HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. október 19.(1)
C‑395/16. sz. ügy
DOCERAM GmbH
kontra
CeramTec GmbH
(az Oberlandesgericht Düsseldorf [düsseldorfi tartományi felsőbíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi és ipari tulajdon – Közösségi formatervezési minták – 6/2002/EK rendelet – A 8. cikk (1) bekezdése – A terméknek kizárólag a műszaki rendeltetése által meghatározott külső jellegzetességei – E fogalom körülhatárolása – Értékelési szempontok”
I. Bevezetés
1. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság, Németország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos.(2) Ez a rendelkezés, amely még nem képezte a Bíróság általi értelmezés tárgyát, kimondja, hogy a termék külső jellegzetessége, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye, ki van zárva az említett rendeletben biztosított oltalom hatálya alól.
2. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot egy olyan peres eljárásban terjesztették elő, amely két olyan két társaság között folyik, amelyek közül az egyik társaság több lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom jogosultja, a másik pedig az ezen oltalmak által védett termékekhez hasonló termékek gyártója. Az előbbi abbahagyásra kötelezés iránti igényt érvényesít az utóbbival szemben, az utóbbi a válaszában azon oltalmi jogok érvénytelenségével érvelt, amelyek megsértésére az alapeljárás felperese hivatkozott. Viszontkeresetének alátámasztása érdekében az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt kizárásra hivatkozott.
3. A kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz intézett kérdéseivel egyrészt az e rendelkezés értelmében vett, „a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye” fogalmának értelmezését, másrészt pedig annak meghatározását kéri, hogy miként kell megítélni, hogy az érintett formatervezési minták rendelkeznek‑e ilyen jellegzetességgel.
II. Jogi háttér
4. A 6/2002 rendelet (10) preambulumbekezdése értelmében „[a] műszaki haladás nem akadályozható olyan külső jellegzetességek formatervezésiminta‑oltalomban való részesítésével, amelyek kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következményei. Elfogadott, hogy ez a formatervezési minta esztétikai minőségének követelményét nem vonja maga után. Hasonlóképpen, a különböző gyártmányú termékek együtt történő működtetése nem akadályozható az oltalomnak a szerkezetileg összekapcsolható elemek formatervezési mintájára való kiterjesztésével. Ennélfogva azok a külső jellegzetességek, amelyek ezen okok miatt nem részesülhetnek oltalomban, nem vehetők figyelembe annak megítélésekor, hogy a minta egyéb külső jellegzetességei kielégítik‑e az oltalmazhatóság feltételeit”.
5. E rendeletnek „Az oltalmazhatóság feltételei” című 4. cikkének szövege a következő:
„(1) A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.
(2) Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha
a) ha az alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad annak rendeltetésszerű használata során; és
b) az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.
[…]”
6. A 6/2002 rendeletnek az „Újdonság” című 5. cikke (1) bekezdésében kimondja, hogy „[ú]j a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra”.
7. E rendeletnek az „Egyéni jelleg” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz […].
(2) Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”
8. Az említett rendeletnek „A műszaki rendeltetésük által meghatározott és az összekapcsolható formatervezési minták” című 8. cikke az (1) bekezdésben előírja, hogy „[n]em részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye”.
III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatala előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
9. A DOCERAM GmbH egy német jog szerinti társaság, amely műszakikerámia‑alkatrészeket gyárt. Az autó‑, textilgép‑ és gépipari, továbbá a berendezés-gyártási ágazat vevői részére szállít. Több lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom jogosultja, amelyek három különböző formájú, azon belül pedig hatféle, hegesztésnél használandó tájoló csapot védenek.
10. A CeramTec GmbH szintén egy német jog szerinti társaság, amely kerámiából készült tájoló csapokat olyan változatokban állít elő és forgalmaz, amelyek azonosak az azon formatervezésiminta‑oltalomban részesülő változatokkal, amelynek a DOCERAM a jogosultja.
11. Ez utóbbi társaság a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi bíróság) előtt keresetet nyújtott be a CeramTec ellen, többek között az oltalmi joga megsértésének abbahagyására kötelezés iránt. Az alapeljárás alperese az utóbbi oltalom megsemmisítésére irányuló viszontkeresetet terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó termékek külső jellegzetességei esetében a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett műszaki meghatározottságról van szó.
12. A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi bíróság) azzal az indokkal utasította el a DOCERAM által benyújtott keresetet, és semmisítette meg a vitatott formatervezésiminta‑oltalmakat, hogy ezek a formatervezési minták az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján nem részesülhetnek az e rendelet által biztosított oltalomban, mivel a formatervezést egyedül funkcionális megfontolások vezérelték.
13. A DOCERAM fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi tartományi felsőbíróság). Ez utóbbi bíróság úgy vélte, hogy az alapügybeli jogvita megoldása érdekében jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárás alkalmazása érdekében – ahogyan azt többek között Németországban a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat egy része véli – az olyan tervezési alternatívák hiányát kell‑e megállapítani, amelyekkel ugyanaz a műszaki rendeltetés tölthető be, vagy pedig – ahogyan azt a megtámadott ítélet véli – objektív módon azt kell‑e meghatározni, hogy a kívánt rendeltetés az egyetlen elem volt‑e, amely a szóban forgó termék arculatát meghatározta.
14. Ennélfogva az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság) a Bírósághoz 2016. július 15‑én érkezett 2016. július 7‑i határozatával felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A [6/2002] rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett – oltalmat kizáró – műszaki meghatározottságról van‑e szó akkor is, ha a formatervezési hatás a terméktervezés vonatkozásában nem bír jelentőséggel, és helyette a (műszaki) rendeltetés a formatervezést meghatározó egyetlen tényező?
