A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2019. március 7.(*)(i)
„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A glifozát hatóanyag jóváhagyásának megújítása keretében végzett toxicitási vizsgálatokra vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés részleges megtagadása – A kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel – Nyomós közérdek – 1367/2006/EK rendelet – A környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információ fogalma”
A T‑716/14. sz. ügyben,
Anthony C. Tweedale (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: B. Kloostra ügyvéd)
felperesnek,
támogatja:
a Svéd Királyság (képviselik kezdetben: A. Falk, C. Meyer‑Seitz, U. Persson, N. Otte Widgren, E. Karlsson és L. Swedenborg, később: A. Falk, C. Meyer‑Seitz, H. Shev, L. Swedenborg és F. Bergius, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) (képviselik: D. Detken, J. Tarazona, C. Pintado és B. Vagenende, meghatalmazotti minőségben, segítőik kezdetben: R. van der Hout és A. Köhler, később: R. van der Hout és C. Wagner ügyvédek)
alperes ellen
az EFSA 2014. július 30‑i határozatának megsemmisítéséről és annak helyébe lépésről, valamint a glifozát hatóanyagra vonatkozó, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) értelmében az ezen hatóanyag jóváhagyásának megújítása keretében elvégzett két toxicitási vizsgálathoz való részleges hozzáférés biztosításáról szóló, 2017. október 16‑i határozatának részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva és G. De Baere (előadó) bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. szeptember 13‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A glifozát a baktériumirtó növényvédő szerekben alkalmazott vegyipari termék.
2 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.) I. mellékletébe hatóanyagként történő felvétele érdekében a glifozát a Németországi Szövetségi Köztársaság által készített értékelő jelentés tárgyát képezte, amely alapján az Európai Közösségek Bizottsága 2001. június 29‑én elfogadta a glifozát vizsgálati jelentését, amelyet 2002. január 21‑én tett közzé.
3 A glifozátot a 91/414 tanácsi irányelv I. mellékletének a glifozát és a tifenszulfuron‑metil hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelvvel (HL 2001. L 304., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 182. o.) felvették a 91/414 irányelv I. melléklete hatóanyagainak jegyzékébe. A glifozát hatóanyagként történő felvétele 2002. július 1‑jétől 2012. június 30‑ig volt érvényes.
4 Miután a Bizottsághoz a glifozát hatóanyagként történő jóváhagyásának megújítása iránti kérelmet intéztek, a glifozátnak a 91/414 irányelv I. melléklete hatóanyagainak jegyzékébe történő felvételét a 91/414 irányelvnek az I. melléklet egyes hatóanyagokkal kapcsolatos bejegyzéseire vonatkozó érvényességi idők lejárta tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 10‑i 2010/77/EU bizottsági irányelv (HL 2010. L 293., 48. o.) ideiglenesen megújította 2015. december 31‑ig.
5 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását követően (HL 2009. L 309., 1. o.) a glifozátot felvették az 1107/2009 rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25‑i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 153., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.) mellékletébe. A jóváhagyás érvényességi idejének lejárta változatlanul 2015. december 31. maradt.
6 A hatóanyagok második csoportját illetően a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe történő felvétel megújítási eljárásának meghatározásáról és ezen anyagok jegyzékének létrehozásáról szóló, 2010. december 7‑i 1141/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 322., 10. o.) referens tagállamként a Németországi Szövetségi Köztársaságot, társreferens tagállamként pedig a Szlovák Köztársaságot jelölte ki a glifozát hatóanyag jóváhagyásának megújítási eljárása vonatkozásában.
7 A glifozát hatóanyag jóváhagyásának az 1141/2010 rendelet szerinti megújítása érdekében a Németországi Szövetségi Köztársaság 2013. december 18‑i „megújításértékelő jelentéstervezetet” (a továbbiakban: jelentéstervezet) nyújtott be a Bizottságnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA), amelynek nyilvános változatát 2014. március 12‑én tette közzé az EFSA.
8 Az elektronikus levélben másnap elküldött 2014. április 11‑i levelében Anthony C. Tweedale az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.), valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.) alapján dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be az EFSA‑hoz.
9 E kérelem „a glifozát megengedhető napi bevitelének (ADI) megállapításához felhasznált két »kulcsfontosságú vizsgálatra«, az ASB2012–11499 és a TOX95552393 toxicitási vizsgálatra” (a továbbiakban: kért vizsgálatok) vonatkozott.
10 A felperes a kérelmében megállapította, hogy „a jelentéstervezet nem tartalmaz[t]a a nyilvános összefoglalásukat, vagy nem tartalmaz[t]a jegyzőkönyveik vagy az eredményeik részleteit, amelyek a megbízhatóságuk értékeléséhez szükségesek, amely feladat nem csak az EFSA‑ra hárul[t]”, és hogy „a kért információk az állatkísérletekre vonatkozó jelentésekre és valamennyi nyers adatra vagy az e kísérletekhez kapcsolódó egyéb kiegészítő adatra vonatkoz[tak]”.
11 2014. június 5‑i levelében az EFSA megtagadta a kért vizsgálatokhoz történő hozzáférést. Az EFSA megemlítette, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján konzultált a kért vizsgálatok tulajdonosaival. Megállapította hogy az utóbbiak álláspontjából és saját értékeléséből az következik, hogy e vizsgálatok az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésben előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartoztak, ideértve a szellemi tulajdont, és hogy teljes védelmük az 1107/2009 rendelet 63. cikke szerinti „bizalmas” minősítésből is közvetlenül következett. Álláspontja szerint a kért vizsgálatok hozzáférhetővé tétele felfedné a tudományos szakértelemre vonatkozó know‑how‑t és a tulajdonosaik kereskedelmi stratégiáját, ideértve az dokumentáció összeállítására vonatkozó know‑how‑t, és veszélyeztetné a kereskedelmi érdekeiket.
12 Az EFSA hozzátette, hogy az érdekek mérlegelését és a kért vizsgálatok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek fennállását illetően a glifozát hatóanyag ártalmatlanságához kapcsolódó tudományos információkhoz való hozzáférésre irányuló közérdeket nyilvánvalóan és teljes mértékben kielégítette a jelentéstervezet nyilvános változatának (az EFSA honlapján rendelkezésre álló) közzététele. Az EFSA az 1049/2001 rendeletnek a tudományos értékelés érdekében kapott kereskedelmi adatok bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kivételek alapján – az 1367/2006 rendelet sérelme nélkül – tagadta meg a kért vizsgálatok felperes számára történő hozzáférhetővé tételét.
13 2014. június 24‑i levelében a felperes az EFSA álláspontjának felülvizsgálatára irányuló megerősítő kérelmet nyújtott be.
14 2014. július 30‑i határozatában az EFSA megerősítette a kért vizsgálatokhoz való hozzáférés 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése és az 1107/2009 rendelet 63. cikke alapján történő megtagadását. Jelezte továbbá, hogy e vizsgálatok nem minősülnek olyan információnak, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”.
15 Mivel a jelen kereset megindítását követően késett a glifozát hatóanyag értékelése, az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a 2,4‑D, az acibenzolar‑s‑metil, az amitrol, a bentazon, a cihalofop‑butil, a dikvat, az eszfenvalerát, a famoxadon, a flumioxazin, a DPX KE 459 (flupirszulfuron‑metil), a glifozát, az iprovalikarb, az izoproturon, a lambda‑cihalotrin, a metalaxil‑M, a metszulfuron‑metil, a pikolinafen, a proszulfuron, a pimetrozin, a piraflufen‑etil, a tiabendazol, a tifenszulfuron‑metil és a triaszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. október 20‑i (EU) 2015/1885 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 276., 48. o.) 2016. június 30‑ig meghosszabbította a jóváhagyása érvényességének az időtartamát.
16 A glifozát hatóanyag referens tagállam által történő, a jelentéstervezetben elvégzett kockázatértékelését az EFSA szakértői értékelésére (a továbbiakban: szakértői értékelés) bocsátották. A szakértői értékelés következtetéseit 2015. október 30‑án fogadták el, és 2015. november 12‑én tették közzé.
17 Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. június 29‑i (EU) 2016/1056 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 173., 52. o.) 2017. december 31‑ig meghosszabbította a glifozát 540/2011 rendelet mellékletébe történő felvételét, azt a tényt figyelembe véve, hogy késett a hatóanyag értékelése és a jóváhagyásának meghosszabbítására irányuló határozat.
18 2017. október 16‑án az EFSA újabb megerősítő határozatot fogadott el, amely megsemmisíti a 2014. július 30‑i határozatot, és annak helyébe lép, és amely a felperesnek részleges hozzáférést biztosít a kért vizsgálatokhoz.
19 E határozatban az EFSA pontosította, hogy az alábbi kért vizsgálatokat állapította meg:
– 1991, Brooker és társai, „The Effect of Glyphosate on Pregnancy of the Rabbit (Incorporates Preliminary Investigations)”, Huntingdon Research Centre, dátum: 1991.10.14, referenciaszám: TOX95552393,
– 1996, Coles és társai, „Glyphosate technical: oral gavage teratology study in the rabbit Safepharm Laboratories Limited”, Shardlow Business Park, dátum: 1996.07.04.
20 Az EFSA a felperesnek a jelen keresetben előadott érveit figyelembe véve úgy határozott, hogy hozzáférést biztosít a kért vizsgálatok (a táblázatokban és a folyamatábrákban összesített) nyers adataihoz, és a végkövetkeztetéseihez. Megállapította, hogy az e tanulmányok tulajdonosai által az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1049/2001 rendelet alapján hivatkozott bizalmas kezelés iránti kérelmek nem voltak alkalmazandók ezen információkra.
21 Ezzel szemben először is az EFSA megállapította, hogy a kért vizsgálatoknak az e vizsgálatok tulajdonosai kereskedelmi érdekeinek sérelmére alkalmas információk jegyzékébe felvehető részeit az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében védelmezni kell az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének megfelelően. Másodszor az EFSA álláspontja szerint a kért vizsgálatokban foglalt, a „tudományos know‑how‑ra” vonatkozó információk, azaz a bevezetés, amely az e vizsgálatokra vonatkozó adminisztratív információkat tartalmazza, a tételekre vonatkozó információkat tartalmazó anyagokra és módszerekre vonatkozó részek és az elemzési módszerek szintén az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében a kereskedelmi érdekek védelme tekintetében előírt kivétel alá tartoztak. Harmadszor megállapította, hogy a kért vizsgálatok mellékletei és egyéb adminisztratív részei, amelyek e vizsgálatok szakosodott laboratóriumok által történő rendeleti tanúsítását tartalmazták, és magukban foglalták a tanúsítványt arról, hogy a laboratóriumok megfelelnek a helyes laboratóriumi gyakorlatnak, valamint az e vizsgálatok tulajdonosai által követett jegyzőkönyveket, ugyanezen rendelkezés értelmében szintén védettek voltak.
22 Az EFSA megállapította továbbá, hogy a kért vizsgálatokban foglalt nevek és aláírások, amelyek még nem voltak nyilvánosak, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel alá tartoztak.
23 Egyébiránt az EFSA megjegyezte, hogy az 1049/2001 rendelet és az 1367/2006 rendelet szerint elvégezte az érdekek mérlegelését, és azt állapította meg, hogy nem volt alkalmazandó a kért vizsgálatok hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek. Megállapította, hogy a felperessel közölt információk eleget tettek a nyilvánosság tudomására való hozás szükségességének, és a kért vizsgálatok tulajdonosai érdekeinek védelme mellett teszik lehetővé az értékelés bemutatását. Az EFSA szerint a nyers adatok és a következtetések elegendőek voltak a glifozát értékelése és a kiválasztott „megfigyelhető káros hatást nem okozó szintek” (NOAEL) megállapítása során elvégzett, kért vizsgálatok eredményeinek alapos értékeléséhez, és a már közzétett információkkal együttesen elegendőek voltak a javasolt megengedhető napi bevitel (ADI) megállapításában betöltött szerepük ellenőrzéséhez.
24 Végül az EFSA megállapította, hogy a kért vizsgálatok nem közzétett részei nem tartalmaztak a növényvédő szerek és maradékaik környezetbe való kibocsátásaira vonatkozó információkat, sem pedig a glifozát környezetbe való kibocsátására vagy juttatására, vagy hatásaikra vonatkozó információkat, és hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított vélelem nem volt tehát alkalmazandó.
25 Egyébiránt a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2017. december 12‑i (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 333., 10. o.) az I. mellékletben megállapított feltételekre figyelemmel 2022. december 15‑ig meghosszabbította a glifozát jóváhagyását.
Az eljárás és a felek kérelmei
26 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 9‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
27 A Törvényszék Hivatalához 2015. január 19‑én benyújtott beadványával az EFSA az eljárás felfüggesztését kérte a C‑673/13 P, Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ügyben és a C‑442/14, Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ügyben történő határozathozatalig. A felperes e kérelemmel kapcsolatban nem terjesztett elő észrevételeket.
28 A Törvényszék Hivatalához 2015. január 22‑én benyújtott beadványában a Svéd Királyság kérte, hogy a felperes kereseti kérelmeinek támogatása érdekében a jelen eljárásba beavatkozhasson.
29 2015. április 14‑i végzésével a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke helyt adott az eljárás felfüggesztése iránti kérelemnek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 54. cikkének harmadik bekezdése és a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 77. cikkének a) pontja alapján.
30 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, a Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
31 A 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet (C‑673/13 P, EU:C:2016:889) és a 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting (C‑442/14, EU:C:2016:890) ítélet kihirdetését követően az eljárás folytatódott.
32 2016. december 8‑i végzésében a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke helyt adott a Svéd Királyság beavatkozás iránti kérelmének, amely beavatkozási beadványát 2017. február 28‑án nyújtotta be. A felperes és az EFSA az előírt határidőn belül megtette a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit.
33 A Törvényszék elnökének határozatával a jelen ügyet egy új, a nyolcadik tanácshoz tartozó előadó bírónak osztották ki.
34 A Törvényszék Hivatalához 2017. október 19‑én benyújtott levélben az EFSA tájékoztatta a Törvényszéket a 2017. október 16‑i határozat elfogadásáról.
35 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2017. december 22‑én benyújtott beadványával úgy módosította kérelmeit, hogy a 2017. október 16‑i határozat megsemmisítését is kérte.
36 Az EFSA és a Svéd Királyság a kereseti kérelmek kiigazítása iránti beadványra vonatkozó észrevételeit 2018. február 9‑én, illetve március 19‑én nyújtotta be.
37 A Törvényszék a 2018. szeptember 13‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
38 A kereseti kérelmek kiigazítási beadványában a Svéd Királyság által támogatott felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2014. július 30‑i és a 2017. október 16‑i határozatot;
– az EFSA‑t kötelezze a költségek viselésére.
39 Az EFSA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
40 A tárgyalás során a felperes elállt az EFSA 2014. július 30‑i határozatának megsemmisítése iránti kérelmétől. A felperes jelezte továbbá, hogy nem kérte a kért vizsgálatokban említett személyek nevének és aláírásának hozzáférhetővé tételét. Ennélfogva a jelen kereset a 2017. október 16‑i határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) részleges megsemmisítésére irányuló keresetnek tekintendő.
A jogkérdésről
41 Keresetének alátámasztására a felperes a keresetlevelében két jogalapra, a kereseti kérelmek kiigazítási beadványában pedig négy jogalapra hivatkozik.
42 Az első jogalapot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapítja, amennyiben a kért vizsgálatok olyan információknak minősíthetők, amelyek az utóbbi rendelkezés szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkoz[nak]”.
43 A második jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésének és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én Aarhusban aláírt és az Európai Közösség által a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal jóváhagyott Egyezmény (HL 2005. L 124., 1. o.; a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) 4. cikkének a megsértésén alapul, amennyiben az EFSA nem értékelte a hivatkozott kereskedelmi érdekek hozzáférhetővé tétele által okozott kár konkrét kockázatát.
44 A harmadik jogalap az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének téves alkalmazásán alapul.
45 A negyedik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a megsértésén alapul, amennyiben az EFSA nem ismerte el a kért vizsgálatok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek fennállását.
46 Az ötödik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének a megsértésén alapul, amennyiben az EFSA elmulasztotta mérlegelni a kért vizsgálatokban szereplő környezeti információkhoz való hozzáféréshez fűződő közérdeket és a társaságok kereskedelmi érdekei védelméhez fűződő érdeket, és/vagy előnyben részesítette a társaságok kereskedelmi érdekeit.
47 A hatodik jogalap az 1049/2001 rendelet 2. és 4. cikkének és az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez (HL 2002. L 31., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 327., 9. o.; HL 2016. L 11., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 41. cikkének megsértésén alapul, amennyiben az EFSA tagadta a közérdek fennállását és a felperesnek a kért vizsgálatok hozzáférhetővé tételét igazoló érdekét.
48 Az első jogalapjában a felperes azt állítja, hogy az EFSA megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdését és az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, amikor nem ismerte el, hogy a kért vizsgálatok olyan információknak minősíthetők, amelyek az utóbbi rendelkezés szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkoz[nak]”.
49 A felperes szerint a dokumentumok hozzáférhetővé tétele alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett kereskedelmi érdekek védelmére alapított kivétel alkalmazását nyomós közérdek fennállása okán el kell utasítni. Ugyanis az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását kell megállapítani, amennyiben a kért információ „a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”. Márpedig a kért vizsgálatok a glifozátot illetően olyan információk, amelyek e rendelkezés szerint „környezetbe való kibocsátásra vonatkoz[na]k”, tehát hozzáférhetővé tehetők.
50 Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:
– természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, beleértve a szellemi tulajdont is,
– bírósági eljárások és jogi tanácsadás,
– ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,
kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalhoz nyomós közérdek fűződik.”
51 Az 1367/2006 rendelet (15) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:
„Azokban az esetekben, amikor az [1049/2001] rendelet kivételekről rendelkezik, ezeket az e rendeletben foglalt különös rendelkezésekre is figyelemmel a környezeti információ iránti kérelmekre is alkalmazni kell [helyesen: ezeket a rendeletben foglalt, a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó különös rendelkezésekre figyelemmel kell alkalmazni]. Az elutasítás indokait a környezeti információhoz való hozzáférés vonatkozásában megszorítóan kell értelmezni, tekintetbe véve azt a közérdeket, amelyet az információ közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] szolgál, és azt, hogy a kért információ a környezetbe jutó kibocsátásokra vonatkozik‑e. A »kereskedelmi érdekek« kifejezés magában foglalja a banki minőségben eljáró intézmények vagy szervek által megkötött titoktartási megállapodásokat is.”
52 Az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Az [1049/2001] rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése esetében – a vizsgálatok, különösen a közösségi jog esetleges megsértésével kapcsolatos vizsgálatok kivételével – a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] fűződő nyomós közérdek fennállását kell megállapítani, amennyiben a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik. Az [1049/2001] rendelet 4. cikkében szabályozott egyéb kivételek vonatkozásában az elutasítás indokait szűken kell értelmezni, figyelembe véve a közzétételhez fűződő közérdeket, illetve azt, hogy a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik‑e.”
53 Az 1367/2006 rendelet 6. cikke a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó konkrétabb szabályokkal egészíti ki az [1049/2001] rendeletet (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 79. pont).
54 Ami az olyan információ fogalmát illet, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdéséből következik, hogy az átláthatóság biztosítja az uniós polgárok irányában az uniós intézmények nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben, és hogy a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve egyébiránt hozzájárul a polgárok bizalmának növeléséhez (2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 75. pont).
55 Ennek érdekében az 1049/2001 rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke kimondja – hogy a lehető legteljesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz. Ugyanígy az 1367/2006 rendelet célja – amint azt az 1. cikke kimondja – annak biztosítása, hogy az uniós intézményeknél és szerveknél tárolt környezeti információkat a nyilvánosság számára a lehető legszélesebb körben rendelkezésre bocsássák, és egyre bővülő körben terjesszék (lásd: 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 98. pont).
56 Így az e dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférés elve alóli kivételeket, különösen az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírtakat amiatt, hogy e hozzáférés korlátozásával eltérnek ezen elvtől, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. E megszorító értelmezés szükségességét másfelől az 1367/2006 rendelet (15) preambulumbekezdése is megerősíti (lásd: 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Azonban az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata, azon vélelem felállításával, amely szerint a vizsgálatokkal kapcsolatos információk kivételével a „környezetbe való kibocsátásra vonatkoz[ó]” információ hozzáférhetővé tételét úgy kell tekinteni, mint amely jelentősebb közérdeket képvisel, mint valamely meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelméhez fűződő érdek, oly módon, hogy az említett kereskedelmi érdekekre nem lehet hivatkozni ezen információk hozzáférhetővé tételével szemben, nyilvánvalóan eltér az érdekek mérlegelésének az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt szabályától. Mindazonáltal az említett 6. cikk (1) bekezdésének első mondata így lehetővé teszi az uniós intézményeknél és szerveknél tárolt információkhoz való, lehető legteljesebb körű hozzáférés elvének konkrét alkalmazását, oly módon, hogy e rendelkezések megszorító értelmezése nem igazolható (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 54. pont).
58 Ez azzal jár, hogy a valamely dokumentumhoz való hozzáférésre irányuló kérelem ügyében eljáró unós intézmény nem igazolhatja a hozzáférhetővé tétel megtagadását valamely konkrét természetes vagy jogi személy 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése szerinti kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivételre alapítva, ha az e dokumentumban foglalt információ az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”.
59 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozatban az EFSA igazolta a kért vizsgálatok bizonyos részei hozzáférhetővé tételének megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján, a kért vizsgálatok tulajdonosai kereskedelmi érdekeinek védelmére hivatkozva.
60 A kért vizsgálatokat a felperes a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmében akként határozta meg, mint „a glifozátra vonatkozó [ADI] megállapítására használt »két kulcsfontosságú vizsgálat«”. A glifozát hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása iránti kérelem keretében használt, a fejlődésre ható toxicitással foglalkozó két vizsgálatról van szó.
61 Nem vitatott a felek között, hogy e két vizsgálatot laboratóriumban magas dózisú glifozáttal tömött vemhes házinyulakon végezték el. E vizsgálatok célja az embrióra és a magzat fejlődésére gyakorolt hatások értékelése a glifozát hatóanyagnak való kitettség esetében és a megfigyelhető káros hatást nem okozó szint (NOAEL) megállapítása az anyát érintő toxicitás és magzat fejlődése tekintetében.
62 A felek egyetértenek abban a tényben is, hogy a kért vizsgálatok alapján a NOAEL napi 50 mg/testtömegkilogrammban került megállapításra (a továbbiakban: mg/testtömeg kg/nap), és hogy a glifozátra vonatkozó NOAEL alapján, 100‑as biztonsági tényezőt alkalmazva kiszámított DJA‑t a jelentéstervezetben 0,5 mg/testtömeg kg/nap‑ban határozták meg.
63 A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer‑maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23‑i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2005. L 70., 1. o.) 3. cikke (2) bekezdésének j) pontja a DJA‑t akként határozza meg, mint „az élelmiszerben található anyagnak a testsúly alapján megadott hozzávetőleges olyan mennyisége, amely egész életen át naponta elfogyasztható anélkül, hogy ez az értékelés időpontjában rendelkezésre álló ismert adatok alapján jelentős kockázattal járna bármely fogyasztóra nézve, figyelembe véve a lakosságon belüli érzékeny csoportokat (így például a gyermekeket és a magzatokat)”.
64 A jelentéstervezet 1. szakaszának a glifozát hatóanyag emberi és állati egészségre gyakorolt hatásaira vonatkozó 2.6. részéből kitűnik, hogy a kért vizsgálatok alapján megállapított NOAEL szintén lehetővé tette a 0,5 mg testtömeg kilogrammonként 100‑as biztonság tényező alkalmazásával rögzített „akut referenciadózis” (ARfD) megállapítását.
65 A 396/2005/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének i) pontjának meghatározása alapján „akut referenciadózis” „az élelmiszerben található anyagnak a testsúly alapján megadott hozzávetőleges olyan mennyisége, amely rövid időn belül, általában egy nap alatt elfogyasztható anélkül, hogy ez a megfelelő tanulmányok által alátámasztott adatok alapján, valamint a lakosságon belüli érzékeny csoportokat (így például a gyermekeket és magzatokat) figyelembe véve, jelentős kockázattal járna a fogyasztóra nézve”.
66 Egyrészt meg kell állapítani, hogy a „kulcsfontosságú vizsgálatoknak” minősített, a glifozátra vonatkozó [DJA] megállapításához alkalmazott kért vizsgálatok a megújítási dokumentációban kötelezően szereplő szükséges információk.
67 Ugyanis az 1107/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelmet e hatóanyag gyártója nyújtja be a jelentéstevő tagállamnak, többek között az 1107/2009 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésében meghatározott összefoglalóval és a teljes dokumentációval együtt.
68 Az 1107/2009 rendelet II. mellékletének 3.1. pontja megállapítja többek között, hogy „[a] 7. cikk (1) bekezdése szerint benyújtott dokumentáció adott esetben tartalmazza [az ADI], a megengedett kezelői expozíciós szint (AOEL) és az [ARfD] megállapításához szükséges információkat”.
69 Másrészt meg kell állapítani, hogy a kért vizsgálatok a glifozátkitettség emberi egészségre gyakorolt hatásainak megállapítására irányulnak.
70 Az 1107/2009 rendelet 3. cikkének 23. pontjának fogalommeghatározása szerint „tesztek és vizsgálatok” az „olyan vizsgálat vagy kísérlet, amelynek célja valamely hatóanyag vagy növényvédő szer tulajdonságainak és viselkedésének meghatározása, a hatóanyagokkal és/vagy metabolitjaival való érintkezés előrejelzése, az érintkezés biztonságos mértékének meghatározása, és a növényvédő szerek biztonságos használati feltételeinek kidolgozása”.
71 Egyébiránt a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009 rendelet értelmében a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1‑jei 283/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2003. L 93., 1. o.) 3. cikke előírja, hogy az 1107/2009 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. június 10‑i 544/2011/EU bizottsági rendeletet (HL 2011. L 155., 1. o.) a hatóanyagokra vonatkozóan alkalmazni kell a hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó, 2013. december 31. előtt megindított eljárásra. Az 544/2011 rendelet alkalmazandó tehát a glifozát jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó eljárásra (lásd a fenti 4. pontot).
72 Az 544/2011 rendelet melléklete az 1107/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint felsorolja az adatszolgáltatási követelményeket a hatóanyaggal kapcsolatban.
73 A toxikológiai és metabolizmus‑vizsgálatokat illetően az 544/2011 rendelet mellékletének 5. pontja a bevezetésében többek között előírja:
„i. A megadott információknak, beleértve azokat, amelyeket a hatóanyagot tartalmazó egy vagy több készítményre vonatkozóan adnak meg, elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy értékelés készülhessen a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek kezelésével és használatával kapcsolatos, az embert veszélyeztető kockázatokról, illetve azokról a veszélyekről, amelyeket a vízben és az ételben található szermaradékok jelentenek az emberre. Emellett a megadott információknak elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy:
– eldönthető legyen, hogy a hatóanyag jóváhagyható‑e, vagy sem,
– meghatározhatók legyenek a jóváhagyáshoz kapcsolódó megfelelő feltételek és korlátozások,
– lehetővé tegyék a hatóanyag veszélyesség szerinti osztályozását,
– meghatározható legyen az ember számára megengedhető napi bevitel (acceptable daily intake – ADI),
– meghatározható legyen a[z AOEL],
– […]”
74 Pontosabban a fejlődésre ható toxicitással foglalkozó vizsgálatokat illetően, amelyekhez a kért vizsgálatok tartoznak, az 544/2011 rendelet mellékletének 5.6.2. pontja megállapítja:
„A vizsgálatokról benyújtott információknak – a hatóanyaggal kapcsolatos egyéb releváns adatokkal és információkkal együtt – elegendőnek kell lenniük a hatóanyagból eredő ismételt expozíció nyomán kialakult, a szaporodásra gyakorolt hatások azonosításához és különösen az alábbiakhoz:
– a hatóanyagból eredő expozíció következtében kialakult, szaporodásra gyakorolt közvetlen és közvetett hatások azonosítása,
[…]
– a NOAEL meghatározása.”
75 Ebből kitűnik, hogy a kért vizsgálatok, többek között a glifozátra vonatkozó DJA és ARfD megállapítását lehetővé téve, amely az élelmiszerekben jelen lévő, naponta vagy az egész életen át anélkül elfogyasztható becsült mennyiséget jelenti, hogy kockázattal járna a fogyasztó egészségére nézve, a hatóanyagnak az emberek egészségére jelentett, a glifozát jóváhagyásának meghosszabbítása érdekében elvégzett kockázatértékelési eljárásának részét képezik.
76 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a kért vizsgálatokban foglalt információ az 1367/2006 rendelet 6. cikk (1) bekezdése szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”‑e, amit vitat az EFSA.
77 Először is az EFSA úgy érvel, hogy a kért vizsgálatok nem vonatkoznak tényleges vagy előre látható környezetbe való kibocsátásra, sem az ilyen kibocsátások hatásaira.
78 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az 1367/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett b) pontjából lényegében kitűnik, hogy az említett rendelet célja az olyan tényezőkre vonatkozó információkhoz való hozzáférés jogának biztosítása, amelyek hatással vannak vagy hatással lehetnek a környezet elemeire, különösen a levegőre, a vízre és a talajra. Márpedig nem ez a helyzet a pusztán hipotetikus kibocsátás esetén (lásd: 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
79 Mindazonáltal azon információ fogalma, amely a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, nem korlátozható a szóban forgó növényvédő szer vagy hatóanyag növényeken vagy talajon való használata során ténylegesen a környezetbe juttatott kibocsátással kapcsolatos információkra, amely kibocsátás többek között aszerint változik, hogy a mezőgazdasági termelők ténylegesen mekkora mennyiségű terméket használnak, és hogy a kereskedelmi forgalomba hozott végtermék pontosan milyen összetevőkből áll (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 Így ugyancsak az e fogalom körébe tartoznak a szóban forgó növényvédő szer vagy hatóanyag előre látható, környezetbe történő kibocsátására vonatkozó információk, ha e kibocsátásra e szer vagy anyag rendes vagy reális felhasználási feltételei mellett kerül sor, amely felhasználási feltételek megfelelnek annak, amire vonatkozólag a szóban forgó szer vagy anyag forgalombahozatali engedélyét kiadták, és amelyek megfelelnek az abban a zónában uralkodó viszonyoknak, ahol a növényvédő szert használni kívánják (lásd: 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
81 Ugyanis noha valamely termék vagy anyag forgalomba hozatala általában nem elegendő annak megállapításához, hogy e terméket vagy anyagot szükségszerűen a környezetbe juttatják, és hogy az azzal kapcsolatos információk a „környezetbe történő kibocsátásra” vonatkoznak, más a helyzet a növényvédő szerekhez vagy az e termékben megtalálható anyagokhoz hasonló termékek esetében, amelyeket a rendes használat keretében rendeltetésüknél fogva a környezetbe juttatnak. Ilyen esetben a szóban forgó termék vagy az e termékben megtalálható anyag rendes vagy reális felhasználási feltételek melletti, előre látható, környezetbe való kibocsátása nem hipotetikus, és az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti „környezetbe történő kibocsátás” fogalmának körébe tartozik (lásd: 2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 Ebből következik, hogy a növényvédő szerekben megtalálható valamely olyan hatóanyag, mint a glifozát, a rendes használata keretében a rendeltetésénél fogva a környezetbe jut, és az előre látható, környezetbe való kibocsátása ennélfogva nem tekinthető hipotetikusnak.
83 Mindenesetre a glifozát kibocsátása nem minősíthető csak előre látható kibocsátásnak. Ugyanis a kért vizsgálatok a glifozát hatóanyag jóváhagyása megújítási dokumentációjának részét képezik.
84 Emlékeztetni kell arra, hogy a glifozátot 2002. július 1‑jétől jegyezték be hatóanyagként. Ezen időponttól a glifozátot engedélyezték a tagállamokban, és ténylegesen is használták növényvédő szerekben. Amint azt a 2017/2324 végrehajtási rendelet (19) preambulumbekezdése megállapítja, a glifozát az Unióban használt egyik leggyakoribb gyomirtó szer.
85 A glifozát környezetbe való kibocsátása tehát valós. E hatóanyag szermaradékként jelen van többek között a növényekben, a vízben és az élelmiszerekben.
86 A kért vizsgálatok ennélfogva a környezetben ténylegesen jelen lévő hatóanyag toxicitásának megállapítására irányulnak.
87 Ennélfogva az EFSA nem állíthatja, hogy a kért vizsgálatok nem valós kibocsátásokra vagy a kibocsátás nem valós hatásaira vonatkoznak.
88 Másodszor az EFSA úgy érvel, hogy a kért vizsgálatok a glifozát veszélyes tulajdonságainak megállapítására irányultak, nem pedig az engedélyezhető kibocsátás szintjének a meghatározására, ennélfogva nem céljuk a tényleges és az előre látható kibocsátás értékelése. A környezetbe való kibocsátással fennálló kapcsolat nem elegendő ahhoz, hogy e vizsgálatok az 1367/2006 rendelet 6. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozzanak.
89 Nem vitatott, hogy a Bíróság már akként ítélte meg, hogy noha nincs helye „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” fogalma megszorító értelmezésének, e fogalom nem foglalhat magában minden, a környezetbe történő kibocsátással akár bármilyen közvetlen kapcsolatban álló információt. Ugyanis, noha az említett fogalmat úgy kell értelmezni, mint amely kiterjed ezen információkra, e fogalom nagyrészt kimerítené az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti „környezeti információ” fogalmát. Az ilyen értelmezés tehát teljesen megfosztaná a hatékony érvényesüléstől az intézmények számára az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt azon lehetőséget, hogy megtagadhassák a környezeti információk hozzáférhetővé tételét többek között azon az alapon, hogy az ilyen hozzáférhetővé tétel sértené valamely meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, és megbontaná azon egyensúlyt, amelyet az uniós jogalkotó az átláthatóság célkitűzése és ezen érdekek védelme között kialakítani kívánt. Az ilyen értelmezés aránytalanul sértené az EUMSZ 339. cikkben biztosított szakmai titok védelmét is (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 81. pont).
90 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 57. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az 1367/2006 rendelet 1. cikke értelmében e rendelet célja annak biztosítása, hogy a környezeti információkat a lehető legszélesebb körben rendelkezésre bocsássák és egyre bővülő körben terjesszék. Ugyanis e rendelet (2) preambulumbekezdéséből lényegében az következik, hogy a környezeti információkhoz való, e rendelet által garantált hozzáférés arra irányul, hogy előmozdítsa a nyilvánosság hatékonyabb részvételét a döntéshozatalban, növelve ezzel a döntéshozatal számonkérhetőségét, valamint hozzájárulva a lakossági tudatossághoz és az elfogadott határozatok támogatottságához (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 80. pont; 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 98. pont).
91 Márpedig ahhoz, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a környezeti ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott határozatok megalapozottak, és hatékony részt vehessenek a környezeti ügyekre vonatkozó döntéshozatali eljárásokban, a nyilvánosságnak hozzá kell férnie azon információkhoz, amelyek lehetővé teszik számára annak ellenőrzését, hogy a kibocsátást megfelelően értékelték, és képesnek kell lenniük arra, hogy észszerűen megértsék, hogyan érintheti a környezetet az említett kibocsátás. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” fogalmi körébe kell sorolni azon információkat is, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára annak ellenőrzését, hogy helyes‑e a tényleges vagy előre látható kibocsátás azon értékelése, amelynek alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság engedélyezte a szóban forgó terméket vagy anyagot, valamint helyesek‑e az e kibocsátás környezetbe való kibocsátásának hatásaira vonatkozó adatok (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 80. pont).
92 Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon információ fogalma, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, nem korlátozódik maga a kibocsátás értékelését lehetővé tévő információra, hanem az e kibocsátás hatásaira vonatkozó információra is vonatkozik.
93 E tekintetben a Bíróság számos pontosítást adott a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.) 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” fogalmának értelmezése keretében.
94 A 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése d) pontjának végrehajtására irányul, amelyek rendelkezései az uniós jogrend szerves részét képezik (lásd: 2018. március 15‑i North East Pylon Pressure Campaign és és Sheehy ítélet, C‑470/16, EU:C:2018:185, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen egyezmény elsőbbséget élvez a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben, amelyeket a lehető legnagyobb mértékben az említett megállapodásokkal összhangban kell értelmezni (lásd analógia útján: 2018. július 11‑i Bosphorus Queen Shipping ítélet, C‑15/17, EU:C:2018:557, 44. pont).
95 Így a 2003/4 irányelv (2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 54. pont) és az 1367/2006 rendelet (2016. november 23‑i Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe ítélet, C‑673/13 P, EU:C:2016:889, 61. pont) értelmezésekor figyelembe kell venni az Aarhusi Egyezményt.
96 Meg kell állapítani, hogy a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja és az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése az Aarhusi Egyezmény ugyanezen rendelkezésének a végrehajtására irányul.
97 Amint azt Szpunar főtanácsnok a Saint‑Gobain Glass Deutschland kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑60/15 P, EU:C:2016:778) 40. pontjában megállapította, ajánlatos e két jogszabályt (a 2003/4 irányelvet és az 1367/2006 rendeletet) egységesen értelmezni, mivel az Aarhusi Egyezmény ugyanazon rendelkezéseit hajtják végre. Kifejezett ellenkező értelmű rendelkezés hiányában indokolt úgy tekinteni, hogy az uniós jogalkotó ezt az egyezményt egységes módon kívánta végrehajtani az uniós jogban, mind a tagállamok, mind az uniós intézmények vonatkozásában.
98 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bíróság által a 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítéletben (C‑442/14, EU:C:2016:890) a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti, „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” fogalmával kapcsolatban elfogadott értelmezés alkalmazandó az olyan információ fogalmára is, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”.
99 A Bíróság azt állapította meg, hogy a nyilvánosságnak nem csupán a szoros értelemben vett kibocsátásról szóló információkhoz kell hozzáférnie, hanem azokhoz is, amelyek e kibocsátás olyan többé‑kevésbé hosszú távú környezeti következményeivel kapcsolatosak, mint amilyenek az említett kibocsátásnak a nem célszervezetekre gyakorolt hatásai. Ugyanis a nyilvánosságnak a környezetbe való kibocsátással kapcsolatos információkhoz való hozzáféréshez fűződő érdeke pontosan az, hogy ne csak arról tudjon, hogy mi az, amit a környezetbe kibocsátanak vagy előreláthatóan ki fognak bocsátani, hanem meg is értse, milyen környezeti kockázata van a szóban forgó kibocsátásnak (lásd analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 86. pont).
100 Ebből következik, hogy az azon információ fogalmát, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik” úgy kell értelmezni, hogy az nem csupán a szoros értelemben vett kibocsátásra vonatkozó információkra, vagyis e kibocsátás jellegére, összetételére, mennyiségére, időpontjára és helyszínére vonatkozó adatokra terjed ki, hanem e kibocsátás többé‑kevésbe hosszú távú környezeti következményeivel kapcsolatos információkra is (lásd analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 87. pont).
101 E tekintetben a glifozátra vonatkozó NOAEL és DJA – azaz a hatóanyagnak való, káros hatást nem okozó kitettség legnagyobb dózisának, valamint az anyag azon becsült mennyisége, amely egész életen át naponta elfogyasztható anélkül, hogy a fogyasztóra nézve jelentős kockázattal járna – megállapítását lehetővé téve, a kért vizsgálatokat az 1107/2009 rendelet 3. cikkének 23. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerint a glifozáttal való „érintkezés biztonságos mértékének meghatározás[ához]” és a „biztonságos használati feltételeinek kidolgozás[ához]” vezetőnek kell tekinteni.
102 Ráadásul kitűnik az 544/2011 rendelet mellékletének 5. pontjából, hogy a kért vizsgálatok, a glifozátra vonatkozó DJA megállapítását lehetővé téve azt lehetővé tévő információnak minősülnek, hogy „értékelés készülhessen a [hatóanyag] használatával kapcsolatos, az embert veszélyeztető kockázatokról”, valamint „azokról a veszélyekről, amelyeket a vízben és az ételben található szermaradékok jelentenek az emberre”. Pontosabban a kért vizsgálatok célja, a fejlődésre ható toxicitással foglalkozó vizsgálatokként, az 544/2011 rendelet mellékletének 5.6.2. pontja szerint „a hatóanyagnak való ismételt expozíciót követő, embrionális és magzati fejlődésre gyakorolt hatások meghatározás[a]”.
103 Meg kell tehát állapítani, hogy a kért vizsgálatok, a NOAEL megállapításával, amely alapján kiszámításra került a DJA és az ARfD, lehetővé tették azon korlátok megállapítását, amelyek között az élelmiszerekben jelen lévő glifozát, többé‑kevésbé hosszú távon nem jelent veszélyt az emberi egészségre, és tehát lehetővé tették azon különböző értékek megállapítását, amelyek meghatározzák a glifozátkibocsátás emberi egészségre való hatását.
104 Egyébiránt, amint a Svéd Királyság megállapítja, a DJA a hosszú távú, a fogyasztókra nézve veszélyt nem jelentő expozíciós küszöbértéket képviseli. Így ha valamely növényvédő szer használata vagy maradékai a DJA túllépésével járnak, az egészségre károsnak tekintendők.
105 E tekintetben az EFSA elismeri, hogy a DJA a hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása érdekében elvégzett kockázatértékelési eljárás részét képezi, amely megköveteli, hogy teljesüljenek az 1107/2009 rendelet 4. cikkében említett feltételek. Megállapítja, hogy ennek érdekében értékelni kell, hogy a hatóanyag vagy maradékai károsak‑e az emberi egészségre. Az EFSA megállapítja először is, hogy az emberek hosszú távú kitettségének értékeléséhez használt toxikológiai referenciaérték a NOEL alapján kiszámított DJA, másodszor pedig, hogy a hatóanyagnak és a maradékainak való kitettséget a DHA alapján értékelik, és azzal hasonlítják össze.
106 Márpedig kitűnik a szakértői értékelésből, és nem vitatott a felek között, hogy a kért vizsgálatok alapján a glifozátra vonatkozó DJA a glifozát első jóváhagyásakor megállapított 0,3 mg/testtömeg kg/napról e hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbításakor 0,5 mg/testtömeg kg/napra nőtt.
107 A DJA növekedése az egészségre káros hatással nem járó glifozátmaradék növekedésének lehetőségével jár. Amint azt a Svéd Királyság megállapítja, a DJA növekedése azzal a következménnyel jár, hogy az illetékes hatóságok magasabb glifozátmaradékot fogadnak el az élelmiszerekben.
108 Harmadszor az EFSA állítja, hogy a laboratóriumban a gerinces állatoknak adott dózisok nem egyenlőek azon dózisokkal, amelyekkel az emberek kerülnek érintkezésbe a hatóanyag használatakor, és hogy a laboratóriumban elvégzett e vizsgálatok függetlenek a tervezett használati módtól, és nem felelnek meg a reális feltételeknek. A laboratóriumi vizsgálatokban használt kitettség feltételei nem összehasonlíthatók az emberek és a környezet helyes mezőgazdasági gyakorlat szerinti glifozátpermetezésnek való kitettségéivel.
109 Kétségtelen, hogy a jelen esetben nem vitatott, hogy a kért vizsgálatokat laboratóriumban magas dózisú glifozáttal tömött vemhes házinyulakon végezték el, ami nem felel meg az ember e hatóanyag rendes használata által való kitettségének.
110 Márpedig a Bíróság akként ítélte meg, hogy nem az a fontos, hogy a szóban forgó adatok részben vagy egészben helyszíni vizsgálatokból, laboratóriumi vizsgálatokból vagy áthelyeződési tanulmányokból származnak, hanem az, hogy az említett tanulmányok célja az 1367/2006 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „környezetbe történő kibocsátás” – vagyis a szóban forgó termék vagy anyag rendes vagy reális felhasználási feltételeknek megfelelő körülmények közötti, tényleges vagy előre látható, környezetbe való kibocsátásának – értékelése vagy e kibocsátás hatásainak vizsgálata (lásd analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 89. pont).
111 Ezért nem minősül olyan információnak, amely a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, többek között az olyan kísérletből származó adat, melynek célja a szóban forgó termék vagy anyag annál sokkal nagyobb dózisban való használata hatásainak vizsgálata, mint amekkora dózist a forgalombahozatali engedélyben megadtak, és amelyet a gyakorlatban használni fognak, vagy a sokkal jelentősebb koncentrációban való használat hatásainak vizsgálata, mivel az ilyen adatok nem a rendes vagy reális felhasználási feltételek melletti előre látható kibocsátásra vonatkoznak (lásd analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 90. pont).
112 Ezzel szemben olyan információ fogalmi körébe tartoznak, amely a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, az olyan vizsgálatok, amelyek valamely termék vagy anyag mérgező hatásának, más hatásainak vagy egyéb jellemzőinek az észszerűen bekövetkezni képes legkedvezőtlenebb, a rendes mezőgazdasági gyakorlathoz legközelebb álló olyan reális feltételek melletti meghatározására irányulnak, amelyek megfelelnek az abban a zónában uralkodó viszonyoknak, ahol ezen anyagot használni kívánják (lásd analógia útján: 2016. november 23‑i Bayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 91. pont).
113 Ebből kitűnik, hogy ahhoz, hogy a vizsgálatokat olyan információnak lehessen minősíteni, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”, nem e vizsgálatok elvégzésének feltételei – azaz hogy laboratóriumban végezték‑e azokat el – bírnak jelentőséggel, hanem azok célja.
114 Így az EFSA nem állíthatja, hogy mivel a DJA megállapításához kért vizsgálatokban használt magas dózisok nem felelnek meg a ténylegesen a környezetbe bocsátott dózisoknak, a kért vizsgálatok nem kapcsolódnak a tervezett használathoz, így pusztán elméleti jellegűek.
115 Ugyanis ez azt jelentené, hogy a kért vizsgálatok az emberek tekintetében megállapították a NOAEL‑t, amelyből kiindulva – pusztán olyan hipotetikus adatok alapján, amelyek nem állnak összefüggésben azon móddal, amiként az emberek a glifozát használata során az annak való kitettséggel szembesülnek – kiszámításra került a DJA.
116 Így az EFSA érve – amely szerint a kért vizsgálatok elvégzésének feltételei nem kapcsolódnak a kibocsátásokhoz – nem bír jelentőséggel. Nem a kért vizsgálatok elvégzésének feltételei, hanem azok célja számít, amely a NOAEL meghatározására irányul, amely a DJA, illetve az ARfD megállapításának alapját képezi. Ebből következik, hogy a kért vizsgálatok célja azon határok megállapítása, amelyek felett a glifozát hatóanyagnak való kitettség veszélyes az emberi egészségre.
117 Ennélfogva a glifozátkitettség legnagyobb dózisának – amelyek fellett a hatóanyag‑maradékanyag az emberi egészségre károsnak minősül – meghatározását lehetővé tévő kért vizsgálatok a glifozát toxicitásának az észszerűen bekövetkezni képes legkedvezőtlenebb realista feltételek melletti megállapítására irányuló vizsgálatoknak minősülnek.
118 Egyébiránt a fenti 91. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján, amely szerint a nyilvánosságnak képesnek kell lenne arra, hogy észszerűen megértse, hogyan érintheti a környezetet a kibocsátás, meg kell állapítani, hogy a felperes kért vizsgálatokhoz való hozzáférése lehetővé tenné számára annak megértését, hogy miként érinti a glifozát környezetbe való kibocsátása az emberi egészséget.
119 A fentiekből következik, hogy a kért vizsgálatokat olyan információnak kell tekinteni, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikk (1) bekezdése értelmében a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”.
120 Ennélfogva e rendelkezés alapján a hozzáférhetővé tétel nyomós közérdeknek minősül, és az EFSA nem tagadhatja meg annak hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal, hogy az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében sérti a kért vizsgálatok tulajdonosai kereskedelmi érdekekeinek védelmét.
121 Ebből következik, hogy nem bír jelentőséggel az EFSA azon érve, amely szerint, mivel a hozzáférhetővé tett kért vizsgálatok lehetővé teszik a vizsgálatok vagy az elvégzett értékelések eredményeinek ellenőrzését, nem szükséges a teljes vizsgálathoz való hozzáférés biztosítása.
122 Egyébiránt a megtámadott határozatban, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel alkalmazása keretében az EFSA megállapította, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése az olyan érzékeny információk nem kimerítő jegyzékét tartalmazta, amelyek hozzáférhetővé tétele főszabály szerint úgy tekinthető, hogy sérti az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek védelmét. Álláspontja szerint a vizsgálatok e jegyzék alá tartozóként azonosított részeit az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése szerint védeni kell.
123 Egyrészt kitűnik a megtámadott határozatból, hogy az EFSA nem pontosítja, hogy a kért vizsgálatok mely részeit azonosította az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdése jegyzékének alá tartozóként.
124 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerinti, a gerinces állatokon végzett kísérletekben részt vevő személyek nevére és címére vonatkozó információkat illetően az EFSA kifejezetten megállapította, hogy azok védelem alatt állnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel értelmében. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy ezen információk nem képezik a jelen kereset tárgyát.
125 Ezzel szemben az EFSA nem állapítja meg, hogy a kért vizsgálatokban szereplő mely információk tartoznak az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének jegyzékében foglalt egyéb másik kivétel alá. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat mellékletében szereplő, azt jelző táblázat, hogy a kért vizsgálatok mely részei, mely indokkal kerültek hozzáférhetővé tételre, csak az e vizsgálatok hozzáférhetővé tett részei – azaz a cím, a tartalomjegyzék és a nyers adatokat és vizsgálatokat tartalmazó táblázatok, ábrák és mellékletek – tekintetében hivatkozik az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére.
126 Másrészt az EFSA kifejezetten megállapítja a megtámadott határozatban, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését alkalmazta az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel – azaz a kereskedelmi érdekek védelme – keretében.
127 Márpedig a fentiekből kitűnik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében a kereskedelmi érdekek védelme vonatkozásában előírt kivételre csak azon kért vizsgálatok hozzáférhetővé tételének vitatása érdekében lehet hivatkozni, amelyek olyan információnak minősülnek, amely az 1367/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a „környezetbe való kibocsátásra vonatkozik”.
128 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az EFSA nem igazolta az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének alkalmazását.
129 A fentiek összességére tekintettel az első jogalapnak helyt kell adni, ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, annyiban, amennyiben elutasította valamennyi kért vizsgálat – az ott említett nevek és aláírások kivételével történő – hozzáférhetővé tételét.
A költségekről
130 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
131 Mivel az EFSA pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.
132 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) a 2014. július 30‑i határozatot megsemmisítő és annak helyébe lépő, a glifozát hatóanyagra vonatkozó, az ezen hatóanyag jóváhagyásának megújítása keretében elvégzett két toxicitási vizsgálathoz való részleges hozzáférés biztosításáról szóló, 2017. október 16‑i határozatát, amennyiben az EFSA megtagadja az ilyen vizsgálatok összességének hozzáférhetővé tételét, az azokban említett személyek neveinek és aláírásainak kivételével.
2) A Törvényszék az EFSA‑t kötelezi a saját, továbbá az Anthony Tweedale részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. március 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 21., 58., 80., 82‑84., 88., 104. és 113. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.