A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2012. január 19.(*)
„Közösségi védjegy – A »justing« közösségi ábrás védjegy bejelentése – A korábbi JUSTING nemzeti ábrás védjegy – A korábbi védjegy szenioritásának igénylése – A megjelölések azonosságának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 34. cikke”
A T‑103/11. sz. ügyben,
Tiantian Shang (lakóhelye: Róma [Olaszország], képviseli: A. Salerni ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Mannucci, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM második fellebbezési tanácsának Tiantian Shang védjegyjogosult JUSTING nemzeti ábrás védjegye szenioritásának igénylésével kapcsolatban 2010. december 14‑én hozott határozata (R 1388/2010‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, V. Vadapalas (előadó) és K. O’Higgins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. február 16‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. április 7‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy az írásbeli szakasz lezárásáról való értesítést követő egy hónapos határidőn belül a felek nem terjesztettek elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, ennélfogva a Törvényszék az előadó bíró jelentése alapján úgy határozott, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a kereset elbírálására a szóbeli szakasz mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2009. június 26‑án a felperes, Tiantian Shang, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, hámok, nyergek és lószerszámok”;
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”.
4 Ezzel egyidejűleg a felperes a 207/2009 rendelet 34. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz az alábbi, 1217303 számon lajstromozott, korábbi olasz ábrás védjegy szenioritásának igénylése iránt:
5 2010. június 1‑jei határozatával a védjegyelbíráló elutasította a korábbi nemzeti védjegy szenioritásának igénylése iránti kérelmet.
6 2010. július 22‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a védjegyelbíráló határozatával szemben.
7 2010. december 14‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. A fellebbezési tanács konkrétan azt állapította meg, hogy a bejelentett közösségi védjegy és a korábbi nemzeti védjegy nem azonos, mivel grafikai ábrázolásuk eltér, nem csupán a „justing” szóelem betűinek szedését illetően, hanem ábrás elemeiket, illetve a megjelölések különféle elemeinek elhelyezkedését illetően is.
A felek kereseti kérelmei
8 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– változtassa meg a megtámadott határozatot, és adjon helyt a korábbi nemzeti védjegy szenioritásának igénylése iránti kérelmének;
– harmadlagosan, adjon helyt a korábbi nemzeti védjegy szóeleme, azaz a „justing” szó szenioritásának igénylése iránti kérelmének;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
9 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
10 Keresetének alátámasztásaként a felperes három jogalapra hivatkozik: az elsőt a 207/2009 rendelet 34. cikkének megsértésére, illetve téves alkalmazására; a másodikat a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 289., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.) megsértésére; a harmadikat pedig a korábbi nemzeti védjegy közismertségére alapítja.
A 207/2009 rendelet 34. cikkének megsértésére, illetve téves alkalmazására alapított, első jogalapról
11 A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az megszorítóan értelmezte a 207/2009 rendelet 34. cikkét. A fellebbezési tanács ugyanis szerinte e rendelkezést úgy értelmezte, hogy nem vette figyelembe azt az összefüggést, amelynek keretébe az illeszkedik, vagyis a védjegyeket a velük azonos vagy hozzájuk hasonló védjegyekkel való összetéveszthetőséggel szemben védő védjegyoltalmi rendszert. E tekintetben a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a közösségi védjegy és a korábbi nemzeti védjegy „justing” szóeleme azonos, anélkül hogy e megállapítást megkérdőjelezné az a tény, hogy azokat eltérő betűtípussal szedték. Ezenfelül szerinte a szóban forgó két védjegy árujegyzékébe tartozó áruk teljes mértékben azonosak, és ezt a jelen ügyben a fellebbezési tanács sem vitatta. Végül, ami a szóban forgó védjegyek ábrás elemeit illeti, szerinte a köztük lévő eltéréseket abba az összefüggésbe kell helyezni, hogy a korábbi nemzeti védjegy „grafikai ábrázolása folyamatosan változott”, ami semmiféleképpen sem kérdőjelezi meg a „védjegy önazonosságát”, mivel ez utóbbi ettől még ugyanaz a védjegy maradt.
