A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2013. május 13.(*)

„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Zuhanylefolyót ábrázoló, lajstromozott formatervezési minta – Korábbi formatervezési minta – Megsemmisítési okok – Újdonság – Egyéni jelleg – A korábbi formatervezési minta látható jellegzetességei – Szóban forgó termékek – A 6/2002/EK rendelet 4–7. és 19. cikke, valamint 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑15/13. sz. ügyben,

a Group Nivelles (székhelye: Gingelom [Belgium], képviseli: H. Jonkhout ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: S. Bonne és A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:

az Easy Sanitairy Solutions BV (székhelye: Losser [Hollandia], képviseli: F. Eijsvogels ügyvéd),

az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának az I‑drain BVBA és az Easy Sanitairy Solutions BV közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2012. október 4‑én hozott határozata (R 2004/2010‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias (előadó) elnök, M. Kancheva és C. Wetter bírák,

hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. január 7‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. július 16‑án benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. július 15‑én benyújtott, a fellebbezési tanács határozatának a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben történő hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmet tartalmazó válaszbeadványára,

tekintettel a felperesnek a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 30‑án benyújtott válaszára,

tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. november 14‑én benyújtott, a felperes által 2013. szeptember 30‑án benyújtott beadványnak az iratanyagból való eltávolítására irányuló kérelmére, a felperes és az OHIM által a Törvényszék Hivatalához 2013. december 16‑án, illetve 17‑én e kérelemre vonatkozóan benyújtott észrevételeire, és az e kérelmet elutasító, 2014. november 11‑i határozatra,

tekintettel a Törvényszék által a felekhez intézett írásbeli kérdésre,

tekintettel a Törvényszék által 2014. november 17‑én a felpereshez és a beavatkozóhoz intézett, iratok benyújtása iránti felhívásokra,

a 2014. december 11‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2003. november 28‑án a beavatkozó, az Easy Sanitairy Solutions BV a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). A kérelemben az alábbi formatervezési minta szerepelt:

2        A vitatott formatervezési mintát közösségi formatervezési mintaként a 000107834‑0025 számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny 2004. március 9‑i, 19/2004. számában tették közzé. A formatervezési minta a lajstromozás szerint egy „zuhanyszifont” (shower drain) jelöl.

3        2009. március 31‑én a vitatott formatervezési minta lajstromozását megújították. A megújítást a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny 2009. április 2‑i, 61/2009. számában tették közzé.

4        2009. szeptember 3‑án az I‑drain BVBA a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet terjesztett elő. E kérelem alátámasztásául a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt megsemmisítési okra hivatkozott. A 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint ezek a feltételek többek között az érintett formatervezési mintának a kérdéses rendelet 7. cikkének megfelelőn meghatározott nyilvánosságra jutása időpontjában megvizsgált (az említett rendelet 5. cikke értelmében vett) újdonságára és (az említett rendelet 6. cikke értelmében vett) egyéni jellegére vonatkoznak.

5        A megsemmisítési kérelme alátámasztásául az I‑drain többek között a Blücher vállalat két termékkatalógusából (a továbbiakban: Blücher‑katalógusok) vett kivonatokat mutatott be. A Blücher‑katalógusokban különösen a következő illusztráció szerepel:

6        2010. augusztus 30‑án a felperes Group Nivelles beolvadással történt egyesülés révén az I‑drain jogutódja lett, amely mint jogi személy megszűnt.

7        Az OHIM megsemmisítési osztályának 2010. szeptember 23‑i határozata megsemmisítette a vitatott formatervezési mintaoltalmat, és ezáltal helyt adott az I‑drain által erre vonatkozóan benyújtott kérelemnek.

8        A megsemmisítési osztály szerint az I‑drain érveiből egyértelműen megállapítható, hogy megsemmisítési kérelme azon alapul, hogy a vitatott formatervezési minta szerinte nem új és egyéni jellegű (a megsemmisítési osztály határozatának 3. pontja). Szerinte ez a formatervezési minta szoros értelemben véve egy lemezt, egy tartályt és egy zuhanyszifont ábrázol, és egyetlen látható jellegzetessége az említett lemez felső része (a megsemmisítési osztály határozatának 15. pontja). Ez a lemez azonban megegyezik a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezzel, és a vitatott formatervezési minta nem tekinthető újnak az ezen az iraton szereplő formatervezési mintához képest (a megsemmisítési osztály határozatának 19. pontja). A megsemmisítési osztály ezenfelül mint irrelevánsat elutasította a beavatkozó arra vonatkozó érvét, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezt eltérő környezetben használták, mint amelyre a vitatott formatervezési mintával érintett terméket rendeltetése szerint használni szokták. Szerinte „a formatervezési mintában megjelenő termék használata annak nem külsődleges eleme, következésképpen a különbség nincsen kihatással a két ütköző minta összehasonlítására” (a megsemmisítési osztály határozatának 20. pontja).

9        2010. október 15‑én a beavatkozó a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján megfellebbezte a megsemmisítési osztály határozatát.

10      A harmadik fellebbezési tanács 2012. október 4‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát. A fellebbezési tanács – a megsemmisítési osztállyal ellentétben – lényegében azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta újnak minősül a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében, mivel nem azonos a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezzel, hanem ahhoz képest olyan különbségeket mutat, amelyek nem „minimálisak” és „objektíve nehezen értékelhetők”, és amelyek ezért nem minősíthetők jelentéktelennek (a megsemmisítési osztály határozatának 31–33. pontja). Az ügyet visszautalta a megsemmisítési osztály elé azzal, hogy az adjon helyt a 6/2002 rendelet „[4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével] együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított megsemmisítési kérelemnek” (a megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontja).

 A felek kérelmei

11      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        szükség esetén az indokolás helyesbítése mellett hagyja helyben a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát.

12      Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

13      A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperes által hivatkozottaktól eltérő okból helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a felperest, valamint az OHIM‑ot a költségek viselésére.

14      A felperes által a Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 30‑án benyújtott, a Törvényszék eljárási szabályzata 135. cikke 3. §‑ában előírt beadványban a felperes fenntartotta eredeti kérelmeit, és pontosította, hogy ezenfelül a beavatkozó által benyújtott „csatlakozó kereset” elutasítását és „az OHIM, [illetve a] beavatkozó” költségekre való kötelezését is kéri.

 A jogkérdésről

 A felperes második kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

15      Az OHIM arra hivatkozik, hogy a felperes második kereseti kérelme elfogadhatatlan. A felperes kérelme szerinte lényegében arra irányul, hogy a Törvényszék hagyja helyben a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát. Az ítélkezési gyakorlat (2011. szeptember 27‑i El Jirari Bouzekri kontra OHIM – Nike International (NC NICKOL) ítélet, T‑207/09, EU:T:2011:537, 15–17. pont; 2012. február 29‑i Certmedica International és Lehning entreprise kontra OHIM – Lehning entreprise és Certmedica International (L112) ítélet, T‑77/10 és T‑78/10, EU:T:2012:95, 32. pont) szerint azonban a Törvényszéknek nincsen hatásköre megerősítő vagy deklaratív jellegű ítéletek elfogadására.

16      A beavatkozó nem hivatkozik kifejezetten a felperes második kereseti kérelmének elfogadhatatlanságára, hanem azt hozza fel, hogy a Törvényszék nem hagyhatja helyben a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát, és hogy ha a Törvényszék hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot, akkor az ügyet vissza kell utalnia a fellebbezési osztály elé, akinek a megsemmisítő ítéletet figyelembe véve kell határoznia.

17      Ezek az érvek nem állják meg a helyüket.

18      Először is az OHIM által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns. Az OHIM által hivatkozott két ítéletben a kereseti kérelmek a fellebbezési tanács (és nem az OHIM valamely alsóbb fóruma) határozatának Törvényszék általi olyan kérdésben való helybenhagyására irányultak, amelyben a határozat a Törvényszék elé keresetet benyújtó fél számára volt kedvező. A Törvényszék ezért azt állapította meg, hogy a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 65. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következően (amelyek tartalmilag megegyeznek a 6/2002 rendelet 61. cikkének (2) és (3) bekezdésével) elfogadhatatlan az olyan kereseti kérelem, amellyel a felperes csupán a fellebbezési tanács előtti fellebbezés során előterjesztett és a fellebbezési tanács által helyben hagyott jogalap, illetve érvek megerősítését kívánja elérni (NC NICKOL ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:537, 17. pont; és L112‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2012:95, 32. pont).

19      A 6/2002 rendelet 61. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanácsok határozatai a Törvényszék előtt keresettel megtámadhatók, a (2) bekezdése szerint ez a kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy a 6/2002 rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható, a (3) bekezdése szerint a Törvényszék a megtámadott határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja, és végül a (4) bekezdés szerint a kereset indítására a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felek bármelyike jogosult, akit a határozat hátrányosan érint. Ez utóbbi bekezdésből egyébként a contrario az következik, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő fél nem indíthat szabályosan keresetet a Törvényszék előtt a fellebbezési tanács határozatával szemben, ha az őt teljes mértékben kedvezően érintette.

20      A jelen ügyben azonban a felperes második kereseti kérelme nem a megtámadott – és egyébként a felperesre nézve kedvező – határozat részben vagy egészben történő megerősítésére irányul. A kérelem arra irányul, hogy a Törvényszék maga hozzon olyan határozatot, amelyet a fellebbezési tanácsnak kellett vagy lehetett volna meghoznia, azaz olyan határozatot, amely az elé terjesztett fellebbezést elutasítja, és ebből következően a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát helyben hagyja. Más szóval arra irányul, hogy a Törvényszék a fellebbezési tanács határozata vonatkozásában gyakorolja a 6/2002 rendelet 61. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló megváltoztatási jogkörét. Az ilyen kereseti kérelem ezért elfogadható (lásd ebben az értelemben: 2010. május 12‑i Beifa Group kontra OHIM – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer (Íróeszköz) ítélet, T‑148/08, EBHT, EU:T:2010:190, 40–44. pont).

