A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(teljes ülés)
2010. május 5.
F‑53/08. sz. ügy
Vincent Bouillez és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az előléptető határozat – Az előléptetett tisztviselők listája – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériuma – Az előléptető határozatok megsemmisítése iránti kérelem – Az érdekek mérlegelése”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Bouillez, K. Van Neyghem és I. Wagner‑Leclercq a következők megsemmisítését kérik: egyrészt a kinevezésre jogosult hatóság azon határozatai, amelyekben mellőzte a felperesek AST 7 besorolási fokozatba való előléptetését a 2007. évi előléptetési időszakban, másrészt szükség esetén azon határozatok, amelyek ezen előléptetési időszakban e besorolási fokozatba léptették elő a felperesekénél alacsonyabb mértékű felelőséggel járó feladatokat ellátó azon tisztviselőket, akiknek a neve szerepel a 136/07. sz. szolgálati közleményben 2007. július 16‑án közzétett, előléptetett tisztviselők listáján.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Tanács azon határozatait, amelyek a 2007. évi előléptetési időszakban a felpereseket nem léptetik elő az AST 7 besorolási fokozatba. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Tanácsot kötelezi a költségek viselésére. Eliza Niniou, Maria-Béatrice Postiglione Branco, Maria De Jesus Cabrita et Marie‑France Liegard, a Tanács tisztviselői és a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Más tisztviselőt előléptető határozat elleni kereset – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Az előléptetést mellőző határozat megsemmisítése
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az előléptetés területén, és azon kritériumoknak a személyzeti szabályzat 45. cikkében való kifejezett említése, amelyeket figyelembe lehet venni az előléptetésre pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata során, kifejezi azt a különös jelentőséget, amelyet a jogalkotó azok figyelembevételének tulajdonított. Ezenfelül az adminisztráció ezen érdemeknek az említett rendelkezés alapján történő összehasonlító értékelése során gondos és pártatlan módon köteles minden releváns tényezőt megvizsgálni azok értékeléséhez.
Az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke azon három releváns tényező egyike, amelyet a vezetésnek figyelembe kell vennie. Kétségtelen, hogy az ugyanazon csoportba és besorolási fokozatba való tartozás egyenértékű feladatok ellátását feltételezi. Az „adott esetben” kifejezésnek a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésében való használata megerősíti azt, hogy az esetek többségében – tekintettel az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke egyenértékűségének e vélelmére – az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériuma nem olyan tényező, amely lehetővé teszi az előléptetésre pályázók érdemei közötti különbségtételt. Ugyanakkor e vélelem nem megdönthetetlen, különösen a régi B és C besorolási osztályoknak az egységes asszisztensi csoportba való összevonása óta. Ezen összevonás ugyanis azzal az automatikus következménnyel járt, hogy kitágította az AST csoportba tartozó tisztviselők által ellátható feladatok körét, ahogy azt a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. részébe illesztett táblázat is mutatja. Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét illetően lehetnek tehát észrevehető különbségek az ugyanazon csoportba tartozó tisztviselők által ellátott különböző feladatok között. Ezenkívül a személyzeti szabályzat az ellátott feladatokat nem rendeli meghatározott besorolási fokozathoz. Épp ellenkezőleg, lehetővé teszi a besorolási fokozat és a feladat szétválasztását. A besorolási fokozat és az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének e szétválasztása egyébiránt megfelel a jogalkotó azon szándékának és az intézmények azon döntésének, hogy megkönnyítsék a személyzeti igazgatást.
Nem lehet tehát az azonos besorolási fokozatú tisztviselők között a felelősségek egyenértékűségének ilyen vélelméből azt a következtetést levonni, hogy az adminisztráció nem köteles lefolytatni az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó kritérium vizsgálatát, ellenőrizve konkrétan, hogy e kritérium kimutathat‑e különbségeket az érintett tisztviselők érdemeit illetően. Következésképpen az „adott esetben” kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az felhatalmazza az adminisztrációt, hogy az érdemek összehasonlító értékelésekor eleve kizárja az ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke kritériumának figyelembevételét. Épp ellenkezőleg, a jogalkotó jelezni kívánta, hogy az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke az ilyen értékeléskor releváns tényező lehet.
(lásd a 49. és 51–56. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑56/07. P. sz., Bizottság kontra Economidis ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑31. o. és II‑B‑1‑213. o.) 58–60. pontja; T‑473/07. P. sz., Bizottság kontra Berrisford ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑17. o. és II‑B‑1‑85. o.) 42. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑107/06. sz., Berrisford kontra Bizottság ügyben 2007. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑285. o. és II‑A‑1‑1603. o.) 71. pontja; F‑97/05. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2008. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑15. o. és II‑A‑1‑49. o.) 62. pontja.
2. Bár a tisztviselőnek kétségtelenül nincs alanyi joga az előléptetésre, érdeke fűződik a más tisztviselő olyan besorolási fokozatba való előléptetéséről szóló határozat vitatásához, amelybe maga is előléptethető, ha a határozat ellen panaszt nyújtott be, de azt elutasították.