2) Ha a Bíróság igenlő választ ad az első kérdésre: [m]ely szempont alapján kell megítélni azt, hogy a termék egyes külső jellegzetességeinek megválasztása egyedül a termék rendeltetésének megfontolásából ered‑e? Egy »objektív megfigyelő« irányadó‑e, és ha igen, hogyan határozható meg ez?”
15. A DOCERAM, a CeramTec, a görög kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket a Bírósághoz. A 2017. június 29‑én tartott tárgyaláson mindegyikük terjesztett elő szóbeli észrevételeket.
IV. Elemzés
A. A 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye” fogalomról (első kérdés)
1. Az első kérdés tartalmáról és a fennálló álláspontokról
16. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az alapügyben szóban forgó formatervezési minták a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikkében foglalt előírásoknak megfelelően egyaránt újak és egyéni jellegűek.(3) Azt kérdezi, hogy azok oltalmát mindazonáltal ki kell‑e zárni e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely előírja, hogy „[n]em részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye”, figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben e bíróság által „alternatíváknak” minősített formatervezési megoldások fordulnak elő, hiszen azokkal ugyanaz a műszaki hatás érhető el, mint a szóban forgó formatervezési mintákkal.
17. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban előadott tényezők és azon összefüggés alapján, amelybe ez a határozat illeszkedik, számomra úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés lényegében annak meghatározását kéri a Bíróságtól, hogy az ilyen formatervezési alternatívák fennállásának puszta megállapítása alapján le lehet‑e vonni azt a következtetést, hogy a vitatott formatervezési minták nem kizárólag az érintett termékek műszaki rendeltetésének következményei, és ennélfogva azok nem tartoznak az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt kizárás hatálya alá, vagy hogy ebből a szempontból az‑e a releváns kritérium, hogy e termékekkel kapcsolatban „esztétikai megfontolások” vagy a „formatervezési hatás” alapján(4) választott‑e azok szerzője valamely konkrét formatervezési megoldást.(5) Arra az esetre, ha a Bíróság ez utóbbi kritériumot fogadja el, a kérdést előterjesztő bíróság ezt követően a második kérdéssel arra szeretne választ kapni, hogy miként kell megítélni, hogy egy termék egyes külső jellegzetességeit kizárólag műszaki követelmények határozták‑e meg, vagy sem.
18. A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a feltett kérdés az eddigiekben mind a jogirodalomban, mind a tagállami bíróságok és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) [korábban Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)] döntéshozatali gyakorlatában elfogadott különböző álláspontokra tekintettel komoly kétséget vet fel a 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmezési módjával kapcsolatban. Ebben a tekintetben két jogi elmélet áll szemben egymással, amelyek a gyakorlatban homlokegyenest ellenkező eredményre vezethetnek.
19. Az első elmélet szerint az ebben a rendelkezésben foglalt eltérés csak akkor alkalmazandó, ha megállapítást nyer, hogy semmilyen formatervezési alternatíva nem teszi lehetővé ugyanazon műszaki rendeltetés betöltését, mint amelyet az érintett formatervezési minta tölt be, mivel az ilyen alternatívák léte arra mutat rá, hogy a szóban forgó forma nem egyedül az említett 8. cikk (1) bekezdése szerinti műszaki rendeltetés következménye. Ez az értelmezés az általában a „formák sokféleségének” nevezett kritériumon alapul, amely szerint ha egy terméknek vannak olyan más formái, amellyel ugyanaz a műszaki rendeltetés tölthető be, e termék formatervezése oltalomban részesülhet, mivel a formák ezen skálája azt bizonyítja, hogy ilyen esetben a termék alkotóját ez a rendeltetés nem kötötte, hanem ezen formák közül a formatervezési minta kialakítása során szabadon választhatott.(6) Így értelmezve ez a rendelkezés azon viszonylag ritka esetekben alkalmazandó, amikor az érintett formatervezés az egyetlen, amely elérni kívánt műszaki hatás elérését biztosítja.
20. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság) kiemeli, hogy ezen első elmélet alkalmazása – amelyet tudomásom szerint a jogirodalom egy része többek között Németországban,(7) valamint Belgiumban,(8) illetve Franciaországban(9) támogat – nemcsak a nemzeti ítélkezési gyakorlatban – Németországban és más tagállamokban(10) egyaránt –, hanem az EUIPO gyakorlatában(11) is elterjedt. A Bírósághoz előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy a DOCERAM az egyetlen olyan fél, amely a jelen eljárásban ezt az álláspontot képviseli.
21. Egy ezzel versengő elmélet szerint a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárást akkor kell alkalmazni, amikor a szóban forgó formatervezés jellegzetességei kizárólag valamilyen műszaki megoldás kidolgozásának szükségességével magyarázhatók, anélkül, hogy esztétikai megfontolások a legkisebb mértékben is befolyást jelentettek volna, mivel tehát nem volt semmilyen olyan alkotó tevékenység, amelyet a formatervezési mintaoltalmi jog alapján védeni kell. Ez az elmélet, amely az úgynevezett „ok‑okozati összefüggésre” vonatkozó kritériumhoz kapcsolódik, azon ok beazonosítását írja elő, amely miatt a termék tervezője a vitatott jellegzetességet megválasztotta.(12) Így értelmezve, az említett 8. cikk (1) bekezdése minden olyan esetben alkalmazandó, amikor egy meghatározott műszaki rendeltetés betöltésének szükségessége volt az egyetlen körülmény, amely a szóban forgó formatervezést meghatározta, anélkül, hogy annak arculata vagy esztétikai minősége befolyást gyakorolt volna, és az ugyanezen rendeltetés betöltésére alkalmas formatervezési alternatívák esetleges fennállása nem meghatározó.
