A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2014. október 8.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Körben lévő csillagot ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése – Körben lévő csillagot ábrázoló korábbi közösségi és nemzeti ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A korábbi védjegy megkülönböztető képessége – A 207/2009/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A korábbi közösségi védjegy oltalmának megszűnése – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása – A részleges okafogyottság hiánya”
A T‑342/12. sz. ügyben,
Max Fuchs (lakóhelye: Freyung [Németország], képviseli: C. Onken ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Les Complices SA (székhelye: Montreuil‑sous‑Bois [Franciaország]),
az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának a Les Complices SA és Max Fuchs közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. május 8‑án hozott határozata (R 2040/2011–5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni (előadó) és L. Madise bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. augusztus 1‑jén benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. november 15‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. március 13‑án benyújtott válaszra,
a 2014. június 4‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2006. december 28‑án a felperes Max Fuchs közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18., 24., 25. és 26. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással:
– 18. osztály: „Sport‑ és szabadidőáruk, például táskák, válltáskák, hátizsákok”;
– 24. osztály: „Textíliák és textiláruk; például a fenti áruk felhasználásával készült címkék”;
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, különösen felsőruházat, hosszúnadrágok, dzsekik, ingek, pólók, mellények, anorákok, pulóverek, hosszú ujjú felsők, kabátok, zoknik, alsóneműk, sálak, védőgallérok és kesztyűk, kalapáruk, cipők, magas szárú cipők, övek”;
– 26. osztály: „Gombok; cipzárak; bojtok, rojtok; szalagok; övcsatok”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2007. július 23‑i, 36/2007. számában hirdették meg.
5 2007. október 22‑én a Les complices SA a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk összessége tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás elsősorban az alábbiakban ábrázolt korábbi közösségi ábrás védjegyen alapult, amely különösen a 18. és 24. osztályba tartozó árukra vonatkozott az alábbi leírással:
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok; kézitáskák; alkalmi táskák; sporttáskák; utazótáskák és bőröndök; kofferek; erszények; pénztárcák; névjegytartók, kártyatartók; csekkfüzettartók; levéltárcák; iskolatáskák; bőröndök, utazóládák; esernyők és napernyők; pórázok bőrből”;
– 24. osztály: „Textíliák és textiláruk; függönyök és falikárpitok, tapéták textilanyagból; vászonnemű fürdőzéshez; textil törülközők, mosdókesztyűk és kendők arcfesték eltávolítására, textilből; ágynemű; ágytakarók; lepedők; párnahuzatok; pehelypaplan; úti takarók, plédek; asztali vászonneműk, nem papírból; asztalterítők, nem papírból; tányéralátétek textilből és szalvéták (textilből)”.
7 Másodsorban a felszólalás az alábbiakban ábrázolt korábbi francia ábrás védjegyen alapult, amely különösen a 25. osztályba tartozó árukra vonatkozott az alábbi leírással: „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”.
8 A felszólalás alátámasztására a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) és a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) említett okokra hivatkoztak.
9 2011. február 17‑én a felperes lajstromozási kérelmét az alábbi árukra korlátozta:
– 18. osztály: „Szabadidőáruk, például táskák, válltáskák, hátizsákok a sporttáskák kivételével”;
– 24. osztály: „Textíliák és textiláruk; például a fenti áruk felhasználásával készült címkék”;
– 25. osztály: „katonai ruházat és felsőruházat technikai anyagokból és egyéb technikai összetevők felhasználásával, többek között hosszúnadrágok, dzsekik, ingek, pólók, mellények, anorákok, pulóverek, hosszú ujjú felsők, kabátok, zoknik, alsóneműk, sálak, védőgallérok és kesztyűk, kalapáruk, övek”;
10 2011. június 30‑án a felszólalási osztály a felszólalást a 24. osztályba tartozó áruk vonatkozásában elutasította, és annak a többi áru vonatkozásában helyt adott.
11 2011. augusztus 9‑én a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján (helyükbe lépett a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen annyiban, amennyiben az rá nézve kedvezőtlen rendelkezéseket tartalmazott.
