A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2012. november 16.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Verseny – Az EK 81. cikk megsértését megállapító és bírságot kiszabó határozat közzététele – Az engedékenységi közlemény alkalmazásával a Bizottságnak nyújtott információk bizalmas kezelésére vonatkozó kérelem – Ideiglenes intézkedések elrendelése iránti kérelem – Sürgősség – Fumus boni iuris – Az érdekek mérlegelése”
A T‑345/12. R. sz. ügyben,
az Akzo Nobel NV (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),
az Akzo Nobel Chemicals Holding AB (székhelye: Nacka [Svédország]),
az Eka Chemicals AB (székhelye: Bohus [Svédország]),
(képviselik őket: C. Swaak és R. Wesseling ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: C. Giolito, M. Kellerbauer és G. Meessen, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding és az Eka Chemicals által az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító 2012. május 24‑i C(2012) 3533 végleges bizottsági határozat (COMP/38.620 „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) végrehajtásának felfüggesztése iránti, az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding, az Eka Chemicals, a Degussa AG, az Edison SpA, az FMC Corporation, az FMC Foret S. A., a Kemira OYJ, a L’Air Liquide S. A., a Chemoxal S. A., a Snia SpA, a Caffaro Srl, a Solvay SA/NV, a Solvay Solexis SpA, a Total S. A., az Elf Aquitaine S. A. és az Arkema S. A. vállalkozásokkal szemben az [EK 81. cikk] és az EGT‑megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló 2006/903/EK bizottsági határozattal (COMP/F/C.38.620 „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) (HL L 353., 54. o.) kapcsolatosan a felperesekre vonatkozó bizonyos adatok tekintetében engedélyezett bizalmas kezelés fenntartását elrendelő ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei, az eljárás és a felek kérelmei
1 A jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárás az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding és az Eka Chemicals által az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító 2012. május 24‑i C(2012) 3533 végleges bizottsági határozatra (COMP/38.620 „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) vonatkozik (a továbbiakban: megtámadott határozat).
2 A megtámadott határozattal az Európai Bizottság elutasította az Akzo Nobel NV, az Akzo Nobel Chemicals Holding AB, az EKA Chemicals AB, a Degussa AG, az Edison SpA, az FMC Corporation, az FMC Foret S. A., a Kemira OYJ, a L'Air Liquide S. A., a Chemoxal S. A., a Snia SpA, a Caffaro Srl, a Solvay SA/NV, a Solvay Solexis SpA, a Total S. A., az Elf Aquitaine S. A. és az Arkema S. A. vállalatokkal szemben az [EK 81. cikk] és az EGT‑megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló 2006/903/EK bizottsági határozatnak (COMP/F/C.38.620 „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) a 2007 szeptemberében a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján közzétett nem bizalmas változatának fenntartását (HL L 353., 54. o., a továbbiakban: 2006. évi határozat).
3 A Bizottság a 2006. évi határozatban megállapította, hogy a felperesek – az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding és az Eka Chemicals – további tizennégy vállalkozással együtt 1994 és 2000 között megsértették az EK 81. cikket a hidrogén‑peroxid és származéka, a nátrium‑perborát tekintetében az Európai Gazdasági Térség területén. Mivel az egyik felperes, az Eka Chemicals volt a második vállalkozás, amely 2003 márciusában a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. oldal; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alkalmazásával felvette a Bizottsággal kapcsolatot, és olyan bizonyítékokat szolgáltatott, amelyek jelentős többletértéket képviseltek a már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest, a Bizottság az egyébként vele szemben kiszabandó bírságot 40%‑kal csökkentette. Következésképpen a Bizottság a három vállalkozással szemben egyetemlegesen 25,2 millió euró összegű bírságot szabott ki.
4 Miután a Bizottság figyelembe vette a 2006. évi határozat címzettjeinek bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeit, 2007 szeptemberében honlapján közzétette e határozat nem bizalmas változatát. A felperesek nem vitatták e közzétételt.
5 A Bizottság 2011. november 28‑i levelében arról tájékoztatta a felpereseket, hogy átláthatósági indokokból szándékában áll közzétenni a 2006. évi határozat részletesebb nem bizalmas változatát, és alkalmat adott számukra arra, hogy a szövegtervezetben beazonosítsák az esetleges bizalmas információkat. Miután megállapította, hogy a részletesebb változattervezet az engedékenységi közlemény alapján nyújtott információkat – vagyis olyan adatokat, amelyeket 2007 szeptemberében a bizalmas kezeléssel kapcsolatos indokokból nem tett közzé – tartalmaz, a felperesek hivatalos formában ellenezték a Bizottság tervezetét azon indokból, hogy súlyosan és visszavonhatatlanul sértette érdekeiket. Mindazonáltal mindezt fenntartva olyan, a bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeiket felsoroló listát nyújtottak be, amelyben kiemelték a részletesebb változattervezet azon részeit, amelyeket mindenképpen bizalmasan kell kezelni.
6 A Bizottság 2012. március 15‑i levelében azon szándékáról tájékoztatta a felpereseket, hogy nem veszi figyelembe a felperesek ellenzését, és megküldte részükre a 2006. évi határozat részletesebb nem bizalmas változatának módosított tervezetét. Tudomásukra hozta, hogy e módosított tervezet tükrözi a bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeikkel kapcsolatos végleges álláspontját, amelyből minden olyan információt törölt, amely lehetővé teszi az engedékenységi közlemény keretében nyújtott információk meghatározását. A Bizottság felhívta a felpereseket arra, hogy egyet nem értésük esetén a Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata (HL L 275., 29. o.) értelmében terjesszék kérelmüket a meghallgatási tisztviselő elé.
7 A felperesek 2012. április 10‑i levelükkel arról tájékoztatták a meghallgatási tisztviselőt, hogy ellenzik a 2006. évi határozat nem bizalmas változatának – amely a 2007 szeptemberében közzétett változatnál részletesebb – nyilvánosságra hozatalát, és arra kérték, hogy akadályozza meg az engedékenységi közlemény alapján nyújtott bármilyen információ közzétételét. E tekintetben kijelentették, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság, valamint a bizalomvédelem elvét, tekintettel arra, hogy a nem bizalmas változatot 2007‑ben már közzétette. Ezen túlmenően kijelentették, hogy az engedékenységi közlemény alkalmazásával önkéntesen nyújtott információk bizalmas kezelésével kapcsolatosan [jogos] elvárásokat támasztottak, mivel a Bizottság nem térhet el a pontosan abból álló korábbi határozathozatali gyakorlatától, hogy az ilyen információk bizalmas jellegét megőrzi.
