AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2005. november 9.(*)
„Közösségi védjegy –Felszólalási eljárás –Hi‑FOCuS szóvédjegy bejelentése –FOCUS korábbi nemzeti szóvédjegy – A fellebbezési tanács által folytatott vizsgálat terjedelme – A fellebbezési tanács elé terjesztett elemek értékelése”
A T‑275/03. sz. ügyben,
a Focus Magazin Verlag GmbH (székhelye: München [Németország], képviseli: U. Gürtler ügyvéd)
felperesnek,
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. von Mühlendahl, B. Müller és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az ECI Telecom Ltd (székhelye: Petah Tikva [Izrael]),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2003. április 30‑i (R 913/2001‑4. sz. ügy), a Focus Magazin Verlag és az ECI Telecom Ltd közötti felszólalási eljárásra vonatkozó határozata ellen benyújtott kereset tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(harmadik tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, V. Tiili és Czúcz O. bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. augusztus 4‑én benyújtott keresetlevélre és 2004. április 2‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. december 10‑én benyújtott válaszbeadványra és 2004. július 8‑án benyújtott viszonválaszra,
a 2005. május 12‑i tárgyalást követően
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. október 1‑jén az ECI Telecom Ltd (a továbbiakban: bejelentő) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a Hi‑FOCuS szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9. és 38. osztályba tartozó árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, a következő leírással:
– 9. osztály: „különböző telefonos szolgáltatások átvitelére szolgáló távközlési és kapcsolási rendszerek, szélessávú hozzáférést biztosító bővíthető rendszerrel; rézalapú távközlési rendszerek; optikai szálas távközlési rendszerek; aszinkron átviteli módú távközlési és kapcsolási rendszerek; helyi hálózatot és előfizetőt – így telefonközpontot és előfizetői állomást – összekötő különböző telefonos szolgáltatások átvitelére szolgáló távközlési rendszerek”;
– 38. osztály: „különböző telefonos szolgáltatások átvitele szélessávú hozzáférést biztosító bővíthető rendszerrel; adatátvitel rézalapú távközlési rendszerrel; adatátvitel optikai szálas távközlési rendszerrel; távközlési adatátvitel és kapcsolási szolgáltatások nyújtása aszinkron átviteli módú rendszerrel; helyi hálózatot és előfizetőt – így telefonközpontot és előfizetői állomást – összekötő különböző telefonos szolgáltatások”.
4 A bejelentést angol nyelven tették. A franciát a 40/94 rendelet 115. cikkének (3) bekezdése alapján második nyelvként jelölték meg.
5 A bejelentés a Közösségi Védjegyértesítő 2000. május 22‑i, 41/00. számában került közzétételre.
6 2000. július 18‑án a Focus Magazin Verlag GmbH a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjeggyel szemben. A felszólalást a FOCUS nemzeti szóvédjegyre alapították, amelyet 1996. május 23‑án a 394 07 564. számon lajstromoztak Németországban a 3., 5., 6., 7., 8., 9., 14., 15., 18., 20., 21., 24., 25., 26., 28., 29., 30., 33., 34., 36., 38., 39., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában.
7 A felszólalást a közösségi védjegybejelentésben szereplő valamennyi áruval és szolgáltatással szemben nyújtották be, és a korábbi védjeggyel jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra alapították. A felszólalásban a felperes a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt viszonylagos kizáró okokra hivatkozott.
8 A felszólalásban a korábbi védjegy lajstromozásának bizonyítékaként szerepelt a német védjegy német nyelven kiállított védjegyokirata, amelyre a felszólalást alapították, valamint a felperes „FOCUS” nemzetközi védjegyének 663 349. számú, francia nyelven kiállított védjegyokirata.
9 2000. szeptember 19‑én a felszólalási osztály 2000. november 19‑ig szabott határidőt a felperesnek arra, hogy az áruk és szolgáltatások jegyzékét ezen a nyelven benyújtsa; ennek hiányában a felszólalást mint elfogadhatatlant elutasítja. A határidőt megállapító iraton a következő felirat szerepelt: „A felszólaló értesítése a felszólalás hiányos tartalmáról” (a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet [HL L 303., 1. o.] 15. szabálya és 18. szabályának (2) bekezdése).
