T‑202/13. sz. ügy

Group’Hygiène

kontra

Európai Bizottság

„Megsemmisítés iránti kereset – Környezet – 94/62/EK irányelv – Csomagolás és csomagolási hulladék – 2013/2/EU irányelv – Rudak, csövek és hengerek, amelyekre hajlékony anyag van feltekerve – Szakmai egyesület – A közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

Összefoglaló – A Törvényszék végzése (első tanács), 2014. július 7.

Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – A 94/62 irányelv értelmében vett csomagolásnak minősülő termékek példáinak listáját módosító 2013/2 irányelv – A csomagolásnak minősülő termékekből származó hulladékok visszaváltási, gyűjtési és hasznosítási rendszerének létrehozására irányuló tagállami kötelezettség – Az említett termékek gyártóinak érdekeit képviselő szakmai egyesület által benyújtott kereset – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés; 94/62 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 1. pont, 7. cikk és I. melléklet; 2013/2 bizottsági irányelv)

Ami a megsemmisítés iránti keresetet illeti, a tagjainak érdekeit képviselő szakmai egyesület csak akkor indíthat megsemmisítés iránti elfogadható keresetet, ha az általa képviselt személyek vagy azok bármelyike maga egyéni kereshetőségi joggal bír, vagy ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni.

Az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése alapján valamely irányelv címzettjei a tagállamok. Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében magánszemélyek, mint a felperes egyesület tagjai, csak akkor indíthatnak megsemmisítés iránti keresetet valamely irányelv ellen, ha az vagy olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely őket közvetlenül érinti, és nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, vagy őket közvetlenül és személyükben érinti.

E tekintetben az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy e jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, és egyáltalán ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a jogi aktus végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik.

Ennélfogva elfogadhatatlan a tagjainak érdekeit képviselő szakmai egyesület által benyújtott, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62 irányelv I. mellékletét módosító 2013/2 irányelv megsemmisítése iránti kereset akkor, ha az említett tagok nem rendelkeznek kereshetőségi joggal, és a szakmai egyesület nem hivatkozott saját érdekének érintettségére.

Az említett irányelv ugyanis mind formáját, mind tartalmát nézve egy általános hatályú jogi aktus, amely objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és absztrakt módon a tagállamok mindazon gazdasági szereplőjére irányul, akik az ezen irányelvvel a 94/62 irányelv I. mellékletébe felvett termékekből – beleértve azon rudakat, csöveket és hengereket, amelyekre hajlékony anyag van feltekerve – álló csomagolás területén folytatják tevékenységüket. Valamely irányelv önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni. Ebből következik, hogy valamely irányelv, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy bizonyos termékeket a 94/62 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett csomagolásnak tekintsenek, az állami átültető intézkedések elfogadását megelőzően és attól függetlenül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében önmagában nem érintheti közvetlenül a gazdasági szereplők jogi helyzetét. Konkrétabban a felperes szakmai egyesület tagjaira nem közvetlenül alkalmazandó a 94/62 irányelv 7. cikkéből eredő azon kötelezettség, hogy rendszert vezessenek be a 2013/2 irányelvben csomagolásnak minősített termékekből származó hulladék visszaváltására, gyűjtésére és hasznosítására. Ugyanis e kötelezettség jogi aktust tesz szükségessé az érintett tagállam részéről annak megállapítása céljából, hogy milyen módon kívánja teljesíteni a szóban forgó kötelezettséget többek között azon rudakat, csöveket és hengereket illetően, amelyekre hajlékony anyag van feltekerve.

Ezenkívül a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az abból a célból meghozandó intézkedések megválasztását illetően, hogy e termékekkel kapcsolatban elérjék a 94/62 irányelv által kitűzött célokat. Márpedig a felperes tagjainak jogi helyzetére gyakorolt esetleges hatások nem ezen eredmény elérésének a követelményéből, hanem azon intézkedések megválasztásából következnek, amelyeket a tagállam ezen eredmény elérése érdekében elfogad.

Ezért nem a 2013/2 irányelv, hanem az azt átültető nemzeti rendelkezések azok, amelyek joghatásokat válthatnak ki a felperes szakmai egyesület tagjainak helyzetére nézve. Következésképpen a 2013/2 irányelv nem tekinthető olyannak, mint amely az említett tagok jogait vagy az ilyen jogok gyakorlását közvetlenül érinti.

(vö. 19., 23., 27., 29., 33., 37–39., 43., 51. pont)