A Bíróság (hatodik tanács) 2020. november 19-i ítélete (a Verwaltungsgericht Hannover [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – EZ kontra Bundesrepublik Deutschland
(C-238/19. sz. ügy)1
(Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Menekültpolitika – 2011/95/EU irányelv – A menekült jogállás nyújtásának feltételei – A katonai szolgálat teljesítésének megtagadása – A 9. cikk (2) bekezdésének e) pontja – A származási országnak a lelkiismereti okból történő megtagadáshoz való jogról nem rendelkező joga – Azon személyek védelme, akik származási országukból a katonai szolgálat alóli felmentésre vonatkozó határidő letelte után menekültek el – A 9. cikk (3) bekezdése – Az ezen irányelv 10. cikkében említett okok és az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett büntetőeljárás és büntetés közötti összefüggés – Bizonyítás)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Hannover
Az alapeljárás felei
Felperes: EZ
Alperes: Bundesrepublik Deutschland
Rendelkező rész
A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes – ha a származási állam joga nem rendelkezik a katonai szolgálat megtagadásának lehetőségéről –, hogy e megtagadást megállapítják abban az esetben, ha az érintett személy nem tette hivatalossá a megtagadását egy adott eljárás szerint, és anélkül menekült el a származási országából, hogy a katonai hatóságoknál jelentkezett volna.
A 2011/95 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy konfliktushelyzetben a katonai szolgálata teljesítését megtagadó, olyan hadköteles személy számára, aki a jövőbeli katonai bevetési területét nem ismeri, egy általános polgárháborús helyzetben, amelyet az ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében említett bűncselekményeknek vagy cselekményeknek a hadköteles személyeket bevető hadsereg általi ismétlődő és rendszeres elkövetése jellemez, a katonai szolgálat teljesítése azzal járna, hogy közvetve vagy közvetlenül részt vesz ilyen bűncselekmények vagy cselekmények elkövetésében, a bevetési területtől függetlenül.
A 2011/95 irányelv 9. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli az ezen irányelv 10. cikkében említett okok és az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett büntetőeljárás és büntetés közötti összefüggés fennállását.
A 2011/95 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontját a 9. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv 2. cikkének d) pontjában és 10. cikkében említett okok, valamint az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett katonai szolgálatmegtagadás miatti büntetőeljárás és büntetés közötti összefüggés fennállása nem tekinthető bizonyítottnak pusztán amiatt, hogy e büntetőeljárás és büntetés összefügg e megtagadással. Mindazonáltal erős vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a katonai szolgálat teljesítésének az ugyanezen irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontjában pontosított feltételek melletti megtagadása az irányelv 10. cikkében felidézett öt ok egyikéhez kapcsolódik. Az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy a szóban forgó körülmények összességére tekintettel ellenőrizzék e kapcsolat hihető jellegét.
____________
1 HL C 206., 2019.6.17.