T‑643/11. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Crown Equipment (Suzhou) Co. Ltd

és

Crown Gabelstapler GmbH & Co. KG

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Kínából származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatala – Felülvizsgálat – Az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése – Védelemhez való jog – Ténybeli tévedés – Nyilvánvaló értékelési hiba – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2014. december 12.

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1225/2009 tanácsi rendelet)

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – A megfelelő ügyintézéshez való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1225/2009 tanácsi rendelet)

3.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Felülvizsgálati eljárás – Az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyíték figyelembevételére vonatkozó intézményi kötelezettség – Terjedelem

(1225/2009 tanácsi rendelet, 11. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés)

1.      A védelemhez való jog tiszteletben tartása az uniós jog alapvető elvét képezi, amelynek szerves részét képezi a meghallgatáshoz való jog, amely mindenkire alkalmazandó.

Így különösen a dömpingellenes eljárásokban a védelemhez való jognak és a meghallgatáshoz való jognak az említett eljárásokban való tiszteletben tartása alapvető jelentőséggel bír. E jogok tiszteletben tartásának többek között az a feltétele, hogy az érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhozott bizonyítékokról.

Az említett jogok tiszteletben tartása során ellenben nem követelmény, hogy az uniós intézmények elfogadják az érintett vállalkozások álláspontját. Ugyanis az érintett vállalkozások álláspontja kifejtésének eredményességéhez csak az szükséges, hogy ezen álláspontot kellő időben lehessen benyújtani ahhoz, hogy az uniós intézmények tudomásul vehessék és kellő figyelem fordításával értékelhessék a jelentőségét az elfogadás alatt álló aktus tartalma vonatkozásában.

(vö. 38., 40., 41., 43. pont)

2.      Noha a Bizottság vagy a Tanács nem tekinthető az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke értelmében vett „bíróságnak”, ezen intézmények a közigazgatási eljárás során köteles tiszteletben tartani az Unió által biztosított alapvető jogokat, amelyek között szerepel a megfelelő ügyintézéshez való, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében szabályozott jog. Különösen a Bizottság és a Tanács előtti, uniós tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelem tárgyában folytatott közigazgatási eljárásban az említett Chartának ez utóbbi cikke, nem pedig a 47. cikke alkalmazandó.

E tekintetben a megfelelő ügyintézéshez való jog gondossági kötelezettséget feltételez, amely kötelezi a hatáskörrel rendelkező intézményt a szóban forgó ügy gondos és pártatlan vizsgálatára.

(vö. 45., 46. pont)

3.      A dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata keretében az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján az uniós intézmények határozatai az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált, azon kérdés vonatkozásában benyújtott bizonyítékot figyelembe veszik, hogy az érintett dömpingellenes intézkedések megszüntetése előidézheti‑e a dömping és a károkozás folytatódását vagy megismétlődését.

Az említett bizonyítékok figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget különösen akkor teljesítik, ha az uniós intézmények figyelembe veszik a nyereségesség, a termelés, az értékesítési volumen, valamint a kapacitáskihasználási, termelékenységi és foglalkoztatási szint releváns időszakbeli alakulását az Unióban.

(vö. 51., 52. pont)