AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített második tanács)
2005. december 14.(*)
„ Megsemmisítés iránti kereset – Verseny – Összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozat – 4064/89/EGK rendelet – A határozat részbeni kifogásolásának hatástalansága – Repüléstechnikai piacok – Kereset, amely nem eredményezheti a határozat megsemmisítését ”
A T‑209/01. sz. ügyben,
a Honeywell International Inc. (székhelye: Morristown, New Jersey, [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: M. K. Lasok QC és F. Depoortere ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: R. Lyal, P. Hellström és F. Siredey‑Garnier, meghatalmazotti minőségben; kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatja:
a Rolls‑Royce plc (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviseli: A. Renshaw solicitor)
és
a Rockwell Collins, Inc., (székhelye: Cedar Rapids, Iowa [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: T. Soames, J. Davies, A. Ryan solicitors, és P. Camesasca ügyvéd)
beavatkozók,
az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2001. július 3‑i 2004/134/EK bizottsági határozat (COMP/M.2220 General Electric/Honeywell ügy) (HL 2004 L 48., 1. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(kibővített második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, V. Tiili, A. W. H. Meij, Vilaras és N. J. Forwood bírák,
hivatalvezető : H. Jung,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. május 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A legutóbb az 1997. június 30‑i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o., helyesbítések : HL 1990 L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; a továbbiakban, mint helyesbített és módosított: 4064/89 rendelet) 2. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) Valamely összefonódást, amely nem hoz létre, vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.
(3) Valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.”
A jogvita előzményei
2 A Honeywell International, Inc. (a továbbiakban: felperes) olyan társaság, amely különösen a repüléstechnikai szolgáltatások és termékek, automatikai termékek, az elektronikai és speciális vegyi anyagok, a nagy rugalmasságú polimerek, a szállítási‑, energia‑, valamint ipari és háztartásbiztonsági rendszerek piacán tevékenykedik.
3 A General Electric Company (a továbbiakban: GE) olyan, különböző területeken működő társaság, amely különösen a repülőgéphajtóművek, háztartási gépek, informatikai szolgáltatások, energetikai rendszerek, világítási rendszerek, ipari rendszerek, egészségügyi rendszerek, műanyagok, műsorszórás, pénzügyi és szállítási szolgáltatások területén tevékenykedik.
4 A GE és a felperes 2000. október 22‑én megállapodást kötött, amely szerint a GE megszerzi a felperes teljes alaptőkéjét (a továbbiakban: összefonódás), amely így a GE 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalatává válik.
5 2001. február 5‑én a Bizottság az előírásoknak megfelelően kézhezvette az összefonódásról szóló, a 4064/89 rendelet 4. cikke szerinti bejelentést.
6 Mivel úgy ítélte meg, hogy az összefonódás a 4064/89 rendelet hatálya alá tartozhat, 2001. március 1‑jén úgy határozott, hogy megindítja a vizsgálati eljárást az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT) 57. cikke alapján (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).
7 A GE és a felperes 2001. március 15‑én közösen nyújtották be észrevételeiket a Bizottsághoz az eljárás megindításáról.
8 A Bizottság 2001. május 8‑án kifogásközlést küldött a GE részére, amelyre utóbbi 2001. május 24‑én válaszolt.
9 A GE és a felperes 2001. május 29‑én és 30‑án bizottsági meghallgatáson vettek részt.
10 A GE és a felperes 2001. június 14‑én és 28‑án egymás követően kötelezettségek sorát tartalmazó két javaslatot tettek annak érdekében, hogy az összefonódást elfogadhatóvá tegyék a Bizottság számára.
11 A Bizottság 2001. július 3‑án meghozta a 2004/134/EK határozatot (COMP/M.2220 General Electric/Honeywell ügy) (HL 2004 L 48., 1. o.), amelyben az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánította (a továbbiakban: a megtámadott határozat).
A megtámadott határozat
12 A megtámadott határozat rendelkező része az alábbi:
„ 1. cikk
Azt az összefonódást, amellyel a [GE] irányítást szerez a [felperes] felett, a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.
2. cikk
A [megtámadott] határozat címzettje: a [GE].
[...] ”
13 A megtámadott határozat indokai az alábbiak szerint foglalhatók össze.
14 A Bizottság szerint a GE az összefonódás előtt már egyedül is erőfölényben volt a nagyméretű kereskedelmi és regionális repülőgép‑hajtóművek piacain. Erős piaci helyzete pénzügyi erejével és a repülőgép lízing terén meglévő vertikális integrációjával együttesen alkotják azokat a tényezőket, amelyek annak megállapításához vezettek, hogy a GE erőfölényben van e piacokon. A Bizottság szerint a vizsgálat azt is megmutatta, hogy a felperes a repüléselektronikai és egyéb repülőipari termékek, valamint az üzleti repülőgép‑hajtóművek és a hajtómű‑indítóberendezések fő szállítója, utóbbiak központi szerepet játszanak a hajtóműgyártásban.
15 A két társaság tevékenységeinek összevonása erőfölény kialakulását eredményezte volna a repüléselektronikai és egyéb repülőipari termékek, valamint az üzleti repülőgép‑hajtóművek piacán, valamint megerősítette volna a GE piaci erőfölényét a nagyméretű kereskedelmi és regionális repülőgép‑hajtóművek területén. Több tényező összekapcsolódása eredményezte volna ezen erőfölény kialakulását és megerősödését : a horizontális átfedések egyes piacokon, valamint a GE pénzügyi erejének kiterjesztése és vertikális integrációja a felperes tevékenységei körében, és végül az egymást kölcsönösen kiegészítő termékeik összevonása.
16 A Bizottság szerint ugyanis ez az integráció lehetővé tenné az összefonódásból kialakuló jogalanynak, hogy megtöbbszörözze a két társaság piaci erejét azok megfelelő termékei vonatkozásában. Ennek az lenne a következménye, hogy kizárnák a versenytársakat, így e piacokon megszüntetnék a versenyt, és végül ez kedvezőtlen hatást gyakorolna a termékek minőségére, a szolgáltatásra és a fogyasztói árakra.
Az eljárás
17 A felperes a jelen eljárást az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2001. szeptember 12‑én benyújtott keresetlevelével indította meg. Ugyanezen a napon a GE is keresetet nyújtott be a megtámadott határozattal szemben (T‑210/01. sz. ügy).
18 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2002. január 11‑én, 15‑én és 16‑án benyújtott beadványaikban a Rolls‑Royce Plc, a Rockwell Collins Inc. (a továbbiakban: Rockwell) és a Thales SA azt kérték, hogy a Bizottság támogatása érdekében beavatkozóként járhassanak el a jelen eljárásban.
19 A felperes azt kérte a Bíróságtól, hogy a beavatkozókkal szemben kezelje bizalmasan mind az ő, mind a Bizottság beadványaiban szereplő információk egy részét.
20 Az Elsőfokú Bíróság első tanácsának elnöke 2002. június 26‑i végzésében megengedte a Rolls‑Royce és a Rockwell beavatkozását. Ugyanebben a végzésben elrendelte a felperes által kért bizalmas kezelést azzal a fenntartással, hogy erről a beavatkozók észrevételt tesznek. Az Elsőfokú Bíróság a tárgyalásra készített jelentés alapján a Thales beavatkozását a szóbeli szakasztól kezdődően engedte meg az eljárási szabályzat 116. cikke 6. §‑ának megfelelően.
21 Az Elsőfokú Bíróság 2004. szeptember 13‑i határozatával (HL C 251, 12. o.) módosította tanácsainak összetételét és az előadó bírót a második tanácsba osztotta be, ezért a jelen ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.
22 A Rolls‑Royce kifogása nyomán, amely a keresetlevél egyik mellékletének, nevezetesen a „Nalebuff jelentésnek” a bizalmas kezelésére vonatkozott, pervezető intézkedésként 2002. október 15‑én informális ülésre került sor az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke előtt, amelyet követően a felperes benyújtotta ezen irat új, nem bizalmas változatát. A Rolls‑Royce nem válaszolta meg az előírt határidőben azt a kérdést, hogy ezen új változat tekintetében fenntartja‑e kifogását.
23 Miután beadványa bizalmas kezelése iránti kérelmét az Elsőfokú Bíróság azzal az indokolással elutasította, hogy ilyen kezelést nem ír elő az eljárási szabályzat, a Rolls‑Royce benyújtotta annak nem bizalmas változatát és a Rockwell pedig a sajátját. A felperes és a Bizottság e beadványokról szóló észrevételeit a megszabott határidőben előterjesztette.
24 A feleknek az eljárási szabályzat 51. cikke szerinti meghallgatását követően a szabályzat 14. cikkének megfelelően és második tanácsának javaslatára az Elsőfokú Bíróság az ügyet kibővített tanács elé utalta.
25 Keresetlevelében a felperes kérte a jelen ügy és a T‑210/01. sz. ügy egyesítését. A második kibővített tanács elnöke az eljárási szabályzat 50. cikke alapján e testület elé utalta az esetleges egyesítésről rendelkező döntést.
