A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2023. december 6.(*)

„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Szabályszerűségi záróelszámolási eljárás – Aktív mezőgazdasági termelő – Állandó gyepterületek – Ellenőrzési minta – Jogosulatlan kifizetések – A kérelem késedelmes benyújtása – Pénzügyi fegyelem – Indokolási kötelezettség – Jogos bizalom – Arányosság”

A T‑48/22. sz. ügyben,

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, J. Vláčil, O. Serdula és J. Očková, meghatalmazotti minőségben)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: J. Aquilina, A. Becker, K. Walkerová és J. Hradil, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: M. Jaeger, elnökként eljárva (előadó), P. Nihoul és S. Verschuur bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. május 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Cseh Köztársaság az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2021. november 17‑i (EU) 2021/2020 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2021. L 413., 10. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) részleges megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az 43 470 836,30 euró összegben kizár a 2015–2017‑es pénzügyi években általa kifizetett kiadásokat (a továbbiakban: megtámadott pénzügyi korrekció).

I.      A jogvita előzményei

A.      AA/2017/010/CZ. sz. vizsgálat

2        Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.) 52. cikke, valamint az 1306/2013 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, az ellenőrzési szabályok, a biztosítékok és az átláthatóság tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. augusztus 6‑i 908/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 255., 59. o.; helyesbítés: HL 2015. L 114., 25. o.) – vizsgálat időpontjában hatályos változatának – 34. cikke alapján megindította a Cseh Köztársasággal szemben az AA/2017/010/CZ vizsgálatot (a továbbiakban: vizsgálat) annak ellenőrzése érdekében, hogy a Cseh Köztársaság a 2015‑től 2017‑ig terjedő pénzügyi évek folyamán az európai uniós jogszabályokkal összhangban folytatta‑e le az EMGA és az EMVA terhére a mezőgazdasági termelőknek kifizetett támogatások ellenőrzését.

3        A vizsgálat keretében a Bizottság 2017. szeptember 18. és 22. között helyszíni ellenőrzést végzett a Cseh Köztársaságban.

4        2017. november 30‑i levelében (a továbbiakban: megállapításokat tartalmazó levél) a Bizottság a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (2) bekezdésével összhangban közölte a cseh hatóságokkal a vizsgálatainak eredményét. E levélben a Bizottság többek között megállapította, hogy a Cseh Köztársaság által az EMGA és az EMVA alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott területalapú támogatások ellenőrzése érdekében bevezetett ellenőrzési rendszer nem felel meg az uniós jogszabályoknak. Emellett felkérte a cseh hatóságokat, hogy nyújtsák be a bevezetett korrekciós intézkedések részletes leírását.

5        2018. március 29‑i levelében a Cseh Köztársaság megküldte a Bizottságnak a megállapításokat tartalmazó levéllel kapcsolatos észrevételeit.

6        2018. június 4‑i levelében a Bizottság a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően kétoldalú találkozóra hívta a Cseh Köztársaságot.

7        2018. szeptember 11‑én a Bizottság megküldte a Cseh Köztársaságnak e kétoldalú találkozó jegyzőkönyvét, és kiegészítő információkat kért többek között az állandó gyepterületek besorolásával kapcsolatban.

8        2018. október 1‑jei levelében a Cseh Köztársaság megküldte a Bizottságnak a kétoldalú találkozó jegyzőkönyvére vonatkozó észrevételeit. Ebben a levélben többek között az 1306/2013 rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.) 13. cikke szerinti, a támogatási és kifizetési kérelmek benyújtásának módjára vonatkozó információkat szolgáltatott.

9        2018. december 11‑i levelében a Cseh Köztársaság kiegészítő információkat közölt a Bizottsággal többek között a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.) 9. cikkének (2) bekezdése szerinti, az aktív mezőgazdasági rendszer keretében történő kifizetésekre irányuló több kérelem elutasításáról.

10      2019. május 6‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a cseh hatóságokat az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályainak az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 227., 69. o.) 35. cikke alapján elvégzendő, a környezetbarátabbá tételt előmozdító támogatási programokra (a továbbiakban: környezetbarátabbá tételre irányuló program) vonatkozó ellenőrzések minimális mértékével kapcsolatos kötelezettségszegés fennállásáról, és kiegészítő információkat kért tőlük. Ezeket az információkat a cseh hatóságok 2019. július 4‑i levelükben nyújtották be.

11      2019. december 20‑i levelében a Bizottság a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban megküldte a cseh hatóságoknak a vizsgálat előzetes következtetéseit (a továbbiakban: előzetes következtetések). Ebben a levélben a Bizottság megerősítette a megállapításokat tartalmazó levélben már kifejtett álláspontját a Cseh Köztársaság által az EMGA és az EMVA keretében a mezőgazdasági termelőknek 2015 és 2017 között kifizetett területalapú támogatások nyújtásának ellenőrzése érdekében bevezetett ellenőrzési rendszer nem megfelelő voltával kapcsolatban. Ezenkívül tájékoztatta a Cseh Köztársaságot, hogy a 908/2014 végrehajtási rendelet 40. cikke (1) bekezdésének megfelelően egyeztetési eljárást kezdeményezhet.

12      Közelebbről, ami a Cseh Köztársaság által kialakított ellenőrzési rendszer meg nem felelését illeti, a Bizottság többek között öt kulcsfontosságú ellenőrzés vonatkozásában állapított meg hiányosságokat.

13      Először is a Bizottság úgy vélte, hogy a támogatást kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogállásának meghatározása során a cseh hatóságok megsértették az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését (a továbbiakban: az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó jogsértés).

14      E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy a cseh hatóságok:

–        az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt három feltétel közül kettő teljesülésének a bizonyítására egyetlen kritériumot alkalmaztak; így a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Cseh Köztársaság indokolatlanul korlátozta az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférést az olyan személyek listáján (a továbbiakban: kizárási lista) szereplő személyek esetében, akik ellenkező bizonyíték hiányában nem jogosultak támogatásra a közös agrárpolitika (KAP) keretében, mivel nem minősülnek aktív mezőgazdasági termelőnek, azaz az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő olyan természetes vagy jogi személyek, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportjai, akik repülőtereket, vasúttársaságokat, vízműveket, ingatlanvállalatokat, állandó sport‑ és rekreációs területeket üzemeltetnek;

–        az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében az aktív mezőgazdasági termelői jogállás megadásához előírt feltételek ellenőrzése során nem vették figyelembe a támogatás kérelmezőjének kapcsolt vállalkozásait.

15      Másodszor a Bizottság az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése h) pontjának megsértésével a cseh hatóságok által létrehozott ellenőrzési rendszer hiányosságaira mutatott rá az állandó gyepterületek azonosítása tekintetében (a továbbiakban: az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés).

16      Harmadszor a Bizottság arra hivatkozott, hogy a cseh hatóságok megsértették a Bizottság által ellenőrizendő támogatás kedvezményezettjei mintájának kiválasztására vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket (a továbbiakban: az ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértés). Az ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértés két részből állt:

–        az első részt (a továbbiakban: a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértés) illetően a Bizottság megállapította, hogy a cseh hatóságok tévesen vették figyelembe az egységes területalapú támogatási rendszer (a továbbiakban: SAPS‑rendszer) keretében elvégzendő standard ellenőrzések (a továbbiakban: standard ellenőrzések) minimális mértékének [a 809/2014/EU végrehajtási rendeletnek] az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő […] módosításáról szóló, 2016. augusztus 16‑i (EU) 2016/1394 bizottsági végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontja alapján történő kiszámításakor a monitoring‑ellenőrzéseket (a továbbiakban: monitoring‑ellenőrzések), amelyeket akkor kell elvégezni, ha a támogatás kedvezményezettje az előző évben a 809/2014 végrehajtási rendelet 33a. cikke értelmében vett korlátozott közigazgatási szankcióban részesült;

–        a második részt (a továbbiakban: a környezetbarátabbá tételre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértés) illetően a Bizottság a 809/2014 végrehajtási rendelet 35. cikkének megsértésére hivatkozott, mivel a cseh hatóságok 2016‑ban és 2017‑ben a környezetbarátabbá tételre irányuló program tekintetében nem növelték a helyszíni ellenőrzésnek – a korábbi években az SAPS‑rendszerrel kapcsolatos szabálytalanságok megállapítását követően – alávetendő támogatás kedvezményezettjeinek százalékos arányát.

17      Negyedszer, a Bizottság megállapította, hogy megsértették az 1307/2013 rendelet 63. cikkét és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikkét, amelyek előírják, hogy valamely terület nem támogathatóvá nyilvánítását követően az e terület tekintetében a mezőgazdasági termelőknek jogosulatlanul folyósított kifizetéseket vissza kell téríttetni, és közigazgatási szankciókat kell alkalmazni. Márpedig a Bizottság szerint a cseh hatóságok által a nem támogatható területek azonosítása céljából a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerének (a továbbiakban: MePAR) éves naprakésszé tétele révén bevezetett rendszer nem tette lehetővé annak ellenőrzését, hogy a valamely adott évben támogatásra nem jogosult terület a korábbi években sem volt támogatható, és ennek okán a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére irányuló eljárást kellet volna indítani. Így a Bizottság szerint annak megállapítását követően, hogy egy 2017‑ben nem támogatható területről van szó, a cseh hatóságoknak ellenőrizniük kellett volna, hogy ugyanez a terület 2015‑ben és 2016‑ban sem volt‑e támogatható (a továbbiakban: a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértés).

18      Ötödször a Bizottság a 640/2014 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megsértésére (a továbbiakban: a kérelem késedelmes benyújtására vonatkozó jogsértés) hivatkozott. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy amikor a támogatási vagy kifizetési kérelmeket a 640/2014 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőkön belül elektronikus aláírás nélkül, online nyújtották be, és azokat ezt követően a kérelmező a következő öt napon belül az illetékes hivatalnál személyesen aláírta, a cseh hatóságoknak alkalmazniuk kellett volna az ugyanezen rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt, a kérelmezőt megillető támogatás összegének munkanaponkénti 1%‑os csökkentését (a továbbiakban: 1%‑os csökkentés). A Bizottság szerint ugyanis e kérelmek benyújtásának időpontja a kérelmező általi személyes aláírásuk időpontja volt, nem pedig az online benyújtásuk időpontja, és ez az időpont a 640/2014 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt határidők lejártának időpontja után következett be. A Bizottság szerint tehát késedelmes kérelmekről volt szó, amelyekre alkalmazni kellett volna az 1%‑os csökkentést.

19      2020. február 4‑én a cseh hatóságok a 908/2014 rendelet 40. cikkének (1) bekezdése alapján egyeztetést kezdeményeztek.

20      2020. október 5‑én az egyeztető testület megküldte jelentését, amelyben megállapította, hogy az egyeztetés nem lehetséges.

21      2020. november 13‑án kelt levelében a Cseh Köztársaság kiegészítő információkat küldött a Bizottságnak.

22      A Bizottság 2021. március 26‑án kelt levelében a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (4) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a Cseh Köztársaságot a vizsgálat végső következtetéseiről (a továbbiakban: végső következtetések).

23      Először is a végső következtetésekben a Bizottság megerősítette azon álláspontját, miszerint a Cseh Köztársaság megsértett öt kulcsfontosságú ellenőrzést.

24      Ezt követően a végső következtetésekben a Bizottság úgy határozott, hogy 2%‑os átalánykorrekciót alkalmaz azon előirányzatokra, amelyeket a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében 2015 és 2017 között a Cseh Köztársaságnak visszafizetett.

25      A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kifizetésekből eredetileg visszavont előirányzatokat az alábbi végrehajtási rendeletek (a továbbiakban: visszatérítési rendeletek) visszafizették a cseh hatóságoknak:

–        az 1306/2013 rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2016‑os pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséről szóló, 2016. november 23‑i (EU) 2016/2073 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 320., 25. o.);

–        az 1306/2013 rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2017‑es pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséről szóló, 2017. november 27‑i (EU) 2017/2197 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 312., 86. o.);

–        az 1306/2013 rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2018‑as pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséről szóló, 2018. november 26‑i (EU) 2018/1848 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 300., 4. o.).

26      Mivel a Bizottság által a visszatérítési rendeletek útján visszafizetett előirányzatok összegének tükröznie kellett a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekből eredetileg visszavont összegeket, a Bizottság a végső következtetésekben úgy határozott, hogy ezen előirányzatokra 2%‑os átalánykorrekciót alkalmaz, összhangban az általa a vizsgálat keretében az SAPS és a környezetbarátabbá tételre irányuló program, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszere (a továbbiakban: fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszere) és a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer (a továbbiakban: termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer) tekintetében alkalmazott korrekciókkal. Ezen átalánykorrekció összege tehát 654 697,95 eurót tett ki.

27      Végül a Bizottság a végső következtetésekben a Cseh Köztársaságnak felrótt valamennyi jogsértés tekintetében az 1306/2013 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euró használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 255., 18. o.) 12. cikkének (6)–(8) bekezdése szerinti pénzügyi korrekció alkalmazásából eredő 44 098 570,70 euró összeg uniós finanszírozásból való kizárását javasolta.

28      2021. október 21‑i levelében a Bizottság megküldte a Cseh Köztársaságnak az összefoglaló jelentést (a továbbiakban: összefoglaló jelentés), amelyben emlékeztetett a vizsgálat különböző szakaszaira, a Cseh Köztársaság által a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás során tett észrevételek tartalmára, valamint a végső következtetések indokolására.

29      2021. november 17‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben 44 098 570,70 euró összegű pénzügyi korrekciót írt elő a Cseh Köztársasággal szemben.

B.      AA/2020/012/CZ monitoringvizsgálat

30      A vizsgálat lezárása előtt a Bizottság az 1306/2013 rendelet 52. cikke és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke alapján monitoringvizsgálatot indított a Cseh Köztársasággal szemben bizonyos, már vizsgált kérdések további elemzése céljából (AA/2020/012/CZ, a továbbiakban: monitoringvizsgálat). A monitoringvizsgálat többek között az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre összpontosított.

31      2020. augusztus 31. és 2020. szeptember 4. között a monitoringvizsgálat keretében a Bizottság helyszíni monitoring‑ellenőrzést végzett a Cseh Köztársaságban.

32      A Bizottság 2020. október 23‑án kelt levelében a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítette a cseh hatóságokat ellenőrzései eredményeiről. E levélben többek között jelezte, hogy a monitoringvizsgálat hiányosságokat tárt fel az állandó gyepterületek besorolását illetően, megsértve ezzel az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját. Álláspontja szerint ugyanazokról a hiányosságokról volt szó, mint amelyeket a vizsgálat előzetes következtetéseiben határoztak meg. A Bizottság továbbá felkérte a cseh hatóságokat, hogy szolgáltassanak kiegészítő információkat.

33      2021. július 1‑jén a Bizottság és a cseh hatóságok kétoldalú monitoringtalálkozón vettek részt.

34      2021. július 30‑i levelükben a cseh hatóságok kiegészítő információkat szolgáltattak a Bizottságnak az állandó gyepterületek 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerinti besorolásáról (a továbbiakban: 2021. július 30‑i levél).

