A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (első tanács)
2021. június 3.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Bevándorlási és menekültpolitika – Nemzetközi védelem – 2013/33/EU irányelv – A 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének d) pontja – A nemzetközi védelmet kérelmezők őrizetbe vétele – A 2008/115/EK irányelv szerinti kiutasítási eljárás keretében őrizetbe vett kérelmező, akivel kapcsolatban alapos okkal feltételezhető, hogy pusztán a kiutasítási határozat végrehajtásának késleltetése vagy meghiúsítása érdekében nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet – Az ilyen ok megalapozását lehetővé tévő objektív kritériumok – Kérelmező, akinek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást”
A C‑186/21. PPU. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság, Szlovénia) a Bírósághoz 2021. március 25‑én érkezett, 2021. március 15‑i határozatával terjesztett elő a
J. A.
és
a Republika Slovenija
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, L. Bay Larsen, C. Toader, M. Safjan (előadó) és N. Jääskinen bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez–Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26–i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.) 8. cikke (3) bekezdése első albekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a J. A. és a Republike Slovenija (Szlovén Köztársaság) között az előbbinek a nemzetközi védelem iránti kérelem keretében történő idegenrendészeti őrizetbe vétele tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2008/115/EK irányelv
3 A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 1. cikke következőképpen rendelkezik:
„Ez az irányelv megállapítja a tagállamok által alkalmazandó, a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló közös normákat és eljárásokat, összhangban a közösségi jog általános elveiként szereplő alapvető jogokkal és a nemzetközi joggal, beleértve a menekültek védelmét és az emberi jogi kötelezettségeket.”
4 Ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A tagállamok a (2)–(5) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül a területükön illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan kiutasítási határozatot adnak ki.”
5 Az említett irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok – kivéve, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés is hatékonyan alkalmazható – kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben tarthatják a kitoloncolási eljárás [helyesen: kiutasítási eljárás] alatt álló harmadik országbeli állampolgárt, különösen ha:
a) fennáll a szökés veszélye, vagy
b) a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy kitoloncolási eljárást.
Az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.”
A 2013/33 irányelv
6 A 2013/33 irányelv (15) és (20) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(15) A kérelmezők őrizetbe vételét és őrizetben tartását azon alapvető elvvel összhangban kell alkalmazni, hogy – különösen a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeivel és a genfi egyezmény 31. cikkével összhangban – senki sem tartható őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy nemzetközi védelmet kér. A kérelmezőket őrizetbe venni csak az ezen irányelvben megállapított, nagyon egyértelműen meghatározott kivételes körülmények között lehetséges, és mind az ilyen őrizet módja, mind célja tekintetében a szükségesség és az arányosság elvét kell alkalmazni. Amennyiben egy kérelmezőt őrizetben tartanak, hatékony hozzáférést kell biztosítani számára a szükséges eljárási garanciákhoz, például a nemzeti igazságügyi hatóság előtti jogorvoslathoz.
[…]
(20) A kérelmező testi és lelki épségének legmegfelelőbb biztosítása érdekében őrizetben tartásához csak végső esetben lehet folyamodni, és azt kizárólag az őrizet alternatívájaként alkalmazható, szabadságelvonással nem járó valamennyi intézkedés alapos vizsgálatát követően lehet alkalmazni. Az őrizet alternatívájaként alkalmazható valamennyi intézkedés során tiszteletben kell tartani a kérelmezők alapvető emberi jogait.”
7 Ezen irányelv „Őrizet” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben [helyesen: vehetnek őrizetbe] kizárólag azon az alapon, hogy az érintett a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [(HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.)] megfelelően kérelmet nyújtott be.
(2) Amennyiben szükségesnek bizonyul, valamint az egyes esetek egyéni értékelése alapján a tagállamok őrizetbe vehetik a kérelmezőt, amennyiben kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony.
(3) A kérelmezőt csak akkor lehet őrizetbe venni, ha:
[…]
d) a [2008/115] irányelv szerint kiutasítási eljárás folyik ellene, és amiatt tartják őrizetben, hogy előkészítsék a kiutasítását és/vagy lefolytassák a kitoloncolási eljárást, továbbá ha az adott tagállam objektív kritériumok alapján bizonyítani tudja – ideértve azt is, hogy a kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást –, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy a kérelmező pusztán azért folyamodik nemzetközi védelemért, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását;
[…]
Az őrizetben tartás okait a nemzeti jog állapítja meg.