26 Az előadó bíró jelentésére az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt és az eljárási szabályzat 64. cikkében foglalt pervezető intézkedésként kérdéseket intézett a felekhez. Azt is kérte a Bizottságtól, hogy a tárgyalás előtt bizonyos iratokat nyújtson be. A felek teljesítették e kéréseket.
27 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2004. február 2‑án benyújtott levelében a Thales elállt a beavatkozástól. Az eljárásban résztvevő más felek meghallgatását követően az Elsőfokú Bíróság második kibővített tanácsának elnöke 2004. március 23‑i végzésében tudomásul vette ezen elállást.
28 A felek a 2004. május 25‑i tárgyaláson előadták szóbeli előterjesztéseiket és megválaszolták az Elsőfokú Bíróság kérdéseit. E tárgyalás végén az Elsőfokú Bíróság befejezettnek nyilvánította a szóbeli szakaszt.
29 A felperes 2004. június 3‑i levelében újabb okiratot, valamint ennek jelentőségéről szóló észrevételt nyújtott be az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál és kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy csatolja ezeket a jelen ügy irataihoz. Az Elsőfokú Bíróság 2004. július 8‑i végzésében úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 62. cikke alapján újból megnyitja a szóbeli szakaszt annak érdekében, hogy a felek észrevételt tehessenek e kérelemről.
30 Miután az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a feleket, az eljárási szabályzat 64. cikke alapján pervezető intézkedésként elrendelte a felperes által 2004. június 4‑én benyújtott okiratnak és észrevételeknek az iratokhoz való csatolását. Ezen beadványok jelentőségéről a Bizottság és a beavatkozók észrevételeit szintén az iratokhoz csatolta.
31 Ezt követően az Elsőfokú Bíróság 2004. november 23‑án újból lezárta az írásbeli szakaszt.
A felek kérelmei
32 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– egyesítse a jelen ügyet és a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság ügyet;
– rendeljen el minden szükséges bizonyításfelvételt;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– hozzon meg minden olyan más vagy járulékos intézkedést, amelyet a gondos igazságszolgáltatás megkövetel;
– kötelezze a Bizottságot és a beavatkozókat a költségek viselésére.
33 A Bizottság – a Rolls‑Royce és a Rockwell támogatásával – azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. A kereset terjedelméről és a jogvita tárgyáról
A felek érvei
34 A Bizottság – e tekintetben a Rolls‑Royce támogatásával – úgy érvel, hogy a felperes keresetlevelében szereplő hivatkozás a GE által a T‑210/01. sz. ügyben előterjesztett érvekre sérti az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontját, amely szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. E hivatkozás annál is inkább elfogadhatatlan, mivel a felperesnek csak a GE keresetlevelének puszta tervezetéről volt tudomása és nem ismerte a végleges változatot. A keresetet tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azon kérdések tekintetében, amelyekre a keresetlevél kifejezetten nem tért ki.
35 A Bizottság úgy ítéli meg – tekintettel a felperes által a keresetlevélben kifejezetten felhozott jogalapok tartalmára, amelyek lényegében a megtámadott határozatnak a csomagban értékesítésekről szóló részére vonatkoznak –, hogy a felperes figyelmen kívül hagyja e határozat azon jelentős és lényeges részét, amely a horizontális átfedésekről és a vertikális integrációról szól. A megtámadott határozat olyan ténybeli és jogi elemeken alapul, amelyek együttvéve bizonyítják, hogy a GE pénzügyi ereje és az értékesítés, a finanszírozás és a repülőgéplízing terén meglévő vertikális integrációja, valamint a repüléstechnika különböző termékpiacain fennálló erős felperesi helyzet összekapcsolódása piaci erőfölény kialakulásához és megerősödéséhez vezet.
36 Ellenkérelmében a Bizottság kinyilvánította, hogy „a határozat indokolása olyan ténybeli és jogi elemek összekapcsolódásán alapul, amelyek együttvéve (és kizárólag együttvéve) indították a Bizottságot arra, hogy a tervezett összefonódást megtiltsa”. Ennek ellenére a Bizottság viszonválaszában és a tárgyaláson kifejtette, hogy a megtámadott határozatban elfogadott érvelés bármelyik különálló eleme elegendő lett volna ahhoz, hogy igazolja az összefonódás megtiltását, és „szerencsétlennek” minősítette az ellenkérelmében foglalt saját állítását annyiban, amennyiben azt esetleg úgy lehetne értelmezni, hogy ennek ellenkezőjére utal. Még ha a felperes által – különösen a csomagban értékesítéseket illetően – felhozott összes kifogás megalapozott is lenne, akkor sem lehetne a megtámadott határozatot megsemmisíteni, mivel a fennmaradó indokok elegendőek ahhoz, hogy alátámasszák az abban foglalt bizottsági megállapítást az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségéről.
37 A Rolls‑Royce hangsúlyozza, hogy a felperes nem hozott fel semmilyen érvet az összefonódás megtiltását igazoló indokok többségével szemben, különösen a GE erőfölényének megerősödésével szemben a nagyméretű kereskedelmi vagy regionális repülőgép‑sugárhajtóművek piacán és az erőfölény kialakulásával szemben az üzleti repülőgép‑hajtóművek és a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán. Különösen azon három egymástól független tényező közül, amelyek a GE erőfölényének megerősödését indokolják a nagyméretű üzleti repülőgép‑hajtóművek piacán, a felperes nem kifogásolta komolyabban a kiszorító hatásokat, amelyek a felperes indítóberendezéseire vonatkozó vertikális integrációból adódnak. Következésképpen a kereset irreleváns és hiányzik a per tárgya.
38 A Rockwell megjegyzi, hogy a felperes nem tért ki a horizontális átfedések és a vertikális integráció kérdéseire keresetlevelében és „A határozat összefoglalása” cím alatt található erre vonatkozó részek csak az említett határozat ismertetésének tekinthetők.
39 A felperes e kifogásokat három pontban cáfolja meg.
40 Először is hangsúlyozza, hogy keresetlevelében azt állította, hogy elfogadja a GE által a T‑210/01. sz. ügyben felhozott, az övéihez képest kiegészítő összes érvet. A felperes szerint az ítélkezési gyakorlat megengedi, hogy valamely másik, kapcsolódó ügyben benyújtott beadványokra hivatkozzanak, ennek következtében kérelmének részévé válik e beadványok tartalma. Viszonválaszában e tekintetben hivatkozott az Elsőfokú Bíróság T‑82/89. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1990. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑735.) 22–24. pontjára. A felperes a tárgyaláson hivatkozott az állandó ítélkezési gyakorlat „összefoglalására”, amely Alber főtanácsnoknak a Bíróság C‑263/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletéhez (EBHT 2001., I‑6063. o., I‑6064. o.) kapcsolódó indítványában szerepel, és amely egyetlen ítéletre, az Elsőfokú Bíróság T‑37/91. sz., ICI kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑1901. o.) 43. és azt követő pontjaira utal, amelyben az Elsőfokú Bíróság elfogadta a T‑36/91. sz. ügyben benyújtott keresetlevélre való hivatkozást, és ugyanazon ügyvédek által képviselt ugyanazon személyek álltak egymással szemben.
41 Másfelől a Bizottság és a Rolls‑Royce nem állították, hogy e hivatkozás csorbította volna védekezési lehetőségeiket, és a Rockwellnek igenis módjában állt valamennyi felhozott érvet megérteni és megválaszolni.
42 Továbbá a felperes emlékeztet arra, hogy kéri a T‑209/01. és T‑210/01. sz. ügyek egyesítését, és úgy érvel, hogy még ha keresetlevele hiányos is lenne, amint a Bizottság állítja, a két ügy egyesítése lehetővé tenné ennek orvoslását. A tárgyaláson az egyesítés joghatásairól szóló álláspontja alátámasztására különösen a Bíróság 26/79. és 86/79. sz., Forges de Thy‑Marcinelle és Monceau kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. március 18‑án hozott ítéletére (EBHT 1980., 1083. o.) hivatkozott.
43 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat indokai, amelyeket keresetlevelében részletesen kifogásol, tehát azok, amelyek a csomagban értékesítésekre vonatkoznak, a megtámadott határozat központi elemét képezik, így az Elsőfokú Bíróságnak a felperesi kifogások megalapozottságáról szóló megállapítása elkerülhetetlenül a megtámadott határozat megsemmisítését vonja maga után. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a Bizottság ellenkérelmében maga is jelezte, hogy a megtámadott határozat olyan elemek kombinációjára épül, amelyek együttvéve igazolják azt a következtetését, hogy a bejelentett ügylet összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, ha bebizonyosodik, hogy téves az indokolásának a konglomerátum-hatásokra vonatkozó alapvető szempontja.
