JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. április 4.(1)
C‑104/18. P. sz. ügy
Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret AŞ
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO),
Joaquin Nadal Esteban
részvételével
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009 rendelet – Törlési eljárás – A STYLO & KOTON szóelemeket tartalmazó ábrás védjegy –A törlés iránti kérelem elutasítása – Rosszhiszeműség”
I. Bevezetés
1. A rosszhiszeműen bejelentett védjegy utólagosan törölhető. Miben rejlik azonban a rosszhiszeműség, és hogyan állapítható meg?
2. A Bíróság már tett néhány alapvető megállapítást ezzel kapcsolatban, a Törvényszék pedig részletesen foglalkozhatott ezekkel a kérdésekkel különböző eljárásokban. E kérdések kimerítő tisztázása mindazonáltal még várat magára. A jelen fellebbezés alkalmat nyújt a Bíróság számára ítélkezési gyakorlatának pontosítására.
II. Jogi háttér
3. A jelen eljárás jogi háttere a védjegyrendeletből(2) következik.
4. A védjegyrendelet 52. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikkének (1) bekezdése) tartalmazza a feltétlen törlési okokat:
„Az európai uniós védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha
a) […]
b) a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”
5. A védjegyrendelet 52. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikkének (3) bekezdése) a részleges törlés lehetőségéről rendelkezik:
„Ha a törlés oka csak az európai uniós védjegy árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a törlésnek csak az érintett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában van helye.”
6. A védjegyrendelet 65. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikke) a bírósági eljárásra és annak következményeire vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz:
„(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Törvényszék előtt keresettel támadhatók meg.
[…]
(6) A Hivatal megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy eleget tegyen a Törvényszék ítéletében, vagy ha ez utóbbival szemben fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság ítéletében foglaltaknak.”
III. A tényállás és az eddigi eljárás
7. 2011. április 25‑én N. Esteban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (a továbbiakban: EUIPO) a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztály (Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk), 35. osztály (Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák) és 39. osztály (Szállítás; áruk csomagolása és raktározása; utazásszervezés) vonatkozásában a következő védjegy lajstromozását kérte:
8. A fellebbező, a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret AŞ (a továbbiakban: Koton) felszólalt e bejelentéssel szemben saját korábbi ábrás védjegyei alapján, amely két védjegyet a következőképpen ábrázolják:
9. Ezeket a védjegyeket a 25. és a 35. osztály vonatkozásában lajstromozták, a 39. osztály vonatkozásában azonban nem. Az előbb említett két osztály tekintetében a felszólalás eredményes volt.
10. A vitatott védjegyet 2014. november 5‑én 9917436. sz. alatt a 39. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában viszont lajstromozták.
11. 2014. december 5‑én a Koton e védjegy törlésére irányuló kérelmet nyújtott be a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszeműség miatt.
12. Az EUIPO törlési osztálya ezt a kérelmet elutasította, a fellebbezési tanács pedig elutasította az ez ellen irányuló fellebbezést. A 2017. november 30‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Nadal Esteban (STYLO & KOTON) ítélettel (T‑687/16, nem tették közzé, EU:T:2017:853) végül a Törvényszék is elutasította a fellebbezési tanács határozata elleni keresetet.
13. Mindhárom határozat azon a megfontoláson alapul, hogy a Koton védjegyei nem terjedtek ki azokra a szolgáltatásokra, amelyek vonatkozásában a vitatott védjegyet lajstromozták.
IV. Kérelmek
14. 2018. február 13‑án a Koton a jelen fellebbezést nyújtotta be, és azt kéri, hogy a Bíróság
1) helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet,
2) helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot,
3) törölje a 9917436. sz. európai uniós védjegyet, és
4) J. N. Estebant és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
15. Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság
1) adjon helyt a fellebbezésnek, és
2) az EUIPO‑t és J. N. Estebant kötelezze a költségek viselésére.
16. Ezzel szemben J. N. Esteban azt kéri, hogy a Bíróság
1) utasítsa el a fellebbezést, és
2) a Kotont kötelezze a költségek viselésére.
