T‑424/13. sz. ügy

Jinan Meide Casting Co. Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Kínából származó menetelt temperöntvény csőszerelvények és ‑illesztések behozatala – Végleges dömpingellenes vám – A rendes értékre vonatkozó számítások bizalmas kezelése – Időben rendelkezésre bocsátott információ – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállására vonatkozó határozat elfogadásának határideje – Védelemhez való jog – Egyenlő bánásmód – A visszaható hatály tilalmának elve – Az 1225/2009/EK rendelet 2. cikkének (7)–(11) bekezdése, 3. cikkének (1)–(3) bekezdése, 6. cikkének (7) bekezdése, 19. cikkének (1) és (5) bekezdése és 20. cikkének (2) és (4) bekezdése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2016. június 30.

1.      Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Eljárási szabályok – Anyagi jogi szabályok – Különbségtétel – Az 1225/2009 alaprendelet módosításáról szóló 1168/2012 rendelet időbeli hatálya – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásáról való döntés határidejének módosítása – Az 1168/2012 rendelet hatálybalépése előtt elfogadott határozatra való alkalmazás – Megengedhetetlenség

(1168/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 2. cikk; 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont, második bekezdés)

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az 1225/2009 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott, nem piacgazdaságú országból származó behozatalok – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának elnyerését valamely gyártó számára lehetővé tévő feltételek értékelési eljárása – Határidő – Jogvesztő jelleg

(1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont, második bekezdés)

3.      Európai uniós jog – Elvek – Vis maior – Fogalom

4.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – Eljárási szabálytalanság – Valamely végleges dömpingellenes vámokat megállapító rendelet megsemmisítése elérésének lehetősége csupán azon eshetőség bizonyítása által, hogy ezen szabálytalanság hiányában más határozatot hoztak volna

(1225/2009 tanácsi rendelet)

5.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézmények arra vonatkozó kötelezettségei, hogy e kötelezettségeket összeegyeztetve az érintett vállalkozások tájékoztatását biztosítsák és az információk bizalmas jellegét tiszteletben tartsák – A megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása – Az intézmények arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az információk bizalmas jellegét tiszteletben tartsák

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) és (2) bekezdés; 1225/2009 tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés, 19. és 20. cikk)

6.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézményeknek az érintett vállalkozások tájékoztatásának biztosítására vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem – Az analóg országbeli gyártó által a Bizottság részére szolgáltatott olyan információk, amelyek nem használhatók fel a vizsgálat során – Kizártság

(1225/2009 tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés)

7.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézményeknek az érintett vállalkozások tájékoztatásának biztosítására vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy írásban válaszoljon a végső tájékoztató dokumentumban szereplő információk pontosítása iránti kérelemre és a végleges rendeletre vonatkozó javaslat továbbítását megelőző egy hónapos határidőt betartsa – Hiány

(1225/2009 tanácsi rendelet, 15. cikk, és 20. cikk, (4) bekezdés)

8.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy az érintett felek álláspontjához igazodjon – Hiány – A felek érveinek összességére való válaszadási kötelezettség – Hiány

(1225/2009 tanácsi rendelet)

9.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – Bírósági felülvizsgálat – Olyan indokok figyelembevétele, amelyek nem képezik a védelemhez való jog állítólagos megsértését okozó jogi aktus alapját – Megengedhetetlenség

10.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – A Bizottság által a vállalkozások részére történő információközlés – A megfelelő ügyintézés elvének és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1225/2009 tanácsi rendelet, 19. és 20. cikk)

11.    Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – A Bizottság által a vállalkozások részére történő információközlés – Annak lehetősége, hogy valamely bizalmas információt az azt szolgáltató személy konkrét felhatalmazásával egy meghatározott érdekelt fél számára hozzáférhetővé tegyenek

(Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes megállapodás”, 6.5. cikk; 1225/2009 tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) és (5) bekezdés, és 20. cikk, (2) és (4) bekezdés)

12.    Nemzetközi megállapodások – A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény – Az 1994. évi GATT – A másodlagos jogi aktusoknak az e megállapodásokkal összhangban való értelmezésére vonatkozó kötelezettség – A dömpingellenes ügyekben való alkalmazás

(Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes megállapodás”, 6.5. cikk; 1225/2009 tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) és (5) bekezdés)

1.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet módosításáról szóló 1168/2012 rendelet (módosító rendelet) 2. cikke előírja, hogy a módosító rendelet a hatálybalépésétől valamennyi jövőbeni és folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazandó. Továbbá a PGJ‑re vonatkozó döntési határidő esetében az e rendelet 1. cikke 1. pontjának a) alpontjában bevezetett módosítás a rendelet hatálybalépésétől valamennyi jövőbeni és folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazandó lett volna még e 2. cikk hiányában is, mivel eljárási szabály módosításáról van szó.

Így a PGJ‑re vonatkozó döntési határidő fent említett módosítása főszabály szerint a folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat keretében alkalmazandó a Bizottság minden olyan határozatára, amely arra a kérdésre vonatkozik, hogy valamely vállalkozás a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdése értelmében megfelel-e a PGJ megszerzésére vonatkozó kritériumoknak, és amely a módosító rendelet hatálybalépésének időpontjában vagy azt követően került elfogadásra.

Ezzel szemben a módosító rendelet 2. cikke nem járhat olyan hatással, hogy a módosító rendelet 1. cikke 1. pontjának a) alpontját alkalmazandóvá teszi a PGJ‑re vonatkozó olyan döntésre, amelyet e rendelet hatálybalépését megelőzően fogadtak el. Ez ugyanis azt jelentené, hogy e rendelkezés visszaható hatállyal rendelkezne, amely nem következik a módosító rendelet ezen 2. cikkének a szövegéből. Ezenfelül, bár az új szabályok – különösen az eljárási szabályok – vonatkozhatnak a régi szabályok hatálya alatt keletkező és véglegesen megszerzett jogi helyzetekre, ezen új szabályok alkalmazása során tiszteletben kell tartani a visszaható hatály tilalmának elvét. A visszaható hatály tilalma ezen elvének tiszteletben tartása többek között azzal a következménnyel jár, hogy az uniós jogi aktus jogszerűségét főszabály szerint az ezen jogi aktus jogalapját képező azon rendelkezésre tekintettel kell vizsgálni, amely hatályban volt annak elfogadásakor.

(vö. 66–68. pont)

2.      Önmagában az a körülmény, hogy a Bizottságnak lehetősége van, sőt köteles arra, hogy a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállására (PGJ) vonatkozó, értékelési hibával érintett kezdeti döntését megváltoztassa, nem releváns azon kötelezettsége tekintetében, amely szerint be kell tartania az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendeletben az ilyen kezdeti döntés elfogadására vonatkozóan meghatározott határidőt. Ezenfelül a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének szövegében semmi nem utal arra, hogy az ott előírt határidő csupán tájékoztató jellegű lenne. Következésképpen a PGJ‑re vonatkozó döntés meghozatalát érintő, és a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében meghatározott határidő a Bizottság számára nem lehetőséget, hanem kötelezettséget jelent.

(vö. 70–72. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 76. pont)

4.      A dömping területén a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a végleges dömpingellenes vámokat megállapító rendelet megsemmisítéséhez, ha annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, nem zárható ki teljes mértékben, és így a szabálytalanság a kérelmező védelemhez való jogait konkrétan érintette.

E tekintetben a felperes nem köteles bizonyítani azt, hogy az intézmények határozata eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel a megállapított szabálytalanság hiányában a felperes jobban tudta volna biztosítani a védelmét.

(vö. 81., 152., 194., 214. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 92–97., 103., 105. pont)

6.      A dömpingellenes vizsgálat keretében a Bizottság nem sérti meg az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdését, és valamely felperes védelemhez való jogait azzal, hogy nem teszi lehetővé a felperes számára olyan elektronikus levelezés útján küldött közlemények megismerését, amelyek csupán azokra a nehézségekre vonatkoznak, amelyek a kiviteli országgal analóg ország gyártója részéről merültek fel a Bizottság által a rendes érték meghatározásához kért adatok szolgáltatása tekintetében azon termék vonatkozásában, amelynek behozatala képezi a dömpingellenes vám tárgyát, valamint amely közlemények a Bizottságnak az e nehézségekre adott válaszoknak szánt pontosításait tartalmazzák. Ugyanis az ilyen levelek önmagukban nem tartalmaznak olyan információkat, amelyeket e gyártó a Bizottságnak szolgáltatott, és amelyeket a vizsgálat során felhasználtak volna, amint azt a dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése megköveteli ahhoz, hogy ezeket meg lehessen ismerni.