44 A tárgyaláson a felperes hozzátette, hogy a közigazgatási eljárás folyamán tanúsított bizottsági magatartás alapján a bejelentő felek azt hihették, hogy a Bizottság engedélyezni fogja ügyletüket abban az esetben, ha olyan megoldást találnak, amely eloszlatja a Bizottság fenntartásait a jövőbeni csomagban értékesítéseket illetően. Ez volt az oka annak, amiért a felperes az Elsőfokú Bíróság előtt főképpen az ügy e szempontjára összpontosított.
45 Harmadszor a felperes megjegyzi, hogy mindenesetre a megtámadott határozat ismertetése során a horizontális átfedések és a vertikális integráció kérdéseire a „Határozat összefoglalása” cím alatt tért ki keresetlevelében. Az említett cím alatt a felperes magyarázatokkal együtt ismerteti a megtámadott határozatot, és ennek során kifejti, hogy e határozat – az érintett piacok tekintetében – az alábbi szempontok közül többre vagy azok mindegyikére támaszkodik: egyrészről a horizontális átfedések és a versenyellenes vertikális hatások; másrészről a GE pénzügyi ereje és a felperes vertikális integrációja a GE leányvállalataival, a GE Capital Aviation Services‑zel (a továbbiakban: GECAS) és a GE Capital Corporate Aviation Group‑pal (a továbbiakban: GECCAG) az új jogalanyon belül, és harmadrészről az utóbbi csomagban értékesítési gyakorlata. A felperes megjegyzi, hogy a megtámadott határozatban azon piacok vizsgálata, amelyeken a horizontális átfedések szerepet játszanak, minden egyes termék tekintetében vagy alig hihető, vagy nem megfelelően indokolt. A megtámadott határozat tehát lényegében a két másik szempontra támaszkodik. A felperes szerint a második szempont valószínűsége oly csekély, hogy nem szükséges kitérni rá. Így tehát a harmadik szempont, nevezetesen a csomagban értékesítések kérdése, meghatározó szerepet játszik. Egyébiránt a Bizottság által szükségesnek tartott leválasztás is lényegében a megtámadott határozat e szempontjára vonatkozik.
46 A felperes hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat általa kifogásolt hiányosságai elég súlyosak ahhoz, hogy a határozatot teljes egészében megsemmisítsék. Amint ugyanis a Bizottság is elismeri, a ténybeli és jogi elemek kizárólag együttvéve igazolják az összefonódás megtiltását. A Rolls‑Royce felvetését megválaszolva a felperes leszögezi, hogy az indítóberendezések kérdése, amely egyébként a kötelezettségvállalásokkal megoldódik, nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a megtámadott határozatot.
47 Mindezen okokból a felperes szerint a Bizottság és a beavatkozók által emelt kifogások – a GE keresetlevelére való hivatkozás állítólagos elfogadhatatlanságáról és arról, hogy a jelen ügyben benyújtott keresetlevélben felhozott jogalapok hatástalanok – ellentétesek a gondos igazságszolgáltatás elvével és nem megalapozott szempontokra támaszkodnak.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Bevezetés
48 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a határozatot megalapozó egyes indokok önmagukban alkalmasak arra, hogy jogilag megfelelően igazolják a határozatot, azok a hibák, amelyek a jogi aktus más indokait érvényteleníthetik, semmiképpen nem befolyásolják annak rendelkező részét (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑302/99. P. és C‑308/99. P. sz., Bizottság és Franciaország kontra TF1 ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑5603. o.] 26‑29. pontját).
49 Továbbá mivel a Bizottság határozatának a rendelkező része az érvelés több pillérén alapul, amelyek mindegyike önmagában elegendő ahhoz, hogy e rendelkező részt megalapozza, fő szabály szerint csak abban az esetben kell megsemmisíteni ezt a jogi aktust, ha mindegyik pillér jogsértő. Ebben az esetben valamely hiba vagy más olyan jogsértés, amely az érvelésnek csak az egyik pillérét érinti, nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a szóban forgó határozat megsemmisítését, mivel annak nem lehetett meghatározó befolyása az intézmény által elfogadott rendelkező részre (lásd hasonlóképpen az Elsőfokú Bíróság T‑126/99. sz., Graphischer Maschinenbau kontra Bizottság ügyben 2002. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2427. o.] 49–51. ponjtát és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez a szabály alkalmazandó különösen az összefonódások ellenőrzése során hozott határozatok esetében is (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑310/01. sz., Schneider Electric kontra Bizottság ügyben 2002. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4071. o.] 404–420. pontját, valamint az ezt követő 80. és 81. pontját).
50 E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy amennyiben az érvelés valamely pillérét, amely elegendő ahhoz, hogy a jogi aktus rendelkező részét megalapozza, a felperes a megsemmisítés iránti keresetében nem kérdőjelezte meg, e pillért tehát és az azon alapuló jogi aktust úgy kell tekinteni, mint amely jogszerű és vele szemben megalapozott (lásd ebben az értelemben és hasonlóképpen a Bíróság C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5363. o.] 57–63. pontját).
51 Figyelemmel az előzetes megfontolásokra meg kell vizsgálni, hogy a jelen helyzetben a felperes által felhozott jogalapok, feltéve hogy azok megalapozottak, elegendőek‑e ahhoz, hogy megcáfolják a megtámadott határozat rendelkező részét és ennélfogva megalapozzák a keresetet, amely adott esetben a határozat megsemmisítéséhez vezethet. Abban az esetben, ha a megfelelően felhozott jogalapok nem alkalmasak még együttvéve sem arra, hogy igazolják a megtámadott határozat megsemmisítését, akkor hatástalannak minősülnek és ennek következtében az egész kereset megalapozatlan (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑121/95. sz., EFMA kontra Tanács ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑2391. o.] 115–122. pontját).
52 E tekintetben mindenekelőtt meg kell határozni a jelen kereset tényleges terjedelmét azáltal, hogy megvizsgáljuk e tekintetben azoknak a jogalapoknak az esetleges elfogadhatatlanságát, amelyeket a felperes – állítása szerint – felhozott.
A T‑210/01. sz. ügyben felhozott jogalapokra való hivatkozásról
53 Anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást tett volna, a Bizottság kifogásolta a kereset egyes szempontjainak elfogadhatóságát. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságának feltételei eljárásgátló jellegűek és azokat a közösségi bíró hivatalból vizsgálhatja, illetve azokat vizsgálni köteles (az Elsőfokú Bíróság T‑100/94. sz., Michailidis és társai kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott végzésének [EBHT 1998., II‑3115. o.] 49. pontja és a T‑354/00. sz., Métropole Télévision – M 6 kontra Bizottság ügyben 2001. október 25‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3177. o.] 27. pontja; lásd szintén ebben az értelemben a Bíróság C‑341/00. P. sz., Conseil national des professions de l’automobile és társai kontra Bizottság ügyben 2001. július 5‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑5263. o.] 32. pontját).
54 A Bíróság alapokmányának 21. cikke és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a szerint a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát” és a „felhozott jogalapok rövid ismertetését”. Továbbá az említett szabályzat 48. cikkének 2. §‑a szerint „[a]z eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel”. E rendelkezésekből az következik, hogy elfogadhatatlannak kell tekinteni azokat a jogalapokat, amelyeket nem megfelelően fogalmaztak meg az eljárást kezdeményező keresetlevélben. Az ítélkezési gyakorlat kifejezetten megerősíti, hogy az eljárásgátló ok fennállása miatti elfogadhatatlanságot az Elsőfokú Bíróság szükség esetén hivatalból állapíthatja meg (az Elsőfokú Bíróság T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o.] 154. pontja).
55 Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az is következik, hogy a felperesi jogalapok rövid ismertetésének kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére a védekezésének előkészítését, és az Elsőfokú Bíróság adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül is határozni tudjon a keresetről (az Elsőfokú Bíróság T‑145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑387. o.] 66. pontja és a T‑157/01. sz., Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügyben 2004. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑00917. o.] 45. pontja). Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is (az Elsőfokú Bíróság T‑352/94. sz., Mo Och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1989. o.] 333. pontja).
56 Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (lásd a Bíróság C‑178/00. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2003. január 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑303. o.] 6. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑195/95. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben 1997. május 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑679. o.] 20. és 21. pontját; a fenti 55. pontban hivatkozott ADT Projekt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑110/98. sz., RJB Mining kontra Bizottság ügyben 2000. július 25‑én hozott végzésének [EBHT 2000., II‑2971. o.] 23. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; az Elsőfokú Bíróság T‑195/00. sz., Travelex Global and Financial Services et Interpayment Services kontra Bizottság ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑1677. o.] 26. pontját és a fenti 55. pontban hivatkozott Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45. pontját; lásd ebben az értelemben és hasonlóképpen a Bíróság 19/60., 21/60., 2/61. és 3/61. sz., Fives Lille Cail és társai kontra Főhatóság egyesített ügyekben 1961. december 15‑én hozott ítéletét [EBHT 1961., 561., 588. o.] és a C‑330/88. sz., Grifoni kontra EAK ügyben 1991. március 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑1045. o.] 17. és 18. pontját).