8 A meghallgatási tisztviselő a „Bizottság részére” címzett megtámadott határozatban elutasította a felperesek bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmét. Kiemelte megbízása korlátozott jellegét, amely nem tette lehetővé számára annak megvizsgálását, hogy a szóban forgó információ közzétehető‑e, vagy sem, mivel az nem minősül üzleti titoknak vagy egyéb bizalmas információnak, illetve nyomós érdek fűződik a nyilvánosságra hozatalhoz. Ezenfelül megjegyezte, hogy a felperesek nem állították, hogy a 2006. évi határozat részletesebb változata üzleti titkokat vagy egyéb bizalmas információkat tartalmazott volna, hanem csupán azon indokból ellenezték e változat közzétételét, hogy az az engedékenységi közlemény alkalmazásával nyújtott információkat tartalmazott, miközben nem bizonyították, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala súlyos kárt okozhat, amely tény egyébiránt – még ha ez az eset állna is fenn – egyáltalán nem akadályozná meg a Bizottságot abban, hogy nyilvánosságra hozza a szóban forgó információkat.
9 A felperesek 2012. május 28‑án és 29‑én vették kézhez a megtámadott határozatot.
10 A Bizottság 2012. május 31‑i elektronikus levelében a felperesek tudomására hozta, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a szóban forgó kérdéssel kapcsolatos végleges álláspontját.
11 A Törvényszék Hivatalához 2012. augusztus 3‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztettek elő nem csupán azon indokból, hogy a Bizottság elutasította a bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmüket, hanem amiatt is, hogy úgy kell tekintetni, hogy bizonyos információkhoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján nyújtott hozzáférést. E kereset alátámasztása érdekében lényegében arra hivatkoznak, hogy a vita tárgyát képező közzététel sérti az EUMSZ 339. cikk értelmében a Bizottságra háruló bizalmas kezelés kötelezettségét, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, mivel a 2006. évi határozat részletesebb változata olyan információkat tartalmaz, amelyeket a felperesek azért szolgáltattak a Bizottságnak, hogy az utóbbi alkalmazza rájuk az engedékenységi közleményt.
12 A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon érkezett külön beadványukban a felperesek benyújtották a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben azt kérik, hogy a Törvényszék elnöke:
– A Törvényszék eljárási szabályzata 105. cikkének (2) bekezdése értelmében rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának az addig az időpontig történő felfüggesztését, amíg a Törvényszék a jelen ideiglenes intézkedés iránti keresetet, illetve mindenesetre az alapügyben előterjesztett keresetet elbírálja,
– azon indokból, hogy e határozat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy közzétegye a 2006. évi határozat részletesebb nem bizalmas változatát, ezért kötelezze a Bizottságot arra, hogy tartózkodjon e változat közzétételétől,
– azon indokból, hogy e határozat az 1049/2001 rendelet értelmében hozzáférést enged a 2006. évi határozat teljes szövegéhez, ezért kötelezze a Bizottságot arra, hogy ne engedélyezze az ilyen hozzáférést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
13 A Törvényszék elnöke 2012. augusztus 7‑i végzésével az eljárási szabályzat 105. cikkének (2) bekezdése értelmében elrendelte a felperesek által kérelmezett ideiglenes intézkedéseket.
14 A Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 26‑án benyújtott írásbeli észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
15 A felperesek ugyan elismerik, hogy nem tudják, hogy a Bizottság ténylegesen hozott‑e olyan határozatot, amely az 1049/2001 rendelet alkalmazásával hozzáférést enged a 2006. évi határozatának teljes szövegéhez, ám úgy vélik, hogy a megtámadott határozat úgy értelmezhető, hogy bennefoglaltan a szóban hivatkozott rendelet értelmében vett hozzáférést engedélyez. Következésképpen az ideiglenes intézkedés iránti kérelmük a megtámadott határozatra vonatkozik nem csupán annyiban, amennyiben az lehetővé teszi a vita tárgyát képező közzétételt, hanem annyiban is, amennyiben úgy tekinthető, hogy e határozat az 1049/2001 rendelet értelmében hozzáférést enged az engedékenységi közlemény alkalmazásával a felperesek által nyújtott bizalmas információkhoz.
16 A Bizottság kijelenti, hogy jelenleg nem létezik olyan határozat, amely az 1049/2001 rendelet értelmében hozzáférést engedett volna a vita tárgyát képező információkhoz. A megtámadott határozatot kifejezetten és kizárólag az [EUMSZ 101. cikkben] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletre (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) és a 2011/695 határozatra alapította.
17 E tekintetben az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak csupán annak megállapítására van módja, hogy sem a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, sem az alapeljárásban előterjesztett keresetnek nem tárgya egy olyan határozat, amelyet a Bizottság az 1049/2001 rendelet alkalmazásával már elfogadott. A felperesek tehát puszta elővigyázatosságból szeretnék elérni, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró megtiltsa a Bizottságnak egy ilyen határozat meghozatalát, amely arra irányuló megelőző fellépésnek minősülne, hogy a Bizottság tevékenységét megakadályozza. Mindazonáltal az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatásköre arra korlátozódik, hogy bírósági felülvizsgálatot gyakoroljon a Bizottság által már meghozott jogi aktusok felett, és nem terjed ki olyan kérdések értékelésére, amelyről még ez az intézmény nem határozott. Az ilyen hatáskör ugyanis megelőzné az érdemi tárgyalást és összekeverné a közigazgatási és a bírósági eljárást, ami összeegyeztethetetlen a Bizottság és az európai uniós bíróság közötti hatáskörmegosztással (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑52/96. R. sz., Sogecable kontra Bizottság ügyben 1996. július 12‑án hozott végzésének [EBHT 1996., II‑797. o.] 39. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csupán kivételes körülmények között tilthatja meg, hogy a Bizottság gyakorolja közigazgatási hatáskörét, még mielőtt elfogadná azon végleges jogi aktust, amelynek végrehajtását a felperesek el kívánják kerülni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑216/01. R. sz., Reisebank kontra Bizottság ügyben 2001. december 5‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3481. o.] 52. pontját), amely körülmények fennállását a felperesek a jelen ügyben nem bizonyították.