10 2000. szeptember 27‑i telefaxával a felperes tájékoztatta az OHIM‑ot, hogy a kért fordítást már a felszólalással egyidejűleg benyújtotta. Újból megküldte a 663 349. számú nemzetközi védjegyokiratot, hangsúlyozva, hogy az a német védjegy nemzetközi lajstromozásának a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által készített hivatalos fordítása, amelyen a felszólalás alapult.
11 2001. január 15‑én a felszólalási osztály újabb iratot küldött a felperesnek a következő címmel: „ A felszólaló értesítése a felszólalási eljárás kontradiktórius szakasza megnyitásának időpontjáról és a felszólalás alátámasztására szolgáló tények, bizonyítékok és észrevételek előterjesztésének határidejéről (a [2868/95] rendelet 19. szabályának (1) bekezdése, 16. szabályának (3) bekezdése, 17. szabályának (2) bekezdése és 20. szabályának (2) bekezdése)”. Az iratot a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokra vonatkozó magyarázó megjegyzésekkel kiegészítve küldték meg.
12 2001. március 21‑i levelével a bejelentő közölte a felperessel, hogy peren kívüli egyezséget kíván kötni az ügyben.
13 2001. május 15‑én a felperes ténybeli elemeket, bizonyítékokat és észrevételeket tartalmazó további iratokat nyújtott be felszólalása alátámasztására.
14 2001. július 12‑én az OHIM közölte a felperessel, hogy az említett iratot megküldte a bejelentőnek azzal a megjegyzéssel, hogy mivel a felperes nem nyújtotta be annak a védjegyokiratnak az eljárás nyelvére történt teljes értékű fordítását, amelyre a felszólalást kizárólagosan alapították, azaz a 39407564. lajstromszámú német védjegyét, az OHIM határozatot hoz a felszólalásról.
15 2001. július 16‑án a felperes újból megküldte az OHIM‑nak a 2000. szeptember 27‑én kelt levelét, amely szerint a korábbi német védjegy áru‑ és szolgáltatásjegyzéke megegyezik a nemzetközi védjegyével. Kiemelte, hogy a nemzetközi védjegyokirat kifejezetten megnevezi a korábbi német védjegyet mint alapvédjegyet, valamint az elsőbbség napját; a korábbi védjegyokirat pedig szerinte minden szabványkóddal ellátott információt tartalmaz, így a bejelentő minden szükséges információt megtudhatott.
16 2001. augusztus 27‑én a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy mivel a felperes nem nyújtotta be a német védjegye okiratának teljes értékű fordítását, nem bizonyította korábbi védjegye fennállását. A felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások jegyzékére történt hivatkozás nem minősül a német védjegyokirat teljes értékű francia fordításának.
17 2001. október 15‑én a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen. A fellebbezéshez mellékleteként szerepelt a korábbi védjegy német védjegyokiratának francia nyelvű fordítása.
18 A negyedik fellebbezési tanács 2003. április 30‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. Úgy ítélte meg, hogy a felperesnek korábbi védjegye fennállásának bizonyítására be kell nyújtani a védjegyokirata fordítását, és a jelen ügyben előterjesztett bizonyíték nem elegendő. A fellebbezési tanács ezenkívül megállapította, hogy az OHIM nem köteles jelezni a felszólalónak azt, hogy egy okirat vagy annak fordítása nem elegendő egy korábbi jog fennállásának igazolására. A fellebbezési tanács ezen túlmenően eltekintett az első ízben előtte beterjesztett német védjegyokirat fordításának megtekintésétől.
A felek kérelmei
19 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a felszólalási osztály határozatát,
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– utasítsa az OHIM‑ot, hogy az Elsőfokú Bíróság határozatának figyelembevételével döntsön az ügy érdemében;
– kötelezze az OHIM‑ot a költségek viselésére.
20 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A felperes harmadik kereseti kérelmének elfogadhatóságáról
21 Harmadik kereseti kérelmével a felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy utasítsa az OHIM‑ot, hogy az Elsőfokú Bíróság határozatának figyelembevételével döntsön az ügy érdemében.
22 Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében az OHIM köteles megtenni a közösségi bíró ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM‑ot. Ez utóbbinak kötelessége ugyanis az Elsőfokú Bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (az Elsőfokú Bíróság T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM (Giroform) ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑433. o.] 33. pontja; a T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM (EUROCOOL) ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 12. pontja és a T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch (BUDMEN) ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 22. pontja).
