C‑258/14. sz. ügy

Eugenia Florescu és társai

kontra

Casa Judeţeană de Pensii Sibiu és társai

(a Curtea de Apel Alba Iulia [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 143. cikk – Valamely tagállam fizetési mérlegével kapcsolatos nehézségek – Az Európai Unió által nyújtott pénzügyi támogatás – Az Európai Unió és a kedvezményezett tagállam között létrejött egyetértési megállapodás – Szociálpolitika – Az egyenlő bánásmód elve – Az állami öregségi nyugdíj és a valamely közintézményben folytatott tevékenység után kapott munkabér halmozódását tiltó nemzeti jogszabály – Az alkotmány által előírt megbízatással felruházott személyek és a hivatásos bírák közötti eltérő bánásmód”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. június 13.

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Intézmények által hozott jogi aktusok – Az Európai Közösség és egy uniós pénzügyi támogatásban részesülő tagállam közötti egyetértési megállapodás, amely e tagállam arra vonatkozó kötelezettségvállalásának konkretizálása, hogy tiszteletben tart bizonyos gazdasági célkitűzéseket – Bennfoglaltság

(EUMSZ 143. cikk és EUMSZ 267. cikk; 332/2002 tanácsi rendelet, 3a. cikk)

2.        Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Fizetési mérleg – Valamely tagállam nehézségei – Romániával kötött egyetértési megállapodás, amely e tagállam arra vonatkozó kötelezettségvállalásának konkretizálása, hogy tiszteletben tart bizonyos gazdasági célkitűzéseket – Romániának az öregségi nyugdíj és a munkabér halmozását tiltó rendelkezések elfogadására vonatkozó kötelezettsége – Hiány

(EUMSZ 143. cikk; 332/2002 tanácsi rendelet; 2009/459 tanácsi határozat)

3.        Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Fizetési mérleg – Valamely tagállam nehézségei – Romániával kötött egyetértési megállapodás, amely e tagállam arra vonatkozó kötelezettségvállalásának konkretizálása, hogy tiszteletben tart bizonyos gazdasági célkitűzéseket – Az öregségi nyugdíj és a munkabér halmozását tiltó nemzeti szabályozás bevezetése – A tulajdonjog megsértése – Hiány

(EUSZ 6. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk és 52. cikk, (1) bekezdés; 2009/459 tanácsi határozat)

4.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Hatály – Az öregségi nyugdíj és a közszférában végzett valamely szakmai tevékenységből származó munkabér bizonyos feltételek melletti halmozását tiltó nemzeti szabályozás – A hivatásos bírák és a nemzeti alkotmány által előírt megbízatással felruházott személyek közötti eltérő bánásmód – Kizártság

(2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

1.      Az Európai Közösség és Románia közötti, 2009. június 23‑án Bukarestben és Brüsszelben kötött egyetértési megállapodást valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell tekinteni, amely az Európai Unió Bírósága által értelmezhető.

E megállapodás jogalapja az EUMSZ 143. cikk, amely hatáskört biztosít az Unió számára, hogy kölcsönös támogatást nyújtson azon tagállam számára, amelynek a fizetőeszköze nem az euró, és a fizetési mérlegével kapcsolatos nehézségekkel küzd vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti. A jelen ítélet 31–33. pontjában említett uniós jogi rendelkezéseken alapuló, és a Bizottság által képviselt Unió által megkötött jogi aktusként az egyetértési megállapodás valamely uniós intézmény EUMSZ 267. cikk b) pontja értelmében vett jogi aktusának minősül.

(vö. 31., 35., 36. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

2.      Az Európai Közösség és Románia közötti, 2009. június 23‑án Bukarestben és Brüsszelben kötött egyetértési megállapodást úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti jogszabály elfogadását, amely tiltja a közszférában végzett tevékenység után járó nettó öregségi nyugdíj és a közintézményekben folytatott tevékenység után kapott munkabér halmozódását, ha a nyugdíj összege meghaladja az állami társadalombiztosítási költségvetés megállapításának alapját képező országos bruttó átlagbér szintjét.

E tekintetben az első kérdésre adott válaszban hangsúlyozottak szerint az egyetértési megállapodás az Unió és valamely tagállam között egy gazdasági program kapcsán tett olyan kötelezettségvállalás konkretizálása, amelynek révén az utóbbi a tagállamok fizetési mérlegéhez nyújtott – az EUMSZ 143. cikkben említett és a 332/2002 rendeletben részletezett – középtávú pénzügyi támogatási mechanizmusban részesülhet. A megállapodás a pénzügyi támogatás nyújtásának feltételét képező számos gazdaságpolitikai követelményt tartalmaz, amelyeket a Bizottság és a román hatóságok a 2009/459 határozat rendelkezéseinek megfelelően közösen állapítottak meg. Mindezzel együtt az egyetértési megállapodás, jóllehet kötelező erejű, nem tartalmaz az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály elfogadását előíró konkrét rendelkezést.

(vö. 38., 41., 42. pont, a rendelkező rész 2. pontja)

3.      Az EUSZ 6. cikket és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti jogszabály, amely tiltja a közszférában végzett tevékenység után járó nettó öregségi nyugdíj és a közintézményekben folytatott tevékenység után kapott munkabér halmozódását, ha a nyugdíj összege meghalad egy bizonyos szintet.

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy amint az a 329/2009. sz. törvény 2. cikkének szövegéből kitűnik, e törvény kivételes és ideiglenes jellegű. Ezenfelül nem kérdőjelezi meg magát a nyugdíjhoz való jog elvét, hanem jól meghatározott és körülhatárolt körülmények között korlátozza annak gyakorlását, méghozzá abban az esetben, ha a nyugdíj a közintézményekben folytatott tevékenység után kapott munkabérrel halmozódik, és ha e nyugdíj összege meghalad egy bizonyos szintet. Ami különösen az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabályt illeti, az egyszerre kíván megfelelni a közszektor bérkiadásainak csökkentésével és a nyugdíjrendszer reformjával kapcsolatos célnak, amelyeket a 2009/459 határozat és az egyetértési megállapodás állapít meg annak érdekében, hogy enyhítsék a fizetési mérleggel kapcsolatos és Romániát arra indító nehézségeket, hogy az Unió pénzügyi támogatását kérje és megkapja. Az ilyen célkitűzések közérdekű célkitűzéseknek minősülnek.

Az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály alkalmasságát és szükségességét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a sajátos gazdasági környezetre tekintettel a gazdasági döntések meghozatalakor a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, és a tagállamok a legalkalmasabbak a kitűzött cél megvalósítására szolgáló intézkedések meghatározására.

(vö. 55–57., 60. pont, a rendelkező rész 3. pontja)

4.      A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem alkalmazandó az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti jogszabály értelmezésére, amely szerint az e jogszabályban előírt, a nettó öregségi nyugdíj és a közintézményekben folytatott tevékenység után kapott munkabér halmozódásának arra az esetre vonatkozó tilalma, ha e nyugdíj összege meghaladja az állami társadalombiztosítási költségvetés megállapításának alapját képező országos bruttó átlagbér szintjét, csak a hivatásos bírákra alkalmazandó, a nemzeti alkotmány által előírt megbízatással felruházott személyekre azonban nem.

(vö. 66. pont, a rendelkező rész 4. pontja)