57 E tekintetben, míg a keresetlevél szövege egyes pontokban alátámasztható és kiegészíthető az ahhoz kapcsolt iratok részeire való hivatkozásokkal, addig más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a lényegi jogi érvelés hiányát, amelynek a fentiekkel összhangban a keresetlevélben kell megjelennie (az Elsőfokú Bíróság T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1703. o.] 49. pontja). Továbbá az Elsőfokú Bíróság nem köteles megkeresni és azonosítani a mellékletekben azokat a jogalapokat és érveket, amelyekről feltehető, hogy a kereset alapjául szolgálnak, mivel a mellékletek célja pusztán az igazolás és az okirati bizonyítás (a fenti 54. pontban hivatkozott Joynson kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 154. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑84/96. sz., Cipeke kontra Bizottság ügyben 1997. november 7‑én hozott ítélet [EBHT 1997., II‑2081. o.] 34. pontja, és a T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítélet [EBHT 1999., II‑931. o.] 39. pontja, amelyet a Bíróság a fellebbezés elbírálása során nem helyezett hatályon kívül a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P.–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletében [EBHT 2002., I‑8375. o.]).
58 Mindazonáltal a felperes számos olyan ítéletre hivatkozott, amelyben a közösségi bíróság megengedte, hogy az ugyanazon bírósághoz más ügyekben benyújtott beadványokra hivatkozzanak (lásd a fenti 40. pontot). A felperes szerint nem tekinthető elfogadhatatlannak az ugyanazon bírósághoz más ügyben előterjesztett beadványokra történő hivatkozás.
59 A felperes által az ilyen hivatkozás igazolására felhozott és a fenti 40. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat nem késztetheti arra az Elsőfokú Bíróságot, hogy a jelen esetben eltekintsen a fent említett szabálytól, amely szerint a felperes magában a keresetlevélben köteles röviden ismertetni a felhozott jogalapokat. Az Elsőfokú Bíróság a fenti 40. pontban hivatkozott ICI kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45. pontjában megállapította, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata e tekintetben figyelembe veszi az egyes esetek sajátosságait és ezen állítás alátámasztására hivatkozik a 9/55. sz., Charbonnages de Beeringen és társai kontra Főhatóság ügyben 1956. november 29‑én hozott ítéletre [EBHT 1956., 325, 352. o.], a 19/63. és 65/63. sz., Prakash kontra Bizottság ügyben 1965. július 8‑án hozott ítéletre [EBHT 1965., 677, 693. o.], a 111/63. sz., Lemmerz‑Werke kontra Főhatóság ügyben 1965. július 13‑án hozott ítéletre [EBHT 1965., 835, 858. o.], a 4/69. sz., Lütticke kontra Bizottság ügyben 1971. április 28‑án hozott ítélet [EBHT 1971., 325. o.] 2. pontjára és a fenti 42. pontban hivatkozott Forges de Thy Marcinelle és Monceau kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4. pontjára.
60 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a más ügyben benyújtott keresetlevélre való hivatkozás megengedése elvileg összeegyeztethetetlen lenne a fenti 55–57. pontban említett ítélkezési gyakorlattal, amely szerint magának a keresetlevélnek kell tartalmaznia a felhozott jogalapok olyan rövid ismertetését, amely többek között lehetővé teszi az Elsőfokú Bíróság számára, hogy a keresetről anélkül határozzon, hogy további információra is támaszkodna.
61 Még ha a közösségi bíróság olykor‑olykor lehetővé is tette, hogy más ügyre való hivatkozással nevesítsék a jogalapokat (a fenti 42. pontban hivatkozott Forges de Thy‑Marcinelle és Monceau kontra Bizottság ügyben hozott ítélet és a fenti 40. pontban hivatkozott Marcato kontra Bizottság ügyben hozott ítélet), más esetekben anélkül utasította el ezt a lehetőséget (lásd a fenti 59. pontban hivatkozott Charbonnages de Beeringen és társai kontra Főhatóság ügyben hozott ítéletet és a fenti 59. pontban hivatkozott Prakash kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet), hogy – legalábbis kifejezetten – megjelölte volna e választás döntő szempontját.
62 Meg kell állapítani, hogy a felperes által felhozott ítéletekben érintett vagy a fenti 40. pontban hivatkozott ICI kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45 pontjában hivatkozott mindazon esetben, ahol a közösségi bíróság elismerte, hogy a keresetlevélben nem pontosan ismertetett jogalapokat e hivatkozásnál fogva érvényesen felhozottnak kell tekinteni, a felperes olyan saját beadványaira hivatkozott, amelyeket egy másik ügyben nyújtott be.
63 A jelen esetben, amint a fentiekben már megállapításra került, a felperes keresetlevelének hivatkozása egy másik felperes, a GE ugyanazon a napon benyújtott keresetlevelére vonatkozik.
64 Márpedig az eljárási szabályzat fenti 54. pontban hivatkozott 44. cikkének 1.§‑ában foglalt feltétlenül érvényesítendő követelmények megkerülését tenné lehetővé, ha megengednénk a keresetlevélben nem kifejezett módon ismertetett jogalapok elfogadhatóságát azzal az indokolással, hogy valamely harmadik személy a keresetlevélben hivatkozott másik ügyben azokat már felhozta.
65 Azonkívül meg kell állapítani, hogy a GE‑t a T‑210/01. sz. ügyben más jogi képviselő képviseli, mint a felperest a jelen ügyben. Továbbá a GE keresetlevelét nem csatolták a felperes által a jelen ügyben benyújtott keresetlevélhez. E körülmények csak megerősítik az előző pontban levont következtetést annyiban, amennyiben igazolják a jelen kereset elkülönült és önálló jellegét a T‑210/01. sz. alatt nyilvántartott keresethez képest.
66 Emlékeztetni kell különösen az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §‑ában lefektetett azon elvre, miszerint minden egyes fél maga felel az általa benyújtott beadványok tartalmáért (lásd ebben az értelemben a fenti 40. pontban hivatkozott ICI kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját). Márpedig ha a felperes azt állítja, hogy tudomása volt a GE keresetlevelének tervezetéről, akkor nem azt állítja, hogy a saját keresetlevele benyújtásakor ismerte a GE végleges keresetlevelének pontos tartalmát, amelyre hivatkozott. A gondos igazságszolgáltatás követelményeivel szemben a GE keresetlevelére való hivatkozás nem tette lehetővé az Elsőfokú Bíróságnak, hogy kellő pontossággal azonosítsa azokat a jogalapokat, amelyeket a jelen ügy megindításakor előtte felhoztak.
67 A fentiek figyelembevételével és anélkül, hogy a jelen ügyben szükséges lenne annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen feltételek között lehet esetleg jogosult a felperes arra, hogy a jogalapokat úgy hozza fel, hogy saját beadványaira hivatkozik valamely másik ügyben, meg kell állapítani, hogy a felek és különösen a felperes személyének azonossága mindkét ügyben lényeges feltétele azon jogalapok elfogadhatóságának, amelyeket állítólagosan egy másik ügy beadványaira való hivatkozással hoztak fel.
68 A fentiekből következik, hogy a felperes hivatkozása a GE által a T‑210/01. sz. ügyben benyújtott keresetlevélre nem eredményezi azt, hogy a GE által az említett ügyben felhozott jogalapok részévé válnak a felperes a jelen ügyben benyújtott keresetlevelének.
Az egyesítés iránti kérelemről
69 A jelen ügy és a T‑210/01. sz. ügy egyesítése iránti kérelmének alátámasztására a felperes úgy érvel, hogy feltételezve azt, hogy a felperes keresetlevelében foglalt hivatkozás a GE keresetlevelére nem teszi lehetővé azon jogalapok elfogadhatóságát, amelyeket a felperes kívánt felhozni az ügy csomagban értékesítésektől eltérő szempontjai tekintetében, ez az egyesítés lehetővé tenné azt, hogy a saját keresetlevelének elfogadhatatlanságát eredményező hiányokat pótolja. A tárgyaláson a felperes a fenti 42. pontban hivatkozott Forges de Thy‑Marcinelle és Monceau kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 4. pontjára, valamint olyan ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely visszanyúlik a közösségi bíráskodás kezdetéhez.
70 Ami a T‑209/01. és T‑210/01. sz. ügyek egyesítésének következményeit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 50. cikke szerint:
„Az elnök a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában elrendelheti, hogy az írásbeli vagy a szóbeli szakasz lefolytatása vagy az eljárást befejező ítélet meghozatala céljából két vagy több, azonos tárgyat érintő ügyet a közöttük lévő összefüggés miatt egyesítsenek. Az ügyeket az elnök később újra elkülönítheti. Az elnök ezeket a kérdéseket az Elsőfokú Bíróság elé utalhatja.”