17. A felek írásbeli észrevételeket, 2018. december 6‑án pedig szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.
V. A jogkérdésről
18. Először azt kell megállapítani, hogy a Kotonnak a vitatott védjegy törlése iránti kérelme elfogadhatatlan. Egyrészt a Koton ezt a kérelmet a Törvényszék előtt nem terjesztette elő, így már ezért kiterjesztené a vita tárgyát. Másrészt a védjegyrendelet 65. cikkének (1) bekezdése szerint kizárólag a fellebbezési tanács határozata képezi az uniós bíróságok előtti eljárás tárgyát.
19. A Koton és az EUIPO azonban mindenekelőtt a megtámadott ítéletnek az eddigi ítélkezési gyakorlattól való viszonylag egyértelmű eltérését kifogásolja. Először ezt az eltérést fogom tárgyalni (erről az A. pontban), mielőtt megvizsgálom, hogy alapulhat‑e további indokokon a megtámadott ítélet (erről a B. pontban). A jelen fellebbezés elbírálása ezért attól függ, hogy az eljárás tárgyát képezi‑e egy az EUIPO által felhozott további, eddig figyelembe nem vett szempont, vagy azt késedelmesen adták elő (erről a C. pontban). Végül a Törvényszék előtti keresettel kapcsolatban foglalok állást (erről a D. pontban).
A. Az azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használat szükségessége
20. A Koton az egyetlen jogalapjában azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. és 60. pontjában megsértette a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Az EUIPO támogatja ezt az érvet.
21. A védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az európai uniós védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem alapján törölni kell, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
22. A megtámadott ítélet 44. pontjában a Törvényszék megerősítette a fellebbezési tanács azon álláspontját, hogy a bejelentő részéről a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló rosszhiszeműség azt feltételezi, hogy valamely harmadik személy a lajstromoztatni kért megjelöléssel összetéveszthető, azonos vagy hasonló megjelölést használ azonos vagy hasonló termék, illetve azonos vagy hasonló szolgáltatás vonatkozásában.
23. Miután a Törvényszék elutasította a Koton azon kérdést érintő további érveit, hogy a Koton azonos vagy hasonló szolgáltatások tekintetében részesül‑e védjegyoltalomban, a megtámadott ítélet 60. pontjában úgy foglalt állást, hogy a fellebbezési tanács helytállóan állapította meg, hogy N. Esteban a megtámadott védjegy lajstromozása során nem volt rosszhiszemű, mivel a védjegyet olyan szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták, amelyek különböznek a Koton korábbi védjegyei által jelölt szolgáltatásoktól.
24. Bár a Törvényszék ennek ellenére figyelembe vett még más szempontokat, amelyeket a következőkben (a B. pontban) tárgyalni fogok, a megtámadott ítélet e két pontja súlyos jogi tévedésen alapul.
25. A lajstromoztatni kért megjelöléssel összetéveszthető, azonos vagy hasonló megjelölés azonos vagy hasonló áru, illetve azonos vagy hasonló szolgáltatás vonatkozásában történő használata ugyanis – ahogy maga a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. és 40. pontjában helytállóan kifejti(3) – csak egy tényező, amelyet különösen figyelembe kell venni.(4) A bejelentő rosszhiszeműségére vonatkozó kérdés megítélése során – helyesen – valamennyi olyan releváns tényezőt figyelembe kell venni, amely a Törvényszék által eldöntendő ügyet jellemzi, és amely a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennáll.(5)
26. A Bíróság ezen ítélkezési gyakorlata nem is kifogásolható, amit a következőkben öt érvvel részletesen alá fogok támasztani.
27. Ahogy a Koton és az EUIPO helytállóan hangsúlyozza, először a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt törlési ok nem feltételezi, hogy a kérelmező azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó védjegy jogosultja legyen. Valójában elvileg bárki kérheti valamely védjegy rosszhiszeműség miatti törlését.
28. Másodszor az összes releváns tényező figyelembevételének szükségessége a rosszhiszeműség szubjektív természetének szükségszerű következménye. Egy ilyen szubjektív elemet csak az eset objektív körülményeire tekintettel lehet meghatározni.(6) Ennek megfelelően a domain‑nevek rosszhiszemű bejegyzésére vonatkozó, a védjegyjoggal rokon szabályozást – amely néhány nyelvi változatban ténylegesen a rosszhiszeműséget megalapozó tényállások kimerítő meghatározásaként érthető – a Bíróság is úgy értelmezte, hogy ezek a tényállások nem kimerítőek.(7)
29. Harmadszor az összes releváns tényező átfogó figyelembevételének szükségessége a rosszhiszeműség tárgyából is következik.
30. Jóllehet a Bíróság – ahogy a jogalkotó – még nem alakította ki a rosszhiszeműség átfogó meghatározását.(8) Ez a tartózkodás érthető, mivel aligha látható előre, hogy milyen esetek merülnek fel a jövőben, és milyen eseteket kell értékelni.
31. A rosszhiszeműség vizsgálata során azonban iránymutatást adhat a visszaélésszerű magatartás megállapításával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat.(9) Ezt a magatartást egy objektív és egy szubjektív elem jellemzi. Az objektív elemet illetően az objektív körülmények átfogó értékeléséből annak kell következnie, hogy az uniós szabályozásban foglalt feltételek formális betartása ellenére sem valósul meg az e szabályozás által követett célkitűzés. A szubjektív elemet illetően az objektív körülmények összességéből annak kell következnie, hogy a szóban forgó ügyletek elsődleges célja jogtalan előny szerzése. A visszaélésszerű magatartás tilalma ugyanis nem releváns akkor, ha a szóban forgó ügyleteknek lehet más magyarázata is, mint pusztán valamely (jogtalan) előny szerzése.(10)Következésképpen szintén a releváns tényezők átfogó értékelése bír jelentőséggel.
32. Amennyiben a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett rosszhiszeműséget a visszaélés tilalmának kifejeződéseként értelmezzük, a védjegyoltalom releváns célját és az esetleges jogtalan előnyt különösen a védjegy fő funkciójára tekintettel kell meghatározni. Ez a funkció abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára az érintett áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól.(11)
33. Ennek megfelelően a Bíróság már megállapította, hogy rosszhiszemű lehet valamely védjegy lajstromoztatása, ha annak célja nem e védjegy fő funkciójának megfelelő használata.(12) Rosszhiszeműség különösen akkor állhat fenn, ha a bejelentőnek egyáltalán nem áll szándékában magát a védjegyet használni,(13) de akkor is, ha a bejelentőnek az a szándéka, hogy a védjegyet a fogyasztóknak az áruk vagy szolgáltatások származása tekintetében történő megtévesztése céljára használja.
34. Negyedszer, ennélfogva problémamentesen elképzelhetők a rosszhiszeműség olyan további változatai, amelyek nem feltételeznek egy már meglévő bejelentéssel fennálló átfedést. Gondoljunk valamely védjegy lajstromozásra történő, olyan személy általi bejelentésére, aki kizárólag azzal a céllal jelent be lajstromozásra egy védjegyet, hogy más személyek várható védjegybejelentését akadályozza („védjegyfoglalás”).(14)
35. Ötödször, a Bíróság már az olyan védjegy rosszhiszemű bejelentésének lehetőségét is elismerte, amellyel a bejelentő alapot akart teremteni egy leíró domain‑név megszerzéséhez.(15) E tekintetben nem játszott szerepet, hogy mennyiben jelentettek már be azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó védjegyeket.
36. Következésképpen a rosszhiszeműség megállapítása szempontjából nem elengedhetetlen, hogy harmadik személy a lajstromoztatni kért megjelöléssel összetéveszthető, azonos vagy hasonló termékre, illetve azonos vagy hasonló szolgáltatásra vonatkozó azonos vagy hasonló megjelölést használjon.
37. Ezen az eredményen az sem változtat, ha a rosszhiszeműség – a visszaéléstől eltérően – nem a cél meghiúsulásától és a jogtalan előnytől függ, hanem – ahogy Sharpston főtanácsnok javasolta – az elfogadott etikai magatartási normáktól, illetve a tisztességes kereskedelmi és üzleti gyakorlattól való eltérést jelenti.(16) Az ilyen kérdés szempontjából is figyelembe kellene venni az összes releváns tényezőt.