[…]”
A szlovén jog
8 A 2016. március 4‑i Zakon o mednarodni zaščiti (a nemzetközi védelemről szóló törvény, Uradni list RS, 16/17. sz.; a továbbiakban: ZMZ‑1) 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdéséből az következik, hogy az illetékes hatóság valamely nemzetközi védelmet kérelmezővel szemben a menedékkérők befogadóállomásának helyiségeiben történő, kötelező őrizetbevételi intézkedést rendelhet el, ha a kérelmezőt a 2011 júniusi 16‑i Zakon o tujcihnak (a külföldiekről szóló törvény, Uradni list RS, 1/18. sz.) megfelelően kiutasítási vagy kitoloncolási eljárás alkalmazása és végrehajtása érdekében idegenrendészeti őrizetbe vették, és alapos okkal feltételezhető, hogy e kérelmező a kérelmét pusztán a kitoloncolás késleltetése vagy meghiúsítása érdekében nyújtotta be, holott az eljárás egy korábbi szakaszában már megvolt a lehetősége arra, hogy ilyen kérelmet terjesszen elő.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 J. A. bosznia‑hercegovinai állampolgár, aki egy meg nem határozott időpontban nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Szlovéniában, amelyet a 2021. január 11‑én jogerőre emelkedett és 2021. február 11‑én végrehajtható vált 2020. február 24‑i határozattal elutasítottak.
10 Az e kérelemmel kapcsolatos eljárás során az Okrožno sodišče v Ljubljani (ljubljanai regionális bíróság, Szlovénia) 2018. november 6‑i ítéletével egy év szabadságvesztés‑büntetésre ítélte J. A.‑t, fenyegetés, agresszió és más személy vagyontárgyainak megrongálása miatt. A másodfokon eljáró Višje sodišče v Ljubljani (ljubljanai felsőbíróság, Szlovénia) 2019. május 23‑i ítéletével J. A.‑t egy év három hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte, valamint mellékbüntetésként három évre kiutasította az ország területéről. J. A. még a szabadságvesztés‑büntetését töltötte a büntetés‑végrehajtási intézetben, amikor a nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasító határozat végrehajtható vált 2021. február 11‑én.
11 Szabadságvesztés‑büntetésének végrehajtását követően J. A.‑t a szlovén rendőri hatóságok vették át, akik felé kifejezte azon szándékát, hogy új nemzetközi védelem iránti kérelmet kíván benyújtani. Az e hatóságok által 2021. február 27‑én kiállított nyilvántartási lap szerint J. A. ebben az összefüggésben a származási országában őt érintő halálos fenyegetésekre hivatkozott.
12 J. A.‑t a menedékkérők ljubljanai (Szlovénia) befogadóállomására helyezték át, és az új nemzetközi védelem iránti kérelme benyújtását követően szóban közölték vele az idegenrendészeti őrizetbe vételét.
13 2021. március 1‑jén a Ministrstvo za notranje zadeve Republike Slovenije (a Szlovén Köztársaság belügyminisztériuma, a továbbiakban: belügyminisztérium) a ZMZ‑1 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján formálisan határozatot hozott, amelyben elrendelte J. A.‑nak a postojnai (Szlovénia) idegenrendészeti fogda helyiségeiben történő őrizetét 2021. február 27‑től az őrizet okai megszűnésének időpontjáig, azzal, hogy az őrizetnek azonban – az egy hónappal történő meghosszabbítás lehetőségének sérelme nélkül – 2021. május 27‑én véget kell érnie. E határozatot azzal indokolták, hogy J. A. már a külföldiekről szóló törvény alapján őrizetben volt a vele szemben kezdeményezett kiutasítási eljárás miatt, és alapos okkal feltételezhető, hogy az új nemzetközi védelem iránti kérelmet kizárólag azért nyújtotta be, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kitoloncolását, miközben J. A.‑nak korábban volt lehetősége arra, hogy ilyen kérelmet terjesszen elő az eljárás egy korábbi szakaszában.
14 Ez utóbbi tekintetben a belügyminisztérium úgy ítélte meg, hogy J. A. csak attól az időponttól nyilvánította ki azon szándékát, hogy új nemzetközi védelem iránti kérelmet kíván előterjeszteni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovén államterületről való kitoloncolására irányuló eljárást az ország területéről való kiutasításra vonatkozó mellékbüntetés végrehajtása érdekében indítják meg. J. A. ugyanis már kifejezhette volna az ilyen kérelem előterjesztésére irányuló szándékát azon büntetés‑végrehajtási intézet alkalmazottai felé, amelyben szabadságvesztés‑büntetését töltötte, már az első nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasító határozat végrehajthatóvá válását követően. A belügyminisztérium így arra a következtetésre jutott, hogy J. A. kizárólag abból a célból nyújtotta be kérelmét, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a szlovén területről való kitoloncolása végrehajtását, amit megerősít az a tény, hogy J. A. új kérelmének alátámasztására nem jelölt meg új tényt vagy bizonyítékot az első nemzetközi védelem iránti kérelemben hivatkozottakhoz képest.
15 J. A. a belügyminisztérium határozatával szemben keresetet indított az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság, Szlovénia) előtt. Úgy véli, hogy őrizete nem alapulhat a ZMZ‑1 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésén, mivel e rendelkezés nem határoz meg olyan objektív kritériumokat, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy kizárólag a szlovén területről való kitoloncolása végrehajtásának késleltetése érdekében fejezte‑e ki azon szándékát, hogy új nemzetközi védelem iránti kérelmet kíván benyújtani.
16 2021. március 11‑én a kérdést előterjesztő bíróság J. A. kérelmére ideiglenes intézkedésként elrendelte, hogy a keresetről való jogerős érdemi határozat meghozataláig, vagy legkésőbb a belügyminisztérium határozatában meghatározott határidő lejártáig az érintett őrizetét a menedékkérők ljubljanai befogadóállomásán hajtsák végre.
17 A kérdést előterjesztő bíróság, miközben azt kéri, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 107. cikke alapján alkalmazza a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárást, kifejti, hogy J. A. keresetének kimenetele a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdése d) pontjának értelmezésétől függ, amelyet a ZMZ‑1 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése ültetett át a nemzeti jogba.
18 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a ZMZ‑1 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése – azáltal, hogy úgy rendelkezik, hogy a J. A. helyzetében lévő személynek már lehetősége kellett, hogy legyen arra, hogy nemzetközi védelmet kérjen – a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontja értelmében vett „objektív kritériumot” ír‑e elő.
19 Ennek kapcsán a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontjában használt „ideértve azt is” kifejezésre tekintettel azt lehet állítani, hogy az e rendelkezésben említett azon tény, hogy „a kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást”, az említett rendelkezés értelmében vett „objektív kritériumnak” minősül, amely megfelel a ZMZ‑1 84. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kritériumnak. E körülmények között az a tény, hogy a szlovén jogalkotó ez utóbbi rendelkezésben nem állapított meg más objektív kritériumokat, nem lehet semmilyen hatással egy olyan ügyben, amelyben – mint a jelen ügyben is – a nemzeti hatóságok kizárólag ezen objektív kritérium fennállására hivatkoztak az őrizetbe vételről szóló határozat indokolása érdekében.
20 Amennyiben az ilyen értelmezés nem fogadható el, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2013/33 irányelv átültetése során a nemzeti jogalkotónak a jogi előreláthatóság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása, valamint az irányelv (15) preambulumbekezdése alapján nem kellett volna‑e kötelező erejű, egyértelmű és általános rendelkezésben olyan objektív kritériumokat megállapítania, amelyek alapján azon előzetes megállapításon felül, amely szerint az érintett személynek megvolt a lehetősége nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására, a nemzeti hatóságok olyan alapos okok fennállására következtethetnek, amely alapján feltételezhető, hogy a kérelmező pusztán azért folyamodik nemzetközi védelemért, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását. A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy e megközelítésnek megfelelően a belügyminisztérium alapügyben szóban forgó határozatát meg kellene semmisíteni, mivel a ZMZ‑1 nem határozza meg kifejezetten azokat az objektív kritériumokat, amelyeket a nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venniük.
21 E körülmények között az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság, Szlovénia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2013/33] irányelv 8. cikke (3) bekezdése [első bekezdésének] d) pontját, hogy az »ideértve azt is« kifejezés kifejezetten az objektív kritériumok közé sorolja azt a körülményt, hogy »a kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást«?
2) Az e kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell‑e értelmezni a [2013/33] irányelv 8. cikke (3) bekezdése [első albekezdésének] d) pontját, hogy az ismertetett körülmények között az őrizetbe vétel csak előre meghatározott objektív kritériumok alapján és annak előzetes megállapítása esetén engedhető meg, hogy a kérelmezőnek már volt lehetősége nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani, amely alapján megállapítható, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy a kérelmet kizárólag a kiutasítási határozat késleltetése vagy meghiúsítása céljából nyújtották be?”
A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásról
22 A kérdést előterjesztő bíróság kérte a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikke alapján a jelen előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálását.
23 E kérelem alátámasztása érdekében e bíróság arra hivatkozik, hogy J. A. idegenrendészeti őrizetben van, és hogy az őrizet fenntartása az alapeljárás kimenetelétől függ.
24 E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2013/33 irányelv értelmezésére irányul, amely az EUM‑Szerződés harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségére vonatkozó V. címe alá tartozik. Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatalra utalás elbírálható sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban.
25 Másodsorban, a sürgősségre vonatkozó feltételt illetően hangsúlyozni kell, hogy ez a feltétel többek között akkor teljesül, ha az érintett személy jelenleg meg van fosztva szabadságától, és további őrizetben tartása az alapeljárás kimenetelétől függ. E tekintetben az érintett személy helyzetét azon időpontra tekintettel kell értékelni, amelyben az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmet vizsgálják (2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint harmadik országbeli állampolgár idegenrendészeti fogdában való elhelyezése – akár nemzetközi védelem iránti kérelmének elbírálása során, akár kitoloncolása céljából – szabadságelvonással járó intézkedésnek minősül (2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese a nemzetközi védelem iránti kérelmével összefüggésben elrendelt őrizetbe vétele óta meg van fosztva szabadságától, és további őrizetben tartása az alapeljárás kimenetelétől függ, mivel a belügyminisztérium határozatának megsemmisítése azt megszüntetheti.
28 E megfontolásokra tekintettel helyt kell adni a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra utalást sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálják el.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
29 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
30 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
Az első kérdésről
31 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az a tény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást, az e rendelkezés értelmében vett objektív kritériumnak minősül.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2013/33 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be.
33 Ezen túlmenően, az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az őrizetbe vételre csak akkor kerülhet sor, ha az – az egyes esetek egyéni értékelése alapján – szükségesnek bizonyul, és ha kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony. Ebből következik, hogy a nemzeti hatóságok csak annak eseti alapon történő vizsgálatát követően vehetik őrizetbe a nemzetközi védelmet kérelmező személyt, hogy ez az őrizet arányos‑e az azzal elérni kívánt célokkal, mivel az ilyen ellenőrzés megköveteli többek között az arról való meggyőződést, hogy az őrizetet csak végső megoldásként alkalmazzák (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑i Bizottság kontra Magyarország [A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadása] ítélet, C‑808/18, EU:C:2020:1029, 175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 258. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Egyebekben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdésének első albekezdése kimerítően sorolja fel azokat a különböző indokokat, amelyek igazolhatják az őrizetbe vételt, valamint hogy ezen indokok mindegyike egyedi szükségletet testesít meg, és önálló jelleggel rendelkezik (2020. december 17‑i Bizottság kontra Magyarország [A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadása] ítélet, C‑808/18, EU:C:2020:1029, 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ami közelebbről a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontjában említett őrizetbe vételi indokot illeti, e rendelkezés szerint valamely nemzetközi védelmet kérelmező személy ezen irányelv alapján őrizetbe vehető, ha a 2008/115 irányelv szerint kiutasítási eljárás folyik ellene, és már őrizetben tartják amiatt, hogy előkészítsék a kiutasítását és/vagy lefolytassák a kitoloncolási eljárást, továbbá ha az adott tagállam objektív kritériumok alapján bizonyítani tudja – ideértve azt is, hogy a kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást –, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy a kérelmező pusztán azért folyamodik nemzetközi védelemért, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását.
36 A 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontjában említett őrizetbe vételi indok tehát két konjunktív feltételnek van alárendelve. Egyrészt szükséges, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy már a 2008/115 irányelv IV. fejezete alapján kitoloncolás céljából foganatosított őrizetben legyen, másrészt pedig, hogy objektív kritériumokon alapuló alapos okkal feltételezhető legyen, hogy a kérelmező kizárólag azért nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását.
37 Ami azon objektív kritériumokat illeti, amelyekre a tagállamok illetékes hatóságainak a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontja értelmében alapos okukat alapozniuk kell, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés, bár nem határozza meg az „objektív kritériumok” fogalmát, példaként szolgál olyan kritériumra, amelyre e hatóságok hivatkozhatnak, nevezetesen arra, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek már lehetősége volt arra, hogy igénybe vegye a menekültügyi eljárást.
38 Az ugyanis, hogy e rendelkezésben az „ideértve azt is” kifejezés szerepel, amely a köznyelvben a „mint”, „például”, „többek között”, „különösen”, „hasonlóan” vagy a „mintájára” szinonimája, egyértelműen arra utal, hogy az uniós jogalkotó olyan példával kívánt szolgálni az objektív kritériumra, amelyre az illetékes nemzeti hatóságok hivatkozhatnak annak bizonyítására, hogy a kérelmező pusztán azért folyamodik nemzetközi védelemért, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását.
39 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást, az egyik olyan objektív kritériumnak minősül, amelyre az illetékes nemzeti hatóságok hivatkozhatnak annak bizonyítása érdekében, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy az érintett pusztán azért folyamodik nemzetközi védelemért, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását.
40 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást, az e rendelkezés értelmében vett objektív kritériumnak minősül.
A második kérdésről
41 Mivel a második kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha az első kérdésre nemleges választ kellene adni, arra nem szükséges válaszolni.
A költségekről
42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26–i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a menekültügyi eljárást, az e rendelkezés értelmében vett objektív kritériumnak minősül.
Aláírások