71 Amint a Bíróság a C‑280/99. P–C‑282/99. P. sz., Moccia Irme és társai egyesített ügyekben 2001. június 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑4717. o.) 66. pontjában megállapította, e rendelkezésből az következik, hogy az egyesítésről rendelkező végzés nem érinti az abban foglalt ügyek függetlenségét és önálló természetét, mivel bármikor hozható határozat az elkülönítésről. Ebben az ügyben tehát a Bíróság úgy ítélte meg, hogy elfogadhatatlan a két felperes hivatkozása a Bíróság előtt olyan jogalapokra, amelyeket első fokon nem hoztak fel annak ellenére, hogy ügyeiket olyan más ügyekkel egyesítette az Elsőfokú Bíróság, amelyekben más felperesek e jogalapokat ténylegesen felhozták (az ítélet 61–68. pontja).
72 Meg kell azt is állapítani, hogy az egyesítés olyan intézkedés, amelyet az elnök vagy adott esetben az Elsőfokú Bíróság rendelhet el az eljárási szabályzat 50. cikke alapján, azonban nem köteles erre még akkor sem, ha a felek ezt kérik, mivel ez a döntés az eljárás lefolytatásának legmegfelelőbb módját érintő szabad mérlegelési jogkörébe tartozik. Ebből következik, hogy amennyiben a felperes állításának helyt kellene adni, akkor ennek az lenne a következménye, hogy az elnöknek a szabad mérlegelési jogkörébe tartozó eljárási határozata kiterjesztené a keresetlevél terjedelmét és ennélfogva a bírósági eljárás kimenetelére döntő hatású lenne azáltal, hogy abba önkényes tényezőt juttatna.
73 Ami a fenti 59. pontban hivatkozott Charbonnages de Beeringen és társai kontra Főhatóság ügyben hozott ítéletet illeti, rá kell mutatni arra, hogy míg a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely általános hivatkozás arra, amit más ügyben terjesztettek elő, nem elegendő a keresetlevél elfogadhatóságához és annál kevésbé, ha a hivatkozást anélkül tették, hogy nem kérték egyúttal az ügyek egyesítését, a Bíróság nem állapította meg, hogy a megfelelő időben benyújtott egyesítés iránti kérelem mellett elfogadható lenne a keresetlevél. Ezzel szemben annak megállapítására szorítkozott az előtte folyamatban lévő ügyben, hogy az ilyen kérelem hiánya annak megállapítására készteti a Bíróságot, hogy a két ügy együttesen megerősíti a keresetlevélben foglalt, valamely harmadik személy által indított keresetre való általános hivatkozás alkalmatlanságát.
74 Továbbá annyiban, amennyiben a Bíróság a fenti 42. pontban hivatkozott Forges de Thy‑Marcinelle és Monceau kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy „a második keresetlevél elfogadhatósága orvosolja az első keresetlevél elfogadhatatlanságát”, emlékeztetni kell arra, hogy ebben az ügyben érintett keresetleveleket ugyanaz a személy nyújtotta be, míg a jelen ügyben a felperes egy harmadik személy által felhozott jogalapokra kíván támaszkodni.
75 Így tehát anélkül, hogy a jelen ügyben nyilatkozni kellene ugyanazon felperes által indított két kereset egyesítésének esetleges joghatásairól, elegendő megállapítani, hogy két olyan ügy egyesítése, ahol különbözőek a felperesek, nem módosíthatja az általuk külön‑külön benyújtott keresetlevél terjedelmét, máskülönben sérülne elkülönült kereseteik függetlensége és önállósága (lásd hasonlóképpen a fenti 71. pontban hivatkozott Moccia Irme és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját).
76 Ennélfogva a jelen ügyben egyedül azok a jogalapok vehetők figyelembe, amelyek különböznek azoktól, amelyeket a GE keresetlevelére való általános hivatkozással állítólag felhoztak.
77 A szóban forgó körülmények között nem lehet egyesíteni a jelen ügyet a T‑210/01. sz. üggyel. Az Elsőfokú Bíróság tehát elutasítja a felperes által e tárgyban benyújtott kérelmet.
A jelen ügyben felhozott jogalapok joghatás kiváltására való alkalmasságáról
78 A felperes második érve e tekintetben arra irányul, hogy a csomagban értékesítésekre vonatkozó indokok a megtámadott határozat olyan központi elemét képezik, amely nélkül ez a jogi aktus nem lenne fenntartható.
79 Emlékeztetni kell arra, hogy a 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a bejelentett összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg egyetlen piacon, amelynek következményeként a közös piacon a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a Bizottságnak fő szabály szerint akkor is meg kell tiltania, ha az ügylet máskülönben feltehetően nem akadályozza a versenyt. Ha a Bizottság egymást követően több piacot vizsgál és arra a következtetésre jut, hogy erőfölény jön létre vagy erősödik meg azok közül több piacon is, és ennek az a következménye, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, meg kell állapítani, hacsak nincs ezzel ellentétes kifejezett rendelkezés a határozatban, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az összefonódás következtében e piacok mindegyikének helyzete önmagában igazolja a bejelentett ügylet megtiltását.
80 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a fenti 49. pontban hivatkozott Schneider Electric kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 404–420. pontjában megállapította, hogy az ebben az ügyben megállapított hiányosságok, amelyek a különböző nemzeti piacok vizsgálatát érintik, önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy megkérdőjelezzék azokat a kifogásokat, amelyeket a Bizottság a különböző francia ágazati piacok tekintetében emelt. Így tehát a szóban forgó összefonódás megtiltására irányuló bizottsági határozat alapját képező vizsgálatot ez utóbbi piacot illetően nem lehet pusztán olyan tévedések miatt elégtelennek tartani, amelyet más piacok tekintetében állapítottak meg.
81 Ugyanígy, ha a Bizottság erőfölény létrejöttét vagy megerősödését állapítja meg egyetlen piacon több elkülönült és önálló okból, elvileg úgy ítéli meg a bizottsági határozat vonatkozó indokainak ettől eltérő rendelkezése hiányában, hogy minden egyes felhozott indok önmagában késztette a Bizottságot e megállapításra. Ez annál inkább így van abban az esetben, ha az érvelés ezen elemének önálló ismertetéséből az következik, hogy az önmagában elegendő annak megállapításához, hogy az érintett piac versenyfeltételei minőségileg vagy lényegesen módosulnának.
82 A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozat (567) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy „a tervezett összefonódás a nagyméretű kereskedelmi repülőgép‑hajtóművek, a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek, az üzleti repülőgép‑hajtóművek, a repüléselektronikai és egyéb repülőipari termékek, valamint a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán az erőfölényes helyzet létrehozását, vagy megerősítését eredményezné, amelynek következményeként a közös piacon a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.”
83 Amint a Bizottság az ellenkérelmében hangsúlyozza, a megtámadott határozat nem rangsorolja a Bizottság által vizsgált, majd a következtetésekben az előző pont szerint felsorolt valamennyi piacon feltárt egyes versenyproblémákat. Ezért a megtámadott határozatból arra kell következtetni, hogy érvelésének minden elkülönült része és főképpen az említett pontban felsorolt valamennyi piac elemzése ténylegesen önálló pillérét alkotja a megtámadott határozatnak.
84 Ezt a következtetést támasztja alá a bizottsági érvelés különböző részeinek alapos vizsgálata.
85 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a bejelentett ügyletból eredő horizontális átfedésekre vonatkozó megfontolások – a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek, az üzleti repülőgép‑hajtóművek és a kis teljesítményű gázturbinák piacát illetően – nem erősítik egymást kölcsönösen látva e piacok közötti gazdasági kapcsolatok hiányát. Különösen a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán kialakuló erőfölény nem érinti a hajtóművek és más repüléstechnikai alkatrészek különböző piacait és előbbit nem érintik utóbbiak sem, mivel a két esetben eltérő kereskedelmi ágazatokba tartozó termékekről van szó.
86 Másfelől e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy „a) Horizontális átfedések a meglévő platformokon” cím alatt található (428)‑(431) preambulumbekezdésben a Bizottság kifejti az összefonódás azonnali hatását a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacára, amely az említett átfedésből ered. Ez az ismertetés hivatkozik a GE Capital és a GECAS befolyására, amely olyan tényező, amely megerősíti a GE előzetesen már fennálló erőfölényét az érintett piacon, és amelyet a Bizottság azért alkalmazott, hogy elutasítsa az összefonódásban érintett felek azon érvét, miszerint az összeolvadásukkal kialakult monopólium csupán statikus jelenség. Ezzel szemben a Bizottság ebben az összefüggésben nem hivatkozott a csomagban értékesítésekre vonatkozó álláspontjára. Ez utóbbi álláspontra a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piaca tekintetében csak a „b) Az ügylet hatásai a platformokra kiírt pályázatokra” cím alatt hivatkozott, amely önálló elemzést tartalmaz az összeolvadásnak az említett piacra gyakorolt középtávú és hosszútávú hatásairól. A fentiekből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacán az összefonódásból eredő horizontális átfedés azonnal megerősíti a GE már meglévő erőfölényét függetlenül minden olyan más tényezőtől, amely a jövőben még erősítheti ezt a helyzetet.