12 Az OHIM ötödik fellebbezési tanácsa 2012. május 8‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a fellebbezést elutasította. Közelebbről annak megállapítását követően, hogy az érintett vásárlóközönséget valamennyi uniós tagállam átlagfogyasztói alkotják a 18. osztályba tartozó áruk vonatkozásában és a francia átlagfogyasztók a 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, kimondta, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye a 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, mivel az áruk azonosak vagy hasonlók, és a megjelölések vizuálisan hasonlók, fogalmilag pedig azonosak, továbbá hangzásbeli szempontból, noha főszabály szerint összehasonlításuk lehetetlen, a fogyasztók az ütköző megjelölésekre a „csillag” szó használatával utalhatnak. A korábbi védjegyek megkülönböztető képességét illetően megállapította, hogy csillagok ábrázolására kétségkívül legáltalánosabban az ötágú csillag megjelölést használják. Úgy vélte azonban, hogy a megjelölések közötti elhanyagolható vizuális különbségek, valamint a megjelölések fogalmi azonossága az összetévesztés veszélyének forrása lehet az átlagos figyelmi szinttel rendelkező vásárlóközönség számára.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el teljes egészében a felszólalást;
– az OHIM‑ot és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.
14 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
15 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 18‑án benyújtott levelében a felperes egyrészről tájékoztatta a Törvényszéket a 2013. október 24‑i határozatról, amellyel az OHIM törlési osztálya megállapította a korábbi közösségi védjegy oltalmának 2013. június 24‑i hatállyal való megszűnését, másrészről pedig jelezte, hogy a felszólalást tárgytalannak kell tekinteni, mivel a korábbi közösségi védjegyen alapul. A Törvényszék felhívta az OHIM‑ot, hogy terjessze elő észrevételeit az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló e kérelem vonatkozásában.
16 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 26‑án benyújtott beadványában az OHIM jelezte, hogy a törlési osztály 2013. október 24‑i határozata a fellebbezési tanács előtt még fellebbezés tárgya lehet, és az még nem emelkedett jogerőre. Az OHIM hangsúlyozta, hogy a megtámadott határozatról való határozathozatal mindenképpen a Törvényszék hatáskörébe tartozik annyiban, amennyiben a felszólalás a korábbi francia védjegyen alapul.
17 A Törvényszék kérdésére adott válaszában az OHIM a Törvényszék Hivatalához 2014. január 13‑án benyújtott beadványában egyébiránt jelezte, hogy az OHIM törlési osztályának 2013. október 24‑i határozata jogerőssé vált, mivel az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél nem nyújtott be fellebbezést az említett határozattal szemben a 207/2009 rendelet 60. cikkének rendelkezéseiben előírt határidőn belül. Az OHIM nem pontosította, hogy a Törvényszéknek milyen eljárásjogi következtetéseket kell levonnia az említett határozat jogerős jellegéből.
18 A Törvényszék 2014. január 9‑én hozott végzésével úgy határozott, hogy a kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
19 2013. október 24‑i határozatával az OHIM törlési osztálya megállapította a korábbi közösségi védjegy 2013. június 24‑i hatállyal való megszűnését a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának rendelkezései alapján. E határozat jogerőre emelkedett, mivel a Les Complices társaság, a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél nem nyújtott be fellebbezést az említett határozattal szemben a 207/2009 rendelet 60. cikkének rendelkezéseiben előírt határidőn belül. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy e közösségi védjegy volt a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél által a 18. osztályba tartozó áruk vonatkozásában benyújtott felszólalás kizárólagos jogalapja.
20 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 18‑án benyújtott levelében a felperes jelezte, hogy a felszólalást tárgytalannak kell tekinteni annyiban, amennyiben az a korábbi közösségi védjegyen alapul. A tárgyaláson pontosította, hogy ennek ellenére fenntartja a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló valamennyi kérelmét, annyiban is, amennyiben az a korábbi közösségi védjegyen alapul.
21 A tárgyaláson az OHIM arra is rámutatott, hogy a korábbi közösségi védjegyoltalom megszűnése a megtámadott határozat elfogadását követően következett be, és hogy ezért a Törvényszék továbbra is jogosult a kereset egésze tekintetében határozatot hozni.