(vö. 111., 114. pont)

7.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 120-122., 124., 125. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 126. pont)

9.      Ha valamelyik uniós intézmény a Törvényszéket arra kéri, hogy más indokolással helyettesítse az egyik intézmény által a dömpingellenes vám kivetése céljából indított vizsgálati eljárás során a rendes értékre vonatkozó számítások hozzáférhetővé tétele iránti kérelem elutasítása érdekében felhozott indokolást, úgy kell tekinteni, hogy valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni.

Mi több a védelemhez való jognak a dömpingmagatartásokra vonatkozó közigazgatási eljárás során történő megsértése maga után vonhatja a dömpingellenes rendelet megsemmisítését. Következésképpen e jogsértés nem orvosolható önmagában azzal, hogy az uniós bíróság megvizsgálja az állítólagos jogsértő határozat megalapozására alkalmas indokokat. Az ilyen vizsgálat ugyanis a felhozott jogalapok bírósági felülvizsgálatára korlátozódik, és az nem léphet az ügyben a közigazgatási eljárás keretében lefolytatott teljes körű vizsgálat helyébe. Ezenfelül azzal, hogy a felperes az bírósági eljárás során szerez első alkalommal tudomást az intézmények által a Törvényszék előtt hivatkozott indokokról, nem kerül abba a helyzetbe, amelyben akkor lett volna, ha ezekre az indokokra vonatkozóan a vizsgálati eljárás során előterjeszthette volna az észrevételeit. Következésképpen a Törvényszék semmiképpen nem határozhat arról, hogy fennáll-e az érintett fél védelemhez való jogainak megsértése abban az esetben, ha a rendes értékre vonatkozó számítások hozzáférhetővé tételét a közigazgatási eljárás szakaszában olyan indokok alapján tagadják meg, amelyek nem képezték a megtagadás alapját.

(vö. 150., 151. pont)

10.    Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 19. és 20. cikkének kombinált alkalmazása keretében az intézményeknek ügyelniük kell a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elv és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására.

Így ez az általános elv konkrétan különös alkalmazást nyer a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése keretében. Továbbá az eltérő bánásmód objektív és ésszerű megfontoláson alapul, ha kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, illetve arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal.

Az a tény, hogy az analóg ország gyártója a dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (5) bekezdése értelmében engedélyt adott valamely exportáló gyártónak arra, hogy utóbbi hozzáférhessen az előbbi adataihoz, olyan objektív különbségnek minősül a mintába bevont többi exportáló gyártóhoz képest, amely igazolja az eltérő bánásmódot a rendes értékre vonatkozó és ezen adatokon alapuló számítások bizalmas jellegét illetően. Ugyanis ilyen engedély hiányában a 19. cikk (5) bekezdése arra kötelezi az intézményeket, hogy ne tegyenek hozzáférhetővé olyan információt, amelynek bizalmas kezelését kérték. Ha viszont van ilyen engedély, az érintett exportáló gyártó legalábbis jogosult arra, hogy kérelmének megalapozottságát a védelemhez való jogainak és a kért információk bizalmas jellege által védett érdekek mérlegelése alapján megvizsgálják.

Az ilyen engedély terjedelmét nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy ez az engedély csak az analóg ország gyártója által szolgáltatott adatokra vonatkozhat, a rendes érték ezen adatok alapján végzett számításaira pedig nem, ha e számításokat a Bizottság kifejezetten az említett adatok bizalmas jellegének védelmében nem közölte.