18 Következésképpen a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel egyrészt a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék függessze fel a megtámadott határozat végrehajtását, annyiban, amennyiben az 1049/2001 rendelet alkalmazásával hozzáférést enged a 2006. évi határozatának teljes szövegéhez, másrészt pedig tiltsa meg a Bizottságnak, hogy a szóban forgó hozzáférést engedélyezze.
Az ügy érdeméről
19 Egyrészt az EUMSZ 278. cikk és EUMSZ 279. cikk, másrészt az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – amennyiben úgy ítéli meg, hogy a körülmények megkívánják – elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy előírhatja a szükséges ideiglenes intézkedéseket.
20 Az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §‑a úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy azokat a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatásukat már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtsék. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja).
21 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen szabály nem ír elő számára előre meghatározott elemzési módszert az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (a Bíróság elnöke C‑149/95. P. (R.) sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja, és a C‑459/06. P. (R.) sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2007. április 3‑án hozott végzés [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja).
22 Az iratok tartalmát és különösen a feleknek a kérdésekre adott válaszait figyelembe véve az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy elég információval rendelkezik ahhoz, hogy anélkül határozzon a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, hogy előzetesen meg kellene hallgatnia a felek szóbeli magyarázatait.
23 A jelen ügy körülményei között először is mérlegelni kell a fennálló érdekeket, és meg kell vizsgálni, hogy a sürgősség követelménye teljesül‑e.
A fennálló érdekek mérlegeléséről és a sürgősségről
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a különböző fennálló érdekek mérlegelése abban áll, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak meg kell határoznia, hogy azon kérelmező érdeke, aki a szóban forgó bírótól ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való‑e, vagy sem, a vita tárgyát képező jogi aktus azonnali alkalmazásához fűződő érdekhez képest, és különösen azt kell megvizsgálnia, hogy amennyiben az ügy érdemében határozó bíróság esetleg megsemmisíti a jogvita tárgyát képező aktust, ez lehetővé teszi‑e azon helyzet visszaállítását, amely az aktus azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a hivatkozott aktus végrehajtásának felfüggesztése megakadályozná‑e annak teljes érvényesülését, amennyiben a bíróság az ügy érdemére vonatkozó kérelmet elutasítaná (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke 76/89. R., 77/89. R. és 91/89. R. sz., RTE és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. május 11‑én hozott végzésének [EBHT 1989., 1141. o.] 15. pontját, valamint a C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 1989., I‑6887. o.] 142. pontját).
25 Különösen azon feltétel tekintetében, miszerint az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés által előidézett jogi helyzetnek visszafordíthatónak kell lennie, meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli érdemi határozat teljes hatékonyságának biztosítására korlátozódik (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑7/04. P. (R.) sz., Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben 2004. szeptember 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., I‑8739. o.] 36. pontját). Következésképpen ezen eljárás pusztán járulékos jellegű azon alapeljáráshoz képest, amelyhez kapcsolódik (a Törvényszék elnöke T‑228/95. R. sz., Lehrfreund kontra Tanács ügyben 1996. február 12‑én hozott végzésének [EBHT 1996., II‑111. o.] 61. pontja), ezért az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által hozott határozatnak ideiglenes jellegűnek kell lennie olyan értelemben, hogy nem dönthet előre a jövőbeli érdemi határozat kimenetele tekintetében, illetve azt nem teheti illuzórikussá, megfosztva a határozatot hatékony érvényesülésétől (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑313/90. R. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1991. május 17‑én hozott végzésének [EBHT 1991., I‑2557. o.] 24. pontját, a Törvényszék elnöke T‑203/95. R. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1995. december 12‑én hozott végzésének [EBHT 1995., II‑2919. o.] 16. pontját).
26 Ebből szükségszerűen az következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás egyik fele által védett érdek nem érdemel védelmet, ha e fél azt kéri az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól, hogy olyan határozatot hozzon, amely egyáltalán nem pusztán ideiglenes jellegű, előre dönt a jövőbeli érdemi határozat tekintetében, illetve azt illuzórikussá teszi megfosztva e határozatot hatékony érvényesülésétől. Egyébiránt a Törvényszék elnöke ugyanezen indokból nyilvánította az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól a Bizottság birtokában lévő, állítólagosan bizalmas információk „ideiglenes” nyilvánosságra hozatalát kérő ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elfogadhatatlannak, ugyanis az ezen kérelemnek helyt adó végzés előre semlegesíthette volna a később hozandó érdemi határozat következményeit (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑607/11. R. sz., Henkel és Henkel France kontra Bizottság ügyben 2012. január 23‑án hozott végzésének 23–25. pontját).
27 A jelen ügyben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék az alapeljárás keretében arról határozzon, hogy a megtámadott határozatot – amellyel a Bizottság elutasította a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy tartózkodjon a vita tárgyát képező információk közzétételétől – meg kell‑e semmisíteni az EUMSZ 339. cikkben védett szolgálati titok megsértése, valamint a felperesek által az engedékenységi közlemény rájuk való alkalmazása érdekében szolgáltatott információk bizalmas jellegének figyelmen kívül hagyása miatt. E tekintetben nyilvánvaló, hogy a megtámadott határozatot megsemmisítő ítélet hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében a felpereseknek képeseknek kell lenniük arra, hogy megakadályozzák, hogy a Bizottság jogellenesen közzétegye a vita tárgyát képező információkat. Márpedig az ilyen megsemmisítő ítélet illuzórikussá válhat, és ennélfogva nem érvényesülhet hatékonyan, amennyiben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről határozó bíró elutasítja e kérelmet, ugyanis ezen elutasítás következményeképpen a Bizottság azonnal közzétehetné a szóban forgó információkat, ami de facto előre eldöntené a jövőbeli érdemi határozat irányát, vagyis a megsemmisítés iránti kereset elutasításával egyenértékű lenne.
