T‑409/09. sz. ügy

Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE

kontra

Európai Bizottság

„Szerződésen kívüli felelősség – Szolgáltatásnyújtása irányuló közbeszerzési szerződések – Az ajánlattevő ajánlatának elutasítása – A határozat Törvényszék általi megsemmisítése – Elévülés – A távolságra tekintettel biztosított határidő – Részben elfogadhatatlan, részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

A végzés összefoglalása

1.      Kártérítési kereset – Szerződésen kívüli felelősség – Elévülési idő

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

2.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenes aktus által okozott tényleges és biztos kár – Fogalom – Esély elvesztése – Bennfoglaltság – Feltételek

(EK 288. cikk)

3.      Kártérítési kereset – Szerződésen kívüli felelősség – Elévülési idő – Kezdet

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk)

4.      Az Európai Unió közbeszerzései – Az Unió szerződésen kívüli felelőssége – Elévülési idő – Kezdet

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk)

1.      A távolságra tekintettel biztosított határidő csak az eljárási határidőkre vonatkozik, és nem az elévülési időre, amelynek letelte a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti igény elenyészését vonja maga után, és ami ennélfogva nem hosszabbodik meg semmiféle, távolságra tekintettel biztosított újabb időtartammal. E tekintetben, azok az elévülési szabályok, amelyek az Unió szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos keresetekre vonatkoznak, szigorúan objektív szempontokon alapulnak, különben sérülhetne a jogbiztonság elve, amelyre éppen az elévülési szabályok épülnek.

Így az olyan eljárási határidők, mint a keresetindítási határidők és az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti igény ötéves elévülési ideje jellegüknél fogva eltérőek. Ugyanis a keresetindítási határidők kógensek, és nem tartoznak sem a felek, sem a bíróság rendelkezési körébe, mivel azokat a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása érdekében vezették be. Tehát az uniós bíróságnak akár hivatalból is vizsgálnia kell, hogy a keresetet az előírt határidőkön belül terjesztették‑e elő. A bíróság viszont hivatalból nem hozhat fel a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti igény elévülésére alapított jogalapot.

Egyébként az elévülési időt csak az uniós bírósághoz benyújtott keresetlevél vagy az illetékes intézményhez benyújtott előzetes kérelem szakíthatja meg. Ez utóbbi esetben a megszakadás csak akkor következik be, ha a kérelmet az esettől függően az EK 230. cikkre, illetve az EK 232. cikkre hivatkozással meghatározott határidőkön belül keresetlevél követi.

Mindenesetre nem tesznek különbséget az elévülési idő számítása szempontjából aszerint, hogy ezen elévülési idő megszakadásának oka a keresetindítás vagy az azt megelőző kérelem előterjesztése volt‑e. Márpedig e tekintetben a távolságra tekintettel biztosított határidő alkalmazásának az lenne a következménye, hogy az elévülés eltérő időtartam elteltével következne be attól függően, hogy a károsult azt a megoldást választotta‑e, hogy közvetlenül az uniós bírósághoz, vagy előbb az illetékes intézményhez fordul. Ez az eltérés, amelyről a Bíróság alapokmánya nem rendelkezik, olyan tényezőtől tenné függővé az elévülési idő leteltét, amely nem objektív, és még olyan következménnyel is járhatna, hogy inkább a jogviták peres úton való rendezésének, semmint a békés megoldások keresésének kedvezne.

(vö. 46., 56., 75–78. pont)

2.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségéhez több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az intézményekkel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár valós jellege, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása.

E feltételek egyike hiányzik, amennyiben nem lehet megállapítani azt, hogy bármilyen okozati összefüggés létezne az első ajánlati felhívás során az ajánlattevő ajánlatának jogellenes elutasítása, és a között a kár között, amelyet ő a későbbi közbeszerzési szerződéseknek az előbbi szerződéshez kapcsolódó eljárásokban történő elnyerésére való esély elvesztése miatt szenvedett el.

Mindenesetre a valamely későbbi szerződés elnyerésére való esély elvesztése csak abban az esetben tekinthető valós és biztos kárnak, ha a Bizottság vétkes magatartása hiányában kétségtelenül az érintett vállalkozásnak ítélték volna oda az első szerződést. Márpedig nyilvános pályázati rendszerben az ajánlatkérő jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szerződés odaítéléséről szóló döntés meghozatalában.

(vö. 47., 83–87. pont)

3.      Az elévülési idő mindaddig nem kezdődik el, amíg a kártérítési kötelezettség valamennyi feltétele nem áll fenn, különösen addig, míg a megtérítendő kár nem válik ténylegessé. Különösen az egyedi jogi aktusokból eredő jogvitákban az elévülési idő akkor kezdődik, amikor e jogi aktusok hatásai az általa érintett személyek tekintetében beállnak.

Az esettel kapcsolatos tények károsult általi pontos és részletes ismeretének nincs semmiféle jelentősége, hiszen a tények ismerete nem szerepel azon tényezők között, amelyeknek fenn kell állniuk az elévülési idő megkezdődéséhez.

Ha ez másként lenne, akkor összetéveszthető lenne az elévülési idő megkezdésére vonatkozó eljárási feltételek és a felelősségalapító feltételek fennállása, amelyeket végül is csak az a bíróság dönthet el, amelyhez az érdemi jogvita végleges elbírálása érdekében fordulnak. Ugyanis annak, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti igény elévülési ideje mindaddig nem kezdődik meg, amíg az állítólagos károsult személyesen nincs meggyőződve arról, hogy kárt szenvedett, az a következménye, hogy az említett igény elévülésének időpontja a kár ténylegességének az egyes felek általi egyéni észlelése függvényében módosul, ami ellentmond az elévülési idő előírásához szükséges jogbiztonság követelményének.

(vö. 48., 50., 62., 64. pont)

4.      A biztos kár fennállására vonatkozó feltétel teljesül, ha a kár bekövetkezése közeli, és kellő bizonyossággal előre látható, még ha teljes pontossággal nem is számszerűsíthető, és az elévülés csak abban az időpontban kezdődhet, amikor az anyagi kár ténylegesen bekövetkezett. Az elévülési idő megkezdődése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az Unió jogellenes magatartását bírósági határozattal megállapították.

A valamely közbeszerzési eljárás keretén belül az elutasított ajánlattevőt a szerződés el nem nyeréséből és az ezen elnyerés lehetőségének elvesztéséből eredően ért kár közvetlenül és azonnali jelleggel az ajánlatát elutasító határozattal keletkezik, a közösségi intézmény és a sikeres ajánlattevő közötti konkrét szerződés jövőbeni aláírásától, valamint ezen elutasítás indokolásától függetlenül.

Így a közbeszerzési tárgyú ügyekben az ajánlat elutasítása képezi a felelősség megállapítása iránti igény alapját, és az ajánlat elutasításával válnak ténylegessé az elutasított ajánlattevő által állítólagosan elszenvedett károk. Ennélfogva az elévülési idő azon a napon kezdődik meg, amikor az elutasított ajánlattevő személyesen értesül ajánlatának elutasításáról. A szerződés odaítéléséről szóló hirdetmény Hivatalos Lapban történő közzétételének időpontja e vonatkozásban irreleváns.

(vö. 52., 61., 66., 68., 70. pont)