 A keresetlevél A.9 melléklete egyik oldalának figyelembevételéről

21      Az OHIM és a beavatkozó arra hivatkozik, hogy a felperes a keresetlevél A.9 mellékletének 76. oldalán olyan dokumentumot terjeszt elő, amelyet nem mutatott be az OHIM‑nak. Ezért azt kérik, hogy a Törvényszék ezt a dokumentumot ne vegye figyelembe.

22      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az OHIM előtti eljárásnak a Törvényszék eljárási szabályzata 133. cikkének 3. §‑a alapján a Törvényszéknek megküldött iratanyagának tanúsága szerint a keresetlevél A.9 mellékletének 76. oldalán bemutatott dokumentum nem szerepelt a felek által az OHIM előtt bemutatott iratok között. Az említett melléklet 75. oldala a Blücher társaság részéről M. F. által az I‑drain társaság részéről R. G.‑nek 2009. október 5‑én küldött levél másolatát tartalmazza, amelyet a felperes az általa 2010. április 2‑án a megsemmisítési osztályhoz benyújtott észrevételének 4. mellékletében közölt. Az e melléklet 76. oldalán bemutatott dokumentum azonban nem szerepel sem az észrevétel mellékletei között, sem pedig tágabban a felek által az OHIM előtti eljárásban bemutatott különböző dokumentumok között. Egyébiránt a tárgyaláson a felperesi képviselő a Törvényszék kérdésére válaszul megerősítette, hogy az adott melléklet 76. oldalán bemutatott dokumentum nem szerepelt az OHIM előtti eljárásban.

23      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket.

24      Ezért keresetlevél A.9 mellékletének 76. oldalán szereplő dokumentumra vonatkozó vitát el kell utasítani anélkül, hogy a dokumentum bizonyítóerejét vizsgálni kellene (lásd ebben az értelemben: Grupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet (T‑9/07, EU:T:2010:96), 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 A beavatkozó második kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

25      A beavatkozónak a felperes által 2013. szeptember 30–án benyújtott, a Törvényszék eljárási szabályzata 135. cikke 3. §‑ában előírt beadványnak az iratanyagból való eltávolítására irányuló kérelmére vonatkozó észrevételeiben az OHIM a beavatkozó második kereseti kérelmének elfogadhatatlanságára hivatkozott. Az OHIM szerint a beavatkozónak a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme elfogadhatatlan, mivel olyan határozatról van szó, amely neki ad igazat. Érvelése alátámasztásául a 2008. december 16‑i Budějovický Budvar kontra OHIM – Anheuser‑Busch (BUD) ítéletre (T‑225/06. 255/06, T‑257/06 és T‑309/06, EBHT, EU:T:2008:574, 150. és 151. pont) hivatkozik.

26      Jóllehet a beavatkozó második kereseti kérelmére irányuló elfogadhatatlansági kifogásra az OHIM nem hivatkozhat a beavatkozónak a felperes által 2013. szeptember 30‑án benyújtott beadványnak az iratanyagból való eltávolítására irányuló kérelmére vonatkozó észrevételeiben, azt meg kell vizsgálni, amennyiben olyan kérdésről van szó, amelyet adott esetben a Törvényszék hivatalból vizsgál.

27      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑a értelmében az ugyanezen (a felperes kivételével a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felekre utaló) cikk 1. §‑ában említett beavatkozó válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben, és a keresetlevélben fel nem hozott jogalapokat terjeszthet elő.

28      Mint irrelevánsat el kell továbbá utasítani a fenti 25. pontban hivatkozott BUD‑ítéletre való utalást (EU:T:2008:574, 150–151. pont). A Törvényszék ebben az ítéletben elutasította a beavatkozó egyes érveit, és rámutatott arra, hogy „feltéve hogy [a szóban forgó] érve[ke]t az eljárási szabályzat 134. cikkének 2. §‑ára alapított, független jogalapnak kell tekinteni, azt kell megállapítani, hogy ez a jogalap nem egyeztethető össze a beavatkozó saját kérelmeivel, […], aki nem kérte [a fellebbezési tanács ebben az ügyben hozott határozatának] az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑a alapján történő hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását” (BUD‑ítélet, fenti 25. pont, EU:T:2008:574, 150. és 151. pont). A jelen ügyben a beavatkozó viszont éppen hogy kérte a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését.

29      Az OHIM arra vonatkozó érvével kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat „igazat ad” a beavatkozónak, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanács valamely határozatát úgy kell tekinteni, hogy az a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő valamely fél javára dönt, ha e fél kérelmének az említett fél által előterjesztett érvelésnek csupán egy része alapján helyt ad, még akkor is, ha az ugyanezen fél által hivatkozott többi okot vagy érvet nem vizsgálja meg (lásd: 2011. december 14‑i Völkl kontra OHIM – Marker Völkl (VÖLKL) ítélet, T‑504/09, EBHT, EU:T:2011:739, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel szemben az OHIM fellebbezési tanácsának valamely határozatát úgy kell tekinteni, hogy az a 6/2002 rendelet 61. cikke (4) bekezdésének értelmében valamelyik felet hátrányosan érinti, ha a határozat az e fél által az OHIM elé benyújtott kérelem tárgyában e fél számára kedvezőtlen módon foglal állást (lásd analógia útján: a fent hivatkozott VÖLKL‑ítélet, EU:T:2011:739, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      A jelen ügyben a megsemmisítési osztály azt állapította meg, hogy a felperes megsemmisítési kérelme lényegében azon alapul, hogy a vitatott formatervezési minta szerinte nem új és egyéni jellegű. Ezt követően azt állapította meg, hogy ez a formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében azonos egy korábbi formatervezési mintával, nevezetesen a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezt ábrázoló formatervezési mintával.

31      A beavatkozó a megsemmisítési osztály előtt, a fenti 22. pontban említett, a felperes által 2010. április 2‑án benyújtott észrevételeire válaszul 2010. június 22‑én benyújtott észrevételeiben, és a fellebbezési tanács előtt is (lásd a megtámadott határozat 14. pontjában a beavatkozó érveinek összefoglalását, különösen az „A D1 dokumentum megsemmisítési osztály általi nem megfelelő figyelembevétele a vitatott formatervezési minta újdonsága és egyéni jellege megállapítása szempontjából” című részt a megtámadott határozat 9–13. oldalán) azt állította többek között, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép, amely a megtámadott határozat 8. pontjában is látható, nem zuhanyszifont, hanem csupán lefolyókhoz használható rácsot ábrázol.

32      A beavatkozó ezért arra hivatkozik, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép és általánosabban véve a Blücher‑katalógusokban szereplő termékek teljes mértékben különböznek a vitatott formatervezési mintával érintett terméktől. A beavatkozó szerint ebből annak kell következnie, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének megítélése szempontjából ezek a termékek nem vehetők figyelembe.

33      A fellebbezési tanács nem adott helyt ennek az érvelésnek. Ellenkezőleg, ahogyan a beavatkozó helyesen rámutatott, a megtámadott határozat 31. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy „a formatervezési minta egy igen egyszerű, szögletes zuhanyszifonból áll”. A fellebbezési tanács hallgatólagosan, ám egyértelműen elutasította a beavatkozó arra irányuló érvét, miszerint inkább lefolyórácsról van szó. Ennek az érvnek az elutasítása szükségszerűen a beavatkozó azon érvelésének elutasítását vonta maga után, miszerint a Blücher‑katalógusokban szereplő formatervezési mintákat a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének megítélése szempontjából nem lehet figyelembe venni.

34      A fellebbezési tanács kétségkívül hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály azon határozatát, amely az újdonság hiánya miatt megsemmisítette ezt a formatervezésiminta‑oltalmat, mégis visszautalta az ügyet a megsemmisítési osztály elé azzal, hogy az „adjon helyt a 6/2002 rendelet [4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével] együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított megsemmisítési kérelemnek”, ahogyan ez a megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontjában szerepel. Az említett rendeletnek az egyéni jellegre vonatkozó 6. cikkére való hivatkozásból az következik, hogy a megsemmisítési osztálynak az ügy elé történő visszautalását követően meg kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy fennáll‑e a vitatott formatervezési minta újdonsága. Egyébiránt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 36. pontjának utolsó mondatában kifejezetten rámutatott arra, hogy ennek „az új vizsgálatnak a megsemmisítési osztály elé terjesztett tényeken, bizonyítékokon és érveken, valamint a két fél által a fellebbezési tanács elé terjesztett új tényeken, bizonyítékokon és érveken” kell alapulnia, így köztük a Blücher‑katalógusokon is, amelyeket a beavatkozó ki akart zárni ebből a vizsgálatból.

35      Következésképpen a megtámadott határozat a beavatkozó kérelméről a beaavatkozó számára kedvezőtlenül dönt, és ezért a 6/2002 rendelet 61. cikkének (4) bekezdése értelmében olyan határozatnak minősül, amely őt hátrányosan érinti. A beavatkozó második kereseti kérelme ezért elfogadható megsemmisítési kérelemnek minősül, és az OHIM ezzel ellentétes érveit el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: 2009. március 17‑i Laytoncrest kontra OHIM – Erico (TRENTON) ítélet, T‑171/06, EBHT, EU:T:2009:70, 21. pont; VÖLKL‑ítélet, fenti 29. pont, EU:T:2011:739, 28. pont).

 A felperes első kereseti kérelmének megalapozottságáról

36      Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet arra alapít, hogy a fellebbezési tanács tévesen hasonlította össze a vitatott formatervezési mintát azokkal a korábbi formatervezési mintákkal, amelyekre a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkoztak. A felperes szerint ez a hiba vezette a fellebbezési tanácsot arra a téves következtetésre, miszerint a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében újnak tekinthető.