28 E megfontolásokat nem cáfolja az a körülmény, hogy még a vita tárgyát képező információk tényleges közzététele sem járna azzal a következménnyel, hogy a felpereseket megfossza a megtámadott határozat megsemmisítésével kapcsolatos eljáráshoz fűződő érdeküktől. Ennek különösen az az indoka, hogy minden más értelmezés, amely a kereset elfogadhatóságát a vitatott információk Bizottság általi nyilvánosságra hozatalától vagy annak elmaradásától – tehát ezáltal egy befejezett tény létrehozásától – tenné függővé, lehetővé tenné utóbbinak, hogy kivonja magát a bírósági felülvizsgálat alól azáltal, hogy a nyilvánosságra hozatalhoz folyamodik, még ha az jogellenes is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑474/04. sz., Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben 2007. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4225. o.] 39–41. pontját). Márpedig az eljáráshoz fűződő érdeknek az alapeljárás érdekében történő formális fenntartása ellenére a megtámadott határozatnak a szóban forgó információk közzétételét követően történő megsemmisítése már egyáltalán nem biztosítja a felperesek részére a hatékony érvényesülést.
29 Következésképpen a felperesek által védeni kívánt érdek elsőbbséget kell, hogy élvezzen Bizottságnak az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása iránti érdekével szemben, főleg mivel a kért ideiglenes intézkedések elrendelése csupán a már több éve fennálló helyzetet tartaná fenn korlátozott időtartamra (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott RTE és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott végzés 15. pontját; lásd továbbá a Törvényszék elnöke T‑341/12. R. sz., Evonik Degussa kontra Bizottság 2012. november 16‑án hozott végzésének 24. pontját).
30 A felperesek által megóvni kívánt érdek védelme akkor tűnhet sürgősnek, ha fennáll annak veszélye, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmük elutasítása esetén súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenvednek. Ezzel kapcsolatosan a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a 2006. évi határozat részletesebb változatának közzétételéből származó helyzet már nem tehető meg nem történtté. Ugyanis, amennyiben a bizalmas információk közzétételre kerülnek, a megtámadott határozatnak EUMSZ 339. cikk által védett szolgálati titok megsértése miatti megsemmisítése nem fordíthatja vissza a közzétételből eredő hatásokat. Következésképpen a felpereseknek a hatékony bírói jogvédelemhez való joga csupán „üres héj” lenne, ha a vita tárgyát képező információk nyilvánosságra kerülnének, még mielőtt az alapeljárás lezárulna.
31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha az alapeljárás során kiderülne, hogy a Bizottság által tervezett közzététel olyan bizalmas jellegű információkat érint, amelyek nyilvánosságra hozatala ellentétes az EUMSZ 339. cikk értelmében vett szolgálati titok védelmével, a felperesek e rendelkezésre – amely alapvető jogot alapít számukra – hivatkozhatnak a közzététellel szembeni ellenkezésük érdekében.
32 Amint azt a Bíróság C‑450/06. sz. Varec‑ügyben 2008. február 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑581. o.) 47 és 48. pontjában az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára hivatkozva elismerte, szükséges lehet bizonyos, bizalmasnak minősülő információknak a nyilvánosságra hozatalát megtagadni valamely vállalkozásnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (HL 2010. C 83., 389. o., a továbbiakban: Charta) 7. cikkében rögzített magánélethez való alapvető jogának védelme érdekében, hozzátéve, hogy a „magánélet” fogalma nem értelmezhető oly módon, hogy az kizárja valamely jogi személy üzleti tevékenységét. Egyébiránt a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó vállalkozást a „rendkívül súlyos kár” érné, amennyiben bizonyos információkat szabálytalanul közölne a Bizottság (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Varec‑ügyben hozott ítélet 54. pontját).
33 Tekintettel arra, hogy a Bizottság a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása esetén azonnal közzétehetné a vita tárgyát képező információkat, félő, hogy ez a tény a szóban forgó információk tekintetében visszafordíthatatlanul megfosztaná a tartalmától a felpereseknek az EUMSZ 339. cikkben, az EJEE 8. cikkében és a Charta 7. cikkében meghatározott szolgálati titkok védelméhez való alapvető jogát. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, a felpereseknek az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való alapvető joga sérül, amennyiben a Bizottság még azelőtt közzétehetné a szóban forgó információkat, hogy a Törvényszék az alapeljárásra vonatkozó keresetről határozna. Következésképpen, mivel fennáll annak veszélye, hogy a felperesek alapvető alapvető jogai súlyosan és visszavonhatatlanul sérülnek – fenntartva, hogy a Törvényszék megvizsgálja a fumus boni iuris feltétele fennállását (lásd az utóbbi feltétel és a sürgősségi feltétel közötti szoros összefüggés tekintetében a Törvényszék elnöke T‑54/08. R., T‑87/08. R., T‑88/08. R. és T‑91/08. R.–T‑93/08. R. sz., Ciprus kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. április 8‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé], 56. és 57. pontját) –, sürgősnek tűnik a kért ideiglenes intézkedések elrendelése (lásd továbbá a fent hivatkozott Evonik Degussa kontra Bizottság ügyben hozott végzés 26–28. pontját).
A fumus boni iurisról
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a fumus boni iuris feltétele akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az alapkereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra relevánsnak tűnik, és legalábbis nem teljesen megalapozatlan, amennyiben egy olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet azonban az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az alapeljárás tárgyát kell képeznie, vagy amennyiben a felek közötti jogvita olyan jogi vitát tár fel, amelynek megoldása elsőre nem nyilvánvaló (a Törvényszék elnöke T‑52/12. R. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 19‑én hozott végzésének 13. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑39/03. P.‑R. sz., Bizottság kontra Artegodan és társai ügyben 2003. május 8‑án hozott végzésének [EBHT 2003., I‑4485. o.] 40. pontját).
