A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2015. október 8.
T‑464/14. P. sz. ügy
Risto Nieminen
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2010. és 2011. évi előléptetési időszak – A felperes AD12 besorolási fokozatba való előléptetését mellőző határozat – A tisztességes eljáráshoz való jog – Védelemhez való jog – Az elsőfokú bírósági felülvizsgálat terjedelme – Nyilvánvaló értékelési hiba – Téves jogalkalmazás és elferdítés hiánya – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) 2014. április 10‑i Nieminen kontra Tanács ítélete (F‑81/12, EBHT‑KSZ, EU:F:2014:50) ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. A Törvényszék Risto Nieminent kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Jogalapok – A bizonyítékok Közszolgálati Törvényszék általi mérlegelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EUMSZ 257. cikk, harmadik bekezdés; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
2. Fellebbezés – Jogalapok – A pervezető intézkedés vagy bizonyításfelvétel elrendelésének a Közszolgálati Törvényszék általi elutasításával kapcsolatos, Törvényszék általi felülvizsgálat – Terjedelem
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az értékelő jelentések figyelembevétele – Egyéb, figyelembe vehető körülmények
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az összes előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlítására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. Az EUMSZ 257. cikk harmadik bekezdése és a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszékhez benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, mivel kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére, a bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve. A tények értékelése tehát, az e bíróság elé terjesztett tények elferdítésének esetét kivéve, nem minősül a fellebbezésről határozó Törvényszék által végzett felülvizsgálat hatálya alá tartozó jogkérdésnek. A Törvényszék csak a tények jogi minősítésének és az abból a Közszolgálati Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.
(lásd a 26. és 35. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2013. szeptember 16‑i Bouillez kontra Tanács végzés, T‑31/13 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:521, 34. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 20‑i Van Neyghem kontra Tanács végzés, T‑113/13 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:568, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A Közszolgálati Törvényszék főszabály szerint diszkrecionális jogkörrel rendelkezik annak mérlegelésekor, hogy hasznos‑e az elé terjesztett jogvita megoldásához szükséges bizonyítékok benyújtásának elrendelése. Annak mérlegelése, hogy az eljárási iratok bizonyító erejűek‑e, vagy sem, egyedül a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe tartozik, és e mérlegelésnek a fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a Törvényszékre, kivéve a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét, illetve amennyiben az utóbbi megállapításainak ténybeli pontatlansága az ügy irataiból kitűnik.
(lásd a 27. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2009. július 16‑i Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EBHT, EU:C:2009:456, 163. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. Az előléptetésre jelölt tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e téren az uniós bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció megállapításaihoz vezető utakat és módokat tekintve az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan. Az uniós bíróság tehát nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóságnak a pályázók képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését a sajátjával.
E tekintetben az előléptetésekkel kapcsolatban az említett hatóságnak a jogalkotó által biztosított mérlegelési mozgástér hatékony érvényesülésének védelme érdekében az uniós bíróság nem semmisíthet meg valamely határozatot kizárólag amiatt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság értékelését illetően megalapozott kételyeket ébresztő, vagy akár értékelési hibát bizonyító tények fennállása állapítható meg. Az uniós bíróságnak következésképpen nem feladata, hogy az előléptethető jelöltek minden aktáját részletesen megvizsgálja annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy egyetért az említett hatóság következtetésével, mivel ha ilyen gyakorlatot folytatna, túllépné az őt megillető jogszerűségi felülvizsgálat kereteit, és így saját értékelésével helyettesítené a kinevezésre jogosult hatóságnak az előléptethető jelöltek érdemeire vonatkozó értékelését. A kinevezésre jogosult hatóság e széles mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezze el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség elve alapján, és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
(lásd a 36. és 37. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1983. április 21‑i Ragusa kontra Bizottság ítélet, 282/81, EBHT, EU:C:1983:105, 9. és 13. pont;
Törvényszék: 2005. szeptember 15‑i Casini kontra Bizottság ítélet, T‑132/03, EBHT‑KSZ, EU:T:2005:324, 52. pont; 2014. január 15‑i Stols kontra Tanács ítélet, T‑95/12 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2014:3, 29–32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. A kinevezésre jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt azon kötelezettségében, hogy elvégezze az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elve és az előmenetelhez való joguk egyaránt kifejeződik; így érdemeik értékelése minősül döntő szempontnak. E tekintetben a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálata során az említett hatóság különösen figyelembe veszi az előléptethető tisztviselőkről készült értékeléseket, feladataik végrehajtása során a nyelvek használatát, azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét bizonyította, és adott esetben az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. E rendelkezés bizonyos mozgásteret hagy a kinevezésre jogosult hatóság számára abban a tekintetben, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálata során az említett három szempontnak milyen jelentőséget tulajdonít, mindazonáltal tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét.
Amennyiben az előléptethető tisztviselők érdemei a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített három tényező alapján egyenértékűek, a kinevezésre jogosult hatóság másodlagosan, más kritériumokat is figyelembe vehet, mint például a pályázók életkorát, vagy a hivatalban vagy besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idejét, amely esetben e szempontok a döntését meghatározó tényezők lehetnek.
(lásd a 38. és 39. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2013. május 16‑i Canga Fano kontra Tanács ítélet, T‑281/11 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:252, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. január 15‑i Stols kontra Tanács ítélet, EU:T:2014:3, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elve és a szakmai előmenetelhez való jog elve magukban foglalják, hogy az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, melyet a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése ír elő, az összes előléptethető tisztviselőre kiterjesszék, az általuk ellátott feladatoktól függetlenül. E tekintetben az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 tanácsi rendelet megszüntette az A–D besorolási osztályba tartozó, nem nyelvi jellegű munkakörök és az LA besorolási osztályba tartozó, nyelvi jellegű munkakörök közötti korábbi megkülönböztetést, és két csoportból álló új előmeneteli struktúrát hozott létre, melyben az asszisztensi (AST) csoport a korábbi B és C besorolási osztályokat, a tanácsosi (AD) csoport pedig a korábbi A besorolási osztályt, valamint az LA besorolási osztályt hivatott felváltani. Mivel a jogalkotó egyetlen csoportba kívánta összegyűjteni az összes tanácsost, akár nyelvi feladatokat végeznek, akár nem, az előléptetésekről határozó kinevezésre jogosult hatóság feladata, hogy az egyes besorolási fokozatokba előléptethető összes tanácsosra vonatkozóan elvégezze az érdemek összehasonlító vizsgálatát.
(lásd a 40. és 41. pontot)
Hivatkozás:
Törvényszék: 2003. március 19‑i Tsarnavas kontra Bizottság ítélet, T‑188/01–T‑190/01, EBHT‑KSZ, EU:T:2003:77, 121. pont; 2010. december 15‑i Almeida Campos és társai kontra Tanács ítélet, F‑14/09, EBHT‑KSZ, EU:F:2010:167, 35. pont.