23 A felperes harmadik kereseti kérelme ezért elfogadhatatlan.
Az ügy érdeméről
24 Keresete alátámasztására a felperes lényegében három jogalapra hivatkozik: először is, hogy a felszólalási osztály nem vette figyelembe az elé terjesztett bizonyítékokat, másodszor, hogy megsértették a felszólalási osztály által a fellebbezési tanács elé terjesztett bizonyítékokra vonatkozó megvizsgálási kötelezettséget, és harmadszor, hogy megsértették a korábbi védjegy fennállásának bizonyítására vonatkozó szabályokat.
25 Először a második jogalapot kell megvizsgálni.
A felek érvei
26 A felperes előadja, hogy a korábbi jog fennállására vonatkozó bizonyítékot még a fellebbezési szakban is elő lehet terjeszteni.
27 A 2868/95 rendelet 16–20. szabálya ugyanis, amely a bizonyíték benyújtásának határidejéről rendelkezik, csak a felszólalási eljárásra alkalmazandó. Ezenkívül a hatékony bírói jogvédelem követelményébe ütközne, ha nem lehetne a fellebbezési eljárásban további bizonyítékot előterjeszteni a korábbi védjegy fennállására vonatkozóan.
28 A felperes előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság T‑308/01. sz., Henkel kontra OHIM – LHS (UK) (KLEENCARE) ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítéletéből (EBHT 2003., II‑3253. o.) következik, hogy a korábbi védjegy fennállására vonatkozó bizonyítékot még a fellebbezési szakban is be lehet nyújtani. Az, hogy figyelembe veszik‑e az új bizonyítékokat, vagy sem, az adott ügy megítélésétől függ, amelynek a jelen ügyben a benyújtott fordítás figyelembevételét kellett volna eredményeznie.
29 A felperes szerint azzal, ha nem vesznek figyelembe új bizonyítékokat és tényeket, nem csökken az OHIM munkaterhe, hanem éppen hogy nő, ami a jogbiztonság ellen hat. Ha ugyanis a felszólalásokat egyszerű formai okból kell elutasítani, a korábbi védjegy jogosultja azonnal törlési kérelmet nyújthat be a 40/94 rendelet 52. és 55. pontja alapján, amely valamennyi tény újbóli megvizsgálását eredményezi.
30 Másfelől a bejelentőnek is el kell fogadnia a további bizonyítékok előterjesztését, mivel első fokon nem vitatta a korábbi védjegy fennállását. A 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése szerinti érdekek mérlegelése alapján figyelembe kell venni a német védjegyokirat fordítását. Mivel a felperes a felszólalási eljárás során már terjesztett elő bizonyítékot, ha nem is az eljárás nyelvén, az lenne méltányos, ha megengednék neki, hogy a fellebbezési szakban előterjeszthesse a megfelelő fordítást. Ezen túlmenően a bejelentő keresettel is fordulhat az Elsőfokú Bírósághoz, ennélfogva a védelemhez való joga sem sérül.
31 Az OHIM úgy véli, hogy a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet a jelen ügyben nem alkalmazandó. A ténybeli és jogi helyzet figyelembevétele a fellebbezési tanács határozatának meghozatalakor ugyanis nem eredményezheti az eljárási szabálytalanságok orvoslását vagy az iratok kiegészítését a kitűzött határidőn kívül. Az inter partes eljárásokban az OHIM‑nak csak akkor van mérlegelési jogköre új tények vagy bizonyítékok megengedésére vonatkozóan, ha korábban nem állapított meg határidőt ezek előterjesztésére, amelyről a jelen ügyben nincsen szó. Ezt az értelmezést támasztja alá az Elsőfokú Bíróság T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services (ELS) 2002. október 23‑i ítéletének (EBHT 2002., II‑4301. o.) 29. pontja, a korábbi védjegyhasználat bizonyítására vonatkozóan (az Elsőfokú Bíróság T‑232/00. sz., Chef Revival USA kontra OHIM – Massagué Marín (Chef) 2002. június 13‑i ítélete [EBHT 2002., II‑2749. o.]).
