Language of document :

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-593/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2022. május 18-án hozott ítélete ellen a Tirrenia di navigazione SpA által 2022. július 29-én benyújtott fellebbezés

(C-514/22. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Tirrenia di navigazione SpA (képviselők: B. Nascimbene, F. Rossi Dal Pozzo, A. Moriconi ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-593/20. sz. ügyben 2022. május 18-án hozott ítéletét,

semmisítse meg a 2020. március 2-i (EU) 2020/1412 bizottsági határozatot a 2., 3. és 4. cikk, valamint másodlagosan az állítólagos támogatás visszatéríttetését elrendelő, valamint azonnali és tényleges visszatérítést megállapító 6. és 7. cikk tekintetében;

másodlagosan a 2. pont tekintetében: utalja vissza az ügyet a Törvényszék egy másik tanácsa elé,

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a Törvényszék T-593/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét támadja, amely elutasította a megsemmisítés iránti keresetet a 2020. március 2-i (EU) 2020/1412 határozat 2., 3. és 4. cikke, másodlagosan pedig a 6. és 7. cikke vonatkozásában, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a fellebbezőre vonatkozó bizonyos intézkedéseket jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak kell tekinteni.

A kereset első jogalapjában a fellebbező az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, valamint 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás megsértésére hivatkozik.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és ítéletének indokolása hiányos azon állítását illetően, hogy a fellebbező nem biztosította a 2004. évi iránymutatás 25. pontjának c) alpontjában meghatározott feltételek tiszteletben tartását.

A fellebbező ezzel szemben azt állítja, hogy az olasz kormány a) megfelelően tájékoztatta a Bizottságot az üzletág privatizációs tervéről; b) megerősítette azon szándékát, hogy a megmentési támogatást a hat hónapos határidő lejárta előtt vissza kívánja fizetni a privatizációból származó bevételből; c) a felszámolási tervet közzétette a honlapján. Így tehát lehetővé tette a Bizottság számára, hogy teljes mértékben megismerje a felszámolási tervvel összefüggő privatizálásra, és ezt követően a megmentési támogatás visszafizetésére irányuló terveit.

A fellebbező szerint a Bizottság által elfogadott és a Törvényszék által osztott formalista megközelítés ellentétes az Alapjogi Charta 41. cikkében megfogalmazott megfelelő ügyintézés elvével, valamint a hatékony érvényesülés elvével.

Második jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy bizonyos adók megfizetése alóli mentességek tekintetében megsértették az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és az ítélet nem tartalmaz indokolást azzal kapcsolatban, hogy a „közvetett adókat” illetően úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által az ellenkérelmében felhozott elfogadhatatlansági kifogás megalapozott.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a fellebbező által megtámadott, egyes adók alóli mentességre vonatkozó intézkedésre való alkalmazhatóságának értékelése során is, és a Törvényszék e tekintetben tett megállapításai hiányos indokolást tartalmaznak.

Ez a társaságiadó-mentesség ugyanis szigorúan olyan jövőbeli és bizonytalan események bekövetkezésétől függ, amelyek eddig megakadályozták, hogy a fellebbező számára bármilyen előny keletkezzen, és amelyek – amint azt a határozat is elismeri – teljes mértékben esetlegessé teszik, hogy a jövőben ilyen előny létrejöhessen.

Ezt követően a fellebbező úgy véli, hogy az előny hiányán kívül a támogatás fogalmának egyéb alkotóelemei is hiányoznak: az intézkedésnek az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatása és a verseny megsértése.

Következésképpen az említett mentesség nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalma alá, és így nem minősül állami támogatásnak.

Harmadik jogalapjával a fellebbező a jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés elvének az eljárás időtartama tekintetében történő megsértésére, valamint a bizalomvédelem elvének és az arányosság elvének a megsértésére hivatkozik.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és ítélete nem tartalmaz indokolást azon megállapítással kapcsolatban, hogy az (EU) 2020/1412 határozat elfogadásához vezető eljárás összességében nem tartott túl hosszú ideig, és ezért nem sértették meg a jogbiztonság, a megfelelő ügyintézés és az arányosság elvét. Az arányosság elvének megsértését illetően a Törvényszék megalapozottnak tartja a Bizottság által az ellenkérelmében felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és ezzel tévesen alkalmazta a jogot.

A fellebbező továbbá úgy véli, hogy az (EU) 2020/1412 határozat a bizalomvédelem elvével, valamint az Alapjogi Charta 16. és 17. cikkével összhangban nem írhatta volna elő a vitatott támogatási intézkedéseknek a Tirrenia AS-tól való visszatérítését.

A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette a fent említett általános elveket és az Alapjogi Chartát.

Negyedik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztott felvenni egy bizonyítékot az ügy iratai közé.

A fellebbező azt állítja, hogy nem tudta a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megfelelően benyújtani az ügy irataihoz az Olaszország és Szardínia régió által a Saremar javára végrehajtott SA.32014., SA.32015., SA.32016. (2011/C) (korábbi 2011/NN) számú intézkedésekről szóló, 2021. szeptember 30-i bizottsági határozatot (C(2021) 6990 final), amelyet a fellebbező az iratbetekintés iránti kérelmét követően kapott meg a Bizottságtól.

A fellebbező szerint – a Saremar határozat jelentőségére tekintettel – az, hogy ezt a későbbi bizonyítékot nem vették fel az ügy iratai közé, a Törvényszék eljárási szabályzatának és az uniós intézményeket terhelő indokolási kötelezettségnek a megsértése, valamint a fellebbező védelemhez való jogának nyilvánvaló megsértése miatt a Törvényszék ítéletének jogellenességét eredményezte.

____________