22 Mindazonáltal a Törvényszéknek hivatalból kell eljárnia a felperes eljáráshoz fűződő érdeke fennállásának kérdése kapcsán, amennyiben a megtámadott határozat a 18. osztályba tartozó árukra vonatkozó, korábbi közösségi védjegyen alapuló felszólalásról rendelkezik. Mivel ugyanis a kereset elfogadhatóságának feltételei, különösen az eljáráshoz fűződő érdek hiánya, az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartoznak (1987. október 7‑i d. M. kontra Tanács és CES végzés, 108/86, EBHT, EU:C:1987:426, 10. pont; 2005. március 10‑i, Gruppo ormeggiatori del porto di Venezia és társai kontra Bizottság végzés, T‑228/00, T‑229/00, T‑242/00, T‑243/00, T‑245/00–T‑248/00, T‑250/00, T‑252/00, T‑256/00–T‑259/00, T‑265/00, T‑267/00, T‑268/00, T‑271/00, T‑274/00–T‑276/00, T‑281/00, T‑287/00 és T‑296/00, EBHT, EU:T:2005:90, 22. pont), a Törvényszék feladata annak hivatalból való ellenőrzése, hogy a felperesnek továbbra is fennáll‑e a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez fűződő érdeke.
23 Meg kell tehát határozni, hogy a korábbi közösségi védjegyoltalom megszűnését követően a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése annyiban, amennyiben e védjegyen alapul, a felperes számára még előnnyel jár‑e. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. A jogvita tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (2007. február 9‑i Wilfer kontra OHIM végzés, C‑301/05. P, EU:C:2007:91, 19. pont; 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05. P, EBHT, EU:C:2007:322, 42. pont). Márpedig ha a felperes eljáráshoz fűződő érdeke az eljárás során megszűnik, a Törvényszéknek az ügy érdemében hozott határozata nem járhat előnnyel az előbbi számára (a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ítélet, EU:C:2007:322, 43. pont). A megtámadott határozatnak a kereset benyújtását követően bekövetkező okafogyottsága azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a Törvényszék az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy az eljáráshoz fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot (a fent hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ítélet, EU:C:2007:322, 47. pont).
24 Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a felszólalás alapjául szolgáló védjegyoltalom megszűnése, amennyiben a megszűnésre csak a fellebbezési tanácsnak az említett védjegyen alapuló felszólalásnak helyt adó határozatát követően kerül sor, nem jár az utóbbi határozat visszavonásával vagy hatályon kívül helyezésével. Ahogyan ugyanis arra az OHIM a tárgyaláson egyébiránt már emlékeztetett, a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása esetén a 207/2009 rendelet 55. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a közösségi védjegyoltalmat úgy kell tekinteni, mintha ahhoz a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásától kezdődően nem fűződtek volna az e rendeletben meghatározott joghatások. Ezzel szemben ezen időpontig a közösségi védjegyoltalomhoz az említett rendelet 2. címében meghatározott joghatások fűződtek. Következésképpen, abban az időpontban, amikor a megtámadott határozatot elfogadták, a korábbi közösségi védjegyoltalomhoz ténylegesen fűződött az említett rendelkezésekben meghatározott valamennyi joghatás. Következésképpen az az álláspont, hogy a jogvita tárgytalanná válik, amennyiben az eljárás során határozat születik a védjegyoltalom megszűnésének megállapításáról, a Törvényszék esetében arra vezet, hogy a megtámadott határozat elfogadását követően felmerülő olyan indokokat kell figyelembe vennie, amelyek nem befolyásolják az említett határozat megalapozottságát, és nincsenek hatással azon felszólalási eljárásra, amelynek a jelen eljárás az eredménye.
25 A Törvényszék korábban már kimondta, hogy a fellebbezési tanács felszólalási eljárással kapcsolatos határozata elleni kereset keretében nem kell figyelembe vennie a felszólalás alapjául szolgáló védjegyoltalom megszűnését megállapító későbbi határozatot, amennyiben a megszűnést megállapító határozat a korábbi időszak tekintetében nem járhatott joghatással (2008. november 4‑i Group Lottuss kontra OHIM – Ugly (COYOTE UGLY) ítélet, T‑161/07, EU:T:2008:473, 47–50. pont). Egy másik ítéletben, ahol a korábbi védjegy oltalma a fellebbezési tanács határozatát követően lejárt (2012. március 15‑i Cadila Healthcare kontra OHIM – Novartis (ZYDUS) ítélet, T‑288/08, EU:T:2012:124, 21–23. pont), és amelyet a Bíróság helybenhagyott (2013. május 8‑i Cadila Healthcare kontra OHIM végzés, C‑268/12. P, EU:C:2013:296, 33. pont), a Törvényszék szintén megállapította, hogy az okafogyottság megállapítása iránti kérelmet el kell utasítani.
