AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)
2005. május 25.(*)
„Verseny – Összefonódások – A spanyol hatóságok állítólagos mulasztásával kapcsolatos panasz – A panasszal kapcsolatos ügy lezárását elrendelő határozat – Elfogadhatatlanság”
A T‑443/03. sz. ügyben,
a Sociedad Operadora de Telecomunicaciones de Castilla y León SA (Retecal) (székhelye: Boecillo [Spanyolország]),
az Euskaltel SA (székhelye: Zamudio-Vizcaya [Spanyolország]),
a Telecable de Asturias SA (székhelye: Oviedo [Spanyolország]),
az R Cable y Telecomunicaciones Galicia SA (székhelye: La Coruña [Spanyolország]),
a Tenaria SA (székhelye: Cordovilla [Spanyolország],)
(képviseli őket: J. Jiménez Laiglesia ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatják:
a Spanyol Királyság (képviseli: L. Fraguas Gadea, meghatalmazotti minőségben),
a Sogecable SA (székhelye: Tres Cantos, Madrid [Spanyolország], képviseli: S. Martínez Lage és H. Brokelmann ügyvédek)
és
a Telefónica SA (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik kezdetben: M. Merola és S. Moreno Sánchez ügyvédek, később: M. Merola ügyvéd)
beavatkozók,
a Vía Digital és Sogecable közötti összefonódás kapcsán (COMP/M.2845 sz. ügy – Sogecable/Canal Satélite Digital/Vía Digital) a Bizottság által 2003. október 21‑én hozott azon határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amelyben a Bizottság lezárta a felperesek azon panaszával kapcsolatos ügyet, mely panasz szerint a spanyol hatóságok állítólag megsértették a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (helyesbített változat: HL 1990. L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.) 9. cikkének (8) bekezdését,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök, F. Dehousse és D. Šváby bírák,
hivatalvezető : H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 A helyesbített (HL 1990. L 257, 13. o.) és az 1997. június 30‑i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o., a továbbiakban: 4068/89 rendelet) a „közösségi léptékű” összefonódások Bizottság általi ellenőrzésének rendszeréről rendelkezik (1. cikk, (2) és (3) bekezdés).
2 A 4064/89 rendelet 9. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára az összefonódás vizsgálatának a tagállamokhoz történő áttételét. E rendelkezés a következőket írja elő:
„(1) A Bizottság a bejelentett összefonódást az érintett vállalkozásoknak és a többi tagállam illetékes hatóságainak haladéktalanul tudomására hozott határozattal az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz teheti át a következő körülmények esetén.
(2) A bejelentés másolatának kézhezvételét követő három héten belül egy tagállam tájékoztathatja a Bizottságot, amely ezután értesíti az érintett vállalkozásokat, hogy:
a) egy összefonódás olyan erőfölény létrehozásával vagy megerősítésével fenyeget, amelynek következményeként a hatékony verseny jelentősen korlátozódna az adott tagállamon belül egy olyan piacon, amely rendelkezik egy elkülönült piac minden jellemzőjével,
vagy
b) egy összefonódás egy tagállamon belül olyan piacon befolyásolja a versenyt, amely rendelkezik egy elkülönült piac minden jellemzőjével, és amely nem képezi a közös piac jelentős részét.
(3) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a termékek vagy szolgáltatások piaca és a (7) bekezdés szerinti földrajzi referenciapiac tekintetében létezik ilyen elkülönült piac, és fennáll az előbbiek veszélye, akkor:
a) vagy maga a Bizottság jár el az ügyben, az érintett piacon a hatékony verseny fenntartása vagy visszaállítása érdekében; vagy
b) az ügyet egészben vagy részben az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz átteszi az adott állam nemzeti versenyjogának alkalmazása céljából.
Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy ilyen elkülönült piac vagy veszély nem áll fenn, akkor erről az érintett tagállamokhoz címzett döntést hoz.
