2013. március 21-én benyújtott kereset - Pesquerias Riveirenses és társai kontra Tanács

(T-180/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperesek: Pesquerias Riveirenses, SL (Ribeira, Spanyolország); Pesquerias Campo de Marte, SL (Ribeira); Pesquera Anpajo, SL (Ribeira); Arrastreros del Barbanza, SA (Ribeira); Martínez Pardavila e Hijos, SL (Ribeira); Lijo Pesca, SL (Ribeira); Frigoríficos Hermanos Vidal, SA (Ribeira); Pesquera Boteira, SL (Ribeira); Francisco Mariño Mos y Otros, CB (Ribeira); Juan Antonio Pérez Vidal y Hermano, CB (Ribeira); Marina Nalda, SL (Ribeira); Portillo y Otros, SL (Ribeira); Vidiña Pesca, SL (Ribeira); Pesca Hermo, SL (Ribeira); Pescados Oubiña Perez, SL (Ribeira); Manuel Pena Graña (Ribeira); Campo Eder, SL (Ribeira); Pesquera Laga, SL (Ribeira); Pesquera Jalisco, SL (Ribeira); Pesquera Jopitos, SL (Ribeira); és Pesca-Julimar, SL (Ribeira) (képviselő: J. Tojeiro Sierto ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2013. január 21-i 40/2013/EU tanácsi rendeletet, amennyiben az IA és IB mellékletben (egyenként 83. és 103. o., HL L 23., 54./153.) szereplő TAC (teljes kifogható mennyiség) szempontjából együttesen kezeli a kék puhatőkehal észak-atlanti állományának északi és a déli összetevőjét.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

Az első, az EUMSZ 39. cikk megsértésére alapított jogalap

A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy az EUMSZ 39. cikk a halászatra vonatkozó közös agrárpolitika egyik céljaként az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást jelöli meg, és hogy a megtámadott rendelet e rendelkezésbe ütközik, mivel azáltal, hogy nem tesz különbséget a kék puhatőkehal észak-atlanti állományának északi és déli összetevője között, nem felel meg annak, ami a forrásokkal való ésszerű gazdálkodásnak. tekinthető. A felperesek nem tagadják, hogy az északi összetevő helyzete a halászati gazdálkodást érintő korlátozó intézkedéseket igényel, de nem azonos a helyzet a déli összetevő esetében, ahol a fajok nem képezik túlhalászás tárgyát. A Tanács ezzel szintén sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amely a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt.

A második, a 2371/2002/EK rendelet 2. cikke (1) cikkének megsértésére és az 1995. évi New York-i megállapodás 6. cikkének megsértésére alapított jogalap

A felperesek e tekintetben megerősítik, hogy a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet olyan elvként határozza meg az elővigyázatosság elvét, mint amelyet a halászati erőforrások védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó intézkedések elfogadásának követnie kell; továbbá hogy ugyanezen elv vonatkozik az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodás (New York, 1995., HL L 189., 1998. július 3., 14-41. o.) 6. cikkére, amely megállapodáshoz az Európai Unió és a tagállamok 2003. december 19-én csatlakoztak, és amely 2004. január 18-án lépett hatályba. A felperesek úgy vélik, hogy a kék puhatőkehal észak-atlanti állományával a megtámadott rendeletben foglaltak szerint való gazdálkodás azáltal, hogy nem tesz különbséget az állomány északi és déli összetevője között, a déli összetevő tekintetében a halfogás olyan drasztikus és megkülönböztetéstől mentes csökkentését írja elő, amely olyan "kockázatot" teremt, amely az elővigyázatosság elvének alkalmazását teszi szükségessé.

A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

A felperesek e vonatkozásban úgy vélik, hogy a kék puhatőkehal észak-atlanti állományával 2013-ban az Európai Unió részéről történő gazdálkodás (a megtámadott tanácsi rendelet) azáltal, hogy nem tesz különbséget a kék puhatőkehal észak-atlanti állományának északi és déli összetevője között, a déli összetevő tekintetében sokkoló intézkedésekkel jár (a TAC csökkenése), ami túlmegy azon a mértéken, amely a kitűzött cél (a kék puhatőkehal északkelet-atlanti állományának visszanyerése) eléréséhez szükséges, és ennek következtében sérti az arányosság elvét.

____________