26 Másodsorban a megtámadott határozatnak a Törvényszék általi hatályon kívül helyezése esetén annak a keletkezésére visszaható hatályú hatályon kívül helyezése olyan előnnyel járhat a felperes számára, amelyet az okafogyottság megállapítása nem biztosít a számára. Amennyiben ugyanis a Törvényszék kimondja a részleges okafogyottságot a 18. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, a felperes csupán újabb védjegy‑bejelentési kérelmet nyújthat be az OHIM‑hoz a védjegye tekintetében, azzal hogy e kérelemmel szemben a jövőben a megszűnt korábbi közösségi védjegyoltalom alapján már nem lehet felszólalást benyújtani. Ezzel szemben, amennyiben a Törvényszék az ügy érdemében határoz, és a keresetnek helyt ad annyiban, amennyiben ezen árukra vonatkozik, annak megállapításával, hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, semmi nem akadályozza a bejelentett védjegy lajstromozását.
27 Harmadsorban meg kell különböztetni a felszólalás visszavonásának az esetét, amelyre a felszólaló kezdeményezésére kerül sor, és amely lehetővé teszi minden akadály elhárítását a bejelentett védjegy lajstromozása elől, és valamely védjegy oltalma megszűnése harmadik fél által kért megállapításának esetét, amelynek a joghatásait a 207/2009 rendelet 55. cikkének (1) bekezdése korlátozza. Ily módon a Törvényszék által a felszólalásnak az előtte folyamatban lévő eljárás során történő visszavonása esetén választott azon megoldás, amely szerint a fellebbezés tárgyában határozó fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezése iránti kérelmet tárgytalannak nyilvánítja (2003. július 3‑i Lichtwer Pharma kontra OHIM – Biofarma [Sedonium] végzés, T‑10/01, EU:T:2003:182, 14–17. pont), a jelen jogvitára nem ültethető át.
28 Végül pusztán azon körülmény, hogy a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács határozataival szemben benyújtott jogorvoslatok a 207/2009 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének második mondata és 64. cikkének (3) bekezdése értelmében felfüggesztő hatályúak, nem lehet elegendő a felperes jelen ügyben fennálló eljáráshoz fűződő érdekének vitatásához. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 207/2009 rendelet 45. cikke értelmében a megjelölést csak akkor kell közösségi védjegyként lajstromozni, ha a felszólalást jogerős határozattal elutasították. Ily módon amikor a felszólalási osztály vagy a fellebbezési tanács helyt ad valamely felszólalásnak, e határozat azt eredményezi, hogy a bejelentett védjegyet nem lajstromozzák mindaddig, amíg nem születik határozat az e határozat ellen előterjesztett jogorvoslatról.
29 Következésképpen a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegyoltalom megszűnését megállapító határozat jogerejének beállta ellenére a felperesnek továbbra is fennáll a megtámadott határozat vitatásához fűződő érdeke, annyiban is, amennyiben e határozat a 18. osztályba tartozó áruk tekintetében az e védjegyre alapított felszólalásról rendelkezik.
Az ügy érdeméről
30 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának (helyébe lépett a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
31 A felperes úgy véli, hogy az érintett áruk azonossága ellenére az ütköző megjelölések esetében nem áll fenn az összetévesztés veszélye. Először is azt állítja, hogy mivel a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége rendkívül csekély, a korábbi védjegyek és a bejelentett védjegy közötti akár legkisebb különbség is elegendő az összetévesztés veszélyének teljes kizárásához. Vizuális szempontból arra hivatkozik, hogy az ütköző megjelölések között azért is jelentős különbségek állnak fenn, mert azok nem érintik a korábbi védjegyek megkülönböztető képességgel nem rendelkező elemét. Úgy véli, hogy a megjelölések hangzásbeli összehasonlítása egyáltalán nem lehetséges, mivel tisztán ábrás védjegyekről van szó. Végül fogalmi szempontból az ütköző megjelölések nem azonosak, mivel kizárólag közös elemeik nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
32 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
33 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (helyébe lépett a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések összetéveszthetőségére vonatkozó értékelését ezen elvek fényében kell vizsgálni.