Amennyiben egy tagállam tájékozatja a Bizottságot, hogy egy összefonódás a területén belül egy elkülönült piacon – amely nem képezi a közös piac jelentős részét – befolyásolja a piaci versenyt, akkor a Bizottság az érintett elkülönült piaccal kapcsolatos ügyet egészben vagy részben átteheti, ha úgy ítéli meg, hogy az ügyben egy ilyen elkülönült piac érintett.
[…]
(6) Az érintett tagállam illetékes hatósága az összefonódás kivizsgálásáról szóló jelentés közzétételét vagy a kivizsgálás eredményeinek bejelentését legkésőbb négy hónappal azután köteles megtenni, hogy a Bizottság az ügyet részére átadta.
[…]
(8) Az e cikkben szereplő rendelkezések alkalmazása során az érintett tagállam csak olyan intézkedéseket hozhat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a hatékony verseny megőrzéséhez vagy helyreállításához az érintett piacon.”
A jogvita előzményei
3 2002. július 3‑án a Bizottsághoz a 4064/89 rendelet alapján bejelentés érkezett a Distribuidora de Televisión Digital SA‑nak (a továbbiakban: Vía Digital) a Sogecable és a Telefónica SA által irányított Grupo Admira Media SA között 2002. május 8‑án megkötött megállapodás értelmében a Sogecable SA‑ba történő beolvadásából álló összefonódásról.
4 2002. augusztus 14‑én a Bizottság az összefonódásnak a spanyol hatóságokhoz történő áttételét elrendelő határozatot hozott, mely hatóságok 2002. november 29‑én jóváhagyták az összefonódást, bizonyos feltételekhez kötve annak végrehajtását.
5 A felperesek keresetet nyújtottak be az áttételt elrendelő határozat ellen, amelyet az Elsőfokú Bíróság a T‑346/02. és T‑347/02. sz., Cableuropa és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletével (EBHT 2003., II‑4251. o., a továbbiakban: Cableuropa-ügyben hozott ítélet) elutasított.
6 2003. január 29‑én a Sogecable és a Telefónica új megállapodást kötöttek a Vía Digitalnak a Sogecable‑ba történő beolvadásáról, amely megállapodás ellen a felperesek panaszt nyújtottak be, azt állítva, hogy ez újabb összefonódás, amelyet be kell jelenteni a Bizottságnak. A Bizottság 2003. március 14‑i határozatával elutasította e panaszt.
7 A felperesek ekkor újabb keresetet (T‑180/03. sz. ügy) nyújtottak be ez utóbbi határozat ellen. Ezt követően a felperesek elálltak e keresettől, amelyet az Elsőfokú Bíróság a T‑180/03. sz., Auna Operadores de Telecomunicaciones és társai kontra Bizottság ügyben 2003. december 4‑én hozott végzésével (az EBHT-ban nem tették közzé) törölt.
8 2003. április 22‑i levelükben a felperesek újabb panaszt tettek a Bizottságnál. Arra kérték a Bizottságot, hogy haladéktalanul szólítsa fel a spanyol hatóságokat arra, hogy adják ki az összefonódással kapcsolatos megállapodások végrehajtása részletes tervének másolatát, valamint az EK 10. cikknek és a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének megfelelően haladéktalanul módosítsák az e megállapodások végrehajtására előírt feltételeket a spanyol piacokon a hatékony verseny biztosítása céljából, e kérelmek elutasítása esetén pedig indítson keresetet a Spanyol Királyság ellen az EK 226. cikk alapján.
9 2003. május 8‑i formalevelében a Bizottság értesítette a felpereseket, hogy panaszukat 2003/4504 SG (2003) A/4540. szám alatt nyilvántartásba vette. E levél tartalmazta a tagállamok ellen folytatott kötelezettségszegési eljárást leíró mellékletet.
10 2003. július 11‑én a felperesek újabb levéllel fordultak a Bizottsághoz, hangsúlyozva, hogy panaszukat nem lehet úgy értelmezni, mint a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdéséből eredő kötelezettségek megszegése miatt kizárólag a Spanyol Királyság ellen irányuló panaszt. A felperesek hozzátették, hogy panaszuk a Bizottságot hívta fel eljárásra ez utóbbi cikknek megfelelően. A felperesek emlékeztették a Bizottságot panaszuk gondos és pártatlan kivizsgálásának kötelezettségére is, és adott esetben azon határozatának indokolására, miszerint az ügyben nem tesz intézkedéseket.