37      Ezért először is be kell azonosítani azt a formatervezési mintát, amelyet az OHIM fórumai a megsemmisítési kérelem vizsgálatakor figyelembe vettek. Ezután, mivel a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett formatervezésiminta‑oltalom valamely termék megjelenésének védelmét jelenti, és – ahogyan ez e rendelet (12) preambulumbekezdéséből is kitűnik – ez az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 9‑i Biscuits Poult kontra OHIM – Banketbakkerij Merba (Biscuit) ítélet, T‑494/12, EBHT, EU:T:2014:757, 19. és 20. pont; 2014. október 3‑i Cezar kontra OHIM – Poli‑Eco (Insert) ítélet, T‑39/13, EBHT, EU:T:2014:852, 40., 51. és 52. pont), be kell azonosítani ennek a formatervezési mintának a látható elemeit. Végül azt kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács megfelelően hasonlította‑e össze a vitatott és a korábbi formatervezési minta látható elemeit.

38      Ezen vizsgálat lefolytatása előtt elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében „formatervezési minta” a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek.

39      Ezenkívül ugyenezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi formatervezési mintaoltalomban csak az új és egyéni jelleggel rendelkező formatervezési minták részesülhetnek.

40      E tekintetben a 6/2002 rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Új a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra

[…]

b)      a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén annak a mintának a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik.

(2)      A formatervezési mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.”

41      Ezért a 6/2002 rendelet 5. cikkének (2) bekezdéséből következően két formatervezési mintát akkor kell egymással azonosnak tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek, vagyis olyan részletekben, amelyek nem azonnal érzékelhetők, következésképpen még csekély különbséget sem eredményeznek az említett formatervezési minták között. A contrario: valamely formatervezési minta újdonságának megítélése céljából az ütköző formatervezési minták közötti azon különbségeket kell értékelni, amelyek, ha csekélyek is, nem lényegtelenek (2013. június 6‑i Kastenholz kontra OHIM – Qwatchme (Óraszámlapok) ítélet, T‑68/11, EBHT, EU:T:2013:298, 37. pont].

42      Helyénvaló összefoglalni a megsemmisítési osztály határozatában és a megtámadott határozatban foglaltakat is.

43      A megsemmisítési osztály határozatának 15. pontjában megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta olyan „zuhanyszifont” (shower drain) ábrázol, amely egy lemezből, egy tartályból és egy szifonból áll. Ehhez a következőket fűzte hozzá: „A tartályt és a szifont a lemez alsó részére szerelték fel”.

44      A vitatott formatervezési mintának a fenti 1. pontnak megfelelő ábrázolására hivatkozva megállapítható, hogy balról jobbra az első képen a lemez látható, alul a tartállyal (ahova a víz lefolyik), a tartály közepén a szifoncsatlakozással; a második képen a tartály alsó része látható, közepén a szifoncsatlakozással, végül a harmadik képen a lemez felső része látható.

45      A megsemmisítési osztály határozatának 16. pontjában rámutatott arra, hogy „[a] rendeltetésszerű használat során, vagyis amikor a zuhany működésben van, a lemez be van építve a padlóba, ezért a tartály és a szifon nem látható”. E megfontolás alapján a határozata 19. pontjában azt állapította meg, hogy „[a] vitatott formatervezési minta egyedüli látható jellemzője a lemez felső része”. Mivel szerinte a vitatott formatervezési minta e jellemzője azonos a „D1 dokumentumban bemutatott jellemzővel”, arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési mintából hiányzik az újdonság.

46      A beavatkozó a fellebbezési tanács előtti fellebbezésében többek között arra hivatkozott, hogy a megsemmisítési osztály tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felszerelést követően a fedőlemez tekinthető a vitatott formatervezési mintával érintett termék egyetlen látható elemének. A beavatkozó szerint a lemez oldala és a lemez két szélén lévő barázdák is láthatók. A megsemmisítési osztály ebből következően nem hasonlította össze a vitatott formatervezési minta valamennyi releváns jellemzőjét a „D1 dokumentumban szereplő jellemzőkkel”, és így téves a megsemmisítési osztály arra vonatkozó megállapítása, hogy az említett formetervezési mintából hiányzik az újdonság.

47      A megtámadott határozat figyelmes olvasata a nem egészen egyértelmű megfogalmazás ellenére rávilágít arra, hogy a fellebbezési tanács elfogadta azt az érvet, miszerint a vitatott formatervezési mintával érintett „zuhanyszifon” (shower drain) felszerelését követően nem a fedőlemez felső része lesz annak egyedüli látható eleme. A fellebbezési tanács ugyanis az említett határozat 31. pontjában rámutat arra, hogy „a vitatott formatervezési minta egy téglalap alakú fedőlemezből áll, de a zuhanyszifon oldalsó barázdáiból és keskeny külső széleiből is, amelyek a rendeltetésszerű használat során mind láthatók”.

48      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a vitatott formatervezési mintával érintett termék – ahogyan ezt a megsemmisítési osztály helyesen megállapította –egy fedőlemezből, egy tartályból és egy zuhanyszifon‑csatlakozásból áll. Közelebbről, a víz a zuhanyból a tartály felé folyik, és a szifonon keresztül a vízelvezető felé halad. A tartályt a fedőlemez borítja, amelynek sajátos jellemzője, hogy tömör, vagyis a felületén nincsen lyukak, amelyeken keresztül a víz a tartályba folyhatna. A víz a lemez hosszanti oldalain elhelyezkedő két barázdán keresztül folyik le a tartályba.

49      A vitatott formatervezési mintával érintett „zuhanyszifon” (shower drain) felszerelését – azaz a zuhany aljába történő beépítését – követően nemcsak a lemez felső része lesz látható, hanem – ahogyan ezt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. pontjában helyesen állapította meg – a két oldalsó barázda és a tartály szélének felső része is. Nyilvánvaló, hogy a fellebbezési tanács erre az elemre utal, amikor a „zuhanyszifon (shower drain)” „keskeny külső széleit” említi. Ezek a megfontolások támasztják alá ezenkívül azt a következtetést, miszerint a megtámadott határozat 31. pontjában szereplő, a fenti 47. pontban idézett mondatot úgy kell értelmezni, hogy a fellebbezési tanács a beavatkozóhoz hasonlóan azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési mintával érintett zuhanyszifon (shower drain) „rendeltetésszerű használata során”, azaz a felszerelését követően látható részek körébe nemcsak a fedőlemez felső része, hanem e termék többi említett eleme is beletartozik.

50      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kel vizsgálni a felperes által előterjesztett egyetlen jogalapot.

51      A keresettel összefüggésben a felperes nem terjeszt elő olyan érveket, amelyek megkérdőjelezhetnék a fenti 47–49. pontban ismertetett megállapításokat. Inkább annak szövegezését vitatja, ahogyan a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési mintát összehasonlította a megtámadott határozat 31. pontjában említett „korábbi formatervezési mintával”. A felperes szerint a megtámadott határozat utóbbi pontja arról tanúskodik, hogy a fellebbezési tanács tévesen értelmezte a megsemmisítési osztály határozatának 19. pontját.

52      A felperes felhívja a figyelmet arra, hogy a megsemmisítési osztály a határozatában akkor használja a „D1” rövidítést, amikor a Blücher‑katalógusok valamennyi, iratanyaghoz csatolt kivonatára hivatkozik, és nem csak magában a fenti 5. pontban szereplő képre, amely a megsemmisítési osztály határozatának 8. pontjában is látható. Az említett ábrázolás csak egy részét alkotja a megsemmisítési osztály határozatában „D1”‑nek nevezett dokumentumnak. A felperes szerint egyébként a megsemmisítési osztálynak a határozata 8. pontjában szereplő megállapítása nem volt egészen helytálló, mivel ez az illusztráció nem „lefolyót”, hanem csak egy lefolyó „nullás rácsát” ábrázolja. A felperes ismerteti, hogy „nullás rács” kifejezésen a padlóba szerelt, vízelvezető tartályban elhelyezett rácsot kell érteni. Ennek a rácsnak a vízszintes felületén nincsenek lyukak, és így az elvezetendő folyadékmennyiség csak a rács oldalán tud lefolyni.

53      A felperes arra hivatkozik, hogy a fenti 5. pontban szereplő képen ábrázolt „nullás rács” a vitatott formatervezési minta „nullás rácsának” felel meg. Mindkettő rozsdamentes acélból készült és téglalap alakú. Egyiknek sincsenek lyukak a vízszintes felületén, és így az elvezetendő folyadékmennyiség csak oldalt tud lefolyni a vízelvezető tartályba. A felperes e tekintetben pontosítja, hogy az említett ábrázolás közepén lévő lemezen látható lyuknak kizárólag az a rendeltetése, hogy tisztításkor le lehessen venni a tartályrácsot. Ebből arra következtet, hogy a fent említett kép nem ábrázol sem többet, sem kevesebbet egy szögletes fedőlemeznél, más néven „nullás rácsnál”, amely 1998‑ból, a dán Blücher vállalattól származik, és amelynek típusneve (németül) „Spaltrost”, illetve (dánul) „Spalterist”, ami „hasítékrácsot” jelent.

54      A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat hibás, mivel a 31. pontban azt állítja, hogy „a formatervezési minta (D1) egy igen egyszerű, szögletes zuhanyszifonból [(shower drain)] áll, amelyet egy lyukkal ellátott fedőlemez alkot”. Márpedig köztudomású, hogy egy zuhanylefolyó nem csupán egy fedőlemezből áll, amely a nevéből is következően valaminek – jelen esetben egy zuhanylefolyónak, illetve lefolyótartálynak – a befedésére szolgál. A felperes szerint a fellebbezési tanács ezért nem vette figyelembe, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép csak a fedőlap külső megjelenését ábrázolja, és nem pedig a korábbi formatervezési mintát alkotó, a Blücher‑katalógusokban található zuhanylefolyó rendeltetésszerű használat során látható teljes megjelenését.