35      A Bizottság 2021. augusztus 24‑én megküldte a Cseh Köztársaságnak a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvét. Ebben a dokumentumban a Bizottság:

–        jelezte, hogy a cseh hatóságok által a kétoldalú monitoringtalálkozón és a 2021. július 30‑i levélben szolgáltatott információk alapján lezártnak tartja a monitoringvizsgálat időszaka tekintetében az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdést;

–        sajnálattal állapítja meg, hogy a szolgáltatott információkat, amelyek a vizsgálat keretében is relevánsak lettek volna, a cseh hatóságok a megtámadott határozat elfogadásához vezető szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nem küldték meg.

II.    A felek kérelmei

36      A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        részben semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az a Bizottság által az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra, az állandó gyepterületek azonosítására, az ellenőrzési minta kiválasztására, a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó és a kérelem késedelmes benyújtása okán fennálló jogsértések miatt, valamint a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt megtámadott pénzügyi korrekcióra vonatkozik;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.

37      A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

III. Az ügy érdeméről

38      Keresetének alátámasztására a Cseh Köztársaság hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőben az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó jogsértést, a másodikban az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértést, a harmadikban az ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértést, a negyedikben a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértést, az ötödikben a kérelem késedelmes benyújtására vonatkozó jogsértést, a hatodikban pedig a pénzügyi fegyelmi rendszert vitatja.

A.      Az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó jogsértést vitató első jogalapról

39      Az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó jogsértést vitató első jogalap két részből áll.

1.      Az első jogalap arra alapított első részéről, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott pénzügyi korrekciót, annak ellenére, hogy a Cseh Köztársaság nem sértette meg az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését

40      Az első jogalap első részének keretében a Cseh Köztársaság két kifogást hoz fel.

a)      Az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének az e rendelkezésben előírt három feltétel közül kettő tiszteletben tartásának bizonyítására vonatkozó egyetlen kritérium alkalmazása miatti megsértését vitató első kifogásról

41      Ezen első kifogásában a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy nem sértette meg az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdését. Azon választása, hogy egyetlen kritériumot alkalmaz mind az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjában előírt feltétel, amely szerint a kérelmező mezőgazdasági tevékenysége nem kismértékű (a továbbiakban: a b) pontban foglalt feltétel), mind pedig az ugyanezen rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének c) pontjában előírt feltétel tiszteletben tartásának bizonyítására, amely szerint a kérelmező elsődleges üzleti tevékenysége mezőgazdasági tevékenység végzése (a továbbiakban: a c) pontban foglalt feltétel), nem jogellenes.

42      A Bizottság vitatja e kifogást.

43      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdése egyszerű vélelmet állít fel, amely szerint a kizárási listán szereplő tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyek, valamint természetes vagy jogi személyek csoportjai nem minősülnek aktív mezőgazdasági termelőnek, és nem jogosultak közvetlen kifizetésekre az EMGA és az EMVA keretében (a továbbiakban: egyszerű vélelem). Ugyanakkor az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében ezek a természetes vagy jogi személyek, valamint természetes vagy jogi személyek csoportjai megdönthetik az egyszerű vélelmet, ha – a tagállam által előírt formában – ellenőrizhető bizonyítékkal szolgálnak, hogy az alábbi három feltétel valamelyike teljesül:

–        a legutolsó olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan a kért bizonyíték rendelkezésre áll, a kapott közvetlen kifizetések éves összege eléri a nem mezőgazdasági tevékenységekből származó teljes bevételének legalább 5%‑át;

–        mezőgazdasági tevékenységük nem kismértékű;

–        elsődleges üzleti tevékenységük mezőgazdasági tevékenység.

44      Az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt feltételek alkalmazásának kritériumait az 1307/2013 rendelet kiegészítéséről és X. mellékletének módosításáról szóló, 2014. március 11‑i 639/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 1. o.) 13. cikke pontosítja. E rendelkezés a következőket írja elő:

–        a b) pontban foglalt feltétel tekintetében, hogy a kérelmező mezőgazdasági tevékenysége nem kismértékű, ha a kérelmező által a mezőgazdasági tevékenységből származó összes bevétel abban a legutolsó pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan ez bizonyítható, legalább egyharmada annak a legutolsó pénzügyi évben elért összes bevételnek, amelyre vonatkozóan ilyen bizonyíték rendelkezésre áll; a tagállamok azonban más kritériumokat is meghatározhatnak, amelyek alapján a kérelmező bizonyítani tudja, hogy mezőgazdasági tevékenysége nem kismértékű;

–        ami a c) pontban foglalt feltétel illeti, a mezőgazdasági tevékenység egy jogi személy fő üzleti tevékenységének vagy vállalata céljának tekintendő, ha az valamely tagállam hivatalos cégnyilvántartása vagy más azzal egyenértékű hivatalos tanúsítása mint fő üzleti tevékenységet vagy vállalati főfeladatot tartja nyilván; természetes személy esetében ezzel egyenértékű bizonyíték szükséges; amennyiben ilyen nyilvántartások nem léteznek, úgy a tagállamok azzal egyenértékű bizonyítékot alkalmaznak; mindazonáltal a tagállamok olyan alternatív kritériumokat határozhatnak meg, amelyek szerint a mezőgazdasági tevékenység a természetes vagy jogi személy fő üzleti tevékenységének vagy vállalata céljának tekintendő.

45      A Cseh Köztársaság által felhozott négy érvet ebben az összefüggésben kell elemezni.

1)      Az első érvről, amely szerint a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és (3) bekezdésének harmadik albekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az általa meghatározott kritériumokhoz képest alternatív kritériumokat határozzanak meg, és nem ír elő semmilyen korlátozást azok megválasztása tekintetében

46      Az első érvben a Cseh Köztársaság megjegyzi, hogy a b) pontban foglalt feltétel és a c) pontban foglalt feltétel értelmezésének kritériumait a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének (1) és (3) bekezdése határozza meg.

47      E tekintetben a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és (3) bekezdésének első albekezdése két különböző kritériumot határoz meg a b) és a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának az értékeléséhez. Álláspontja szerint ugyanis e rendelkezés előírja, hogy a b) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának bizonyításához bizonyítani kell, hogy a támogatást kérelmező bevételeinek legalább egyharmada mezőgazdasági bevétel (a továbbiakban: a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritérium), a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának bizonyításához pedig azt kell bizonyítani, hogy a támogatást kérelmező mezőgazdasági tevékenység végzése a hivatalos cégnyilvántartás vagy más azzal egyenértékű hivatalos tanúsítás alapján történik. A Cseh Köztársaság azonban megjegyzi, hogy e kritériumoktól eltérve a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és (3) bekezdésének harmadik albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy alternatív kritériumokat állapítsanak meg annak bizonyítására, hogy a támogatás kérelmezője teljesíti a b) és a c) pontban foglalt feltételt.

48      Ezenfelül a Cseh Köztársaság szerint a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és (3) bekezdésének első albekezdése nem ír elő semmilyen korlátozást a tekintetben, hogy a tagállamok milyen alternatív kritériumokat választanak annak bizonyítása érdekében, hogy a b) és a c) pontban foglalt feltétel teljesül, és nem akadályozza meg az említett tagállamokat abban, hogy e két feltétel tiszteletben tartásának bizonyítása érdekében ugyanazt a kritériumot alkalmazzák, mivel e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek.

49      Következésképpen a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a jelen ügyben szabadon alkalmazhatta a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumot annak bizonyítása érdekében, hogy a b) és a c) pontban foglalt feltétel teljesül. Ugyanis nemcsak annak bizonyítása szempontjából releváns kritériumról van szó, hogy a kérelmező mezőgazdasági tevékenysége nem kismértékű (a b) pontban foglalt feltétel), hanem annak bizonyítása szempontjából is, hogy a mezőgazdasági tevékenység a kérelmező elsődleges üzleti tevékenysége volt, vagy a kérelmező tevékenységi körébe tartozott (a c) pontban foglalt feltétel).

50      Meg kell állapítani, hogy bár tagadhatatlan, hogy a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és (3) bekezdésének harmadik albekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az általa meghatározott kritériumokhoz képest alternatív kritériumokat határozzanak meg, és semmilyen korlátozást nem ír elő azok megválasztását illetően, a tagállamoknak azonban ezeket az alternatív kritériumokat kell alkalmazniuk az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett három feltétel tiszteletben tartásának értékelése érdekében.

51      Így az, hogy a tagállamok a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében más kritériumokat választanak, nem vezethet ahhoz, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett feltételek egyike okafogyottá válik, és így nem eredményezheti azon lehetőségek korlátozását, amelyekkel a támogatás kedvezményezettjei az egyszerű vélelem megdöntése érdekében rendelkeznek.

52      A jelen ügyben az, hogy a Cseh Köztársaság a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumot alkalmazta mind a b), mind pedig a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására, kettőre korlátozta azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a támogatás kedvezményezettjei számára az egyszerű vélelem megdöntését. E választás tehát sérti az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdését, amely kifejezetten előírja, hogy a támogatás kedvezményezettje három különböző lehetőséggel rendelkezik az egyszerű vélelem megdöntése érdekében.

53      Az első érvet el kell tehát utasítani.

2)      A második érvről, amely szerint a Cseh Köztársaságban nem létezett olyan hivatalos cégnyilvántartás vagy más azzal egyenértékű hivatalos tanúsítás, amely lehetővé tette volna annak bizonyítását, hogy a támogatás kérelmezőjének elsődleges üzleti tevékenysége mezőgazdasági tevékenység volt

54      A második érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy azt a választást, hogy a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumot használják mind a b), mind pedig a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására, az tette szükségessé, hogy a nemzeti jogában nem létezett olyan hivatalos cégnyilvántartás vagy azzal egyenértékű hivatalos tanúsítás, amely lehetővé tette volna annak bizonyítását, hogy a támogatás kérelmezőjének elsődleges üzleti tevékenysége mezőgazdasági tevékenység volt, amint azt az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének c) pontja és a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (3) bekezdésének második albekezdése előírja.

55      Meg kell jegyezni, hogy ha a nemzeti jogában nem volt olyan hivatalos cégnyilvántartás vagy azzal egyenértékű hivatalos tanúsítás, amely lehetővé teszi a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának bizonyítását, a Cseh Köztársaság a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében szabadon írhatott elő alternatív kritériumot a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására.

56      Ebből következik, hogy a jelen ügyben a Cseh Köztársaság más kritériumot is választhatott volna a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására, anélkül hogy a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumot kellett volna alkalmaznia, amelyet már alkalmazott a b) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására.

57      A második érvet el kell tehát utasítani.

3)      A harmadik érvről, amely szerint a Bizottság megerősítette a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritérium b) és c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának bizonyítására való alkalmazásának lehetőségét

58      A harmadik érvben a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritérium mind a b), mind pedig a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának bizonyítása érdekében történő alkalmazásának lehetőségét a Bizottság megerősítette, az aktív mezőgazdasági termelői jogállás értékelésére irányuló, a tagállamok számára 2015. október 27‑én tartott előadás (a továbbiakban: a tagállamoknak szóló előadás) alkalmával.

59      Meg kell állapítani, hogy még ha feltételezzük is, hogy a tagállamoknak szóló előadás köti a Bizottságot az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmezését tekintve, a Bizottság az előadás alkalmával pontosította, hogy a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritérium csak akkor alkalmazható a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartása bizonyításának alternatív kritériumaként, ha a tagállam azt nem használja fel a b) pontban szereplő feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítására is.

60      Így a harmadik érvet el kell tehát utasítani.

4)      A negyedik érvről, amely szerint a 2017/2393 rendelettel módosított 1307/2013 rendelet 9. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt feltételek közül csak egyet vagy kettőt alkalmaznak a támogatást kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogállásának bizonyítása érdekében

61      A negyedik érvben a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az 1307/2013 rendelet az EMVA‑ból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU rendelet, az 1306/2013, az 1307/2013, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet, és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 13‑i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2017. L 350., 15. o.) módosított 9. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt feltételek közül csak egyre vagy kettőre hivatkoznak annak bizonyítása érdekében, hogy a támogatást kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogállással rendelkezik.

62      Kétségtelenül meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (7) bekezdésének a 2017/2393 rendelet hatálybalépését követően jelenleg hatályos változata előírja, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében felsorolt három feltétel közül a személyek vagy a személyek csoportja csak egyre vagy kettőre hivatkozhat annak bizonyítása érdekében, hogy aktív mezőgazdasági termelő.

63      E lehetőség azonban időben korlátozott, mivel a tagállamok csak 2018‑tól élhetnek azzal, és az érintett tagállamnak 2018. március 31‑ig kell értesítést küldenie a Bizottságnak, amennyiben a határozat 2018‑tól alkalmazandó, vagy – amennyiben a határozat egy későbbi évtől alkalmazandó – a határozat alkalmazását megelőző év augusztus 1‑jéig.

64      A jelen ügyben a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat a 2015–2017‑es évekre vonatkozik. Az 1307/2013 rendelet új 9. cikkének (7) bekezdésében a tagállamok számára biztosított azon lehetőség, hogy az említett rendelet 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt feltételeket egy vagy két feltételre korlátozzák, csak 2018‑tól, vagyis a jelen ügy tényállását követően alkalmazható, tehát azt a jelen ügy megoldása szempontjából irrelevánsnak kell tekinteni.

65      Így a negyedik érvet, és ennélfogva az első kifogást teljes egészében el kell utasítani.

b)      A második, az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a támogatást kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogállásának ellenőrzése során a kapcsolt vállalkozások figyelmen kívül hagyása miatti megsértését vitató kifogásról

66      A második kifogásban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy nem sértette meg az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy a támogatás kérelmezője aktív mezőgazdasági termelői jogállásának ellenőrzése során nem vette figyelembe a kapcsolt vállalkozásokat.

67      A Cseh Köztársaság e tekintetben azt állítja, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő „természetes vagy jogi személyek […]csoportjai” kifejezés kizárólag a természetes vagy jogi személyek csoportjaira vonatkozik, a kapcsolt vállalkozások kizárásával. Álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy kizárólag a csoport egésze vonatkozásában kell megvizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e az e rendelkezésben foglalt azon feltételeket, amelyek lehetővé teszik a támogatás kérelmezője számára az aktív mezőgazdasági termelői jogállás megszerzését.

68      A Bizottság vitatja e kifogást.

69      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a „természetes vagy jogi személyek […] csoportjainak” az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmát, amelynek szövegét a fenti 43. pont felidézi, nem határozza meg sem az 1307/2013 rendelet, sem pedig a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet, amely azonban előírja az 1307/2013 rendelet 9. cikkének végrehajtására vonatkozó kritériumokat.

70      Ami a kapcsolt vállalkozásokat illeti, meg kell állapítani, hogy sem az 1307/2013 rendelet, sem a 639/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet, sem pedig a 2014. április 15‑i DSCG/2014/29 bizottsági iránymutatás, amely meghatározza az 1307/2013 rendelet 9. cikkének értelmezési kritériumait, nem tartalmaz utalást e fogalomra, és a fortiori e fogalom meghatározása sem szerepel azokban.

71      Ugyanakkor a tagállamoknak szóló előadásban a Bizottság jelezte, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kizárási listán szereplő tevékenységeket természetes vagy jogi személyek, illetve azok csoportjai közvetlenül vagy kapcsolt vállalkozáson keresztül végezhetik.

72      Ezenfelül a német élelmiszer‑ és mezőgazdasági minisztériumnak küldött 2016. január 29‑i levelében, amelyet ezt követően a többi tagállam rendelkezésére bocsátottak, a Bizottság arra hivatkozott, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében „kapcsolt vállalkozás” alatt minden olyan szervezetet érteni kell, amely a támogatás kérelmezőjéhez egy teljes vagy többségi tulajdonban álló ellenőrzési kapcsolat révén közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik.

73      A Cseh Köztársaság által a második kifogásának alátámasztására felhozott négy érvet ebben az összefüggésben kell elemezni.

1)      Az első érvről, amely szerint a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása ellentétes e rendelkezés szövegével

74      Az első érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki, hogy a támogatást kérelmező kapcsolt vállalkozásait figyelembe kellene venni az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés feltételei tiszteletben tartásának tagállam általi ellenőrzése során. A Cseh Köztársaság szerint ebből az következik, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az annak jelzésére irányul, hogy nem részesülhet közvetlen kifizetésben az a természetes személy, jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportja, aki, illetve amely a kizárási listán szereplő tevékenységek valamelyikét maga végzi.

75      A Bizottság vitatja ezen érvet.

76      Először is megállapítható, hogy a „kapcsolt vállalkozások” fogalma nem szerepel az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének szövegében.

77      Másodszor meg kell állapítani, hogy valamely csoport lényegében az ugyanazon szervezeten belül egymáshoz kapcsolódó jogalanyok összességét jelöli meg. Így a „csoportosulás” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a „csoport” kifejezéshez közelít, és olyan természetes vagy jogi személyek összességére vonatkozik, akik, illetve amelyek ugyanazon, többé‑kevésbé strukturált tagszervezeten belül egymáshoz kapcsolódnak. Ebből következik, hogy a természetes vagy jogi személyek csoportja magában foglalja a kapcsolt vállalkozásokat.

78      E körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatást kérelmező természetes vagy jogi személyek csoportja a kizárási listán szereplő tevékenységeket folytathatja mind közvetlenül, mind pedig az ugyanazon csoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozáson keresztül. Hasonlóképpen, ha a támogatás kérelmezője nem csoport, hanem egy csoport részét képező természetes vagy jogi személy, a kizárási listán szereplő tevékenységeket közvetlenül vagy az ugyanazon csoport részét képező kapcsolt vállalkozáson keresztül is gyakorolhatja.

79      Az első érvet el kell tehát utasítani.

2)      A második érvről, amely szerint a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása ellentétes a „mezőgazdasági termelő” fogalmának az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásával

80      A második érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az „aktív mezőgazdasági termelő” 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát a „mezőgazdasági termelő” ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmának fényében kell értelmezni. Márpedig mind az „aktív mezőgazdasági termelő”, mind pedig a „mezőgazdasági termelő” fogalma magukra a kérelmezőkre utal, a kapcsolt vállalkozásokat kizárva.

81      A Bizottság vitatja ezt az érvet.

82      Meg kell állapítani, hogy az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a mezőgazdasági termelőt úgy határozza meg, mint olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek csoportja – tekintet nélkül az ilyen csoportnak vagy tagjainak a nemzeti jog szerinti jogállására – akinek, illetve amelynek a mezőgazdasági üzeme az EUSZ‑nek az EUMSZ 349. és 355. cikkével összefüggésben értelmezett 52. cikkében meghatározottak szerint a Szerződések területi hatálya alá tartozik.

83      Az „aktív mezőgazdasági termelőnek” az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma és az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „mezőgazdasági termelő” fogalma közötti kapcsolat fennállását megerősíti az ítélkezési gyakorlat, amely pontosítja, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogállás megszerzéséhez valamely személynek előzetesen meg kell felelnie az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, a „mezőgazdasági termelő” fogalmára vonatkozó követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Avio Lucos ítélet, C‑176/20, EU:C:2022:274, 54. pont).

84      Márpedig a „mezőgazdasági termelő” fogalma és az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalma közötti kapcsolat fennállása nem kérdőjelezheti meg a fenti 78. pontban levont azon következtetést, amely szerint az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatás kérelmezője a kizárási listán szereplő tevékenységeket mind közvetlenül, mind az ugyanazon csoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozáson keresztül folytathatja.

85      A Cseh Köztársaság állításával ellentétben ugyanis az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből nem tűnik ki, hogy valamely természetes személynek, jogi személynek, illetve természetes vagy jogi személyek csoportjának ahhoz, hogy mezőgazdasági termelőnek minősülhessen, a tevékenységét közvetlenül kell gyakorolnia.

86      A második érvet el kell tehát utasítani.

3)      A harmadik érvről, amely szerint a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása ellentétes e rendelkezés céljával

87      A harmadik érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása ellentétes e rendelkezés céljával, amely arra irányul, hogy a KAP alapján nyújtott közvetlen kifizetéseket azon mezőgazdasági termelőkre korlátozza, akik maguk is nem kismértékű mezőgazdasági tevékenységet folytatnak.

88      A Bizottság vitatja ezt az érvet.

89      Meg kell állapítani, hogy az aktív mezőgazdasági termelő fogalmára vonatkozó szabályozás célját az 1307/2013 rendelet (10) preambulumbekezdése pontosítja, amely többek között a következőket mondja ki:

„A mezőgazdasági termelők részére meghatározott különböző támogatási rendszerek alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy számos esetben olyan természetes vagy jogi személyek részesültek támogatásban, akiknek vagy amelyeknek az üzleti tevékenysége nem vagy csak kis mértékben volt mezőgazdasági tevékenység. A támogatás célirányosabbá tétele érdekében a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy közvetlen támogatásban részesítsenek bizonyos természetes és jogi személyeket, kivéve, ha e személyek igazolni tudják, hogy tevékenységük nem csak kis mértékben mezőgazdasági tevékenység.”

90      Ebből következik, hogy a Cseh Köztársaság állításával ellentétben az 1307/2013 rendelet (10) preambulumbekezdése nem követeli meg, hogy a kizárási listán szereplő tevékenységeket közvetlenül a kérelmezők végezzék, legyen szó természetes személyekről, jogi személyekről, illetve természetes vagy jogi személyek csoportjáról.

91      Az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését – annak céljára tekintettel, amely az uniós költségvetéssel szembeni csalás kockázatának elkerülése és a KAP alapján történő kifizetéseknek kizárólag azon mezőgazdasági termelők részére történő korlátozása, akik ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet folytatnak – úgy kell értelmezni, hogy az attól függetlenül alkalmazandó, hogy a kérelmező – természetes vagy jogi személy – vagy az érintett csoport a kizárási listán szereplő tevékenységek valamelyikét közvetlenül vagy kapcsolt vállalkozások közvetítésével végzi.

92      A kapcsolt vállalkozások figyelembevételének hiányában ugyanis a kérelmezők megoszthatnák tevékenységeiket több kapcsolt jogalany között annak érdekében, hogy megkerüljék az aktív mezőgazdasági termelői jogállásuk elismerésére vonatkozóan az e rendelkezés által felállított korlátokat. A tagállamok illetékes hatóságai által gyakorolt ellenőrzés tehát a kérelmező által közvetlenül gyakorolt mezőgazdasági tevékenységekre korlátozódik, a kapcsolt vállalkozásokon keresztül végzett tevékenységek kizárásával.

93      E tekintetben válaszában a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikke vonatkozik annak kockázatára, hogy a támogatás kérelmezője a tevékenységét szándékosan több jogalanyra bontja az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése alkalmazásának megkerülése érdekében.

94      Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 60. cikke nem elegendő az uniós költségvetéssel kapcsolatos, a kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogálláson alapuló tevékenységeinek felosztásából eredő csalás kockázatának elkerülése érdekében. E rendelkezés ugyanis a következőket írja elő:

„A különös rendelkezések sérelme nélkül, nem részesíthetők az ágazati mezőgazdasági jogszabályok által biztosított előnyökben olyan természetes vagy jogi személyek, akikről vagy amelyekről megállapítást nyer, hogy – az említett jogszabályok célkitűzéseivel ellentétesen – mesterségesen teremtették meg a szóban forgó előnyök megszerzéséhez szükséges feltételeket.”

95      Másodszor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1306/2013 rendelet 60. cikke szerinti mesterségesen megteremtett feltételek bizonyításához szükséges egyrészt objektív körülmények együttes fennállása, amiből következik, hogy a releváns szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósult meg e szabályozás célja, másrészt pedig fennáll egy olyan szubjektív tényező, amely arra a szándékra irányul, hogy az uniós szabályozásból származó előnyhöz az annak megszerzéséhez előírt feltételek mesterséges megteremtésével jussanak hozzá (lásd ebben az értelemben: 2005. július 21‑i Eichsfelder Schlachtbetrieb ítélet, C‑515/03, EU:C:2005:491, 39. pont; 2023. február 7‑i Confédération paysanne és társai ítélet [In vitro véletlenszerű mutagenézis], C‑688/21, EU:C:2023:75, 33. pont).

96      E körülmények között, tekintettel az 1306/2013 rendelet 60. cikkének széles hatályára és a fenti 95. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megállapított bizonyítási követelményekre, lehetséges, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó szabályok alkalmazásának megkerülésében álló visszaélésszerű magatartás nem tartozik az 1306/2013 rendelet 60. cikkének hatálya alá, ugyanakkor az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése megsértésének minősül.

97      Így nem állítható, hogy önmagában ez a rendelkezés elegendő azon kockázat elkerüléséhez, hogy a támogatás kérelmezője tevékenységeit több jogalanyra bontja annak érdekében, hogy kivonja magát az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerinti aktív mezőgazdasági termelői jogállásának ellenőrzése alól.

98      A harmadik érvet el kell tehát utasítani.

4)      A negyedik érvről, amely szerint a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása ellentétes a jogbiztonság elvével

99      A negyedik érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a jogbiztonság elvének megfelelően a Bizottság csak akkor alkalmazhat pénzügyi korrekciót valamely tagállammal szemben, ha az általa neki felrótt jogsértés világosan és pontosan következik az alkalmazandó jogi háttérből. Márpedig a jelen ügyben a kapcsolt vállalkozásoknak az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének hatálya alá vonása nem következik egyértelműen és pontosan az alkalmazandó jogi háttérből.

100    A Bizottság vitatja ezen érvet.

101    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamot terhelő bármely kötelezettségnek, amely pénzügyi következményekkel járhat, kellőképpen egyértelműnek é s pontosnak kell lenni ahhoz, hogy a tagállam annak tartalmát megérthesse, és annak meg tudjon felelni. Ugyanis a jogbiztonság elve, amely az uniós jog alapelvei közé tartozik, megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 6‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑4/17 P, EU:C:2018:678, 58. pont; 2022. november 17‑i Avicarvil Farms ítélet, C‑443/21, EU:C:2022:899, 46. pont; 2019. december 19‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, T‑509/18, EU:T:2019:876, 40. pont).

102    Márpedig a jelen ügyben ezen ítélkezési gyakorlat értelmében egyértelműen és pontosan kitűnik, hogy természetes vagy jogi személyek csoportja, illetve valamely csoporthoz tartozó természetes vagy jogi személy a kizárási listán szereplő tevékenységeket mind közvetlenül, mind pedig az ugyanazon csoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozás útján gyakorolhatja.

103    E körülmények között a negyedik érvet el kell utasítani.

104    Következésképpen a második kifogást, és ennélfogva az első jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

2.      Az első jogalap arra alapított második részéről, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, mivel a megtámadott pénzügyi korrekciónak az aktív mezőgazdasági termelői jogállással kapcsolatos állítólagos jogsértésre vonatkozó összege nem felel meg a felrótt meg nem felelés súlyosságának

105    Az első jogalap második részében a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, mivel az aktív mezőgazdasági termelői jogállással kapcsolatos állítólagos jogsértésre vonatkozó pénzügyi korrekció összege nem felel meg a felrótt meg nem felelés súlyosságának.

106    Előzetesen meg kell állapítani, az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése három típusú korrekciót ír elő: „kiszámított” korrekció, „extrapolált” korrekció és „átalánykorrekció”. Ezenkívül hierarchiát állít fel e korrekciók között. Kiszámított korrekciót kell alkalmazni ugyanis akkor, ha a jogosulatlanul kifizetett pontos összegek azonosíthatók. Ellenkező esetben extrapolált korrekció vagy átalánykorrekció alkalmazható, azzal, hogy átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mivel a tagállam nem nyújtotta be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosan megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.

107    Egyébiránt a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság csak akkor alkalmazhat átalánykorrekciót, ha a kiszámított korrekció vagy extrapolált korrekció alkalmazásának feltételei nem teljesülnek, vagy az eset olyan jellegű, hogy a kizárandó összegeket nem lehet egyértelműen meghatározni, figyelembe véve a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint az Uniót ért pénzügyi kár kockázatára vonatkozó saját becslését. Az átalánykorrekció alkalmazása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a megállapított meg nem felelés típusát is, többek között azt, hogy kulcsfontosságú ellenőrzés vagy kiegészítő ellenőrzés során tapasztalt hiányosságról van‑e szó.

108    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd: 2020. február 12‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑505/18, nem tették közzé, EU:T:2020:56, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így, amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, az okozott hátrányok pedig a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: 2016. március 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑675/14, nem tették közzé, EU:T:2016:123, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109    A jelen ügyben a Bizottság egységes átalánykorrekciót írt elő a Cseh Köztársasággal szemben a jogsértés aktív mezőgazdasági termelői jogállást érintő, az első jogalap első részében vitatott két összetevője, nevezetesen az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének azáltal történő megsértése tekintetében, hogy az e rendelkezésben előírt három feltétel közül kettő tiszteletben tartásának a bizonyítása érdekében egyetlen kritériumot alkalmaztak, valamint az 1307/2013 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének azáltal történő megsértése vonatkozásában, hogy nem vették figyelembe a kapcsolt vállalkozásokat a támogatás kérelmezője aktív mezőgazdasági termelői jogállásának ellenőrzése során. A Bizottság által előírt átalánykorrekció ugyanis az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó rendelkezések megsértésével a Cseh Köztársaság által teljesített kifizetések 10%‑a 5%‑ának felel meg.

110    A Cseh Köztársaság által az első jogalap második részében megfogalmazott két kifogást ebben az összefüggésben kell elemezni.

a)      Az első, az aktív mezőgazdasági termelői jogállás állítólagos megsértésével kapcsolatos megtámadott pénzügyi korrekció Bizottság általi előírását igazoló pénzügyi kár hiányára alapított kifogásról

111    Első kifogásában a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó állítólagos jogsértés nem okozott semmilyen olyan pénzügyi kárt az Uniónak, amely igazolhatná a megtámadott pénzügyi korrekció Bizottság általi előírását.

112    E tekintetben a Cseh Köztársaság rámutat, hogy – amint az a 2018. december 11‑i levélben és a cseh mezőgazdasági minisztérium 2015. október 9‑i levelében is szerepelt, miután az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján elutasították az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmeket – hatóságai az aktív mezőgazdasági termelők részére szánt összegeket nem használták fel különböző támogatási programok címén más mezőgazdasági termelők javára. Következésképpen a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmek elutasítása nem járt a más mezőgazdasági termelőknek nyújtott kifizetések növekedésével, és hogy e kérelmek elutasításából semmilyen pénzügyi kár nem származik.

113    Ezenfelül a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy azon kérelmezők közül, akiknek a Cseh Köztársaság hatóságai az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférését azért tagadták meg, mivel a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítása érdekében a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumra hivatkoztak, egyikük sem részesülhetett volna ilyen jogállásban és az ahhoz kapcsolódó, az EMGA és az EMVA alapján történő kifizetésekben, ha más kritériumot alkalmaztak volna. Így a Cseh Köztársaság szerint e támogatási kérelmek elutasításából semmilyen pénzügyi kár nem származhat az Unió költségvetésében.

114    A Bizottság vitatja e kifogást.

115    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság, amikor vitatja a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok eredményeit, a KAP szabályai megsértésének bizonyítása érdekében köteles bizonyítékkal szolgálni a nemzeti hatóságok által végrehajtott ellenőrzések vag az általuk közölt számadatok tekintetében benne felmerült komoly és észszerű kétségre vonatkozóan. A Bizottságnak nem kell kimerítően bizonyítania ezen ellenőrzések elégtelenségét vagy e számadatok szabálytalanságát. A Bizottságot terhelő bizonyítási követelmény e könnyítését az magyarázza, hogy a tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy a mezőgazdasági alapok számláinak záróelszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑295/18, nem tették közzé, EU:T:2019:880, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. június 25‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑506/18, nem tették közzé, EU:T:2020:282, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

116    Így az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a Bizottság komoly és észszerű kétségeit fejezi ki, a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságtartalmának és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (lásd: 2015. november 12‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑255/13, nem tették közzé, EU:T:2015:838, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117    Ebből következik, hogy az érintett tagállam nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel támasztaná alá. Amennyiben a tagállam nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, e megállapítások komoly kétségeket kelthetnek a Bizottságban a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (lásd: 2019. december 19‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑295/18, nem tették közzé, EU:T:2019:880, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. június 25‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑506/18, nem tették közzé, EU:T:2020:282, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

118    A jelen ügyben a megtámadott határozat elfogadásához vezető szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmek elutasítása azzal a kockázattal járhat, hogy nőnek a Cseh Köztársaság által a különböző támogatási programok alapján más mezőgazdasági termelők részére teljesített kifizetések. E tekintetben a Bizottság arra hivatkozott, hogy a tagállamok számára évente nyújtható közvetlen kifizetések összege nem haladhatja meg az 1307/2013 rendelet 6. cikkének megfelelően megállapított felső határt. Így a Bizottság szerint az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmek elutasítását követően fennállhatott annak a kockázata, hogy a Cseh Köztársaság az engedélyezett felső határon belül az aktív mezőgazdasági termelői jogállást szabályozó rendelkezések szerinti kifizetésre szánt összegeket más támogatási programok keretében a mezőgazdasági termelők magasabb összegekkel történő finanszírozására használja fel. A többi támogatási program címén teljesített kifizetések növekedése a Bizottság álláspontja szerint kockázatot jelent az uniós költségvetésre nézve, mivel azt nem támasztották alá e támogatási programok sajátos körülményei, hanem csupán az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmek elutasításának a következménye.

119    E körülmények között a fenti 115. és 117. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság által kifejezett komoly és észszerű kétség eloszlatása érdekében a Cseh Köztársaságnak a legrészletesebb és legteljesebb bizonyítékot kellett volna szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmeknek az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján történő elutasítása nem okoz pénzügyi kárt az uniós költségvetés számára.

120    Márpedig a jelen ügyben nem ez volt a helyzet.

121    Először is kétségtelen, hogy a 2018. december 11‑i levélben a Cseh Köztársaság tájékoztatást adott az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján az aktív mezőgazdasági termelői jogállásból kizárt kilenc kérelmezőről, és megjegyezte, hogy e kizárás nem okozott pénzügyi kárt az uniós költségvetésnek, mivel nem eredményezte a más mezőgazdasági termelőknek teljesített kifizetések növekedését. Állításai alátámasztására azonban semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő.

122    Másodszor, a keresetlevélben a Cseh Köztársaság a mezőgazdasági minisztériuma közvetlen kifizetések osztálya által a Nemzeti mezőgazdasági intervenciós alap közvetlen kifizetések és környezetvédelmi támogatások osztályának igazgatóságához 2015. október 27‑én küldött levélre hivatkozik, amelyben az szerepelt, hogy a cseh mezőgazdasági miniszter jóváhagyta az egységes területalapú támogatások mértékét, az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra vonatkozó támogatásokat, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott támogatásokat. Márpedig nem vitatott, hogy e levelet a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nem közölték a Bizottsággal, és így azt nem tudták figyelembe venni a megtámadott pénzügyi korrekció elfogadásakor. Még ha feltételezzük is, hogy e levelet a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében megküldték a Bizottságnak, meg kell jegyezni, hogy az nem bizonyítja, hogy az 1307/2013 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján az aktív mezőgazdasági termelői jogálláshoz való hozzáférés iránti kérelmeknek a 2015 és 2017 közötti évek tekintetében történő elutasítása nem okozott pénzügyi kárt az Uniónak. A levél arra szorítkozik ugyanis, hogy meghatározza a 2015. év tekintetében bizonyos mezőgazdasági kifizetések mértékét.

123    Harmadszor, a Cseh Köztársaság semmilyen bizonyítékkal nem szolgált azon állításának alátámasztására, amely szerint azon kérelmezők közül, akiknek az aktív mezőgazdasági termelői jogállásához való hozzáférését a hatóságai azért tagadták meg, mivel a c) pontban foglalt feltétel tiszteletben tartásának a bizonyítása érdekében a mezőgazdasági bevételekre vonatkozó kritériumra hivatkoztak, egyikük sem részesülhetett volna ilyen jogállásban és az ahhoz kapcsolódó, az EMGA és az EMVA alapján való kifizetésekben, ha más kritériumot alkalmaztak volna.

124    Következésképpen el kell utasítani az első kifogást.

b)      A második, arra alapított kifogásról, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogállás állítólagos megsértésére vonatkozó megtámadott pénzügyi korrekció összegének meghatározása nem pontos

125    A második kifogásban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó jogsértés pénzügyi kárt okozott az Uniónak, e kárt a Bizottságnak pontosan ki kellett volna számítania, és az nem képezhette volna átalánykorrekció tárgyát.

126    A Bizottság vitatja e kifogást.

127    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság átalánykorrekciót alkalmazhat, ha arányos erőfeszítéssel nem lehet pontosabban meghatározni az Uniónak okozott pénzügyi kárt, többek között azért, mert a tagállam nem bocsátotta a rendelkezésére az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése szerinti szükséges információkat.

128    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2018. december 11‑i levél pontosítja az aktív mezőgazdasági termelői jogállásból kizárt kérelmezők teljes számát, de nem jelöli meg azt a kárt, amelyet e kizárás az EMGA‑nak és az EMVA‑nak okozhatott.

129    Ezenkívül sem a 2018. december 11‑i levél, sem a cseh hatóságok által a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a Bizottságnak megküldött későbbi dokumentumok nem utalnak arra a vagyoni kárra, amely abból eredhet, hogy a kapcsolt vállalkozásokat nem vették figyelembe a támogatást kérelmező aktív mezőgazdasági termelői jogállásának ellenőrzése során.

130    E körülmények között, figyelembe véve a megállapított meg nem felelés jelentőségét és jellegét, amely a kulcsfontosságú ellenőrzés hiányából eredt, valamint azt, hogy arányos erőfeszítések megtételével lehetetlen pontosan számszerűsíteni az aktív mezőgazdasági termelői jogállásra vonatkozó támogatási kérelmek elutasítását követően az Uniónak okozott pénzügyi kárt, nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, amikor az aktív mezőgazdasági termelői jogállás megsértése miatt az uniós jog megsértésével teljesített kifizetések 10%‑ának megfelelő mértékű átalánykorrekció alkalmazásának előírására kötelezte a Cseh Köztársaságot.

131    Így a második kifogást, és ennélfogva az első jogalap második részét el kell utasítani.

132    Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

B.      Az állandó gyepterület azonosítására vonatkozó jogsértést vitató második jogalapról

133    Az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértést vitató második jogalap két részből áll.

1.      A második jogalapnak, a Bizottság által az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó, a vizsgálat során az említett jogsértés fennállását kizáró monitoringvizsgálat eredményeinek figyelmen kívül hagyása okán fennálló jogsértéssel kapcsolatos megtámadott pénzügyi korrekció jogellenes előírására alapított első részéről

134    A második jogalap első részének keretében a Cseh Köztársaság három kifogást hoz fel.

a)      Az arra alapított első kifogásról, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdését, a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdését és a megfelelő ügyintézés elvét

135    Az első kifogásban a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság azáltal, hogy a vizsgálat keretében nem vette figyelembe a monitoringvizsgálat azon eredményeit, amelyek kizárták az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállását, megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdését, a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.

136    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat és a monitoringvizsgálat időben átfedi egymást. A vizsgálatot 2017. szeptember 18‑án indították meg (azaz az első helyszíni ellenőrzés kezdetén), és az összefoglaló jelentés 2021. október 21‑i elküldését követően, a megtámadott határozat 2021. november 17‑i elfogadásával zárták le. A monitoringvizsgálat 2020. augusztus 31‑én (azaz a monitoring‑ellenőrzés kezdetén) kezdődött, és az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés tekintetében 2021. augusztus 24‑én zárult le a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvének elfogadásával, amely lehetővé tette az említett jogsértés fennállására vonatkozó kérdés lezárását.

137    E körülmények között, tekintettel arra, hogy az összefoglaló jelentést és a megtámadott határozatot azt követően fogadták el, hogy a monitoringvizsgálat keretében lezárták az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdést, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak a vizsgálat keretében a monitoringvizsgálat során felmerült tényezők figyelembevételével kellett volna‑e eldöntenie az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállásával kapcsolatos kérdést.

138    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállamban felmerült kiadások nem felelnek meg az uniós jogszabályoknak, végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket.

139    Arra is rá kell mutatni, hogy a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdése a Bizottság azon határozatát, amely kizárja az uniós finanszírozásból azokat a kiadásokat, amelyeket valamely tagállam az alkalmazandó szabályok megsértésével teljesített, a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás tiszteletben tartásának rendeli alá.

140    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közigazgatási eljárások uniós jogrendi garanciái közé tartozik többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elve. E rendelkezés értelmében a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között mindenkinek a jogát ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Ez a jog az uniós jog általános elvét tükrözi (2014. május 8‑i N. ítélet, C‑604/12, EU:C:2014:302, 49. pont; 2016. június 1‑jei Wolf Oil kontra EUIPO – SCT Lubricants [CHEMPIOIL] ítélet, T‑34/15, nem tették közzé, EU:T:2016:330, 69. és 70. pont).

141    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megfelelő ügyintézés elve nem kötelezi az uniós intézményeket arra, hogy határozatlan ideig meghosszabbítsák a közigazgatási eljárásokat, hanem az említett eljárások lefolytatására és ezen eljárások keretében a tagállamok által az uniós intézmények részére történő információtovábbításra vonatkozó határidőket előíró rendelkezésekben nyilvánul meg. E határidők meghatározása lehetővé teszi az annak biztosítására vonatkozó követelménynek, hogy a közigazgatási eljárások észszerű határidőn belül folyjanak le, a védelemhez való joggal történő összeegyeztetését, valamint annak biztosítását, hogy az uniós intézmények kellő időben megkapják a tagállamoktól a releváns információkat, valamint hogy gondosan és pártatlanul figyelembe vehessék az adott ügyre vonatkozó valamennyi releváns információt.

142    A szabályszerűségi záróelszámolási eljárást illetően a megfelelő ügyintézés elve az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdéséből és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdéséből következik, amelyek a Bizottság azon kötelezettségét, hogy gondosan vegye figyelembe a tagállamok által továbbított információkat, attól teszik függővé, hogy a tagállamok tiszteletben tartják‑e az e rendelkezésekben az információk továbbítására előírt határidőket.

143    A Cseh Köztársaság által az első kifogásának alátámasztására felhozott három érvet ebben az összefüggésben kell elemezni.

1)      Az első, az 1306/2013 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (1) és (6) bekezdésének hatályára vonatkozó érvről

144    Az első érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdésében arra vonatkozóan előírt határidők, hogy valamely tagállam a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében információkat szolgáltasson a Bizottságnak, nem alkalmazandók akkor, amikor a Bizottságnak értékelnie kell az uniós jog megsértését, hanem csak akkor, amikor az alkalmazandó pénzügyi korrekció összegét kell meghatároznia. A Cseh Köztársaság szerint ez azt jelenti, hogy a Bizottság hivatkozhat a tagállam által szolgáltatott információk késedelmes jellegére, amikor a pénzügyi korrekció összegét kell meghatároznia, azonban nem hivatkozhat arra, amikor az uniós jog megsértését megvalósító körülmények fennállásáról kell döntenie.

145    A Bizottság vitatja ezt az érvet.

146    Meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (1) és (6) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az uniós finanszírozásból kizárandó összegek meghatározása szervesen kapcsolódik az uniós jog megsértésének Bizottság általi megállapításához. A Bizottság ugyanis nem írhat elő pénzügyi korrekciót az uniós szabályok megsértése tényállási elemeinek együttes fennállása hiányában, ami a pénzügyi korrekció összege esetleges meghatározásának szükséges előfeltétele.

147    Következésképpen az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) és (6) bekezdésében az információk tagállamok általi megküldésére vonatkozóan előírt határidők nem értelmezhetők úgy, hogy azok kizárólag akkor alkalmazandók, ha a Bizottságnak meg kell határoznia az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket, és nem érinti azt az esetet, amikor a Bizottságnak értékelnie kell az uniós jog megsértésének fennállását, mivel a jogsértés ezen értékelése és a pénzügyi korrekció ezen meghatározása szorosan összefügg.

148    Ennélfogva az első érvet el kell utasítani.

2)      A cseh hatóságok által a monitoringvizsgálat keretében szolgáltatott információk újszerű jellegére vonatkozó második érvről

149    A második érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos azon információk, amelyeket a Bizottsággal a monitoringvizsgálat keretében közölt, nem voltak újak, és azokat már a vizsgálat során közölték. Következésképpen a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt időbeli korlátozás, amely szerint a tagállamok nem közölhetnek információkat a Bizottsággal az előzetes következtetések megküldését követően (kivéve az e rendelkezésben előírt eseteket), a jelen ügyben nem alkalmazható.

150    A Bizottság vitatja ezt az érvet.

151    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2017. november 30‑án megküldött megállapításokat tartalmazó levélben a Bizottság az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját megsértve hiányosságokat állapított meg a cseh hatóságok által az állandó gyepterületek azonosítása tekintetében létrehozott ellenőrzési rendszer tekintetében.

152    Másodszor, a 2018. szeptember 11‑i kétoldalú találkozó jegyzőkönyvében a Bizottság kiegészítő információkat kért a cseh hatóságoktól a pihentetett területek besorolásával kapcsolatban, és megismételte kétségeit azzal kapcsolatban, hogy az ellenőrzési rendszer megfelel‑e annak a szabálynak, amely szerint az állandó gyepterületek a gyep vagy egyéb egynyári takarmánynövények természetes (vetés nélküli) vagy művelés útján (vetéssel) történő termesztésére használt, a mezőgazdasági üzem vetésforgójában legalább öt éve nem szereplő földterületek, és amennyiben a tagállamok úgy döntenek, olyan földterületek, amelyeket legalább öt éve nem szántottak fel.

153    Harmadszor, az előzetes következtetésekben a Bizottság többek között a következőkre hivatkozott:

–        2015 előtt a cseh hatóságok nem rendelkeztek információval a földhasználat történetéről, így nem tudták ellenőrizni a fenti 152. pontban említett szabály végrehajtását;

–        2015 után nem volt egyértelmű az az ok, amely miatt a cseh hatóságok három különböző kódot használtak arra, hogy azokra a nem művelt területekre hivatkozzanak, amelyek öt év elteltével állandó gyepterületté váltak, nevezetesen a „G” kódot a nem művelt szántóterületeken található gyepterületek esetében, az „R” kódot a gyepterületnek nem minősülő, megművelt szántóterületek esetében és az „U” kódot a pihentetett területek esetében; a Bizottság szerint a több kód használata azzal a kockázattal járt, hogy a földterületeket nem megfelelően jelentik be állandó gyepterületként.

154    Negyedszer, az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdés nem képezte a cseh hatóságok által benyújtott egyeztetés iránti kérelem tárgyát.

155    Ötödször, a cseh hatóságok által az egyeztető testület jelentésének kézhezvételét követően a Bizottság részére továbbított kiegészítő információk között semmilyen információ nem szerepelt az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatban.

156    Hatodszor meg kell állapítani, hogy a végső következtetésekben és az összefoglaló jelentésben a Bizottság a fenti 153. pontban említett érvek megismétlésével megerősítette az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállását, és a megtámadott határozat elfogadásával e jogsértés miatt 14 923 784,40 euró összegű pénzügyi korrekciót írt elő a Cseh Köztársasággal szemben.

157    Hetedszer emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvében is szerepel – a cseh hatóságok első alkalommal e találkozón és a 2021. július 30‑i levélben adtak magyarázatot, példákat, valamint világos és megalapozott információkat a szántóföldön található gyepterületek és a pihentetett területek besorolási rendszerére vonatkozóan.

158    A kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvéből az is kitűnik, hogy a Bizottság ezen információk alapján döntött úgy, hogy a monitoringvizsgálat keretében lezárja az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállásával kapcsolatos kérdést, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a cseh hatóságok nem küldték meg a megtámadott határozat elfogadásához vezető szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében ezeket az információkat, amelyek a vizsgálat keretében is relevánsak lettek volna.

159    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 115–117. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságának és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása. Ily módon, amennyiben az érintett tagállamnak az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkében előírt határidőn belül nem sikerül bizonyítania, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően.

160    A jelen ügyben a vizsgálat keretében a Cseh Köztársaság nem bizonyította az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó legrészletesebb és legteljesebb ellenőrzését, és nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok voltak. A Cseh Köztársaság ugyanis csak a monitoringvizsgálat során szolgáltatott első alkalommal részletes magyarázatokat és kiegészítő bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy nem áll fenn az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés.

161    E körülményekre tekintettel a második érvet el kell utasítani.

3)      A 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt feltételekre vonatkozó harmadik érvről

162    A harmadik érvben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak a vizsgálat keretében figyelembe kellett volna vennie az állandó gyepterületek cseh hatóságok által a monitoringvizsgálat során közölt azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos információkat. Olyan információkról van ugyanis szó, amelyek megfelelnek a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében szereplő azon két feltételnek, amelyek lehetővé teszik valamely tagállam számára, hogy az előzetes következtetések Bizottság általi megküldését követően információkat közöljön a Bizottsággal.

163    A Bizottság vitatja ezt az érvet.

164    Emlékeztetni kell arra, hogy a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a vizsgálat előzetes következtetéseiről szóló bizottsági értesítést követően a tagállam által benyújtott esetleges tájékoztatást csak akkor lehet figyelembe venni:

a)      amennyiben az szükséges az uniós költségvetésnek okozott veszteség jelentős túlbecslésének elkerüléséhez; illetve

b)      amennyiben az információk késői benyújtását külső tényezők kellően indokolják, és az nem gátolja meg a Bizottságot az 1306/2013 rendelet 52. cikkében említett határozat időben történő elfogadásában.

165    E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének francia nyelvi változata nem egyértelmű az e rendelkezésben megállapított feltételek kumulatív vagy vagylagos jellegét illetően, e rendelkezés többi nyelvi változatának az elemzéséből kitűnik, hogy e feltételek kumulatív jellegűek. Például a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének portugál nyelvi változata szerint a tagállamok a vizsgálat előzetes következtetéseiről szóló értesítést követően információkat küldhetnek a Bizottságnak, amennyiben az említett rendelkezésben előírt két együttes feltétel teljesül. E kumulatív jelleget egyébiránt a felek a tárgyaláson megerősítették.

166    A jelen ügyben, amint az a fenti 157. pontban megállapításra került, az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos információkat a cseh hatóságok a kétoldalú monitoringtalálkozón és a 2021. július 30‑i levélben közölték a Bizottsággal azt követően, hogy a Bizottság 2019. december 20‑án megküldte a vizsgálat előzetes következtetéseit.

167    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben teljesült‑e a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében a késedelmesen közölt információk figyelembevételéhez előírt két feltétel.

168    A 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének a) pontjában foglalt első feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a cseh hatóságok által a kétoldalú monitoringtalálkozón és a 2021. július 30‑án az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésről szolgáltatott információk szükségesek voltak az uniós költségvetésnek okozott veszteség jelentős túlbecslésének elkerüléséhez. Pénzügyi korrekció előírásának egy olyan jogsértés miatt történő elkerüléséről volt ugyanis szó, amelyről a monitoringvizsgálat során megállapították, hogy nem állt fenn. Az ugyanis, hogy a Bizottság a vizsgálat során nem vette figyelembe ezeket az információkat, az Uniónak okozott pénzügyi kárnak 14 923 784,40 euró összegű túlbecslésében nyilvánult meg, amely összeg megfelel az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés miatt a Cseh Köztársasággal szemben kiszabott pénzügyi korrekció összegének.

169    A 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének a) pontjában előírt feltétel teljesül tehát a jelen ügyben.

170    Ami a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének b) pontjában előírt második feltételt illeti, meg kell állapítani, hogy az állandó gyepterület azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos információknak a kétoldalú monitoringtalálkozón és a 2021. július 30‑án történő megküldését nem igazolták külső tényezők. Az említett információk már a vizsgálat során is rendelkezésre álltak, de azokat nem küldték meg egyértelműen és alátámasztott módon a Bizottságnak. Ebből következik, hogy a Cseh Köztársaságnak a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt határidők betartásával ezen információkat meg kellett volna küldenie és meg is küldhette volna a Bizottságnak.

171    Következésképpen a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (6) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel a jelen ügyben nem teljesül.

172    A harmadik érvet, ennélfogva az első kifogást tehát teljes egészében el kell utasítani.

b)      A bizalomvédelem elvének a Bizottság által történő megsértésére alapított második jogalapról

173    A második kifogásban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, mivel az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdésnek a monitoringvizsgálat keretében történő lezárásáról szóló határozat jogos elvárást keltett benne azzal kapcsolatban, hogy még a vizsgálat keretében sem kerül sor az említett jogsértés miatti pénzügyi korrekció előírására.

174    A Cseh Köztársaság szerint ez az elvárás annál is inkább jogos volt, mivel a cseh hatóságok által az EMGA és az EMVA terhére nyújtott támogatások ellenőrzése érdekében létrehozott ellenőrzési rendszer másik, a mezőgazdasági területek bejelentésével kapcsolatos hiányossága miatt a Bizottság a vizsgálat végső következtetéseiben figyelembe vette az ellenőrzési vizsgálat eredményeit, és úgy határozott, hogy lezárja a vonatkozó kérdést.

175    A Bizottság vitatja e kifogást.

176    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elve az uniós jog egyik alapvető elve. Az ezen elvre való hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett. Ilyen remények keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére a közigazgatás által részére adott biztosítékok hiányában (lásd: 2023. március 18‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑33/21, EU:T:2023:5, 69. pont, valamint ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

177    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvében tájékoztatta a Cseh Köztársaságot azon döntéséről, hogy az ellenőrzési vizsgálat keretében lezárja az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdést.

178    Márpedig a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyve nem a Bizottságnak az uniós jog megsértésének fennállásával kapcsolatos végleges álláspontját tartalmazza, hanem a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás olyan előzetes szakaszát képezi, amely lehetővé teszi a felek között a kétoldalú találkozó során folytatott információcserék rögzítését (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 18‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑346/00, EU:C:2003:474, 69. és 70. pont). A Bizottságnak az uniós jog megsértésére vonatkozó végleges álláspontját ugyanis csak a vizsgálatnak a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tagállam részére megküldött végső következtetéseiben, valamint az egyes kiadásoknak az uniós finanszírozásból való kizárásához vezető indokok részletes magyarázatát tartalmazó összefoglaló jelentésben fogalmazták meg.

179    E körülmények között, mivel a kétoldalú monitoringtalálkozóról készült jegyzőkönyv nem fejtette ki a Bizottságnak az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó végleges álláspontját, e jegyzőkönyv nem kelthetett megalapozott és jogos várakozásokat a Cseh Köztársaságban az említett álláspontot és az e jogsértés miatti pénzügyi korrekció alkalmazásának a vizsgálat keretében való mellőzését illetően.

180    Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyve a Bizottságnak az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó végleges álláspontját rögzítő dokumentumnak tekinthető, meg kell állapítani, hogy az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó kérdésnek a monitoringvizsgálat keretében történő lezárásáról szóló határozat nem tartalmaz a fenti 176. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett olyan pontos, feltétlen és egybehangzó információkat, amelyek jogos elvárást kelthetnének a Cseh Köztársaságban azzal kapcsolatban, hogy a vizsgálat keretében nem alkalmaz pénzügyi korrekciót az említett jogsértés miatt.

181    Kétségtelen, hogy a kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvében a Bizottság sajnálattal jelezte, hogy a cseh hatóságok a vizsgálat keretében nem küldték meg az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos, a monitoringvizsgálat során közölt információkat. A Bizottság szerint ezek az információk a vizsgálat keretében is relevánsak voltak.

182    A kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvében azonban a Bizottság nem foglalt állást ezen új információknak a vizsgálat során való figyelembevételéről, és nem foglalt állást sem az állítólagos jogsértésről, sem az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés miatti pénzügyi korrekció alkalmazásáról.

183    Ebből következik, hogy a Bizottság nem sértette meg a bizalomvédelem elvét azzal, hogy a vizsgálat során nem vette figyelembe az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre vonatkozó monitoringvizsgálat eredményeit.

184    E következtetést nem kérdőjelezheti meg a Cseh Köztársaság azon érve, amely szerint a Bizottság által a mezőgazdasági területek cseh hatóságok általi bejelentése kapcsán megállapított hiányosságokat illetően a Bizottság a vizsgálat végső következtetéseiben figyelembe vette a monitoringvizsgálat eredményeit, és úgy határozott, hogy lezárja a vonatkozó kérdést.

185    Ez az érv ugyanis nem releváns. A vizsgálat végső következtetéseiből az következik, hogy a Cseh Köztársaságban a Bizottság által 2020. augusztus 31. és szeptember 4. között végzett monitoring‑ellenőrzés során a cseh hatóságok új információkat szolgáltattak a Bizottság számára a mezőgazdasági területek bejelentésével kapcsolatban. Ezeket az információkat, amelyeket a vizsgálat végső következtetéseinek 2021. március 26‑i elfogadása előtt nyújtottak be, a Bizottság figyelembe vette a vizsgálat során, és a végső következtetésekben lehetővé tette a vonatkozó pont lezárását.

186    Ebből következik, hogy az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre vonatkozó azon információktól eltérően, amelyeket a cseh hatóságok a végső következtetések Bizottság általi megküldését követően közöltek, a mezőgazdasági területek bejelentésével kapcsolatos információkat e megküldést megelőzően nyújtották be.

187    Következésképpen, tekintettel az ezen információk elküldésének időszaka közötti különbségre, a mezőgazdasági területek bejelentésére vonatkozó jogsértés fennállására vonatkozó pont lezárása nem kelthetett jogos elvárást a Cseh Köztársaságban a tekintetben, hogy nem alkalmaznak pénzügyi korrekciót az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés miatt.

188    A második kifogást tehát el kell utasítani.

c)      A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését

189    A harmadik kifogásban a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését, mivel a megtámadott határozat indokolásában és az összefoglaló jelentésben nem hivatkozott azokra a megállapításokra, amelyeket az állandó gyepterületek azonosításával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó pont lezárását eredményező kétoldalú monitoringtalálkozó jegyzőkönyvében tett. Így a Cseh Köztársaság szerint a megtámadott határozat és az összefoglaló jelentés indokolása nem teszi lehetővé azon okok megértését, amelyek miatt a Bizottság a vizsgálat keretében nem vette figyelembe az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre vonatkozó monitoringvizsgálat eredményeit.

190    A Bizottság vitatja e kifogást.

191    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Ebből a szempontból az indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény megfontolásainak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 146. és 147. pont; 2020. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑46/19, nem tették közzé, EU:T:2020:396, 47. pont; 2023. január 18‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑33/21, EU:T:2023:5, 36. pont).

192    Az indokolásnak ugyanakkor nem kell megjelölnie az összes különböző vonatkozó ténybeli és jogi elemet. Ugyanis azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a fenti 191. pontban hivatkozott követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem az összefüggései, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2023. február 18‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑33/21, EU:T:2023:5, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193    Ebből következik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozatot kidolgozó eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli a szóban forgó alapot (lásd: 2017. február 16‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

194    E tekintetben, amikor a Bizottság elutasítja az illetékes nemzeti hatóságok által kellően pontos értékelési elemeket, különösen az érintett tagállammal folytatott levélváltásában, valamint az összefoglaló jelentésben ismertetnie kell a nemzeti hatóságok által közölt számadatokkal vagy az általuk végzett ellenőrzések eredményeivel kapcsolatban benne felmerült komoly és észszerű kétséget megalapozó tényezőket, így az említett elemeknek meg kell jelenniük a Bizottság által a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás során elfogadott jogi aktusokban, valamint az ezen eljárás végén hozott határozat indokolásában (lásd ebben az értelemben: 2017. február 16‑i Románia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 47. pont; 2020. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑46/19, nem tették közzé, EU:T:2020:396, 49. pont).

195    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a cseh hatóságok szorosan részt vettek a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatában, és tudomásuk volt az említett határozatot igazoló okokról. E határozatot ugyanis kontradiktórius eljárás keretében fogadták el, amelynek során a Bizottságnak és a cseh hatóságoknak több alkalommal lehetőségük volt az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés megállapítására vonatkozó álláspontjuk kifejtésére.

196    Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a vizsgálat keretében a cseh hatóságok semmilyen kellően pontos bizonyítékot nem szolgáltattak az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés tekintetében.

197    Ezenkívül, amint az a fenti 153. és 156. pontban megállapításra került, az előzetes következtetésekben      , a végső következtetésekben, valamint az összefoglaló jelentésben a Bizottság egyértelműen megindokolta a pénzügyi korrekció állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés miatt történő előírását.

198    E körülmények között nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette a fenti 193. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat és az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében vett indokolási kötelezettségét.

199    Így a harmadik kifogást, ennélfogva a második jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

2.      A második jogalapnak a megtámadott pénzügyi korrekció Bizottság által annak ellenére történő előírásának jogellenességére alapított második részéről, hogy a Cseh Köztársaságban az állandó gyepterületek azonosítására szolgáló rendszer megfelelt az uniós jognak

200    A második jogalap második részében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdését, amikor vele szemben az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés tekintetében előírta a megtámadott pénzügyi korrekciót, jóllehet az állandó gyepterületek azonosítására szolgáló rendszere megfelelt az uniós jognak.

201    A Bizottság vitatja ezt a részt.

202    Emlékeztetni kell arra, hogy megállapítást nyert, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében:

–        a Cseh Köztársaság a fenti 115. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem bizonyította a legrészletesebb és legteljesebb ellenőrzését az állandó gyepterületek azonosítása tekintetében, és nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok; a Cseh Köztársaság ugyanis csak a monitoringvizsgálat során és a 2021. július 30‑i levelével szolgált első alkalommal olyan egyértelmű magyarázatokkal és kiegészítő bizonyítékokkal, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy nem áll fenn az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés (lásd a fenti 160. pontot);

–        mivel a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az előzetes következtetések Bizottság általi megküldését követően a tagállam által késedelmesen közölt információk figyelembevételét, a jelen ügyben nem teljesülnek együttesen, a Bizottság nem volt köteles a vizsgálat keretében figyelembe venni a monitoringvizsgálatnak az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés hiányát érintő eredményeit (lásd a fenti 171. pontot).

203    E körülmények között nem vehetők figyelembe azok az információk és magyarázatok, amelyeket a Cseh Köztársaság a keresetlevélben az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértés tekintetében szolgáltatott, és amelyeket a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nem közöltek a Bizottsággal, mivel azokat az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkében előírt határidők megsértésével küldték meg.

204    Így a második jogalap második részét, ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

C.      Az ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértést vitató harmadik jogalapról

205    Az ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértést vitató harmadik jogalap négy részből áll.

206    Mindazonáltal a felek a pervezető intézkedésre és a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszukban kifejezetten jelezték, hogy a harmadik jogalap harmadik és negyedik részét, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (2) bekezdését, mivel a megállapításokat tartalmazó levélben nem utalt a környezetbarátabbá tételre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértésre, illetve arra, hogy a Bizottság megsértette a 809/2014 végrehajtási rendelet 35. cikkét azzal az indokkal, hogy figyelembe vette az SAPS‑rendszer környezetbarátabbá tételre irányuló programon belüli szabálytalanságait, hatástalannak kell tekinteni abban az esetben, ha a Törvényszék elutasítja az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre vonatkozó második jogalapot.

207    A Bizottság által a környezetbarátabbá tételre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztására vonatkozó jogsértés miatt a Cseh Köztársasággal szemben előírt pénzügyi korrekció, amely a harmadik jogalap harmadik és negyedik részének tárgyát képezi, beolvadt az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos pénzügyi korrekcióba, és azt a Bizottság nem vette figyelembe a megtámadott pénzügyi korrekció összegének meghatározásakor.

208    Így, mivel a második jogalapot el kell utasítani, a harmadik jogalap harmadik és negyedik részét hatástalannak kell tekinteni. Ezek vizsgálata ugyanis nem releváns a megtámadott pénzügyi korrekció előírása megalapozottságának értékelése szempontjából.

209    Kizárólag a harmadik jogalap első és második részét kell tehát elemezni.

1.      A harmadik jogalap arra alapított első részéről, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó megtámadott pénzügyi korrekciót, mivel a Cseh Köztársaság nem sértette meg a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontját és 33a. cikkét

210    A harmadik jogalap első részében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontját és 33a. cikkét, mivel az SAPS‑program tekintetében úgy ítélte meg, hogy a helyszíni monitoring‑ellenőrzés tárgyát képező támogatás kedvezményezettjeit, mivel az előző évben a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 33a. cikke értelmében vett korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek (a továbbiakban: korlátozott közigazgatási szankcióban részesülő kedvezményezettek), meg kell különböztetni a 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikke a) pontjának megfelelően standard ellenőrzések alatt álló kedvezményezettektől (a továbbiakban: standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek).

211    E tekintetben a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy nem sértette meg az uniós jogot, amikor 2017‑ben a 2016‑ban korlátozott közigazgatási szankcióban részesülő 87 kedvezményezett közül 75 szerepelt a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek 5%‑os mintájában, 12‑t pedig helyszíni ellenőrzés alá vontak.

212    A Bizottság vitatja a harmadik jogalap első részét.

213    Emlékeztetni kell arra, hogy a 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontja értelmében az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatástól eltérő területalapú támogatási rendszerek esetében az évente elvégzett helyszíni ellenőrzések mintájába bele kell venni legalább az alaptámogatási rendszer vagy egységes területalapú támogatási rendszer keretében támogatást igénylő összes kedvezményezett 5%‑át.

214    Azt is meg kell állapítani, hogy a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendeletnek „A kedvezményezetteknek a [640/2014] rendelet 19a. cikkének (2) bekezdése szerinti utólagos ellenőrzése céljából elvégzett helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó kiegészítő ellenőrzési arány” című 33a. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Azokat a kedvezményezetteket, akikre a [640/2014] rendelet 19a. cikkének (2) bekezdése szerint valamely területalapú támogatási rendszer vagy [valamely] támogatási intézkedés kapcsán egy helyszíni ellenőrzés keretében feltárt túlzott mértékű bejelentés okán korlátozott közigazgatási szankciót róttak ki, a következő igénylési évben újabb helyszíni ellenőrzéssel ellenőrizni kell az adott területalapú támogatási rendszer vagy támogatási intézkedés tekintetében.”

215    E rendelkezések elemzéséből többek között kitűnik, hogy a standard ellenőrzések tárgyukat és céljukat tekintve különböznek a helyszíni monitoring‑ellenőrzésektől.

216    Ami a céljukat illeti, a standard ellenőrzések az alaptámogatás vagy az egységes területalapú támogatás iránti kérelmet benyújtó összes kedvezményezett 5%‑ára vonatkoznak, míg a helyszíni monitoring‑ellenőrzések kizárólag azokra a kedvezményezettekre vonatkoznak, akikkel szemben az előző évben a támogatható területek túlzott mértékű bejelentése miatt korlátozott közigazgatási szankciót szabtak ki.

217    Ami a céljukat illeti, a standard ellenőrzések célja az ellenőrzött kedvezményezettek minimális számának meghatározása annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan ellenőrizze a különböző támogatási programokra és támogatási intézkedésekre vonatkozó rendelkezések betartását, míg a helyszíni monitoring‑ellenőrzések célja – amint az az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 809/2014 végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2016. augusztus 16‑i (EU) 2016/1394 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 225., 50. o.) (1) preambulumbekezdéséből kitűnik –, ellenőrizze, hogy a területek első túlzott mértékű bejelentése miatt korlátozott közigazgatási szankció alkalmazását követően a támogatás kedvezményezettjei újabb jogsértést követtek‑e el, amely teljes közigazgatási szankció alkalmazását vonja maga után.

218    A helyszíni monitoring‑ellenőrzések sajátos jellegét megerősíti a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 33a. cikkének címe, amely azokat kifejezetten „kiegészítő ellenőrzéseknek” minősíti, ami arra enged következtetni, hogy azok különböznek a standard ellenőrzésektől, mivel a támogatás kedvezményezettjeit olyan kiegészítő ellenőrzésnek vetik alá, amelyet akkor kell elvégezni, ha az említett cikkben előírt feltételek teljesülnek.

219    Így meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontját és 33a. cikkét, mivel úgy ítélte meg, hogy azokat a kedvezményezetteket, akik az előző évben korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek, meg kell különböztetni azoktól a kedvezményezettektől, akik standard ellenőrzés alatt álltak.

220    E következtetést nem kérdőjelezheti meg a Cseh Köztársaság által felhozott három érv sem.

221    Első érvében a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy azon kedvezményezettek kizárása a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájából, akik korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek, ahhoz az abszurd következményhez vezet, hogy azok a kedvezményezettek, akik – mivel az előző évben a területeiket túlzott mértékben jelentették be – korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek, nem a standard ellenőrzés, hanem csak a helyszíni monitoring‑ellenőrzés hatálya alá tartoznak. Így a Cseh Köztársaság szerint e mezőgazdasági termelők kedvezőbb helyzetben vannak, mint a többi mezőgazdasági termelő.

222    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a helyszíni monitoring‑ellenőrzések nem alternatív ellenőrzésekként, hanem kiegészítő ellenőrzésekként értelmezhetők, amelyek hozzáadódnak a standard ellenőrzésekhez, és arra irányulnak, hogy fokozott ellenőrzési rendszert írjanak elő azon kedvezményezettek számára, akik az előző évben korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek. A standard ellenőrzésen kívül ugyanis helyszíni monitoring‑ellenőrzésnek kell alávetni őket annak ellenőrzése érdekében, hogy elkövettek‑e újabb uniós jogsértést, amely okán velük szemben teljes közigazgatási szankciót kellene kiszabni. Ebből következik, hogy azok a kedvezményezettek, akiket korlátozott közigazgatási szankció sújtott, nincsenek előnyösebb helyzetben a többi kedvezményezetthez viszonyítva.

223    Az első érvet el kell tehát utasítani.

224    Második érvében a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy azon kedvezményezettek kizárása a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájából, akik korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek, ellentétes a 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikke a) pontjának szövegével, amely előírja, hogy a kifizetési kérelmet benyújtó összes kedvezményezett 5%‑át standard ellenőrzésnek kell alávetni. Márpedig a Cseh Köztársaság szerint azáltal, hogy a korlátozott közigazgatási szankcióban részesülő kedvezményezetteket kizárja a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájából, e minta már nem az összes kedvezményezett 5%‑ára, hanem azok egy részének 5%‑ára vonatkozik.

225    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a helyszíni monitoring‑ellenőrzések olyan kiegészítő ellenőrzések, amelyek a Bizottság rendelkezésére álló, az uniós mezőgazdasági alapok által nyújtott támogatások uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára szolgáló eszközök közül a standard ellenőrzésekhez adódnak. A standard ellenőrzések és a helyszíni monitoring‑ellenőrzések célja és alkalmazási köre tehát eltérő, és azokat a nemzeti hatóságok nem téveszthetik össze.

226    Márpedig a standard ellenőrzés és a helyszíni monitoring‑ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájának tagállam általi kiválasztása ténylegesen nem hagyhatja figyelmen kívül az ezen ellenőrzések közötti különbségtételt. Ezért a jelen ügyben a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a Cseh Köztársaság megsértette a 2016/1394 végrehajtási rendelettel módosított 809/2014 végrehajtási rendelet 30. cikkének a) pontját és 33a. cikkét, mivel a 2016‑ban korlátozott közigazgatási szankcióban részesülő 87 kedvezményezett közül 75 szerepelt a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájában, 12‑őt pedig helyszíni monitoring‑ellenőrzésnek vetettek alá.

227    Ebben a forgatókönyvben ugyanis a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájának túlnyomó többsége olyan kedvezményezettből állt, akik korlátozott közigazgatási szankcióban részesültek, az összes többi kedvezményezetthez viszonyítva, amelyeket ellenőrizni kellett volna, és csak tizenkettő, korlátozott közigazgatási szankcióval sújtott kedvezményezett esetében végeztek helyszíni monitoring‑ellenőrzést.

228    Ebből következik, hogy a standard ellenőrzésnek alávetendő kedvezményezettek és a helyszíni ellenőrzésnek alávetendő kedvezményezettek mintáinak kiválasztása során a Cseh Köztársaságnak figyelembe kellett volna vennie az ezen ellenőrzések közötti különbséget, gondoskodva egyrészt arról, hogy valamennyi kedvezményezettre, nem pedig csupán a korlátozott közigazgatási szankcióval sújtott kedvezményezettek nagy többségére vonatkozzanak standard ellenőrzések, másrészt pedig arról, hogy minden olyan kedvezményezettet, akit korlátozott közigazgatási szankcióval sújtottak, helyszíni ellenőrzés alá vonjanak.

229    A második érvet el kell tehát utasítani.

230    Harmadik érvében a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy azon kedvezményezettek kizárása a standard ellenőrzés alatt álló kedvezményezettek mintájából, akiket korlátozott közigazgatási szankcióval sújtottak, ellentétes a 809/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) bekezdésével, amely kizárólag azon kedvezményezettek kizárását teszi lehetővé az ellenőrzési mintából, akik kérelmét elfogadhatatlannak ítélték.

231    A 809/2014 rendelet 34. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A kérelmek benyújtásakor vagy az adminisztratív, illetve helyszíni ellenőrzések után nem elfogadhatónak vagy nem támogathatónak minősített kérelmek vagy kérelmezők nem képezik az ellenőrzési sokaság részét.”

232    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 809/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében elfogadhatatlannak ítélt kérelmek vagy kérelmezők ellenőrzési mintájából való kizárása nem releváns a jelen ügyben, amelyben a standard ellenőrzések és a helyszíni monitoring‑ellenőrzések hatályának meghatározásáról van szó, amelyek per definitionem azt feltételezik, hogy az ellenőrzési mintában szereplő kérelmezők támogathatónak minősülnek, és így azok standard ellenőrzés vagy helyszíni monitoring‑ellenőrzés tárgyát képezhetik.

233    Így a harmadik érvet, és ennélfogva a harmadik jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.

2.      A harmadik jogalap arra alapított második részéről, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, mivel a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó megtámadott pénzügyi korrekció összege nem felel meg a felrótt meg nem felelés súlyosságának

234    A harmadik jogalap második részében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, mivel a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó megtámadott pénzügyi korrekció összege, amely 18 833,24 euró, nem felel meg a felrótt meg nem felelés súlyosságának.

235    Közelebbről a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság ezen összeg megállapításakor a következőket vette alapul:

–        a 2017. évre vonatkozóan az uniós költségvetésnek okozott, a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos, 6277,75 euró összeget kitevő kár számszerűsített módon történő meghatározása;

–        a 2015. és 2016. év tekintetében arra a feltételezésre vonatkozóan, hogy a 2017. év vonatkozásában kiszámított kár 2015‑ben és 2016‑ban következett be, míg a Cseh Köztársaság szerint nem alátámasztott és semmilyen ténybeli és jogi elemre nem alapított feltételezésről van szó.

236    A Bizottság vitatja a harmadik jogalap második részét.

237    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság többek között a feltárt meg nem felelés súlyosságára, a jogsértés jellegére és az Uniónak okozott pénzügyi kárra tekintettel értékeli az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket.

238    Ráadásul a fenti 108. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve az uniós jog általános elveként megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. Így, amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé kényszerítőt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest.

239    Emlékeztetni kell arra is, hogy a fenti 115. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság, amikor a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok eredményeit vitatja, és a KAP szabályai megsértésének bizonyítása érdekében köteles bizonyítékkal szolgálni a nemzeti hatóságok által elvégzett ellenőrzések vagy az általa megküldött számadatok tekintetében benne felmerült komoly és észszerű kétségre vonatkozóan. Így a fenti 116. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, ha a Bizottság komoly és észszerű kétséget támaszt, a tagállam feladata ellenőrzései és számai valóságának és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása.

240    Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében vett komoly és észszerű kétségnek minősül az azzal kapcsolatban felmerült kétely, hogy az Uniónak 2017‑ben okozott 6277,75 euró összegű pénzügyi kár 2015‑ben és 2016‑ban is bekövetkezett.

241    Először is, az előzetes következtetésekben és az összefoglaló jelentésben a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy a a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó megtámadott pénzügyi korrekció 18 833,24 eurót kitevő összege magában foglalja annak kockázatát is, hogy a 2015. és 2016. évre vonatkozóan nem szedik be visszaható hatállyal a szabálytalan kifizetéseket.

242    Mindazonáltal nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé teszi annak megértését, hogy a 2017‑ben bekövetkezett kár miért következhetett volna be 2015‑ben és 2016‑ban is, és az visszaható hatályú visszafizettetési kötelezettséget keletkeztet.

243    Másodszor álláspontjának alátámasztása érdekében a Bizottság az előzetes következtetésekben az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikkére hivatkozott, amely véleménye szerint igazolja a mezőgazdasági termelőknek jogalap nélkül kifizetett összegek visszaható hatályú beszedését.

244    Márpedig a 2988/95 rendelet 3. cikke előírja, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából a jogosulatlan kifizetésekre vonatkozó eljárások elévülési ideje az Uniónak pénzügyi kárt okozó szabálytalanság bekövetkezését követő négy év, az ágazati szabályok pedig ennél rövidebb, de legfeljebb három éves határidőt is előírhatnak.

245    Az ítélkezési gyakorlat szerint a 2988/95 rendelet és különösen annak 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az elfogadásával az uniós jogalkotó e területen általánosan alkalmazandó elévülési szabályt kívánt bevezetni, amellyel egyrészt a valamennyi tagállamban alkalmazott minimális határidőt szándékozott meghatározni, másrészt ki akarta zárni azt a lehetőséget, hogy az uniós költségvetésből jogosulatlanul kapott összegeket a vitatott kifizetéseket érintő szabálytalanság bekövetkezése utáni négyéves időszak eltelte után visszaköveteljék. Ebből következik, hogy a 2988/95 rendelet hatálybalépésétől kezdve az uniós költségvetésből jogosulatlanul kapott valamennyi előnyt – főszabály szerint és azon ágazatok kivételével, amelyek esetében az uniós jogalkotó rövidebb határidőt írt elő – négyéves határidőn belül követelhetik vissza a tagállamok illetékes hatóságai (2009. január 29‑i Josef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb és társai ítélet, C‑278/07–C‑280/07, EU:C:2009:38, 27. pont; 2012. március 29‑i Pfeifer & Langen ítélet, C‑564/10, EU:C:2012:190, 37. pont).

246    Az e rendelkezésre való hivatkozás tehát nem releváns a jelen ügyben, mivel nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a 2017‑ben az uniós költségvetést ért kár miért következett be 2015‑ben és 2016‑ban is.

247    Harmadszor állításainak alátámasztása érdekében a Bizottság először az ellenkérelemben hivatkozik az 1306/2013 rendelet 63. cikkére és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikkére, amelyek álláspontja szerint igazolják a jogosulatlan kifizetések visszaható hatályú beszedését.

248    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (2) bekezdése alapján megküldött értesítésben kellő pontossággal meg kell jelölnie a lefolytatott vizsgálat tárgyát és az e vizsgálat során megállapított hiányosságokat (lásd: 2022. szeptember 7‑i Szlovákia kontra Bizottság ítélet, T‑40/21, nem tették közzé, EU:T:2022:515, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

249    Egyébiránt a Bizottság az eljárás folyamán nem egészítheti ki a megtámadott határozat indokolását (lásd ebben az értelemben: 2007. május 24‑i Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, T‑289/01, EU:T:2007:155, 132. pont; 2021. december 15‑i Oltchim kontra Bizottság ítélet, T‑565/19, EU:T:2021:904, 275. pont).

250    Ebből következik, hogy mivel a Bizottság a megtámadott határozat alapjául szolgáló szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a Cseh Köztársaságnak megküldött megállapításokat tartalmazó levélben, valamint az azt követő dokumentumokban nem hivatkozott az 1306/2013 rendelet 63. cikkére és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikkére, nem hivatkozhat e rendelkezésekre az arra vonatkozó állításainak alátámasztása érdekében, hogy 2015‑ben és 2016‑ban ugyanolyan összegű pénzügyi kár érte az uniós költségvetést, mint amely 2017‑ben következett be.

251    Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság alátámaszthatja állításait az 1306/2013 rendelet 63. cikke és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikke alapján, e rendelkezések nem szolgálnak bizonyítékkal arra, hogy a fenti 115. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett komoly és észszerű kétségnek minősül az a kétely, amelyet a Bizottság azzal kapcsolatban fogalmazott meg, hogy 2015‑ben és 2016‑ban a 2017‑ben bekövetkezettel megegyező összegű pénzügyi kár érte az uniós költségvetést.

252    Az 1306/2013 rendelet 63. cikke és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikke ugyanis előírja a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó eljárást és határidőket, nem tartalmaz azonban egyetlen olyan elemet sem, amely alátámaszthatná a Bizottság azon állítását, amely szerint a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos 2017‑ben történt jogsértés 2015‑ben és 2016‑ban is szükségszerűen megtörtént.

253    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a fenti 115. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében komoly és észszerű az a kétely, amelyet a 2017‑ben bekövetkezett pénzügyi kár 2015‑ben és 2016‑ban való fennállásával kapcsolatban fogalmazott meg.

254    Következésképpen helyt kell adni a harmadik jogalap második részének, ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot abban a részében, amennyiben az a Bizottság által a Cseh Köztársasággal szemben, a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértésre vonatkozó, 18 833,24 euró összegű megtámadott pénzügyi korrekció előírását érinti.

D.      A negyedik, a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértést vitató jogalapról

255    A jogosulatlan kifizetések visszafizettetésével kapcsolatos jogsértést vitató negyedik jogalap két részből áll.

256    A negyedik jogalap első részében a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 63. cikkét és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikkét, mivel a vizsgálat keretében úgy ítélte meg, hogy a cseh hatóságoknak a MePAR útján nemcsak a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére irányuló eljárás által lefedett év, hanem a korábbi évek tekintetében is meg kellett volna vizsgálniuk a mezőgazdasági terület támogathatóságát.

257    E tekintetben a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1306/2013 rendelet 63. cikke és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikke meghatározza a támogatásra nem jogosult területek tekintetében a mezőgazdasági termelőknek jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése érdekében követendő eljárást. Márpedig e rendelkezések a Cseh Köztársaság szerint nem érintik azt a külön kérdést, hogy a tagállamok kötelesek‑e – és ha igen, hogyan kötelesek – megállapítani, hogy az adott évben támogatható terület a korábbi években is támogatható volt‑e, és ha igen, hogyan.

258    Ebből a Cseh Köztársaság szerint az következik, hogy az 1306/2013 rendelet 63. cikkének és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikkének megfelelően a MePAR éves naprakésszé tétele során köteles volt visszavonni azokat a támogatásra nem jogosult területeket, amelyek tekintetében visszafizettetési eljárás volt folyamatban, nem volt köteles azonban megvizsgálni, hogy ugyanezen területek a korábbi években is elfogadhatatlanok voltak‑e, és hogy az ezen évekre esetlegesen kifizetett támogatásokat vissza kell‑e fizettetni.

259    A Bizottság vitatja ezt a részt.

260    Először is meg kell állapítani, hogy a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértést illetően a Bizottság az alábbiakra kötelezte a Cseh Köztársaságot:

–        az SAPS‑program tekintetében 17 855 884,41 euró összegű pénzügyi korrekció;

–        a környezetbarátabbá tételre irányuló program esetében 7 832 400 euró pénzügyi korrekció;

–        a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszere esetében az uniós jogszabályok megsértésével teljesített kiadások 100%‑ára vonatkozó 2%‑os átalánykorrekció.

261    A környezetbarátabbá tételre irányuló program és a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszere tekintetében előírt korrekciókat azonban az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó, a második jogalap tárgyát képező jogsértés miatt kiszabott korrekció magában foglalta.

262    Következésképpen, amint azt a felek egy pervezető intézkedésre és a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszukban megerősítették, amennyiben a Törvényszék a második jogalapot elutasítja, a negyedik jogalapot hatástalannak kell tekinteni annyiban, amennyiben az a környezetbarátabbá tételre irányuló programra és a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszerére vonatkozó pénzügyi korrekciók előírására vonatkozik. Mivel ugyanis a környezetbarátabbá tételre irányuló programokra és a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszerére vonatkozó korrekciókat az állandó gyepterületek azonosítására vonatkozó jogsértésre vonatkozó korrekció magában foglalta, azok vizsgálata nem releváns a megtámadott pénzügyi korrekció előírása megalapozottságának értékelése szempontjából.

263    Az SAPS‑rendszer tekintetében előírt korrekciót illetően először is meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 63. cikke lényegében azt írja elő, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a kedvezményezett nem tartja tiszteletben a támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket, az érintett tagállam nem fizeti ki a támogatást, illetve azt részben vagy egészben nem fizeti ki, és a kifizetett összegeket – beleértve az ahhoz kapcsolódó kamatokat is – vissza kell fizettetni. Ugyanezen rendelkezés kimondja, hogy amennyiben az ágazati mezőgazdasági jogszabályok úgy rendelkeznek, a tagállamok igazgatási szankciókat szabnak ki. Ezenfelül a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikke lényegében úgy rendelkezik, hogy jogosulatlan kifizetés esetén az érintett kedvezményezettnek adott esetben kamatokkal együtt vissza kell fizetnie a szóban forgó összegeket.

264    Ebből következik, hogy az 1306/2013 rendelet 63. cikke és a 809/2014 végrehajtási rendelet 7. cikke nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy visszaható hatállyal ellenőrizzék, hogy egy adott évben támogatásra nem jogosult terület a korábbi években sem volt‑e támogatható.

265    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok azon állítólagos kötelezettsége, hogy valamely terület támogathatóságát visszamenőlegesen ellenőrizzék, nem következik a 2988/95 rendelet 3. cikkéből. Amint az a fenti 244. pontban megállapításra került, e rendelkezés ugyanis annak megállapítására szorítkozik, hogy a jogosulatlan kifizetésekkel kapcsolatos eljárások elévülési ideje négy év, kivéve ha az ágazati szabályozás rövidebb hároméves határidőt ír elő.

266    Végül meg kell állapítani, hogy kétségtelen, hogy a 2022. szeptember 7‑i Szlovákia kontra Bizottság ítéletben (T‑40/21, nem tették közzé, EU:T:2022:515, 54. és 55. pont) a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság által a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkének (2) bekezdése alapján küldött megállapításokat tartalmazó levélben szereplő információk alapján Szlovákiának bele kellett volna foglalnia az EMGA‑t érintő, a 2015‑ös és 2016‑os igénylési év tekintetében fennálló esetleges kockázatok értékelésébe a korábbi három igénylési év tekintetében jogosulatlanul kifizetett támogatások visszafizettetése elmaradásának pénzügyi hatását. A Törvényszék ugyanakkor pontosította, hogy az, hogy az EMGA által a 2015‑ös és 2016‑os igénylési év tekintetében viselt kockázat kiszámítása során figyelembe kell venni a korábbi három igénylési év tekintetében jogosulatlanul teljesített kifizetések visszafizettetésére irányuló eljárás hiányának hatását, a szlovák ellenőrzési rendszer azon sajátosságából ered, amelyet ezen állam hatóságainak ismerniük kellett. Következésképpen az említett ítéletből nem következik a tagállamot terhelő azon kötelezettség, hogy visszaható hatállyal ellenőrizze, hogy egy adott évben nem támogatható terület a korábbi években sem volt‑e támogatható.

267    Ebből következik, hogy a negyedik jogalap első részének helyt kell adni.

268    Következésképpen anélkül, hogy szükséges lenne a negyedik jogalap második részének vizsgálata, meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a Cseh Köztársaság által az SAPS‑rendszer keretében a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértéssel kapcsolatban teljesített kiadásokra, 17 855 884,41 euró összegben alkalmazott pénzügyi korrekcióra vonatkozik.

E.      A kérelem késedelmes benyújtására vonatkozó jogsértést vitató ötödik jogalapról

269    Ötödik jogalapjával a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a kérelem késedelmes benyújtására vonatkozó jogsértéssel kapcsolatos pénzügyi korrekciót, mivel az elektronikus aláírás nélkül, a 640/2014 rendelet 13. cikkében előírt határidőn belül online benyújtott és az illetékes hivatalnál a következő öt napon belül a kérelmező saját kezű aláírásával kiegészített támogatási vagy kifizetési kérelmek tekintetében nem alkalmazták az 1%‑os csökkentést.

270    E jogalap alátámasztására a Cseh Köztársaság négy érvet hoz fel.

271    Először is a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy az uniós jog egyetlen rendelkezése sem zárja ki annak lehetőségét, hogy az online benyújtott kérelmet ezt követően a kérelmező személyesen a saját kezű aláírásával kiegészítse. E tekintetben a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a 640/2014 rendelet 13. cikke pontosítja a támogatási vagy kifizetési kérelmek késedelmes benyújtása esetén követendő eljárást, de nem rendelkezik úgy, hogy az online benyújtott és ezt követően a kérelmező jelenlétében az utóbbi saját kezű aláírásával kiegészített kérelmek késedelmes kérelmeknek minősülnének. Ezenfelül úgy véli, hogy az 1306/2013 rendelet 72. cikke a kérelem kötelező elemei között nem tartalmazza a kérelmező aláírását.

272    Másodszor, a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy a nemzeti jogában az online benyújtott kérelem esetén a kérelmező jelenlétében történő aláírás szükséges a kérelem hitelesítéséhez, nem minősül azonban a kérelem elfogadhatósága feltételének. A saját kezű aláírás ugyanis lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a kérelmet benyújtó szervezet azonos‑e azzal, amely vonatkozásában a kérelmet benyújtották (a cseh közigazgatási törvénykönyv [Zákon č. 500/2004 Sb., správní řád,] 37. cikkének (4) bekezdése).

273    Harmadszor, a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a nemzeti jogában az egyetlen dolog, amelyet a kérelmező az online benyújtott kérelemhez hozzáadhat, a saját kezű aláírása, amelyet a kérelem online benyújtását követő öt napon belül be kell arra ráhelyezni az illetékes hivatalnál. Márpedig a kérelem semmilyen kiegészítésére vagy módosítására nem kerülhet sor sem a kérelem online benyújtásának és a kérelmező jelenlétében történő aláírás időpontja között, sem pedig a kérelmező jelenlétében történő aláírás időpontjában.

274    Negyedszer, a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a korábban online benyújtott kérelem benyújtásának a kérelmező jelenlétében történő hitelesítése az uniós jogban szokásos mechanizmus, amelyet többek között a Bíróság eljárási szabályzata 57. cikkének (7) bekezdése ír elő.

275    A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

276    A Cseh Köztársaság által felhozott első és második érvet illetően, amelyeket együtt kell vizsgálni, meg kell állapítani, hogy a tagállamok feladata meghatározni a nemzeti jogukban a támogatási és kifizetési kérelmek benyújtásának részletes szabályozását, amelynek azonban összeegyeztethetőknek kell lennie az uniós joggal.

277    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 640/2014 rendelet 13. cikke értelmében a Bizottság által meghatározott határidő után benyújtott támogatási vagy kifizetési kérelmekre 1%‑os csökkentést kell alkalmazni.

278    Egyébiránt a támogatás kedvezményezettjének megjelölése azon információk közé tartozik, amelyeket a támogatási vagy kifizetési kérelemnek tartalmaznia kell ahhoz, hogy elfogadhatónak lehessen tekinteni, feltéve hogy a kérelmet a 640/2014 rendelet 13. cikkének megfelelően meghatározott határidőn belül nyújtották be. Ugyanis, bár az 1306/2013 rendelet 72. cikke nem tartalmazza a kérelmező aláírását azon elemek között, amelyeket a támogatási vagy kifizetési kérelmeknek tartalmazniuk kell, előírja, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell „az ebben a rendeletben előírt vagy a vonatkozó ágazati mezőgazdasági jogszabályok végrehajtása céljából szükséges, illetőleg az érintett tagállam által kért bármely más információt”. E tekintetben a 809/2014 végrehajtási rendelet 14. cikkének (1) bekezdése, amely megállapítja az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályait, pontosítja, hogy a támogatási vagy kifizetési kérelmek akkor tekinthetők támogathatónak, ha az tartalmazza a kedvezményezett nevét.

279    Márpedig a felek beadványaiból kitűnik, hogy a cseh jog szerint a kérelem saját kezű aláírása kötelező formalitás, amelynek hiányában a kérelmet nem fogadják el. Amint ugyanis arra a cseh hatóságok a kétoldalú találkozó jegyzőkönyvére vonatkozó, 2018. október 1‑jei észrevételeikben rámutattak, a kérelem elektronikus aláírás nélküli online benyújtását a következő öt napon belül saját kezű aláírással kell megerősíteni. Ebben az esetben, ha a kérelmező a kérelmet az illetékes hivatal előtt, a törvény által előírt formában és határidőn belül aláírja, az említett kérelem benyújtásának napját kell a kérelem online benyújtása napjának tekinteni. Ha azonban a kérelmező nem írja azt alá személyesen, vagy nem a törvényben előírt formában írja alá, az említett kérelmet elfogadhatatlannak kell tekinteni, és azt az illetékes hatóságok nem veszik figyelembe.

280    Ebből következik, hogy az elektronikus aláírás nélkül, az online benyújtott kérelem saját kezű aláírása – amint arra a cseh hatóságok rámutatnak – nem csupán a kérelem benyújtásának hitelesítési funkcióját tölti be, hanem a kérelem elfogadhatóságának egyik feltételét is képezi. Az illetékes hatóságok ugyanis csak a kérelmező jelenlétében a saját kezű aláírásával kiegészített kérelmeket bírálják el.

281    Következésképpen, noha a jelen ügyben a kérelmeket elektronikus aláírás nélkül, a 640/2014 rendelet 13. cikkében előírt határidőn belül nyújtották be az interneten, azok nem tartalmazták a kérelmezők saját kezű aláírását, amely pedig az 1306/2013 rendeletnek a 809/2014 végrehajtási rendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 72. cikke értelmében döntő információ a kérelmezők személyazonosságának ellenőrzése és a támogathatóságukról való döntés szempontjából.

282    E körülmények között meg kell állapítani, hogy mivel online benyújtásuk időpontjában hiányzott a kérelmekből az elfogadhatóságukról való döntés egyik alapvető eleme, és mivel ezt az elemet, azaz a kérelmezők saját kezű aláírását a 640/2014 rendelet 13. cikkében előírt határidők lejártát követően helyezték a kérelmekre, az említett kérelmek késedelmesek voltak, amely okán 1%‑os csökkentést kellett volna alkalmazni.

283    Az első és a második érvet tehát el kell utasítani.

284    A harmadik érvet illetően meg kell állapítani, hogy az a jelen ügyben nem releváns. Ugyanis, noha az online benyújtás időpontja és a kérelmező jelenlétében történő aláírás időpontja között a támogatási vagy kifizetési kérelmek tartalmát nem módosították, azok az online benyújtásuk időpontjában hiányosak voltak az aláírás hiánya okán, és így nem feleltek meg az uniós jogban előírt támogathatósági feltételeknek.

285    A harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.

286    A negyedik érvet illetően meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben szintén nem releváns az a körülmény, amely szerint a Bíróság az eljárási szabályzata 57. cikkének (7) bekezdésében engedélyezi, hogy a felek az eljárási iratok aláírással ellátott eredeti példányát ezen irat másolatának megküldését követően legkésőbb tíz napon belül benyújtsák a Hivatalhoz. Mindenesetre a Bíróság eljárási szabályzata 57. cikkének (7) bekezdésében említett helyzet eltér a szóban forgó helyzettől, mivel e rendelkezés értelmében a felek által tíz napon belül a Bírósághoz benyújtott eredeti iratnak meg kell egyeznie a korábban benyújtottal, ideértve az aláírását is, amelyet az eljárási iratok másolatának elküldésekor kell arra ráhelyezni.

287    Így a negyedik érvet, következésképpen pedig az ötödik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

F.      A pénzügyi fegyelemi rendszert vitató hatodik jogalapról

288    A hatodik jogalapban a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését és az arányosság elvét, mivel a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében vele szemben előírt 2%‑os átalánykorrekció nem felel meg a megállapított meg nem felelés súlyosságának.

289    A Bizottság vitatja e jogalapot.

290    Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 25. és 26. cikkében, valamint az 1307/2013 rendelet 8. cikkében előírt pénzügyi fegyelmi eljárás különbözik az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 végrehajtási rendelet 34. cikkében előírt szabályszerűségi záróelszámolási eljárástól.

291    A szabályszerűségi záróelszámolási eljárás célja ugyanis az, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy kontradiktórius eljárást követően kizárja az uniós finanszírozásból a tagállam által az uniós jog megsértésével teljesített kiadásokat.

292    A pénzügyi fegyelmi rendszernek pedig az a célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy az eredetileg a mezőgazdasági termelők részére történő közvetlen kifizetésekre szánt előirányzatokat átcsoportosítsák a Bizottsághoz annak érdekében, hogy olyan pénzügyi tartalékot hozzanak létre, amely a mezőgazdasági ágazatban esetlegesen felmerülő válság finanszírozására szolgál. Ha azonban ezeket a előirányzatokat nem használják fel, azokat a Bizottság a következő években visszafizeti azon tagállamoknak, amelyek ezt követően átcsoportosítják azokat azon mezőgazdasági termelőknek, akiket eredetileg érintett az őket megillető közvetlen kifizetések csökkentése.

293    A jelen ügyben a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében a mezőgazdasági termelőktől eredetileg lehívott előirányzatok visszafizetését a Bizottság a Cseh Köztársaság részére visszatérítési rendeletek útján teljesítette.

294    Jogalapjának alátámasztására a Cseh Köztársaság két érvet hoz fel.

295    Első érvében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy mivel a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt átalánykorrekció azokat a korrekciókat tükrözi, amelyeket a Bizottság az SAPS rendszerre, a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszerére, a környezetbarátabbá tételre irányuló programra és a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszerre vonatkozó vizsgálat keretében alkalmazott, e korrekció összegének meg kell egyeznie az egyes programok esetében alkalmazott korrekciók összegével. Márpedig a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer tekintetében a Bizottság a vizsgálat keretében 5%‑os átalánykorrekciót alkalmazott az e rendszer megsértésével teljesített kiadások 10%‑ára. A Cseh Köztársaság szerint ebből az következik, hogy a Bizottságnak ugyanezt, a teljesített kiadások 10%‑ának 5%‑át kitevő korrekciót kellett volna alkalmaznia a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer tekintetében a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt átalánykorrekció összegének meghatározása során.

296    E tekintetben nem vitatott, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat alapjául szolgáló szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a cseh hatóságok egyetlen költségvetési tételt bocsátottak a Bizottság rendelkezésére a pénzügyi fegyelem hatálya alatt álló valamennyi támogatási programra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a cseh hatóságok nem minden egyes támogatási program esetében jelölték meg azt az előirányzat‑összeget, amelyet először kifizettek a Bizottságnak, majd azt a visszatérítési rendeletek révén részükre átcsoportosítottak, hanem valamennyi különböző támogatási program esetében egyetlen összegre hivatkoztak. A Bizottság tehát ezt az egyetlen összeget vette figyelembe a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt átalánykorrekció összegének meghatározásakor.

297    Mindazonáltal a 2020. február 4‑i egyeztetés iránti kérelemben a Cseh Köztársaság azt rótta fel a Bizottságnak, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer pénzügyi fegyelmi rendszerére vonatkozó átalánykorrekció kiszámítása során nem az uniós jog megsértésével teljesített kiadások 10%‑a 5%‑ának megfelelő átalánykorrekciót alkalmazott, amelyet ugyanezen rendszer tekintetében a vizsgálat keretében alkalmazott.

298    Márpedig a cseh hatóságok sem az egyeztető testület jelentésének kézhezvételét követő 2020. november 13‑i levelükben, sem az ezt követő levélváltásaikban nem szolgáltattak a Bizottságnak olyan információkat, amelyek lehetővé tennék, hogy a visszatérítési rendeletek tárgyát képező előirányzatokra vonatkozó egységes költségvetési jogcímeken belül pontosan meg lehessen különböztetni az a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszerre vonatkozó részt.

299    E körülmények között a Bizottság a végső következtetésekben és az összefoglaló jelentésben úgy határozott, hogy 2%‑os egyszeri átalánykorrekciót alkalmaz a pénzügyi fegyelmi eljárás tárgyát képező összes előirányzatra.

300    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése és a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a kiadásoknak az uniós finanszírozásból való kizárását kizárólag akkor alapozza a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására, ha azok arányos erőfeszítéssel meghatározhatók.

301    Egyébiránt a fenti 108. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket.

302    Márpedig a jelen ügyben a Cseh Köztársaság nem bocsátott a Bizottság rendelkezésére olyan információkat, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy a visszatérítési rendeletek tárgyát képező előirányzatokra vonatkozó költségvetési jogcímeken belül azonosítsa a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszerre vonatkozó részt. Ily módon a Bizottság helyesen döntött úgy, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének, a 907/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (2) bekezdésének és az arányosság elvének megfelelően arányos erőfeszítések révén valamennyi támogatási programra egységes átalánykorrekciót alkalmaz a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében.

303    Az első érvet tehát el kell utasítani.

304    Második érvében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy ha a Törvényszéknek teljes egészében vagy részben meg kell semmisítenie az SAPS‑rendszer, a fiatal mezőgazdasági termelők támogatási rendszere, a környezetbarátabbá tételre irányuló program és a termeléstől függő önkéntes támogatási rendszer tekintetében a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadásához vezető szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében előírt korrekciókat, akkor az ennek megfelelő összegben automatikusan és általános jelleggel meg kell semmisítenie a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt korrekciót is, mivel az már nem felel meg az uniós költségvetésnek állítólagosan okozott pénzügyi kárnak.

305    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében alkalmazott korrekció előírása a Bizottság által a pénzügyi fegyelem tárgyát képező támogatási programokra vonatkozó szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében előírt korrekciókhoz kapcsolódik. Ugyanis annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőknek évente teljesített közvetlen kifizetések és az e kifizetésekből a pénzügyi fegyelem címén átcsoportosított előirányzatok – amelyeket a következő években esetlegesen visszafizetnek e mezőgazdasági termelőknek, amennyiben a Bizottság a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében korrekciót ír elő a közvetlen kifizetések tekintetében feltárt szabálytalanságok miatt – a lehető legnagyobb mértékben megfeleljenek egymásnak, a Bizottság a pénzügyi fegyelem hatálya alatt álló előirányzatok vonatkozásában is köteles korrekciót előírni.

306    Mindazonáltal semmilyen automatizmus nem azonosítható a között, hogy a Bizottság a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében bizonyos támogatási programra korrekciót alkalmaz, és korrekciót ír elő az ugyanezen támogatási programból származó azon összegek tekintetében, amelyeket a tagállamok részére pénzügyi fegyelem címén visszatérítettek.

307    Először is, az 1306/2013 rendelet 26. cikkének megfelelően a Bizottságnak pénzügyi fegyelem címén átcsoportosított összegeket adott esetben olyan rögzített kiigazítási arány alkalmazásával kell visszatéríteni a mezőgazdasági termelőknek, amely a különböző támogatási programok keretében teljesített valamennyi kifizetésre alkalmazandó.

308    Így a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt korrekció összegét a Bizottság valamennyi támogatási program esetében átalányjelleggel számítja ki, és az nem kapcsolódik szükségszerűen az általa a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a mezőgazdasági termelőknek egy konkrét támogatási programmal kapcsolatban teljesített közvetlen kifizetésekben feltárt szabálytalanságok tekintetében előírt korrekció összegéhez.

309    Másodszor, amint az a fenti 302. pontban megállapításra került, a Bizottság azon lehetősége, hogy arányos erőfeszítéssel azonosítsa a pénzügyi fegyelem hatálya alatt álló előirányzatok közül azokat, amelyek a szabályszerűségi záróelszámolási eljárással érintett egyes támogatási programokhoz kapcsolódnak, az egyes esetekben a tagállamok által szolgáltatott, rendelkezésre álló információktól függ.

310    Így nem állítható, hogy valamely adott támogatási program tekintetében előírt megtámadott pénzügyi korrekció teljes vagy részleges megsemmisítése automatikusan és általános jelleggel a pénzügyi fegyelmi rendszer keretében előírt átalánykorrekció megsemmisítését vonja maga után.

311    Így a második érvet, következésképpen pedig a hatodik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

312    A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a Cseh Köztársasággal szemben a megtámadott pénzügyi korrekciót alkalmazza egyrészt a standard ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzési minta kiválasztásával kapcsolatos jogsértés okán 18 833,24 euró összegben, másrészt pedig a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére vonatkozó jogsértés miatt 17 855 884,41 euró összegben, a keresetet pedig az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

IV.    A költségekről

313    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mivel a Törvényszék a keresetnek részben helyt adott, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2021. november 17‑i (EU) 2021/2020 bizottsági végrehajtási határozatot annyiban, amennyiben a Cseh Köztársasággal szemben pénzügyi korrekciót alkalmaz egyrészt 18 833,24 euró összegben a standard ellenőrzés tárgyát képező támogatás kedvezményezettjeire vonatkozó minta kiválasztására vonatkozó uniós jogi rendelkezések megsértése okán, másrészt pedig 17 855 884,41 euró összegben az annak vizsgálatát célzó ellenőrzés hiánya okán, hogy a valamely adott évben nem támogatható terület a korábbi években sem volt támogatható, és ennek okán a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére irányuló eljárást kellett volna indítani az egységes területalapú támogatási rendszer keretében.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Cseh Köztársaság és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Jaeger Nihoul Verschuur

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. december 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: cseh.