11 2003. július 14‑i levelében a Bizottság válaszolt a felperesek 2003. április 22‑i panaszában szereplő három kérelemre. Az első kérelemre adott válaszként a Bizottság tájékoztatta a felpereseket, hogy a spanyol hatóságoktól megkérték az összefonódással kapcsolatos megállapodások végrehajtása részletes tervének másolatát. A második kérelmet illetően a Bizottság kijelentette, hogy sem az EK 10. cikk, sem a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdése nem írja elő számára azt, hogy valamely tagállamot kormányzati döntésének haladéktalan megváltoztatására kötelezzen. A Bizottság kiemelte, hogy a Sogecable és a Vía Digital közötti összefonódást engedélyező határozat négy hónappal korábbi volt, mint a Newscorp/Telepiù (COMP/M.2876) ügyben hozott határozat, és ezért a spanyol hatóságok nehezen tudták volna ugyanazokat a feltételeket előírni, mint a Bizottság által ez utóbbi ügyben elfogadottak. A Bizottság felhívta a figyelmet arra is, hogy e két határozat az egyes piacok egyedi értékelésének eredményeként született. Végül a felperesek harmadik kérelmét illetően a Bizottság kiemelte, hogy nem köteles az EK 226. cikk alapján eljárást indítani, de e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik. A Bizottság úgy fejezte be levelét, hogy az ügyet lezártnak kívánja nyilvánítani, és egy hónapot ad a felpereseknek észrevételeik benyújtására.
12 A felperesek e felhívásra 2003. július 25‑i levelükkel válaszoltak, pontról pontra megválaszolva a Bizottság által felvetett kérdéseket. A felperesek főként a spanyol kormány által meghatározott feltételek következményeit és azon okokat fejtették ki, melyeknél fogva azok nem voltak megfelelőek az érintett piacokon a hatékony verseny biztosítására. A felperesek emlékeztették a Bizottságot panaszuk gondos és pártatlan kivizsgálásának kötelezettségére, és főként azon határozata indokolásának kötelezettségére, miszerint a Bizottság nem indít vizsgálatot a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének esetleges megsértésével kapcsolatban. A felperesek végül felhívták a Bizottságot arra, hogy két hónapon belül tegye meg a megfelelő intézkedéseket.
13 2003. október 21‑i levelében a Bizottság közölte a felperesekkel, hogy a panaszukkal kapcsolatos ügyet lezárta. A Bizottság kiemelte, hogy nem köteles az EK 226. cikk alapján eljárást indítani, de e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely kizárja a magánszemélyek számára a keresetindítás lehetőségét abban az esetben, ha úgy dönt, hogy nem kíván eljárni. Hozzátette, hogy a felperesek számára a legmegfelelőbb megoldás a nemzeti bíróságok előtti keresetindítás lenne.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. december 31‑én benyújtott keresetlevelükben a felperesek a jelen keresetet terjesztették elő.
15 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;
– semmisítse meg a Bizottság 2003. október 21‑i határozatát;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
16 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. március 15‑én benyújtott külön beadványban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikke 1. §‑ának megfelelően elfogadhatatlansági kifogást emelt. A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
17 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. április 1-jén benyújtott külön beadványokban a Spanyol Királyság és a Sogecable kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatatása végett az eljárásba beavatkozhasson. Az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke 2004. június 15‑én, illetve 2004. július 9‑én hozott végzésével helyt adott ezen kérelmüknek. A Spanyol Királyság és a Sogecable egyaránt 2004. október 4‑én nyújtotta be beavatkozási beadványát.
18 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. április 13‑án benyújtott külön beadványában a Telefónica kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson. Az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke 2004. július 27‑én hozott végzésével helyt adott e kérelmének. A Telefónica 2004. november 15‑én nyújtotta be beavatkozási beadványát.
