Language of document : ECLI:EU:T:2019:502

T244/16. és T285/17. sz. egyesített ügyek

Viktor Fedorovych Yanukovych

kontra

az Európai Unió Tanácsa

 A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2019. július 11.

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése – A Tanács annak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, hogy a valamely harmadik állam hatóságának a határozatát a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták”

1.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Általános hivatkozás a keresetlevélhez csatolt más iratokra – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

(lásd: 56., 57. pont)

2.      Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A felülvizsgálat terjedelme

(EUMSZ 275. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; (KKBP) 2016/318 és (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat; 2016/311 és 2017/374 tanácsi rendelet)

(lásd: 73., 74. pont)

3.      Közös kül és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Harmadik állam hatóságai által állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt folytatott bírósági eljárás alapján történő elfogadás vagy fenntartás – Megengedhetőség – Feltétel – A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett elfogadott nemzeti határozat – A Tanácsot terhelő vizsgálati kötelezettség – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Olyan harmadik állam, amely csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez – Hatás hiánya

((KKBP) 2016/318 és (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat; 2016/311 és 2017/374 tanácsi rendelet)

(lásd 75–80., 85–87. és 91–95. pont)


Összefoglalás

A 2019. július 11‑én kihirdetett Yanukovych kontra Tanács (T‑244/16 és T‑285/17), valamint Klymenko kontra Tanács ítéletben (T‑274/18) a Törvényszék az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekre vonatkozó több tanácsi jogi aktust(1) megsemmisített, amelyek meghosszabbították az e korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és szervek(2) jegyzékének időtartamát, amennyiben a felperesek, a volt elnök, valamint a bevételekért és adókért felelős korábbi ukrán miniszter nevét az említett jegyzéken tartották. A jegyzékbevételt azzal az indokkal rendelték el, hogy a felperesek állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő bűncselekmények miatti nyomozás alatt álltak, majd ezt meghosszabbították azon az alapon, hogy az említett ország hatóságai büntetőeljárást folytatnak ellenük állami pénzeszközök vagy állami vagyon hűtlen kezelése miatt.

A Törvényszék a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletből(3) eredő, az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvek alkalmazásával mindenekelőtt arra emlékeztet e két ügyben, hogy az uniós bíróságoknak az alapvető jogok tiszteletben tartására tekintettel kell vizsgálniuk valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségét. Még ha a Tanács alapíthatja is a korlátozó intézkedések elfogadását vagy fenntartását valamely harmadik állam határozatára, meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen határozatot többek között a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták–e meg az említett államban. E tekintetben a Törvényszék kifejti, hogy noha azon tény, hogy a szóban forgó harmadik állam csatlakozott az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez (a továbbiakban: EJEE), maga után vonja az EJEE‑ben biztosított alapvető jogoknak az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) általi felülvizsgálatát, az ilyen körülmény nem teheti feleslegessé a fent említett vizsgálat követelményét. Továbbá, a Tanácsnak indokolási kötelezettsége teljesítése érdekében a korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokban fel kell tüntetnie annak az általa történt ellenőrzését, hogy a harmadik állam határozatát, amelyen ezek az intézkedések alapulnak, az említett jogok tiszteletben tartásával fogadták el. Másfelől a Tanács az említett vizsgálatot a felperesek által szolgáltatott bármely bizonyítéktól függetlenül köteles elvégezni.

A Törvényszék ezt követően megállapítja, hogy még ha a Tanács azt is állítja, hogy a büntetőeljárás lefolytatása során Ukrajnában bírósági felülvizsgálatot gyakoroltak, és hogy az ebben az összefüggésben elfogadott számos bírósági határozat azt bizonyítja, hogy a szóban forgó jogok tiszteletben tartását ellenőrizhette, az ilyen határozatok önmagukban nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az ukrán hatóságoknak a büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó határozatát, amelyen a korlátozó intézkedések fenntartása alapul, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták. A Tanács által említett valamennyi bírósági határozat ugyanis azoknak a büntetőeljárásoknak a keretébe illeszkedik, amelyek igazolták a felperesek nevének a jegyzékbe való felvételét, valamint az ott történő további szerepeltetését, és ahhoz képest csak járulékosak, mivel biztosítási vagy eljárási jellegűek.

A Klymenko kontra Tanács ítéletben (T‑274/18) a Törvényszék különösen azt hangsúlyozza, hogy a Tanács nem magyarázza meg, hogy e határozatok létezése hogyan teszi lehetővé annak a megállapítását, hogy a kérdéses jogok védelmét biztosították, míg az ukrán büntetőeljárás, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések alapját képezte, 2014–ben még az előzetes nyomozás szakaszában volt. E tekintetben a Törvényszék az EJEE‑re(4) és az Alapjogi Chartára(5) hivatkozik, amelyből az következik, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elve magában foglalja többek között az észszerű időn belüli határozathozatalhoz való jogot. A Törvényszék hangsúlyozza, hogy az EJEB már rámutatott arra, hogy ennek az elvnek a megsértése különösen akkor állapítható meg, ha a büntetőeljárás nyomozati szakaszát az inaktivitásnak több olyan szakasza jellemzi, amely az e nyomozás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságoknak tudható be. A Törvényszék arra is emlékeztet, hogy ha valamely személlyel szemben több éve alkalmaznak korlátozó intézkedéseket, mégpedig az érintett harmadik államban folytatott ugyanazon büntetőeljárás fennállása miatt, a Tanács köteles mélyrehatóan vizsgálni az e személy alapvető jogai hatóságok általi esetleges megsértésének kérdését. Ennélfogva a Tanácsnak legalábbis meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyek miatt úgy tekinthette, hogy e jogokat tiszteletben tartották azon kérdést illetően, hogy a felperes ügyét észszerű időn belül tárgyalták‑e.

A Törvényszék érdemi megállapítását megelőzően egyébként ugyanebben az ügyben elutasította a felperes arra alapított elfogadhatatlansági kifogását, hogy a Tanács az Azarov ítéletre hivatkozva új jogalapot hozott fel. E tekintetben a Törvényszék először is rámutat, hogy az Azarov ítéletben a Bíróság, miután hatályon kívül helyezte a 2017. július 7‑i Azarov kontra Tanács ítéletet,(6) úgy ítélte meg, hogy a per állása lehetővé teszi az érdemi határozat meghozatalát, és megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat, megállapítva az indokolási kötelezettség megsértését, amely imperatív jogalap, és mint ilyen, bármikor felhozható. A Törvényszék másodsorban megjegyzi, hogy a felperes által az Azarov ítéletre alapított érvek mindenesetre szoros kapcsolatot mutatnak a keresetlevél bizonyos pontjaival, és így e címen is elfogadhatók. Harmadszor, a Törvényszék megjegyzi, hogy mivel a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék akkor fennálló ítélkezési gyakorlatát, amikor a felperes előterjesztette a keresetét, az Azarov ítélet olyan jogi elemnek minősül, amely igazolhatja valamely új jogalap vagy kifogás előterjesztését.


1      A jelen esetben a T‑244/16. és T‑285/17. sz. ügyben a 2016. március 4‑i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozat (HL 2016. L 60., 76. o.) és a 2016. március 4‑i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 60., 1. o.), a 2017. március 3‑i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat (HL 2017. L 58., 34. o.) és a 2017. március 3‑i (EU) 2017/374 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 58., 1. o.), valamint a T‑274/18. sz.  ügyben a 2018. március 5‑i (EU) 2018/333 tanácsi határozat (HL 2018. L 63., 48. o.) és a 2018. március 5‑i (EU) 2018/326 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2018. L 63., 5. o.) megsemmisítését kérték.


2      Vagyis azon személyek, szervezetek és szervek, akikre, illetve amelyekre a 2015. január 29‑i (KKBP) 2015/143 tanácsi határozattal (HL 2015. L 24., 16. o.) módosított, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5‑i 2014/119/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 66., 26. o.) 1. cikke, valamint a 2015. január 29‑i (EU) 2015/138 tanácsi rendelettel (HL 2015. L 24., 1. o.) módosított, 2014. március 5‑i 208/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2015. L 1., 66. o.) 2. cikke alkalmazandó.


3      A Bíróság 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélete (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031).


4      6. cikk, (1) bekezdés.


5      47. cikk.


6      A Törvényszék 2017. július 7‑i Azarov kontra Tanács ítélete (T‑215/15, EU:T:2017:479).