22. Bár a Bíróságot természetesen nem kötik ezek a korábbi állásfoglalások, kiemelem, hogy az EUIPO – miután az elmúlt időszakban a formák sokféleségének elmélete felé hajlott – a legutóbbi döntéshozó gyakorlatában(13) az ok‑okozati összefüggés elméletét választotta, és úgy vélte, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése elutasítja a termék olyan külső jellegzetességének oltalomban való részesítését, amelyet kizárólag annak érdekében választottak meg, hogy e termék számára lehetővé tegyék a műszaki rendeltetésének betöltését, azon jellegzetességekkel ellentétben, amelyeket legalább is bizonyos mértékben a termék vizuális megjelenésének javítása érdekében választottak, amely jellegzetességek oltalomban részesülnek.(14) Úgy tűnik, hogy az ítélkezési gyakorlat hasonló fejlődésen ment keresztül többek között Franciaországban(15) és az Egyesült Királyságban.(16) A jelen ügyben a CeramTec, a görög kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság(17) egyaránt ez utóbbi elmélet mellett foglalt állást. Én is ezt az álláspontot képviselem a következő okok miatt.
2. A javasolt értelmezés alapjairól
23. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a DOCERAM állításával ellentétben a 6/2002 rendelet rendelkezéseinek szövege nem ad közvetlenül hasznos tájékoztatást az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolásához, mivel a „külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye” fogalom, amely a 8. cikk (1) bekezdésben található, ugyanitt nincs meghatározva, és semmilyen értékelési szempont sincs előírva. Különösen, semmilyen említés nem történik az érintett termékkel szembeni formatervezési alternatívák hiányával kapcsolatos kritériumról, amelyet a formák sokféleségére vonatkozó elmélet hívei támogatnak.
24. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből az következik, hogy amennyiben egy uniós jogi aktus nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállamok jogára egy sajátos fogalom meghatározását illetően – mint a jelen esetben –, ezt a fogalmat önállóan kell értelmezni, amelyet a Bíróság a szóban forgó szabályozás általános rendszerét, célkitűzéseit és keletkezését figyelembe véve vizsgál.(18)
25. A 6/2002 rendelet általános rendszerét illetően megjegyzem, hogy e rendelet (10) preambulumbekezdése érdekes megvilágításba helyezi, azonban korlátozott képet ad arról, hogy a 8. cikk (1) bekezdésének milyen jelentést kell tulajdonítani, amikor kimondja, hogy „[a] műszaki haladás nem akadályozható olyan külső jellegzetességek formatervezésiminta‑oltalomban való részesítésével, amelyek kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következményei. Elfogadott, hogy ez a formatervezési minta esztétikai minőségének követelményét nem vonja maga után”.
26. Végül felidézem az említett preambulumbekezdés ezen mondata első részének a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt célok vonatkozásában fennálló következményeit.(19) Az e mondat második részét illetően(20) a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az ok‑okozati összefüggés elméletének ellenzői arra hivatkoznak, hogy ez az elmélet – amely a termék tisztán műszaki jellegzetességeinek a díszítőelemektől való szétválasztására irányul – ellentmondásba kerül azzal a megfogalmazással, amely szerint az oltalomban való részesítéshez nem szükséges, hogy egy formatervezési mintának esztétikai jellegzetességei legyenek.
27. Igaz, hogy egy ilyen előírás a 6/2002 rendelet 4–6. cikkében sem szerepel kifejezetten, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyektől a közösségi formatervezésiminta‑oltalom függ. Ugyanebből a szempontból e rendelet (10) preambulumbekezdése első mondatának vége kifejti, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében előírt megtagadási ok alapján nem lehet levonni azt a következtetést, hogy csak az esztétikai jellegzetességgel rendelkező formák részesülhetnek a formatervezésiminta‑oltalomban. Az „ez a formatervezési minta esztétikai minőségének követelményét nem vonja maga után” kifejezés véleményem szerint csak azt jelenti, hogy az oltalomban részesüléshez nem elengedhetetlen feltétel, hogy a szóban forgó termék megjelenésének esztétikai vetülete legyen.
28. A CeramTechez, valamint a görög kormányhoz és az Egyesült Királyság kormányához hasonlóan úgy vélem, hogy még ha a szóban forgó termék esztétikai értékei nem is jelentenek az ezen oltalomban való részesítés tekintetében meghatározó értékelési kritériumot, hiba lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a közösségi formatervezési minta‑oltalommal nem a termékek vizuális megjelenését kívánják oltalomban részesíteni. Ugyanis, ahogyan arra az OHIM – jelenleg EUIPO – rámutatott,(21) egyrészről a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontjában foglalt „formatervezési minta” fogalmának meghatározásából – amely kifejezetten a termék „megjelenésére” hivatkozik –,(22) másrészt pedig a láthatósággal kapcsolatos előírásokból – amelyek e rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében(23) és (12) preambulumbekezdésében(24) egyaránt szerepelnek – egyértelműen következik, hogy a külső megjelenés vizsgálata – annak konkrét hozadékától(25) függetlenül – meghatározó a közösségi formatervezésiminta‑oltalomból eredő jogok megszerzése szempontjából.(26) Hozzáteszem, hogy a hangsúly a rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében is a vizuális megjelenésen van, amely bekezdés előírja, hogy az érintett terméknek az oltalom tárgyát képező korábbi alkotásoktól megkülönböztethetőnek kell lennie.(27)
29. Ennélfogva véleményem szerint a 6/2002 rendelet (10) preambulumbekezdésének szövegével összeegyeztethető e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének akként történő értelmezése, hogy az nemcsak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a szóban forgó jellegzetességek valamely termék műszaki rendeltetése betöltésének egyetlen módját jelentik, hanem azokra is, amikor az ezen rendeltetés betöltésének szükségessége az egyetlen tényező, amely e jellegzetességek megválasztására magyarázatot ad. Másképpen megfogalmazva, úgy vélem, hogy meg kell állapítani, hogy a termék külső jellegzetességei kizárólag az adott műszaki hatás elérésére irányuló cél következményei, valamint hogy ennélfogva azok az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt kizárás hatálya alá tartoznak, amennyiben nyilvánvaló, hogy más jellegű, különösen vizuális megfontolások semmilyen szerepet nem játszottak az érintett formatervezési minta megválasztásában. A központi kérdés az, hogy meddig tartanak a termék műszaki rendeltetéséhez kapcsolódó formai követelmények, és hol kezdődik a termék szerzőjének választási szabadsága.(28)
30. Annak megállapítása, hogy e rendelkezésnek eltérést engedő jellege van, amelyből az következik, hogy azt a kérdést előterjesztő bíróság szerint szigorúan kell értelmezni, nem kérdőjelezi meg az elemzésemet. Ez a megállapítás ugyanis önmagában nem eredményezheti egy olyan kritérium, a jelen esetben a formák sokféleségére vonatkozó kritérium, elfogadását, amely kétségtelenül jobban korlátozza azokat az eseteket, amikor a kizárás alkalmazható,(29) és amelynek azonban nincs egyértelmű jogi alapja sem a 6/2002 rendelet szövegében, sem pedig annak eredete, illetve az uniós jogalkotó által meghatározott céljai tekintetében.