32 Az OHIM előadja, hogy ha a felek az OHIM első fóruma előtti határidő elmulasztását elháríthatnák azzal, hogy a fellebbezési tanács előtt első ízben terjesztenek elő tényeket és bizonyítékokat, akkor ez jelentősen meghosszabbítaná a közösségi védjegy‑lajstromozási eljárást, amely erősen csorbítaná a jogbiztonság elvét.
33 Az OHIM ezenkívül emlékeztet arra, hogy a felszólalásról hozott határozatoknak nincsen kötőerejük, míg a törlési kérelem megtámadhatatlan elutasítása jogerőre emelkedik. Két különböző, közösségi rendelettel szabályozott eljárásról van szó, és a felperes szerint megkérdőjelezendő ez a megkülönböztetés.
34 Elfogadhatatlan lenne a bejelentő védelemhez való jogát az OHIM belső fellebbezési fórumára korlátozni (az Elsőfokú Bíróság T‑235/02. sz., Strongline kontra OHIM – Scala (SCALA) ügyben 2003. november 17‑én hozott ítélete [EBHT 2003., II‑4903. o.]). Az OHIM fórumai által folytatott eljárás egységességének elve alapján a határidő‑mulasztás jogi következményei a fellebbezési tanács előtt is fennmaradnak. Ha a fellebbezési tanács előtti eljárásban új jogalapok válnak megengedhetővé, és ezáltal egy fórumot eltörölnek, ez nem orvosolható az Elsőfokú Bírósághoz és esetlegesen a Bírósághoz fordulással, mivel a közösségi igazságszolgáltatás előtti eljárás jelentősebb összetettebb és költségesebb, mint az OHIM előtt folyó igazgatási eljárás.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
35 A jelen ügyben megállapítható, hogy a felperes a felszólalással együtt benyújtotta a korábbi védjegy lajstromozásáról kiállított német védjegyokiratot és a korábbi nemzeti védjegyen alapuló, 663 349. számú nemzetközi védjegyének lajstromozásáról francia nyelven kiállított védjegyokiratot. Az is megállapítható, hogy a felperes a felszólalási osztály határozata ellen irányuló keresete mellékleteként benyújtotta a korábbi védjegy lajstromozásáról kiállított német védjegyokirat francia fordítását.
36 Ez utóbbi okiratot a felperes azért nyújtotta be, mert a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy a korábbi nemzeti védjegyen alapuló nemzetközi védjegy lajstromozásáról kiállított védjegyokirat annak ellenére nem tekinthető a német védjegyokirat eljárás nyelvére történt teljes értékű fordításának, hogy a felperes közölte, hogy az a felszólalásban hivatkozott német védjegy nemzetközi lajstromozásáról a WIPO által készített hivatalos fordítás.
37 Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy az OHIM fórumai előtti eljárás egységességének elvéből következik, hogy a 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének második mondatának alkalmazási körében a fellebbezési tanácsnak határozata meghozatalánál a fellebbező által mind az első fokon döntő fórum előtti, mind pedig – a 74. cikk (2) bekezdésére figyelemmel – a fellebbezési eljárásban előterjesztett teljes ténybeli és jogi helyzetre kell támaszkodnia (a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet 32. pontja). Ellentétben azzal, amit az OHIM az inter partes eljárásra hivatkozással állít, az OHIM különböző fórumai előtti eljárás egységességének elvéből ezért nem következik, hogy azt a felet, amelyik az első fokon döntő fórum előtt nem terjesztett elő egy adott ténybeli vagy jogi elemet az e fórum előtt érvényes határidőn belül, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján a fellebbezési tanács nem hallgathatja meg erre az előterjesztésre vonatkozóan. Az eljárás egységessége ezzel szemben azt jelenti, hogy ez a fél előterjesztheti az említett elemeket a fellebbezési tanács előtt, figyelemmel a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésére az e fórum előtti eljárásban (az Elsőfokú Bíróság T‑164/02. sz., Kaul kontra OHIM – Bayer (ARCOL) ügyben 2004. november 10‑én hozott ítélet [EBHT 2004., II‑3809. o.] 29. pontja).
38 Következésképpen mivel a jelen ügyben a szóban forgó okiratokat a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem mutatták be késedelmesen, hanem a felperes által a fellebbezési tanácshoz 2001. október 15‑én benyújtott beadvány mellékleteként terjesztették elő, azaz a 40/94 rendelet 59. cikkében megállapított négy hónapos határidőn belül, a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el ezeknek az okiratoknak a figyelembevételét.
