C‑495/17. sz. ügy

Cartrans Spedition Srl

kontra

Direcţia Generală Regională a Finanţelor Publice Ploieşti – Administraţia Judeţeană a Finanţelor Publice Prahova
és
Direcţia Regională a Finanţelor Publice Bucureşti – Administraţia Fiscală pentru Contribuabili Mijlocii

(a Tribunalul Prahova [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Hozzáadottérték‑adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – Adómentességek – A 146. cikk (1) bekezdésének e) pontja és a 153. cikk – Az áruk kiviteléhez közvetlenül kapcsolódó közúti fuvarozási ügyletek – Az ilyen ügyletekben részt vevő közvetítők által nyújtott szolgáltatások – Az áruk kivitelére vonatkozó bizonyítási szabályok – Vámáru‑nyilatkozat – TIR‑igazolványok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2018. november 8.

1.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Export–adómentességek – Hatály – Szolgáltatásnyújtások, beleértve a fuvarozást és a kiegészítő ügyleteket – Bennfoglaltság – Feltétel – A fuvarozás és a kiegészítő ügyletek, valamint a termékexport közötti kapcsolat fennállása

(2006/112 tanácsi irányelv, 146. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

2.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Export–adómentességek – Az Unió területén kívülre feladott vagy elfuvarozott termékek értékesítése – Az áruk kivitelére vonatkozó bizonyítási szabályok – Bizonyítási módszerek – Korlátok – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Alaki kötelezettségek és érdemi feltételek

(2006/112 tanácsi irányelv, 146. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

3.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Export–adómentességek – Az Unió területén kívülre feladott vagy elfuvarozott termékek értékesítése – Az áruk kivitelére vonatkozó bizonyítási szabályok – Bizonyítási módszerek– Korlátok – A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása

(2006/112 tanácsi irányelv, 146. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

4.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Export–adómentességek – Szolgáltatásnyújtások, beleértve a fuvarozást és a kiegészítő ügyleteket – A termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó közúti fuvarozási ügyletek – Az ilyen ügyletekben részt vevő közreműködők által teljesített szolgáltatások – Az áruk kivitelére vonatkozó bizonyítási szabályok – Az adómentességet az érintett termékek kiviteli vámáru‑nyilatkozatának bemutatásához kötő adóügyi gyakorlat – Megengedhetetlenség – Egyéb bizonyítékok figyelembevétele – TIR‑igazolvány – Bizonyító erő

(2006/112 tanácsi irányelv, 146. cikk, (1) bekezdés, e) pont, és 153. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 35. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 37–39., 48–50. 52. és 54. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 55–57. pont)

4.      Egyrészt a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 146. cikke (1) bekezdésének e) pontját, másrészt e rendelkezést az ugyanezen irányelv 153. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami adóztatási gyakorlat, amely szerint az árukivitelhez közvetlenül kapcsolódó fuvarozási szolgáltatások esetében és az e fuvarozási szolgáltatásokban részt vevő közvetítők általi szolgáltatásnyújtások esetében a hozzáadottérték‑adó alóli mentességet az érintett árukra vonatkozó kiviteli vámáru‑nyilatkozatnak az adófizetésre kötelezett személy általi benyújtásától teszik függővé. E tekintetben a hatáskörrel rendelkező hatóságok feladata, hogy az említett mentességek nyújtása céljából megvizsgálják, hogy az érintett áruk kivitelére vonatkozó feltétel teljesülése elég nagy valószínűséggel megállapítható‑e az e hatóságok rendelkezésére álló elemek összességéből. Ebben az összefüggésben az áruk rendeltetési helye szerinti harmadik ország vámhatóságai által hitelesített, az adófizetésre kötelezett személy által benyújtott TIR‑igazolvány olyan bizonyítéknak minősül, amelyet főszabály szerint az említett hatóságoknak figyelembe kell venniük, kivéve ha konkrét indokaik vannak ezen okmány hitelességének vagy megbízhatóságának a kétségbe vonására.

(lásd: 68. pont és a rendelkező rész)