A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2013. szeptember 12.(*)
„Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Elfogadhatatlansági kifogás – Megsemmisítés iránti kérelem – Az EUMSZ 263. cikk első és ötödik bekezdése – A 207/2009/EK rendelet 122. cikke – A kereset idő előttiségének hiánya – Alperesi minőség – A Törvényszék hatásköre – Kártérítés iránti kérelem – A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja – Elfogadhatóság”
A T‑556/11. sz. ügyben,
a European Dynamics Luxembourg SA (székhelye: Ettelbrück [Luxemburg]),
a European Dynamics Belgium SA (székhelye: Brüsszel [Belgium]),
az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE (székhelye: Athén [Görögország]),
(képviseli őket: N. Korogiannakis, M. Dermitzakis és N. Theologou ügyvédek)
felpereseknek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: N. Bambara és M. Paolacci, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P. Wytinck ügyvéd)
alperes ellen,
egyfelől az OHIM által az AO/029/10, „Szoftverfejlesztési és –karbantartási szolgáltatások” című közbeszerzési eljárás keretében hozott, és a felperesekkel a 2011. augusztus 11‑i levélben közölt határozat megsemmisítése, amelyben az OHIM a szerződéseket más ajánlattevőknek ítélte oda és az elsőrendű felperes ajánlatát elutasította, másfelől kártérítés iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi elnök (előadó), S. Frimodt Nielsen és M. Kancheva bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
A – Általános rendelkezések
1 AZ EUMSZ 263. cikke első bekezdésének második mondata szerint „az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét”.
2 Az EUMSZ 263. cikkének ötödik bekezdése értelmében „[a]z Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet”.
3 A Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) létrehozó, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o., a továbbiakban: 207/2009 védjegyrendelet) „A törvényesség ellenőrzése” című 122. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A[z OHIM] elnöke olyan aktusainak törvényességét, amelyek ellenőrzését a közösségi jog nem utalja más szerv hatáskörébe, valamint a 138. cikk alapján [az OHIM] mellett működő költségvetési bizottság aktusainak törvényességét a Bizottság ellenőrzi.
(2) A Bizottság elrendeli az (1) bekezdésben említett jogsértő aktus megváltoztatását vagy megsemmisítését.
(3) Bármelyik tagállam vagy az, akit az ügy közvetlenül és személyesen érint, az (1) bekezdésben említett – kifejezett vagy hallgatólagos – aktusok törvényességének kivizsgálása céljából a Bizottsághoz fordulhat. Az érintett fél az aktusról való tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül fordulhat a Bizottsághoz. A Bizottság határozatát három hónapon belül hozza meg. Ha e határidőn belül nem születik határozat, a kérelmet elutasítottnak kell tekinteni.”
4 A 207/2009 védjegyrendelet „Az elnök hatásköre” című 124. cikke szerint:
„(1) A[z OHIM‑ot] az elnök vezeti.
(2) Az elnök e célból különösen a következő feladat‑ és hatáskörökkel rendelkezik:
[…]
c) elkészíti a[z OHIM] bevételeire és kiadásaira vonatkozó előirányzatokat, valamint végrehajtja a költségvetést;
[…]
f) hatáskörét átruházhatja.
(3) Az elnök munkáját egy vagy több elnökhelyettes segíti. […]”
5 A 207/2009 védjegyrendelet „Pénzügyi szabályzat” című 143. cikke értelmében:
„A költségvetési bizottság a […] Számvevőszék[kel] és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően belső pénzügyi szabályzatot fogad el, amely különösen a[z OHIM] költségvetésének elkészítésére és végrehajtására szolgáló eljárást határozza meg. Amennyiben az a[z OHIM] sajátos jellegével összeegyeztethető, a pénzügyi szabályzat a[z Unió] által létrehozott más szervek tekintetében elfogadott pénzügyi szabályzatokon alapul.”
6 Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: általános költségvetési rendelet) 185. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság költségvetési keretrendeletet fogad el a Közösség által létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező szervekre, amelyek tényleges támogatásokat kapnak a költségvetés terhére. E szervek pénzügyi szabályai nem térhetnek el a keretrendelettől, kivéve amennyiben különös működési szükségleteik ezt megkívánják, valamint a Bizottság előzetes hozzájárulásával”.
7 A 2008. július 9‑i 652/2008/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL L 181., 23. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19‑i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 72. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 216. o.) 74. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] közbeszerzési szerződések odaítélésére az általános költségvetési rendelet, illetve a 2343/2002 […] rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni e cikk (4)–(7) bekezdésére figyelemmel”.
B – Az OHIM CB‑3–09. sz. szabályzata
8 A[z OHIM‑ra] alkalmazandó pénzügyi szabályzat megállapításáról szóló, 2009. július 17‑i CB‑3–09 OHIM költségvetési bizottsági szabályzat 33. cikke szerint „az engedélyezésre jogosult tisztviselő jogait [az OHIM] elnöke gyakorolja”, és „[a] költségvetés bevételeit és kiadásait a [z OHIM] pénzügyi szabályzatával összhangban, saját felelősségére és az engedélyezett előirányzatok határain belül hajtja végre”.
9 A CB‑3–09 szabályzat 34. cikkének (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy „[az OHIM] elnöke a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatásköreit átruházhatja a[z OHIM] személyzeti szabályzatának hatálya alatt álló tisztviselőire, az általa meghatározott feltételek teljesülése esetén, az átruházó aktusban megállapított keretek között”.
10 A CB‑3–09 szabályzat 74. cikkének (1) bekezdése előírja:
„A közbeszerzési szerződések odaítélésére az általános költségvetési rendelet, illetve a 2342/2002 rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, e cikk (4)–(7) bekezdésére figyelemmel.”
A jogvita előzményei
11 A felperes társaságok, a European Dynamics Luxembourg SA, a European Dynamics Belgium SA és az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE az információs és kommunikációs technológiai ágazatban végzik tevékenységüket, és rendszeres ajánlattevők az Unió különböző intézményei és hivatalai, köztük az OHIM által meghirdetett közbeszerzési eljárásokban.
12 Az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiegészítésében 2011. január 15‑én közzétett hirdetményben (HL 2011/S 10–013995) az OHIM megindította a „Szoftverfejlesztési és ‑karbantartási szolgáltatások” című, AO/029/10 közbeszerzési eljárást. Az odaítélendő szerződés tárgya informatikai szolgáltatások nyújtása volt az OHIM számára, úgymint információs rendszerek prototípus‑építése, elemzése, tervezése, grafikája, fejlesztése, tesztelése és telepítése, valamint a műszaki dokumentáció rendelkezésre bocsátása, a felhasználók képzése és e rendszerek karbantartása.
13 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény II.1.4 pontja értelmében a szerződés maximum hét évre szóló, három különböző informatikai szolgáltatóval megkötött keretszerződésre vonatkozott. E tekintetben az ajánlattételhez szükséges dokumentáció (az ajánlattevői útmutató I. melléklete) 14.2 pontja rögzíti, hogy az említett keretszerződéseket külön kell megkötni, mégpedig az úgynevezett „rangsorolási” mechanizmus szerint. Ez a mechanizmus azt jelenti, hogy amennyiben az első helyre rangsorolt ajánlattevő nem képes a kért szolgáltatás nyújtására, az OHIM a másodikhoz fordul, és így tovább.
14 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény IV.2.1 pontja alapján a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek kell odaítélni. A VI.4.1 pontban foglaltak szerint a jogorvoslati eljárásokért felelős szerv az Európai Bizottság, a békéltetési eljárások pedig az Európai Ombudsman hatáskörébe tartoznak. A VI.4.2 pont a jogorvoslati eljárások jogi alapjaként a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 118. cikkét [jelenleg a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke] jelöli meg, és rögzíti, hogy az érintett fél az aktusról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül a Bizottsághoz fordulhat.
15 A felperesek az OHIM‑nak címzett 2011. január 19‑i és 24‑i, valamint 2011. február 1‑jei levelükben az AO/029/10 közbeszerzési eljárás feltételeivel és részletes szabályaival kapcsolatos bizonyos szabálytalanságokat kifogásoltak. Az OHIM 2011. január 28‑i és február 4‑i válaszlevelében elutasította ezeket az állításokat, és felhívta a felperesek figyelmét arra, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján a Bizottsághoz panaszt nyújthatnak be.
16 A felperesek az OHIM‑nak címzett 2011. február 16‑i levelükben megismételték az ajánlattételhez szükséges dokumentációban kifejtett egyes műszaki szempontok világosságának és egyértelműségének hiányával kapcsolatos bírálataikat, és kérték az OHIM‑ot, hogy módosítsa azokat.
17 A felperesek 2011. március 4‑i levelükben panasszal fordultak a Bizottság „Belső piac” és „Versenypolitika” főigazgatóságaihoz (DG), arra kérve azokat, hogy vizsgálják meg az OHIM mint ajánlatkérő magatartását többek között az AO/029/10 közbeszerzési eljárás lefolytatásával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok, valamint a 4020070018 számú, karbantartásra irányuló korábbi keretszerződések kapcsán, amelyeket az OHIM 2007 májusában ítélt oda három társaságnak – köztük a harmadrendű felperesnek – a „rangsorolási” mechanizmus szerint.
18 A felperesek az OHIM‑nak címzett 2011. március 8‑i és 9‑i levelükben ismét vitatták az AO/029/10 közbeszerzési eljárás feltételeit és részletes szabályait.
19 2011. március 11‑én az elsőrendű felperes a 2011. január 15‑i közbeszerzési eljárást megindító hirdetményre ajánlatot nyújtott be.
20 2011. május 30‑i levelében a Bizottság jelezte a felpereseknek egyrészt, hogy álláspontja szerint a panaszt a határidő letelte után nyújtották be, és ezért azt nem vizsgálhatja, másrészt hogy azt az abban foglalt egyes állítások miatt megküldte az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF), mivel azokkal kapcsolatban ez utóbbi rendelkezik hatáskörrel. Az OLAF 2011. december 13‑i levelében tájékoztatta az OHIM‑ot, hogy az ügyet lezárta mivel az egy másik közbeszerzési eljárást megindító hirdetményre vonatkozott, amelyet szintén az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiegészítésében (HL 2011/S 55–089144) tettek közzé.
21 A felperesek a Bizottságnak címzett 2011. május 31‑i levelükben vitatták panaszuk elkésettség okán történő elutasítását, és ismételten kérték a Bizottságtól annak megvizsgálását.
22 Az OHIM 2011. augusztus 11‑i levelében (a továbbiakban: vitatott levél) tájékoztatta a felpereseket az AO/029/10 közbeszerzési eljárás eredményéről (a továbbiakban: odaítélésről szóló határozat), és arról, hogy az elsőrendű felperes ajánlatát nem fogadta el, mivel gazdaságilag nem az bizonyult a legelőnyösebbnek. E levél tartalmazott továbbá egy összehasonlító táblázatot, amely feltüntette az ezen ajánlatra adott értékelési pontszámot, valamint sorrendben a három legmagasabb pontszámot kapott ajánlattevő által benyújtott ajánlatra adott pontszámokat.
23 A felperesek 2011. augusztus 12‑i levelükben azt kérték, hogy az OHIM közölje velük először is a nyertes ajánlattevők konzorciumának pontos összetételét, valamint az említett ajánlattevők lehetséges partnerének vagy partnereinek, illetve alvállalkozójának vagy alvállalkozóinak nevét és a közbeszerzési szerződés általuk teljesítendő részének százalékos arányát, másodszor az általuk, illetve a nyertes ajánlattevők ajánlataira kapott pontszámot minden egyes műszaki odaítélési szempont tekintetében, kiegészítve ezen ajánlatok erősségeinek és gyenge pontjainak részletes összehasonlító elemzésével minden egyes részszempont vonatkozásában, valamint a nyertes ajánlattevők ajánlatainak a felperesek ajánlatához viszonyított előnyeinek leírását, és az azok által nyújtott többletszolgáltatások, illetve jobb minőség magyarázatát, harmadszor az írásbeli összegzés egy részletes példányát, negyedszer a nyertes ajánlattevők pénzügyi ajánlatait a felperesek ajánlatával összehasonlítva, valamint ötödször az ajánlatok elbírálását végző bizottság tagjainak nevét annak érdekében, hogy meg lehessen vizsgálni az összeférhetetlenség esetleges fennállásának lehetőségét. Ezenkívül a felperesek azt állították, hogy a három nyertes ajánlattevő közül kettő esetében összeférhetetlenség áll fenn, valamint hogy a pénzügyi ajánlatok elbírálása körében az OHIM a pénzügyi szempontok alkalmazása során szabálytalanul járt el. Végül azt kérték, hogy az OHIM ne kössön szerződést a nyertes ajánlattevőkkel mindaddig, amíg a felperesek az OHIM válaszát meg nem kapják és azt meg nem vizsgálják.
24 2011. augusztus 26‑i levelében az OHIM megküldte a felpereseknek az írásbeli összefoglaló kivonatát, amely tartalmazta az általuk benyújtott ajánlat minőségi értékelését három szempont szerint, nevezetesen a szoftver‑karbantartási szolgáltatások minősége, a kereskedelmi vetület és az ügyfélszolgálati szolgáltatás minősége szempontjából. Ezenkívül közölte a felperesekkel egyrészt a nyertes ajánlattevők nevét, másrészt megküldött a számukra két táblázatot, amelyek az említett ajánlattevők és az elsőrendű felperes műszaki és pénzügyi ajánlataira adott pontszámot tartalmazták.
25 A felperesek a Bizottságnak címzett 2011. augusztus 29‑i levelükben panasszal éltek amiatt, hogy a Bizottság még mindig nem vizsgálta meg azokat a tényeket, amelyekre a 2011. március 4‑i és május 31‑i levelükben a felperesek felhívták a figyelmét. Ezenkívül az AO/029/10 közbeszerzési eljárás során fellépő „újabb szabálytalanságok” szempontjából vitatták az odaítélésről szóló határozat jogszerűségét. Ez alapján a második és harmadik helyre rangsorolt nyertes ajánlattevőt ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásból, mivel egyrészt esetükben összeférhetetlenség áll fenn, másrészt mert a harmadik ajánlattevő konzorciumában lévő egyik szolgáltató részt vett az ajánlattételhez szükséges dokumentáció elkészítésében. A felperesek tehát azt kérték a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg „az OHIM által az AO/029/10 közbeszerzés keretében az ajánlatok elbírálására lefolytatott eljárást, és hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa az Európai Unió alkalmazandó szabályozásával való összeegyeztethetőségét”.
26 A felperesek az OHIM‑nak címzett 2011. szeptember 2‑i levelükben panasszal éltek a közbeszerzési eljárás eredményéről szolgáltatott információ elégtelen volta miatt, különösen, mivel nem közölték velük az írásbeli összefoglaló nyertes ajánlattevők ajánlataira, illetve az említett ajánlattevők pontos összetételére vonatkozó részeit. A felperesek ezenkívül arra hivatkoztak, hogy manipulálták az OHIM által a pénzügyi ajánlatok elbírálása során használt „pénzügyi értékelésre szolgáló képletet”, továbbá megismételték a korábbi leveleikben foglalt állításokat.
27 Az OHIM a felpereseknek címzett 2011. december 15‑i levelében a vitatott levélben és a 2011. augusztus 26‑i levélben szereplő indokolásra hivatkozott, amelyet elégségesnek vélt. Mindazonáltal kijelentette, hogy kész további részletekkel szolgálni a pénzügyi szempontokat illetően, és megküldött a felpereseknek egy összehasonlító táblázatot. Az OHIM az általa alkalmazott „pénzügyi értékelésre szolgáló képletet” illetően tájékoztatta a felpereseket, hogy az olyan munkahipotézisen alapul, amelyben a súlyozási tényezők a közbeszerzési eljárás odaítélési szempontjainak kidolgozásakor az OHIM‑on belül fennálló helyzettől függtek.
28 A felperesek az OHIM‑nak címzett 2011. szeptember 16‑i levelükben megismételték kifogásaikat, megkérdőjelezték a számukra nyújtott magyarázatot a „pénzügyi értékelésre szolgáló képlet” munkahipotézisen alapuló alkalmazását illetően, vitatták az AO/029/10 közbeszerzési eljárás eredményét, és kérték az OHIM‑ot álláspontja megváltoztatására.
Eljárás és a felek kérelmei
29 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2011. október 21‑én benyújtott keresetlevelükben terjesztették elő a jelen keresetet.
30 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a vitatott levélben közölt odaítélésről szóló határozatot, amennyiben az elutasítja az elsőrendű felperes ajánlatát;
– semmisítse meg az OHIM valamennyi kapcsolódó határozatát, ideértve azokat is, amelyek a szóban forgó szerződést a „rangsorolási” mechanizmus alapján az elsőtől a harmadik helyig rangsorolt ajánlattevőknek ítélik oda;
– kötelezze az OHIM‑ot a felpereseknek a szóban forgó közbeszerzési eljárás következtében felmerült kára megtérítésére 67 500 000 euró összegben;
– kötelezze az OHIM‑ot a felperesek által az elvesztett lehetőség következtében, valamint a jóhírnevükben és hitelükben elszenvedett kár megtérítésére 6 750 000 euró összegben;
– az OHIM‑ot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
31 Kérelmeik alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyeket részben több részre osztottak. Az első jogalap azon alapul, hogy az OHIM megsértette az általános költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét azzal, hogy elégtelen információt és magyarázatot szolgáltatott a felperesek számára azon indokokat illetően, amelyek alapján az ajánlatkérő meghozta az odaítélésről szóló határozatot. A második jogalapot a felperesek több nyilvánvaló értékelési hibára alapítják, amelyek többek között új vagy ismeretlen, és az ajánlattételhez szükséges dokumentációban foglaltakkal ellentétes odaítélési szempontok alkalmazására (első rész), a pénzügyi értékelés körében hibás, torzulásokhoz vezető képlet alkalmazására (második rész), illetve ezen képlet nyertes ajánlattevők általi manipulálására (harmadik rész), valamint a szerződés tárgyának módosítására (negyedik rész) vonatkoznak. A harmadik jogalap – az összeférhetetlen nyertes ajánlattevők kizárásának elmulasztása miatt – az egyenlő bánásmód elvének megsértésén, valamint az általános költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdése f) pontjának, 94. és 96. cikkének megsértésén, az általános költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o., helyesbítés: HL L 345., 35. o.) 133a. és 134b. cikkének megsértésén és a „megfelelő ügyintézés” elvének megsértésén alapul.
32 A Törvényszék Hivatalánál 2012. január 31‑én nyilvántartásba vett külön beadványban az OHIM a megsemmisítés iránti kérelmekkel és a kártérítés iránti kérelemmel szemben a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek e kifogásra vonatkozó észrevételeiket 2012. április 26‑án nyújtották be.
33 Az OHIM elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmeket és a kártérítési kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
34 A felperesek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben megismételték a keresetlevélben előadott kérelmeiket, és azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást, és az ügyet érdemben vizsgálja meg.
A jogkérdésről
A – Előzetes megfontolások
35 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a értelmében, ha a fél kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogás kérdésében. Ugyanezen cikk 3. §‑a alapján az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve ha a Törvényszék másként határoz.
36 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 4. §‑a értelmében a Törvényszék érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt. A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére ahhoz, hogy az említett kifogásról érdemben döntsön. Következésképpen a szóbeli eljárás ebből a célból való megnyitása nem szükséges.
B – A megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatóságáról
1. A felek érvei
37 Az OHIM az általa előterjesztett elfogadhatatlansági kifogás keretében a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlanságával kapcsolatban három indokot ad elő. Először is a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet idő előtt nyújtották be. Az OHIM álláspontja szerint a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének (3) bekezdése alapján az uniós bírósághoz fordulás előtt kötelező a közigazgatási eljárás megindításának kezdeményezése a Bizottságnál. Mivel a jelen ügyben a keresetet az említett cikkben megállapított határidő letelte előtt nyújtották be, az idő előtti, és így elfogadhatatlan. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha a Bizottság által lefolytatott közigazgatási felülvizsgálat fakultatívnak minősülne, mivel a jelen ügyben a felperesek a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján ténylegesen panaszt nyújtottak be. Másodszor, másodlagosan, az OHIM úgy véli, hogy alperesi minőségben nincs perbeli jogképessége, mivel a 207/2009 rendelet 122. cikke alapján lefolytatott közigazgatási eljárás lezárását követően a keresetet a Bizottság ellen kellett volna benyújtani. Harmadszor – és az előző jogalaphoz képest másodlagosan – az OHIM kifejti, hogy a Törvényszéknek nincs hatásköre a kereset elbírálására. Még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság által a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján lefolytatandó felülvizsgálat csak fakultatív, a Bizottsághoz benyújtott panasz és a Törvényszék előtt előterjesztett kereset ugyanazon tényeken alapul és ugyanarra a célra irányul, így a korábban benyújtott panasz megelőzi a bírósági keresetet. Ez utóbbit tehát ratione temporis elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
38 Az OHIM előzetesen kifejti, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkét az EUMSZ 263. cikkének második bekezdésével összhangban kell értelmezni. A releváns pénzügyi szabályzat alapján az odaítélésről szóló vitatott határozat az OHIM elnökének aktusa. A jelen ügyben utóbbi közigazgatási hatáskörét az OHIM elnökhelyettesére, C. Archambeau‑ra ruházta át, aki az odaítélésről szóló határozatot aláírta. Ezenkívül a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény VI.4.1 pontjában szereplő, a 40/94 rendelet 118. cikkére történő hivatkozást úgy kell érteni, mint a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkére való hivatkozást.
39 A megsemmisítés iránti kérelmek idő előttiségére alapított első elfogadhatatlansági indokot illetően az OHIM először is előadja, hogy a Bizottság közigazgatási eljárásának lefolytatása a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének (3) bekezdése értelmében a bírósági kereset benyújtását megelőző kötelező feltétel. A keresetet tehát annak elfogadhatósága érdekében e közigazgatási eljárás befejezését követően kell benyújtani. Másodszor az OHIM azt állítja, hogy még ha a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkében előírt közigazgatási eljárás fakultatívnak is minősülne, a bírósági kereset akkor is idő előtti, mivel a felperesek úgy döntöttek, hogy kezdeményezik az e rendelkezés szerinti közigazgatási eljárás megindítását.
40 Az OHIM emlékeztet arra, hogy 2011. augusztus 29‑én a felperesek panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz az AO/029/10 közbeszerzés odaítéléséről szóló határozat ellen, és hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján a Bizottság ezzel kapcsolatban 2011. november 29‑ig hozhatott határozatot. Ugyanezen rendelet 122. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság alakszerű határozatának hiánya a panasz hallgatólagos elutasításának felel meg (a Törvényszék T‑176/08. sz. és T‑188/08. sz., infeurope kontra Bizottság ügyekben 2009. július 9‑én hozott végzéseinek [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. és 39. pontja, illetve 34. és 35. pontja), ily módon az EUMSZ 263. cikkének hatodik bekezdése alapján az ilyen, a panaszt hallgatólagosan elutasító határozat elleni kereset megindítására nyitva álló határidő 2011. november 29‑én kezdődött meg.
41 Az OHIM úgy véli, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkét az EUMSZ 263. cikkének ötödik bekezdésével is összhangban kell értelmezni, amely rendelkezés eltérést enged az Unió hivatalai esetében az általuk elfogadott aktusok jogszerűsége felett az uniós bíróságok által gyakorolt közvetlen felülvizsgálat tekintetében. Az OHIM álláspontja szerint az uniós jog általános elvei alapján az EUMSZ 263. cikkének ötödik bekezdése szerinti értelemben vett külön feltételeket úgy kell érteni, hogy azok a jogszerűség felülvizsgálatára irányuló olyan eljárásokra vonatkoznak, amelyek az uniós bíróságok előtti kereset megindítását megelőzően kötelezőek vagy fakultatívak. Ha ezek – a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkében előírt feltételekhez hasonló – külön feltételek kötelezőek, akkor azokat a jogalanynak a kereset benyújtása előtt szükségképpen tiszteletben kell tartania.
42 Az OHIM álláspontja szerint a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke szerinti közigazgatási eljárás kötelező, így tehát nem lehet bírósági eljárást kezdeményezni mindaddig, amíg ez az első eljárás folyamatban van. Ezt a kötelező jelleget igazolja az eljárásgazdaságosság és a hatékony bírói jogvédelem elve, amely a Bizottság „határozott” fellépését követeli meg, rövid határidőn belül és a felek számára költségmentesen. A Törvényszék elismerte egyrészt, hogy az e rendelkezés szerinti, Bizottság által végzett közigazgatási felülvizsgálat az uniós bírósághoz benyújtott kereset előfeltételét képezi (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott infeurope kontra Bizottság ügyekben hozott végzések 38., illetve 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és másrészt, hogy az említett rendelkezés az OHIM elnöke által – többek között a közbeszerzések odaítélése tárgyában – hozott olyan aktusok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló mechanizmust hozott létre, amely aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát az uniós jog nem utalja más szerv hatáskörébe (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott infeurope kontra Bizottság ügyekben hozott végzések 37., illetve 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az OHIM lényegében azt állítja, hogy nincs jelentősége annak, hogy ez az ítélkezési gyakorlat abból az időből származik, amikor még az EK 230. cikk volt hatályban, amely semmilyen különös hivatkozást nem tartalmazott a hivatalok határozatainak megsemmisítése iránti keresetre vonatkozóan, amelyek elfogadhatóságát éppen az ítélkezési gyakorlat ismerte el úgy, ahogyan azt az EUMSZ 263. cikk kodifikálta.
43 Az OHIM a fenti megfontolások nyomán arra a következtetésre jut, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan, mivel az a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkében előírt és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény VI.4.2 pontjában kifejezetten említett kötelező külön feltételek megkerülését jelenti, amelyeket a felperesek kihasználtak azzal, hogy benyújtották 2011. augusztus 29‑i panaszukat. Az OHIM emlékeztet ugyanis arra, hogy a jelen kereset benyújtására 2011. október 21‑én került sor, azaz a Bizottság által lefolytatott közigazgatási eljárás befejezését megelőzően, amely eljárás 2011. november 29‑ig tarthatott volna.
44 Az OHIM álláspontja szerint még ha feltételezzük is, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján lefolytatott közigazgatási eljárást fakultatívnak kell tekinteni – mint ahogy ez nem így van –, a megsemmisítés iránti kérelmek akkor is elfogadhatatlanok, mivel azokat idő előtt nyújtották be. A jelen ügyben ugyanis ezen állítólagos fakultatív jellegnek nincs jelentősége, mivel a felperesek szándékosan úgy döntöttek, hogy élnek ezzel a jogorvoslati lehetőséggel, és hogy ezenkívül nem várják meg az e közigazgatási eljárást lezáró bizottsági határozatot, mielőtt bírósági keresetüket benyújtanák. Következésképpen a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlanok, függetlenül attól, hogy a Bizottság által lefolytatott közigazgatási felülvizsgálat kötelező vagy fakultatív jellegű‑e, hiszen a keresetet mindkét esetben az e célból előírt közigazgatási eljárás lezárását megelőzően indították meg.
45 Az OHIM a perbeli jogképességének hiányára alapított második elfogadhatatlansági indokot illetően emlékeztet arra, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata alapján (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott infeurope kontra Bizottság ügyekben hozott végzések 39., illetve 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) a felpereseknek az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetet a panaszt hallgatólagosan elutasító bizottsági határozat ellen kellett volna megindítaniuk, nem pedig az OHIM odaítélésről szóló határozata ellen, tehát a megsemmisítés iránti kérelmeket mindenképpen elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
46 A Törvényszék hatáskörének hiányára alapított harmadik elfogadhatatlansági indokot illetőn az OHIM lényegében kifejti, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke értelmében a Bizottság által lefolytatott jogszerűség feletti közigazgatási felülvizsgálat ugyanazon tényeken alapul, mint az EUMSZ 263. cikk szerinti Törvényszék előtti bírósági eljárás, továbbá ugyanazon célra irányul, mint az említett bírósági eljárás. Ezenkívül a Törvényszék megállapította, hogy az uniós jogalkotó a rendelet 122. cikke szerinti közigazgatási eljárást nem olyannak szánta, amely a magánszemélyeknek vagylagos jogorvoslati lehetőséget kínál az érdekeik védelme érdekében az uniós bíróságokhoz benyújtott keresethez képest (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott infeurope kontra Bizottság ügyekben hozott végzések 38., illetve 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
47 Az OHIM arra a következtetésre jut, hogy még ha a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkében előírt eljárás nem is lenne kötelező jellegű, az említett eljárás akkor is „helyettesítené” az uniós bíróságok előtti eljárást. Ellentétben ugyanis az Európai Ombudsman eljárásával, a kérelmező szabadon választhatja meg, hogy a rendelkezésére álló két jogorvoslati lehetőség közül melyik szolgálhatja jobban az érdekeit. Ha azonban döntött e két jogorvoslati lehetőség valamelyike mellett, akkor a másik már ki van zárva. Az OHIM álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a jelen ügyben a felperesek a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz azt megelőzően, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítottak volna, ez utóbbi jogorvoslati lehetőség már nem áll a rendelkezésükre, és azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a Törvényszék az eljárás lefolytatására ratione temporis nem rendelkezik hatáskörrel.
48 A felperesek az elfogadhatatlansági kifogás elutasítását kérik. Vitatják egyrészt a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének alkalmazhatóságát a jelen ügyben, másrészt keresetük időelőttiségét, a Bizottság által előzetesen lefolytatandó eljárás kötelező jellegét, az OHIM perbeli jogképességének hiányát, valamint a Törvényszék hatáskörének hiányát.
2. Az uniós bíróságot megillető, az OHIM aktusai ellen benyújtott keresetek elbírálására vonatkozó hatáskörről
49 A Törvényszék célszerűnek látja, hogy elsőként a harmadik elfogadhatatlansági indokot vizsgálja meg, vagyis hogy az uniós bíróság – függetlenül a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke rendelkezéseinek hatályától – rendelkezik‑e hatáskörrel az OHIM aktusai ellen indított keresetek elbírálására.
50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkének a Lisszaboni Szerződéssel megállapított és 2009. december 1‑jén hatályba lépő első bekezdése második mondata új elsődleges jogi rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében az uniós bíróság „megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét”. Ez a rendelkezés e cikk korábbi változatának, nevezetesen az EK 230. cikk első bekezdésének – és így a jogorvoslati lehetőségek szerződésben szabályozott rendszerének – egyik jelentős hiányosságát hivatott pótolni azáltal, hogy kifejezetten megnyitja az uniós bíróság előtti jogorvoslati lehetőséget az EUMSZ 13. cikk szerinti uniós intézmények aktusain kívül az Unió szervei vagy hivatalai jogi kötőerővel rendelkező aktusaival szemben is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑411/06. sz., Sogelma kontra AER ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2771. o.], 33. és azt követő pontjait, különösen a 36. pontot, amely hivatkozik a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23‑án hozott ítéletére [EBHT 1986., 1339. o.]).
51 Meg kell állapítani, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 115. cikkének (1) bekezdése alapján az OHIM az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata értelmében az Unió hivatalának minősül.
52 Következésképpen a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az OHIM harmadik személyekre joghatással járó aktusai, köztük az elnök közbeszerzési tárgyban hozott aktusai ellen indított keresetek elbírálására.
3. A 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke hatályáról
53 Másodszor meg kell vizsgálni, hogy ezt a bírósági hatáskört korlátozza vagy módosítja‑e a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke, és ha igen, mennyiben.
54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ugyanezen rendelet „A törvényesség ellenőrzése” című 122. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[az OHIM] elnöke olyan aktusainak törvényességét, amelyek ellenőrzését a közösségi jog nem utalja más szerv hatáskörébe, […] a Bizottság ellenőrzi”. Így e rendelkezés tárgyi hatályát kifejezetten az OHIM elnöke aktusainak jogszerűsége fölött más szerv által gyakorolt felülvizsgálat hiányának feltétele határozza meg. Márpedig a Törvényszék – úgy is mint az Európai Unió Bíróságának az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének első mondata szerinti igazságszolgáltatási szerve – „más szervnek” minősül annyiban, amennyiben az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata alapján a jogszerűséget vizsgálja.
55 Ebből következik, hogy az OHIM állításával szemben a jelen ügy nem tartozik a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének tárgyi hatálya alá, és így többek között e cikk (3) bekezdésének második mondata, amely szerint „[a]z érintett fél az aktusról való tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül fordulhat a Bizottsághoz”, nem alkalmazható. Következésképpen az OHIM nem hivatkozhat arra, hogy akár az OHIM elnökének aktusa ellen a Bizottsághoz benyújtott panasz, akár az ebből a célból lefolytatott közigazgatási eljárás, akár a Bizottság esetleges kifejezett vagy hallgatólagos határozata az említett panasz tárgyában bármely formában kötelező előzetes feltételét, sőt, elfogadhatósági feltételét képezi annak, hogy ezen aktus ellen az uniós bíróság előtt keresetet indítsanak az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata és negyedik bekezdése alapján.
56 Ezt az értelmezést alátámasztja a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének teleologikus értelmezése is. Ha ugyanis az elsődleges jog jogforrásai, amelyek a bírósági jogvédelem szerződésben foglalt rendszerét szabályozzák, még mindig a fenti 50. pontban említett hiányosságban szenvednének, akkor a jogszerűség felülvizsgálatának Bizottsághoz telepített feladata, ahogyan azt ugyanezen rendelet 122. cikke előírja, válasz lenne az uniós jogalkotó által érzékelt azon szükségletre, hogy bizottsági határozat szülessen abból a célból, hogy az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott aktusok ellen – legalább közvetett módon – megnyíljon az uniós bíróság előtti jogorvoslati lehetőség. Az „olyan aktusainak […], amelyek ellenőrzését a közösségi jog nem utalja más szerv hatáskörébe” megfogalmazás tehát megerősíti, hogy arról volt szó, hogy a Bizottsághoz kisegítő és másodlagos jogszerűségi felülvizsgálati hatáskört telepítettek abból a célból, hogy ily módon biztosított legyen az uniós bírósághoz való hozzáférés, legalább a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke (3) bekezdésének harmadik és negyedik mondata szerinti kifejezett vagy hallgatólagos bizottsági határozat közbejötte révén. Ez a cél azonban legkésőbb az EUMSZ 263. cikk első bekezdése második mondatának hatálybalépését követően okafogyottá vált, és nem igazolhatja az említett rendelet 122. cikke szerinti eljárás állítólagos kötelező jellegét az uniós bírósághoz fordulást megelőző lépésként.
57 Az OHIM elfogadhatatlansági kifogása alátámasztása érdekében mindenesetre előadja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkét az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésével is összhangban kell értelmezni, amely rendelkezés szerint „[a]z Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet”.
58 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 55. pontban kifejtett indokok miatt a jelen ügyben a 207/2009 rendelet 122. cikkét nem lehet alkalmazni, és így az ott előírt feltételek nem minősülhetnek az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése szerinti „külön feltételeknek”.
59 Mindenesetre az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése nem kérdőjelezi meg a Törvényszék számára az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondatában biztosított bírósági hatáskört (lásd a fenti 49. és 52. pontot). Minden ezzel ellentétes értelmezés ugyanis azzal a kockázattal járna, hogy sérülne egyrészt a jogalkotás és a végrehajtás, másrészt az igazságszolgáltatás hatalmi ága közötti, az EUMSZ 13–19. cikk szerinti egyértelmű elválasztás, illetve az egyedül az uniós bíróságot megillető azon feladat, hogy biztosítsa „a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”, amint azt az EUMSZ 19. cikk (1) bekezdésének második mondata előírja. Annál is inkább, mivel a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása, amely szerint a Bizottság „elrendeli az (1) bekezdésben említett jogsértő aktus megváltoztatását vagy megsemmisítését”, ezen intézmény részéről a jogellenesség megállapítását, és ennélfogva az OHIM elnöke által elfogadott aktusok jogszerűségének tényleges megítélését feltételezi, hasonlóan a bíróság hatásköréhez. Ugyanígy, az említett cikk (3) bekezdésének első mondata, amely szerint „[b]ármelyik tagállam vagy az, akit az ügy közvetlenül és személyesen érint, az […] aktusok törvényességének kivizsgálása céljából a Bizottsághoz fordulhat”, azt mutatja, hogy az uniós jogalkotói szándék az volt, hogy a Bizottság számára olyan felülvizsgálati hatáskört biztosítson, amely az EK 230. cikk második és negyedik bekezdése alapján a bíróság feladatköréhez hasonlít. Márpedig még ha a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke elfogadásának időpontjában ez a Bizottság számára biztosított jogszerűségi felülvizsgálati hatáskör a jogalkotó szempontjából úgy is tűnhetett, hogy az felszámolja a szerződés igazságszolgáltatási rendszerének esetleges hiányosságát, az említett hatáskör mindenesetre az EUMSZ 263. cikk első bekezdése második mondatának hatálybalépését követően okafogyottá vált (lásd a fenti 56. pontot).
60 Ezenkívül a fenti megfontolásokból következik, hogy az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése nem a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkében előírthoz hasonló helyzetre vonatkozik, amely az Unió szerve vagy hivatala által meghozott aktus jogszerűsége feletti felülvizsgálatra vonatkozó hatáskört külső intézményre telepíti. Ellenkezőleg, az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése szerinti „Külön feltételek” szempontjait úgy kell értelmezni, hogy azok olyan, az említett szerv vagy hivatal által létrehozott, a bírósági keresetet megelőző tisztán belső feltételekre és részletes szabályokra utalnak, amelyek többek között a saját hatáskörben végzett felülvizsgálati mechanizmusok működését, illetve a békés vitarendezés lefolytatását szabályozzák az uniós bíróságok előtti jogvita előkészítése vagy elkerülése érdekében. Így a közbeszerzések tárgyában a beszerzési szabályok meghatározásáról szóló, 2007. július 3‑i 2007/497/EK európai központi banki határozat (HL L 84., 34. o.) 33. és 34. cikke előír egy közbeszerzési felügyelő hatóság (Procurement Review Body) előtt indítandó belső jogorvoslatot, mégpedig a Bíróságot az Európai Központi Bank és az ajánlattevő közötti jogviták elbírálásával kapcsolatban megillető kizárólagos és autonóm hatáskör elismerése mellett.
61 Végül annyiban, amennyiben az OHIM elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztása érdekében a fenti 40. pontban hivatkozott infeurope kontra Bizottság ügyekben hozott végzésekre (a 37. és 38. pontra, illetve a 33. és 34. pontra) hivatkozik, mivel lényegében úgy véli, hogy a 40/94 rendelet 118. cikkének (3) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkének (3) bekezdése) a Bizottság előtt indított közigazgatási eljárás iránti kérelem benyújtására előírt határidő ennek – az uniós bíróság előtt az EK 230. cikk alapján megindított keresetet megelőző – közigazgatási eljárásnak a kötelező jellegét tanúsítja, elegendő arra hivatkozni, hogy ez a korábbi ítélkezési gyakorlat az EUMSZ 263. cikk első bekezdése második mondatának hatálybalépésével idejétmúlttá vált (lásd a fenti 49. és 52. pontot).
62 Ilyen körülmények között el kell utasítani az OHIM fő érvét is, amely szerint a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke szerinti közigazgatási eljárás megindítása a kereset Törvényszékhez történő előterjesztését megelőző kötelező feltétel, és ennélfogva az említett kereset elfogadhatóságának is feltételét képezi.
4. Azon tény jelentőségéről, hogy a felperesek a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján kezdeményezték az eljárás megindítását
63 Az OHIM lényegében azt állítja, hogy tekintve, hogy a felperesek saját döntésük nyomán a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján eljárást kezdeményeztek azáltal, hogy 2011. augusztus 29‑i levelükben panaszt tettek a Bizottságnál, ezért meg kellett volna várniuk ezen eljárás eredményét, mielőtt bírósági keresetet indítanak, amelyet ráadásul a Bizottság végleges határozata ellen kellett volna megindítaniuk. Ezzel szemben a felperesek vitatják, hogy a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján panaszt nyújtottak volna be.
64 A jelen ügyben nem kell döntést hozni abban a kérdésben, hogy a felperesek 2011. augusztus 29‑i levele a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke szerinti panasznak minősül‑e. Még ha feltételezzük is, hogy ez a helyzet, a fenti 49–62. pontokban kifejtett megfontolásokból kitűnik, hogy a Bizottság előtti panasztételi eljárás megindítása nem járhat azzal a hatással, hogy megfosztja a felpereseket attól a lehetőségtől, hogy az EUMSZ 263. cikkének hatodik bekezdésében előírt határidőn belül keresetet nyújthassanak be a vitatott levélben közölt odaítélésről szóló határozat megtámadása iránt. A 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke szövegére – amelyet a jelen ügyben nem lehet alkalmazni (lásd a fenti 55. pontot) –, valamint az infeuropa kontra Bizottság ügyekben hozott végzésekből következő idejétmúlt ítélkezési gyakorlatra (a fenti 40. pont) való hivatkozáson kívül ugyanis az OHIM nem hivatkozik semmilyen jogalapra a felpereseket az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2010. C 83., 389. o.) 47. cikkének értelmében megillető hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog korlátozását illetően. Ellenkezőleg, tekintettel a fenti 49–62. pontban kifejtett megfontolásokra, ha a felperesek csupán a Bizottság előtti eljárást kezdeményeznék, akkor annak a jelentős kockázatnak lennének kitéve, hogy elévül az OHIM e határozata ellen indítható kereset megindításához fűződő joguk.
65 Következésképpen pusztán az a tény, hogy a felperesek 2011. augusztus 29‑i levelükben megkísérelték elérni, hogy a Bizottság vizsgálja meg 2011. március 4‑i panaszukat, nem járhat azzal a hatással, hogy ebből kifolyólag az általuk az EUMSZ 263. cikkének rendelkezései szerint a Törvényszék előtt előterjesztett megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlanokká válnak.
5. Következmények a hivatkozott elfogadhatatlansági indokok értékelésére nézve
66 A fenti 49–62. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek keresete annyiban, amennyiben az megsemmisítés iránti kérelmeket tartalmaz, nem volt sem idő előtti, sem elfogadhatatlan, és hogy az első elfogadhatatlansági indokot el kell utasítani. Ugyanez a helyzet a második és harmadik elfogadhatatlansági indok esetében is, mivel a Törvényszék bírósági hatásköre úgy az ügy érdemét tekintve, mint ratione temporis közvetlenül az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondatából fakad, nem pedig csupán közvetett módon a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikkéből, amely – alkalmazhatatlansága folytán – nem korlátozhatja az említett hatáskört. Ebből következik továbbá, hogy a jelen ügyben az OHIM‑nak alperesi minősége van, és a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatósága nem függ a Bizottsághoz ugyanezen rendelet 122. cikke alapján benyújtott, közigazgatási eljárás megindítására irányuló előzetes kérelemtől.
67 Következésképpen az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani annyiban, amennyiben az a megsemmisítés iráni kérelmeket érinti.
C – A kártérítés iránti kérelmek elfogadhatóságáról
68 Az OHIM úgy véli, hogy a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlansága miatt a kártérítés iránti kérelmeket szintén elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Az OHIM másodlagosan azt kéri, hogy az utóbbi kérelmeket a Törvényszék az eljárási szabályzat 111. cikke alapján nyilvánítsa elfogadhatatlanoknak vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlanoknak, mivel azok nem felelnek meg ugyanezen szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek. Mivel ugyanis a keresetlevél nem tartalmazza – legalább röviden – a kártérítés iránti kérelmeket megalapozó jogalapok, illetve jogi rendelkezések ismertetését, ezért nem felel meg annak a követelménynek, amely szerint a keresetlevélben kellő pontossággal meg kell jelölni a bekövetkezett kár jellegét és mértékét. Így különösen a felperesek a keresetlevélben nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot az állítólagos jogellenes magatartásra vonatkozóan, és nem indokolták meg kellő pontossággal az említett magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár közötti kapcsolatot.
69 A felperesek vitatják kártérítés iránti kérelmeik elfogadhatatlanságát.
70 Először is elegendő megállapítani, hogy a fenti 49–62. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az OHIM fő érvét, miszerint a kártérítés iránti kérelmek elfogadhatatlansága közvetlenül a megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatatlanságából következik.
71 Másodszor az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek való megfelelés elmulasztására alapított másodlagos érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkének – annak 53. cikke első bekezdésével és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjával együttesen értelmezett – első bekezdése szerint minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. A keresetlevélnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, és a Törvényszék dönthessen a keresetről, adott esetben minden további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon. Pontosabban e követelmények kielégítése végett a valamely uniós intézmény által okozott állítólagos károk megtérítésére irányuló keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik a felperes által kifogásolt magatartást, és azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy ok‑okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár természetét és terjedelmét (lásd a Törvényszék T‑16/04. sz., Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑211. o.] 132. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
72 Márpedig a jelen ügyben az OHIM nem hivatkozhat arra, hogy a felperesek keresetlevele nem felelt meg ezeknek a formai követelményeknek, mivel az elegendő olyan elemet tartalmazott, amely alapján azonosítani lehet az OHIM állítólagos jogellenes magatartását, azt az indokot, amely alapján a felperesek úgy vélik, hogy okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az általuk állítólagosan elszenvedett kár között, valamint e károk jellegét és mértékét. Anélkül ugyanis, hogy a kártérítés iránti kérelmek megalapozottságának érdemi vizsgálatába kellene bocsátkozni, a felperesek keresetlevelük 126–155. pontjában az önálló, „Kártérítési igény” cím alatt hosszan kifejtik ezeket az elemeket, igényüket a megsemmisítés iránti kérelmeik alátámasztása érdekében kifejtett, jogellenességre vonatkozó jogalapokra alapítva (126., 133–136. és 140. pont), megindokolva az okozati összefüggés fennállását (137. pont), és pontosan megjelölve az e jogellenes magatartások folytán állítólagosan bekövetkezett kár jellegét és mértékét (139. és 141–148. pont a piacvesztést érintően, illetve 150–155. pont). Következésképpen a jelen ügyben – az OHIM vélekedésével ellentétben – nincs arról szó, hogy a megsemmisítés iránti kérelmek alátámasztása érdekében megfogalmazott különféle kifogások közül a Törvényszék kutatja fel és jelöli meg azt vagy azokat, amelyeket a felperesek kártérítés iránti kérelmeik megalapozása érdekében meg kívánnak jelölni, vagy még inkább, hogy felméri és megvizsgálja az e kifogás vagy kifogások által érintett magatartás vagy magatartások és az állítólagos károk között fennálló esetleges okozati összefüggést (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑301/11. sz. Ben Ali kontra Tanács ügyben 2012. január 11‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 72. és azt követő pontjait), ami igazolhatná az említett kártérítés iránti kérelmek elfogadhatatlanságukra tekintettel történő elutasítását az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján.
73 Harmadszor a jelen ügyben az OHIM nem jelölte meg pontosan azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a kártérítés iránti kérelmek jogilag nyilvánvalóan megalapozatlanok az eljárási szabályzat 111. pontja szerint, ezért ezt az érvet is el kell utasítani. Mindenesetre az OHIM e tekintetben előadott védekezése hiányában, ideértve az OHIM állítólagosan jogellenes magatartását illetően előadott védekezését is, a Törvényszék ebben a szakaszban nincs abban a helyzetben, hogy a felperesek által a jogellenességre vonatkozóan előadott különböző jogalapok (lásd a fenti 31. pontot) megalapozottságáról végleges döntést hozzon.
74 Következésképpen az OHIM által a kártérítés iránti kérelmek ellen felhozott elfogadhatatlansági jogalapokat teljes egészükben el kell utasítani.
75 A fenti megfontolások összességéből következően a megsemmisítés iránti kérelmek és a kártérítés iránti kérelmek elfogadhatók, és az OHIM által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
A költségekről
76 A költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.
2) A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Kelt Luxembourgban, 2013. szeptember 12‑én.
Tartalomjegyzék
Jogi háttérII – 2
A – Általános rendelkezésekII – 2
B – Az OHIM CB‑3–09. sz. szabályzataII – 4
A jogvita előzményeiII – 4
Eljárás és a felek kérelmeiII – 7
A jogkérdésrőlII – 9
A – Előzetes megfontolásokII – 9
B – A megsemmisítés iránti kérelmek elfogadhatóságárólII – 9
1. A felek érveiII – 9
2. Az uniós bíróságot megillető, az OHIM aktusai ellen benyújtott keresetek elbírálására vonatkozó hatáskörrőlII – 13
3. A 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke hatályárólII – 13
4. Azon tény jelentőségéről, hogy a felperesek a 207/2009 védjegyrendelet 122. cikke alapján kezdeményezték az eljárás megindításátII – 16
5. Következmények a hivatkozott elfogadhatatlansági indokok értékelésére nézveII – 17
C – A kártérítés iránti kérelmek elfogadhatóságárólII – 17
A költségekrőlII – 19