B. A tényállás Törvényszék általi vizsgálatáról
38. Az említett jogi tévedés megállapításából mindazonáltal nem következik szükségszerűen, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 44. és 60. pontjában tett megállapításai ellenére további tényezőket vett figyelembe.
39. A megtámadott ítélet 54–57. pontjában a Törvényszék kifejti ugyanis, hogy N. Esteban néhány évvel korábban üzleti kapcsolatban állt a Kotonnal, és ennélfogva ismernie kellett annak védjegyét, valamint ismerteti azt a körülményt, hogy N. Esteban felszólalt a Koton egyik védjegyének lajstromozása ellen Spanyolországban. Ezek a támpontok mindazonáltal a Törvényszék álláspontja szerint nem voltak elegendőek a rosszhiszeműség igazolásához.
40. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Törvényszék – a megtámadott ítélet 44. és 60. pontjában tett saját megállapításaival szemben – a megjelölt szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát nem tartja elengedhetetlennek a rosszhiszeműségre való következtetés szempontjából.
41. A Törvényszék következésképpen átfogóan értékelte a Koton érveit. Mindazonáltal marad egy ellentmondás a megtámadott ítélet indokolásában.
C. Az EUIPO által megállapított további tényezőről
42. Az EUIPO azonban a fellebbezését egy, a Törvényszék által figyelembe nem vett további tényezőre alapozza.
43. N. Esteban ugyanis a védjegyét eredetileg valóban azonos árukra és szolgáltatásokra, mégpedig a 25. és a 35. osztályra vonatkozóan is bejelentette. A lajstromozásra irányuló kérelmét azonban – a Koton felszólalása alapján – ezen osztályok tekintetében elutasították. Következésképpen a lajstromozás során csak e felszólalás miatt nem állt fenn átfedés a Koton védjegyei és a vitatott védjegy között az igénybe vett áruk és szolgáltatások tekintetében.
44. A tárgyaláson a Koton támogatta ezt az érvelést.
45. E tekintetben két kérdés merül fel. Egyrészt, hogy az EUIPO ezen érvelése elfogadható‑e egyáltalán, másrészt pedig, hogy – amennyiben elfogadható – milyen jelentőséggel bír e tényező.
1. Az EUIPO érveinek elfogadhatóságáról
46. A Koton az eredeti bejelentésnek a korábbi védjegyeire vonatkozó oltalom terjedelmével fennálló átfedését sem a Törvényszék előtt, sem a fellebbezési kérelmében nem tette kifejezetten az adott jogalapjai tárgyává. Azt hangsúlyozta csupán, hogy N. Estebannak korábbi üzleti partnerként ismernie kellett a Koton védjegyeit, és hogy N. Esteban védjegye nagy hasonlóságot mutat ezekkel a védjegyekkel. Ezenkívül utalt egy N. Estebannal fennálló, Spanyolországban folyamatban lévő jogvitára, amelyben N. Esteban a Koton egyik védjegyét támadja.
47. Ennélfogva kétséges, hogy az EUIPO válaszbeadványában szereplő, az áruk és szolgáltatások közötti átfedésre vonatkozó érvelés elegendő‑e ahhoz, hogy e szempontot a fellebbezési eljárás tárgyává tegyék.