12 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
13 A 207/2009 rendelet 34. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha a tagállamok valamelyikében lajstromozott korábbi védjegy – ideértve a Benelux-államokban vagy nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyet is – jogosultja, aki az említett védjeggyel azonos megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt bejelentést tesz az említett védjegy árujegyzékébe tartozó vagy annak részét képező áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, a közösségi védjeggyel kapcsolatban igényelheti a korábbi védjegy szenioritását azon tagállam tekintetében, amelyben vagy amelyre kiterjedő hatállyal e korábbi védjegyet lajstromozták.”
14 Ahhoz, hogy a közösségi védjegybejelentés tekintetében a korábbi nemzeti védjegy szenioritásának igénylése iránti kérelemnek helyt lehessen adni, három feltételnek kell együttesen teljesülnie: a korábbi nemzeti védjegynek és a bejelentett közösségi védjegynek azonosnak kell lennie; a bejelentett közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruknak, illetve szolgáltatásoknak azonosaknak kell lenniük a korábbi nemzeti védjegy árujegyzékében szereplőkkel vagy azok egy részével; a védjegyek jogosultja pedig ugyanaz a személy kell legyen.
15 Jelen esetben a bejelentett közösségi védjegy és a korábbi nemzeti védjegy árujegyzékébe tartozó áruk azonossága nem vitás. A felek azt sem vitatják, hogy a szóban forgó védjegyeknek ugyanaz a személy a jogosultja.
16 Ami a védjegyek azonosságát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy valamely megjelölés akkor azonos egy védjeggyel, ha módosítás vagy hozzáadás nélkül tartalmazza a védjegyet alkotó valamennyi elemet, vagy ha egészében tekintve olyan jelentéktelen eltéréseket rejt magában, amelyek elkerülhetik az átlagos fogyasztó figyelmét (a C‑291/00. sz. LTJ Diffusion ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑2799. o.] 54. pontja).
17 A megjelölés és a védjegy azonosságára vonatkozó feltételt az említett azonossághoz fűződő következmények miatt kell megszorítóan értelmezni. Jelen esetben, amennyiben – a 207/2009 rendelet 34. cikkének (2) bekezdése értelmében – annak a közösségi védjegynek a jogosultja, amelynek tekintetében a korábbi nemzeti védjegy szenioritása igénylésének helyt adtak, lemondana a korábbi védjegy oltalmáról, vagy azt hagyná megszűnni, továbbra is igényt tarthatna ugyanazokra a jogokra, amelyek akkor illetnék meg, ha a korábbi védjegy továbbra is oltalom alatt állna.
18 Így a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy szigorúan értelmezte a 207/2009 rendelet 34. cikkének (1) bekezdését.
19 E tekintetben a felperes által felhozott azon érvet, miszerint a 207/2009 rendelet 34. cikke által nyújtott kedvezményt ki kellene terjeszteni a hasonló védjegyekre is, annak a mintájára, hogy a védjegyek oltalma is kiterjed a hasonló védjegyekkel való összetéveszthetőség elleni védelemre, el kell utasítani. Ugyanis, ellentétben a 207/2009 rendelet azon rendelkezéseivel, amelyeknek a célja a védjegyeknek a velük azonos vagy hozzájuk hasonló védjegyekkel való összetéveszthetőséggel szembeni védelme, a 207/2009 rendelet 34. cikke csak az azonos védjegyekre vonatkozik, és nem tartalmaz rendelkezést a hasonló védjegyekre vonatkozóan. Márpedig a Törvényszék nem módosíthatja az említett rendelet 34. cikkét annak megengedésével, hogy a védjegyek azonossága helyébe a védjegyek hasonlóságát helyettesítsük.
20 Jelen esetben tehát azt kell megvizsgálni, hogy a bejelentett közösségi védjegy és a korábbi nemzeti védjegy azonos‑e.