31. Az általam javasolt értelmezést véleményem szerint egy, a 6/2002 rendelet és különösen az annak 8. cikke (1) bekezdésének keletkezéséről szóló tanulmány is megerősíti.
32. A CeramTec az alapján állítja azt, hogy a formák sokféleségére vonatkozó kritériumot nem lehet alkalmazni, hogy ennek az uniós szabályozásba történő bevezetéséről szóló javaslatot nem fogadták el. A görög kormány e rendelet előkészítő munkálatai alapján is számos érvet hoz fel.
33. Ebben a tekintetben rámutatok arra, hogy a formatervezési minták oltalmáról szóló 1991. évi Zöld Könyvében a Bizottság azt, hogy a kizárólag a szóban forgó termék műszaki rendeltetésétől függő jellegzetességek nem részesülhetnek oltalomban – amely szabály a tagállamok nagy többségében már létezett(30) – olyan megjegyzésekkel magyarázta, amelyek tartalma számomra úgy tűnik, hogy a formák sokféleségének elmélete és az ok‑okozati összefüggés elmélete között mozog, amelyek véleményem szerint az említett termék végső formája tekintetében a formatervezési alternatívák hiányához, illetve a végső forma kialakítása során a tervező kreatív hozzájárulásának hiányához kapcsolódnak.(31)
34. A Bizottságnak a 6/2002 rendelet elfogadásához vezető 1993. évi eredeti javaslatában a 9. cikk (1) bekezdésének (jelenleg e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése) címe a következő volt: „Nem önként választott formatervezési minták […]”, a szövege pedig a következő: „Nem részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban a formatervezési minta, amennyiben a műszaki rendeltetés semmilyen szabadságot nem hagy a termék önként választott külső jellegzetességei tekintetében”(32).
35. E rendeletjavaslat indokolása,(33) valamint a 9. cikkének (1) bekezdéséhez fűzött kommentár(34) mindenekelőtt kifejtik, hogy a termék esztétikai vetülete önmagában nem meghatározó, mivel a bizonyos esztétikum felé hajló formatervezési minták, valamint azok, amelyek bizonyos hasznosságnak felelnek meg, egyaránt ugyanolyan módon részesíthetők oltalomban. Különösen, ezek a szövegkivonatok kiemelik, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat azon ritka esetekben kell megtagadni, amikor „a formát a rendeltetése határozza meg, esetlegesen létező variációk lehetősége nélkül”, mivel tehát a szerző „semmilyen szabadsággal” nem rendelkezik a termék tervezése során, és így „[tehát] nem hivatkozhat arra, hogy az eredmény az ő személyes kreativitásának gyümölcse”, valamint hogy e formatervezési minta „egyéni jellegzetességgel” rendelkezik.(35)
36. Egyébként az 1999. évi módosított javaslatból(36) kitűnik, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének akkori szövegét összhangba hozták a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével,(37) amely irányelv célja a szóban forgó területen alkalmazandó tagállami szabályozások harmonizálása.(38) Ugyanakkor a 98/71 irányelv előkészítő munkálatai megerősítik, hogy a termék tervezése során a szerző választási szabadságának hiányát, valamint azt, hogy a megválasztott forma kizárólag a műszaki rendeltetés következménye, a kezdetektől fogva, az ezen irányelvre vonatkozó, 1993. évi eredeti javaslatban(39) és az 1996. évi módosított javaslatban(40) egyaránt meghatározó tényezőnek tekintették az oltalom megtagadása tekintetében.