Az elfogadhatóságról
19 Az eljárási szabályzat 114. cikke 1. §‑ának értelmében a fél kérheti, hogy az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. Jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy az ügyiratok alapján elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy a kérelemről a szóbeli szakasz megnyitása nélkül határozzon.
A felek érvei
20 A Bizottság – amelyet a beavatkozók is támogatnak –, azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság már megvizsgálta a jelen eljárás tárgyát képező helyzetet a T‑119/02. sz., Royal Philips Electronics kontra Bizottság ügyben 2003. április 3‑án hozott ítéletében (EBHT 2003., II‑1433. o.), valamint a Cableuropa-ügyben hozott ítéletében. Ebből következően a Bizottság számára a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset az egyetlen olyan jogorvoslati lehetőség, amelyet a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdését megsértő tagállammal szemben érvényesíthet. A felperesek számára rendelkezésre áll a nemzeti bíróságok előtti keresetindítás lehetősége, amellyel éltek is.
21 Márpedig a Bizottság szerint, mely véleményt a beavatkozók is támogatnak, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a magánszemélyek nem támadhatják meg a Bizottság azon döntését, miszerint az nem indít valamely tagállam ellen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet. A Bizottság ugyanis e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik.
22 A Bizottság azt állítja, hogy a felperesek azon érve, miszerint a panaszok kivizsgálásánál általános gondossági kötelezettség terheli, teljesen félreértelmezi az említett ítélkezési gyakorlatot. A Bizottság – amelyet a Telefónica és a Sogecable is támogat – hozzáteszi, hogy a hozzá panaszt benyújtó felek eljárásbeli helyzete alapvetően más az EK 226. cikk alapján indított eljárásokban, mint a Szerződés [81]. és [82]. cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. első tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) szerinti eljárásokban.
23 A Bizottság szerint a felperesek által tett különbségtétel annak állítólagos megtagadása, hogy kivizsgálja, hogy a spanyol kormány megsértette‑e a 4064/89 rendeletet, és aközött, hogy nem indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást a Spanyol Királyság ellen, minden jogi alapot nélkülöz, és teljesen logikátlan. A jog szerint ez nem két különböző, azaz a kivizsgálást megtagadó és a vizsgálat befejezését követő eljárás megindítását megtagadó határozatnak minősül. Mindkét esetben az egyetlen lehetséges határozat a panasszal kapcsolatos ügy lezárása.
24 A felperesek szerint a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogás a keresetlevél „önös érdekből tett torzításán”, valamint a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének sajátos értelmezésén alapul.
25 A felperesek szerint a Bizottság nem csupán panaszuk gondos és pártatlan kivizsgálását mulasztotta el, hanem kifejezetten a Közösség érdekével ellentétesen járt el, amikor lehetővé tette azt, hogy a 4064/89 rendelet 9. cikkében foglalt áttételi mechanizmus a nemzeti piacok feldarabolódásának közvetlen következményével járjon, az e rendeletben foglalt azon kötelezettségének elmulasztásával, hogy garantálja a versenyjogi szabályok következetes alkalmazását.
26 A felperesek szerint a Bizottság az elfogadhatatlansági kifogását az Elsőfokú Bíróságnak a Cableuropa-ügyben hozott ítéletében foglalt obiter dictum‑ra alapozza. Márpedig szerintük ez az ítélet nem a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének alkalmazására vonatkozott, és abból a Bizottság nem vonhatta volna le azt a következtetést, hogy az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a Bizottság számára a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset az egyetlen olyan jogorvoslati lehetőség, amelyet a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdését megsértő tagállammal szemben érvényesíthet. A Bizottság tehát nem állíthatja azt elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztásaként, hogy a felperesek kérelme már ítélt dologra vonatkozik.
27 Ami a Bizottság azon érvelését illeti, miszerint a felperesek által a Tribunal Supremo‑hoz benyújtott kereset jogaik hatékony védelmét tenné lehetővé, a felperesek egyrészt azon ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak, miszerint az EK 230. cikk alapján benyújtott kereset elfogadhatóságának feltételeit semmiképpen nem érinti a nemzeti jogorvoslati lehetőségek megléte vagy hiánya. Másrészt a felperesek arra hivatkoznak, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a nemzeti eljárás keretében sikeresen hivatkozhatnának a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének megsértésére. A nemzeti eljárás ugyanis az összefonódást egészében jóváhagyó közigazgatási aktus érvényessé nyilvánítására korlátozódna, anélkül hogy a spanyol hatóságok által előírt feltételeket egyenként érvényessé vagy semmissé nyilvánítaná.
28 Ami a Bizottságnak a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének a nemzeti hatóságok általi megsértése kivizsgálásának keretében a gondosságra és pártatlanságra vonatkozó kötelezettségét illeti, a felperesek arra hivatkoznak, hogy igaz ugyan, hogy a tagállam hatásköre kizárólagos, miután az ügyet hozzá áttették, ami azzal jár, hogy a tagállam a nemzeti jogát alkalmazza, azonban ezáltal nem mentesül a közösségi jog tiszteletben tartásának kötelezettsége alól. A felperesek szerint ezért e rendeletnek megfelelően a Bizottság feladata e kötelezettség ellenőrzése.
29 A felperesek szerint keresetük elfogadhatatlannak nyilvánítása bírói jogvédelemhez való joguk, valamint a versenyszabályok megsértésére vonatkozó panasz gondos és pártatlan kivizsgálásához való joguk megtagadása lenne.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
30 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a felek között vita van a kereset tárgyát illetően. A Bizottság az EK 226. cikkre hivatkozik, míg a felperesek a 4064/89 rendelet 9. cikke (8) bekezdésének alkalmazására és a versenyszabályok tiszteletben tartására, valamint a panaszok gondos és pártatlan kivizsgálásának kötelezettségére hivatkoznak.
31 A felperesek keresetüket aköré összpontosítják, hogy a Bizottság megtagadta annak kivizsgálását, hogy a spanyol hatóságok teljesítették‑e kötelezettségeiket. A felperesek ezzel kapcsolatban a versenyügyek terén a panaszok gondos és pártatlan kivizsgálásának kötelezettségére hivatkoznak, amely magában foglalja keresetük elfogadhatóságát, amennyiben az a Bizottság e kötelezettségének elmulasztására vonatkozik.
32 A felperesek érvelése e tekintetben elsősorban az Elsőfokú Bíróság T‑54/99. sz., max.mobil kontra Bizottság ügyben 2002. január 30‑án hozott ítéletén (EBHT 2002., II‑313. o.) alapul. Ebben az Elsőfokú Bíróság, az ítélkezési gyakorlat által egyrészt az EK 81. és 82. cikkel kapcsolatban, másrészt az EK 87. és 88. cikkel kapcsolatban elfogadott gondos és pártatlan vizsgálat kötelezettségét kiterjesztve az EK 86. cikkre, elfogadhatónak minősítette a keresetet. A Bíróság ugyanakkor a C‑141/02. P. sz., Bizottság kontra max.mobil ügyben 2005. február 22‑én hozott ítéletében (EBHT 2005., II‑1283. o.) a fellebbezésről döntve hatályon kívül helyezte az Elsőfokú Bíróság ítéletét, és elutasította a max.mobil által a Bizottság határozata ellen benyújtott keresetet.
33 Ebből adódóan a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügy szempontjából teljesen irreleváns.
34 Továbbá a jelen ügy vállalkozások közötti összefonódásra vonatkozik, amelyben a keresetet a nemzeti hatóságokhoz történő áttételt elrendelő határozatot követően indították.
35 A felperesek ezen áttételt elrendelő határozat ellen már keresetet indítottak, amelyet az Elsőfokú Bíróság a Cableuropa-ügyben hozott ítéletében elutasított. Ezen ítélet ellen fellebbezés benyújtására nem került sor. Az ügy nemzeti hatóságokhoz történő áttétele ezért jogerőre emelkedett.
