2009. október 7-én benyújtott kereset - Almamet kontra Bizottság

(T-410/09. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Almamet GmbH Handel mit Spänen und Pulvern aus Metall (Ainring, Németország) (képviselik: S. Hautbourg és C. Renner ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság COMP/639.396 ügyben 2009. július 22-én hozott határozatát a felperest érintő részében;

másodlagosan, az Elsőfokú Bíróság csökkentse a határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.396 - "kálciumkarbid- és magnéziumalapú reagensek az acél- és a földgázágazatban"-ügy) 2009. július 22-én hozott C(2009) 5791 azon végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri a rá vonatkozó részében, amelyben a Bizottság megállapította, hogy kálciumkarbid- és magnéziumgranulátum-szállítók piac felosztásában, a kvótákra vonatkozó megállapodásokban, az ügyfelek felosztásában, árrögzítésben, valamint bizalmas kereskedelmi információk cseréjében vettek részt az EGT piacának jelentős részén, és ezáltal megsértették a fent említett szerződések rendelkezéseit (a továbbiakban: megtámadott határozat), másodlagosan a megtámadott határozat 2. cikkében kiszabott bírság csökkentését kéri.

A felperes három jogalapot terjeszt elő megsemmisítési kérelme alátámasztására.

Első jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság azzal, hogy a felperes ellen olyan dokumentumokat használt fel, amelyek lefoglalására nem terjedt ki a Bizottság vizsgálatot elrendelő határozatának hatálya, megsértette a felperes védelemhez való jogát.

Második jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította a megtámadott határozat 1. cikkében a magnéziumra vonatkozóan megállapított jogsértést a bizonyítékok megkövetelt szintjének megfelelően. A felperes úgy véli, hogy még abban az esetben is, ha a jogellenesen lefoglalt dokumentumokat a bizottsági iratokhoz csatolnák, azok alapvetően pontatlanok és nem koherensek. A felperes előadása alapján a bizonyítékok másik része az engedékenység iránti szóbeli kérelem, amely egyrészt pontatlan, másrészt bizonyos tényeket tévesen mutat be, és amelyet a többi fél vitat. Ezen az alapon a felperes úgy véli, hogy az állítólagos jogsértésre vonatkozó bizonyítási terhet továbbra is a Bizottság viseli.

Harmadik jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a jogsértés egységes és folyamatos jellegét illetően. Többek között nem áll fenn tényleges helyettesíthetőség a kálciumkarbid-granulátum és a magnéziumgranulátum között. Ezenkívül a felperes állítása szerint nem létezett a két termékre vonatkozó átfogó közös terv, amit az egyes termékek tekintetében külön-külön tartott találkozók is igazolnak.

A felperes másodlagosan további négy jogalapot terjeszt elő a megtámadott határozat 2. cikkében kiszabott bírság csökkentése iránti kérelme alátámasztása érdekében.

Negyedik jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság megsértette az engedékenységi közlemény¹ 23. és 24. pontját azzal, hogy megtagadta a felperestől a bírság említett közlemény szerinti csökkentését. A felperes álláspontja szerint az engedékenységi kérelmében foglaltak jelentős többletinformációt képviselnek. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy a Bizottság a bírság csökkentését nem volt jogosult pusztán azon az alapon megtagadni, hogy a felperes kérelme semmilyen információt nem tartalmazott a magnéziumra vonatkozó állítólagos jogsértéssel kapcsolatban, mivel e jogsértés nem tárgya az eljárásnak.

Ötödik jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság azzal, hogy a bírság végleges összegét az utoljára vizsgált forgalmának 10%-át meghaladó összegben határozta meg, megsértette az EK 81. cikket és az 1/2003/EK rendelet² 23. cikkének (2) bekezdését, valamint a bírságkiszabási iránymutatás³ 32. pontját. A felperes előadja, hogy a Bizottság a bírság összegének kiszámítása céljából a felperes utolsó ízben 2007-ben vizsgált forgalmára, és nem a 2008. évi pro forma forgalmi adatokra kellett volna hagyatkoznia. A felperes továbbá úgy véli, hogy a Bizottság köteles lett volna alkalmazni a bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja szerinti 20%-os csökkentést a jogszabály szerinti 10%-os felső határ kiszámítását követően.

Hatodik jogalapja keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság azzal, hogy rá vonatkozóan túlzott mértékű bírságot határozott meg, megsértette az arányosság elvét. A felperes szerint olyan összegű bírság kiszabása, amely negatív könyv szerinti értékhez vezet, vagy nullára csökkenti a társaság könyv szerinti értékét, nyilvánvalóan aránytalan. A kiszabott bírság továbbá meghaladja az olyan forgalmazó fizetőképességét, mint a felperes, amely igen nagy értékű termékeket forgalmaz, és igen alacsony haszonkulccsal működik. Végül a felperes álláspontja szerint a Bizottság által alkalmazott 20%-os csökkentés nem veszi a kellő mértékben figyelembe a felperes Bizottság által kifejezetten elismert különleges helyzetét, ezáltal a bírság összege továbbra is aránytalan.

Hetedik jogalapja keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak megállapításakor, hogy a felperes nem teljesítette a bírságkiszabási iránymutatás 35. pontja szerinti feltételeket. A felperes szerint a Bizottság a bírságot olyan összegben határozta meg, amely visszavonhatatlanul veszélyeztetni fogja gazdasági működőképességét, és vagyoni eszközei egészének elértéktelenedéséhez vezet. A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak megállapításakor, hogy nem szükséges figyelembe venni a felperes esetében a sajátos társadalmi és gazdasági összefüggéseket.

____________

¹ - A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.).

² - Az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 2. kötet, 205. o).

³ - Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.).