Nem fogadható el azon feltevés sem, amely szerint az ilyen engedély nem vonatkozik a dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, természetüknél fogva bizalmas információkra. Ugyanis e rendelet 19. cikkének (5) bekezdésének szövegéből az következik, hogy ez e rendelkezésben említett engedély minden olyan információra vonatkozik, amelyre vonatkozóan bizalmas kezelés iránti kérelmet terjesztettek elő. Továbbá az említett rendelet 19. cikkének (1) bekezdésének szövege nem zárja ki, hogy a természetüknél fogva bizalmas információk kategóriája magában foglalhat olyan információkat is, amelyek tekintetében az azokat szolgáltató személy bizalmas kezelés iránti kérelmet terjesztett elő. Végül amennyiben a természetüknél fogva bizalmas információk hozzáférhetővé tétele bizonyos esetekben nem zárható ki, az, ha az ezen információt szolgáltató személy engedélyt adott a hozzáférhetővé tételre, szükségszerűen következménnyel jár.

Ezt az értelmezést alátámasztja az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló 1994. évi megállapodás (dömpingellenes megállapodás) 6.5. cikkének a szövege, amelyet lényegében átvesz a dömpingellenes alaprendelet 19. cikke, amely szerint a vizsgálati hatóságnak bizalmas információkat szolgáltató személy engedélye a természetüknél fogva bizalmas információkra és olyan információkra is vonatkozik, amelyeket a vizsgálatban érintett felek ilyenként bocsátottak rendelkezésre.

(vö. 156–158., 177., 178., 180., 182–188. pont)

11.    A dömpingellenes vizsgálat keretében annak az álláspontnak, amely szerint valamely információ bizalmas jellege nem szüntethető meg egy konkrét érdekelt féllel szemben, nincs alapja az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet releváns rendelkezéseiben.

Először is nem következik a dömpingellenes alaprendelet 19. cikke (5) bekezdésének a szövegéből, hogy az információkat szolgáltató személy engedélye, amely szükséges minden olyan információ hozzáférhetővé tételéhez, amelyre vonatkozóan e személy bizalmas kezelés iránti kérelmet terjesztett elő, nem adható meg kizárólag egyetlen vagy több konkrét érdekelt félre vonatkozóan.

Ezenfelül a dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdésében példálózóan felsorolt bizalmassági indokokból az következik, hogy a dömpingellenes vizsgálat keretében rendelkezésre bocsátott információ bizalmas jellegének az értékelése szükségessé teheti az ezen információ forrását képező személy helyzetének, valamint az információhoz hozzáféréssel rendelkező személyek helyzetének a figyelembevételét.

A dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdéséből azonban nem következik, hogy az olyan üzleti titok körébe tartozó információk védelme, amelyek a természetüknél fogva bizalmasak, és amelyeket főszabály szerint nem tesznek hozzáférhetővé, megkövetelné, hogy főszabály szerint kizárt legyen azok hozzáférhetővé tételének bármely lehetősége, és így az ezen információkhoz való hozzáférést kérelmező érdekelt fél egyéni helyzetének bármely értékelése.

Az ilyen értelmezésnek nincs alapja az üzleti titok védelmére vonatkozó megfontolások között. Így ha az eljárás jellege megkívánja, az üzleti titkot megillető különleges védelem által őrzött érdekeket mérlegelni kell az ezen eljárás tekintetében érdekelt felek védelemhez való jogaival szemben. Ez a helyzet valamely dömpingellenes vizsgálati eljárás esetében, amely azzal jár, hogy a Bizottság még az üzleti titok körébe tartozó információk esetében sem lehet abszolút köteles ezen információk hozzáférhetővé tételére anélkül, hogy értékelné az ügy sajátos körülményeit, és többek között az érintett érdekelt fél sajátos helyzetét.

Az a mérlegelési mozgástér, amely a Bizottságot annak céljából illeti meg, hogy összeegyeztesse az érdekelt felek tájékoztatáshoz való jogát, és a bizalmas információk védelmét, nem korlátozott abban az esetben, ha a szóban forgó érdekelt fél olyan exportáló gyártó, amely nem kapta meg a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállását (PGJ).