87 A kis teljesítményű gázturbinák piacát illetően a Bizottság a horizontális átfedést egy külön cím alatt, a megtámadott határozat 476. és (477) preambulumbekezdésében fejtette ki, mielőtt külön részben megvizsgálta a „versenytársak kiszorítását” a piacról a felperes és a GE vertikális integrációján keresztül és a „versenytársak kiszorítását” a piacról egyrészről a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák, másrészről a felperes elektronikai termékei és vezérlő berendezéseinek vertikális integrációján keresztül. A határozat (476) preambulumbekezdésében a Bizottság kinyílvánította, hogy az összefonódás olyan jogalanyt hoz létre, amely az érintett piacon 65 % és 80 % közötti részesedéssel rendelkezik és négyszer‑ötször nagyobb, mint közvetlen versenytársa. A (477) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy ez a jogalany csaknem a legnagyobb szereplő a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán és kifejti, hogy mely okok miatt nem lenne hatékony a jelenlegi és jövőbeni szereplők közötti verseny e piacon. Így tehát a megtámadott határozat e részének felépítéséből és szövegéből az következik, hogy a Bizottság szerint az összefonódás azon hatásai, amelyeket a turbinák piacán kialakuló horizontális átfedésről szóló első részben fejtett ki, elegendőek ahhoz, hogy erőfölényt hozzanak létre e piacon függetlenül más olyan tényezőktől, amelyek a piac lezárását, tehát e helyzet további erősödését szolgálják.
88 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben a felperes egyáltalán nem vitatta a Bizottság azon álláspontját, amely a versenytársaknak a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacáról történő kiszorítására vonatkozott azon vertikális integráció folytán, amely a GE e termékeinek gyártása és az említett turbinákban felhasznált vezérlő berendezések és más alkatrészek felperes általi gyártása között alakul ki, és nem vitatta azt az álláspontot sem, amely a versenytársaknak a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacáról történő kiszorítására vonatkozott a felperes és a GE vertikális integrációjából eredően ezen utóbbi pénzügyi ereje folytán (lásd a megtámadott határozat (478)–(484) preambulumbekezdését, valamint a lenti 113. és 114. pontot).
89 Ami a versenytársaknak a piacról történő kiszorítását illeti a nagyméretű kereskedelmi repülőgép‑hajtóművek és a felperes indítóberendezéseinek gyártása közötti vertikális integráción keresztül, a Bizottság kifejezetten kinyilvánította a megtámadott határozat (419) preambulumbekezdésében, hogy a csomagajánlatok következményeitől függetlenül a tervezett összefonódás megerősíti a GE erőfölényét a nagyméretű kereskedelmi repülőgép‑hajtóművek piacán a hajtóműgyártó versenytársak kiszorításának eredményeképpen.
90 A felperes válaszában mégis azt állítja, hogy a Bizottság ellenkérelmének 51. pontjában megállapította, hogy „[t]ovábbá és mindenekelőtt, a határozat indokolása olyan ténybeli és jogi elemek összekapcsolódásán alapul[t], amelyek együttvéve (és kizárólag együttvéve) késztették a Bizottságot arra, hogy a tervezett összefonódást megtiltsa”. A felperes szerint e megállapításból az következik, hogy a megtámadott határozat csak akkor kerülheti el a megsemmisítést, ha az alapját képező minden lényeges elem és különösen a csomagban értékesítések elemzése megalapozott, amelyet részletesen kifogásol keresetlevelében.
91 A Bizottság ellenben azt állította viszonválaszának 18. pontjában és ezt megismételte a tárgyaláson is, hogy a megtámadott határozatban megjelölt mindegyik pillér elegendő lenne a bejelentett ügylet megtiltásához. A tárgyaláson az előző pontban hivatkozott saját megállapítását „szerencsétlennek” minősítette és úgy foglalt állást, hogy ez a megállapítás abban az elemzésben szerepel, amelyet válaszként fogalmazott meg azon felperesi érvekkel szemben, miszerint a határozat „jórészt” két elméletre épül, azaz egyrészt a GE állítólagos pénzügyi erejére és a pénzügyi szolgáltatások, a repülőgépértékesítés, a lízing, valamint az értékesítést követő vevőszolgálati tevékenységek terén meglévő vertikális integrációjára, másrészt a csomagban értékesítések jövőbeni gyakorlatára.
92 Márpedig a Bizottság e magyarázatát el kell fogadni.
93 Az ellenkérelem 48–51. pontjainak együttes értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a Bizottság azon felperesi állítás cáfolatára törekedett, miszerint az ebben a jogi aktusban elemzett bejelentett ügylet más versenyellenes szempontjai kizárásával egyedül e két „elmélet” képezi a megtámadott határozat valós alapját.
94 Továbbá – amint a Bizottság joggal állapította meg a tárgyaláson – magának az Elsőfokú Bíróságnak kell megvizsgálnia a határozat jogszerűségét figyelemmel az ebben a jogi aktusban felhozott indokokra, és tekintet nélkül arra, hogy mit állított ezzel kapcsolatban az ellenkérelmében. Bizonyos, hogy a Bizottság ellenkérelmében kétértelműen fejezte ki magát, és az ilyen állítást úgy lehet értelmezni, mint amely lemond arról, hogy elemzésének minden egyes eleme elegendő a megtámadott határozat alátámasztására. Mivel azonban viszonválaszában és a tárgyaláson is kifejtette, hogy nem ez az álláspontja, a megtámadott határozatot nem lehet így értelmezni, azaz a szövegéből, a felépítéséből és az általános rendszeréből következőkkel ellentétesen (lásd a fenti 79‑85. pontot).
95 A tárgyaláson a felperes azt is előadta, hogy az Elsőfokú Bíróságnak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy a Bizottság által megállapított versenyhelyzet különbözik‑e attól, amely az összefonódásból valójában származna. Abban az esetben, ha e tekintetben lényeges eltérések lennének, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni. Ezen érveléssel a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottságnak kell eldöntenie, hogy meg kell‑e tiltania az összefonódást az Elsőfokú Bíróság azon ítéletét követően, amely elutasítja az egyes piacokra vonatkozó bizottsági elemzést. Ezen érvelés szerint az Elsőfokú Bíróságnak tehát nem kellene hatályban tartania az összefonódást megtiltó határozatot, ha saját maga általános következtetéseket von le a Bizottság helyett.
96 Amint azonban a fenti 79. pontban már megállapításra került, a Bizottságnak meg kell tiltania a 4064/89 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének feltételeit teljesítő összefonódást. Így tehát nem lehet abból az okból megsemmisíteni az összefonódást megtiltó határozatot, hogy a felperes rámutatott egy vagy több olyan tévedésre, amelyek érvénytelenné teszik az egy vagy több piac tekintetében végzett elemzést, mivel az összefonódást megtiltó határozatból mégis az következik, hogy a bejelentett összefonódás egy vagy több más piac viszonylatában teljesíti az említett feltételeket (lásd a fenti 48–50. és 79‑81. pontot). Különösen, ha e más piacokra vonatkozó indokokat nem kérdőjelezi meg a keresetlevél, azokat a szóban forgó keresetlevél értelmében megalapozottnak kell tekinteni. Levonva ilyen módon a következtetést a keresetlevél tárgyi hatályából, az Elsőfokú Bíróság nem mérlegel a Bizottság helyett, mivel az ezen intézmény nem vitatott mérlegelése továbbra is e jogi aktus alapját képezi.
97 A fenti 78. pontban hivatkozott érvelése során a felperes szintén hangsúlyozta a tárgyaláson, hogy a Bizottság olyan benyomást keltett, különösen a közigazgatási eljárás folyamán, hogy az összefonódást követő csomagban értékesítések kockázata az ügy meghatározó szempontját képezi. Ez a benyomás torzította az egész közigazgatási eljárást és megfosztotta az összefonódásban érintett feleket attól a lehetőségtől, hogy olyan kötelezettségvállalásokat javasoljanak, amelyek alkalmasak lettek volna a többi probléma megoldására. Ez volt az oka annak is, hogy a felperes keresetlevelében az összefonódásból állítólagosan kialakuló konglomerátum hatásaira összpontosított.
98 A felperes ezen érvelése, amelyet első ízben a tárgyaláson terjesztett elő, új jogalapot képez. Mivel ez a jogalap a Bizottság magatartására vonatkozik, amelyet állítólag a közigazgatási eljárás során tanúsított, magától értetődik, hogy a felperesnek módjában állt volna ezt kifejteni az eljárást kezdeményező keresetlevelében. Következésképpen ez a jogalap elfogadhatatlan az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján.
99 Mindenesetre a Bizottság a 2001. május 8‑i kifogásközlésében világosan kifejtette az összeolvadás minden versenyellenes következményével kapcsolatos kifogását, különösen az abból eredő horizontális és vertikális hatásokra vonatkozó kifogásokat, amelyeket végül a megtámadott határozatban fenntartott (lásd különösen a kifogásközlés 118–122., 124–126., 459–471., 473., 474., 578–586. és a 612‑633. pontját). Márpedig meg kell állapítani, hogy az összefonódások ellenőrzése során a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy a kifogásközlésben fenntartott kifogások ismertetésére és azok kiegészítésére vonatkozó kötelezettségén túl – feltéve hogy új kifogásokra való hivatkozás mellett döntött – közölje az e kifogásközlés elküldése és a végleges döntés elfogadása között előzetesen megállapított problémák esetleges megoldásával kapcsolatos elképzeléseit (lásd ebben az értelemben a Bíróság 53/69. sz., Sandoz kontra Bizottság ügyben 1972. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1972., 845. o.] 14. pontját, a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 192. és 193. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑87/96. sz., Assicurazioni Generali és Unicredito kontra Bizottság ügyben 1999. március 4‑én hozott ítéletét [EBHT 1999., II‑203. o.]).
100 Ráadásul a bizalomvédelem elve sem alkalmazható a jelen esetben, mivel a felperes még azt sem állította, hogy pontos, feltétlen és megfelelő ígéretet kapott a Bizottság részéről megbízható, hivatalos forrásból a tekintetben, hogy utóbbi lemond egyes kifogásokról (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítélet [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. és II‑705. o.] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑290/97. sz., Mehibas Dordtselaan kontra Bizottság ügyben 2000. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 2000., II‑15. o.] 59. pontját).
101 Végül a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében megállapította e repülőgépek különös jelentőségét közösségi viszonylatban, mivel 1992‑ben ezek tették ki a teljes európai repülőgéppark 14 %‑át, 1998‑ban pedig a 33 %‑át. A Bizottság a megtámadott határozat (431) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ennek a piacnak a jelentősége, amelyen az összefonódással létrejött vállalkozás monopóliummal rendelkezne az összeolvadást követően, azt eredményezné, hogy a légitársaságok egyre inkább e jogalanytól függnének.
102 A fentiek alapján el kell utasítani a felperes azon érvelését, miszerint a konglomerátum hatások vonatkozásában emelt érdemi kifogásai, mindenekelőtt a csomagban értékesítésekről szóló kifogások, elegendőek ahhoz, hogy igazolják a megtámadott határozat megsemmisítését.
103 Meg kell állapítani, hogy az összefonódásnak a megtámadott határozatban szereplő horizontális és vertikális versenyellenes hatásai a megtámadott határozat általános rendszerében nem kiegészítő jellegű indokok, és elegendőek ahhoz, hogy megalapozzák a bejelentett ügylet megtiltását.
104 Ennélfogva a keresetlevél csak akkor eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését, ha magában a keresetlevélben kifejezetten felhozott jogalapok kérdőjelezik meg a Bizottság minden egyes önálló, a megtámadott határozatban megvizsgált szempontról szóló következtetését, és különösen az ott megállapított horizontális és vertikális versenyellenes hatásokat.
A keresetlevél terjedelméről
105 Végül e tekintetben meg kell vizsgálni a felperes azon érvelését, amely szerint keresetlevelében a „Határozat összefoglalása” cím alatt kifogásokat emelt az összefonódásnak a megtámadott határozatban megállapított horizontális és vertikális versenyellenes hatásaival kapcsolatban. Meg kell vizsgálni, hogy a felperes ezen észrevételei jogalapnak minősülnek‑e.
106 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy azok az elemek, amelyek a megsemmisítés iránti keresetben a „Határozat összefoglalása” cím alatt találhatók, első látásra nem képeznek olyan önálló jogalapokat, amelyek a megtámadott határozat megsemmisítését eredményezik, azok inkább a kifogásolt jogi aktust ismertetik. Ennek ellenére nem lehet eleve kizárni azt a lehetőséget, hogy a keresetlevél e része tartalmazhatja egy vagy több jogalap ismertetését is. Mindazonáltal csak az e cím alatt található részből következik világosan és egyértelműen, hogy leíró jellegén kívül ez a rész megkérdőjelezi a megtámadott határozatban szereplő megállapítások érvényességét, amelyet adott esetben jogalapnak lehet tekinteni a keresetlevél felépítése és általános rendszerében elfoglalt helye ellenére.
107 Ezt követően meg kell vizsgálni a megtámadott határozatban a „Határozat összefoglalása” cím alatt ismertetett azon állításokat, amelyek a megtámadott határozat alapját képező valamennyi fő pillérre vonatkoznak.
– Horizontális átfedés a nagyméretű repülőgép‑hajtóművek piacán
108 E tekintetben a felperes a keresetlevelének 30. pontjában foglaltak megállapítására szorítkozott:
„[…] a Bizottság elismeri, hogy az összeolvadásból eredő piaci részesedés növekedés »inkább kicsi« és a GE állítólagosan már fennálló erőfölényével összefüggésben valósul meg. Ennélfogva azok az állítások, amelyek szerint a GE és a Honeywell összeolvadása megakadályozza az ügyfeleket abban, hogy »élvezzék az árverseny előnyeit« (amely úgy tűnik, hogy ellentmondásban van azzal a következtetéssel, hogy a GE már uralja a piacot) és részükre »kivételes, […] jövőbeni platformokra szóló előnyt« nyújt, kis súlyúak vagy súlytalanok.”
109 E megállapításokból következik, hogy a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat e piacra vonatkozó indokai kis jelentőségű változást írnak le a versenykörnyezetben. Azonban az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a keresete alapul, e tekintetben sem röviden összefoglalva, sem összefüggően és érthetően nem tűnnek ki az előző pontban hivatkozott részből. A felperes ugyanis pusztán a Bizottság által megállapított versenyellenes horizontális hatások kis jelentőségét hangsúlyozza a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacára gyakorolt horizontális hatások tekintetében anélkül, hogy kifejtené, hogy szerinte mi lenne ezen érvelés jogkövetkezménye.
110 Különösen azt nem lehet megállapítani a szóban forgó rész alapján, hogy az‑e a felperes álláspontja, hogy a GE „úgynevezett” már fennálló erőfölényét e piacon egyáltalán nem erősítené meg az összefonódás, vagy hogy azt a „de minimis” fogalma alapján nem jelentős mértékben erősíti‑e meg, vagy végül, hogy ezen erőfölény megerősítésének következményeként a hatékony verseny jelentősen nem korlátozódna a közös piacon vagy annak jelentős részén. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata a keresetlevél e részének kiegészítése azáltal, hogy maga választja ki a felperes által túlzottan homályosan megfogalmazott kifogásoknak adandó jogi minősítést.
111 Így tehát a keresetlevél 30. pontjában foglalt, a „Határozat összefoglalása” cím alatt található rész nem elég világos és pontos ahhoz, hogy a felhozott jogalap ismertetésének minősüljön az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑a és az e rendelkezést értelmező ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd különösen a fenti 55. pontot).
112 Ezért bármi legyen is a helyzet a megtámadott határozatban megvizsgált többi piacot illetően, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél nem kérdőjelezte meg a Bizottság elemzését a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacán kialakuló horizontális átfedésekről, ennélfogva azt a jelen eljárásban megalapozottnak kell tekinteni.
– Horizontális átfedés a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán
113 E tekintetben a felperes a keresetlevelének 39. pontjában foglaltak megállapítására szorítkozott:
„A kis teljesítményű hajó‑gázturbinák tekintetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összeolvadás erőfölény kialakulásához vezet, mivel: (i) az összeolvadással kialakuló jogalany a piac megközelítőleg 65 %‑80 %‑át birtokolná; (ii) a Honeywell piaci vezető szerepét megerősítené a GE pénzügyi erejével való egyesülés és a vertikális integráció; és (iii) a GE jelentős befolyást gyakorolna a versenytársaira a Honeywell azon tevékenységén keresztül, amely a versenytársaknak az alapvető alkatrészekkel való ellátására irányul.”
114 Meg kell állapítani, hogy ez a rész pusztán és egyszerűen a megtámadott határozat megállapításait ismerteti e piac tekintetében, és egyáltalán nem tartalmaz olyan elemet, amely az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának követelményei alapján megsemmisítési jogalapként lenne értelmezhető. Így tehát bármi legyen is a helyzet a megtámadott határozatban megvizsgált többi piacot illetően, ismételten meg kell állapítani, hogy a keresetlevél nem kérdőjelezte meg a Bizottság elemzését a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán kialakuló horizontális átfedésekről, ennélfogva azt a jelen eljárásban megalapozottnak kell tekinteni.
– Az indítóberendezés‑gyártás vertikális integrációja
115 A felperes indítóberendezés‑gyártása és a GE nagyméretű kereskedelmi repülőgéphajtómű‑gyártása közötti vertikális integrációt illetően a felperes keresetlevelének 29. pontjában arra szorítkozik, hogy ismertesse a megtámadott határozat lényeges indokait:
„A nagyméretű kereskedelmi repülőgéphajtóművet illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a GE márr erőfölényben volt azon a piacon, ahol a Honeywell nincs jelen. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az összeolvadás megerősítené a GE erőfölényét, mivel: […] (iii) az összeolvadással kialakuló jogalanynak indítéka és lehetősége lenne arra, hogy más motorgyártókat kiszorítson a piacról, mivel a Honeywell az indítóberendezések vezető szállítója.”
116 Ismételten meg kell állapítani, hogy ez az ismertetés egyáltalán nem tartalmaz olyan elemet, amely az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának követelményei alapján megsemmisítési jogalapként lenne értelmezhető. Ezért a Bizottság azon következtetését is megalapozottnak kell tekinteni a jelen eljárásban, amely a felperesnek az indítóberendezés‑gyártásban elfoglalt helyéből fakadóan a GE erőfölényének megerősödésére vonatkozik a nagyméretű kereskedelmi repülőgép‑hajtóművek piacán.
117 Így tehát bármi legyen is a helyzet a megtámadott határozatban megvizsgált többi piacot illetően, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél nem kérdőjelezte meg a Bizottság elemzését az indítóberendezés‑gyártás vertikális integrációja tekintetében, ennélfogva azt a jelen eljárásban megalapozottnak kell tekinteni.
– A vertikális integrációból eredő konglomerátum hatásai
118 Végül ami a felperes és a GE leányvállalatai, azaz a GECAS, a GECCAG és a GE Capital közötti vertikális integrációból eredő konglomerátum hatásait illeti, a felperes érdemben csak a GE Capital pénzügyi erejéből eredő lehetséges kereszttámogatásokra tért ki. Az ügyfelek választására azon célból gyakorolt esetleges befolyást illetően, hogy a GE hajtóműveit és a felperes repüléselektronikai és egyéb repülőipari termékeit részesítsék előnyben, a felperes azt követően, hogy röviden ismerteti a Bizottság ezen álláspontját, keresetlevelének 43. pontjában így érvel: „Ez az elmélet oly valószínűtlen, hogy a jelen keresetben már nem elemezzük tovább.” Mivel a felperes egyáltalán nem terjesztett elő olyan érvelést, amely megkérdőjelezi a megtámadott határozat azon indokainak megalapozottságát, amelyek szerint a GECAS és a GECCAG, mint repülőgép‑vásárlók befolyást gyakorolhatnak, azokat a jelen eljárásban megalapozottnak kell tekinteni.
– Horizontális átfedés az üzleti repülőgép‑hajtóművek piacán
119 A felperes részletes megjegyzéseket tett a keresetlevél 31‑37. pontjában, és különösen az érintett piac meghatározását, valamint azt kifogásolta, hogy a Bizottság piaci részesedésekre vonatkozó számadatokra támaszkodott. Annak ellenére, hogy ez az érvelés a „Határozat összefoglalása” cím alatt található, meg kell állapítani, hogy a keresetlevelében e tekintetben felhozott ténybeli és jogi elemek elegendők ahhoz, hogy olyan jogalapot képezzenek, amely abban az esetben, ha megalapozott lenne, a megtámadott határozatban található azon bizottsági elemzés megsemmisítését eredményezhetné, amely különösen az összefonódásból eredő versenyellenes horizontális hatások következtében kialakuló erőfölényt érinti e piacon.
Végkövetkeztetés
120 A felperes nem kifogásolt több olyan önálló pillért, amely az összefonódás megtiltásának alapját képezi. Különösen nem kifogásolta sem a GE már fennálló erőfölényének megerősödésére vonatkozó állítást a nagyméretű regionális repülőgép‑hajtóművek piacán, sem azt a megállapítást, amely az erőfölény kialakulására vonatkozik a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán a két vállalkozás tevékenysége közötti horizontális átfedések következtében. A felperes nem kifogásolta azt az állítást sem, amely a GE már fennálló erőfölényére vonatkozik a nagyméretű kereskedelmi repülőgép‑hajtóművek piacán a felperes indítóberendezés‑gyártása és az említett hajtóművek gyártása közötti vertikális integráció következtében.
121 Ennélfogva a megtámadott határozat nem vitatott indokait megalapozottnak kell tekinteni a jelen eljárásban. Tekintettel a szóban forgó érvelés elemeinek olyan összefüggő, mégis önálló jellegére, hogy közülük elvileg mindegyik önmagában igazolhatná az összefonódás megtiltását, a Bizottságnak abban az esetben is meg kellett volna tiltania az összefonódást, ha a megtámadott határozatban kizárólag a versenyellenes hatásokról szóló, a jelen esetben nem vitatott megállapításokat szerepelteti. Különösen nem következik sem a kifogásközlésből, sem a megtámadott határozatból az, hogy a Bizottságnak a bejelentett ügyletnek a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó álláspontja kizárólag vagy akár csak lényegében a csomagban értékesítésekről szóló elemzésén alapul.
122 Következésképpen a felperes által felhozott azon jogalapok, amelyek elfogadhatónak minősülnek és azok a jogalapok, amelyek – feltéve hogy megalapozottak – a megtámadott határozat azon indokaira vonatkoznak, amelyek a csomagban értékesítésekről, a kereszttámogatásokról és az üzleti repülőgépek piacára gyakorolt horizontális hatásokról szólnak, hatástalanok, mivel a jelen eljárásban nem eredményezhetik a megtámadott határozat megsemmisítését.
123 Ebből következik, hogy még abban az esetben sem lenne elegendő a felperes által felhozott összes jogalap és érv a megtámadott határozat megsemmisítéséhez a jelen eljárás keretében, ha azok megalapozottak lennének.
2. Az eljárási jogok megsértése
A felek érvei
124 A felperes a védelemhez való jog állítólagos megsértésére hivatkozó jogalapot hozott fel. Lényegében azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott határozatban első alkalommal hozta fel az új jogalany különböző tevékenységei közötti kereszttámogatások és a felfaló árazás fogalmát, megsértette a felperesnek a védelemhez való jogát.
125 A Bizottság ezzel szemben lényegében azt állítja, hogy az ügy e két szempontját röviden felvetette a 2001. május 8‑i kifogásközlésében és azok semmiképpen nem tekinthetők önálló kifogásnak.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
126 Meg kell állapítani, hogy a védelemhez való jog állítólagos megsértésére való hivatkozás a jelen esetben a megtámadott határozat kizárólag olyan részeit érinti, amelyeket a felperes egyébiránt más jogalapjai, nevezetesen a csomagban értékesítések és a kereszttámogatások keretében már megkérdőjelezett. Így ha a jelen jogalap megalapozott is lenne, csak megingatná a Bizottság érvelésének azon pilléreit, amelyek ellen irányulnak e más jogalapok is. Ennélfogva a jelen jogalapnak semmilyen kihatása nincs a megtámadott határozat alapját képező más pillérekre.
127 Így a jelen jogalap ugyanazon a címen és ugyanazon okok miatt hatástalan, mint a felperes által felhozott többi jogalap.
128 Mindenesetre a jelen esetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó két fogalmat röviden megemlítették a kifogásközlésben és azok szorosan kapcsolódnak a kifogásközlésben szereplő részletes ismertetés tárgyát képező más elemekhez, úgyhogy ezek nem tekinthetők önálló kifogásnak. E körülmények között a felperes hatékonyan védekezhetett ezen érvekkel szemben.
Végkövetkeztetés
129 E körülmények között, mivel a felperes nem kifogásolta az összes pillért, amelyek közül mindegyik a megtámadott határozat elegendő jogi és ténybeli alapját képezi, feltéve azt is, hogy a felperes által érvényesen felhozott összes jogalap megalapozott, a felperes keresete a jelen eljárás keretében nem eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését.
130 Következésképpen a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
131 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett és az alperes, valamint a beavatkozó Rolls‑Royce és Rockwell Collins kérték a költségeknek a felperesek által történő megtérítését, ezért kötelezni kell a felperest a saját, valamint az alperes és a beavatkozók költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített második tanács)
a következőképpen határozott :
1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A felperes maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottság és a beavatkozók részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. december 14‑i nyilvános ülésen.
Tartalomjegyzék
Jogi háttér
A jogvita előzményei
A megtámadott határozat
Az eljárás
A felek kérelmei
A jogkérdésről
1. A kereset terjedelméről és a jogvita tárgyáról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Bevezetés
A T‑210/01. sz. ügyben felhozott jogalapokra való hivatkozásról
Az egyesítés iránti kérelemről
A jelen ügyben felhozott jogalapok joghatás kiváltására való alkalmasságáról
A keresetlevél terjedelméről
– Horizontális átfedés a nagy repülőgép‑hajtóművek piacán
– Horizontális átfedés a kis teljesítményű hajó‑gázturbinák piacán
– Az indítóberendezés‑gyártás vertikális integrációja
– A vertikális integrációból eredő konglomerátum hatásai
– Horizontális átfedés az üzleti repülőgép‑hajtóművek piacán
Végkövetkeztetés
2. Az eljárási jogok megsértése
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Végkövetkeztetés
A költségekről