Az érintett vásárlóközönségről
36 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett árukategória átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma (RESPICUR) ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 A jelen ügyben a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 14. pontjában, és a felperes sem vitatta, hogy mivel az ütköző megjelölésekkel megjelölt áruk mindennapi használatra szánt divatáruk, a célzott vásárlóközönség szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztókból áll. Egyébiránt ahogyan a fellebbezési tanács az említett pontban a 18. osztályba tartozó áruk vonatkozásában helyesen rámutatott, mivel a korábbi védjegy közösségi védjegy, az összetéveszthetőséget valamennyi tagállam vásárlóközönsége tekintetében kell értékelni. A 25. osztályba tartozó árukat illetően a fellebbezési tanács szintén jogosan állapította meg, hogy mivel a korábbi védjegy francia védjegy, az összetéveszthetőséget Franciaország területének vásárlóközönsége tekintetében kell értékelni.
Az áruk összehasonlításáról
38 A megtámadott határozat 15. pontjában a fellebbezési tanács szintén helyesen állapította meg, és a felperes sem vitatta, hogy a 18. és 25. osztályba tartozó vitatott áruk azonosak vagy hasonlók.
A megjelölések összehasonlításáról
39 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyeket hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Márpedig az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05. P, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 A megtámadott határozat 17–19. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó megjelölések vizuálisan hasonlók, fogalmilag azonosak, és hogy hangzásbeli szempontból, noha főszabály szerint az összehasonlításuk lehetetlen, a fogyasztók az ütköző megjelölésekre a „csillag” szó használatával utalhatnak.
– A vizuális hasonlóságról
41 A megtámadott határozat 17. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az ütköző megjelölések azonos formájú, körbe helyezett ötágú csillag ábrázolásából állnak, ahol a csillag és a kör méretének egymáshoz viszonyított aránya azonos. Az említett megjelölések közötti kizárólagos különbség a csillag színe, amely a korábbi védjegyek esetében fehér, a bejelentett védjegy esetében pedig fekete, továbbá az, hogy a korábbi védjegyek esetében a kör fekete hátterű, és hogy a bejelentett védjegyben szereplő kör fekete szaggatott vonalból, nem pedig folyamatos vonalból áll, mint a korábbi védjegyek esetében. E hasonlóságok ellensúlyozzák az egészükben tekintve hasonló megjelölések közötti különbségeket.
42 A felperes arra hivatkozik, hogy az ütköző megjelölések vizuálisan nem hasonlók. Különösen az OHIM felszólalási osztályának 2002. december 18‑i, a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél és egy harmadik fél közötti eljárással kapcsolatos azon határozatára hivatkozik, amelyben a felszólalási osztály megállapította, hogy az említett határozat alapjául szolgáló ügyben nem áll fenn vizuális hasonlóság az ütköző megjelölések között.
43 Anélkül, hogy említést kellene tenni az ütköző megjelölések és a felszólalási osztály felperes által hivatkozott határozatának alapjául szolgáló ügyben szereplő ütköző megjelölések közötti különbségekről, emlékeztetni kell arra, hogy az OHIM fellebbezési tanácsának valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozata nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozat. Ezért az említett határozatok jogszerűségét kizárólag e rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján (2007. április 26‑i Alcon kontra OHIM, C‑412/05. P, EU:C:2007:252, 65. pont; 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 71. pont).
44 Az ütköző megjelölések vizuális összehasonlítását illetően helytálló, hogy az említett megjelölések összességükben tekintve vizuálisan hasonlók, mivel egy körbe helyezett ötágú csillagot ábrázolnak, és a két elem aránya hasonló. Az a körülmény, hogy a bejelentett védjegyben szereplő kört szaggatott vonallal ábrázolják, nem elegendő annak megállapításához, hogy nem körről van szó. Egyébiránt az a körülmény, hogy a bejelentett védjegy fehér alapon fekete csillagot ábrázol, míg a korábbi védjegyek fekete alapon fehér csillagból állnak, elhanyagolható különbségnek minősül, amely nem teheti lehetővé annak megállapítását, hogy a két ábrás elem nem hasonló.
45 A fentiekből következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések összességükben tekintve vizuálisan hasonlók.
– A hangzásbeli hasonlóságról
46 A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy elvégezte az ütköző megjelölések hangzásbeli összehasonlítását, amely azonban – ábrás megjelölésekről lévén szó – lehetetlen.
