AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(egyesbíró)
2014. október 15.
F‑15/14. sz. ügy
Evert Anton De Bruin
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Próbaidős tisztviselő – A személyzeti szabályzat 34. cikke – A próbaidős tisztviselő alkalmatlanságát megállapító próbaidőt lezáró jelentés – A próbaidő meghosszabbítása – A próbaidő végén történő elbocsátás – Az elbocsátás indokai – Teljesítmény – A feladatok végrehajtásának gyorsasága – Nyilvánvaló értékelési hibák – Eljárási szabálytalanságok – Az értékelésekért felelős bizottság számára a véleménye elkészítésére megszabott határidő”
Tárgy: Az EAK Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. A. De Bruin elsődlegesen az Európai Parlament kinevezésre jogosult hatósága 2013. április 12‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amellyel őt a véglegesítése próbaidejének lejártakor elbocsátották, ebből következően a Parlamenthez való visszahelyezését, valamint másodlagosan, abban az esetben, ha a visszahelyezésére nem volna lehetőség, az alperes intézmény kötelezését arra, hogy fizesse meg neki 45 000 euró késedelemi kamatokkal növelt összegét az őt véleménye szerint jogellenes elbocsátásából eredően ért nem vagyoni károk megtérítéseként.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. E. A. De Bruin maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Parlamentnél felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – Az abban szereplő indokolás figyelembevétele
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – A próbaidős tisztviselő véglegesítésének elmaradásáról szóló határozat – A próbaidős tisztviselő elbocsátásáról szóló határozat – Eltérő jogi jelleg – Alkalmazandó értékelési tényezők
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
3. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Az eredmények értékelése – A próbaidős tisztviselő képességeinek értékelése – A versenyvizsgán való sikeres részvétel nem minősül olyan ténynek, amely köti az adminisztrációt az értékelés során
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
4. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Az eredmények értékelése – A próbaidős tisztviselő képességeinek értékelése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Próbaidő tisztviselő a fordítás terén
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
5. Tisztviselők – Munkakör – Fordítói állás – A fordítási határidők betartása érdekében szükséges képességek
6. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Az eltöltés feltételei – Figyelmeztetés
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
7. Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Próbaidőt lezáró jelentés – Második jelentés készítése – Három hónapos időszakot lefedő jelentés – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)
1. Tekintettel a pert megelőző eljárás során bekövetkezett változásokra, a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást ugyancsak figyelembe kell venni a sérelmet okozó eredeti jogi aktus jogszerűségének vizsgálatakor, mivel ezen indokolásnak egybe kell esnie ez utóbbi aktussal.
(lásd a 35. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: Mocová kontra Bizottság ítélet, F‑41/11, EU:F:2012:82, 21. pont.
2. A versenyvizsga próbaidős tisztviselőnek felvett sikeres pályázója csak akkor nevezhető ki véglegesített tisztviselőnek, ha sikerrel teljesíti a személyzeti szabályzat 34. cikkében előírt próbaidőt, és e tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság köteles biztosítani számára a megfelelő tárgyi feltételeket és támogatást feladatai ellátása során.
A próbaidős tisztviselőt el kell bocsátani, ha a próbaidő lejártakor akár a személyzeti szabályzat 34. cikkének (2) bekezdése értelmében nyilvánvalóan alkalmatlannak bizonyul, akár a személyzeti szabályzat 34. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdése értelmében a munkája nem bizonyul megfelelőnek ahhoz, hogy véglegesítsék. A véglegesítés mellőzéséről szóló ilyen határozat természeténél fogva különbözik a szigorú értelemben vett elbocsátásról szóló határozattól, amelyet véglegesített tisztviselővé kinevezett személyre vonatkozóan hoznak. Míg ez utóbbi esetben részletekbe menően meg kell vizsgálni a korábban már létrejött foglalkoztatási viszony megszüntetését igazoló okokat, a próbaidős tisztviselők véglegesítésére vonatkozó határozatok esetében a vizsgálatnak általánosnak kell lennie, és arra kell irányulnia, hogy fennállnak‑e a próbaidő során felmerült olyan pozitív és/vagy negatív körülmények, amelyekből az derül ki, hogy a próbaidős tisztviselő véglegesítéséhez vagy annak elmaradásához fűződik szolgálati érdek.
(lásd a 42. és 45. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Tréfois kontra Bíróság ítélet, 290/82, EU:C:1983:334, 24. és 25. pont;
Közszolgálati Törvényszék: BW kontra Bizottság ítélet, F‑2/11, EU:F:2012:194, 78. pont.
3. Sem a versenyvizsga‑bizottság által hozott, valamely személynek a tartaléklistára vagy e lista valamelyik érdemcsoportjába való felvételéről szóló határozat, sem e listának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele nem olyan aktus, amely e személy számára jogot biztosít a tisztviselővé való kinevezésre. A vizsgabizottság tartaléklistát megállapító határozata ugyanis a sikeres pályázók számára nem kinevezésre való jogosultságot biztosít, hanem csupán várományt a kinevezésre.
E tekintetben a sikeres pályázó próbaidős tisztviselővé való kinevezése esetén az érdekelt a próbaidőt lezáró, negatív tartalmú jelentéssel szemben nem hivatkozhat a versenyvizsga vizsgáin való sikeres részvételére annak érdekében, hogy bizonyítsa a kinevezésre jogosult hatóság az érdekelt intézmény rendes munkafeltételei között nyújtott teljesítményére vonatkozó értékelésének állítólagosan inkoherens vagy kevéssé hihető jellegét. A próbaidő lejártakor ugyanis az említett hatóság a próbaidős tisztviselő véglegesítéséről dönt, anélkül hogy kötve volna a felvételkor elvégzett értékeléshez, vagy a tartaléklista azon érdemcsoportjához, amelybe az érdekelt tartozik, hanem kizárólag a próbaidős tisztviselő képességeinek és magatartásának átfogó értékelésén alapuló döntést hozva abban a kérdésben, hogy a próbaidő tisztviselő megérdemli‑e, hogy kinevezzék azon feladatkörbe, amelyre pályázott.
