T‑381/11. sz. ügy

Europäischer Wirtschaftsverband der Eisen‑ und Stahlindustrie (Eurofer) ASBL

kontra

Európai Bizottság

„Megsemmisítés iránti kereset – Környezetvédelem – 2003/87/EK irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2013-tól történő ingyenes kiosztása – A kibocsátási egységek kiosztásának kiszámítására alkalmazandó, termékekre vonatkozó referenciaértékeket meghatározó bizottsági határozat – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése – A személyében való érintettség hiánya – Végrehajtási intézkedéseket tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktus – Elfogadhatatlanság

A végzés összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról szóló bizottsági határozat – Az európai vas‑ és acélipar érdekeit képviselő egyesület keresete – Elfogadhatóság – Feltételek

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Személyében való érintettség – Szempontok – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról szóló bizottsági határozat – Az európai vas‑ és acélipar érdekeit képviselő egyesület keresete – A képviselt vállalkozások személyükben való érintettségének hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktus fogalma – Valamennyi általános hatályú aktus, a jogalkotási aktus kivételével – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról szóló bizottsági határozat – Bennfoglaltság – A Szerződés említett rendelkezésének értelmében vett végrehajtási intézkedéseket tartalmazó jogi aktus

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, EUMSZ 267. cikk, és EUMSZ 289. cikk, (1)–(3) bekezdés; 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk, és 11. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az európai vas‑ és acélipar érdekeit képviselő egyesület megsemmisítés iránt főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható keresetet az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló bizottsági határozat ellen, ha az általa képviselt vállalkozások mindegyike vagy azok bármelyike maga egyéni kereshetőségi joggal bír, vagy ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni.

(vö. 18. pont)

2.      Valamely természetes vagy jogi személy, ha nem címzettje egy jogi aktusnak, csak akkor hivatkozhat arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve személyében érintett, ha a szóban forgó jogi aktus őt bizonyos sajátos jellemzői miatt, vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán érinti, és a jogi aktus ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt.

Következésképpen elfogadhatatlan az európai vas‑ és acélipar érdekeit képviselő egyesület által az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló bizottsági határozattal szemben előterjesztett megsemmisítés iránti kereset.

Ugyanis jóllehet ezek a vállalkozások az említett irányelv III. fejezetében hivatkozott, helyhez között létesítményeket üzemeltetnek, ez a tény nem egyéníti őket, mivel a megtámadott határozat rendelkezéseire tekintettel e határozat őket csak az említett létesítményeket üzemeltetők objektív minősége alapján érinti, csakúgy, mint bármely más olyan gazdasági szereplőt, amely ténylegesen vagy esetlegesen ugyanilyen helyzetben van.

Ugyanez igaz azokra az eljárási garanciákra, amelyekkel e vállalkozások a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése, valamint (2) bekezdésének első albekezdése alapján rendelkeznek. Valójában az a tény, hogy valamely személy az uniós jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban fellépett, csak akkor egyéníti az adott jogi aktus tekintetében, ha e személy részére az uniós szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít. Amennyiben az uniós jogi rendelkezés valamely határozat elfogadásához olyan eljárást ír elő, amelynek során valamely személy esetlegesen olyan jogokat érvényesíthet, mint amilyen a meghallgatáshoz való jog, az e személy által élvezett jogi helyzet e személyt egyéníti az EK 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve, meg kell állapítani, hogy az ilyen eljárási jogosultsággal rendelkező személy vagy jogalany tekintetében főszabály szerint semmilyen eljárási garancia alapján nem lehet elismerni a valamely uniós jogi aktusra vonatkozó kereshetőségi jogot a jogi aktus jogszerűségének az e jogosultság alapján történő vitatása céljából. A magánszemélyt az uniós jogi aktusra vonatkozóan megillető jogorvoslati jognak a pontos terjedelme ugyanis attól a jogállástól függ, amelyet az ily módon elismert jogos érdekek védelmét célzó uniós jog a számára megállapít.

Márpedig, bár a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdéséből és (2) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy a felperes által képviselt vállalkozások, mint az e rendelkezések értelmében vett érdekeltek, jogosultsággal rendelkeztek arra, hogy a Bizottság őket meghallgassa, és a Bizottságnak tehát e tagokkal a megtámadott határozat elfogadását megelőzően konzultálnia kellett az e rendelkezésekben említett elveket érintően, a felperes által a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása végett előterjesztett jogalapok nem a konzultációs kötelezettség állítólagos megsértését érintik. Mivel a felperes nem a tagjainak az eljárási jogait kívánja megvédeni, hanem a megtámadott határozat jogszerűségét kívánja érdemben vitatni, az említett vállalkozások nem minősülnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve személyükben érintettnek.

(vö. 30–36., 38., 39. pont)

3.      A rendeleti jellegű jogi aktusnak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett fogalmát akként kell értelmezni, hogy az valamennyi általános hatályú jogi aktusra vonatkozik, a jogalkotási jogi aktusok kivételével.

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeire vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló bizottsági határozat általános hatályú, mivel objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általánosan és absztrakt módon meghatározott személycsoporttal szemben fejt ki joghatást. Ezenfelül e határozat nem minősül jogalkotási jogi aktusnak, mivel nem az EUMSZ 289. cikk első, második és harmadik bekezdése értelmében vett rendes jogalkotási eljárás keretében, és nem az e bekezdések értelmében vett különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el. E határozat ugyanis a Bizottság jogi aktusa, amelynek elfogadására a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése alapján került sor. Következésképpen a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül.

Amennyiben az említett határozat azt írja elő, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak meg kell hozniuk számos végrehajtási intézkedést, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a tagállam meghatározza az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét minden olyan érintett létesítmény vonatkozásában, amelynek a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt listára való felvételét a Bizottság nem utasította el, meg kell állapítani, hogy az említett határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedéseket tartalmaz.

Ezt a következtetést nem vonja kétségbe az e rendelkezés által követett cél. Igaz, hogy ezen utóbbi cél annak lehetővé tételére irányul, hogy a természetes és jogi személyek keresetet indíthassanak az olyan általános hatályú jogi aktusokkal szemben, amelyek nem jogalkotási jogi aktusok, és amelyek őket közvetlenül érintik, valamint nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket, és arra, hogy így ki lehessen küszöbölni azokat az eseteket, amelyekben az ilyen személyeknek a bírósági út igénybevételéhez jogot kell sérteniük. Az európai vas‑ és acélipar érdekeit képviselő egyesület tagjainak a helyzete az egyesület által az említett határozattal szemben előterjesztett megsemmisítés iráni kereset keretében azonban nem tartozik azok közé, amelyekre az említett cél irányul, mivel az említett vállalkozások főszabály szerint vitathatják a megtámadott határozat nemzeti végrehajtási intézkedéseit, és e kontextusban a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a határozat jogellenességére, amely bíróságok a határozathozatalhoz alkalmazhatják az EUMSZ 267. cikk rendelkezéseit anélkül, hogy e vállalkozásoknak előzetesen meg kellene sérteniük a megtámadott határozatot.

(vö. 42–45., 56–58., 60. pont)