35 A jelen ügyben – emlékeztetve arra, hogy a 2006. évi határozatnak a 2007‑ben közzétett nem bizalmas változata egy olyan hosszú folyamat eredménye volt, amelynek során a Bizottság figyelembe vette egyrészt a szolgálati titkot, valamint az engedékenységi közleményben részesülő vállalkozások jogos elvárásait, másrészt az átláthatósághoz fűződő közérdeket – a felperesek azzal érvelnek, hogy a 2006. évi határozat olyan részletesebb változatának közzétételével, amely tartalmazza az engedékenységi közlemény címén szolgáltatott információkat, a Bizottság megsérti az EUMSZ 339. cikkben, az 1/2003 rendelet 30. cikkében, valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK rendelet (HL L 123., 18. o.) 16. cikkében előírt szolgálati titok tiszteletben tartásának kötelezettségét.
36 A felperesek a Bíróság 145/83. sz., Adams kontra Bizottság 1985. november 7‑i ítéletének (EBHT 1985., 3539. o.) 34. pontjára hivatkozva úgy vélik, hogy a vállalkozások által önkéntesen szolgáltatott – az engedékenységi közleményre alapított bizalmas kezelés iránti kérelem tárgyát képező – információkra az EUMSZ 339. cikkben előírt szolgálati titok védelme irányadó. A fent hivatkozott Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. és 66. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy az engedékenységi közlemény ezen információkat szolgálati titok minőségükben védi. A Bizottság számos ügyben maga is az ilyen információk bizalmas kezelését javasolta. Azáltal, hogy elismerte, hogy az engedékenységi kérelmekből származó információk nyilvánosságra hozatala súlyos károkat okozhat az engedékenységi kérelem előterjesztőinek, mivel ez hátrányos helyzetbe hozná őket a velük szemben megindított kártérítési eljárások során, a Bizottság kiemelte a Törvényszék előtt (a T‑437/08. sz., CDC Hydrogene Peroxide kontra Bizottság ügyben 2011. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 2011., II‑8251. o.] 57. pontja) és a Bíróság előtt (a C‑404/10. P. sz., Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben 2012. június 28‑án hozott ítélet 115. pontja), hogy az ahhoz fűződő érdeket védelemben kell részesíteni, hogy ezen információk ne kerüljenek nyilvánosságra, mivel ez elengedhetetlen a Bizottság engedékenységi programjának és a kartellekkel szembeni politikájának működéséhez.
37 A felperesek továbbá azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette saját engedékenységi közleményét, amelynek 29., 32. és 33. pontja biztosítja, hogy a valamely engedékenységi kérelem keretében a vállalkozások által szolgáltatott információkat a szolgálati titok védje, és hogy e vállalkozások jogos elvárásokat támaszthatnak e tekintetben. Mivel a Bizottságot e közlemény köti, a 2006. évi határozat részletesebb változatának közzétételére, és így a felperesek engedékenységi kérelméből származó információk közlésére vonatkozó határozat sérti az engedékenységi közlemény által biztosított védelmet.
38 A felperesek szerint a 2006. évi határozat 2007 szeptemberében közzétett változata már eleget tett a nyilvánosságnak a Bizottság eljárását alátámasztó indokokról való tájékoztatására vonatkozó célkitűzésnek. Következésképpen „nem fűződik [a tervezett részletesebb közzétételéhez], és [azt] nem is igazolja [olyan] releváns érdek”, amely elsőbbséget élvezne a felpereseknek a 2007‑ben közzétett változat végleges jellegével és az engedékenységi kérelmükből származó információk bizalmas jellegével kapcsolatos egyéni jogos elvárásaival szemben. Továbbá az eredeti közzétételt követő több mint négy év múltán a részletesebb változat közzététele a jogbiztonság elvét sértené. Amennyiben a Bizottság változtatni kíván az abból álló korábbi gyakorlatán, hogy védi az engedékenységi kérelmekből származó információk bizalmas jellegét, ezt a jövőbeli kérelmekkel kapcsolatosan kellene megtennie, nem pedig visszaható hatállyal – a jelen ügyhöz hasonlóan – olyan esetben, amikor a szóban forgó határozatot már több mint négy éve közzétették.
39 A Bizottság azt válaszolja, hogy a vitatott közzétételre vonatkozó határozatot 2011. november 28‑i levelében átláthatósági indokokból hozta (lásd a fenti 5. pontot). Amennyiben a felperesek úgy vélték, hogy e határozat jogellenes, azt megsemmisítés iránti keresetben kellett volna az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében meghatározott határidőn belül megtámadniuk. Márpedig a felperesek ezt nem tették meg. Mindenesetre a fumus boni iuris feltétele nem teljesül, ugyanis egyetlen olyan elem sincs, amely a felperesek által előterjesztett megsemmisítés iránti kereset megalapozottságát első látásra igazolná.
40 A Bizottság különösen a T‑198/03. sz., Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben 2006. május 30‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑1429. o.) 78. pontjára, valamint a fent hivatkozott Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontjára hivatkozva azzal érvel, hogy a felperesek könnyen tudhatták volna, hogy a 1/2003 rendelet 30. cikkével és az e rendelkezéssel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat értelmében főszabály szerint jogosult a versenyjog terén hozott végleges határozatok teljes tartalmának közzétételére. Ezért a Bizottság nem sértette meg sem a felperesek szolgálati titkát, sem az engedékenységi közleményt, sem a jogbiztonság elvét, sem a bizalomvédelem elvét. A vita tárgyát képező információk nyilvánosságra hozatala nem okozhat komoly kárt a felpereseknek, mivel a tervezett közzétételt követően velük szemben megindított kártérítési eljárásokban kialakuló állítólagos hátrányos helyzetük jogsértő magatartásuk jogszerű következménye. Ráadásul a felpereseknek a jogellenes magatartásban való részvételük részleteinek titokban tartásához fűződő érdeke nem szorul sajátos védelemre, tekintettel az ahhoz fűződő közérdekre, hogy a nyilvánosság a lehető legrészletesebben megismerje a Bizottság valamennyi intézkedésének az indokait, és a jogsértést elszenvedett személyek azon érdekére, hogy tudomást szerezzenek a részletekről a célból, hogy adott esetben érvényesíthessék jogaikat a szankcionált vállalkozásokkal szemben.