(lásd az 53. és 54. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság:. Luxem kontra Bizottság ítélet, T‑306/04, EU:T:2005:326, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Közszolgálati Törvényszék: Da Silva Pinto Branco kontra Bíróság ítélet, F‑52/09, EU:F:2010:98, 59. pont.
4. A kinevezésre jogosult hatóságot a próbaidős tisztviselő képességeinek és teljesítményének a szolgálati érdek szerinti értékelése tekintetében megillető széles mérlegelési jogkör pontosan azt foglalja magában, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek sérelme nélkül minden intézmény maga határozza meg a tisztviselői teljesítményének minőségi szintjét és gyorsaságát, különösen olyan területen, mint a fordítás. Így nem bízható valamely állítólagosan független harmadik félre az a feladat, hogy az intézmény helyett határozza meg a próbaidős tisztviselőktől elvárható minőségi szintet.
E tekintetben a fordítói állásra kinevezett próbaidős tisztviselő eredményeinek értékelését illetően a kinevezésre jogosult hatóságot nem kötik a valamely magánvállalkozás által tett megállapítások, még ha e vállalkozás a fordítás szakértője is. Ugyanis a hasonló jogalany, amelytől főszabály szerint idegen az európai közszolgálati érdek fogalma, nem helyettesítheti a saját elképzeléseivel az intézmény arra vonatkozó elképzeléseit, hogy melyeknek kell lenniük az uniós intézmény minőségbeli követelményeinek. Ezzel szemben az érintett intézmény érvényesen hivatkozhat az érdekelt fordításainak az értékelésekért felelős bizottság által kért vizsgálatára, mivel e vizsgálat az említett hatóság e téren fennálló értékelési jogkörének gyakorlása keretébe tartozik.
Másfelől még ha valamely szöveg több lehetséges fordítása is elfogadhatónak tekinthető, bizonyos ismétlődő hibák, mint amilyenek a központozási vagy nyelvtani hibák, valamint bizonyos kihagyások természetüknél fogva nem tekinthetők a fordító fordítási munkával együtt járó stílusszabadsága körébe tartozónak.
Végül a lektoroknak a fordítás folyamatába való rendszeres beavatkozását illetően, ezek léte nem lehet hatással a nekik lektorálásra továbbított eredeti fordítások elvárt szintjére. Az ilyen érv ugyanis egyrészt annak elfogadását jelentené, hogy a próbaidős tisztviselők gyenge teljesítményük ellenére fordítóként véglegesíthetők, mivel hiányosságaikat a lektorok palástolhatják, másrészt figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy általában minden fordítótól elvárják, különösen a véglegesítéshez szükséges próbaidőt követően, hogy középtávon képes legyen szövegeket úgy lefordítani, hogy azokat ne kelljen rendszeresen lektorálni.
(lásd az 57. és 59–61. pontot)
5. Tanácsosként a fordítónak képesnek kell lennie észlelni az általa lefordítandó dokumentum fordítási határidejének közeli lejártát, ebből következően nem bújhat valamely asszisztensi besorolású, a folyamatban a fordító munkája előtt szerepet játszó személy esetleges hibája mögé.
(lásd a 72. pontot)
6. A próbaidős tisztviselő azon jogát, hogy próbaidejét szabályos feltételek mellett töltse, pontosan azon szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetés biztosítja, amely megfelelő időben lehetővé teszi számára, hogy alkalmazkodjon, és teljesítményét a szolgálati követelményekhez igazítsa.
E tekintetben az ilyen figyelmeztetés értelmét vesztené, ha azt a próbaidő túlságosan késői szakaszában fogalmaznák meg, mivel már nem tenné lehetővé az érdekelt számára, hogy munkavégzése minőségét és gyorsaságát megváltoztassa annak érdekében, hogy a próbaidő végére bizonyítsa a véglegesítését igazoló szakmai készségeket.
Ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság azon eljárása, hogy a próbaidős tisztviselőt két hónappal a szolgálatba lépését követően figyelmeztetésben részesíti, teljes mértékben megfelel azon kötelezettségeknek, amelyek e hatóságok a megfelelő ügyintézés és a gondoskodási kötelezettség alapján terhelik.
(lásd a 77–79. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ítélet, T‑96/95, EU:T:1997:25, 100. és 102. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Doktor kontra Tanács ítélet, F‑73/07, EU:F:2008:42, 36. pont és Giannini kontra Bizottság ítélet, F‑49/08, EU:F:2009:76, 84. pont.
7. Mivel a próbaidős tisztviselő szakmai teljesítményére vonatkozó, próbaidőt lezáró második jelentés, amely a kinevezésre jogosult hatóság által a próbaidő meghosszabbításáról szóló határozat meghozatala és az említett jelentés időpontja közötti közel három hónapos időtartamot fed le, az ilyen időtartam elegendő annak ellenőrzéséhez, hogy az említett próbaidős tisztviselő javított‑e szakmai teljesítményén annak érdekében, hogy igényt tarthasson a véglegesítésre.
Másfelől ha az értékelésekért felelős bizottság úgy véli, hogy e határidő akadályát képezi a személyzeti szabályzat követelményeinek megfelelő vélemény elkészítésének, további felvilágosítást vagy határidő‑hosszabbítást kérhet.
(lásd a 96. és 98. pontot)