A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. június 19.
F‑54/06. sz. ügy
John Davis és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíj – Korrekciós együtthatók – A 2004. május 1‑jét követően hatályos személyzeti szabályzat hatálybalépését követő nyugdíjba vonulás – A nyugdíjas lakóhelye országának átlagos megélhetési költsége alapján kiszámított korrekciós együttható alkalmazása – Átmeneti rendszer – A korrekciós együtthatók megszüntetése a 2004. május 1‑jét követően hatályos személyzeti szabályzat hatálybalépését követően szerzett nyugdíjjogosultságok tekintetében”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Davis és a Tanács másik három tisztviselője kérik a Tanács öregségi nyugdíj iránti jogosultságukat megállapító határozatának megsemmisítését, amennyiben egyrészt a nyugdíjjogosultságuk 2004. április 30‑a után szerzett részére a korrekciós együttható nem vonatkozik, másrészt a nyugdíjjogosultságuk 2004. május 1‑je előtt szerzett részére alkalmazott korrekciós együttható eltér az Egyesült Királyságban vagy Dániában alkalmazott európai közösségi tisztviselők díjazására vonatkozó korrekciós együtthatótól.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A 723/2004 rendelet hatálybalépése után szerzett nyugdíjjogosultságra vonatkozó megszüntetés
(Személyzeti szabályzat, 82. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 20. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A 723/2004 rendelet hatálybalépése után szerzett nyugdíjjogosultságra vonatkozó megszüntetés
(Személyzeti szabályzat, 82. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 20. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet)
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – Korrekciós együttható – A 723/2004 rendelet hatálybalépése után szerzett nyugdíjjogosultságra vonatkozó megszüntetés
(Személyzeti szabályzat, 82. cikk, (1) bekezdés)
4. Személyek szabad mozgása – Munkavállaló – Fogalom – Közösségi tisztviselő – Bennfoglaltság – Nyugdíjas közösségi tisztviselő – Kizártság
(EK 18. és EK 39. cikk)
5. Európai uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Nyugdíjas közösségi tisztviselők
(EK 18. cikk; személyzeti szabályzat, 82. cikk, (1) bekezdés)
1. Az egyenlő bánásmód elvét nem sérti, ha a tisztviselők különböző kategóriái közötti eltérő bánásmódot objektív és ésszerű szempontok alapján igazolják, és ezek a különbségek arányban állnak a kérdéses megkülönböztetéssel elérni kívánt céllal.
A 2004. május 1‑je után szerzett nyugdíjjogosultságok esetében a korrekciós együtthatónak az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelettel való megszüntetését illetően a személyzeti szabályzat reformjának hatálybalépése után nyugdíjazott tisztviselők és a néhány hónappal e rendelet hatálybalépését megelőzően nyugdíjazott tisztviselők közötti eltérő bánásmód – amely szerint csak ez utóbbiakra terjed ki a teljes nyugdíjuk vonatkozásában a korrekciós együttható – összhangban van az egyenlő bánásmód elvével. Ez a különbséget objektív és ésszerű szempont – azaz a tisztviselők személyzeti szabályzatának hatálybalépése előtti vagy azt követő nyugdíjazása – alapján indokolható. Másrészt, tekintettel a személyzeti szabályzat említett reformjának céljára, ez az eltérő bánásmód tiszteletben tartja az arányosság elvét, mivel annak ellenére, hogy az előbbi tisztviselőket a személyzeti szabályzat reformja hatálybalépésének napja után nyugdíjazták, az e napot megelőzően szerzett összes jogosultságukra továbbra is alkalmazandók a korrekciós együtthatók, ráadásul ugyanazon korrekciós együtthatók, mint amelyeket az e napot megelőzően nyugdíjazott tisztviselők esetében alkalmaztak. Ezen megállapításokat egyebekben megerősíti az a megfontolás, hogy a jogalkotó nem csak a 2004. május 1‑je után szerzett nyugdíjjogosultságokat hátrányosan érintő szabályokat fogadott el, hanem az e napot megelőzően szerzett nyugdíjjogosultságokat hátrányosan érintő szabályokat is, azáltal hogy a 2008. április 30-án lezáruló átmeneti időszak során a főváros korrekciós együtthatókat fokozatosan, a nyugdíjasok számára kevésbé kedvező, ország korrekciós együtthatóval váltotta fel.
Az eltérő bánásmód még kevésbé tekinthető önkényes vagy a személyzeti szabályzat reformjának céljaira tekintettel nyilvánvalóan nem megfelelő hátrányos megkülönböztetésnek. Ugyanis csak ilyen hátrányos megkülönböztetés esetén lehet helyt adni az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapnak, ha azt olyan területen hozott intézkedésekkel szemben hozzák fel, amelyen a jogalkotó diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, ahogyan ez a nyugdíjrendszer kialakításának tárgyában fennáll.
(lásd a 64., 74. és 75. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑11/03. sz., Afari kontra EKB ügyben 2004. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑65. o. és II‑267. o.) 65. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 91. pontja.
2. Az olyan területen, ahol a jogalkotó diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, ahogyan ez a nyugdíjrendszer kialakításának tárgyában fennáll, az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elve tiszteletben tartásának felülvizsgálata során a bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény nem alkalmazott‑e önkényesen vagy nyilvánvalóan nem megfelelő módon megkülönböztetést.
A jogalkotó nem lépett túl ezeken a korlátokon azáltal, hogy a 2004. május 1‑je után szerzett nyugdíjjogosultságra vonatkozó korrekciós együtthatót megszüntette a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelettel. Ugyanis nem létezik a közösségi nyugdíjasokkal a „vásárlóerő terén való egyenlő bánásmód” magasabb rendű közösségi jogi elve, hanem az egyenlő bánásmód és hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelve áll fenn, amelyet a jogalkotónak az általa leginkább alkalmasnak vélt intézkedések útján kell végrehajtania. Tekintettel a jogalkotónak a nyugdíjrendszer kialakítása terén fennálló diszkrecionális jogkörére, a Tanács tökéletesen jogosult volt az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének átültetésére irányuló rendszer elfogadására a korrekciós együtthatók eltörlésével, és annak biztosításával, hogy a tisztviselők azonos hozzájárulás esetén azonos névértékű nyugdíjat kapnak, ami egyébként főszabály szerint így történik az egyéb nemzetközi szervezeteknél fennálló nyugdíjrendszerek esetében. E tekintetben a Tanács megalapozottan vélte úgy, hogy az európai integráció miatt egyre kevésbé szükséges a korrekciós együtthatók fennállása, és a nyugdíjasok egyre inkább a korábbi alkalmazási helyük szerinti országban vagy a származási államuktól eltérő államban választanak lakóhelyet; egyebekben a Tanács figyelembe tudta venni mind a csalások, mind a nyugdíjasok tényleges lakóhelyének költséges és bonyolult ellenőrzésére irányuló eljárások elkerülésére vonatkozó igényt.
Ezenkívül a jogalkotó szabadon módosíthatja a személyzeti szabályzatot az érintett tisztviselők számára korábban alkalmazandó rendelkezéseknél kedvezőtlenebb rendelkezések elfogadásával, és ezt a szabadságot nem korlátozhatja semmiféle, a „vásárlóerő terén” fennálló egyenlőség elvére való hivatkozás. Mindazonáltal, ha a tisztviselők szerzett jogai léteznek, a jogalkotó köteles megfelelő átmeneti időszakot meghatározni annak elkerülése érdekében, hogy a nyugdíjrendszeren belül a nyugdíjak folyósításának módjában hirtelen változás következzen be. E tekintetben, feltételezve, hogy ez a védelem kiterjed a személyzeti szabályzat reformja után nyugdíjazott tisztviselőkre, az csak a tisztviselők által a reform hatálybalépése előtt szerzett jogosultságokra terjedhet ki.
(lásd a 65., 78. és 80–82. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑13/97. sz., Losch kontra Bíróság ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑543. o. és II‑1633. o.) 113., 121. és 122. pontja; T‑164/97. sz., Busacca és társai kontra Számvevőszék 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑565. o. és II‑1699. o.) 49., 58. és 59. pontja; T‑112/96. és T‑115/96. sz., Séché kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑115. o. és II‑623. o.) 127. és 132. pontja; T‑94/01., T‑152/01. és T‑286/01. sz., Hirsch és társai kontra BCE egyesített ügyekben 2003. január 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑1. o. és II‑27. o.) 51. pontja; T‑184/00. sz., Drouvis kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑51. o. és II‑297. o.) 57. pontja, amelyet megerősített a Bíróság C‑187/03. P. sz., Drouvis kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé); T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 71., 72., 78., 79., 85., 87., 97. 100. és 105. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 62. pontja.
3. A 2004. május 1‑je után szerzett nyugdíjjogosultságok esetében a korrekciós együtthatóknak a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelettel való megszüntetése a magas megélhetési költségű tagállamban lakó nyugdíjasok vonatkozásában nem sérti az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azokhoz a nyugdíjasokhoz képest, akik alacsonyabb megélhetési költségű tagállamokban laknak. Ez a következtetés a Belgiumon kívül és a Belgiumban lakó nyugdíjasok közötti összehasonlítás vonatkozásában is érvényes.
Egyrészt, ugyanis jóllehet a korrekciós együtthatók említett megszüntetése a vásárlóerő tekintetében a nyugdíjasok között különbségeket eredményez aszerint, hogy ez utóbbiak magas vagy alacsony megélhetési költségű országban telepednek le, ezek a különbségek azonban objektív és ésszerű szemponton – azaz a tisztviselők által a pályafutásuk során fizetett járulékokkal megegyező összegen – alapulnak, másrészt, legalábbis az új nyugdíjrendszer alkalmazásának első évei során, ezek a különbségek arányban állnak a személyzeti szabályzat reformjának céljaival. Ezen évek során a személyzeti szabályzat reformja után nyugdíjazott tisztviselők ugyanis a nyugdíjjogosultságuk nagy részét megszerzik, és ebből következően rájuk olyan egységes együtthatók vonatkoznak majd, amelyek nagyon közel állnak azon együtthatókhoz, amelyek akkor vonatkoznának rájuk, ha a személyzeti szabályzat reformja megtartotta volna a korrekciós együtthatók rendszerét. A magas megélhetési költségű helyeken letelepedő nyugdíjasok és az alacsony megélhetési költségű helyeken letelepedő nyugdíjasok közötti eltérő bánásmód csak abban az esetben bizonyulhat a személyzeti szabályzat reformjának céljaihoz képest aránytalannak – tekintettel arra, hogy a nyugdíjjogosultságok lényeges része esetében nincs korrekciós együttható, és feltéve, hogy a Tanács nem hoz korrekciós intézkedéseket – ha a Tanács előrejelzéseivel ellentétben, a tagállamok megélhetési költségei közötti eltérések a jövőben fennmaradnak.
Ehhez hasonlóan, ugyanezen megfontolások alapján és tekintettel a jogalkotónak a nyugdíjrendszer kialakítása tárgyában fennálló diszkrecionális jogkörére, a korrekciós együtthatók megszüntetésének következményei nem minősülhetnek önkényes vagy a személyzeti szabályzat reformja vonatkozásában nyilvánvalóan nem megfelelő hátrányos megkülönböztetésnek.
(lásd a 84–87. pontot)
4. A közösségi tisztviselő migráns munkavállalónak minősül, és mint a származási államától eltérő tagállamban dolgozó közösségi polgár az EK 39. cikk (1) bekezdése értelmében nem veszíti el munkavállalói jogállását amiatt, hogy valamely nemzetközi szervezetnél tölt be állást, még abban az esetben sem, ha a foglalkoztató országba történő belépésének és ott-tartózkodásának feltételeire a nemzetközi szervezet és az annak székhelye szerinti állam között létrejött nemzetközi egyezmény különös szabályai vonatkoznak. A közösségi nyugdíjasok azonban nem hivatkozhatnak a szabad mozgás és a letelepedés szabadsága elveire, amelyek elsősorban gazdasági tevékenység folytatására vonatkoznak, hanem kizárólag az EK 18. cikkre, amely minden közösségi polgár számára biztosítja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot.
(lásd a 96–98. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 723. o.) 11. pontja; C‑293/03. sz. My‑ügyben 2004. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑12013. o.) 37. pontja; C‑185/04. sz. Öberg‑ügyben 2006. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑1453. o.) 12. pontja.
5. Az EK 18. cikk a közösségi polgárok számára garantálja a jogot a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, amely jog közvetlenül az EK 17. cikkben található Európai Uniós polgári jogállásból ered, és amelynek az a rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen. A Szerződésben és a másodlagos jogforrásokban megállapított korlátozásokkal és feltételekkel önmagában az EK 18. cikk olyan jogokat teremt az Európai Unió polgárai számára, amely jogokra azok a bíróság előtt hivatkozhatnak. Ez a rendelkezés így, az erre vonatkozó különös szabály hiányában megalapozhatná a nyugdíjas közösségi tisztviselők azon jogát, hogy a választásuk szerinti tagállamban telepedjenek le.
A szabad mozgáshoz való jogot nemcsak a közvetlen korlátozásokat és tilalmakat tartalmazó intézkedések sértik, hanem azok az intézkedések is, amelyek eltérítik az érdekelteket valamely másik tagállamban való letelepedéstől. Az EK 18. cikkből azonban nem vezethető le a közösségi jogalkotót terhelő egyértelmű kötelezettség arra vonatkozóan, hogy ez utóbbi a közösségi nyugdíjjogosultsággal rendelkezők számára korrekciós együttható formájában pénzügyi kiegészítést nyújtson az azon tagállamban megállapított magasabb megélhetési költségek kompenzálása érdekében, amelyben a nyugdíjas le kíván telepedni; ugyanis, amennyiben nem lehet szó az ugyanezen tagállamban való letelepedést választó más közösségi nyugdíjasokhoz viszonyított egyenlőtlen bánásmódról, az ezen államban való letelepedéssel járó hátrányok – amelyek valamennyi nyugdíjast, sőt az ugyanebben az államban letelepedő összes többi személyt érintő általános és objektív helyzetekből adódnak – a lakóhelynek az érintett által történt szabad megválasztásának következményei, amelyet ezen választás összes előnyének és hátrányának mérlegelése előzött meg, és amelyeket egyáltalán nem lehet a szabad mozgás akadályainak tekinteni.
(lásd a 98–100. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑177/94. sz. Perfili‑ügyben 1996. február 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑161. o.) 17–19. pontja; C‑413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑7091. o.) 82., 84. és 86. pontja; C‑148/02. sz. Garcia Avello‑ügyben 2003. október 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑11613. o.) 21–24. pontja; C‑403/03. sz. Schempp‑ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑6421. o.) 45–47. pontja; C‑137/04. sz. Rockler‑ügyben 2006. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑1441. o.) 17–19. pontja; C‑192/05. sz., Tas‑Hagen és Tas ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélete (EBHT 2006., I‑10451. o.); C‑520/04. sz. Turpeinen‑ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10685. o.) 13. pontja; C‑208/05. sz. ITC‑ügyben 2007. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑181. o.) .31. és 33. pontja; C‑150/04. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2007. január 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑1163. o.) 41–45. pontja.