41 A Bizottság hozzáfűzi, hogy még azok az információk sem bizalmasak, amelyek bizalmasak voltak, de ötévesek vagy annál régebbiek, és ezért elavultnak tekintendők, hacsak kivételesen az ezen információkat szolgáltató fél nem bizonyítja, hogy hiába régi keletűek, az adatok még mindig lényegi elemét képezik saját vagy az érintett harmadik személy üzleti helyzetének. Márpedig a vita tárgyát képező összes információ öt évnél régebbi. Még ha azok a Bizottság tudomására hozásukkor bizalmasak is voltak, ezek az információk elavultnak tekintendők, mivel a felperesek nem bizonyítják, hogy hiába régi keletűek még mindig lényegi elemét képeznék saját vagy az érintett harmadik személyek üzleti helyzetének.
42 A Bizottság szerint a fent hivatkozott Adams kontra Bizottság ügyben hozott ítélet és a fent hivatkozott Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapján nem állítható, hogy az engedékenységi közlemény a szolgálati titok értelmében az engedékenységi kérelmekből származó információk védelmét írja elő. Az engedékenységi közlemény 32. és 33. pontja csupán az írásbeli nyilatkozatok nyilvánosságra hozatalára vonatkozik. Ezzel szemben az e dokumentumok tartalmát képező információkat általában nem kell védeni a nyilvánosságra hozataltól. A Bizottság ugyan elismeri, hogy egyes sajátos esetekben a múltban ellenezte bizonyos, az engedékenységi kérelmet előterjesztő vállalkozások által szolgáltatott „dokumentumok” nyilvánosságra hozatalát, amikor az e dokumentumokhoz más országokban vagy jogorvoslati eljárásokban, illetve az 1049/2001 rendelet alapján való hozzáférés kétségessé tehette volna az 1/2003 rendeletben előírt iratbetekintési korlátozásokat, ám a Bizottság azt állítja, hogy soha nem nyújtott arra vonatkozó biztosítékot, hogy nem hozza nyilvánosságra az e dokumentumok tartalmát képező információkat.
43 Végül a Bizottság emlékeztet, hogy az engedékenységi közlemény 32. pontja csupán „a vizsgálati tevékenysége[i] céljának” keretében, és nem az engedékenységi kérelmet előterjesztő vállalkozások egyéni érdeke miatt nyújt védelmet az engedékenységre vonatkozó dokumentumok tekintetében, és a közlemény 29. pontja a kartellügyekben csupán a bírságok alóli olyan mentesség, illetve a bírságok összegének olyan csökkentése tekintetében alapít jogos bizalmat, amelyre csak bizonyos körülmények között jogosultak. A Bizottság annak érdekében, hogy az engedékenységi programja vonzó maradjon, egyedi esetekben szükségesnek ítélheti, hogy az engedékenységi kérelmet előterjesztő vállalkozásokat és a többi jogsértőt ugyanúgy kezelje, oly módon, hogy az engedékenységi közlemény címén saját magukra nézve terhelő nyilatkozatokat nem teszi hozzáférhetővé. Mindazonáltal az engedékenységi kérelmet előterjesztő vállalkozások nem kerülhetnek előnyösebb helyzetbe a kartell többi résztvevőjéhez képest azáltal, hogy a Bizottság jogsértő magatartásuk egy részét titokban tartja, tekintettel arra, hogy ez a titoktartás túlzott mértékben hátrányos lenne a kartell miatt károsult harmadik személyekkel szemben, akiknek jogos érdekük fűződik a kártérítés igényléséhez. Márpedig a saját magukra nézve terhelő nyilatkozatoknak nyilvánosságra hozatala az EUMSZ 101. cikk alkalmazásának keretébe illeszkedik. A magánszemélyek azon lehetősége, hogy e dokumentumokra hivatkozzanak a nemzeti bíróságok előtt – amit a nyilvánosságra hozatal megkönnyítene – a versenyjog hatékony érvényesülése biztosításának egyik pillére.
44 E tekintetben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró először is megállapítja, hogy a Bizottság a 2011. november 28‑i levelének állítólagos határozathozatali jellegére hivatkozva a fumus boni iuris keretében vagy azon megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát vitatja, amelyhez az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kapcsolódik (azt állítva, hogy a megtámadott határozat csupán megerősíti az akkor már végleges 2011. november 28‑i határozatot), vagy azt állítja, hogy a felperesek elavulásuk miatt már nem hivatkozhatnak az általuk az engedékenységi közlemény alkalmazásával szolgáltatott információk bizalmas jellegére. Bármelyik eset áll is fenn, a Bizottság érvelése első látásra elutasítandó. A Bizottság ugyanis 2012. március 15‑i levelében (lásd a fenti 6. pontot) nem hivatkozott azon határozat végleges jellegére, amelyen 2011. november 28‑án már elutasította a felperesek bizalmas kezelés iránti kérelmét, hanem éppen ellenkezőleg, arra hívta fel a felpereseket, hogy forduljanak a meghallgatási tisztviselőhöz, amennyiben e kérelmüket fenn kívánják tartani. Ezen túlmenően a Bizottság 2012. május 31‑i elektronikus levelében (lásd a fenti 10. pontot) kifejezetten megerősítette, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a szóban forgó kérdéssel kapcsolatos végleges álláspontját.
45 Semmi akadálya tehát annak, hogy a Törvényszék teljes egészében megvizsgálja a felperesek által előterjesztett megsemmisítés iránti kereset fumus boni iuris jogalapját.
46 Amint az már az érdekek mérlegelése keretében megállapításra került, a későbbiekben az ügy érdeméről hozandó ítéletnek lényegében azt a kérdést kell megvizsgálnia, hogy a megtámadott határozat sérti‑e a felpereseknek a szolgálati titokhoz az EUMSZ 339. cikkben, az EJEE 8. cikkében és a Charta 7. cikkében biztosított jogát azon indokból, hogy a Bizottság által tervezett közzététel olyan bizonyítékokat tartalmaz, amelyeket a felperesek az engedékenységi közleményre alapítva nyújtottak részére, és amelyek következésképpen eredetükből és lényegükből fakadóan olyan bizalmas információkat tartalmaznak, amelyeknek védelmét az ilyen közzététellel szemben biztosítani kell.
