AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)

2014. január 30.

F‑151/12. sz. ügy

Jakob Ohrgaard

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, lakóhelyre vonatkozó feltétel – Fogalom – Nemzetközi szervezetben történő munkavégzés – A Bizottságnál eltöltött öt hónapos gyakorlat – Kizárás”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Ohrgaard azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2012. március 6‑i határozatot, amelyben az Európai Bizottság megtagadta tőle a külföldi munkavégzési támogatás nyújtását, és amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszát elutasító 2012. augusztus 31‑i határozatot.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a panasz elutasításáról szóló 2012. augusztus 31‑i európai bizottsági határozattal módosított, a J. Ohrgaard számára munkavégzési támogatás nyújtását megtagadó, 2012. március 6‑i európai bizottsági határozatot. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit és a J. Ohrgaard részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenység – Fogalom – Gyakorlatnak valamely intézménynél történő eltöltése – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont)

1.      Amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot, a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint.

(lásd a 13. és 16. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke: T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55. pontja; T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 32. pontja.

2.      Valamely tisztviselő külföldi munkavégzési támogatáshoz való joga fennállásának meghatározása keretében a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjának szövegéből kitűnik, hogy a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak az alkalmazási helyük szerinti tagállam területén, illetőleg az azon kívüli tartózkodási időszakainak semlegesítése érdekében a jogalkotó különbséget tesz aszerint, hogy a tartózkodást valamely másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenységből, vagy valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatokból származó körülményekkel indokolják‑e.

A Bizottságnál eltöltött gyakorlat – amelyet a felsőfokú tanulmányok vagy valamely munkakör ellátásához szükséges ismereteket kiegészítő szakképzési időszakként alakítottak ki – nem tekinthető úgy, hogy az a végzett feladatok fogalma alá tartozik, mivel az utóbbi fogalom szükséges eleme, hogy ennek a tevékenységnek elsősorban a szóban forgó állam, illetve nemzetközi szervezet céljainak megvalósításához kell hozzájárulnia. Ezt a következtetést, a Bizottságnál eltöltött gyakorlatok fő céljára tekintettel nem teheti kérdésessé az a tény, hogy bizonyos gyakornokok, a rendelkezésre álló költségvetési források és a családi helyzetük függvényében ösztöndíjban részesülnek, vagy akár – a köz‑ és a magánszféra alkalmazottai esetében – az a tény, hogy az utóbbiak továbbra is megkapják a fizetésüket.

Egyébiránt tény, hogy ez a megoldás eltér a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti megoldástól azon tisztviselőket illetően, akik soha nem voltak alkalmazottai az alkalmazási helyük szerinti államnak, és ez a megoldás eltérő bánásmódhoz vezet, amelyet leginkább az érintett állampolgársága tesz indokolttá.

Mindazonáltal az is igaz, hogy ez az eltérő bánásmód egyrészt azon alapul, hogy a jogalkotó eltérően fogalmazta meg a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját, másrészt azon, hogy a referencia‑időszakoknak eltérő az időtartamuk, amely időtartam jóval hosszabb azon tisztviselő esetében, aki állampolgára volt az alkalmazási hely szerinti tagállamnak.

(lásd a 40., 43–45., 47. és 49. pontot)