Konkrétan az ilyen exportáló gyártóval szemben – ahogyan a többi érdekelt fél esetében – nem alkalmazható az e számítások hozzáférhetővé tétele iránti kérelmeinek automatikus, az ügy sajátos körülményeinek a vizsgálata nélkül történő elutasítása önmagában amiatt, hogy a hozzáférhetővé tételnek a számára történő biztosítása „szisztematikus egyensúlytalanságot” teremtene az egyfelől a Bizottság és másfelől a vizsgálatban részt vevő olyan vállalkozások között fennálló kapcsolatokban, mint konkrétan a PGJ‑ben nem részesülő termelők és az analóg ország gyártója.

Végül nem következik a dömpingellenes alaprendelet 20. cikke (2)–(4) bekezdéséből, hogy az intézmények számára nem lehetséges, hogy egy konkrét érdekelt fél számára, aki ezt kérelmezi, hozzáférhetővé tegyenek egy olyan információt, amely e végső tájékoztatásban nem szerepelt, azzal az indokkal, hogy ahhoz minden érdekelt félnek hozzá kell férnie. Konkrétan valamely érdekelt féllel szemben nem tagadható meg a dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (2) és (4) bekezdésében említettekhez tartozó információ hozzáférhetővé tétele önmagában amiatt, hogy más érdekelt felek is jogosultak lennének ahhoz hozzáférni, ha ezen utóbbiak nem terjesztettek elő erre vonatkozó kérelmet.

A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak a valamely érdekelt fél által előterjesztett, bizalmas információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet ezen utóbbi sajátos helyzete alapján kell értékelnie, függetlenül a többi azon érdekelt fél helyzetétől, akik számára ezen információk hasznosak lennének.

Az ezzel ellentétes értelmezés az érdekelt felek rendelkezésére álló tájékoztatás elvét főszabály szerint korlátozná, ami nem lenne összeegyeztethető a védelemhez való jog tiszteletben tartásából származó követelményekkel, és a jelen helyzethez hasonló esetben ahhoz vezetne, hogy az érintett exportáló gyártót olyan információktól fosztaná meg, amelyek alapvető fontosságúak lehetnek a védelemhez való joga tekintetében, tekintettel arra, hogy milyen hatása van a rendes érték számításának a dömpingkülönbözete meghatározására.

(vö. 159–162., 164., 165., 167., 168., 170., 171., 175. pont)

12.    A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályainak a végrehajtása keretében az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak az uniós másodlagos jog szabályaival szembeni elsőbbsége azt követeli meg, hogy az utóbbiakat a lehető legnagyobb mértékben ezen megállapodásokkal összhangban értelmezzék. E megfontolás különösen alkalmazandó a dömpingellenes ügyekben, ha bebizonyosodik, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet vizsgált rendelkezését az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló 1994. évi megállapodás (dömpingellenes megállapodás) keretében vállalt konkrét kötelezettség végrehajtása céljából fogadták el.

A dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (1) és (5) bekezdéséből, amelyek átveszik a dömpingellenes megállapodás 6.5. cikkének fogalmait, az következik, hogy az uniós jogalkotó e rendelkezésekben azt a szándékát nyilvánította ki, hogy a dömpingellenes megállapodás e rendelkezéséből származó konkrét kötelezettségeket kíván végrehajtani. Az, hogy az uniós jogalkotó azt választotta, hogy a dömpingellenes megállapodás 6.5. cikkétől eltérő struktúrát fogad el, többek között oly módon, hogy e cikk két részét a dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének két különböző bekezdésében veszi át, önmagában nem jelezheti az uniós jogalkotó azon szándékát, hogy az uniós jogrend saját, a dömpingellenes megállapodástól különálló megközelítését kívánja elfogadni. Az ilyen választás ugyanis azon mérlegelési mozgástér keretébe illeszkedik, amely az uniós jogalkotót illeti meg a dömpingellenes megállapodás 6.5. cikkéből származó kötelezettségek végrehajtása tekintetében, így az nem képezheti az akadályát annak, hogy a dömpingellenes alaprendelet 19. cikkének (1) és (5) bekezdését a dömpingellenes megállapodás e cikke alapján értelmezzék.

(vö. 188., 190. pont)