47 Az ítélkezési gyakorlat szerint a hangzásbeli összehasonlítás főszabály szerint nem releváns a szóelemekkel nem rendelkező ábrás védjegyek közötti hasonlóság vizsgálata keretében (2010. március 25‑i Nestlé kontra OHIM – Master Beverage Industries [Golden Eagle et Golden Eagle Deluxe] ítélet, T‑5/08–T‑7/08, EBHT, EU:T:2010:123, 67. pont; 2012. február 7‑i, Dosenbach‑Ochsner kontra OHIM – Sisma [Elefántokat egy téglalapban ábrázoló közösségi ábrás védjegy] ítélet, T‑424/10, EBHT, EU:T:2012:58, 45. és 46. pont).
48 A jelen ügyben a megtámadott határozat 18. pontjából következik, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy mivel ábrás védjegyekről van szó, hangzásbeli szempontból történő összehasonlításuk nem lehetséges. Noha ugyanezen pontban azt is említette, hogy az ütköző megjelölések csillagot ábrázolnak, és lehetséges, hogy a fogyasztók szóban így utalnak rájuk, e megállapítást nem követte olyan megállapítás, amely arra engedett volna következtetni, hogy a fellebbezési tanács megállapította az említett megjelölések hangzásbeli hasonlóságát. Ezenkívül az összetévesztés veszélye fennállásának átfogó értékelése során a fellebbezési tanács egyáltalán nem utalt e megjelölések hangzásbeli összehasonlítására.
49 A felperes érve tehát nem megalapozott.
– A fogalmi hasonlóságról
50 A felperes azt állítja, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból nem azonosak, mivel kizárólagos közös elemük nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. E tekintetben hivatkozik a fellebbezési tanács által 2011. április 15‑én hozott azon határozatra, amelyben az megállapította, hogy mértani formákból lehetetlen közös kereskedelmi származás fennállására következtetni.
51 A fellebbezési tanácsnak a felperes által hivatkozott határozata kapcsán, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy az releváns‑e a jelen ügyben, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag a 207/2009 rendelet alapján, és nem e fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján kell értékelni (lásd a fenti 43. pontot).
52 Egyébiránt még annak feltételezése esetén is, hogy bizonyított a felperes azon érve, miszerint az ötágú csillag nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, az semmi esetre sem elegendő annak megállapításához, hogy az ütköző megjelölések, amelyek mindegyike – kisebb grafikai különbségekkel – egy körben lévő ötágú csillagot ábrázol, eltérő fogalmakat hordoz magában. A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat 19. pontjában, hogy fennáll az említett megjelölések fogalmi azonossága.
53 A fenti megállapításokra tekintettel jóvá kell hagyni a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint az ütköző megjelölések vizuális szempontból hasonlók, fogalmi szempontból azonosak, és e megjelölések hangzásbeli szempontú összehasonlításának nincs jelentősége.
Az összetéveszthetőség átfogó értékeléséről
54 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a számításba vett tényezők, különösen a védjegyek és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑i Canon‑ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 74. pont).
55 Az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában úgy vélte, hogy mivel csillagok ábrázolására kétségkívül legáltalánosabban az ötágú csillag megjelölést használják, az ütköző megjelölések közötti elhanyagolható vizuális különbségek, valamint azok fogalmi azonossága az összetévesztés veszélyének forrása lehet az átlagos figyelmi szinttel rendelkező vásárlóközönség számára.
56 A felperes úgy véli, hogy a korábbi védjegyek egyáltalán nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, de elismeri, hogy mivel azokat már lajstromozták, a felszólalási eljárás keretében úgy kell tekinteni, hogy minimális megkülönböztető képességgel rendelkeznek. A válaszbeadvány 16. és 17. pontjában szereplő érvek vitatása érdekében a felperes azt állítja, hogy az OHIM már korábban megállapította, hogy az ilyen védjegyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
57 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék feladata a megtámadott határozat jogszerűségének az értékelése, nem pedig a válaszbeadvány megalapozottságáról való döntéshozatal.
