A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2008. április 24.
F‑74/06. sz. ügy
Pavlos Longinidis
kontra
Európai Szakképzés-fejlesztési Központ
(Cedefop)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Újrabeosztás – Fellebbezési bizottság – Összetétel és belső szabályozás – Tisztességtelen magatartás – Elbocsátás – Indokolás – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Hatáskörrel való visszaélés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Longinidis az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) igazgatósága által 2005. november 30‑án hozott, a felperes határozatlan időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződésének megszüntetésére vonatkozó határozatának, a Cedefop igazgatóságának 2006. március 10‑i, a felperes fenti határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmének elutasításáról szóló határozatának; a Cedefop igazgatóságának 2005. december 9‑i, a felperesnek az említett igazgatóságon tanácsosi beosztásba való újrabesorolásáról szóló határozatának; a Cedefop fellebbezési bizottságának 2006. május 24‑i, a felperes által a fenti elbocsátás és újrabesorolás ellen bejelentett panasz elutasításáról szóló határozatának; a Cedefop igazgatóságának 2005. november 11‑i, a fellebbezési bizottság összetételének módosításáról szóló határozatának; a Cedefop fellebbezési bizottságának 2005. november 14‑i, eljárási szabályzatának módosításáról szóló határozatának; a Cedefop fellebbezési bizottságának 2006. március 10‑i, a felperes utóbbi két határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító határozatának; a Cedefop igazgatóságának 2006. április 28‑i, a Cedefop igazgatóhelyettesének a felperest érintő igazgatási vizsgálat vezetéséből való kizárása iránti felperesi kérelem elutasításáról szóló határozatának és a Cedefop fellebbezési bizottságának 2006. március 9‑i, A. C., a Cedefop ideiglenes alkalmazottja által benyújtott panasz elbírálásáról szóló határozatának megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint elfogadhatatlant, részben mint alaptalant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló szerződés megszüntetése – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk és 47. cikk, c) pont)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló szerződés megszüntetése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, c) pont és 49. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk)
1. Semmilyen kényszerítő indok alapján nincs lehetőség az ideiglenes alkalmazottaknak – különösen, ha határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkeznek – az indokolatlan elbocsátás elleni védelemből történő kizárására, vagy – amennyiben szerződésük határozott időre szól – a szerződés lejárta előtt történő elbocsátásukra. E tekintetben tehát a megfelelő védelem biztosítása céljából lehetővé kell tenni egyrészt, hogy az érdekelt felek megbizonyosodhassanak jogos érdekeik tiszteletben tartásáról vagy azok megsértéséről, és mérlegelhessék a jogorvoslat lehetőségét, másrészt hogy a bíróság elláthassa ellenőrző szerepét, amelyhez viszont el kell ismerni, hogy az illetékes hatóságot indokolási kötelezettség terheli.
A határozatlan időre szóló szerződéssel foglalkoztatott alkalmazott elbocsátása esetén különös jelentősége van annak, hogy ezen intézkedés indokolása főszabály szerint az említett határozattal azonos szövegben, írásban egyértelműen fel legyen tüntetve. Ugyanis kizárólag e jogi aktus – amelynek jogszerűsége az elfogadás időpontjában vizsgálandó – jeleníti meg az intézmény határozatát. Ugyanakkor az elbocsátás indokainak előadására vonatkozó kötelezettséget akkor is teljesítettnek lehet tekinteni, ha az érdekeltet ezen indokokról a hivatali elöljárójával való megbeszélések során megfelelően tájékoztatták, és ha a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság határozatát röviddel az említett megbeszélések után hozták meg. Az említett hatóság adott esetben – az érdekelt által benyújtott panaszra adott válaszában – ki is egészítheti ezt az indokolást.
A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság igen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az elbocsátások terén, következésképpen a közösségi bíróság felülvizsgálata a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik.
(lásd a 49., 51. és 84. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. o. és II‑1267. o.) 53. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑37. o. és II‑239. o.) 50. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/05. sz., Landgren kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑123. o. és II‑A‑1‑459. o.), 73–75. és 79. pontja, az ítélettel szemben T‑404/06. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt.
2. A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörére tekintettel, olyan hiba esetén, amely igazolhatja az ideiglenes alkalmazott elbocsátását, az említett hatóságot semmis sem kötelezi arra, hogy vele szemben fegyelmi eljárást indítson ahelyett, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikkének c) pontjában előírt egyoldalú szerződésbontás lehetőségéhez folyamodjon. E hatóság az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 49. cikkének (1) bekezdése alapján kizárólag akkor köteles a személyzeti szabályzat IX. mellékletében előírt és analógia útján az ideiglenes alkalmazottakra is alkalmazandó fegyelmi eljárás lefolytatására, ha felmondási idő nélkül kívánja elbocsátani a kötelezettségeit súlyosan megszegő ideiglenes alkalmazottat. Ráadásul semmi sem akadályozza meg az adminisztrációt abban, hogy akár az ideiglenes alkalmazott szerződésének felmondási idővel történő megszüntetése esetén indítson fegyelmi eljárást, ha később úgy tűnik, hogy az érdekeltnek felrótt tények kellően súlyosak az ilyen eljárás megindításához.
(lásd a 115. és 116. pontot)
3. A valamely tisztviselőnek megszabott feladatkör módosítása esetében a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatkörének, hanem jelenlegi feladatköre és a hivatali szervezetbeli besorolási fokozata összehasonlítását vonja maga után.
Ráadásul ahhoz, hogy valamely újrabesorolási intézkedés sértse a besorolási fokozat és a munkakör megfelelésének szabályát, nem elégséges az, hogy ezen intézkedés a tisztviselő feladatainak változását vagy akár bármilyen szintű csökkenését vonja maga után, hanem az szükséges, hogy az új feladatkör összességében nyilvánvalóan elmaradjon a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől, figyelembe véve annak jellegét, jelentőségét és terjedelmét.
(lásd a 142. és 143. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 19/87. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1681. o.) 7. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑59/91. és T‑79/91. sz., Eppe kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2061. o.) 49. pontja; T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. o. és II‑745. o.) 104.pontja; T‑51/01. sz., Fronia kontra Bizottság ügyben 2002. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑43. o. és II‑187. o.) 53. pontja; T‑325/02. sz., Soubies kontra Bizottság 2004. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑241. o. és II‑1067. o.) 55. pontja.