36 Az említett kereset elfogadhatóságára vonatkozó értékelésében az Elsőfokú Bíróság ezen ítélet 56–59. pontjában a következőket mondta ki:
„56 Márpedig a jelen esetben a Bizottság azzal, hogy a szóban forgó összefonódás kivizsgálását áttette a spanyol versenyhatóságokhoz, lezárta a Vía Digital és a Sogecable közötti megállapodás bejelentésével indított, 4064/89 rendelet alkalmazásának eljárását. A 4064/89 rendelet 9. cikke (3) bekezdése első albekezdésének b) pontja értelmében az érintett tagállam illetékes hatóságai az áttételt követően saját nemzeti versenyjogukat alkalmazzák.
57 Ebből következően a jelen kereset tárgyát képező megtámadott határozatnak az a következménye, hogy az összefonódás a spanyol versenyhatóságok kizárólagos vizsgálatának tárgyát képezi, amelyek arról saját nemzeti versenyjoguk alapján döntenek.
58 Meg kell állapítani, hogy ezáltal a megtámadott határozat hatással van a felperesek jogi helyzetére […].
59 A megtámadott határozat ugyanis a nemzeti versenyjog hatálya alá történő áttétellel meghatározva a szóban forgó összefonódás szabályossága értékelésének szempontjait, valamint az alkalmazandó eljárást és esetleges szankciókat, megváltoztatja a felperesek jogi helyzetét, megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy a szóban forgó összefonódás szabályosságát a Bizottság a 4064/89 rendelet szemszögéből megvizsgálja […].”
37 A felperesek keresetének elfogadhatónak nyilvánításához az Elsőfokú Bíróság arra a tényre alapította érvelését, hogy a szóban forgó összefonódás értékelését a nemzeti jogukat alkalmazó nemzeti hatóságokhoz tették át, ezáltal megakadályozva a Bizottságot abban, hogy az az összefonódás szabályosságát a 4064/89 rendelet szemszögéből megvizsgálja.
38 Továbbá, a Cableuropa-ügyben hozott ítélet 198. pontjából egyértelműen kiderül, hogy az összefonódásnak a nemzeti hatóságokhoz való áttételét elrendelő határozatot követően a Bizottság ez utóbbiak ellen csak kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében léphet fel. A magánszemélyek a nemzeti hatóságok által az áttételt követően hozott határozatokat a nemzeti bíróságok előtt támadhatják meg.
39 Ki kell emelni, hogy a felperesek ténylegesen megtámadták a spanyol hatóságok határozatát a spanyol bíróságok előtt. Ezért nem állíthatják azt, hogy bírói jogvédelmük nem biztosított.
40 Az összefonódásnak a nemzeti hatóságokhoz történő áttételét elrendelő határozatot követően e hatóságok feladata nemzeti jogukat a közösségi jognak megfelelően alkalmazni. Helyes a felperesek azon állítása, miszerint az a tény, hogy a tagállam hatásköre kizárólagos, miután az ügy hozzá való áttétele megtörtént, azzal jár, hogy a tagállam a nemzeti jogát alkalmazza, azonban ezáltal nem mentesül a közösségi versenyjog tiszteletben tartásának kötelezettsége alól. Azon állításuk is helyes, miszerint a Bizottság feladata annak ellenőrzése, hogy a nemzeti hatóságok betartják‑e ezen kötelezettséget.
41 Mindenesetre, a Szerződések által létrehozott rendszerben, amennyiben ez utóbbiak nem teljesítik a kötelezettségeiket, az EK 226. cikk azt írja elő, hogy a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Ez azonban nem kötelessége.
42 Indokolt kiemelni, hogy a 4064/89 rendelet nem állapít meg az áttételt elrendelő határozatot követően érvényesülő, olyan különös hatáskör-megosztási szabályokat, amelyek eltérnének a Szerződésekben foglalt rendszertől. A felperesek helyesen állítják, hogy a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdése nem zárja ki kifejezetten a Bizottság hatáskörét a közösségi versenyszabályokban megállapított kötelezettségek tagállamok általi betartásának ellenőrzése terén. Noha ez a cikk az adott tagállamra kötelezettséget ró, sem a Szerződések, sem a másodlagos jog nem rendelkezik a Bizottság által gyakorlandó különös ellenőrzési eljárásról.
