T‑21/17. sz. ügy

RL

kontra

az Európai Unió Bírósága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2015. évi előléptetési időszak – A felperes AD 10 besorolási fokozatba 2015. július 1‑jei hatállyal történő előléptetését mellőző határozat – Intézményközi áthelyezés – Időarányosságon alapuló rendszer – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A személyzeti szabályzat 45. cikke – Felelősség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2017. december 14.

1.      Tisztviselői kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az előléptetési időszak során történő intézményközi áthelyezés – Az eredeti intézménynek az előléptetésről való döntésre vonatkozó hatásköre

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az előléptetési időszak során történő intézményközi áthelyezés – Előmeneteli pontok odaítélése – Módozatok – Az Európai Unió Bíróságának „időarányos” előléptetési rendszere

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 6. és 45. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Egyenlő bánásmód

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 45. cikk)

5.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az intézmények önállósága – Intézményközi mobilitást gyakorló tisztviselő – Az előléptetésnek az előléptetési feltételek eredeti intézményben való teljesülése ellenére történő mellőzése – Az érintett tisztviselőnek a mobilitása miatti hátrányba kerülése – Hiány

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 45. cikk)

6.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek

(EUMSZ 340. cikk)

7.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Kár – Az előléptetés megtagadásával állítólag okozott vagyoni kár – Az előléptetéshez való jog hiányából adódó bizonytalan kár

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 45. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 26. pont)

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően, ha valamely tisztviselő előléptethetővé válik abban az évben, amelyben egyik intézményből a másikba helyezik át, az előléptetésével kapcsolatos döntésre vonatkozó hatáskörrel az eredeti intézményének kinevezésre jogosult hatósága rendelkezik.

E kinevezésre jogosult hatóság arra vonatkozó hatásköréből, hogy döntsön a tisztviselő előmeneteléről abban az évben, amely során áthelyezték, és e hatáskör alapjából – amely az ugyanazon intézményben az összehasonlításkor kolléga tisztviselők érdemeinek szükségképpeni összehasonlítása – feltétlenül következik, hogy az érintett eredeti intézmény a saját előléptetési rendszerét alkalmazza.

(lásd: 33., 35. pont)

3.      Az intézményközi áthelyezés esetében való előléptetésről szólva: az áthelyezett tisztviselők érdemeit azon tisztviselők érdemeivel kell összehasonlítani, akik még az áthelyezésüket megelőzően a kollégáik voltak. Annak eldöntéséhez ugyanis, hogy a tisztviselőt elő kell‑e léptetni N év január 1‑jére visszamenőleges hatállyal, a kinevezésre jogosult hatóság gyakorlatilag csak a tisztviselők korábbi, különösen az N‑1 év alatt szerzett érdemeinek összehasonlító vizsgálatát végezheti el, figyelemmel az e tisztviselőknek az N‑1 év és azt megelőző években nyújtott teljesítményét értékelő jelentésére.

Az előléptetést visszaható hatállyal döntik el, úgy, hogy akkor lépjen hatályba, amikor az érintett tisztviselő az előléptetéséről való döntésre hatáskörrel rendelkező intézményhez tartozott. Ugyanis, mivel az előléptetés a szóban forgó besorolási fokozatnak megfelelő költségvetési források rendelkezésre állását feltételezi, és a személyzeti szabályzat 6. cikke értelmében minden intézmény önállóan határozza meg az álláshelyeinek számát és ugyanígy a betöltetlen álláshelyek listáját, az előléptetésről való döntésre hatáskörrel rendelkező intézmény az érintett tisztviselőt csak abban az időpontban léptetheti elő, amikor őt egy betöltetlen álláshelyére be tudja osztani, vagyis azon időszak alatt, amikor e tisztviselő az említett intézményhez tartozik.

Így az N év során időarányos rendszerben megítélt pontok, függetlenül attól, hogy azok az érdemek N évre vonatkozó összehasonlító vizsgálatához tartoznak, vagy az érdemek N‑1 év vonatkozásában elvégzett összehasonlításának fiktív kivetítéséből erednek, csupán addig ítélhetők oda, amíg az érintett tisztviselő az érdemek összehasonlító vizsgálatára, és így az előléptetésről való döntésre hatáskörrel rendelkező intézményhez tartozik. Ugyanis, mivel e pontok odaítélése – az előléptetési vegyes bizottság és a kinevezésre jogosult hatóság későbbi fellépéséhez hasonlóan – N év előléptetési eljárásba illeszkedik, az érintett tisztviselő előléptetési időpontjának meghatározása érdekében e pontokat csupán addig lehet odaítélni, amíg az intézmény hatáskörrel rendelkezik az érintett tisztviselő érdemeinek és az említett intézményben dolgozó kollégái érdemeinek összehasonlítására, és előléptetheti őt, vagyis az érintett tisztviselő áthelyezéséig.

(lásd: 37., 38., 40. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 47., 48. pont)

5.      Az intézmények feladata annak biztosítása egyrészt, hogy a mobilitás ne sértse az érintett tisztviselők karrierjének kibontakozását, másrészt pedig, hogy az intézményen belül áthelyezett tisztviselők ne szenvedjenek hátrányt az előléptetési időszak során.

Mindazonáltal egyrészt az egyes intézmények munkáltatóként élvezett önállóságából az következik, hogy a valamely intézménybe áthelyezett tisztviselő nem hivatkozhat az eredeti intézménye által alkalmazott kedvezőbb előléptetési szabályokkal megegyező előléptetési szabályok alkalmazására annak alátámasztása érdekében, hogy a mobilitása miatt hátrányt szenvedett az előléptetése során.

Másrészt a személyzeti szabályzat egyáltalán nem biztosítja az előléptetéshez való jogot, még azon tisztviselők számára sem, akik az előléptetéshez szükséges minden feltételnek megfelelnek. Az előmeneteli pontok odaítélése ugyanis nem határozza meg véglegesen az intézmény álláspontját az előléptetési eljárás kimenetele tekintetében, mivel a kinevezésre jogosult hatóságnak továbbra is fennáll a mérlegelési jogköre, és azt nem kötik az igazgató vagy a szervezeti egység vezetője által odaítélt előmeneteli pontok, sem a referenciaküszöb, sem az előléptetési vegyes bizottság.

(lásd: 53–55. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 59. pont)

7.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 60. pont)