58 Ezt követően, és ahogyan a felperes maga is elismeri, rá kell mutatni, hogy a felperes a felszólalási eljárás során nem hivatkozhat feltétlen kizáró okokra valamely megjelölésnek valamely nemzeti hivatal vagy az OHIM általi érvényes lajstromozásával szemben. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkében említett feltétlen kizáró okok fennállását nem kell vizsgálni a felszólalási eljárás során, és ez a cikk nem szerepel azon rendelkezések között, amelyek alapján a megtámadott határozat jogszerűségét el kell bírálni (2003. április 9‑i Durferrit kontra OHIM – Kolene [NU‑TRIDE] ítélet, T‑224/01, EU:T:2003:107, 72. és 75. pont és 2004. június 30‑i, BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel [DIESELIT] ítélet, T‑186/02, EU:T:2004:197, 71. pont). Ha a felperes úgy véli, hogy a korábbi közösségi védjegyet a fent említett cikk rendelkezéseinek megsértésével lajstromozták, törlési kérelmet kell benyújtania az említett rendelet 51. cikke alapján. Ezenkívül a korábbi francia védjegyet illetően emlékeztetni kell arra, hogy valamely megjelölés nemzeti védjegyként való lajstromozásának érvényességét nem lehet közösségi védjegy‑bejelentési eljárás keretében vitatni (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i, Formula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11. P, EBHT, EU:C:2012:314, 40–47. pont), hanem kizárólag az érintett tagállamban lefolytatott törlési eljárás keretében (a fent hivatkozott DIESELIT ítélet, EU:T:2004:197, 71. pont).
59 A felperes egyébiránt úgy véli, hogy mivel a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége rendkívül csekély volt, ahogyan azt az OHIM más ügyekben maga is elismerte, az összetévesztés veszélyének kizárásához már a korábbi védjegyek és a bejelentett védjegy között fennálló, akár legkisebb különbség is elegendő.
60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességének elismerése önmagában nem zárja ki annak megállapítását, hogy fennáll az összetévesztés veszélye (lásd ebben az értelemben: 2006. április 27‑i, L’Oréal kontra OHIM végzés, C‑235/05. P, EU:C:2006:271, 42–45. pont). Ugyanis, ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell is venni az összetéveszthetőség mérlegelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek. Így még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd: 2005. március 16‑i L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ítélet, T‑112/03, EBHT, EU:T:2005:102, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a 2007. december 13‑i Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM ítélet, T‑134/06, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Végül el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a fellebbezési tanács nem értékelte kellőképpen azt a körülményt, hogy a korábbi védjegyek csak rendkívül csekély megkülönböztető képpességgel rendelkeznek. A felperes által előadott álláspont ugyanis azzal a hatással járna, hogy semlegesítené a védjegyek hasonlóságával kapcsolatos tényezőt a korábbi közösségi védjegyek megkülönböztető képességével kapcsolatos tényező javára, amelynek túlzott jelentőséget tulajdonítanának. Ebből az következne, hogy mivel a korábbi közösségi védjegyek csak csekély megkülönböztető képességgel bírnak, az összetévesztés veszélye csak e védjegyeknek a lajstromoztatni kívánt védjegy általi teljes megjelenítése esetén állna fenn, függetlenül a szóban forgó megjelölések hasonlóságának mértékétől (a fenti 60. pontban hivatkozott L’Oréal kontra OHIM végzés, EU:C:2006:271, 45. pont). Ez az eredmény azonban nem felelne meg azon átfogó értékelés jellegének, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében el kell végezniük (2007. március 15‑én hozott ítélet, T. I. M. E. ART kontra OHIM, C‑171/06. P, EU:C:2007:171, 41. pont).
62 Ennélfogva rá kell mutatni, hogy a jelen esetben a szóban forgó áruk azonossága vagy hasonlósága és az ütköző megjelölések hasonlósága miatt fennáll az összetévesztés veszélye. Ahogyan ugyanis a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában helyesen megállapította, az érintett vásárlóközönség, amely figyelmének szintje átlagos, és amelynek nincs alkalma a védjegyeket egymás mellé helyezve megvizsgálni, és amely ezért a védjegyekről emlékezetében nem őriz pontos képet, valószínűleg nem emlékszik az említett megjelölések között fennálló apróbb különbségekre.
63 E körülmények összességére tekintettel a fellebbezési tanács nem sértette meg a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) annak megállapításával, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.
64 A fenti indokok összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene a felperes második, a felszólalásnak a Törvényszék általi, teljes egészében való elutasítására irányuló kereseti kérelmének elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: 2008. május 22‑i NewSoft Technology kontra OHIM – Soft [Presto! Bizcard Reader] ítélet, T‑205/06, EU:T:2008:163, 70. pont és 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EU:T:2009:14, 35. és 67. pont).
A költségekről
65 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Max Fuchs‑t kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Gervasoni | Madise |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. október 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások