AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)
2005. június 28.(*)
„Közös piacszervezés a cukorágazat területén – Árrendszer – Régiókba sorolás – Veszteséges területek – Olaszország besorolása – 2004/2005‑ös gazdasági év – 1216/2004/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – Természetes és jogi személyek – Elfogadhatatlanság”
A T‑386/04. sz. ügyben,
az Eridania Sadam Spa (székhelye: Bologna [Olaszország]),
az Italia Zuccheri Spa (székhelye: Bologna [Olaszország]),
a Zuccherificio del Molise Spa (székhelye: Termoli [Olaszország]),
a CO.PRO. B – Cooperativa produttori bieticoli Soc. coop. rl (székhelye: Minerbio [Olaszország]),
az SFIR – Società fondiaria industriale romagnola Spa (székhelye: Cesena [Olaszország])
(képviselik őket: G. Pittalis, I. Vigliotti, G. Roberti, P. Ziotti és A. Franchi ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)
felpereseknek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Cattabriga és L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Unió Tanácsa (képviseli: F. Ruggeri Laderchi, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a fehércukor-készítmények 2004/2005‑ös gazdasági évre szóló intervenciós árának a rögzítéséről szóló [helyesen: a fehér cukor 2004/2005‑ös gazdasági évre szóló származtatott intervenciós árának a rögzítéséről szóló], 2004. június 30‑i 1216/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 232., 25. o.) 1. cikke d) pontjának megsemmisítése iránti kereset tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök, M. E. Martins Ribeiro és K. Jürimäe bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2001. június 19‑i 1260/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 17. o., a továbbiakban: alaprendelet) I. címének 1. és 2. fejezetében a 2001/2002‑től 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évekre többek között ár- és kvótarendszert állapított meg.
2 A kvótarendszer előírja, hogy minden tagállam nemzeti cukortermelési alapmennyiséget kap, amelyet minden tagállamon belül A és B kvótaként osztanak fel a termelő vállalkozások között. E kvóták forgalomba hozatali garanciát élveznek, valamint egy-egy július 1‑jén kezdődő és a következő év június 30‑án befejeződő gazdasági évnek felelnek meg.
3 Az árrendszer olyan intervenciós rendszert jelent, amely az áraknak és a termékek forgalomba hozatalának a biztosítására irányul, valamint arra, hogy stabilizálja a cukorpiacot.
4 A fehér cukor ára nem ugyanaz a Közösség egész területén. Az alaprendelet 2. cikkének (1) és (4) bekezdése ugyanis a cukorgyártók érdekében a nem veszteséges területekre 63,19 euró/100 kg‑ban rögzíti az „intervenciós árat”, és a veszteséges területek mindegyikére évenként „származtatott intervenciós ár” rögzítését írja elő a Bizottság számára.
5 Ez az árak közötti különbségtétel, amelyet „régiókba sorolásnak” hívnak, azzal a következménnyel jár, hogy az alaprendelet a veszteséges területek számára egyszerre ír elő a juttatott kvóta keretei között magasabb ellentételezést az e területeken gyártott cukorért és magasabb árat a cukortermeléshez szükséges alapanyag megvásárlásához.
6 A nem veszteséges területek intervenciós árának és a veszteséges területek származtatott intervenciós árának a cukorrépa-vásárlás tekintetében ugyanis a nem veszteséges területek minimálára, illetve a veszteséges területek megnövelt minimálára felel meg. Ez utóbbi árakat a cukorgyártók viselik, akiknek ezeket a cukorrépa-termelők számára kell megfizetniük.
7 Az alaprendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint a nem veszteséges területekre alkalmazandó minimálárakhoz képest a megnövelt minimálárakat kétszeresen növelik meg. Egyrészt megnövelik az érintett terület származtatott intervenciós ára és az intervenciós ár közötti különbség összegével. Másrészt az így kapott összeget kiigazítják az 1,30‑as együtthatóval.
8 Minthogy a 2004/2005‑ös gazdasági évben Olaszország termelési területein veszteséges ellátási helyzet volt várható, a fehércukor-készítmények 2004/2005‑ös gazdasági évre szóló intervenciós árának a rögzítéséről szóló [helyesen: a fehér cukor 2004/2005‑ös gazdasági évre szóló származtatott intervenciós árának a rögzítéséről szóló], 2004. június 30‑i 1216/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 232., 25. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet) 1. cikkének d) pontja e gazdasági évre tonnánként 655,30 euróban rögzítette a fehér cukor származtatott intervenciós árát Olaszország egész területére.
Eljárás
9 A felperesek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. szeptember 27‑én benyújtott keresetlevélben terjesztették elő a jelen keresetet.
10 2004. december 8‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsának elnöke megengedte a Tanács beavatkozását az alperes kérelmeinek támogatása végett. A Tanács beavatkozási beadványát 2005. február 11‑én nyújtotta be.
11 A Bizottság az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. november 17‑én benyújtott külön iratban az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. A felperesek e kifogásra 2005. január 14‑én terjesztették elő az észrevételeiket.
12 Az Associazione nazionale bieticoltori, a Consorzio nazionale bieticoltori és az Associazione bieticoltori italiani az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. december 29‑én benyújtott külön iratokban kérték, hogy az alperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak az eljárásba. A felek nem ellenezték e kérelmeket.
A felek kérelmei
13 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a Bizottság elfogadhatatlansági kifogását, vagy arról az eljárást befejező határozatban döntsön;
– semmisítse meg a megtámadott rendelet 1. cikkének d) pontját;
– másodlagosan az EK 241. cikk alapján állapítsa meg, hogy az alaprendelet 2. cikke jogellenes és alkalmazhatatlan, amennyiben nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság a származtatott intervenciós ár rögzítése céljából figyelembe vegye a zéró tarifájú és kontingensek nélküli behozatalt;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
14 A Bizottság elfogadhatatlansági kifogásában azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– elsődlegesen utasítsa el a keresetet, mint elfogadhatatlant;
– kötelezze a felpereseket az eljárás költségeinek a viselésére;
– másodlagosan állapítson meg új határidőt az eljárás folytatására az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikke 4. §‑ának második bekezdése alapján.
15 A Tanács beavatkozási beadványában azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 241. cikk alapján nyilvánítsa elfogadhatatlannak a keresetet és a felperesek által előterjesztett jogellenességi kifogást.
Az elfogadhatóságról
16 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a szerint a fél kérelmére az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellően tájékozott, és nincs szükség a szóbeli szakasz megnyitására.
A felek érvei
17 A Bizottság úgy érvel, hogy a keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. A megtámadott rendelet ugyanis normatív jogi aktus, amely nem érinti személyükben a felpereseket (az Elsőfokú Bíróság T‑168/95. sz., Eridania és társai kontra Tanács ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélete [EBHT 1999., II‑2245. o.], amelyet másodfokon a Bíróság C‑352/99. P. sz., Eridania és társai kontra Tanács ügyben 2001. június 28‑án hozott ítélete helybenhagyott [EBHT 2001., I‑5037. o.]).
18 Ezt a megoldást megerősítette az Elsőfokú Bíróság T‑338/03. sz., Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé) 31. pontja.
19 E végzésben az Elsőfokú Bíróság azt is kimondta, hogy a felperesek azon állítólagos kára, amelyet a cukorrépa olaszországi árának a származtatott intervenciós ár alkalmazása miatti emelkedése, valamint a cukor árának a balkáni országokból származó cukor növekvő behozatalából adódó, e tagállambeli csökkenése együtt okozott, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében önmagában nem egyéníti a felpereseket az ügyben (a végzés 34–36. pontja).
20 Végül az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a fehér cukor származtatott intervenciós árának 2003/2004‑es gazdasági évre történő rögzítéséről szóló, 2003. június 30‑i 1158/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 162., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 39. kötet, 181. o.) 1. cikke c) pontjának megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlansága nem fosztja meg a felpereseket a hatékony bírói jogvédelemtől. A felperesek ugyanis vitathatják az 1158/2003 rendelet jogszerűségét az illetékes nemzeti bíróságok előtt, és e lehetőséggel éltek a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (Lazio régió közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt indított perben (a végzés 41. és 42. pontja).
21 A Bizottság szerint a jelen ügyben is ugyanerre a következtetésre kell jutni, mert a felperesek jogi helyzete, valamint a megtámadott rendelet jellege és hatálya egyrészről, illetve az Elsőfokú Bíróság által a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésben elemzett jogi helyzet és az 1158/2003 rendelet jellege és hatálya másrészről teljesen ugyanaz. A felperesek semmi olyan eltérő különös jellemzőre vagy körülményre nem hivatkoznak, amely igazolhatná a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kérelmet alátámasztó egyéni érdek fennállását, és a Bizottság egyébként sem látja, hogy milyen jellemző vagy körülmény jöhetne szóba.
22 A Tanács a Bizottság érvelését támogatja, és szintén a jelen kereset elfogadhatatlanságára következtet. Hozzáteszi, hogy a felperesek hivatkozása Jacobs főtanácsnoknak a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletére vonatkozó indítványára (EBHT 2002., I‑6677. o., I‑6681. o.) és az Elsőfokú Bíróság T‑177/01. sz., Jégo-Quéré kontra Bizottság ügyben 2002. május 3‑án hozott ítéletére (EBHT 2002., II‑2365. o.) egyáltalán nem releváns, mert az ezekben az ügyekben felmerült tényállás mindenképpen nagyon különböző volt a jelen ügyétől.
23 Ezenkívül a Tanács vitatja a felperesek arra alapított érvét, hogy az EK‑Szerződés által előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus nincs összhangban a hatékony bírói jogvédelem elvével. Egyébként az előzetes döntéshozatalra alapított bírói jogvédelem hatékonyságának a hiányát fél évszázad alatt sem a hasonló előzetes döntéshozatali mechanizmusokat ismerő tagállamok alkotmánybíróságai, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága nem állapították meg.
24 A felperesek az Európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (HL 2004. C 310., 1. o.) III‑365. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó hivatkozása tekintetében a Tanács rámutat arra, hogy de lege ferenda érvről van szó. Az ugyanis, hogy egyes esetekben a jövőben e rendelkezés eltörli az egyéni érdek követelményét, azt bizonyítja, hogy a jelenleg hatályos jogban e követelmény fennáll, és amíg a jelenlegi Szerződés hatályban van, önkényes lenne ettől elvonatkoztatni.
25 Végül a Tanács úgy ítéli meg, hogy a felperesek által másodlagosan hivatkozott, az alaprendelet 2. cikkére vonatkozó jogellenességi kifogást azért kell elutasítani, mint elfogadhatatlant, mert a kereset nem felel meg az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑a c) pontjának (a Bíróság C‑333/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. január 6‑án hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 12. pontja). Mindenesetre, minthogy a felperesek nem kérhetik a megtámadott rendelet megsemmisítését, nem hivatkozhatnak azon alaprendelet jogellenességére sem, amely őket csak objektív cukortermelői minőségükben érinti.
26 A felperesek nem vitatják, hogy a megtámadott rendelet általános hatályú aktus, és belátják, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság EK 230. cikk negyedik bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel nem könnyű elismerni azt a jogukat, hogy egy ilyen aktust megtámadjanak.
27 Úgy gondolják azonban, hogy ez az ítélkezési gyakorlat, amelyet a Bíróság a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítéletben és a C‑263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletben (EBHT 2004., I‑3425. o.), valamint a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésében megerősített, különösen megszorító, és valójában az igazságszolgáltatás megtagadásával ér fel azokban az esetekben, ahol a magánszemélyek jogi helyzetére közvetlen hatással lévő általános hatályú aktus a nemzeti hatóságok részéről semmiféle „azt követő” végrehajtási intézkedést nem igényel, és ahol az érvényesség vitatásának egyetlen módja ezért az, hogy megsértik a rendelkezéseit annak érdekében, hogy az ezt követő eljárás során hivatkozzanak az érvénytelenségére (a fenti 22. pontban hivatkozott Jégo-Quéré kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja és Jacobs főtanácsnok fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványának 43. pontja).
28 A felperesek hozzáteszik, hogy a hatékony bírói jogvédelem elvének fényében, amelyet az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én kelt, módosított Egyezmény (EJEE) 6. és 13. cikkében biztosított, majd a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács és a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítéletben, valamint az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7‑én kihirdetett Alapjogi Chartája (HL C 364., 1. o.) 47. cikkében megerősített, nem tekinthető úgy, hogy az EK 234. cikk által előírt előzetes döntéshozatali eljárás biztosítja a jogalanyok számára azt a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amely lehetővé teszi számukra a jogi helyzetüket közvetlenül befolyásoló általános hatályú közösségi rendelkezések jogszerűségének vitatását.
29 Az előzetes döntéshozatali eljárás ugyanis nem a felperesek rendelkezésére álló jogvédelmi eszköz, hanem inkább olyan jogintézmény, amelynek alkalmazása nagyrészt a nemzeti bíróság mérlegelésétől függ. Az előzetes döntéshozatal érdekében történő Bírósághoz fordulás lehetősége ezért esetleges, minthogy ennek elindítása rendkívül bonyolult, és nehézségek, valamint bizonytalanságok jellemzik. Ezt az értékelést erősíti meg az, hogy a felperesek által a Tribunale amministrativo regionale del Lazio előtt indított belső eljárás, amelynek során a felperesek vitatták annak jogszerűségét, hogy az 1158/2003 rendelet Olaszországban a 2003/2004‑es gazdasági évre rögzítette a fehér cukor intervenciós árát, mindeddig nem vezetett a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljáráshoz.
30 Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy az, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése helyébe az Európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III‑365. cikkének (4) bekezdése fog lépni, éppen azért adja meg minden természetes és jogi személynek a jogorvoslat lehetőségét „az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”, hogy biztosítsa a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelmét a semmilyen végrehajtási intézkedést nem igénylő általános hatályú aktusokkal szemben. Ez valójában tisztán deklaratív, hiszen az illetékes bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog, amint az többször megerősítést nyert (lásd a fenti 28. pontot), már a közösségi jog alapvető elvei közé tartozik (a Bíróság 222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1651. o.] 18. pontja).
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
31 Előre kell bocsátani, hogy a megtámadott rendelet normatív aktus, amit a felek nem vitatnak. A megtámadott rendelet 1. cikkének d) pontja ugyanis objektíve meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általános megfogalmazásban, általánosságban és elvontan meghatározott személyek kategóriáira vonatkozik (lásd ebben az értelemben a fenti 17. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Tanács ügyben 2001. június 28‑án hozott végzés 45. és 46. pontját, a fenti 17. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 39. pontját és a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzés 31. pontját).
32 Az EK 230. cikk negyedik bekezdésének már a szövegéből, valamint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából is az következik, hogy természetes vagy jogi személy csak akkor kérheti az olyan aktus megsemmisítését, amely nem neki címzett határozat, ha ez az aktus nem pusztán közvetlenül, hanem személyében is érinti őt (a Bíróság C‑167/02. P. sz., Rothley és társai kontra Parlament ügyben 2004. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3149. o.] 25. pontja; lásd még ebben az értelemben a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. pont] 5. pontját).
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint természetes vagy jogi személy csak akkor állíthatja, hogy személyében érintett, ha a szóban forgó aktus sajátos jellemzői vagy az őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontja; a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 45. pontja és a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzés 33. pontja).
34 A jelen ügyben a felperesek a keresetlevél jelen kereset elfogadhatóságára vonatkozó részében semmilyen olyan jellemzőre vagy különös körülményre nem hivatkoznak, amely igazolhatná a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kérelmet alátámasztó egyéni érdek fennállását, és belátják, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság tárgybeli állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel nem könnyű elismerni azt a jogukat, hogy a rendelet megsemmisítését kérjék. A keresetet egészében olvasva azonban megállapítható, hogy a felperesek szerint a megtámadott rendelet jogi helyzetükre olyan különös hatással van, amely megkülönbözteti őket az ágazat minden más szereplőjétől abban az értelemben, hogy az ágazat többi közösségi szereplőjével ellentétben a felperesek együttesen szenvedik el a cukorrépa olaszországi árának a származtatott intervenciós ár alkalmazása miatti emelkedése, valamint a cukor ára a balkáni országokból származó cukor növekvő behozatalából adódó, ezen országbeli csökkenésének hatását.
35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az, ha egyes szereplőket valamely aktus versenytársaikhoz képest gazdaságilag jobban érint, nem elegendő ahhoz, hogy az aktus által személyében érintettnek tekinthetők legyenek (az Elsőfokú Bíróság T‑11/99. sz., Van Parys és társai kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 15‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑2653. o.] 50. pontja és a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésének 35. pontja).
36 Ebből az következik, hogy az állítólagos kár, ha be is következett, a fenti 32. és 33. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat értelmében önmagában nem egyénítheti a felpereseket.
37 A felperesek mindazonáltal arra hivatkoznak, hogy ez az ítélkezési gyakorlat különösen megszorító, és nem biztosítja a hatékony bírói jogvédelmet olyan rendelet esetében, amely közvetlenül, a nemzeti hatóságok beavatkozása nélkül alkalmazandó.
38 E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a magánszemélyek számára biztosítani kell, hogy a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmében részesülhessenek, mivel az e védelemhez való jog a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő általános jogelvek része. E jogot az EJEE 6. és 13. cikke is megerősítette (lásd a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 29. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
39 Márpedig a Szerződés egyrészt az EK 230. és EK 241. cikkel, másrészt az EK 234. cikkel teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a közösségi bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 1339. o.] 23. pontját). Minthogy e rendszerben a természetes és jogi személyek az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek miatt nem támadhatják meg közvetlenül az általános hatályú közösségi aktusokat, adott esetben arra van lehetőségük, hogy ezen aktusok érvénytelenségére járulékosan hivatkozzanak vagy a közösségi bíróság előtt az EK 241. cikk alapján, vagy a nemzeti bíróságok – akik nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az említett jogi aktusok érvénytelenségét – előtt (a Bíróság 314/85. sz. Foto-Frost ügyben 1987. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4199. o.] 20. pontja), azt indítványozva e bíróságok számára, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljanak a Bírósághoz (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 40. pontja).
40 Ennek megfelelően a tagállamok feladata, hogy olyan jogorvoslati és eljárási rendszert írjanak elő, amely lehetővé teszi a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítását (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 41. pontja).
41 E keretek között a jóhiszemű együttműködés EK 10. cikkben kimondott elvével összhangban a nemzeti bíróságok feladata, hogy a lehetőségekhez képest úgy értelmezzék és alkalmazzák a jogorvoslati jog gyakorlására irányadó belső eljárási szabályokat, hogy lehetővé tegyék a természetes és jogi személyek számára, hogy bíróság előtt érvénytelenségre hivatkozva vitathassák az általános hatályú közösségi aktusok e személyekre történő alkalmazásával kapcsolatos bármely határozat, illetve bármely más nemzeti intézkedés jogszerűségét (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 42. pontja).
42 Azonban, amint azt a Bíróság kimondta, a közösségi bíróság előtt nem élhetnek megsemmisítés iránti keresettel magánszemélyek, akik általános aktust támadnak meg, vagyis olyan rendeletet, amely nem egyéníti őket a határozatok címzettjeihez hasonlóan, még akkor sem, ha a nemzeti eljárási szabályok e bíróság általi konkrét vizsgálata alapján kimutatható volna, hogy azok nem engedik meg, hogy a magánszemély a vitatott közösségi aktus érvényességének megkérdőjelezését lehetővé tévő keresetet nyújtson be. A jogorvoslatok ilyen rendszere ugyanis minden konkrét esetben azt követelné meg, hogy a közösségi bíróság vizsgálja meg és értelmezze a nemzeti eljárási jogot, ami meghaladná a közösségi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata keretében rá ruházott hatáskört (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 37. és 43. pontja, valamint a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 33. pontja).
43 Ebből következően a közösségi bíróság előtt akkor sem lehet megsemmisítés iránti keresetet benyújtani, ha a nemzeti eljárási szabályok csak az után engedik meg, hogy a magánszemély a vitatott közösségi aktus érvényességének megkérdőjelezését lehetővé tévő keresetet nyújtson be, miután megsértette azt (a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 34. pontja).
44 A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy az a tény, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül, a nemzeti hatóságok beavatkozása nélkül alkalmazandó, önmagában nem jelenti azt, hogy az általa közvetlenül érintett szereplő csak az említett rendelet megsértése után kérdőjelezheti meg annak érvényességét. Nem zárható ki ugyanis az, hogy valamely nemzeti jogrendszer az olyan magánszemélyek számára, akiket a belső jog közvetlenül a bíróság előtt nem megtámadható, általános normatív aktusa közvetlenül érint, biztosítsa a lehetőséget, hogy a nemzeti hatóságoktól ehhez az aktushoz kapcsolódó, a nemzeti bíróságok előtt megtámadható intézkedést kérjenek, és ezáltal lehetővé tegye e magánszemélyek számára, hogy közvetve vitassák a normatív aktust. Az ugyanígy nem zárható ki, hogy valamely nemzeti jogrendszer a megtámadott rendelet által közvetlenül érintett gazdasági szereplők számára biztosítsa a lehetőséget, hogy a nemzeti hatóságoktól e rendelethez kapcsolódó, a nemzeti bíróságok előtt megtámadható intézkedést kérjenek, és ezáltal lehetővé tegye az ilyen gazdasági szereplő számára, hogy közvetve vitassa a szóban forgó rendeletet (lásd ebben az értelemben a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 35. pontját és a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzés 41. pontját).
45 Ezt az értelmezést erősíti meg a jelen ügyben az, hogy az érintett cukortermelők vitatták az illetékes olasz hatóságok előtt a fehér cukor származtatott intervenciós árának a megtámadott rendelethez hasonló rendeletek által Olaszország egész területére, az 1996/1997‑es és 1997/1998‑as gazdasági évre történő rögzítését, így e hatóságok előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket tettek fel, amelyek a Bíróság C‑289/97. sz. Eridania-ügyben 2000. július 6‑án hozott (EBHT 2000., I‑5409. o.) és C‑160/98. sz. Eridania-ügyben 2002. március 12‑én hozott (EBHT 2002., I‑2533. o.) ítéletéhez vezettek.
46 Egyébként, amint arra a Bizottság rámutat, és azt a felperesek maguk is elismerik, a fehér cukor olaszországi származtatott intervenciós árának az 1158/2003 rendelet által a 2003/2004‑es gazdasági évre történő rögzítésének érvényességét a felperesek vitatták a Tribunale amministrativo regionale del Lazio előtt benyújtott keresetük alapján indult peres eljárásban. Az a tény, hogy ez az eljárás „mindeddig” nem vezetett a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséhez, nem bizonyítja azt, hogy a felperesek minden bírói jogvédelmet nélkülöznének, ahogyan állítják. Semmi nem enged tehát arra következtetni, hogy a jelen ügyben a felpereseket megfosztanák a hatékony bírói jogvédelemtől azáltal, hogy nincs lehetőségük a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti keresetet benyújtani a közösségi bírósághoz.
47 Mindenesetre, ha igaz is, hogy azt a feltételt, amely szerint a természetes és jogi személyek csak akkor nyújthatnak be keresetet rendelet ellen, ha az nem csak közvetlenül, hanem egyben személyükben is érinti őket, a hatékony bírói jogvédelem elvének fényében, a felperest egyéníteni alkalmas különböző körülményeket figyelembe véve kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 67/85., 68/85. és 70/85. sz., Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben 1988. február 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1988., 219. o.] 14. és 15. pontját, C‑358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2501. o.] 13–17. pontját és C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑1853. o.] 19–22. pontját), ez az értelmezés semmiképpen nem eredményezheti a szóban forgó, a Szerződés által kifejezetten előírt feltétel eltörlését anélkül, hogy ne haladná meg a Szerződés által a közösségi bíróságokra ruházott hatáskört, mivel a jelenleg hatályos rendszer módosítása az EU 48. cikkel összhangban eljáró tagállamok hatáskörébe tartozik (a fenti 22. pontban hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontja és a fenti 27. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítélet 36. pontja). E körülmények között a felperesek nem érvelhetnek eredményesen azzal, hogy az, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése helyébe az Európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III‑365. cikkének (4) bekezdése fog lépni, „tisztán deklaratív” jellegű lenne, mert hatálybalépése előtt e szerződés nem vezethet a jelenlegi rendszer módosításához (az Elsőfokú Bíróság T‑142/03. sz., Fost Plus kontra Bizottság ügyben 2005. február 16‑án hozott végzésének [EBHT 2004., II‑589. o.] 81. pontja).
48 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy nem tekinthető úgy, hogy a megtámadott rendelet a felpereseket a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság tárgybeli állandó ítélkezési gyakorlata értelmében személyükben érinti.
49 Ennélfogva a jelen keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani anélkül, hogy szükség volna az alperesek kérelmeinek támogatása végett az Associazione nazionale bieticoltori, a Consorzio nazionale bieticoltori és az Associazione bieticoltori italiani által előterjesztett beavatkozási kérelmekről dönteni.
50 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek másodlagosan azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy az EK 241. cikk alapján állapítsa meg, hogy az alaprendelet 2. cikke jogellenes és alkalmazhatatlan.
51 E tekintetben elég azt megállapítani, hogy az EK 241. cikk által teremtett lehetőség arra, hogy a fél hivatkozzék valamely rendelet vagy a megtámadott végrehajtási aktus alapjául szolgáló általános hatályú aktus alkalmazhatatlanságára, nem hoz létre önálló keresetindítási jogot, és csak járulékos módon lehet élni vele. Elsődleges keresetindítási jog hiányában az említett EK 241. cikkre nem lehet hivatkozni (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑194/95. sz., Area Cova és társai kontra Tanács ügyben 1999. július 8‑án hozott végzésének [EBHT 1999., II‑2271. o.] 78. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzésének 48. pontját).
52 Márpedig a jelen ügyben a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elfogadhatatlanok, így a fent említett kifogás, amennyiben e kereseti kérelmek alátámasztásaként hivatkoznak rá, szintén elfogadhatatlan (a fenti 18. pontban hivatkozott Eridania és társai kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott végzés 49. pontja).
53 A fentiekre figyelemmel a jelen keresetet, mint elfogadhatatlant, egészében kell elutasítani.
A költségekről
54 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket saját költségeik, valamint a Bizottságnál felmerült költségek viselésére.
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑ával összhangban a Tanács maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja.
2) Az Associazione nazionale bieticoltori, a Consorzio nazionale bieticoltori és az Associazione bieticoltori italiani beavatkozási kérelmeiről nem szükséges határozni.
3) A felperesek maguk viselik saját költségeiket, valamint a Bizottságnál felmerült költségeket.
4) A Tanács maga viseli saját költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2005. június 28‑án.