T‑745/18. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
Covestro Deutschland AG
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2021. október 6.
„Állami támogatások – Németország által létrehozott, bizonyos nagy villamosenergia‑fogyasztók javára alkalmazott támogatási rendszer – A 2012 és 2013 közötti időszakra vonatkozó hálózati díjak alóli mentesítés – A támogatási rendszert a belső piaccal összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek nyilvánító és a folyósított támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Elfogadhatóság – A támogatás fogalma – Állami források – Egyenlő bánásmód – Jogos bizalom”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Határidők – Kezdet – A közzététel napja – A jogi aktusról való tudomásszerzés napja – Szubszidiárius jelleg – Az intézmény állandó gyakorlata szerint a Hivatalos Lapban közzéteendő jogi aktusok
(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés)
(lásd: 36–44. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – A jogvita tárgyát képező művelet valamennyi releváns elemére és azok összefüggéseire tekintettel történő mérlegelés – A tagállam által közhatalmi minőségében hozott intézkedés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 50–54., 61–63. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – Állami források fogalma – A nagy villamosenergia‑fogyasztók mentesítése a hálózati díj alól – A hálózatüzemeltetők bevételkiesésének a végső fogyasztókra vagy villamosenergia‑szolgáltatókra terhelt pótdíj bevezetésével történő kompenzálása – Bennfoglaltság – Feltételek – Adójellegű járulékhoz hasonlítható pótdíj – A pótdíj beszedésének és az ebből származó pénzeszközök elosztásának teljes mechanizmusa felett fennálló állami ellenőrzés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 85–97., 109–148. pont)
4. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – A tagállamra háruló bizonyítási teher
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és (3) bekezdés, b) pont)
(lásd: 152–166. pont)
5. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel történő értékelés – Szempontok
(EK 107. cikk, (1) bekezdés, és (3) bekezdés, c) pont)
(lásd: 169–191. pont)
6. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése – Hiány
(lásd: 194–210. pont)
7. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén
(lásd: 213–219. pont)
Összefoglalás
2011‑től a Németországi Szövetségi Köztársaság a hálózati díjak alóli teljes mentességet biztosított egyes nagy energiafogyasztóknak (a továbbiakban: vitatott mentesség). Az e mentességgel járó költségek az átvitelirendszer‑üzemeltetőket terhelték.
A vitatott mentesség által okozott bevételkiesés ellentételezése érdekében a Bundesnetzagentur (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország) 2011. december 14‑i határozatával (a továbbiakban: 2011. évi BNetzA határozat) olyan finanszírozási mechanizmust hozott létre, amely 2012‑ben lépett hatályba. E mechanizmus szerint az elosztórendszer‑üzemeltetők a végső fogyasztóktól vagy a villamosenergia‑szolgáltatóktól pótdíjat (a továbbiakban: vitatott pótdíj) kaptak, amelynek összegét visszatérítették az átvitelirendszer‑üzemeltetőknek.
A pótdíj összegét minden évben a BNetzA által meghatározott módszer alapján állapították meg. A 2012. évre, a rendszer működésének első évére vonatkozó összeget átalányjelleggel közvetlenül a BNetzA határozta meg. Ezenkívül, mivel e mechanizmus nem volt alkalmazható a vitatott mentesség 2011‑re vonatkozó költségeire, a mentességgel kapcsolatos veszteségek az egyes átviteli‑ és elosztórendszer‑üzemeltetőknek terhelték, azon hálózat szintjétől függően, amelyhez a kedvezményezettek csatlakoztak.
Mivel a vitatott mentességet később német bírósági határozatok semmisnek nyilvánították, azt 2014. január 1‑jétől hatályon kívül helyezték.
2018. május 28‑i határozatával(1) (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság több panasz alapján megállapította, hogy 2012. január 1. és 2013. december 31. között a Németországi Szövetségi Köztársaság jogellenesen nyújtott állami támogatást a vitatott mentesség formájában, lehetővé téve ezáltal a nagy energiafogyasztók számára a hálózati díjak elkerülését.
A Covestro Deutschland AG (a továbbiakban: felperes) a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. A Törvényszék, bár elfogadhatónak nyilvánítja e keresetet, elutasítja azt, megerősítve többek között a vitatott pótdíj által generált források állami jellegét, és ennélfogva az állami forrásból nyújtott támogatás fennállását.
A Törvényszék álláspontja
Először is a Törvényszék elutasítja a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, amely szerint a megsemmisítés iránti keresetet határidőn túl nyújtották be, mivel a felperes jóval az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele előtt szerzett tudomást a megtámadott határozatról.