39 Ilyen körülmények között nincsen jelentősége az OHIM által fentebb hivatkozott Chef‑ítéletnek, amelyben nem a bizonyítékoknak a fellebbezési tanács előtt történő előterjesztéséről van szó, hanem arról a kérdésről, hogy köteles volt‑e a felszólalási osztály jelezni a felszólalónak azt a hiányosságot, hogy a kitűzött határidőn belül elmulasztotta bemutatni a korábbi nemzeti védjegy védjegyokiratának fordítását. Ebben az ügyben a Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy nem szükséges arról határozni, hogy figyelembe veheti‑e az OHIM a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján az általa kitűzött határidő lejártát követően előterjesztett tényeket és bizonyítékokat, és ha igen, milyen mértékben, mivel a felszólaló a határidő lejártát követően sem mutatta be a fordítást (a fent hivatkozott CHEF‑ítélet 63–65. pontja).
40 Nem eredményes e tekintetben az OHIM‑nak a fent hivatkozott ELS‑ítéletre történt hivatkozása sem, amelyben a korábbi védjegyre vonatkozó bizonyítékokat az OHIM által kitűzött, a felszólalási osztály előtti határidő lejártát követően mutatták be, mivel a fellebbezési tanács az előtte határidőn belül bemutatott bizonyítékokat köteles a fellebbezés vizsgálatakor figyelembe venni (a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet 32. pontja és ARCOL‑ítélet 29. pontja). Feltétlenül emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a jelen ügyben már határidőn belül bemutatta a felszólalási osztály előtt a korábbi jogának fennállására vonatkozó bizonyítékokat, majd a fellebbezési tanács előtt egy további fordítást, mivel a felszólalási osztály szerint a nemzetközi védjegyokirat nem minősül a korábbi védjegy teljes értékű fordításának.
41 Nem releváns továbbá az OHIM hivatkozása a fentebb idézett SCALA‑végzésre sem. Ebben az ügyben a felperes ugyanis első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt mutatta be a szükséges okiratokat és fordításokat, míg a jelen ügyben a fellebbezési tanács előtt a szóban forgó fordítás előterjesztése és figyelembevétele lehetővé tette volna azt, hogy a bejelentő gyakorolhassa a védelemhez való jogát az inter partes eljárásban, és hogy a fellebbezési tanács kellő bizonyossággal meggyőződhessen arról, hogy a hivatkozott jogok valóban fennállnak (a fent hivatkozott SCALA‑ítélet 45. pontja). A nemzetközi védjegyokirat jellegére tekintettel nem zárható ki továbbá, hogy ez és a német nyelven kiállított német védjegyokirat együtt lehetővé tette volna azt, hogy a bejelentő a felszólalási osztály előtti eljárásban gyakorolhassa az inter partes eljárásban biztosított védelemhez való jogát, és hogy a fellebbezési tanács kellő bizonyossággal meggyőződhessen arról, hogy a hivatkozott jogok valóban fennállnak.
42 Nem meggyőző továbbá az OHIM‑nak az az érve sem, miszerint jelentősen meghosszabbítaná a közösségi védjegy‑lajstromozási eljárást, ha a felek a fellebbezési tanács előtt is terjeszthetnének elő első ízben tényeket és bizonyítékokat. Ellenkezőleg, mivel a korábbi jog fennállására vonatkozóan több megegyező bizonyítékot is előterjesztettek már a felszólalási osztály előtt, sokkal inkább az vezetett az eljárás meghosszabbodásához, hogy nem fogadták el a fellebbezési tanács előtt bemutatott kiegészítő fordítást.
43 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkét azáltal, hogy nem vette figyelembe az előtte a felperes által a rendelet 59. cikkében megállapított határidőn belül bemutatott okiratot. Következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, anélkül hogy a további jogalapokról nyilatkozni kellene, és hogy az Elsőfokú Bíróságnak határoznia kellene a felszólalási osztály határozatának megsemmisítésére irányuló kérelem elfogadhatóságáról.
A költségekről
44 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke (2) bekezdése szerint a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
45 Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően a költségek viselésére kötelezik.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Megsemmisíti a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2003. április 30‑i (R 913/2001–4. sz. ügy) határozatát.
2) Az alperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. november 9‑i nyilvános ülésen.