48. A Bíróság eljárási szabályzatának 174. cikke szerint a válaszbeadványban foglalt kérelmeknek a fellebbezésnek egészben vagy részben történő helyt adására vagy a fellebbezés egészben vagy részben történő elutasítására kell irányulniuk. Másfelől e szabályzat 176. cikke értelmében a Törvényszék előtti szóban forgó ügyben részt vevő felek külön iratban, a válaszbeadványtól elkülönítve csatlakozó fellebbezést nyújthatnak be, amelynek az említett szabályzat 178. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének második mondata szerint olyan jogalapok és érvek alapján kell a megtámadott ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére irányulnia, amelyek különböznek a válaszbeadványban felhozott jogalapoktól és érvektől. Az együtt értelmezett fenti rendelkezésekből következik, hogy a válaszbeadvány nem irányulhat arra, hogy a fellebbezésben felhozottaktól elkülönülő és önálló indokok alapján kérje a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel ilyen indokokat csak csatlakozó fellebbezés keretében lehet felhozni.(17)
49. Ha ennélfogva arra az eredményre jutnánk, hogy az áruk és szolgáltatások között eredetileg fennálló átfedést a Koton nem adta elő, akkor az EUIPO megfelelő érveit mint elfogadhatatlanokat el kellene utasítani.
50. A Koton érvelésének ilyen megítélését mindazonáltal túl szigorúnak tartom.
51. A 25. és a 35. osztály tekintetében eredetileg fennálló átfedés ugyanis valóban kezdettől fogva a nem vitatott tényállás részét képezte a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban.(18) A tényállás Törvényszék általi bemutatása a megtámadott ítélet 3. és 8. pontjában legalább a 35. osztályra vonatkozóan elutasított bejelentést átveszi ebből.(19) A Törvényszék a megtámadott ítélet 39. pontjában még az e tekintetben lefolytatott felszólalási eljárásban tett megállapításokra is hivatkozik annak megállapítása céljából, hogy a Koton korábbi védjegyei nem terjednek ki a 39. osztályra.
52. A részt vevő felek ennélfogva a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás tárgyává tették az áruk és szolgáltatások tekintetében eredetileg fennálló átfedést. Ezt a körülményt következésképpen figyelembe kell venni a rosszhiszeműség vizsgálata során.
2. A bejelentés, valamint a Koton védjegyei tekintetében oltalomban részesített áruk és szolgáltatások között eredetileg fennálló átfedés jelentőségéről
53. A Törvényszék következésképpen nem vett figyelembe egy tényezőt a rosszhiszeműség vizsgálata során.
54. Ez a tényező szintén releváns, mivel következtetni enged N. Estebannak a vitatott védjegye bejelentése során fennálló szándékaira. E szándékok a rosszhiszeműség megítélése szempontjából bírnak jelentőséggel, mivel a védjegyrendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az európai uniós védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.(20)
55. A Koton és az EUIPO e tekintetben a Törvényszék egyik ítéletére(21) hivatkozással azt adja elő, hogy kizárt a bejelentésnek a rosszhiszeműség megítélése szempontjából történő olyan felosztása, hogy csak egy rész – a jelen ügyben a 25. és a 35. osztályra vonatkozó bejelentés – minősülne rosszhiszeműnek, a másik rész – a 39. osztályra vonatkozó bejelentés – azonban nem.
56. Ez a kérdés a jelen ügyben egy kissé más összefüggésben is felmerül. E tekintetben arról van szó, hogy a teljes bejelentés rosszhiszemű volt‑e, ha és amennyiben a bejelentőnek az volt a szándéka, hogy a védjegyet a megjelölt áruk vagy szolgáltatások közül néhányra vonatkozóan használja, a többi megjelölt áru vagy szolgáltatás tekintetében történő használat azonban nem állt szándékában.(22) Ez a kérdés jelentős kihatással bír, tekintettel arra a korábbi gyakorlatra, hogy olyan, egész áru‑ és szolgáltatási osztályokra vonatkozóan jelentettek be védjegyeket,(23) amelyeket a bejelentők gyakran egyáltalán nem tudtak – vagy akartak – teljeskörűen lefedni.
57. A részben rosszhiszemű védjegybejelentés megoszthatósága mellett szól a védjegyrendelet 52. cikkének (3) bekezdése, amely előírja annak lehetőségét, hogy az európai uniós védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy része vonatkozásában töröljék.(24)
58. A többi törlési októl eltérően mindazonáltal a rosszhiszeműség nem magához a védjegyhez tapad, hanem a bejelentésének körülményeiből következik.(25) Valamely védjegy hiányosságai esetében könnyen elképzelhető, hogy ezek csak bizonyos árukra vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, nem zárják azonban ki a védjegy más áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatát. Ezzel szemben egyértelműen nehezebb jóhiszeműként elismerni a bizonyos áruk vagy szolgáltatások bizonyos megjelöléssel történő ellátására vonatkozó kizárólagos jog biztosítására irányuló kérelmet, ha ugyanazt a jogot rosszhiszeműen más áruk vagy szolgáltatások tekintetében is kérik.
