A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2014. június 26.

T‑20/13. P. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak és rokkantsági támogatás – Rokkantság miatti nyugdíjazás – Rokkantsági bizottság – Összetétel – Az orvosok kijelölése – Az érintett tisztviselőnek a második orvos kijelölésére vonatkozó mulasztása – A második orvosnak a Bíróság elnöke általi kijelölése – A harmadik orvos kijelölése az első és a második kijelölt orvos közös megegyezése alapján – A személyzeti szabályzat II. mellékletének 7. cikke – A Törvényszék általi visszautalást követően a kereset első fokon történő elutasítása”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑41/06. RENV. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2012. november 6‑án hozott ítélete ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Luigi Marcuccio maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Összetétel – Az orvosok kijelölése – A harmadik orvosnak az első és a második kijelölt orvos közös megegyezése alapján, vagy ennek hiányában a Bíróság elnöke által történő kijelölése – Az első és a második orvos helyettesítését követően a kiválasztás módosítása – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)

2.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Összetétel – Az orvosok kijelölése – Az elsőként kiválasztott harmadik orvos kijelöléséről szóló aktus visszavonásának hiánya az új harmadik orvos kijelölése előtt – Az új harmadik orvos alakilag eltérő kijelölése az elsőként kiválasztott harmadik orvos kijelöléséhez képest – Az actus contrarius elvének megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)

3.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Összetétel – Az orvosok kijelölése – A választás módosítása – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)

4.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Együttműködési kötelezettség – Fogalom – Terjedelem – A rokkantsági bizottsággal való együttműködés kötelezettsége annak kérése esetén

(Személyzeti szabályzat, 21. cikk)

5.      Tisztviselők – Betegszabadság – Orvosi vizsgálat – Tartalom – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés)

6.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A működés titkosságának tiszteletben tartása – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 9. cikk, második és harmadik albekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének harmadik bekezdése értelmében a második orvos kijelölésétől számított két hónapon belül a harmadik orvost a felek egyikének kérelmére hivatalból a Bíróság elnöke jelöli ki. A személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének első bekezdése szerint a harmadik orvost az intézmény és az érintett tisztviselő által kijelölt két orvos közös megegyezéssel jelöli ki.

Az így kijelölt két orvosnak a harmadik orvos személyére vonatkozó közös megegyezése elsőbbséget élvez a Bíróság elnöke által hivatalból történő kijelöléssel szemben, amely csak akkor következik be és csak akkor érvényes, ha a szóban forgó két orvos nem egyezett meg egymással. Konkrétan abban az esetben, ha az intézmény vagy az érintett tisztviselő által vagy akár e két orvos által eredetileg kijelölt orvos már nem áll rendelkezésre, és ezért más orvosnak kell helyettesítenie, nem szolgálná a rokkantsági bizottság munkájának megfelelő lefolytatását, ha ennek a két orvosnak meg kellene tartania a már bizottsági taggá vált harmadik orvost. Az intézmény és az érintett tisztviselő által kijelölt orvosként e két orvost meg kell, hogy illesse az a jog, hogy teljes körűen gyakorolják a számukra a személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének harmadik bekezdésében biztosított előjogokat. Lehetővé kell tenni e két orvos számára, hogy megegyezzenek egy másik orvos személyéről.

(lásd a 89. és 90. pontot)

2.      A rokkantsági eljárás keretében nem sérül az actus contrarius elve, ha az új harmadik orvos kijelölését megelőzően nem vonták vissza az elsőként kijelölt harmadik orvosnak a Bíróság elnöke által a rokkantsági bizottságba történő kijelöléséről szóló aktust, és az új harmadik orvos kijelölésére nem ugyanazon alakiságok mellett került sor, mint az előző orvos kijelölésére. A személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikkének első bekezdése ugyanis csak azt írja elő, hogy a harmadik orvost az intézmény és az érintett tisztviselő által kijelölt két orvos közös megegyezéssel jelöli ki. A személyzeti szabályzat II. melléklete 7. cikke harmadik bekezdésének célja arra irányul, hogy orvosolja a két orvos közötti megegyezés hiányát. A harmadik orvosnak a Bíróság elnöke által hivatalból történő kijelölése tehát kivételes jelleggel helyettesíti azt a főszabálynak tekinthető esetet, hogy a szóban forgó két orvos közös megegyezésre jut egymással. Következésképpen a Bíróság elnöke általi kijelölés nem lehet eltérő jellegű a szóban forgó két orvos általi kijelöléstől. Így tehát a harmadik orvosnak a Bíróság elnöke általi kijelölése nem bírósági, hanem közigazgatási jellegű aktusnak minősül.

(lásd a 93. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑133. o. és II‑403. o.) 80. pontja.

3.      A rokkantsági bizottság egy vagy több tagjának időközbeni lecserélése – amely akár a bizottság összetételének teljes megváltozásához is vezethet – nem szünteti meg automatikusan sem e bizottság fennállását, sem annak megbízatását.

(lásd a 100. pontot)

4.      A rokkantsági eljárással összefüggésben az a körülmény, hogy valaki több ízben is megtagadja az együttműködést a rokkantsági bizottsággal, nem egyeztethető össze a személyzeti szabályzat 21. cikkének első bekezdése alapján valamennyi tisztviselőre vonatkozó lojalitási és együttműködési kötelezettséggel.

(lásd a 103. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑146/94. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1996. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑103. o. és II‑329. o.) 96. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      A személyzeti szabályzat 59. cikkének (1) bekezdése harmadik bekezdése értelmében a betegszabadságon lévő tisztviselő bármely időpontban kötelezhető arra, hogy az intézmény által szervezett orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. E vizsgálat tartalmát illetően azon intézmény orvosi szolgálatának feladata, amelyhez a tisztviselő tartozik, hogy a tisztviselő egészségi állapotának függvényében eldöntse, hogy milyen fajta vizsgálat bizonyul célravezetőnek vagy elkerülhetetlennek, legyen akár szó pszichiátriai vizsgálatokról, az uniós bíróság felülvizsgálata pedig csak a nyilvánvaló hiba esetére vonatkozik.

(lásd a 105. és 106. pontot)

6.      A személyzeti szabályzat II. melléklete 9. cikkének harmadik bekezdése szerint a rokkantsági bizottság munkája titkos. A rokkantsági bizottság működésének titkos jellege annak természetével, tartalmával és orvosi eredetű kihatásaival magyarázható. Ennélfogva az, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak tudomása van arról, hogy a rokkantsági bizottság véleményét egyhangúan fogadta el, nem minősül a személyzeti szabályzat II. melléklete 9. cikke harmadik bekezdése megsértésének.

(lásd a 110. pontot)