(lásd a 80. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑328/01. sz., Robinson kontra Parlament ügyben 2004. január 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑5. o. és II‑23. o.) 32. és 33. pontja.
3. Amennyiben a megsemmisítendő aktus harmadik személyeknek előnyt biztosít, mint ahogy a tartaléklistára való felvétel, az előléptetésről szóló határozat vagy valamely betöltendő álláshelyre való kinevezésről szóló határozat, a közösségi bíróságnak előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a megsemmisítés nem jelent‑e túlzottan súlyos szankciót az elkövetett jogellenességhez képest.
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jogellenesség közösségi bíróság által megállapított következményei nem ugyanazok a versenyvizsga és az előléptetés esetében. Valamely versenyvizsga összes eredményének megsemmisítése ugyanis főszabály szerint az elkövetett jogellenesség túlzottan súlyos szankciója attól függetlenül, hogy milyen jellegű a szabálytalanság, és hogy mekkora a versenyvizsga eredményeire való következményeinek terjedelme.
Az előléptetést érintően ugyanakkor a közösségi bíróság esetről esetre végzi el a vizsgálatot. Elsőként figyelembe veszi az elkövetett jogellenesség jellegét. Ha a megállapított jogellenesség csak eljárási szabály megsértése, amely nem érinti a tisztviselő helyzetét, a bíróság előzetesen úgy tekinti, hogy az ilyen szabálytalanság nem igazolja az előléptető határozatok megsemmisítését, mivel az túlzottan súlyos szankciót jelent. Ellenben, ha olyan lényeges eljárási szabály megsértéséről van szó, mint az érdemek összehasonlító vizsgálatát teljes egészében érvénytelenné tevő jogi tévedés, a közösségi bíróság főszabály szerint megsemmisíti az előléptető határozatokat.
Másodszor a közösségi bíróság az érdekeket mérlegeli, amelynek során figyelembe veszi először is az érintett tisztviselőknek az érdemek olyan hatékony újbóli összehasonlító vizsgálatához fűződő jogaik jogszerű és teljes visszaállításához fűződő érdekét, amely vizsgálat megfelelően figyelembe veszi a jogszerűen alkalmazandó kritériumokat, továbbá az ahhoz fűződő érdekét, hogy a jövőben ne kelljen versenyezniük a jogellenesen előléptetett tisztviselőkkel, és hogy a megállapított jogellenességet a későbbiekben ne kövessék el újra. Ezt követően a közösségi bíróság figyelembe veszi a jogellenesen előléptetett tisztviselők érdekeit. Kétségtelen, hogy ők nem rendelkeznek semmilyen, az előléptetésük fenntartásához fűződő szerzett joggal, mivel az előléptető határozatok jogellenesek, és azokat a keresetindítási határidőkön belül támadták meg. Ugyanakkor a bíróság figyelembe veszi azt a tényt, hogy e tisztviselők jóhiszeműen bízhattak az előléptetésükről szóló határozatok jogszerűségében, különösen ha az érdekeltek a feletteseiktől kedvező, az előléptetést objektíve igazoló értékeléseket kaptak. A bíróság annál is inkább fokozottan figyel e tisztviselők érdekeire, mivel számuk jelentős. Végül a közösségi bíróság a szolgálati érdeket vizsgálja, vagyis többek között a jogszerűség tiszteletben tartását, a jogellenes határozatok megsemmisítése elmaradásának költségvetési következményeit, a jogerős ítélet végrehajtásának esetleges nehézségeit, a szolgálat folytonosságának esetleges sérelmét és a munkahelyi légkör intézményen belüli romlásának veszélyét.
A közösségi bíróság, miután figyelembe vette a meglévő különböző érdekeket, esetről esetre dönt az előléptető határozatok megsemmisítéséről. Amennyiben végül úgy ítéli meg, hogy az előléptetetésről szóló határozatok megsemmisítése a megállapított jogsértés túlzottan szigorú szankcióját jelentené, adott esetben az előléptetést mellőző határozat megsemmisítését kimondó ítélet felperes érdekében való hatékony érvényesülése biztosításának céljából, gyakorolhatja a korlátlan felülvizsgálati jogkört, amely e bíróságot a pénzügyi jellegű jogvitákban megilleti, és az intézményt – akár hivatalból is – kártérítés fizetésére kötelezheti.
(lásd a 82–90. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1743. o.) 11., 13. és 14. pontja; a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítélete (EBHT 1989., 23. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑32/89. és T‑39/89. sz., Marcopoulos kontra Bíróság ügyben 1990. június 22‑én hozott ítélete (EBHT 1990., II‑281. o.); T‑68/91. sz., Barbi kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2127. o.) 36. pontja; T‑44/91. sz., Smets kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑97. o. és II‑319. o.); T‑144/95. sz., Michaël kontra Bizottság ügyben 1996. november 21‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑529. o. és II‑1429. o.); T‑202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑201. o. és II‑911. o.); a fent hivatkozott Robinson kontra Parlament ügyben hozott ítélete; T‑281/01. sz., Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑203. o. és II‑903. o.); T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 349. pontja.