55      A felperes ezért arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat 7. és 31. pontjából az következik, hogy a fellebbezési tanács tévesen hasonlította össze a vitatott formatervezési minta rendeltetésszerű használata során látható megjelenését csupán a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható lemezzel. A felperes által az OHIM előtt bemutatott Blücher‑katalógusokkal összefüggésben azt a következtetést lehet levonni, hogy az ezen a képen látható „nullás rácsot” a vízelvezető tartály egyenes külső szélei között kell elhelyezni, és hogy a tartályt körülvevő padlófelület, a tartály egyenes külső szélei, valamint a köztük elhelyezkedő „nullás rács” egy szintben van. Ez a vitatott formatervezési minta esetében is így van.

56      Egyébiránt a Blücher‑katalógusokkal összefüggésben az állapítható meg, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható fedőlemez – más típusú feldőlemezekhez hasonlóan – arra való, hogy a padlóba épített vízelvezető tartály egyenes szélei közé tegyék. Maga a vízelvezető tartály az adott katalógus első és utolsó oldalán szerepel azzal a különbséggel, hogy ezen a képen olyan rács tartozik hozzá, amelynek a felületén nyílások vannak.

57      A felperes szerint, ha a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható fedőlemezt olyan vízelvezető tartályba teszik bele, amilyen a Blücher‑katalógusokban szerepel, akkor az ilyen zuhanylefolyó berendezés rendeltetésszerű használat során látható megjelenésébe nemcsak a fedőlemez tartozik bele, hanem – a fellebbezési tanács által megállapítottakkal ellentétben – a fedőlemez oldala, illetve pereme, a lemez két szélén levő hosszanti rések és a vízelvezető tartály keskeny külső széle is.

58      A felperes következésképpen azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot pontatlan indokokra alapította, és tévesen hasonlította össze a szóban forgó formatervezési mintákat.

59      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – miként a fenti 45–47. pontban ismertetett megfontolásokból is következik – a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a vitatott formatervezési mintával érintett zuhanyszifon (shower drain) beszerelését követően nem a fedőlemez víszintes felülete lesz az egyetlen látható elem. Így a megsemmisítési osztály, amely határozatának 16. pontjában ezzel ellentétes következtetésre jutott, hibát követett el, amelyet a fellebbezési tanácsnak kellett kijavítania.

60      A fellebbezési tanács viszont a megtámadott határozatban nem vonta le a megfelelő következtetéseket az általa megállapított hibából.

61      A megsemmisítési osztály a vitatott formatervezési minta újdonságának megítélése szempontjából valóban hibásan hasonlította össze csak magát a vitatott formatervezési mintában található fedőlemezt a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható fedőlemezzel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságát meg lehetne ítélni úgy, hogy a felszerelés után látható összes elemet csak magával az adott kép közepén látható lemezzel hasonlítjuk össze. Ez valójában a (vitatott formatervezési mintával ábrázolt) zuhanylefolyó berendezés valamennyi látható elemének és egy korábbi zuhanylefolyó csupán egyetlen elemének az összehasonlítását jelenti.

62      E tekintetben nem szükséges eldönteni, hogy – ahogyan erre a felperes hivatkozik (lásd a fenti 54. pontot) – köztudomású‑e, hogy egy zuhanylefolyó nem csupán egy fedőlemezből áll. Elegendő annyit megállapítani, hogy a felek által az OHIM előtt bemutatott bizonyítékok vizsgálata alapján csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható fedőlemez csupán egy folyadékelvezető berendezés része, és ebből következően a vitatott formatervezési minta újdonságának megítéléséhez a vitatott és a korábbi formatervezési minta beszerelés után is látható jellegzetességeinek, köztük az említett fedőlemeznek az összehasonlítására van szükség.

63      Először is a felperes által kivonatosan bemutatott Blücher‑katalógusokban a fenti 5. pontban szereplő kép előtt ugyanis a „Roste für Rinnen und Aufsatzstücke” cím szerepel, amelynek jelentése: „Lefolyórácsok és rátétek”. Ennélfogva nem kétséges, hogy a kép közepén látható lemez nem csak egy egyszerű fedőlemez, mivel egy folyadékelvezető berendezés rácsául szolgál, és nem jelenti magát a folyadékelvezető berendezés egészét.

64      Másodszor, az adott katalógus másik oldalán (21. oldal), amelyet a felperes szintén bemutatott az OHIM előtt, egy ábra szerepel, amely azt mutatja, hogy a Blücher‑vállalat által forgalmazott különböző elemeket egymással kombinálva hogyan lehet komplett folyadékelvezető berendezést összeszerelni. Ez az ábra hat rácstípust mutat be, köztük egy lyukak nélkülit, amelyet egy tartályra lehet szerelni, amelyet pedig egy szifonra kell rászerelni. Az említett rácsok négyzet és nem téglalap alakúak, de nyilvánvaló, hogy ugyanez az elv vonatkozik az eltérő formájú vagy méretű rácsokra is.

65      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ezen az ábrán látható, lyukak nélküli rács (fedőlemez) 697.200.200.20 típusszámon szerepel. Ugyanezen katalógus 34. oldala szerint a Blücher vállalat által kínált „Spaltrost” fedőlemezek sorozatának négyzet alakú változatáról van szó. Ugyanehhez a sorozathoz más típusok is tartoznak (697.200.075.99, 697.200.150.99 és 697.200.200.99), amelyek ugyanígy néznek ki (azaz vízszintes felületükön nincsenek lyukak), de tégalalap alakúak. Egyébként az adott oldalon e típusok méretei mellett egy olyan fedőlemez képe látható, amely azonos a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezzel. Ezért a katalógusok alapján logikusan arra lehet következtetni, hogy a katalógusokban szereplő valamennyi rácstípus (illetve fedőlemez) kombinálható a Blücher vállalat által kínált más elemekkel, és ezekből folyadékelvezető berendezést lehet összeszerelni.

66      Harmadszor, miként erre a felperes is hivatkozik, a Blücher‑katalógusok első és utolsó oldalán, amelyek szintén szerepelnek a felperes által az OHIM elé benyújtott katalóguskivonatok között, a Blücher vállalat által kínált, téglalap alakú vízelvezető berendezésről láthatók képek, azzal a különbséggel, hogy ezen a két képen a berendezés olyan fedőlemezzel van ellátva, amelynek víszintes felületén lyukak vannak.

67      Negyedszer arra is rá kell mutatni, hogy a felperes által 2010. április 2‑án az OHIM megsemmisítési osztálya elé benyújtott észrevételeinek (15) és (16) bekezdése szerint a Blücher‑katalógusokban látható, lyukak nélküli fedőlemez, amely a fenti 5. pontban szereplő kép közepén látható lemez, csak egy folyadékelvezető berendezés része, és önmagában nem alkot ilyen berendezést.

68      Végül ötödször arra kell rámutatni, hogy a beavatkozó az OHIM előtt azt sem vitatta, hogy a Blücher vállalat által forgalmazott „Spaltrost” típusú fedőlemezt folyadékelvezető berendezés részeként kell használni. Ellenkezőleg, a megsemmisítési osztály elé 2010. június 27‑én benyújtott észrevételeinek 11. sz. mellékletében a beavatkozó a Blücher vállalat másik katalógusából mutatott be szemelvényeket, amelyekben egy olyan fedőlemez képe szerepelt, mint amilyen a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható, ráhelyezve egy tartályra, amely alatt egy lefolyószifon van. Erre egyébként a válaszbeadványában is hivatkozik.

69      Kétségtelen, hogy a beavatkozó ezt a dokumentumot a Törvényszék előtt is megismételt azon érvének alátámasztására mutatta be, hogy a Blücher vállalat szóban forgó fedőlemeze és azok a folyadékelvezető berendezések, amelyeken használható, nem zuhanyozóban való használatra, hanem ipari használatra valók. A beavatkozó által az OHIM előtt bemutatott katalógusrészekben a képpel megegyező oldalon szereplő szöveg ugyanis egyértelműen jelzi, hogy élelmiszeriparban használt folyadékelvezető berendezésekről van szó.

70      Ez azonban nem változtat azon, hogy ebből a képből világosan kitűnik, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemez önmagában véve nem folyadékelvezető berendezés (vagy zuhanyszifon, ahogyan úgy tűnik, hogy a fellebbezési tanács megállapította), hanem csak az egyik része annak. Ebből ezért az következik, hogy a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési minta újdonságának megítélése szempontjából tévesen hasonlította össze a vízelvezető berendezés és pusztán a lemez beszerelést követően látható jellegzetességeit.

71      Ezek a megfontolások nem cáfolhatók meg az OHIM, illetve a beavatkozó érveivel.

72      Az OHIM a 2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems (Távközlési berendezés) ítéletre (T‑153/08, EBHT, EU:T:2010:248, 23. és 24. pont) hivatkozik. Az OHIM szerint ebből az ítéletből az következik, hogy mivel a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomások közötti különbségre hivatkozik, a formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata nem végezhető el különböző korábbi formatervezési minták sajátos elemeire tekintettel. Következésképpen egyrészről a vitatott közösségi formatervezési minta által tett összbenyomást, másrészről pedig a megsemmisítést kérő által hivatkozott korábbi formatervezési minták mindegyike által tett összbenyomást kell egymással összehasonlítani.

73      Az OHIM arra hivatkozik, hogy ennek az ítéletnek a formatervezési minták egyéni jellegére vonatkozó indokolása méginkább kiterjed az újdonság vizsgálatára is. Következésképpen több korábbi formatervezési minta jellemzői nem kapcsolhatók össze azért, hogy kétségbe lehessen vonni egy későbbi formatervezési minta újdonságát.

74      Ezt az érvet el kell utasítani, mivel a felperes érvének téves felfogásán alapul. A felperes ugyanis nem azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy a vitatott formatervezési mintával való összehasonlításnál nem vette figyelembe a különböző korábbi formatervezési minták sajátos elemeit, hanem azt, hogy a vitatott formatervezési mintát alkotó zuhanyszifon (shower drain) egészét a Blücher vállalat által forgalmazott és a megsemmisítési kérelem alapjául hivatkozott folyadékelvezető berendezés egy részével, nem pedig egészével hasonlította össze.

75      Az OHIM arra is hivatkozik, hogy a felperes adós maradt annak bizonyításával, hogy létezik olyan korábbi formatervezési minta, amely a vitatott formatervezési minta valamennyi jellemzőjével rendelkezik. Az OHIM szerint a felperes érvelése két külön formatervezési minta kombinálásán alapul. Bár ezt a két formatervezési mintát ugyanazokban a katalógusokban (a Blücher‑katalógusokban) hozták nyilvánosságra, azokat nem együtt tüntetik fel. Az OHIM szerint, még azt feltételezve is, hogy a Blücher‑katalógusok a 6/2002 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében nyilvánosságra jutásnak minősülnek, a katalógusokban szereplő minden egyes formatervezési mintát egyedileg kell összehasonlítani a vitatott formatervezési mintával.

76      Ez az érvelés azon az előfeltevésen alapul, hogy az OHIM előtt nem mutattak be olyan képet, amely a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezt egy téglalap alakú vízelvezető tartályban elhelyezve, és így egy komplett folyadékelvezető berendezést alkotva ábrázolja. Az OHIM válaszbeadványában ennek az érvnek a kifejtése előtt ugyanis olyan érvelés áll, amely annak – jogos – bizonyítására irányul (lásd a fenti 22. és 23. pontot), hogy a keresetlevél A.9 mellékletének 76. oldalán bemutatott dokumentumot nem kell figyelembe venni. A fenti 68. pontból azonban az következik, hogy az OHIM jelen érve alapjául szolgáló előfeltevés téves, és ez már elegendő az érv elvetéséhez.

77      Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy általánosabban véve abban egy több alkotóelemből álló formatervezési minta esetében a 6/2002 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében nyilvánosságra jutásról beszélhetünk, ha a minta valamennyi alkotóelemét nyilvánosságra hozták, és egyértelműen feltüntették, hogy ezek az alkotóelemek arra valók, hogy egy adott termék megalkotása végett összerakják őket, lehetővé téve ezáltal e formatervezési minta jellemzőinek a beazonosítását.

78      Más szóval nem ismerhető el, hogy valamely formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében új, amennyiben csupán olyan formatervezési minták kombinációjából áll, amelyek már nyilvánosságra jutottak, és amelyek kapcsán már feltüntették, hogy együttes használatra valók.

79      A jelen ügyben ez azt jelenti, hogy mivel – a fenti 63–67. pontban kifejtett okokból – a Blücher‑katalógusokból egyértelműen kiderül, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemez arra való, hogy a Blücher vállalat által forgalmazott és szintén ezekben a katalógusokban szereplő tartályokkal és szifonokkal összeszerelve egy komplett folyadékelvezető berendezést alkosson, az OHIM‑nak a vitatott formatervezési minta újdonságának megítéléshez azt konkrétan egy olyan folyadékelvezetővel kell összehasonlítania, amely a szóban forgó, a Blücher vállalat által forgalmazott folyadékelvezető berendezések többi elemével összeszerelt fedőlemezből áll, még akkor is, ha az említett katalógusokban ilyen kombinációról nem látható kép.

80      Az OHIM azt is állítja, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezen lévő lyuk további különbségtételt eredményez a fedőlemez és a vitatott formatervezési minta között, jóllehet ezt a különbséget a fellebbezési tanács nem említette.

81      Ezt az érvet szintén el kell vetni. Egyrészt olyan elemre utalva, amely nem szerepel az említett határozatban, nem lehet elutasítani a felperes arra vonatkozó érvét, hogy a megtámadott határozat hibás. Másrészt és hangsúlyosabban, a fellebbezési tanács által elkövetett hiba a felperes – Törvényszék által megalapozottnak tartott – érve szerint abban áll, hogy a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési minta által alkotott berendezés (zuhanyszifon) egészét a korábbi formatervezési mintának csak az egyik alkotóelemével hasonlította össze. Más szóval a hiba magának az összehasonlításhoz felhasználandó formatervezési mintának a beazonosítását, nem pedig – ahogyan az OHIM ezen érve sejteti – e formatervezési minta jellemzőit illetően áll fenn.

82      A beavatkozó a maga részéről arra hivatkozik, hogy mivel a felperes az OHIM előtt elsődlegesen azt állította, hogy a vitatott formatervezési minta csak a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezre tekintettel nem mutat újdonságot, érthető, hogy a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács is az említett formatervezési mintának csak magával a fedőlemezzel történő összehasonlítására alapította a határozatát.

83      Ezt az érvet szintén el kell vetni. Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a megsemmisítési osztály előtt több elemre is hivatkozott arra vonatkozó álláspontja alátámasztásául, hogy a vitatott formatervezési minta nem minősül újnak. A megsemmisítési osztály, miután megállapította, hogy a vitatott formatervezési mintának a felszerelését követően egyetlen látható eleme a fedőlemeze, és hogy ez a fedőlemez azonos a fenti 5. pontban szereplő kép közepén lévő lemezzel, egyedül ez alapján adott helyt a megsemmisítési kérelemnek. A megsemmisítési osztály következésképpen nem hasonlította össze a vitatott formatervezési mintát a felperes által bemutatott dokumentumokban szereplő más formatervezési mintákkal.

84      Márpedig, mivel a fellebbezési tanács azt állapította – jogosan – meg, hogy a vitatott formatervezési mintával ábrázolt zuhanyszifon más elemei láthatók maradnak a felszerelés után is, nem hasonlíthatta össze – ahogyan ez már szerepelt – ezt a formatervezési mintát kizárólag a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezzel. A vitatott formatervezési minta újdonságának megítéléséhez az ezen formatervezési minta valamennyi látható jellegzetessége és a vitatott formatervezési minta valamennyi látható jellegzetessége között fennálló, nem lényegtelen különbségeket kellett volna megvizsgálnia ahelyett, hogy az összehasonlítást kizárólag a korábbi formatervezési minta részét képező fedőlemezre korlátozza.

85      A beavatkozó arra is hivatkozik, hogy bár a felperes a fellebbezési tanács előtt azt állította, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezt be lehet szerelni egy hosszúkás téglalap alakú, peremes tartályba, amely a felszerelést követően is látható marad, ezeket az állításait nem támasztotta alá bizonyítékokkal, és ilyen összeszerelésről nem szerepelt kép a Blücher‑katalógusokban. A beavatkozó ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a keresetlevél A.9 mellékletének 76. oldalán szereplő dokumentumot, amely a szóban forgó fedőlemezt egy téglalap alakú tartályba szerelve ábrázolja, nem nyújtották be az OHIM‑hoz, és az nem vehető figyelembe.

86      Ezeknek az érveknek azonban a fenti 63–70. pontban már ismertetett okokból nem adható hely.

87      Következésképpen a kereset egyetlen jogalapja megalapozott.

88      Márpedig – ahogyan ez a fenti 20. pontban már ismertetésre került – a felperes második kereseti kérelme lényegében a megtámadott határozat oly módon történő megváltoztatására irányul, hogy az utasítsa el a beavatkozónak a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezését, és hagyja helyben a megsemmisítési osztály azon határozatát, amely helyt adott a megsemmisítési kérelemnek, adott esetben pedig váltsa fel az utóbbi határozat indokolását. Következésképpen a felperes megváltoztatás iránti kérelmeinek sorsáról kell dönteni.

 A felperes második kereseti kérelmének megalapozottságáról

89      Rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék által a 6/2002 rendelet 61. cikke alapján gyakorolt felülvizsgálati jogkör az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségi vizsgálata, és a Törvényszék csak akkor helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg a kereset tárgyát képező határozatot, ha az a meghozatala időpontjában az e rendelet 61. cikkének (2) bekezdésében felsorolt, hatályon kívül helyezésre vagy megváltoztatásra okot adó hibában szenvedett. Ebből következik, hogy a Törvényszék számára biztosított, megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy a fellebbezési tanács értékelését a saját értékelésével váltsa fel, és főleg nem azzal, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban az említett fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Következésképpen a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (lásd analógia útján: 2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EBHT, EU:C:2011:452, 71. és 72. pont).

90      A jelen ügyben kétségkívül igaz, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságát a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács is megvizsgálta. Már megállapításra került azonban, hogy az OHIM ezen fórumai által végzett vizsgálat mindkét esetben hibás volt: a megsemmisítési osztály tévesen állapította meg, hogy a vitatott formatervezési mintával ábrázolt zuhanyszifon felszerelését követően egyedül a fedőlemez marad látható. Ezért a fedőlemezt a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezzel hasonlította össze, és nem vette figyelembe az előtte a felperes által hivatkozott más bizonyítékokat. A fellebbezési tanács pedig helyesen felismerte a megsemmisítési osztály által elkövetett hibát, de ahelyett, hogy a vitatott formatervezési mintával ábrázolt zuhanyszifonnak a felszerelését követően látható elemeit a felperes által hivatkozott más korábbi formatervezési minták látható elemeivel – köztük az említett ábra közepén látható fedőlemezzel – hasonlította volna össze, csupán – tévesen – a vitatott formatervezési mintát és ez utóbbi fedőlemezt hasonlította össze.

91      Ebből következően a vitatott formatervezési minta újdonságának a felperes által hivatkozott korábbi formatervezési mintákra tekintettel történő vizsgálatát nem végezték el. Ennélfogva a vitatott formatervezési minta újdonságának a felperes által az OHIM fórumai előtt hivatkozott valamennyi elemre tekintettel történő, Törvényszék általi vizsgálata lényegében az OHIM saját adminisztratív és vizsgálati hatásköreinek gyakorlását jelentené, és ezért ellentétes lenne az OHIM és a Törvényszék közötti hatáskörmegosztás elvén alapuló intézményi egyensúllyal. Ebből az következik, hogy a felperes érdekeinek védelméhez elegendő a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése (lásd ebben az értelemben: „íróeszköz”‑ítélet, fenti 20. pont, EU:T:2010:190, 133. pont; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: VÖLKL‑ítélet, fenti 29. pont, EU:T:2011:739, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92      Következésképpen a felperes második kereseti kérelmének nem adható hely.

 A beavatkozó második kereseti kérelmének megalapozottságáról

93      A beavatkozó második kereseti kérelme – ahogyan ez már ismertetésre került – más okból irányul a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére, mint amelyekre a felperes hivatkozik. E kérelem alátámasztásául a beavatkozó azt adja elő, hogy a fellebbezési tanács lényeges eljárási szabályokat sértett meg azáltal, hogy a megtámadott határozat 31. pontjában azt állapította meg, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra egy lyukkal ellátott fedőlemezből álló, igen egyszerű, szögletes zuhanyszifont hozott nyilvánosságra. A beavatkozó szerint ez a megállapítás ellentétben áll a felek által az OHIM előtti eljárásban előadott állításokkal, és nem kapcsolódik hozzá indokolás, ami miatt a megtámadott határozat nem elég érthető.

94      A beavatkozó e tekintetben kifejti, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábrán csupán folyadékelvezető lefolyóban használható rácsok szerepelnek. Köztük van az említett ábra közepén látható lemez is, amelynek vízszintes felülete zárt, és így a folyadék róla csak az oldalain elhelyezett nyílásokon tud elfolyni.

95      A beavatkozó azonban előadja, hogy az egyik Blücher‑katalógusból vett, általa az OHIM fórumai előtt bemutatott szemelvényből kitűnik, hogy ez a fedőlemez ipari használatra való, nem pedig fürdőszobai zuhanyszifonelemként való használatra. Konkrétan ennek a lemeznek az említett katalógusban szereplő képe mellett egy kis teherautóábra látható, ami – ahogyan ez a katalógus más oldalán olvasható – azt jelenti, hogy a terméket ipari használatra szánják.

96      A felperes ezeket az állításokat nem vitatta indokolással alátámasztva a fellebbezési tanács előtt. Csupán azt vitatta – végeredményben tévesen –, hogy ez a körülmény következményekkel jár a megsemmisítési kérelme megalapozottságára nézve. Ezért a megtámadott határozat, amely a szóban forgó terméket zuhanyszifonnak minősítette, nem tartalmaz indokolást, és nem érthető.

97      A felperes az eljárási szabályzat 135. cikkének 3. §‑a alapján benyújtott beadványában arra hivatkozik, hogy „a beavatkozó jogalapjának nem tulajdonítható jelentőség”, mivel „alapvető fontosságú annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapíthatta‑e meg azt, hogy a »D1« dokumentum nem a Blücher [‑katalógusra] vonatkozik, ahogyan azt a megsemmisítési osztály eldöntötte, hanem kizárólag a fedőlemezre”, amely a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható. A felperes szerint a beavatkozó által előterjesztett jogalap valójában a megtámadott határozatban azzal kapcsolatban fennálló szemantikai zavarnak a kiaknázására irányul, hogy mit kell „D1” dokumentumon érteni, és ezzel azt kívánja elérni, hogy a vitatott formatervezési mintát kizárólag az említett fedőlemezzel hasonlítsák össze. A felperes ezért e jogalap elutasítását kéri.

98      Amennyiben a felperes második kereseti kérelme alátámasztásául az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 62. cikke alapján az OHIM határozatait indokolni kell. Ezen indokolási kötelezettség terjedelme azonos az EUMSZ 296. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, amely szerint az indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie a jogi aktus kibocsátója érvelésének. Az indokolási kötelezettségnek kettős célja van: egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. Azonban a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálata gyakorlását (lásd: 2013. április 25‑i Bell & Ross kontra OHIM – KIN [karkötőórás doboz] ítélet, T‑80/10, EU:T:2013:214, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

99      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, amely megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat tartalmaz (lásd: „karkötőórás doboz” ítélet, fenti 98. pont, EU:T:2013:214, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100     A beavatkozó érveléséből kiderül, hogy szerinte a felperes megsemmisítési kérelmének eldöntése szempontjából a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható tárgy jellegének, és különösen annak a kérdésnek van jelentősége, hogy ez a tárgy zuhanyozóelemként történő használatra vagy pedig folyadékelvezető lefolyó részeként történő ipari használatra való. Márpedig – ha ez valóban így van – meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat elegendő indokolást tartalmaz e tekintetben, mivel a 31. pontjában az áll, hogy „zuhanyszifonról” van szó.

101    A beavatkozó érvelése valójában a fellebbezési tanács szóban forgó megállapításának megalapozottságát igyekszik kétségbe vonni. Ez vezethető le abból, hogy a beavatkozó az OHIM fórumai előtt hivatkozott azon érvelésre és dokumentumokra utal, amelyek azt bizonyítják, hogy a kérdéses tárgy ipari használatra való. A beavatkozó lényegében úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács fent említett megállapítása téves, mivel a fellebbezési tanács nem vette figyelembe sem ezt az érvelést, sem ezeket a dokumentumokat, sem pedig a felperes általi vitatás hiányát. Így kell értelmezni a beavatkozó arra vonatkozó érvét is, miszerint amegtámadott határozat „nem érthető”.

102    Mielőtt azonban adott esetben felülvizsgálnánk a fellebbezési tanács szóban forgó megállapításának megalapozottságát, azt kell megvizsgálni, hogy ez mennyiben releváns a felperes megsemmisítési kérelme megalapozottságának megítélése szempontjából. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a beavatkozó kitart a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható termék helyes azonosításának kérdése mellett, mivel úgy véli, hogy amennyiben bebizonyosodna, hogy ez a termék különbözik a vitatott formatervezési mintával érintett terméktől (zuhanyszifon), akkor ez elegendő ok lenne a felperes megsemmisítési kérelmének elutasítására (lásd a fenti 30–35. pontot is). Ezért meg kell állapítani, hogy helyes‑e ez utóbbi előfeltevés.

103    Csak ebben az esetben indokolhatná ugyanis a formatervezési mintával érintett termék azonosítását illetően a fellebbezési tanács által elkövetett hipotetikus jellegű tévedés a fellebbezési tanács határozatának a beavatkozó által a második kereseti kérelmében kért hatályon kívül helyezését.

104    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felek az OHIM fórumai előtt megvitatták, hogy mennyiben releváns a megsemmisítési kérelem eldöntése szempontjából az, hogy milyen jellegű használatra valók a felperes által a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkozott korábbi formatervezési mintákkal érintett termékek, illetve a vitatott formatervezési mintával érintett termékek. Így a beavatkozó a megsemmisítési osztály elé 2010. június 22‑én terjesztett észrevételeiben azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes által hivatkozott korábbi formatervezési minták – köztük a Blücher‑katalógusban szereplők – nem kérdőjelezhetik meg a vitatott formatervezési minta újdonságát és egyéni jellegét, mivel eltérő termékekre, nevezetesen ipari használatra való folyadékelvezető lefolyókra irányulnak.

105    Álláspontja alátámasztásául a beavatkozó a Benelux országok kormányainak a formatervezési mintákra vonatkozó egységes Benelux törvény (a továbbiakban: LBDM) módosításáról szóló, 2002. június 20‑i jegyzőkönyvhöz fűzött közös kommentárjából vett szemelvényekre hivatkozik. Ennek a módosításnak az volt a célja, hogy az LBDM‑et hozzáigazítsák a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (HL L 289, 28. o.; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.), amelynek a formatervezési minták újdonságára és egyéni jellegére vonatkozó rendelkezései lényegében megegyeznek a 6/2002 rendelet megfelelő rendelkezéseivel.

106    A beavatkozó által hivatkozott, említett kommentár konkrétan a következőket tartalmazza:

„A formatervezési mintákra vonatkozó jog a használatra rendelt termékek új jellegét védi. Ez a három fogalom – jelleg, termék és használati rendeltetés – egymástól elválaszthatatlan, ahogyan ezt a hollandiai Hoge Raad (legfelsőbb bíróság) 1995. március 10‑én hozott ítéletében (NJ 1995, 670, Kinderkapperstoel) is megerősítette. Az olyan, már létező tárgy, amely a bejelentéssel érintetthez képest eltérő használati rendeltetést nyer, formatervezési mintaként akkor is önálló oltalomban részesülhet, ha a tárgyat nem változtatták meg jelentősen, és az az új használati rendeltetéssel bíró termék jellegzetes elemének minősül. Jóllehet az irányelv nem ismeri a »használati rendeltetés« fogalmát, az eredmény ugyanez, mivel az oltalom a formatervezési mintán és a terméken keresztül egy tárgyhoz kapcsolódik, és egy fodrászatban használt gyerekülés más tárgynak minősül, mint egy játékautó.”

107    Az ebben a szemelvényben szereplő, olyan „fodrászatban használt gyerekülésre” történő hivatkozás, amely „más tárgynak minősül, mint egy játékautó”, a Hoge Raad der Nederlanden (hollandiai legfelsőbb bíróság) fenti 106. pontban hivatkozott, 1995. március 10‑i ítélete alapjául szolgáló ügy tényállására vonatkozik. A beavatkozó által a Törvényszék dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívására válaszul előterjesztett, erről az ítéletről készült másolatból kitűnik, hogy ez az ügy egy olyan, fodrászatban használatos gyerekülésnek a Benelux‑államok területén oltalomban részesülő formatervezési mintaként történő lajstromozása iránti kérelemre vonatkozott, amelynek fő eleme, egy játékautó, nyilvánvalóan jelen volt már a Benelux‑államok piacán, és az érintett fogyasztói körök számára is ismert volt. A Hoge Raad kimondta, hogy nehéz belátni, hogy amiatt, hogy valamely terméket olyan, eredetileg eltérő használatra rendelt tárgy alkot, amely az érintett ipari és keresekedelmi körök számára már ismert, miért ne lehetne arra következtetni, hogy olyan új jellegű termékről van szó, amely formatervezési mintaként lajstromozható.

108    A megsemmisítési osztály határozata 20. pontjában mint irrelevánsat elvetette a beavatkozó ezen érvelését. A megsemmisítési osztály szerint „a formatervezési mintát alkotó termék használata nem külsődleges jellegzetesség, következésképpen ez a különbség nincsen kihatással a két ütköző formatervezési minta összehasonlítására.”

109    A beavatkozó a fellebbezési tanács elé terjesztett fellebbezésében – ahogyan ez a fenti 31. pontban is szerepel – mindazonáltal megismételte a fenti 104–107. pontban összefoglalt érvelését, mivel úgy vélte, hogy a megsemmisítési osztály tévesen utasította el az említett érvelést.

110    A felperes a fellebbezési osztály elé 2011. május 10‑én benyújtott észrevételeiben vitatta a beavatkozó fenti 104–107. pontban összefoglalt érvelését. Többek között arra hivatkozott, hogy a Benelux‑országok kormányainak a fenti 105. pontban említett közös kommentárjában foglaltakkal ellentétben a Hooge Raad által a fenti 106. pontban hivatkozott, 1995. március 10‑i ítéletében képviselt álláspont nem alkalmazható a 98/71 irányelvben és a 6/2002 rendeletben foglalt rendelkezések értelmezésével kapcsolatban. E tekintetben D. F. W. Verkade ügyésznek a C 04/27 HR. sz. ügyben, a Hoge Raad előtt 2005. február 4‑én ismertetett indítványára hivatkozik. A Törvényszék dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívására válaszul bemutatta az indítványról készült másolatot. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a fent említett ítéletben elfogadott álláspont alkalmazható–e az LBDM‑nek a 98/71 irányelvnek megfelelő módosítását követően, az államügyész kifejtette, hogy ez nem tekinthető az „acte clair” körébe tartozó kérdésnek, és ha a Hoge Raad úgy ítélné meg, hogy ennek a kérdésnek az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása szempontjából jelentősége van, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést kell a Bíróságnak feltenni. A felperes a Court of Appeal (England & Wales) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales]) 2008. április 23‑i [2008] EWCA Civ 358. sz. ügyben hozott ítéletére is hivatkozik, amely szerinte szintén az ő álláspontját támasztja alá. Az észrevételeihez csatolt egy másolatot erről az ítéletről.

111    A felek ezt a kérdést a fellebbezési tanácshoz benyújtott válaszban és viszonválaszban is megvitatták. A fellebbezési tanács azonban a megtámadott határozatban nem foglalt állást a felek által feltett kérdésekben.

112    Annak eldöntése érdekében, hogy a 6/2002 rendelet értelmében a formatervezési mintával érintett termék jellege befolyásolhatja‑e annak megítélését, hogy a termék új vagy egyéni jellegű‑e, arra kell rámutatni, hogy – ugyanezen rendelet 3. cikkének a) pontjából következően (lásd a fenti 38. pontot) – a „formatervezési minta” e rendeletben használt fogalma a termék egészének vagy részének megjelenésére vonatkozik. Következésképpen a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett formatervezésiminta‑oltalom valamely termék megjelenésének védelmét jelenti (2014. szeptember 9‑i Biscuits Poult kontra OHIM – Banketbakkerij Merba (Keksz) ítélet, T‑494/12, EBHT, EU:T:2014:757, 19. pont).

113    Ezenfelül a 6/2002 rendelet 19. cikkének (1) pontja értelmében valamely lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom, így a vitatott formatervezésiminta‑oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen, és az említett rendelkezés értelmében hasznosításnak minősül „annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül”.

114    Arra is emlékeztetni kell, hogy a 6/2002 rendelet 36. cikkének (2) bekezdése értelmében a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelemnek tartalmaznia kell azoknak a termékeknek a megjelölését, amelyekben a bejelentő szerint a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák. Ugyanezen cikk (6) cikke szerint azonban a (2) bekezdésben szereplő információ „nem érinti magának a formatervezésiminta‑oltalomnak a terjedelmét”.

115    Figyelembe véve különösen a 6/2002 rendelet 36. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezést és az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második mondatában a „termékre” való utalást, meg kell állapítani, hogy egy lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom kizárólagos jogot biztosít a jogosultjának arra, hogy bármely fajta termékre (és nem csak a lajstromozás iránti kérelemben feltüntett teremékre) vonatkozóan hasznosítsa a szóban forgó formatervezési mintát, valamint – ugyanezen rendelet 10. cikke értelmében – mindazon formatervezési mintákat, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást. Arra is kizárólagos jogot biztosít a jogosultnak, hogy harmadik személyekkel szemben fellépjen, ha azok olyan formatervezési mintát hasznosítanak, amelynek ő a jogosultja, vagy amely a tájékozott használóra nem tesz eltérő összbenyomást. Ha ez nem így lenne, akkor a 19. cikke (1) bekezdésének második mondata nem „terméket” említene, hanem kizárólag a lajstromozás iránti kérelemben feltüntetett terméket (vagy termékeket).

116    Erre a megállapításra tekintettel azt a következtetést is le kell vonni, hogy a 6/2002 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendelkezésben meghatározott időpontok előtt nyilvánosságra jutott formatervezési minta még akkor sem tekinthető újnak, ha ez a formatervezési minta arra való, hogy különböző termékben testesüljön meg, illetve különböző termékre alkalmazzák. Ellenkező esetben ennek a formatervezési mintának olyan közösségi formatervezési mintaként történő későbbi lajstromozása, amelynek az a rendeltetése, hogy másik termékben testesüljön meg, illetve másik termékre alkalmazzák, mint amellyel kapcsolatban már nyilvánosságra jutott, a fenti 115. pontban kifejtett okok miatt lehetővé tenné e későbbi oltalom jogosultjának, hogy a mintának a korábbi nyilvánosságra jutással érintett termékre vonatkozó hasznosításával szemben is fellépjen. Ez pedig ellentmondásos eredményre vezetne.

117    A 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján sem lehet eltérő következtetésre jutni.

118    A 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy „[az említett rendelet] 5. és 6. cikk[e] alkalmazásában a mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha az [e rendelet] 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 6. cikk[e] (1) bekezdésének a) pontjában vagy – az esettől függően – 5. cikk[e] (1) bekezdésének b) pontjában és 6. cikk[e] (1) bekezdésének b) pontjában említett időpontot megelőzően a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül [az Unióban] működő szakmai körök tudomására.”

119    A 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának szó szerinti értelmezése alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy e rendelkezés értelmében az „érintett ágazat” csak az lehet, amelybe az a termék tartozik, amelyben a nyilvánosságra jutott formatervezési minta megtestesült, illetve amelyre azt alkalmazták. Így e rendelkezés alapján egy adott termékben megtestesülő vagy arra alkalmazott formatervezési minta akkor tekinthető nyilvánosságra jutottnak, ha bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ez a tény a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthatott az érintett ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök tudomására.

120    A 6/2002 rendelet előkészítő munkálatai is megerősítik ezt a következtetést. E rendelet 7. cikkének megfogalmazása a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a közösségi formatervezési mintáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezetre vonatkozó véleményének (HL C 388, 9. o.) 3.1.4. pontjában szereplő, nagyjából hasonlóan megszövegezett javaslatot vesz át. E vélemény 3.1.2. és 3.1.3. pontja a javaslat indokolásául a következőket említi meg:

„3.1.2. [A közösségi formatervezési minta újdonságának megítélésére vonatkozó,] ekképpen szövegezett rendelkezés több területen, és főként a textiliparban nehezen tűnik alkalmazhatónak. Gyakori, hogy hamisított áruk eladói olyan hamis igazolásokat szereznek, amelyek értelmében a vitatott formatervezési mintát már korábban megalkották egy harmadik országban.

3.1.3. E feltételek mellett a formatervezési mintának a referencia‑időpontot megelőzően kell az Európai Közösségben működő körök tudomására jutnia.”

121    Más szóval a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése annak előírásával, hogy a korábbi formatervezési mintának ismertnek kell lennie az érintett ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök számára, annak a lehetőségnek az elkerülésére irányul, hogy valamely korábbi formatervezési mintát ugyanezen rendelet 5. és 6. cikke alkalmazása szempontjából figyelembe vegyenek, jóllehet a kérdéses termékkel érintett ágazaton belüli szakmai körök (amelyekről általában elmondható, hogy az adott ágazatban a vitatott formatervezési minta bejelentését megelőzően nyilvánosságra jutott formatervezési mintákra vonatkozóan jóval szélesebb körű ismeretekkel rendelkeznek, mint a nagyközönség) nem ismerik ezt a formatervezési mintát. A Gazdasági és Szociális Bizottság fent említett véleményével előterjesztett indokolás azonban nem fedi le azt az esetet, amikor a formatervezési minta ismert egy adott ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök számára, de nem ismert egy eltérő termékeket felölelő másik ágazatban működő szakmai körök számára.

122    A fenti megfontolásokból az következik, hogy az „érintett ágazat” a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében nem korlátozódik arra a termékre, amelynek az a rendeltetése, hogy a vitatott formatervezési minta megtestesüljön benne, illetve azt arra alkalmazzák.

123    Következésképpen az olyan formatervezési mintának, amely eltérő termékben testesül meg, illetve amelyet eltérő termékre alkalmaznak, mint amelyet a későbbi formatervezési minta érint, főszabály szerint jelentősége van e későbbi formatervezési minta 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonságának megítélése szempontjából. Ez utóbbi cikk szövege ugyanis kizárja azt, hogy egy formatervezési mintát újnak lehessen tekinteni abban az esetben, ha egy ezzel azonos formatervezési minta korábban már nyilvánosságra jutott, függetlenül attól, hogy ez a formatervezési minta rendeltetése szerint milyen termékben testesül meg, illetve azt milyen termékre alkalmazzák.

124    A korábbi formatervezési mintával érintett ágazatnak azonban adott esetben valamelyes jelentősége lehet a formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének megítélése szempontjából.

125    A 6/2002 rendelet 6. cikke ugyanis a következőképpen rendelkezik:

„6. cikk

Egyéni jelleg

(1)      A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz:

a)      a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén azt a napot megelőzően, amelyen a minta, amelyre az oltalmat igénylik, nyilvánosságra jutott;

b)      lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően.

(2)      Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

126    A 6/2002 rendelet 6. cikke szerint a formatervezési minta egyéni jellegét a tájékozott használóra általa gyakorolt összbenyomás alapján kell megítélni.

127    Az ítélkezési gyakorlatból következően a tájékozott használó fogalmát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) és a komoly szakmai ismeretekkel rendelkező szakember között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a tájékozott használó ugyan nem a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak különböző részeit, de nem is olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni az ütköző formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket (lásd: 2013. november 21‑i El Hogar Perfecto del Siglo XXI kontra OHIM – Wenf International Advisers [Dugóhúzó] ítélet, T‑337/12, EBHT, EU:T:2013:601, 21. és 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    Az ítélkezési gyakorlat azt is kifejti, hogy a „használói” minőség feltételezi, hogy az érintett személy a formatervezési mintával érintett terméket a termék rendeltetésének megfelelően használja. A „tájékozott” jelző ezenkívül azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervezői vagy szakértői képességekkel rendelkezne – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagyfokú figyelmet tanúsít azok használatakor (lásd: „dugóhúzó”‑ítélet, fenti 127. pont, EU:T:2013:601, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

129    Ebből következik, hogy a formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének megítélése szempontjából azt a használót kell figyelembe venni, aki annak a terméknek a használója, amelyre ezt a formatervezési mintát alkalmazzák, illetve amelyikben a minta megtestesül.

130    E tekintetben a 6/2002 rendelet (14) preambulumbekezdésére is emlékeztetni kell, amely szerint „[a] formatervezési minta egyéni jellege megítélésének azon kell alapulnia, hogy a minta a már meglévő bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz‑e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát”. Ebből az is következik, hogy a szóban forgó formatervezési minta egyéni jellegének megítéléséhez figyelembe kell venni a vitatott formatervezési mintával érintett termék természetét és a termék szerinti iparágat.

131    E tekintetben nem zárható ki, hogy azon termék tájékozott felhasználója, amelyre egy meghatározott formatervezési mintát alkalmaznak, illetve amelyikben ez a minta megtestesül, az eltérő termékekre vonatkozó, már meglévő formatervezési mintákról is tudomással bír, jóllehet ezt automatikusan sem lehet róla feltételezni.

132    Következésképpen azon termék beazonosítása, amelyre egy későbbi formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének vitatása végett hivatkozott korábbi formatervezési mintát alkalmaznak, illetve amelyikben ez a minta megtestesül, jelentőséggel bír ennek megítélése szempontjából. Az érintett termék beazonosítása révén lehet ugyanis megállapítani, hogy azon termék tájékozott felhasználója, amelyre a későbbi formatervezési mintát alkalmazzák, illetve amelyikben ez a minta megtestesül, ismeri‑e a korábbi formatervezési mintát. Csak ez utóbbi feltétel teljesülése esetén lehet ez a korábbi formatervezési minta gátja a későbbi formatervezési minta egyéni jellege elismerésének.

133    A jelen esetben alkalmazott fenti megfontolások arra engednek következtetni, hogy ha a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkozott formatervezési mintát megtestesítő, konkrét termék beazonosításának a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 5. cikkének értelmében vett újdonságának megítélése szempontjából nincs is jelentősége, az a formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének megítélése szempontjából még jelentőséggel bír.

134    Emlékeztetni kell márpedig arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát, és visszautalta elé az ügyet azzal, hogy az „adjon helyt a 6/2002 rendelet [4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével] együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított megsemmisítési kérelemnek” (lásd a megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontját), avagy más szóval a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése céljából. Következésképpen, mivel a fellebbezési tanács úgy határozott, hogy maga dönt a korábbi formatervezési mintát megtestesítő termék jellegéről, és nem engedi át a megsemmisítési osztálynak ennek a kérdésnek a megítélését, a következtetését a felek által előtte erre vonatkozóan előadott bizonyítékok helyes értékelésére kellett alapítania. Ennélfogva felül kell vizsgálni ennek az értékelésnek a megalapzottságát, ahogyan ezt lényegében a beavatkozó kéri.

135    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az OHIM aktájában található dokumentumok alapján nem lehet a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemezt „zuhanyszifonnak” (shower drain) vagy zuhanyszifonelemnek minősíteni. Ahogyan a beavatkozó erre helyesen hivatkozik, a felperes által az OHIM előtt bemutatott Blücher‑katalógusokban folyadékelvezető lefolyók és azokkal együtt használható rácsok szerepelnek (köztük a fent említett lemez). Az ilyen lefolyók a rácsokkal, illetve a fedőlemezekkel együtt általában különféle helyeken használhatók.

136    A Blücher‑katalógusokban – miként erre a beavatkozó helyesen rámutat – a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemez képe mellett egy kis teherautóábra látható. Az említett katalógusoknak a beavatkozó által a megsemmisítési osztály elé 2010. június 22‑én benyújtott észrevételeinek 9. mellékletében csatolt kivonatából kitűnik, hogy a kisteherautó ábrája a katalógusokban szereplő egyes rácsok (illetve lemezek) „terhelési besorolását” jelzik. Más szóval az adott rács vagy lemez maximális terhelhetőségére vonatkozó hivatkozásról van szó.

137    A Blücher‑katalógusokban összesen öt „terhelési besorolás” létezik: „mezítlábas terület” (fürdőszobák stb.), „gyalogos terület” (bevásárlóközpontok stb.), „raklapemelők, targoncák” (könnyűipar), „(kis)teherautók” (ipar, gyárak) és „nagy emelők” (nehézipar). A kisteherautó ábráján jelzett „terhelési besorolás” tehát a szóban forgó rács, illetve lemez teherbírásának megfelelő második legnagyobb terhet jelöli. Az ebbe a „terhelési besorolásba” tartozó tárgyak a mellékelt magyarázatok szerint ipari használatnak felelnek meg, például gyárban, és elbírják az ezen használattal járó terhet. Ez azonban – a beavatkozó vélelmezhető állításával ellentétben – nem jelenti azt, hogy ne lennének más helyeken is használhatók, például egy zuhanyozóban, ahol rendszerint kisebb terhelést kell bírniuk.

138    Ugyanakkor, mivel az aktában szereplő dokumentumok egyike sem jelzi azt, hogy a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható fedőlemez kizárólag, illetve elsődlegesen arra való, hogy zuhanyszifon elemeként használják, a fellebbezési tanács tévesen minősítette azt a megtámadott határozat 31. pontjában „zuhanyszifonnak”. E tekintetben olyan, általánosabb leírást kellett volna használnia, amely megfelel a Blücher‑katalógusban szereplő tájékoztatásnak, minősíthette volna például folyadékelvezető lefolyó fedőlemezének.

139    Ezért helyt kell adni a beavatkozó érvelésének, amellyel a fellebbezési tanács azon megállapításának megalapozottságát kívánja megkérdőjelezni, miszerint a fenti 5. pontban szereplő ábra közepén látható tárgy egy zuhanyszifon.

140    Az előző megfontolásokból következően mind a felperes egyetlen jogalapja, mind a beavatkozó által előterjesztett járulékos jogalap megalapozott. Következésképpen hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot, ahogyan ezt mind a felperes, mind a beavatkozó kérte. A felperesnek a megtámadott határozat megváltoztatására irányuló kereseti kérelmét azonban – ahogyan ez a fenti 92. pontban szerepel – el kell utasítani.

 A költségekről

141    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

142    A jelen ügyben az OHIM pervesztes lett, és mind a felperes, mind a beavatkozó kérte a költségek viselésére való kötelezését. Tekintettel arra, hogy a felperes a költségekre vonatkozó kereseti kérelmét csak a kereset benyújtását követően terjesztette elő, rá kell mutatni, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a felek később, akár a tárgyalás során is előterjeszthetnek a költségekre vonatkozó kérelmet akkor is, ha ezt a kereset benyújtásakor nem tették meg (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03 T‑82/03 és T‑103/03, EBHT, EU:T:2006:397, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért a felperes ezen kereseti kérelme elfogadható.

143    Következésképpen az OHIM‑ot kell kötelezni a felperes és a beavatkozó költségeinek viselésére, az utóbbiak kérelmének megfelelően.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) harmadik fellebbezési tanácsának 2012. október 4‑én hozott határozatát (R 2004/2010‑3. sz. ügy).

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      Az OHIM viseli saját költségeit, valamint a Group Nivelles és az Easy Sanitairy Solutions BV részéről felmerült költségeket.

Gratsias Kancheva Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. május 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.