47 Ellentétben azzal, amit a Bizottság sugallni szándékozik, az ítélkezési gyakorlat alapján nem könnyű megválaszolni e kérdést, amely éppen ellenkezőleg, az alapeljárás keretében elvégzendő alapos vizsgálatot igényel, főleg mivel az engedékenységi kérelmek bizalmas kezelésével felmerülő problémákról (a továbbiakban: az engedékenység nyújtásával kapcsolatos problémakör) sem az 1/2003 rendelet, sem az 1049/2001 rendelet nem rendelkezik kifejezetten.
48 A felek által különösen említett – a fent hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott, Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott, Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott, valamint Adams kontra Bizottság ügyben hozott – ítéletek egyike sem érinti az engedékenység biztosításával kapcsolatos problémakört. A Törvényszék T‑344/08. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2012. május 22‑én hozott ítélet (8. és 148. pont) kapcsán – amely szerint az 1049/2001 rendelet értelmében a valamely engedékenységi kérelem keretében szolgáltatott dokumentumokhoz való hozzáférést nem lehetet megtagadni a kartell miatt károsult személyektől, mivel a kartellben részt vevő társaság kártérítési keresetek elkerüléséhez fűződő érdeke nem minősül védelemre méltó érdeknek – elegendő megjegyezni, hogy ezen ítélet még nem jogerős, mivel a Bizottság által előterjesztett fellebbezésről a Bíróság még nem határozott (C‑365/12. P. sz. ügy).
49 Egyébiránt a Bíróság a C‑360/09. sz. Pfleiderer–ügyben 2011. június 14‑én hozott ítéletnek (EBHT 2011., I‑5161. o.) a kartell miatt károsult személyeknek a valamely engedékenységi kérelem keretében nyújtott és a nemzeti versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való általános hozzáférés kérdésére vonatkozó 30. pontjában annak megjegyzésére szorítkozott, hogy a nemzeti bíróság feladata az információközlést igazoló érdekek mérlegelésének biztosítása, valamint az engedékenységi kérelmet benyújtó személy által önkéntesen átadott információk védelme, miközben Mazák főtanácsnok ezen ítéletre vonatkozóan 2010. december 16‑án ismertetett indítványában főszabály szerint a nyilatkozatokhoz és az azokhoz kapcsolódó, az engedékenységi kérelmet benyújtó személyek által önkéntesen átadott olyan dokumentumokhoz való hozzáférés ellen emelt szót, amelyekben az utóbbiak ténylegesen elismerték az EUMSZ 101. cikket sértő jogsértésben való részvételüket.
50 Következésképpen az alapeljárás keretében vizsgálandó jogkérdésről uniós bíróság még nem hozott jogerős határozatot. E kérdésre az összes releváns rendelkezés, így többek között az engedékenységi közlemény értelmezését követően kell választ adni. A Bizottság állításával ellentétben az 1049/2001 rendelettel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat is releváns e tekintetben, főleg mivel a Bizottság az engedékenységi közlemény 32. pontjában és 2011. november 28‑i levelében (lásd a fenti 5. pontot) saját maga is hivatkozik e rendeletre. Az alapeljárás keretében arra mindenképpen választ kell találni majd, hogy egyrészt az 1/2003 rendelettel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat, másrészt az 1049/2001 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlat között az engedékenység nyújtásával kapcsolatos problémakör tekintetében felmerülhet‑e bizonyos értelmezési különbség, és amennyiben ez a helyzet, miképpen lehet e különbséget kiküszöbölni.
51 Az alapeljárás keretében azon érvelés megalapozottságát is meg kell majd vizsgálni, miszerint a felpereseknek az általuk az engedékenységi kérelmet előterjesztő személyként szolgáltatott információk titokban tartásához fűződő érdeke nem minősül védelemre méltó érdeknek, mivel a Bizottság engedékenységi programja így is megfelelő ösztönzést tartalmaz azáltal, hogy lehetőséget nyújt a bírság összegének csökkentésére, és ezért a Bizottság nem látja szükségét annak, hogy az engedékenységi kérelmet előterjesztők részére további előnyöket biztosítson. Lehetséges, hogy ez az érvelés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy engedékenységi kérelmet előterjesztőnek vállalnia kell annak kockázatát, hogy az általa bevallott tények és az őt terhelő bizonyítékok ellenére a Bizottság nem csökkenti jelentős mértékben a vele szemben kiszabott bírság összegét, amennyiben a kartell többi tagja már megelőzte e vállalkozást, és korábban nyújtott információkat a Bizottságnak.
52 E tekintetben adott esetben figyelembe kell majd venni a Bíróság C‑67/91. sz., Asociación Española de Banca Privada és társai ügyben 1992. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑4785. o.) 52. és 53. pontját, amely szerint a kartellben való részvételét bejelentő vállalkozással szemben kiszabott bírság összegének csökkentéséből származó előny az ellentételezés azért a kockázatért cserébe, amelyet a vállalkozás vállal azzal, hogy maga jelenti be a megállapodást vagy összehangolt magatartást, ugyanis nemcsak azt kockáztatja, hogy a Bizottság megtagadja a bírság összegének kérelmezett csökkentését, hanem azt is, hogy a Bizottság akár bírságot is kiszab vele szemben a bejelentést megelőző cselekményeiért. A Bíróság szerint, amennyiben a tagállamok a nemzeti szankciók igazolásaképpen bizonyítékként felhasználhatnák az ilyen bejelentés tartalmát képező információkat, ez jelentős mértékben csökkentené a bejelentést tévő vállalkozások részére nyújtott előny terjedelmét. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen információk felhasználását meg kell tiltani.
53 Amikor a Bizottság arra hivatkozik, hogy a vita tárgyát képező információk kivétel nélkül több mint ötévesek, és ennélfogva egyébként is elvesztették már bizalmas jellegüket, valóban hivatkozhat a beavatkozónak kézbesítendő iratoknak az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §‑a értelmében való bizalmas kezelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis vállalkozásokra vonatkozó olyan információk, amelyek titkosak vagy bizalmasak voltak, de ötévesek vagy annál régebbiek, főszabály szerint elavultnak tekintendők (lásd ebben az értelemben a Törvényszék negyedik tanácsa elnöke T‑383/03. sz., Hynix Semiconductor kontra Tanács ügyben 2005. február 22‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑621. o.] 60. pontját és a Törvényszék nyolcadik tanácsa elnöke T‑108/07. sz., Spira kontra Bizottság ügyben 2012. május 8‑án hozott végzésének 65. pontját), mivel ezek az adatok már elvesztették üzleti értéküket. Mindenesetre az alapeljárás keretében meg kell majd vizsgálni, hogy ezen értékelés – amely úgy tűnik, hogy különösen olyan, jogvitában álló vállalkozásokra vonatkozik, amelyek gazdasági versenyben állnak egymással – a jelen ügyre is alkalmazható‑e, amely olyan, versenyjogi jogsértésre vonatkozó részletes információk közzétételére vonatkozik, amelyek ugyan régi keletűek, ám ettől még fontosak lehetnek a kartell miatt károsult személyek számára, ugyanis a felperesekkel szemben indított kártérítési eljárásokban megkönnyítheti e harmadik személyek számára a kár összege és az okozati összefüggés meghatározásához szükséges tényállás bemutatását.
54 Az alapeljárás keretében arra is választ kell majd találni, hogy amikor a felperesek 2003 márciusában a szóban forgó információkat az engedékenységi közlemény keretében közölték a Bizottsággal, számíthattak‑e arra, hogy ezek az információk – amelyek lényegüknél fogva bizalmasak – hosszú távú védelemben részesülnek a közzétételük vonatkozásában. E tekintetben első látásra úgy tekinthető, hogy a szóban forgó információközlés idején a Bizottságnak az engedékenység nyújtásával kapcsolatos problémakörrel kapcsolatos álláspontja lényegében a fent hivatkozott CDC Hydrogene Peroxide ügyben hozott ítélet 31. pontjában megfogalmazott, alábbi álláspontot képviselte: a kártérítési kereset benyújtásának kockázata olyan komoly kárnak minősül, amely a kartellben részt vevő vállalkozásokat arra ösztönözheti, hogy a jövőben ne működjenek együtt a Bizottsággal, és ezért elfogadhatatlan, hogy a kartellek tárgyában folytatott eljárás keretében vele együttműködő vállalkozások szolgálati titkának védelmét hátrányosan befolyásolja a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti olyan kérelem, amely kizárólag magánjogi érdekeken alapul. A fent hivatkozott EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. pontjában a Bizottság ezen álláspontját a 1/2003 rendelet alkalmazására vonatkozó eljárásokra is kiterjesztette abban az értelemben, hogy egy kartell azon résztvevői, akik vagy amelyek önkéntesen információkat tesznek hozzáférhetővé, jogszerűen várhatják el, hogy a Bizottság nem teszi hozzáférhetővé a szóban forgó dokumentumokat, és hogy ez utóbbiakat kizárólag a versenyjogi eljárás céljaira használják fel, ideértve az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatot. Egyébiránt kétségtelen, hogy a Bizottság még a múlt évben is hasonló okokból utasította el a tagállamok és harmadik államok bíróságainak az ilyen közlésre vonatkozó hasonló kérelmeit.
55 Az ügy érdemében határozó bíróságnak azt kell majd megvizsgálnia, hogy a felperesek 2003 márciusában úgy vélhették‑e, hogy a Bizottság által határozottan képviselt, az engedékenységi kérelmek keretében közölt információk védelmével kapcsolatos álláspont az engedékenységi közlemény 32. pontjának értelmezését is befolyásolta. E rendelkezés szerint a Bizottság az 1049/2001 rendelet értelmében nem hozza nyilvánosságra „azok[at] a dokumentumok[at] […], amelyeket e közleménnyel összefüggésben kap”. Figyelemmel mind a szolgálati titokhoz fűződő alapvető jog védelmére, mind a bizalomvédelem elvére, túlzott formalizmus lenne e védelmet kizárólag az 1049/2001 rendelet értelmében közölt „dokumentumokra” korlátozni, miközben e védelem célja még a versenyjog területén is vonatkozik az információk és az ilyen dokumentumokból eredő szövegrészletek teljes körű közzétételére. Végül ennek kapcsán azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a Bizottság által a jelen ügyben képviselt elmélet – miszerint a kartelljog kártérítési perek révén történő végrehajtása képezi részét az engedékenységi közlemény 33. pontjának értelmében vett versenyjogi jogsértésekkel szembeni szankcióknak – hogyan egyeztethető össze az EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben és a fent hivatkozott CDC Hydrogene Peroxide ügyben hozott ítéletben képviselt álláspontjával.
56 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügy olyan összetett jogi kérdések fennállására világít rá, amelyek első látásra nem tűnnek irrelevánsnak, és amelyeknek megoldása az alapeljárás keretében elvégzendő alapos vizsgálatot igényel. Ezért tehát helyt kell adni a fumus boni iuris létezésének (lásd továbbá a fent hivatkozott Evonik Degussa kontra Bizottság ügyben hozott végzés 38–50. pontját).
57 Ebből következően, mivel az ehhez szükséges feltételek teljesültek, helyt kell adni az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, és olyan ideiglenes intézkedéseket kell elrendelni, amelyek megtiltják, hogy a Bizottság közzétegye a vita tárgyát képező információkat.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék elnöke elrendeli a Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító 2012. május 24‑i C(2012) 3533 végleges bizottsági határozatát.
2) A Törvényszék elnöke megtiltja, hogy a Bizottság az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding és az Eka Chemicals tekintetében az Akzo Nobel NV, az Akzo Nobel, az Akzo Nobel Chemicals Holding, az Eka Chemicals, a Degussa AG, az Edison SpA, az FMC Corporation, az FMC Foret S. A., a Kemira OYJ, a L’Air Liquide S. A., a Chemoxal S. A., a Snia SpA, a Caffaro Srl, a Solvay SA/NV, a Solvay Solexis SpA, a Total S. A., az Elf Aquitaine S. A. és az Arkema S. A. vállalkozásokkal szemben az [EK 81. cikk] és az EGT‑megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2006. május 3‑i 2006/903/EK bizottsági határozatnak (COMP/F/C.38.620 „hidrogén‑peroxid és perborát”‑ügy) (HL L 353., 54. o.) a 2007 szeptemberében a Bizottság honlapján közzétett változatánál részletesebb változatát közzétegye.
3) A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja.
4) A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2012. november 16.