E tekintetben a Törvényszék kifejti, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének szövegéből az következik, hogy a jogi aktusról való tudomásszerzés időpontjának, mint a keresetindítás határideje kezdő időpontjának, az aktus kihirdetéséhez és az arról való értesítéshez képest másodlagos jellege van. Még ha a megtámadott határozat kihirdetése nem is képezi feltételét a hatálybalépésének, mivel az állami támogatások vizsgálatára irányuló, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megszüntetéséről szóló bizottsági határozatokat kihirdetik a Hivatalos Lapban, a felperes jogosan számíthatott arra, hogy a megtámadott határozatot közzéteszik, és jogosan tekinthette a megtámadott határozat közzétételének időpontját a keresetindítás határideje kezdő időpontjának.
Másodszor a vitatott pótdíj állami forrásból nyújtott támogatásnak minősítését illetően a Törvényszék megállapítja, hogy az ilyen támogatási intézkedés állami jellegének értékelése során a Bíróság ítélkezési gyakorlata(2) két fő tényezőn alapul: egyrészt az általában „adónak”, és különösen „adójellegű tehernek” minősülő, a végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj fennállásán, másrészt pedig a rendszer irányításának állami ellenőrzése, többek között a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői (harmadik személyek) felett gyakorolt állami ellenőrzésen.
E tekintetben a Törvényszék pontosítja, hogy lényegében két olyan elemről van szó, amelyek egy alternatíva részét képezik. Azon ügyeket ugyanis, amelyekben elismerték állami források fennállását, az jellemzi, hogy a szóban forgó források valamilyen módon állami ellenőrzés alatt álltak.
E pontosításokra tekintettel a Törvényszék először is azt vizsgálja meg, hogy a vitatott pótdíj ténylegesen kötelező teher volt‑e, és következésképpen adójellegű díjhoz hasonlítható‑e, ezt követően pedig azt, hogy az állam rendelkezett‑e a beszedett pénzeszközök vagy az azok kezelésével megbízott szervezetek felett.
E vizsgálat keretében a Törvényszék megállapítja, hogy a vitatott pótdíj az államnak tudható be, amely megállapítás nem érinti azt a kérdést, hogy a 2011. évi BNetzA‑határozat a német jog szerint ultra vires határozatnak tekinthető‑e, illetve hogy e határozatot a német bíróságok megsemmisíthetik‑e, mivel az említett határozatot a releváns időszakban ténylegesen alkalmazták.
A vitatott pótdíj kötelező jellegét illetően a Törvényszék megállapítja, hogy e pótdíj, amelyet egy közigazgatási hatóság szabályozási intézkedés útján vezetett be, jogilag kötelező erővel bírt e végső fizetőkkel szemben, mivel ők a hálózat használói, vagyis maguk a szolgáltatók, valamint a hálózathoz közvetlenül csatlakozó végső fogyasztók, nem pedig a többi végső fogyasztó. A 2011. évi BNetzA‑határozat ugyanis arra kötelezte az elosztórendszer‑üzemeltetőket, hogy az említett fogyasztókra hárítsák át a vitatott pótdíjhoz kapcsolódó többletköltségeket, így e pótdíj adójellegű díjnak minősül, és így állami források felhasználását foglalja magában.
A pótdíj mechanizmusa kezelésének állami ellenőrzését illetően a Törvényszék megállapítja továbbá, hogy egyrészt analógia áll fenn a vitatott pótdíj és a vitatott mentességből eredő többletköltségek között, másrészt pedig, hogy a hálózatüzemeltetők egyszerű közvetítőkként jártak el a teljes egészében állami rendelkezések által szabályozott mechanizmus végrehajtása során. Következésképpen a vitatott pótdíj beszedésének és elosztásának teljes mechanizmusa állami ellenőrzés alatt állt. Az elosztórendszer‑üzemeltetők ugyanis kötelesek voltak beszedni a hálózathasználóktól – ideértve a végső fogyasztókat is – (a 2012. évre vonatkozóan) a BNetzA által kiszámított vagy (a 2013. évre vonatkozóan) az általa meghatározott módszerrel megállapított pótdíjat. Ezenkívül a bevételeket a törvényi és rendeleti rendelkezések kizárólag a rendszer céljaihoz rendelték, előírva, hogy azokat a vitatott mentességből eredő többletköltségek kompenzációjaként az átvitelirendszer‑üzemeltetőknek fizessék ki.
A fentiek fényében a Törvényszék megállapítja, hogy a vitatott pótdíj olyan adójellegű díjnak vagy kötelező tehernek minősül, amelynek összegét (a 2012. évre vonatkozóan) hatóság vagy (a 2013. évre vonatkozóan) az e hatóság által előírt, közérdekű célokat követő módszer határozta meg, amely díjat vagy terhet a hálózatüzemeltetők tekintetében objektív kritériumok szerint írtak elő, és amelyet ez utóbbiak a nemzeti hatóságok által előírt szabályok szerint szedtek be, és amely ekképpen állami forrásból nyújtott intézkedésnek minősül.