43 Ezért a Bizottság kizárólag a Szerződésekben megállapított eljárás útján felügyelheti e kötelezettség betartását az e tagállam hatáskörébe tartozó összefonódás esetén. Az olyan összefonódások tekintetében, amelyek felett a Bizottság a nemzeti hatóságokhoz történő áttételt követően már nem gyakorol közvetlen ellenőrzést, a Bizottság kizárólag az EK 226. cikk alapján járhat el, adott esetben e tagállam ellen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítva.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében (a Bíróság 247/87. sz., Star Fruit kontra Bizottság ügyben 1989. február 14‑én hozott ítélete [EBHT 1989., 291. o.]; C‑87/89. sz., Sonito és társai kontra Bizottság ügyben 1990. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑1981. o.] 6–9. pontja és C‑107/95. P. sz., Bundesverband der Bilanzbuchhalter kontra Bizottság ügyben 1997. február 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑947. o.] 19. pontja; valamint az Elsőfokú Bíróság T‑479/93. és T‑599/93. sz., Bernardi kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. november 29‑én hozott végzésének [EBHT 1994., II‑1115. o.] 27. és 28. pontja; T‑84/94. sz., Bilanzbuchhalter kontra Bizottság ügyben 1995. január 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑101. o.] 23–26. pontja és T‑575/93. sz., Koelman kontra Bizottság ügyben 1996. január 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1. o.] 71. és 72. pontja) a magánszemélyek nem támadhatják meg a Bizottság azon döntését, miszerint az nem indít valamely tagállam ellen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet. A Bizottság nem köteles kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítani, de olyan diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, amely kizárja a magánszemélyek jogát arra, hogy a Bizottságot valamely meghatározott álláspont elfogadására kötelezze, vagy arra, hogy az eljárás megtagadása miatt ellene keresetet indítson.
45 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a felperesek panasza egyértelműen arra irányult, hogy a Bizottság kötelezze a spanyol hatóságokat bizonyos feltételek módosítására, illetve hogy adott esetben a Bizottság indítson kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a felperesek elsősorban arra kérték a Bizottságot, hogy haladéktalanul szólítsa fel a spanyol versenyhatóságokat arra, hogy adják ki a spanyol kormány által annak 2002. november 29‑i határozatában elfogadott, az összefonódással kapcsolatos feltételek végrehajtása részletes tervének másolatát, másodsorban, hogy kötelezzék a spanyol hatóságokat a COMP/M.2845 sz. ügyben elfogadott feltételek haladéktalan módosítására, harmadsorban pedig, hogy e kérelmek elutasítása esetén indítson keresetet a Spanyol Királyság ellen az EK 226. cikk alapján az e tagállamnak a 4064/89 rendelet 9. cikkének (8) bekezdéséből eredő kötelezettségei teljesítésének biztosítása érdekében.
46 Az előbbi érvek összességére tekintettel a megtámadott határozatban a Bizottság helyesen zárta le a felperesek panaszával kapcsolatos ügyet azzal az indokkal, hogy nem volt köteles az EK 226. cikk alapján eljárást indítani, de e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezett.
47 Ezért helyt kell adni a Bizottság kérelmének, és a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
48 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a szerint az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, ezért a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a Bizottság költségeinek viselésére. Mivel a Sogecable és a Telefónica kérte a beavatkozásukkal kapcsolatos költségeknek a felperesek által történő megtérítését, ezért a felpereseket a beavatkozók költségeinek viselésére is kötelezni kell.
49 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdésének alkalmazásában az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ebből következően a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja.
2) A felpereseket kötelezi saját költségeik, valamint a Bizottságnál, a Telefónica SA‑nál és a Sogecable SA‑nál felmerült költségek viselésére.
3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2005. május 25‑én.