21 Mindkét ábrás védjegy a „justing” szóelemből és ábrás elemekből tevődik össze. A fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 12. pontjában megállapítottakhoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a „justing” szóelem eltérő betűtípussal van szedve a védjegyekben. A korábbi nemzeti védjegynél használt betűtípus a normál nyomtatott betűkészlet szerinti, míg a bejelentett védjegynél gót betűtípust használtak, ami a „justing” elemnek sajátos grafikai és stilisztikai jelleget ad.
22 Ezenfelül a két védjegy ábrás elemei eltérőek. A korábbi nemzeti védjegyben ugyanis a szóelem két oldalán a két nemet jelképező egy‑egy szimbólum szerepel, míg a bejelentett közösségi védjegyben a szóelem fölött elhelyezett ábrás elem egy sugarakból álló körvonal közepén található „j” betűt ábrázol.
23 Így tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a védjegyek nem azonosak, és ennélfogva nem is adhatott helyt a bejelentett közösségi védjegy tekintetében a korábbi nemzeti védjegy szenioritása igénylése iránti kérelemnek.
24 E tekintetben a felperes azon érve, amely a védjegyek közötti eltérést azzal magyarázza, hogy „a védjegy ábrázolása folyamatosan változott”, nem olyan jellegű, hogy alkalmas lenne e következtetés megingatására. Ugyanis a védjegyek a fenti 16. pontban említett ítélkezési gyakorlat szerint csak akkor tekinthetők azonosnak, ha az eltérések olyan jelentéktelenek, hogy azt a fogyasztók esetleg észre sem veszik, ami jelen esetben nem igaz, hiszen a két védjegy grafikai ábrázolása nagyon eltérő.
25 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A 98/71 irányelv megsértésére alapított, második jogalapról
26 A felperes azt állítja, hogy annak eldöntésénél, hogy két védjegy azonosnak tekinthető‑e, a 98/71 irányelv 4. cikkére kell visszautalni, amelynek értelmében „[a] mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek”. Szerinte ez azt jelenti, hogy két védjegy akkor azonos, ha alapvető elemeik – vagyis azok, amelyek alapján a közönség be tudja azonosítani őket – azonosak.
27 A felperes szerint meg kell jegyezni, hogy az összetévesztés esetleges veszélye szempontjából, ha eltekintenénk a „felesleges szigortól”, a két védjegyet egy és ugyanazon védjegynek kellene tekinteni, figyelemmel az áruk, a szóelem és a jogosult személyének azonosságára, valamint a „szenioritás tényére” és az „egymással tökéletesen megférő jelölések egyértelmű keveredésére, illetve változására”.
28 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
29 Először is meg kell jegyezni, hogy a 98/71 rendelet rendelkezései nem alkalmazhatók a jelen esetben, hiszen azok a formatervezési mintákra vonatkoznak.
30 Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a 98/71 rendelet 4. cikke és a Bíróságnak a fenti 16. pontban említett ítélkezési gyakorlata is hasonlóképpen értelmezi az azonosság fogalmát.
31 Egyébként a felperesnek az e jogalap keretén belül kifejtett érvei lényegében ugyanazokat az elemeket ismétlik meg, mint az első jogalap keretében felhozott érvek. A felperes ugyanis megpróbálja azt bizonyítani, hogy a szóban forgó védjegyek alapvető elemeik tekintetében – nevezetesen a „justing” szóelem tekintetében – azonosak, és az eltérések annak a következményei, hogy „a védjegy ábrázolása folyamatosan változott”, amit a Törvényszéknek a védjegyek azonosságának megítélésénél figyelembe kell vennie.
32 Hangsúlyozni kell, hogy az azonosság fogalmának felperes által adott értelmezése nem helytálló, mivel az a megjelölések alapvető elemeire szűkíti le azt, saját igényeinek érvényesítése érdekében, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a megjelölések csak akkor lehetnek azonosak, ha a közöttük lévő eltérések minimálisak, ami a jelen esetben nem igaz, annak ellenére, hogy a védjegyek szóeleme azonos. A többi érvet illetően elegendő visszautalni a Törvényszék által az első jogalap vizsgálatánál elvégzett értékelésre.
33 Ami a felperes arra alapított érvét illeti, hogy a védjegy logójának mindennemű grafikai megváltoztatása megtiltható lenne, ha a Törvényszék nem ismerné el azt, hogy az folyamatosan változhat, az nem lehet eredményes. Ugyanis a jelen esetben nem arról van szó, hogy bárki is kétségbe vonná annak a lehetőségét, hogy valamely védjegy jogosultja grafikailag változtathat a védjegye megjelenítésén, hanem annak eldöntéséről, hogy a felperes igényelheti‑e a korábbi nemzeti védjegy szenioritását. Márpedig jelen esetben a kritériumokat a 207/2009 rendelet 34. cikke világosan meghatározta, és azokat – miként az a fenti 18. pontban megállapítást nyert – szigorúan kell értelmezni. Jelen esetben a korábbi nemzeti védjegy szenioritása igénylésének a 207/2009 rendelet 34. cikke által előírt egyik feltétele – nevezetesen a védjegyek azonossága – nem teljesül. Így a felperes kérelmének nem lehet helyt adni.
34 A felperes azt állítja, hogy az övével ellentétes értelmezés feleslegessé tenne bármiféle oltalmat, hiszen bárki számára lehetővé tenné azt, hogy egy azonos védjegyet – minimális grafikai eltéréssel – lajstromoztasson, arra való hivatkozással, hogy ha a grafikus elemek nem egyeznek meg tökéletesen, ez megfelelő indokot képez ahhoz, hogy a védjegy eltérőnek és eredeti jellegűnek minősüljön.
35 Ez az érv nem meggyőző, hiszen a 207/2009 rendelet oltalmi mechanizmusai védelmet nyújtanak a védjegyjogosultak számára a harmadik személyek hasonló védjegyeivel szemben, másrészt a megszilárdult ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja és a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
36 Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.
A korábbi nemzeti védjegy közismertségére alapított, harmadik jogalapról
37 A felperes azt állítja, hogy a korábbi nemzeti védjegy „elterjedtsége” alapján, függetlenül a lajstromozásától, el kellene ismerni annak tekintetében az oltalom fennállását.
38 A felperes pontosítja, hogy fenntartja a jogot törlési kérelem előterjesztésére azzal a személlyel szemben, aki a JUSTING szóvédjegyet 2009. május 11‑én – tehát még az ő közösségi védjegybejelentése előtt, de már az ő korábbi nemzeti védjegyének bejelentése után – az Európai Unióra kiterjedő nemzetközi védjegyként bejelentette.
39 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
40 Miként azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 13. pontjában tette, meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a felperes fel szeretne lépni azzal a személlyel szemben, aki a JUSTING szóvédjegyet az Európai Unióra kiterjedő nemzetközi védjegyként bejelentette, a korábbi nemzeti védjegy szenioritásának igénylése iránti eljárás szempontjából nem releváns kritérium.
41 Ezenkívül a 207/2009 rendelet 34. cikke nem említ semmiféle összefüggést a korábbi nemzeti védjegy szenioritásának igénylése és annak közismertsége között.
42 Így tehát a harmadik jogalapot, mint hatástalant, el kell utasítani.
43 Egyébként, ami a felperes arra irányuló kereseti kérelmét illeti, hogy részben – azaz a korábbi nemzeti védjegy „justing” szóeleme tekintetében – adjanak helyt a szenioritás igénylése iránti kérelmének, megjegyzendő, hogy a 207/2009 rendelet 34. cikke nem rendelkezik olyan lehetőségről, amely szerint a korábbi nemzeti védjegy egy részének szenioritását lehetne igényelni. Márpedig, miként az fentebb megállapítást nyert, az említett rendelet 34. cikkét szigorúan kell értelmezni, és a Törvényszék ennélfogva nem adhat helyt az ilyen kérelemnek.
44 Mivel a Törvényszék jelen esetben a felperes egyik – sem a hatályon kívül helyezés iránti kereseti kérelem, sem a megváltoztatás iránti kereseti kérelem alátámasztására szolgáló – jogalapjának sem adott helyt, ezért a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
45 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az OHIM kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Tiantian Shangot kötelezi a költségek viselésére.
Papasavvas | Vadapalas | O’Higgins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. január 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások