2010. január 29-én benyújtott kereset - Elementis és társai kontra Bizottság

(T-43/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Elementis plc, Elementis Holdings Ltd, Elementis UK Ltd és Elementis Services Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselők: T. Wessely, A. de Brousse, E. Spinelli és A. Woods ügyvédek)

Alperes: az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg a 2009. november 11-i C(2009)8682 végleges bizottsági határozat (COMP/38.589 hőstabilizátorok) felperesekre vonatkozó részét;

másodlagosan a Törvényszék semmisítse meg vagy csökkentse jelentősen a felperesekkel szemben kiszabott bírságok összegét;

a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére, ideértve a felpereseknél a bírságok teljes összegének vagy részének megfizetésével kapcsolatban felmerült költségeket;

a Törvényszék hozzon meg minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek ítél.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperesek az EUMSZ 263. cikk értelmében az ónstabilizátorokra vonatkozó 2009. november 11-i C(2009)8682 végleges bizottsági határozat (COMP/38.589 hőstabilizátorok) részleges megsemmisítését kérik, amely határozatban megállapította, hogy több vállalkozás, többek között a felperesek megsértették az EK 81. cikket (jelenleg EUMSZ 101. cikk) és az EGT-Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy az EGT-térségben részt vettek két, egyrészt az ónstabilitzátorok piacát, másrészt az ESBO/észterek piacát érintő kartellben.

Keresetük alátámasztása végett a felperesek következő jogalapokra hivatkoznak:

A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a jogot azzal, hogy a felperesekkel szemben bírságot kiszabó határozatot a Szerződés 81. és 82. cikkében (jelenleg EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk) meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet¹ 25. cikkének (5) és (6) bekezdésében (a továbbiakban: az 1/2003 rendelet) meghatározott határidők megsértésével hozta meg. Az 1/2003 rendelet 25. cikkének (5) bekezdése értelmében azon abszolút jogvesztő elévülési idő, amin túl a Bizottság nem szabhat ki szankciókat kartelljogi jogsértésekért, a jogsértés megszűnésétől számított tíz év. Ennek alapján a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság a felperesek jogsértő magatartásának megszűnése (1998. október 2.) után több mint 11 évvel meghozott határozatát a hivatkozott rendelkezés megsértésével fogadta el. A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottságnak a bírság tíz éves elévülési idő lejárta ellenére fennálló jogszerűségére vonatkozó álláspontja az utóbbinak az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdésében meghatározott elévülési idő nyugvására vonatkozó erga omnes értelmezésén alapul, amely a felperesek álláspontja szerint téves.

Másodszor a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azzal, hogy a vizsgálat tényfeltáró szakaszának túlzott időtartama aláásta felperesek védelemhez való jogának az adott eljárásban történő tényleges gyakorlásának lehetőségét.

Harmadszor a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett a velük szemben kiszabott bírság kiszámításánál azzal, hogy a kiszabott bírságok alapösszegét tévesen (i) a közös vállalat előtti időszakra; illetve (ii) elrettentés címén az Akcros közös vállalat által elért forgalomra, és nem a felperesek által elért forgalomra alapította. A felperesek álláspontja szerint a bírságokat 50%-kal kellene csökkenteni.

Negyedszer a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot és megsértette a jogbiztonság elvét azzal, hogy a felperesek által fizetendő bírság összegét (amelyet a Bizottság egyetemlegesen szabott ki velük szemben) nem határozta meg mindegyikükre nézve egyenként.

____________

¹ - HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. oldal