresztül először is 2021. október 27‑én az éves díj megfizetésére vonatkozó terhelési értesítést küldött a felperesnek, amelyet 2021. október 28‑án egy automatikus e‑mail követett, másodszor pedig 2022. január 10‑én a szóban forgó felszólítást, amelyben a 2100/94 rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően felhívta a felperest a be nem fizetett díj megfizetésére, majd ezt követően 2022. január 11‑én automatikus e‑mailt küldött.
75 Ami a 2022. január 10‑i felszólítás tényleges kézbesítését illeti, a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 4. cikkének negyedik bekezdése pontosítja, hogy a határozatot vagy bármely más dokumentumot kézbesítettnek kell tekinteni az azt követő hetedik nap elteltével, hogy a felhasználónak e‑mailt küldtek, amelyben figyelmeztették, hogy a CPVO a határozat vagy dokumentum digitális másolatát feltöltötte a személyes felületre. A jelen ügyben ebből az következik, hogy a 2022. január 10‑i felszólítást 2022. január 18‑án – vagyis a felperest a szóban forgó dokumentumnak a MyPVR személyes felületére való feltöltéséről tájékoztató automatikus e‑mail elküldésének időpontját, azaz 2022. január 11‑ét, követő hetedik napon – kézbesítettnek kell tekinteni.
76 Ezenkívül a CPVO elnöke 2016. december 20‑i határozata 4. cikkének ötödik bekezdése értelmében, ha a felhasználónak nem sikerül megnyitnia egy határozatot vagy bármely más dokumentumot, erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a CPVO‑t. Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes nem tájékoztatta a CPVO‑t, hogy problémája lenne a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáféréssel.
77 Következésképpen nem róható fel a CPVO‑nak, hogy nem kézbesítette a 2022. január 10‑i felszólítást. A felperes ellenkező bizonyításának hiányában úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó felszólítást a felperes 2022. január 18‑án kapta meg. Ezt a kifogást ezért szintén el kell utasítani mint megalapozatlant.
78 A fentiekre tekintettel a második jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészét el kell utasítani.
A költségekről
79 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
80 A felperest, mivel pervesztes lett, a CPVO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Romagnoli Fratelli SpA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. április 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások