C‑64/12. sz. ügy

Anton Schlecker

kontra

Melitta Josefa Boedeker

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény – Munkaszerződés – 6. cikk (2) bekezdés – Jogválasztás hiányában alkalmazandó jog – A munkavállaló »szokásos munkavégzési helye« országának joga – A valamely más tagállammal szorosabb kapcsolatban álló szerződés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. szeptember 12.

1.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény – A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog – Kapcsolóelvek – Munkaszerződés – A kapcsolóelvek hierarchiája – A rendszerinti munkavégzés helye szerinti ország – Elsődleges kapcsolóelv – Mérlegelési tényezők

(1980. június 19‑i Római Egyezmény, 6. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont)

2.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezmény – A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog – Kapcsolóelvek – Munkaszerződés – A munkát rendszerint, huzamosan és megszakítás nélkül egy és ugyanazon országban végző munkavállaló – A munkaszerződés és egy másik ország közötti szorosabb kapcsolat – A szokásos munkavégzési hely szerinti ország joga mellőzésének lehetősége – A nemzeti bíróság mérlegelési jogköre – Mérlegelési tényezők

(1980. június 19‑i Római Egyezmény, 6. cikk, (2) bekezdés)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 31–33. pont)

2.        A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19‑én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény 6. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság e rendelkezés utolsó része alapján – még abban az esetben is, amikor valamely munkavállaló a munkaszerződés tárgyát képező munkát rendszerint, huzamosan és megszakítás nélkül egy és ugyanazon országban végzi – mellőzheti a szokásos munkavégzési hely szerinti ország jogát, amennyiben a körülmények összességéből az tűnik ki, hogy az említett szerződés egy másik országgal szorosabb kapcsolatban áll.

Ezért a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelemmel kell lennie a munkaviszonyt jellemző körülmények összességére, valamint értékelnie kell azt a körülményt vagy körülményeket, amely, illetve amelyek véleménye szerint a legjelentősebbek. A konkrét esetben eljáró bíróság nem juthat ugyanakkor automatikusan arra a következtetésre, hogy a Római Egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjában megjelölt szabályt mellőzni kell önmagában amiatt, hogy az egyéb – a tényleges munkavégzés helyén kívüli – releváns körülmények számuknál fogva valamely másik országot jelölnek ki.

A jelentős kapcsolóelemek közül figyelemmel kell lenni különösen arra az országra, ahol a munkavállaló a tevékenységéből származó jövedelmek utáni adó‑ és járulékfizetési kötelezettségét teljesíti, valamint arra az országra, ahol a munkavállaló a szociális biztonsági, valamint a különböző nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási és rokkantsági biztosítási rendszereknek a tagja. Másfelől a nemzeti bíróságnak szintén figyelembe kell vennie az ügy körülményeinek összességét, különösen a munkabér és az egyéb foglalkoztatási feltételek meghatározásához kapcsolódó paramétereket.

(vö. 36., 37., 40–42., 44. pont és a rendelkező rész)