37. Számomra úgy tűnik, hogy semmilyen, a formatervezési alternatívák fennállásának vagy a formák sokféleségének megfelelő kritériumot nem fogadtak el a fent hivatkozott szövegtervezetekben, hanem inkább az ok‑okozati összefüggésre vonatkozó kritériumot részesítették előnyben. Ugyanis egyáltalán nem követelmény, hogy a szóban forgó jellegzetesség az egyetlen mód legyen, amelynek köszönhetően a kívánt műszaki rendeltetés betölthető. A 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerinti kizárást lényegében a tervezőnek a termék megjelenésével kapcsolatos, kreatív jellegű tevékenységének hiánya magyarázza, mivel csak az említett rendeltetéstől független szellemi erőfeszítés eredményeként létrejött hozzáadott érték igazolja a formatervezésiminta‑oltalmat. Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben az EUIPO is hajlott arra, hogy a döntéshozó gyakorlatában előtérbe helyezze azt a kérdést, hogy a szerző rendelkezett‑e mozgástérrel a szóban forgó termék kialakítása során.(41)
38. Az említett rendelet és különösen a 8. cikkének (1) bekezdése által követett célokat illetően a felek nem vitatják, mindamellett pedig az véleményem szerint tagadhatatlan, hogy ez a rendelkezés főként annak megakadályozására irányul, hogy egy termék kizárólag műszaki eredetű jellegzetességei azoknak közösségi formatervezési mintaként történő oltalomban részesítésével „monopolizálhatók”(42) legyenek,(43) valamint annak elkerülésére, hogy „a műszaki haladást akadályozzák”(44) amiatt, hogy ez az oltalom csökkenti a műszaki megoldások más gazdasági szereplők részére történő rendelkezésre állását.(45) Az egyrészről az innováció és a kreativitás védelme, másrészről pedig a tisztességes és a valamennyi közösségi vállalkozás számára előnyös verseny közötti egyensúly keresése volt valójában a jogalkotó egyik fő törekvése.(46)
39. Ezenkívül a 6/2002 rendelet előkészítő munkálataiból kitűnik, hogy a 8. cikke (1) bekezdésének másik célja az, hogy határt szabjon a szabadalmakra és a formatervezési mintákra vonatkozó szabályozás között.(47) A műszaki haladás esetleges oltalomban részesítésének ugyanis az előbbi szabályozás hatálya alá kell tartoznia,(48) amennyiben a szabadalmazhatóság feltételei fennállnak. Ahogyan azt a CeramTec kiemeli, bizonyos esetekben nehezebbnek bizonyulhat egy szabadalom megszerzése, mivel ez a tulajdoni jogcím egy szigorú(49) és kevésbé vonzó követelményeknek megfelelő találmány létének bizonyítását írja elő, és mivel a biztosított oltalmi idő a formatervezésiminta‑oltaloménál rövidebb lehet.(50) Meg kellett tehát előzni azt a kockázatot, hogy a szabadalmak terén alkalmazandó rendelkezések megkerülhetőek legyenek, mégpedig annak megtiltásával, hogy a műszaki jellegű megoldások formatervezési mintaként részesülhessenek oltalomban.
40. Ugyanakkor egy olyan kritérium választása, mint amilyen a formák sokféleségére vonatkozó kritérium, amely nagymértékben korlátozza az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt kizárás alkalmazási körét,(51) véleményem szerint megfoszthatja ezt a rendelkezést a teljes körű hatékony érvényesülésétől, és így akadályozhatja a fent említett célok megvalósítását azzal, hogy engedi olyan tisztán műszaki rendeltetésű formák esetében az oltalom megszerzését, amelyek esetében különböző változatok is léteznek.(52)
41. Ugyanis a CeramTechez és az Egyesült Királyság kormányához hasonlóan úgy vélem, hogy egy termék külső jellegzetességeinek módosítása minimálisan, de elegendő mértékben majdnem mindig lehetséges(53) a kívánt műszaki rendeltetés sérelme nélkül. Előfordulhat tehát, hogy egy műszaki megoldásnak számos, adott esetben valamennyi elképzelhető formáját monopolizálják a formatervezési minták oltalmán keresztül, ami zavarná a 6/2002 rendelet által előnyben részesíteni kívánt műszaki haladást. A DOCERAM által támogatott kritérium elfogadása esetén egyetlen gazdasági szereplőnek lehetősége lenne egy termék különböző formáinak több közösségi formatervezési mintaként történő lajstromozására, valamint arra, hogy ezáltal kizárólagos, gyakorlatilag a szabadalmi oltalom által biztosított oltalomban részesüljön anélkül azonban, hogy az ahhoz kapcsolódó korlátozások hatálya alá tartozna, amelyek ezáltal megkerülhetők lennének.
42. Ebben a tekintetben a CeramTec arra hivatkozik, hogy az alapügybeli jogvita keretében a DOCERAM – azáltal, hogy egy tájoló csap három különböző alapmodelljének 17 változatára szerzett oltalmat – a többi gazdasági szereplő számára semmilyen lehetőséget nem hagyott e termékek alternatív formáinak használatára, mivel a dudorhegesztés terén nem léteznek műszakilag releváns más formák, amelyek az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a termékkel kapcsolatban más összbenyomást tehetnek.
43. Végül kiemelem, hogy az itt javasolt értelmezés előnye, hogy az összhangban áll a Bíróságnak a védjegyek terén kialakított ítélkezési gyakorlatával.(54) Ellentétben azzal, amit a CeramTec állítani látszik, ezt az ítélkezési gyakorlatot véleményem szerint nem lehet a jelen ügyre alkalmazni a védjegyoltalomra és a formatervezésiminta‑oltalomra vonatkozó uniós jogi rendszer közötti különbségekre tekintettel.(55) Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy e rendszerek közül az elsőben a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló rendelkezések szerepelnek,(56) még ha azok szövege nem is teljesen azonos,(57) valamint a rendelkezések e két kategóriája közötti rokonsági kapcsolatra tekintettel,(58) véleményem szerint a jelen ügyben szerencsés lenne ezen ítélkezési gyakorlat fényében állást foglalni és esetleg analógia útján kifejteni az indokolást.
44. Ebben a tekintetben emlékeztetek arra, hogy a védjegyek oltalma terén a Bíróság megállapította, hogy a fent említett uniós jogi rendelkezések, amelyek lényegében a 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének felelnek meg, annak elkerülését célozzák, hogy ez az oltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson olyan műszaki megoldásokra vagy az áru olyan használati jellemzőire, amelyeket a felhasználó a versenytársak áruiban is kereshet.(59) Ahogyan azt a korábbiakban kifejtettem,(60) számomra úgy tűnik, hogy ez az oka annak is, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt körülmények között kizárt.
45. Márpedig a Bíróságnak a védjegyek terén hozott különböző ítéleteiből kitűnik, hogy „a kizárólag az áru formájából álló megjelölés az [értelmezett rendelkezések] értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban amennyiben bizonyított, hogy e forma lényeges működési jellemzői kizárólag a műszaki hatásnak tulajdoníthatók”. A Bíróság kifejtette, hogy „[az árunak] a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges [formájának]” védjegyként történő lajstromozással kapcsolatos „kizáró […] ok alkalmazását nem zárhatja ki annak bizonyítása, hogy vannak más olyan formák is, amelyekkel ugyanez a műszaki hatás elérhető”, amint azt az említett rendelkezések is kimondják. A Bíróság a formák sokféleségére vonatkozó elméletnek ezt az implicit, azonban egyértelmű elutasítását többek között arra a megállapításra alapozta, hogy a lajstromozás megtagadásának nem feltétele, hogy a szóban forgó forma legyen az egyetlen, amely a kívánt műszaki eredmény elérését lehetővé teszi, valamint arra az észrevételre, hogy fennáll a veszélye annak, hogy jelentős számú alternatív forma válna a védjegyjogosult versenytársai számára használhatatlanná, ha ezt a kritériumot meghatározónak minősítenék.(61)
46. Úgy vélem, hogy ezek a megállapítások a jelen ügyben is relevánsak, mivel ugyancsak ily módon nem fogadható el, hogy a közösségi formatervezési mintákat eltérítsék az arra irányuló céljuktól, hogy egy termék tisztán műszaki jellegzetességeit részesítsék oltalomban.(62)
47. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre véleményem szerint igenlő választ kell adni, és mellőzni kell az úgynevezett „formák sokféleségére” vonatkozó kritérium elfogadását javasló álláspontot. Pontosabban az a véleményem, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy egy termék külső jellegzetességei kizárólag a műszaki rendeltetésének következményei‑e, nem egyszerűen az ugyanezen rendeltetés betöltésére alkalmas alternatív formák hiányát kell alapul venni, hanem azt kell bizonyítani, hogy egy adott műszaki rendeltetés iránti kívánalom az egyetlen tényező, amely az érintett formatervezési minta megválasztását meghatározta, és ennélfogva annak tervezője semmilyen kreatív szerepet nem játszott ebben a tekintetben.
48. Az így javasolt értelmezéssel összhangban a kérdést előterjesztő bíróság más kérdéseket is megfogalmaz az említett 8. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály konkrét alkalmazásával kapcsolatban, amely kérdések az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tárgyát képezik.
B. A 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében releváns értékelési szempontokról (második kérdés)
49. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés másodlagos jelleggel került előterjesztésre, arra az esetre, ha a javaslatomnak megfelelően a Bíróság az első kérdésre azt a választ adja, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárás alkalmazása tekintetében a releváns módszer annak ellenőrzése, hogy a szóban forgó termék külső jellegzetességei kizárólag a kívánt műszaki rendeltetésnek tudhatóak‑e be, és nem az ezen rendeltetés betöltésére szintén alkalmas formatervezési alternatívák fennállása hiányának megállapítása.
50. Ezzel a kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság először is azt kérdezi, hogy milyen szempontból kell vizsgálni azt, hogy egy termék egyes külső jellegzetességeinek meghatározását kizárólag a műszaki rendeltetéssel összefüggő okok vezérelték‑e, másodszor pedig, abban az esetben, ha egy „objektív megfigyelő” irányadó, azt, hogy ez utóbbi fogalom hogyan határozható meg.
51. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az előtte megtámadott ítéletben a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi bíróság) megállapította, hogy ezt az értékelést objektíven kell elvégezni, és hogy az érintett formatervezési minta szerzőjének személyes akarata kevéssé számít, hacsak esetleg nem annak meghatározására utaló jelként, hogy egy objektív megfigyelő észszerű vizsgálat alapján arra a következtetésre jutna‑e, hogy a formatervezés megválasztását kizárólag a műszaki rendeltetésből eredő követelmények határozták meg.(63) Ugyanakkor e megközelítés ellenzői szerint nehéz lenne esetről esetre megítélni egy ilyen „objektív megfigyelő” szempontját, azaz egy másik személyét, akinek csak elméletileg létezik.
52. A 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében elvégzendő elemzés objektív vagy szubjektív jellegét illetően az alapeljárás felei és az érdekeltek, akik a Bírósághoz írásbeli észrevételeket nyújtottak be, egyetértenek abban, hogy a szerzőnek a szóban forgó formatervezési minta tervezésekor fennálló szubjektív szándéka nem lehet az a kulcselem, amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy ezt a formatervezési mintát pusztán műszaki megfontolások vezérelték‑e. Az én véleményem is ez.
53. Ugyanis a szóban forgó elemzés objektív megközelítése e rendelkezés egységes értelmezését részesíti előnyben, valamennyi tagállamban és ez utóbbiak valamennyi bíróságán belül, valamint nagyobb kiszámíthatóságot biztosít, amely erősíti a gazdasági szereplők jogbiztonságát. Ahogyan azt a DOCERAM és a CeramTec lényegében megjegyzik, abban az esetben, ha a tervező feltételezett szándéka jelentené az egyedüli releváns kritériumot, az általa tett nyilatkozatok önmagukban lennének meghatározóak annak megítélése szempontjából, hogy az érintett formatervezési minta részesülhet‑e oltalomban, vagy sem, valamint jogvita esetén az érdekelt hajlamos lehet arra, hogy azt állítsa, e formatervezés megválasztása során esztétikai megfontolások vezérelték, annak érdekében, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárás az alkotása hátrányára ne legyen alkalmazandó. Véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy az illetékes hatóságok ne szubjektív, hanem semleges, a pártatlanságot nem kockáztató értékelési szempontok alapján tudjanak állást foglalni.
54. Az azon kérdés objektív értékelése érdekében követendő módokat illetően, hogy valamely termék megjelenése esetében a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett műszaki meghatározottságról van‑e szó, a Bíróság előtt képviselt álláspontok azonban nem egybehangzóak.
55. Véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéshez hasonló kérdés által felvetett első problémakör, amely „egy „objektív megfigyelő” szempontjának” esetleges figyelembevételére hivatkozik, az a kérdés, hogy egy fiktív személyhez viszonyítva kell‑e indokolni, akinek a feltételezett megítélése archetípusként szolgál.
56. Ebben a tekintetben a CeramTec mindenekelőtt rámutat, hogy az „objektív megfigyelő” kifejezést, amely a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadott ítéletben és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben egyaránt szerepel, az EUIPO döntéshozó gyakorlatában(64) és a jogirodalomban(65) különböző változatokban elfogadott hasonló formulák ihlették.
57. Végül a CeramTec azt állítja, hogy annak vizsgálata céljából, hogy a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó‑e, analógia útján a „tájékozott használó” fogalmát kell alapul venni, amelyet e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése, 10. cikkének (1) bekezdése, valamint a (14) preambulumbekezdése alkalmaz,(66) ahogyan azt a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata meghatározza.(67) E fél szerint, amennyiben a vizsgálatot a jelen ügyhöz hasonlóan abban a különleges helyzetben kell elvégezni, amikor az érintett termékek valamennyi használója szakmabeli személy, a „tájékozott használó” tehát a gyakorlatban a „szakembernek” felel meg, aki műszaki szakértelemmel rendelkezik, amely fogalmat a szabadalom találmány jellegének megítélésekor használják.
58. Úgy vélem, hogy nem helyénvaló elfogadni ezt a javaslatot. Kifejtem, hogy a CeramTec állításával ellentétben a 6/2002 rendelet keretében a ténybeli elemek fennállásának megítélése szempontjából nem „mindig a »tájékozott használó«” a releváns elem. Különösen, már megállapítást nyert, hogy ez utóbbi – az érintett termék használata folytán szerzett tapasztalatain túl – képes lenne megkülönböztetni egymástól az áru küllemének azon aspektusait, amelyeket annak technikai funkciója követel meg, és azokat, amelyek tetszőlegesek.(68) A 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazása gyakorlatilag egy műszaki szempontú vizsgálatot tételez fel, amely különleges szakértelmet kíván, amellyel még egy „tájékozott” használó sem mindig rendelkezik. Ennélfogva a „tájékozott használó” nézőpontja véleményem szerint nem lehet az ebben a tekintetben megkövetelt objektív értékelési kritérium.
59. Az Egyesült Királyság kormányához és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy ha a 6/2002 rendelet megalkotóinak szándékában állt volna egy, az „objektív megfigyelőhöz” hasonló jogi eszközt elfogadni, ahogyan azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés sugallja, azt megemlítették volna a rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében, ahogyan azt a „tájékozott használó” esetében a 6. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikk (1) bekezdésében kifejezetten megtették.(69) Egyébként megjegyzem, hogy ez a 8. cikk a fiktív személyek egyéb, az „átlagos potenciális vásárlóhoz” hasonló kategóriáinak észlelésére sem hivatkozik, amely kritériumot a DOCERAM a mellőzése előtt javasol,(70) vagy az „átlagfogyasztóhoz” hasonló kategóriák érzékelésére, amely értékelési tényezővel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy azt úgy ítélték meg, hogy önmagában nem meghatározó a védjegyek terén egy forma pusztán műszaki jellegének vizsgálata szempontjából.(71)
60. Az Egyesült Királyság kormánya véleményem szerint helyénvalóan emeli ki, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (2) bekezdése nem hivatkoznak a „tájékozott használó” elméleti fogalmára annak megítélése tekintetében, hogy „a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát”,(72) valamint hogy ugyanezt a – nem fiktív – megközelítést kell alkalmazni e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése keretében, mivel az alapügyben eljáró bíróságnak az is a feladata, hogy objektíven vizsgálja, mi tartozik a termék műszaki rendeltetésének körébe, amely elem nem részesülhet oltalomban, valamint hogy hol jelent meg a tervező szabadsága, akinek a kreatív alkotása oltalomban részesülhet.(73) Úgy tűnik, hogy a nemzeti bíróságok(74) és az OHIM – jelenleg az EUIPO – tagjai egy ilyen esetről esetre történő vizsgálatot már nagyobb nehézségek nélkül lefolytattak.(75)
61. Ezenkívül, ha az „objektív megfigyelőre” vonatkozó kritériumot el kellene fogadni, ez számos járulékos nehézséggel járna e mesterségesen létrehozott kategória, valamint azon mód meghatározása tekintetében, ahogyan azt alkalmazni kell, még ha csak azon kérdés vonatkozásában is, hogy egy ilyen személynek milyen típusú és szintű ismeretekkel kell rendelkeznie.
62. A Bíróság elé terjesztett második problémakört azon elemek beazonosítása jelenti, amelyeknek a véleményem szerint a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére alapított kifogás tárgyában eljáró bíróság által egyaránt objektíven és esetről esetre elvégezendő vizsgálat tárgyát kell képeznie.
63. Egyetértek a Bírósághoz benyújtott észrevételekben megjelenő többségi véleménnyel, amely szerint a jogvitát elbíráló nemzeti bíróság feladata objektíven és minden egyes ügy valamennyi konkrét körülményére tekintettel értékelni azt, hogy a termék egyes jellegzetességei kizárólag a rendeltetéssel összefüggő megfontolásoknak felelnek‑e meg.
64. Ebben a tekintetben a Bizottság szerint ennek a bíróságnak a Bíróság által a védjegyek terén elismert értékelési kritériumokat úgy kell figyelembe vennie, hogy azok lehetővé teszik a forma valamely nem tisztán műszaki értékének feltételezését, ilyen kritérium például „az átlagfogyasztó általi észlelés [(76)], az árukategória jellege, az adott forma művészi értéke, az árukategória jellege, a formának az érintett piacon általában fellelhető többi formához képest sajátos jellege, a hasonló árukhoz viszonyított feltűnő árkülönbség, illetve az olyan reklámstratégia kidolgozása, amely elsősorban a szóban forgó áru esztétikai jellemzőit helyezi előtérbe”.(77) A Bizottság úgy véli, hogy az eljáró bíróságnak figyelembe kell vennie továbbá az olyan alternatív formák létét, amelyek ugyancsak az érintett műszaki hatást töltik be, mivel ez főszabály szerint azt jelenti, hogy a szerző rendelkezett szabadsággal a termék külső jellegzetességeinek kialakítása során, és hogy ez utóbbit nem kizárólagosan műszaki megfontolások határozták meg.
65. Ugyanezen az alapon a DOCERAM egy nem kimerítő jellegű listát is felállít azokról a kritériumokról, amelyek relevánsak lehetnek, nevezetesen „a tervezés folyamatához, a hirdetéshez és a használathoz stb. kapcsolódó körülmények”. A CeramTec azt állítja, hogy a „tájékozott használó” szempontját, amelyet – véleményem szerint tévesen(78) – objektív értékelési kritériumként javasol, „az adott ügy valamennyi releváns körülményének”(79) és többek között „a gyártó által a tervezés során követett különleges célnak, a termékkel kapcsolatban folytatott, a formatervezést előtérbe helyező reklámtevékenységnek, az esetleges különbségeknek, illetve formatervezésnek az érintett közönség előtti különleges jóhírnevének, valamint a tervezőnek a termék létrehozásakor fennálló akaratának részletes figyelembevétele mellett” kell meghatározni.(80)
66. Ebben a tekintetben kifejtem, hogy a szóban forgó értékelést a jogvitában eljáró bíróságnak véleményem szerint nemcsak az érintett formatervezési mintára, hanem az annak külső megjelenését körülvevő összes körülményre is tekintettel kell elvégeznie, a felek által szolgáltatott bizonyítékok – ezen bizonyítékok tárgyától vagy jellegétől függetlenül –,(81) valamint az ezen bíróság által esetlegesen elrendelt vizsgálati intézkedések figyelembevétele mellett.
67. Véleményem szerint nem zárható ki, hogy olyan kritériumok, amelyekkel kapcsolatban úgy vélem, hogy azok önmagukban nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy valamely termék külső megjelenése esetében a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett műszaki meghatározottságról van szó, mint például a szerző szubjektív szándéka vagy a formatervezési alternatívák fennállása,(82) azon konkrét jelek közé sorolhatók, amelyeket az eljáró bíróságoknak figyelembe kell venniük az ezen rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos véleményük kialakítása során.
68. Véleményem szerint nem kell listát – még kimerítő jellegűt sem – létrehozni az ebben a tekintetben releváns kritériumokról, mivel az uniós jogalkotó nem írta elő annak igénybevételét, és számomra úgy tűnik, hogy a Bíróság azt nem tekintette hasznosnak azon egyben ténybeli értékelés során, amelyet egyébként e rendelet 4–6. cikke alapján kell elvégezni.
69. Ugyanakkor a görög kormány álláspontjához hasonlóan számomra hasznosnak tűnik hangsúlyozni azt, hogy az eljáró bíróság szükség esetén a kért vizsgálatot elvégezheti egy általa kijelölt független szakértő által adott felvilágosítás alapján. Ebben a tekintetben megjegyzem, hogy a nemzeti bíróságok nem feltétlenül rendelkeznek a szükséges, olykor nagymértékben műszaki jellegű képesítéssel, amelyre ebben a tekintetben szükség van, és gyakori, hogy szakértőhöz fordulnak, amikor ilyen jellegű összetett kérdésekkel szembesülnek.
70. Következésképpen úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy annak vizsgálata céljából, a 6/2002 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egy termék egyes külső jellegzetességeit kizárólag a műszaki rendeltetéssel összefüggő megfontolások vezérelték‑e, az eljáró bíróság feladata objektív értékelés lefolytatása, mégpedig úgy, hogy nem egy „objektív megfigyelő” – elméleti – szempontját tekinti irányadónak, hanem úgy, hogy az adott ügy valamennyi releváns körülményét konkrétan figyelembe veszi.
V. Végkövetkeztetések
71. A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:
1) A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet által biztosított oltalom kizárt, amennyiben a szóban forgó termék külső jellegzetességét kizárólag azért választották, hogy e termék számára lehetővé tegyék egy adott műszaki rendeltetés betöltését, anélkül tehát, hogy a termék tervezőjének bármilyen kreatív hozzájárulása megállapítható lenne, és az a tény, hogy esetleges egyéb formák is léteznek, amelyek ugyanezen műszaki hatás kiváltására alkalmasak, ebben a tekintetben önmagában nem meghatározó.
2) Annak meghatározása céljából, hogy egy termék külső jellegzetességét az említett 8. cikk (1) bekezdése értelmében kizárólag a termék műszaki rendeltetésével összefüggő megfontolások miatt választották‑e meg, az eljáró bíróság feladata, hogy a saját mérlegelési mozgásterét kihasználva – amelynek során az adott ügy valamennyi releváns körülményét konkrétan figyelembe veszi – objektíven állást foglaljon.