59. Ezenkívül a bejelentés rosszhiszemű és jóhiszemű részre történő felosztása arra ösztönözne, hogy a védjegyeket áruk és szolgáltatások szélesebb körére vonatkozóan jelentsék be, mint amit a tényleges használati szándékok indokolnak. A rosszhiszeműség felfedezése esetén nem kellene a ténylegesen használt védjegyet érintő hátránytól tartani. N. Estebannak a tárgyaláson kifejtett előadása megerősíti ezt a kockázatot: azt állítja ugyanis, hogy a védjegyét csak azért jelentette be a 25. és 35. osztályra vonatkozóan, mivel e tekintetben nem keletkeztek többletdíjak. Ha tudatában lett volna annak, hogy az ezen osztályokra vonatkozó rosszhiszemű bejelentés esetén egyúttal a 39. osztályra vonatkozó bejelentése is meghiúsul, akkor minden bizonnyal lemondott volna erről.
60. A jelen eljárásban azonban végső soron még nem szükséges kimerítő megállapításokat tenni arra vonatkozóan, hogy a bejelentést minden esetben fel lehet‑e osztani, sőt fel kell‑e osztani egy rosszhiszemű és egy jóhiszemű részre. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely védjegyet eredetileg olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan jelentettek be, amelyekről a bejelentő tudta vagy tudnia kellett, hogy léteznek azonos vagy hasonló védjegyek, minden esetben nagy súllyal eshet latba arra nézve, hogy e védjegy más áruk vagy szolgáltatások tekintetében történő bejelentése is rosszhiszemű volt.
61. Legkésőbb e további szempont alapján a bejelentőre, N. Estebanra hárul a jóhiszemű bejelentéssel kapcsolatos kétségek megcáfolása. Az ilyen megcáfolás szempontjából döntő jelentőséggel bír, hogy a bejelentő tudja‑e bizonyítani, hogy a bejelentés elfogadható és – legalábbis a bejelentő tudomása alapján – jogos gazdasági célt, illetve „üzleti logikát”(26) követ.(27)
62. A megtámadott ítélet azonban nem tartalmaz arra vonatkozó támpontokat, hogy előadtak vagy értékeltek ilyen üzleti logikát.
63. Mivel tehát a megtámadott ítéletben nem vették figyelembe az esetleges rosszhiszeműségre vonatkozó összes tényezőt, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
D. A Törvényszékhez benyújtott keresetről
64. Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
65. A jelen ügyben a Törvényszék nem értékelte sem azt a körülményt, hogy N. Esteban a vitatott védjegy lajstromozását eredetileg két olyan áru‑ vagy szolgáltatási osztályra vonatkozóan kérte, amelyek tekintetében a Koton védjegyoltalomban részesül, sem pedig N. Estebannak a bejelentése üzleti logikájával kapcsolatos esetleges érveit. Ez amellett szól, hogy az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez a tények értékelésének kiegészítése céljából.(28)
66. Másrészt a két másik osztályra vonatkozó bejelentés nem vitatott, és N. Esteban különösen a Bíróság előtti tárgyaláson ismertette a bejelentése indokait. Igaz ugyan, hogy a Koton kétségbe vonja ezt az indokolást. Ezekkel a kétségekkel azonban csak akkor kellene részletesen foglalkozni, ha az indokok igazolnák a védjegy bejelentését. Mivel azonban nem ez a helyzet, kizárólag e tények jogi minősítéséről van szó, ami a Bíróság hatáskörébe tartozik.(29)
67. A fenti fejtegetések alapján a rosszhiszeműség vizsgálata döntően attól függ, hogy N. Esteban az üzleti logikája ismertetésével meg tudja‑e cáfolni a jóhiszemű bejelentéssel kapcsolatos kétségeket.
68. Ezekkel az érvekkel szemben szigorú követelményeket kell támasztani. Már az a körülmény kétséget alapoz ugyanis meg a jóhiszemű bejelentéssel kapcsolatban, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy más személyek – még ha más árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan is – azonos vagy hasonló megjelölést használnak védjegyként. Miért teremtenénk meg tudatosan annak kockázatát, hogy a fogyasztók a saját árunkat vagy szolgáltatásunkat más szolgáltatóval hozzák kapcsolatba?
69. Ha valaki – mint N. Esteban – ráadásul tudatosan kísérel meg olyan megjelölést további árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan bejelenteni, amelyek tekintetében más személyek védjegyoltalomban részesülnek, akkor e kétségek egyértelműen nagyobb jelentőségre tesznek szert.
70. Az N. Esteban által előadott üzleti logika nem elegendő e kétségek megcáfolásához. N. Esteban lényegében azon szándékára hivatkozik, hogy bizonyos szolgáltatásokat nyújtson, és ebben az összefüggésben olyan táskákat használjon, amelyeken a vitatott védjegy már fel volt tüntetve, mert a Kotontól származó ezen táskákat bizonyos áruk csomagolásaként kapta. N. Esteban indokolása következésképpen a puszta kényelemre szorítkozik. Hiányzik azonban az ahhoz fűződő jogos érdekre való utalás, hogy felvállalja szolgáltatásainak a Koton szolgáltatásaival való társításával vagy a Koton jövőbeli tevékenységeinek akadályozásával kapcsolatos kockázatot.
71. Abból kell tehát kiindulni, hogy a vitatott védjegy bejelentése rosszhiszemű volt. A fellebbezési tanács határozatát ennélfogva hatályon kívül kell helyezni.
72. Elfogadhatatlan volt ezzel szemben a Kotonnak a Törvényszékhez előterjesztett azon kérelme, hogy a Törvényszék utasítsa az EUIPO‑t a vitatott védjegy törlésére. A Törvényszék vagy a Bíróság nem adhat utasításokat az EUIPO‑nak. Valójában az EUIPO‑nak a védjegyrendelet 65. cikkének (6) bekezdése alapján kötelessége a közösségi bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket.(30)
VI. A költségekről
73. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. A 138. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ezek a költségek a Törvényszék eljárási szabályzata 190. cikkének (2) bekezdése alapján magukban foglalják a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket.
74. A jelen ügyben N. Esteban a kérelmei tekintetében teljes egészében pervesztes.
75. Az EUIPO ugyan pernyertes a fellebbezési eljárásban előterjesztett kérelme tekintetében, azonban a vitatott határozatai alapján, és mivel a Törvényszék előtt a kereset elutasítását kérte, szintén felelős azért, hogy a fellebbezés egyáltalán szükségessé vált. Ennélfogva csak az a kérelem logikus az EUIPO részéről, hogy őt magát kötelezzék a költségek viselésére.
76. A Koton pervesztes ugyan a védjegy törlése vagy az EUIPO‑nak erre való utasítása iránti kérelmei tekintetében, az ügy érdemében azonban teljes egészében pernyertes, mivel az EUIPO mégis köteles levonni a jelen ítéletből a következtetéseket.
77. N. Estebant és az EUIPO‑t kell tehát kötelezni a Koton költségeinek viselésére, miközben ők maguk viselik a saját költségeiket.
VII. Végkövetkeztetések
78. Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1. A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2017. november 30‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Nadal Esteban (STILO & KOTON) (T‑687/16, EU:T:2017:853) ítéletét hatályon kívül helyezi.
2. Egyebekben a Bíróság a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret fellebbezését elutasítja.
3. A Bíróság az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala második fellebbezési tanácsának 2016. június 14‑i ítéletét (R 1779/2015‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
4. Egyebekben a Bíróság a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret keresetét elutasítja.
5. N. Esteban és az EUIPO viselik a saját költségekeit és közösen egyenlő arányban a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaretnek a fellebbezési tanács, a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban keletkezett költségeit.