AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2014. március 26.
F‑8/13. sz. ügy
CP
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselő – Egységvezető – Próbaidő – Az egységvezetői szolgálati jogviszonyban való meg nem erősítés – Nem vezetői állásba történő újrabeosztás – A Parlament belső szabályai”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CP egyrészt a 2012. március 23‑i határozat megsemmisítését kéri, amellyel az Európai Parlament nem erősítette meg őt az egységvezetői szolgálati jogviszonyában, másrészt az e határozat folytán őt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2012. március 23‑i határozatot, amellyel az Európai Parlament nem erősítette meg CP‑t az egységvezetői szolgálati jogviszonyában, továbbá áthelyezte őt az „Az Unió belső politikái” főigazgatóságra. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a CP részéről felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Hatály – A vitatott aktus bírósági felülvizsgálata – Feltétel – A határozat indokolásának a vitatott aktussal való kötelező egybeesése
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek – A feladatait nem megfelelően teljesítő egységvezetőnek nem egységvezetői állásba történő újrabeosztása – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk (1) bekezdés, és 51. cikk)
3. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Intézményen belüli áthelyezés útján való betöltés – Próbaidő – Akcióprogram készítése a tisztviselő nehézségei esetén – Az érintettnek a program kidolgozásában való részvételi kötelezettsége – Az adminisztrációnak a nehézségek felmerülését követő haladéktalan cselekvési kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 21. és 21a. cikk; Az egységvezetők, igazgatók és a főigazgató feladatkörében történő megerősítéséről szóló európai parlamenti belső szabályzat)
4. Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Intézményen belüli áthelyezés útján való betöltés – Próbaidő – Az értékelési időszak elején elérendő célok kitűzése – Figyelmen kívül hagyás – Következmény – Az értékelés felülbírálása
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; Az egységvezetők, igazgatók és a főigazgató feladatkörében történő megerősítéséről szóló európai parlamenti belső szabályzat)
5. Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintettnek a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőző meghallgatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Úrabeosztásra irányuló intézkedésekre való alkalmazás
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés)
6. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az érintett alkalmazott érdekeinek figyelembevétele – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
1. Az alakilag a panasz elutasításával szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseti kérelmek következménye a panasszal érintett jogi aktus Közszolgálati Törvényszék előtti felülvizsgálata, amennyiben e kérelmek mint olyanok nem bírnak önálló tartalommal.
Figyelembe véve mindenesetre magát azt a célkitűzését, hogy lehetővé tegye az adminisztráció számára határozatának felülvizsgálatát, pert megelőző eljárás során változások állhatnak be olyan módon, hogy a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti jogorvoslati rendszerben az adminisztráció a panaszt elutasítva módosíthatja azokat az indokokat, amelyek alapján a vitatott aktust elfogadta. Ugyanakkor, ha a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás csak ez utóbbira ad választ, a sérelmet okozó eredeti aktust kell megvizsgálni, méghozzá a panaszt elutasító határozatban található indokokra tekintettel.
(lásd a 18. és 21. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑309/03. sz., Camόs Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének 43. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének 55–60. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑67/09. sz., Angulo Sánchez kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 70. pontja; F‑36/11. sz., BD kontra Bizottság ügyben 2012. március 28‑án hozott ítéletének 47. pontja.
2. A kinevezésre jogosult hatóság közvetlenül a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdéséből meríti a tisztviselők szolgálati érdekből történő újrabeosztására vonatkozó hatáskörét, úgy, hogy e hatáskör nem függ végrehajtási szabályok elfogadásától és ezen érdekkel ellentétben áll azon tisztviselő vezető beosztásban történő foglalkoztatása, aki adott esetben nem bizonyította, hogy rendelkezne a vezetői beosztás betöltéséhez szükséges képességgel.
Ennélfogva az említett hatóság közvetlenül a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésére alapozhatja a feladatait nem megfelelően teljesítő egységvezetőnek nem egységvezetői állásba történő újrabeosztását.
Egyebekben a személyzeti szabályzat 51. cikke nem alkalmas a fentiek kétségbe vonására. E cikk ugyanis azon tisztviselő különös helyzetére vonatkozik, aki egymást követő értékelő jelentések alapján szakmai alkalmatlanságról tett tanúbizonyságot, és e tényből kifolyólag elbocsátást, visszasorolást vagy besorolási fokozatuk megtartásával vagy anélkül alacsonyabb csoportba történő besorolást kockáztat. Így tehát az más helyzetre vonatkozik, mint az egységvezetőé, akit feladatai nem megfelelő teljesítése esetén nem fenyegetik ezen intézkedések.
(lásd a 31–33. pontot)
3. Az intézmény belső szabályai, amelyek alapján az értékelők és a próbaidős tisztviselő megbeszélése során készítik el az akcióprogramot, a személyzeti szabályzat 21. és 21a. cikkében meghatározott tartamú hierarchikus elv fényében olvasandók, amelynek értelmében rendszerint a felettes érvényesítheti akaratát a beosztottjaival szemben. Egyetértés hiányában az akcióprogram tartalmáról való döntés is a végső értékelő feladata. Mindenesetre az érintett tisztviselőnek az akcióprogram kidolgozásában való részvételét annak szükségessége igazolja, hogy e program megfelelően vegye figyelembe nehézségeit és elégítse ki szükségleteit. Következésképpen az akcióprogram nem tudja betölteni szerepét, ha az említett tisztviselő nem kapta meg a lehetőséget az annak elfogadásában való részvételre. Abban az esetben, ha az ilyen belső szabályok nemcsak arra szorítkoznak, hogy az érintett tisztviselő meghallgatásra kerüljön, hanem az értékelőkkel együtt bevonják az akcióprogram kidolgozásába is, azt lényegesnek kell minősíteni. Ez az alaki követelmény nem teljesül, ha az értékelők készítik el az akcióprogramot, majd azt csak annak elfogadása után közlik a tisztviselővel.
Ezenfelül, noha a belső szabályok előírják, hogy az akcióprogram készítésére irányuló eljárás bármikor megindítható, az említett szabályokból következik, hogy nem lehet szélsőséges módon programot készíteni. E szabályok kimondják ugyanis, hogy az akcióprogram készítésére irányuló próbaidő alatti eljárást a nehézségek esetén haladéktalanul meg kell kezdeni, és a fennmaradó hónapokra el kell azt készíteni, továbbá a kinevezésre jogosult hatóságot rendszeresen tájékoztatni kell a helyzet alakulásáról, tekintve, hogy a cél e program hatékony érvényesülésének biztosítása. Következésképpen az ilyen rendelkezésből az következik, főként, ha az a gondoskodási kötelezettség fényében olvasandó, hogy az értékelőknek a nehézségek felmerülését követően haladéktalanul cselekedniük kell.
(lásd a 46. és 48. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑291/89. sz., Interhotel kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének 17. pontja; C‑304/89. sz., Oliveira kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének végzésének 21. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének 53. pontja.
4. Az intézmények új egységvezetői által teljesítendő próbaidő célja meglehetősen közel áll az új tisztviselők által teljesítendő próbaidőt igazoló célhoz. A próbaidő végi értékelés ugyanúgy elegendő mértékű hasonlóságot mutat a személyzeti szabályzat 43. cikke szerinti időszakos értékeléssel. Márpedig a tisztviselők próbaidejének ahhoz, hogy jelentősége legyen, rendes körülmények között kell lezajlania. Ráadásul, ha léteznek a tisztviselő számára az értékelési időszak elején célokat meghatározó szabályok, e szabályok megsértése lényeges jellegű, és igazolja a vitás értékelés felülbírálását.
Így, noha az intézmény belső szabályaiból következik, hogy az egységvezetői minőségben megerősítő vagy azt mellőző határozatnak a teljes próbaidőre vonatkozó és az ezen időszakra meghatározott pontos célok szempontjából végrehajtott értékelésből kell fakadnia, az a körülmény, amely szerint az érintett nem felelt valamely akcióprogramnak, semmiképpen sem igazolhatja az említett határozatot, még ha e programot szabálytalanul és késedelmesen készítették is el.
Egyébként a munkaköri leírás mint olyan az értékelés szempontjából nem tekinthető a tisztviselő számára célokat kitűző iratnak, az iratok e két csoportjának ugyanis eltérő a tárgya és eltérők a jellemzőik.
(lásd az 57., 58., 65. és 75. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑568/93. sz., Correia kontra Bizottság ügyben 1994. november 30‑án hozott ítéletének 34. pontja; T‑214/05. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2007. november 28‑án hozott ítéletének 43. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/06. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 39–41. pontja; F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 65. pontja; F‑71/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 56–60. pontja; F‑66/10. sz., AQ kontra Bizottság ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének 68. és 88. pontja.
5. Az újrabesorolást elrendelő intézkedés nem része az érintett tisztviselővel szemben megindított eljárásnak, és e feltételek mellett a tisztviselő nem hivatkozhat az intézmény azon kötelezettségére, hogy tiszteletben tartsa a védelemhez való jogot mint olyat. Mindenesetre a védelemhez való jog bizonyosan magában foglalja – egyúttal szélesebb körre is kiterjedően – mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.
Márpedig a minden hasonló eljárásban érvényesülő meghallgatáshoz való jog az Európai Unió Alapjogi Chartájának – a megfelelő ügyintézéshez való jogot biztosító – 41. cikke által rögzített uniós alapelvnek minősül. E tekintetben az Európai Unió Alapjogi Chartája negyedik preambulumbekezdése szerint annak célja az alapvető jogok védelmének megerősítése azáltal, hogy e jogokat láthatóbbá teszi. Hasonlóan az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez, az említett Charta célja nem az elméleti és illuzórikus, hanem a konkrét és hatékony jogok védelme.
(lásd a 79–81. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑277/11. sz., M. ügyben 2012. november 22‑én hozott ítéletének 81–83. pontja; C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz. Bizottság kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítéletének 98. és 99. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑88/09. és F‑48/10. sz., Z kontra Bíróság egyesített ügyekben 2012. december 5‑én hozott ítéletének 144–147. pontja, az ítélettel szemben T‑88/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
6. A tisztviselő újrabesorolásának keretében a gondoskodási kötelezettség a hatóságot a helyzet hatékony, teljes és körültekintő kivizsgálására kötelezi a szolgálati érdekre és az érintett tisztviselő érdekére tekintettel, amely érdek adott esetben a neki bemutatott bizonyítékokkal kapcsolatban általa tett észrevételekben nyilvánul meg.
E tekintetben, mivel az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel bír, a bírósági felülvizsgálat, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy a intézmények bizonyíthassák, hogy a megtámadott határozatot mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi a helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét.
(lásd a 82. és 83. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének 122. pontja; C‑343/09. sz., Afton Chemical ügyben 2010. július 8‑án hozott ítéletének 34. pontja;
az Európai Unió Törvényszékének T‑456/11. sz., ICdA és társai kontra Bizottság ügyben 2013. november 14‑én hozott ítéletének 46. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑105/05. sz., Wils kontra Parlament ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 75. pontja; F‑93/12. sz., D’Agostino kontra Bizottság ügyben 2013. október 23‑án hozott ítéletének 57. pontja, az ítélettel szemben T‑670/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.